Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

TUDOMÁNY • TECHNIKA AZ ERII KÍSÉRLETEI p A iiyárfaültetvények újratelepítése Az 1950-es évek végén kezdődött hazánkban az ültetvény- szerű nyárfaerdők telepítése — az olasznyár fajta meghono­sításával egviöőben. A megyében is a 60 as évek közepén in­dult a telepítés, a cellulőztermesztési program meghirdeté­sével. Az azóta létesített nyárerdők fokozatosan vágáséret­tekké váltak. Megkezdték kitermelésüket, évente átlag 360 hektár nemes, 520 hektár hazai fajtát vágnak ki. Ezenkívül a gyérítés 650 hektár nemes és 600 hektár hazainyár-tele- pítést érint. A régi erdők helyén Üj szakasz kezdődik tehát a gazdálkodásban. A kivágott er­dők újra történő telepítése napi­rendre kerül. A termesztésre al­kalmas terület bővítésére nincs lehetőség, így az újratermelés csak a régi erdők helyén oldható meg, nagyobb hozamú fajtákkal. Az elmúlt évek nemesítési fára­dozásainak eredményeként erre megvan a lehetőség. Nem tisztá­zott viszont a felújítási technoló­gia, mely nemcsak a fák gyor­sabb fejlődését segíti elő, hanem az energiatakarékosság szempont­jait is kielégíti. Különösen nagy gond a felújítás azokban a me­zőgazdasági üzemekben ahol a kivágott erdők helyén megmaradt tüskök, gyökeres területek erdő­sítésére sem megfelelő techniká­juk, sem technológiájuk nincs. Az Erdészeti Tudományos In­tézet Kecskeméti Kísérleti Állo­mása a megoldás * keresésére az ország egyik legrégebben tele­pített nyárfaerdejének kitermelé­se után, 1979-ben felújítási kí­sérletet állított be a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság­hoz tartozó Nyárjasi Erdészet területén. A talajtípus gyengén humuszos homok 1—1,5 méter mélyen eltemetett réti talajjal, vagy iszapréteggel. Ez a típus jellemző a Duna—Tisza közi ho­mokon telepített ültetvények több mint 60 százalékára. A ne­gyedik éves kísérletből néhány fontosabb tapasztalat vonható le. Módszerek A gyengén humuszos homokon legjobb megeredési százalék tus- kómarózés, mélyforgatás után, a talajvízig történő fúrással te­lepítve érhető el, az átlagos évi növekedés 2,2 méter. Jó ered- mériyt hozott a gödrös ültetés is — 80 centiméter mélyen. A tüs­kök kiszedése nélküli, altalaj la­zítás után mélyfúrással ültetett erdők közepes, illetve jó növeke­dést mutatnak. Hátrány, hogy a bennmaradt tuskók miatt géppel nehezebben ápolhatok a sorkö­zök. A vizsgálatok alapján a Duna— Tisza közi homokvidékre tehát a termelési céltól függően lehet alkalmazni az említett módsze­reket. Rönk minőségű anyag te­lepítése esetén a költségesebb forma jöhet számításba, vagyis a tuskómarózás vagy kiemelés, mélyforgatás, mélyültetés két­• Az Erdészeti Tudományos Intézet mélyfúró berendezése ültetőgödör készítésére. éves csemetékkel. Ha papírfát, rostfát akarnak termeszteni az üzemek, akkor az egyszerűbb, ol­csóbb megoldást keresik. Laskagomba Egyébként a Kiskunhalasi Ál­lami Gazdaságban kidolgoztak egy technológiát a tuskók eltávolítására. Laskagomba csí­rájával oltják be. Ezzel a mód­szerrel kettős hasznot érnek el, egyrészt a gombából jövedelem­hez jutnak, másrészt a tuskókat szétporlasztják. A kiskunhalasi­ak kezdeményezését érdemes kö­vetni. Jó példa a termőhely ki­választásra a bátyai termelőszö­vetkezet, ahol az ártéri területen ültettek nyárfát és az átlagnál sokkal gyorsabb növekedést ér­tek el. K. S. Tükör antennák Francia cégek bemutatták azt a parabolatükör- antennát. amelynek segítségével lehetővé válik tele­víziós műholdak jeleinek közvetlen vétele. A tervek szerint 1983-ban vagy 1984-ben Arlane rakéta se­gítségével két hírközlő műholdat lőnek fel a világ­űrbe, a TDF—1-et és a Telecom—1-et. A