Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-18 / 167. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 198Z. július 18. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Elnökválasztás Indiában, Zail Szingh az új államfő. — Hivatalosan véget ér a dél-atlanti háború, szabadon bocsátják a hadifoglyokat. KEDD: A Biztonsági Tanács a harcok beszüntetésére szólítja fel Iránt és Irakot. — Tokióban újabb tiltakozás hangzik el az ame­rikai szankciók bevezetése ellen, az NSZK-ban négymilliárd már­kás hitelkeretet hagynak jóvá a földgázcső-üzlet finanszírozására. SZERDA: Magyar—román kormányfői tárgyalások Bukarestben. — Mind nagyobb méreteket ölt a brit vasutassztrájk. — Tárgyalá­sok New Yorkban Namíbia függetlenségéről. — Az osztrák kül­ügyminiszter Indokínában CSÜTÖRTÖK: A LEMP Központi Bizottsága a lengyel ifjúság hely­zetéről tanácskozik. — Szovjet—szíriai párttárgyalások. — Befe­jeződik a bécsi haderőcsökkentési értekezlet 27. fordulója. — Portugáliában jobboldali szocialista összefogással feloszlatják a forradalmi tanácsot. PÉNTEK: Leteszi a hivatali esküt Shultz új amerikai külügyminisz­ter. — Az ENSZ főtitkárának európai körútja. — A Szomáliái lázadók térnyerése, a TASZSZ visszautasítja Mogadishu szovjet­ellenes rágalmait SZOMBAT: Szórványos tűzpárbajok, diplomáciai erőfeszítések, idegháború és ellentmondó nyilatkozatok jellemzik a héten végig­húzódó libanoni válságot, új elemként jelentős területeket fog­lalnak el az Izraellel szövetséges Haddad őrnagy csapatai. — Hondurasi ellenforradalmi támadás Nicaragua ellen. A hét három kérdése: Hogyan alakul Irán és Irak háborúja? Hatodik napja tart a Ramadán- hadműveiet, az új iráni offenzí- va a mohamedánok böjti hónap­ját választotta fedőnévként. A fronthelyzetet nehéz áttekinteni, mert a hadijelentések — nem először és nyilván nem utoljára ennek a háborúnak történetében — teljességgel ellentmondanak egymásnak. Teherán és Eagdad egyaránt saját sikereiről ad hírt, s harmadik országbeli tudósító eddig nem juthatott el a harcok térségébe. A katonai kezdeményezés már jó ideje átcsúszott az irániak ke­zébe, százötven napon belül ez a negyedik nagyméretű támadás. Irak már előzőleg bejelentette, hogy visszavonta erőit a koráb­ban elfoglalt iráni területekről, s a csata a másfél milliós Basrá- ba, az Irak második városába ve­zető úton folyik. Amerikai lapok becslései szerint —. felderítési ada­tokra hivatkoznak — Irán két­százezer katonát csoportosított át erre a szakaszra, s ez kétségte­len számbeli túlerőt jelent. Űj té­nyező viszont, hogy ezúttal már nem Irán, hanem Irak védi saját földjét, ami erősítheti a harci el­szántságot. Ez több ellentámadás­ban is kifejezésre jutott. A Biztonsági Tanács formális ülésen és nemhivatalos konzultá­ciókon foglalkozott a háború ese­ményeivel és egyhangú tűzszüne- ti felhívást bocsátott ki. A har­cok folytatása károsan érinti mindkét országot, fokozza a ve­szélyeket a robbanékony Közép- Keleten, s további bonyodalma­kat okozhat. Az egyedül járható út, ha elhallgatnak a fegyverek és megkezdődnek a tárgyalások a vitás problémák rendezése ér­dekében. A szorongatottabb hely­zetbe került Irak elfogadná a tűzszünetet, Irán azonban mind ez idáig visszautasította a felhí­vást. Teherán kemény feltétele­ket szabott, többek között 150 milliárd dolláros kártérítés fize­tését és annak a Szaddam Husz- szein elnöknek távozását, akit csak néhány napja választották újra ia bagdadi vezetés élére. A