TDF—.1 televíziós műhold tv-képeket közvetít, s azok egész Franciaország területén foghatók lesz­nek a képünkön látható parabolaantennák segítségé­vel. Ezeket az antennákat a házák tetejére szere­lik fel. A 80-as évtizedben az ország területén vár­hatóan mintegy 6 millió lakásba szereltetik fel a parabolaantennát, amely többcsatornás képvitelt tesz lehetővé. A televíziós műhold képeit termé­szetesen nemcsak Franciaországban, de az NSZK- ban és más európai országban is látni lehet. Kö­rülbelül 100—120 millió európai ember számára sugároz képeket majd a műhold. A másik hírközlő hold, a Telecom—1 különféle információkat, bankadatokat sugároz a francia szervek számára. Ez a hírközlő hold kitűnő össze­köttetést biztosít az anyaország és Franciaország tengeren túli megyéi, területei között. Párizst köti össze tehát Üj-Kaledóniával, Guadeloupe és Mar- tinique-szigetekkel,Francia-Guyana-val és az egyéb tengerentúli területekkel. Habszivacs a vízvezetékben A vízvezeték-hálózatban lera­kodott laza — főleg szerves ere­detű — szennyeződések eltávolí­tására alkalmazzák Angliában a habszivacsból készült kaparókat. A henger alakú habszivacsdugó a vízzel telt csővezetékben -halad előre a víz nyomásától hajtva, és maga előtt tolja a lekapart szennyező anyagokat, melyeket egyes pontokon eltávolítanak. Az útjába kerülő akadályokat, amelyek sok esetben előre isme­retlenek, a habszivacs 50 száza­lékos tömörödési képessége foly­tán, minimális sebességgel kike­rüli. Műtél a sejten A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Biológiai Intéze­ttében olyan komplex technikai berendezést dolgoztak ki, amely­nek segítségével az élő sejt egyes részeit ki lehet operálni, és eset­leg mással pótolni. A berendezés alapja egV 1300-szorosan nagyító mikroszkóp, amelynek tárgyleme­zéhez három, egymástól külön irányítható, úgynevezett mikro- manipulátor tartozik. Az egyik mechanikusan, a másik pneuma­tikusan, a harmadik pedig elekt­ronikusan vezérelhető. A mikro- manipulátorokat mágnesesen rög­zítik, és ezért minden irányban könnyen elmozdíthatok. Az egész berendezést speciális alapra he­lyezték, amely a legminimálisabb elmozdulást is gátolja. A berendezés sebészszikéjé­nek a nagyságáról fogalmat al­kothatunk, ha figyelembe vesz- szük, hogy a műtétnek alávetett növényi és állati sejtek átmérője rendkívül parányi. A szike éle 0,2 mikron. A sejthártya — amelynek vastagsága mindössze 7 milliomod mikron — a beléje hatoló kés nyomására sem sérül, hanem csak benyomul a sejt kö­zepe felé, mintha vízzel töltött vékony gumilabdába szöget nyomnának. Ezért kialakították az úgynevezett piezzo-manipulá- tort, amely elektromos impulzus hatására olyan sebességű forgást végez, hogy a kés vége az érint­kezés' pillanatában átszúrja a sejthártyát. A piezzo-manipulá- tort nem emberkéz irányítja, ha­nem mágneses szalagra vagy lyukkártyára rögzített program. Az elefánt vére Százötven liter vére van az elefántnak, állapították meg a baseli állatkertben, amikor egy emberre veszélyessé vált elefán­tot meg kellett ölni. Az állatot narkotizálták, és elvéreztetése során állapították meg ezt az eddig ismeretlen adatot. Az em­bernek körülbelül hét liter vére van. A korrózió ellen A korrózió, vagy ahogy Egy­szerűbben nevezik, a rozsdáso- dás, a fémek, elsősorban a vas hátrányos tulajdonsága. Termé­szetes vagy ipari környezetben a vastárgyak — és igen sok más fém is — láthatóan rozsdásod­nak, pusztulnak: előbb-utóbb ki­alakul a porózus, lyukacsos fel­szín, amely már inkább az ere­deti érchez, mint fémhez hason­lít. E folyamat következtében a tárgy vagy berendezés eredeti rendeltetését már nem tölti be. A rozsdásodás olyan önmagá­ban végbemenő, energiafelszaba­dulással járó folyamat, amely a szerkezeti anyag pusztulásához vezet. Ez a károsodás a felüle­ten indul meg, és a környezet kémiai vagy elektrokémiai hatá­sára alkalmatlanná teszi az anya­got a rendeltetés szerinti fel- használásra. A megtermelt acélnak és egyéb fémnek körülbelül az egyharmad részét teszi tönkre évente, ez azt jelentig hogy igen sok berendezés, szerkezet három év alatt használhatatlanná válik. A védelem feladata éppen az, hogy a korrózió „sebességét” va­lamiképpen csökkentse. A védelem hatékonyságának feltétele a felület megtisztítása. A technológia kiválasztásánál is­merni kell a védendő berende­zés, alkatrész tervezett hasznos élettartamát, valamint a felújí­tások, javítások ciklusidejét. A gazdaságosság diktálja ugyanis, hogy csak annyit szabad a kor­rózióvédelemre fordítani, ameny- nyi a berendezés rendeltetéssze­rű használatához szükséges. Egyik fontos terület az egyre növekvő személygépkocsi-állo­mány alváz- és üregvédelme. A mezőgazdaság, a vízügy és gép- járműipar területén elért ered­mények jórészt annak köszönhe­tők, hogy a szervezési problé­mák megoldása mellett kifejlesz­tették a" megfelelő védőanyago­kat és kidolgozták azok felviteli technológiáját. Külön gondot kell fordítani a nagyméretű fémbe­rendezések (hidak), távvezeték-' oszlopok stb.J korszerű korrózió- védő felújítására. • A szabad terepen ' dolgozó mezőgazdasági és vízügyi gépek­ben óriási károkat okozhat a kor. rózió — kellő védelmi munkák, karbantartás nélkül. összeállította: Kereskedő Sándor Zajártalom A legmodernebb üzemekben is érhetik a dolgozókat olyan ha­tások, amelyek egészségüket idő­szakosan vagy tartósan veszé­lyeztetik. A veszélyek elhárítása részben a technológia javításával, részben szervezéssel, részben pe­dig egyéni védőeszközök haszná­latával lehetséges, s természete­sen döntő fontosságú az idősza­kos és rendszeres egészségügyi ellenőrzés. Sok üzemben ilyen veszélyt je­lenthet a zaj, amely az ember­ben kellemetlen érzést okoz, pszichikailag idegesítő, és elvon­ja a figyelmet. Hatására a szer­vezetben átmeneti változások, vagy maradandó károsodások je­lentkezhetnek. A zaj különböző frekvenciájú és erősségű hangok rendszertelen keveréke. A hang vagy zaj magasságát a frekven­cia, erősségét pedig a hangnyo­más határozza meg. Időbeli lefolyás alapján a za­jok állandóak vagy folyamato­sak, illetve impulzívak lehetnek, ez utóbbiak ritmusosan vagy vá­ratlanul jelentkeznek. Egyenletes intenzitású zaja van például az elektromos motornak, viszont időben erősen változó, erős lö­késekből álló zaj keletkezik ka­lapácsoláskor. Frekvenciaösszete­vőik szerint a zajok magasakra és mélyekre, illetve a frekven­ciák szélessége szerint keskeny sávú és széles sávú zajokra oszt­hatók. A sípoló hangok élesek és magasak, s a keskeny nyílás­ból kiáramló gázok vagy gőzök okozzák. A járművek zaja álta­lában mélytónusú. A különböző üzemek zajának jellegét a munkafolyamatokhoz használt gépek és eszközök hang­jának keveréke és a munkahely­akusztikai viszonyai (hangelnye­lés, hangvisszaverődés) adják meg. Ennek megfelelően az üzemi zajt vagy állandó morajnak, vagy időközönként visszatérő zö­rejnek, de igen sokszor nem várt időben keletkező erős csattanás­nak halljuk. Állandó, de közel azonos frekvenciájú zajt okoz például a fúvókazörej, levegő­mozgás csövekben vagy nyíláso­kon keresztül, erőműveknél a gőzlefúvók, a szirénák, körfűré­szek, gyaluk, transzformátorok, gázsugármotorok kompresszora. Impulzusszerű zaj a gőzkalapács, a lyukasztógépek, a présgépek hangja, a kutyaugatás, a pisz­tolylövés, a