teheráni nyilatkozatok egyébként • Hivatalosan is véget ért a brit—argentin katonai konflik­tus a Falkland-szigetek térségé­ben, Képünkön: egy sebesült an­gol katona — hazatérőben. nem mindenben egységesek, egyes iráni vezetők lényegében Iraki Iszlám Köztársaság kikiál­tását követelik, mások óváTbsab- bak. Ha folytatódik a háború, ez szá­mos kérdőjelet állíthat fel. Mi lesz az el nem kötelezett orszá­gok csúcsértekezletének sorsa, amelyet az eredeti tervek szerint szeptemberben rendeznének meg Bagdadban? Hogyan foglalnak ál­lást egyrészt az öböl' körzetének konzervatív olajországai, amelyek aggodalommal figyelik az iráni előretörést. másrészt azok az arab országok, amelyek támogat­ták Teheránt, de a védelmi harc­ban, s népi helyeslik arab földek elfoglalását? Végül, de nem utol­sósorban a kérdések kérdése, hogy az öböl háborújának fel­lángolása miként hat majd a li­banoni válságra: ez ma még két esélyesnek tűnik, a 'körülmények összjátékától függően segítheti vagy akadályozhatja a kibonta­kozást. Milyen új elemek jelentkeznek a libanoni válságban? Nyugat-Bejrút körül a héten csak szórványos tűzpárbajokra került sor (jóllehet előfordulhat, mire az'olvasó kézbe veszi e kom­mentárt, ismét veszélyben forog a hatodik tűzszünet), annál érő- teljesebb idegháború dúl. Szinte egymást követik a nyilatkozatok: megkeményednek az álláspontok, majd újra felcsillan a tárgyalá­sok reménye. Az alapképlet ugyanis megle­hetősen bonyolult. Izrael kato­nailag kézben tartja a helyzetet, a libanoni főváros nyugati része körül még szorosabbra vonta az ostromgyűrűt. Egy támadás, amely mérhetetlenül nagy veszte­ségeket okozna a hat—hétszázezer lakosú Nyugat-Bejrútnak, azon­ban súlyos politikai és erkölcsi tehertételt jelentene Izrael szá­mára is. A Neue Züricher Zei­tung egyenesen úgy fogalmazott, hogy a katonai vereséggel együtt politikai győzelmet érhetnek 'el a palesztinok. Ezért fokozzák a PFSZ-re és Nyugat-Bejrútra ne­hezedő nyomást, a palesztinok viszont az időt visszavonulásuk megfelelő feltételeinek biztosítá­sára akarják kihasználni. Tovább árnyalja a kusza front­vonalakat, hogy nehéz lenne bár­hol is egységről beszélni. Az arab csúcsértekezletet még ebben a válsághelyzetben sem lehetett összehívni; a palesztinok nehezen tudnak, sőt egyelőre nem tudnak új, befogadó országot találni fegy­veres osztagaiknak; a vita a PFSZ sorain belül is folyik. De a sorozatos tüntetések Izrael bel­ső megosztottságát is mutatják. Libanonban egyetértés mutatko­zik valamennyi külföldi erő ki­vonását illetően, de a köztársa­sági elnök a palesztinok és a szí- riaiak távozásával kezdené, a miniszterelnök mindenekelőtt az izraeliek visszavonását sürgeti. A lehetséges nemzetközi békefenn­tartó erővel kapcsolatban is más dolog az elvi helyeslés, megint más a megegyezés arról, milyen országok küldjenek katonákat, ki legyen a parancsnok, hói je­löljék ki az állomásoztatás kör­zetét, s mire kapjanak ezek az alakulatok „jogosítványt”. Az izraeli próbálkozások új eleme volt a héten, hogy igye­keztek mozgósítani segédcsapatai­kat. Felduzzasztották Haddad őr­nagy erőit (a libanoni hadsereg­ből dezertált szélsőjobboldali • A libanoni főváros körzetében változatlanul igen súlyos a helyzet. Képünkön: Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője palesztin harcosok kö­zött a bejrúti nemzetközi repülőtér közelében. • Olaszországban a múlt vasárnapi döntő után még napokig folyt az ünneplés a spanyolországi labdarűgó-VB megnyerése miatt. Képün­kön: sok száz ember a római Trevi-kútban járta örömtáncát. (Fotó: AP — MTI — KS) • Elnökválasztást tartottak In­diában. Képünkön: Indira Gandhi kormányfő adja le szavazatát Űj-Delhiben. tiszt egy hosszanti sávot birtokol az izraeli határra épülve ütköző­zónát képezve), s azok észak íelé tartanak. Olyan területeken, ahol gyakorlatilag izraeli megszállás van, amint „Haddadisztánban” is izraeli csapatok állomásoznak. El akarják foglalni Szidon és Tyr kikötőjét, s az ország területének mintegy egyhatodára kiterjeszte­nék fennhatóságukat. A két ten­gerparti várost június elejéig a PFSZ, s a vele szövetséges liba­noni haladó erők ellenőrizték.) Fennáll tehát a veszély,^ hogy eleve kész helyzetet kívánnak te­remteni egy esetleges, jövőbeni izraeli visszavonulás idejére. s addig is maguk előtt tolnák liba­noni csatlósaikat. Ez még inkább mélyítené a libanoni válságot, tartós polgárháború fenyegetését hordozza magában, s nem sok jó­val biztatja a sokat próbált le- vantei országot. Miért oszlatták fel Portugáliában a legfelsőbb forradalmi tanácsot? Hova tűnt a sok virág, s hova tűntek a katonák? — idézhetnénk Marlene Dietrich ismert dalát, a legújabb portugáliai események­kel kapcsolatban. Hosszas vita után a lisszaboni parlament ugyanis feloszlatta a legfelsőbb forradalmi tanácsot. 1974. áprilisa, a piros szegfűk mozgalma hívta életre e sajátos intézményt, amely kifejezte azt a szerepet, amelyet sok katonai vezető játszott a fasizmus meg­döntésében. Portugália azóta jobbra tolódott, s a parlament jobboldali többségének valóságos szálka volt szemében ez a forra­dalmi tanács. Igaz. az évek mú­lásával, személyi összetétele vál­tozott és sok következetesen ha­ladó katonatiszt kiesett; igaz, jogkörét korlátozták, mégis az al­kotmányosság őreként tevékeny­kedett. Portugáliában, a fordulat után, a tőkés Európa legprogresz- szívehb alkotmányát iktatták tör­vénybe. Feloszlatásához nem volt ele­gendő az egyszerű parlamenti többség, s Eanes államfő sem helyeselte a lépést. Csakis úgy le­hetett keresztülvinni, hogy a Soares vezette szocialisták lecsat­lakoztak a jobboldalhoz, s bizto­sították a kívánt szavazatszámot. A kommunisták ellene szavaztak. A tanács kiesése újabb lépések­re, kedvezőtlen alkotmánymódo­sításokra bátoríthatja a reakciót — ugyanakkor törést idézhet fel a szocialisták soraiban és cselek­vésre sürgeti az elnököt, egyes lapok még rendkívüli választások kiírását sem tartják lehetetlen­nek. A tanácsot feloszlatták, de Por­tugália belső gondjai és problé­mái változatlanul jelen vannak ... Réti Ervin Érdekek A japán kormány a hé­ten úgy döntött, hogy nem működik közre a megszi­gorított szovjetellenes ame­rikai gazdasági szankciók ■érvényesítésében. Erről hi­vatalosan tájékoztatták Washingtont. Ami nemhivatalosan szi­várgott ki: a japán kabi­neten belül heves vita bontakozott ki. A külügy­minisztérium először el akart tanácsolni egy ilyen Amerika-ellenesnek tűnő lépést, a külkereskedelmi és ipari minisztérium eré­lyes sürgetésére azonban jeladta álláspontját. A kül­kereskedelmi és ipari tár­ca nem azért tiltakozott, mert frontot akart nyitni Washingtonnal szemben, hanem — idézzük — az amerikai Szankciókat „a japán társaságok érdekeit károsítónak” tartja. A valódi érdekek ellené­re nehéz politizálni. Mi­lyen jó lenne, ha az ame­rikaiak ezt általános ta­nulságként fogadnák el... R. E. Személyi változások a LEMP KB-ben A Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának pén­teki ülésén egyebek mellett sze­mélyi kérdésekben is döntött. A KB politikai bizottságának tagjává választották Marian Woz- niakot és Stanislaw Kalkust. A politikai bizottság póttagja lett Stanislaw Bejger. A központi bizottság új titká­rai: Jan Glowczyk, a LEMP KB PB póttagja, és Monfred Gory- woda. Ezenkívül a központi bizottság tagjai közé választotta Wladyslaw Jonkiszt, a LEMP czestochowa-i vajdasági pártbizottságának el­ső titkárát. A KB póttagja lett Józef Baryla, hadosztálytábornók, a lengyel hadsereg politikai fő­csoportfőnökségének főnöke, nem­zetvédelmi miniszterhelyettes. Ezzel egyidejűleg a központi bi­zottság elfogadta a következő le­mondásokat: Hieronym Kubiak és Stefan Olszowski, a politikai bizottság tagjai, valamint Marian Wozniak kérte felmentését KB- titkári megbízatása alól, politikai bizottsági tagságáról pedig Jan Labecki mondott le. A központi bizottság ezután osztályvezetői kinevezéseket ha­gyott jóvá. A LEMP KB ülésén Wojciech Jaruzelski üdvözölte az újonnan megválasztott tisztségviselőket, a távozóknak pedig megköszönte munkájukat. A PAP hírügynökség közli, hogy Hieronym Kubiak kérését azzal indokolta, hogy a jövőben tudományos munkával kíván foglalkozni. Marian Wozniakot, időközben a LEMP varsói vajdasági bizottsá­gának első titkárává választották meg. Stefan Olszowski felmenté­sét más fontos állami megbízatá­sa miatt kérte. PRAVDA-CIKK AZ EURORAKÉTÁKRÓL Az egyenlő biztonság elve lehet a tárgyalások alapja A Szovjetunió saját kezdemé­nyezésére megkezdte közepes ha­tótávolságú rakétáinak csökken­tését. Egyetlen ilyen rakétát sem helyeznek el kiegészítésként olyan helyen, ahonnan elérnék Nyugat- Európa országait — szögezi le nagy nyomatékkai szombati ve­zércikkében a Pravda. Az SZKP lapja az eurorakéták kérdéséről szólva megismétli: a szovjet ve­zetés egyoldalú moratóriumot ren­delt el a közepes hatótávolságú nukleáris rakéták telepítésére' az ország európai részén, a már te­lepített rakéták számát befa­gyasztják, minőségét nem változ­tatják meg még korszerűbbre és nem építenek új indító álláso­kat, nem készítik elő közepes ha­tótávolságú rakéták telepítését. A Pravda cikke közvetve ismé­telten válaszol azokra az ameri­kai vádakra, amelyek szerint a Szovjetunió folytatja az ilyen ra­kéták telepítését egyes körzetek­ben, ahonnan azok elérhetik a nyugat-európai országokat. Mint emlékezetes, a moratórium 'értel­mezéséről szólva korábban szov­jet részről utaltak arra, hogy az nem terjed ki olyan körzetekre, ahonnan a rakéták nem érhetik el Nyugat-Európát. Az Egyesült Államok magatar­tását elemezve a Pravda vezér­cikke leszögezi: az amerikai dip­lomácia immár hónapok óta ki­tér az európai nukleáris fegyve­rek kérdésének érdemi megvita­tása elől, húzza az időt és foly­tatja a Pershing—2 típusú raké­ták, a robotrepülőgépek nyugat­európai telepítésének előkészíté­sét. Ezeket az időhúzó manővere­ket azzal az abszurd követeléssel takargatják, hogy a Szovjetunió hajtson végre egyoldalú leszere­lést ezen a téren. „Az európai nukleáris fegyver­zet kérdéséről éppúgy, mint a ha­dászati fegyverekről csak az egyenlőség és az egyenlő bizton­ság alapvető elvének legszigorúbb tiszteletben tartásával lehet ész­szerű megállapodásra jutni. Bár­minő nehézségek jelentkezzenek is az e kérdésben Genfben folyó szovjet—amerikai tárgyalásokon, a Szovjetunió továbbra is abból indul ki, hogy azokon előrehala­dást, kölcsönösen elfogadható megoldást kell elérni, s minden tőle telhetőt megtesz ennek érde­kében” — hangoztatja szomba­ti vezércikkében a Pravda. A TERMELÉST SEGÍTŐ VIZSGÁLATOK A szakszolgálati állomás fél éve Csaknem másfél évtizeddel ezelőtt, alapították meg a megye állami gazdaságai a szakszolgála­ti állomást. A társulásnak az a feladata, hogy a korszerű terme­lési technológiák alkalmazását segítse, szaktanácsokat adjon, nemcsak az alapító gazdaságok­nak, hanem a hozzá forduló vala­mennyi termelőüzemnek, kutató- intézetnek, intézménynek. A napokban elkészült a szak- szolgálati állomás első félévi munkájának mérlege. A kémiai és a mikrobiológiai laboratórium­ban végzett vizsgálatok döntő többsége a takarmányozást és a tápanyag-gazdálkodást segíti. Több mint 10 ezer különböző elemzést végeztek. A takarmány­vizsgálatokat érinti az aminosav- analizáló berendezés. Ez egyúttal lehetőséget ad arra, hogy az ész­szerű ftehérjegazdálkodásban se­gítsék az üzemeket. A kémiai és mikrobiológiai laboratórium mun­káját a megye 11 állami gazda­sága és 35 termelőszövetkezete vette igénybe. Talajminta-vétele­zést viszont hét állami gazdaság és 15 termelőszövetkezet részére végeztek, Ez 19 ezer hektár szán­tóterületet és 2500 hektár szőlő- és gyümölcsültetvényt érintett. Az őszi kalászosok aratását szo­rosan követi a talajminta-vétele­zés. A jövő évi üzemi növényvédel­mi és gyomirtási technológiák előkészítését segítik az egyrevna- gyobb területen végzett gyomfel­vételezések. A betakarítás előtti növényegészségügyi ellenőrzések az előzőeken túl értékes infor­mációt adnak az üzemeknek. Mindehhez annyit szükséges hozzátenni, hogy a társulás igaz­gató tanácsa elmúlt évi eredmé­nyei alapján a szakszolgálati ál­lomást kiváló címmel jutalmaz­ta. A Novoje Vremja a magyar mezőgazdaság sikereiről A magyar mezőgazdaság sike­reivel, a magyar—szovjet mező- gazdasági együttműködés ered­ményeivel foglalkozik csaknem háromoldalas, Magyarországról szóló írásában a Novoje Vremja. a legelterjedtebb szovjet külpoli­tikai hetilap. L. Nyikolajev, a beszámoló szer­zője, a többi között szól a két ország iparvállalatai, városai, megyéi, között kialakult kapcso­latokról, a testvérvárosok, • test­vérüzemek mozgalmáról, aláhúz­va, hogy azok jó eszközül szolgál­nak a gazdasági együttműködés közvetlen fejlesztésében, a ta­pasztalatcserében, az országok Icö- zötti kapcsolat fejlesztésében. Az együttműködés eredményeit méltatva kiemeli: Magyarország keresi annak lehetőségét, hogy újabb tartalékok feltárásával szé­lesítse és mélyítse együttműkö­dését a KGST tagjaival. A gazda­sági együttműködés fejlesztése a szocialista országok között külö­nösen fontos most. amikor a nem­zetközi helyzet kiéleződött. Utal ezzel kapcsolatban a KGST nem­rég Budapesten megtartott ülés­szakára és az MSZMP Központi Bizottságának júniusi megállapí­tásaira is. „A szocialista országok hatal­mas mennyiségű tapasztalatot gyűjtöttek össze a gazdasági és a kulturális együttműködés minden területén” — írja a Novoje Vrem­ja. — „Ez a tőke a világ-szocia­lizmus kincse. A szocialista kö­zösség országai nem kényszeríte­nek egymásra valamiféle modellt a gazdasági mechanizmusban; el­lenkezőleg. a kölcsönös tapaszta­lat alapján igyekeznek megtalál­ni az alkotó, a nem szabványos és a leghatékonyabb megoldáso­kat. Ez az élő, konkrét tapaszta­lat, s annak beható tanulmányo­zása mindazoknak segít, akik érdekeltek a világszocializmus eredményeinek megismerésé­ben”.

Next

/
Thumbnails
Contents