vonatfütty, ajtócsa- pódás stb. # A nehézipari üzemekben kü­lönféle minőségű zajok keletkez­nek. Ádám álma Unottan verte a múltba az éj­félt a toronyóra, amikor Ádám hazaért. Rutinos mozdulattal for­dított kettőt a záron, s az ajtón belül megkönnyebbülten sóhaj­tott fel. A lakásban csend volt, és csak a távoli fények szűrőd­tek be könnyű takaróként hullva a szusszanás nélkül alvó búto­rokra. Néhány pillanatig téblá- bolt. Igyekezett alkalmazkodni a csendhez, ezért még a lélegzetét is visszafolytotta. Aztán annál nagyobb erővel tört ki a levegő a tüdejéből, fújtatva, hogy éles sípolással kapkodjon friss oxigén után. A feje mámoros volt, de azért latolgatta a lehetőségeket az ész­revétlen továbbjutásra. Fő, hogy Éva ne ébredjen fel. Végre. Hely­reáll a lélegzése. Ez megnyugtat­ja. Egy kicsit 'kivár, tájékozódik. Magabiztos lesz. Keze a vil­lanykapcsoló után nyúl, de fél­úton meggondolja magát. Eléri a szobát a sötétben is. Elindul. Mindössze két ajtón kell keresz­tüljutnia, hogy szabadabban mo­zoghasson. Egy pillanatra meg­áll. Szerencsére. így kerüli el a folellal való összeütközést. Ádám kitapogatja a karfát, leül, miköz­ben arra gondol, hogy milyen jó a denevéreknek. Csendben leveszi a cipőjét. A siker fejébe száll. Elhatározza, hegy itt szabadul meg az öltö­nyétől is, zakóját a fogasra te­ríti. De tévedett: a kelme elége­detlen suttogással összekucoro­dott a szőnyegen. Előredől, ke­zével kaszáló mozdulatot tesz a hang irányába. Eredménytelenül. Nadrágja ugyanerre a sorsra jut. Mindegy — vigasztalja önma­gát. Reggei előbb ébred, mint Éva, majd vállfára rakja őket. Ebben aztán meg is nyugszik. Változatlan csend. A szobája kö­vetkezik. Ádám előre nyújtotta mind a két kezét és megindul. Mennyivel csendesebb zokniban — gondol­ja. miközben keze eléri a bejá­ratot. Az előző tapasztalatokból tanulva, az ajtó szárnyát maga felé húzva, óvatosan nyomja le a kilincset, és most szépen csendben, centiről centire eltol­ja magától, így. Megy ez, gon­dolja elégedetten. Az ajtó hang­talanul kinyílik. Aztán Ádárn ott áll ingben, nyakkendővel, alsó­ban. Képtelen beljebb lépni. Kislámpa fénye vakítja sötét­hez szokott szemét. Éva olvas az ő ágyában, rezzenéstelen arccal. Fel sem tekint a könyvből. Ádám a döbbenettől teljesen lemereve­dik.. Ez gálád orvtámadás, minő­síti magában a helyzetet. Persze kedvesen érdelődik Éva hogyléte felől, és néhány szót ejt arról, hogy milyen nehéz napja volt ma. Éva nem válaszol, elmerül a fantasztikum birodalmában. Ádám kissé bizonytalan járás­sal, félig levetkőzve bemegy a fürdőszobába. Vérig van sértve. Nem tudja mire vélni Éva kü­lönös magatartását. Ez olyan, mintha leselkedne utána. Zuhog- tatja a vizet magára és elhatá­rozza, hogy e kínos szituációt egykönnyen nem bocsátja meg. Végtére is nem tűrheti, hogy ilyen pitiáner módszerekkel meg­alázzák. Ezekkel a gondolatokkal bújik ágyába, amelyben Éva ott­hagyta melegét. Kellemesnek ta­lálja ezt a meleget. Kényelme­sen megvackol, szemét behunyja, ösztönös mozdulattal kikapcsol­ja a villanyt. Adám pillanatok alatt különös világba kerül. Halványkék fel­hőkön jár, a felhők fodrait, mint valami hatalmas paplant, úgy szőtték át arany meg ezüst fo- nalzuhatagok. Szerte kis csilla­gok hevertek, és színes üvegkari­kák meg golyócskák gurultak mindenütt. Ámulva nézett kö­rül. Letekintett. A lába alatt be­láthatatlan mélység hívogatta. Csodálkozva állapította meg, hogy nem szédül. Lelépett a felhőről. Érezte, hogy lebeg, mint a temp­lomok falára festett angyalok. Felbátorodott. Kíváncsian nézett Körül. Nem akart hinni a szemé­nek. Körülötte a térben a törté­nelemből ismert alakok lebeg­tek, és mindegyik feléje intege­tett. Áz egyik nevetve, kedvesen, a másik dühödten, az öklét ráz­va — aszerint, hogy melyikkel miként foglalkozott diák korá­ban. Ez rettenetes — gondolta Ádám. Most minden vétkemért fizetni kell. Menekülni próbált. Egy arra úszó felhőre szökkent. A felhő szélén tógában egy alak ült. Rémülten ismerte fel benne Vergiliust, aki gúnyos mosollyal intette magához. Remegő térdek­kel állt elé. Vergilius egy hatal­mas kőtáblát nyújtott át, amely­re az egész latin nyelvtan volt vésve. Ezután ezt tanítod gim­nazista hasonmásodnak — dörög­te, és kajánul nevetve tovább lebegett. Alighogy kifújta magát, látja, hogy egykori matematikataná­ra törteket ír egy táblára, és ellentmondást nem tűrő hangon közli Ádámmal: most kell érett­ségiznie számtanból. Ádám két­ségbe esve veszi elő összes bizo­nyítványát, oklevelét, mégsincs menekvés. Hajdani tanára fejét rázza, és nyújtja a krétát. Ajka körül könyörtelen a mosoly. Adám megint menekülne, de nem tud, mert középkori inkvi- zíciós bírák állják körbe, izzó vasfogókkal mutatnak a táblára, miközben zsolozsmát énekelnek. Körülnéz. Körülötte angyalok repdesnek. Segélykérőén int fe­léjük, de azok hüvelykujjukat az orrukhoz téve lengetik kézfejü­ket, úgy csúfolják Ádámot. Ek­kor ismeri fel bennük egykori szerelmeit. Most végre nagyot szökell. Si­kerül átrepülnie egy sebesen szálló felhőre. Megnyugodva dől hátra a csillogó pamlagon. Szét­tekint. Mellette barna hajú le­ány. Ádám szemléli. Szép, álla­pítja meg tárgyilagosan, és kö­zelebb húzódik. Már kezdene is­merkedni, azon tűnődve, melyik variációt mondja, amikor a le­ányban Évát ismeri fel. Éva fur­csán mosolyog. Ádám nézi, de nem tudja megfejteni a talányt. Mintha titkolna valamit. Meg­kérdezi: hol vannak, merre men­nek, hogy került ide? Éva csak mosolyog. Ádám kö­nyörög. Éva nem válaszol, és az a furcsa kifejezés nem tűnik el az ajka körül. Ádám rimánko- dik, míg végül Éva megszánja. Az átváltozás birodalmában va­gyunk, suttogja titokzatosan. Ádám megütközve tekint rá. Éva magyaráz. Itt mindenki átala­kul. A férj a felesége alakját öl­ti, és a feleség a férje testébe költözik. Szóval, helyet cserél­nek testben. Ádám hitetlenkedve hallgatja Évát. Aztán észreve­szi, hogy kezd zsibbadni minden tagja. Szédül, valami kegyetle­nül forgatja, mintha egy nagy turmix-gépben lenne. Aztán hir­telen megáll minden. Ádám kö­rülnéz. Ott, ahol az előbb Éva állott, most húsz év körüli, nyúlánk fiút lát. Ádám megdöbbenve is­meri fel harminc évvel ezelőtti önmagát. Nézi kezét, lábát. Fe­jéhez kap. Vastagon omló barna hajfonatot érint. Átváltoztak egymás alakjába, állapítja meg. Furcsa, érdekes állapot. És elin­dul, hogy tizenéves leányként körülnézzen a világmindenség­ben. De nem tud menni sehová. Hozzálép a srác, és fogja a ke­zét. Igyekszik menni, de a fiú nem engedi, furcsán mosolyog. Ügy, mint az előbb Éva, amikor ide- röppent, erre a felhőre. És a fiú megszólal, egy pillanatra sem hagyva fel mosolyával. Ez­után te leszel a feleségem. Re­mélem, több évtizeden keresztül. Állnak az anyakönyvvezető előtt, akiben Ádám régi hivatali főnö­két ismeri fel. Az is elégedetten mosolyog. Férjek állnak sorfalat és tapsolnak. Csupán néhány mu­zsikus cigány törölgeti részvét­tel a szemét. Érzi, hogy a kör be­zárult. Hideg verejtékben fürdik az egész teste. Utolsó kísérletet tesz a menekülésre, de csak egy rú­gásra telik. A paplan á földre hull róla. Kábultan néz körbe a szobában. Percek telnek el, mire rájön, hogy újra itt van, ebben a földi világban. Az órára tekint, és felkiált: Éva, csináld gyorsan a reggelit! Nagy Elemér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents