Petőfi Népe, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-02 / 153. szám

r 1982. július 2. • PETŐFI NÉPE # 5 MELINA MERCOURI, A SZÍNÉSZNŐ-POLITIKUS Görögnek születtem Ha az életét vizsgáljuk, mindenképpen az a fur­csa meggyőződésünk alakul ki: nincsenek véletle­nek. önéletrajzában írja, hogy nagyanyja több mint harminc esztendőn át volt Athén polgármestere, és akkoriban a két világháború között ez nagyobb ha­talmat és tiszteletet jelentett. Melina Mercouri ap­ja is már huszonkét évesen kezdte el politikai kar­rierjét, ilyen fiatalon választották meg a parlament­be képviselőnek. Ezért csöppet sem tűnhet túlzás­nak a megállapítás: Mercouri sorsa nagyonis össze, fonódott Görögországéval. Így hát csakugyan több volt mint hír számára a bejelentés 1967. április 21-én, hogy három magas rangú katona magához ra­gadta a hatalmat abban a városban, ahol tulajdon, képpen kitalálták a demokráciát. Görögnek születtem — ez a cí­me a színésznő-politikus — vagy inkább politikus-színésznő — könyvének, amely őszintén, pá­tosz és öndicsőítés nélkül kívánjá összefoglalni életútja jelentősebb tanulságát, de amelyik végső so­ron nemcsak színpadi és filmes sikerek és kudarcok naprakész krónikája, hanem egy hatalmas és megindító szerelem rajza is, azé a kapcsolaté, amely máig is szü­lői',azájához köti, a görög naphoz, a görög dombhátakhoz, a görög tengerhez és persze a görög nép­hez. Éppen hatvanesztendősen bizo­nyítja, hogy a művészet nem csupán szerepekre sarkallhatja az embert, hanem arra is, hogy ezek »Hal valósítsa meg törekvé­seit, hogy közéleti szándékai min­dig megtalálták az érvényesülés lehetőségét nemcsak drámai fel­adatokban. a görög klasszikusok népszerűsítésében, hanem tünte­tésekben. békemenetek szervezé­sében. és most a kulturális mi­niszteri székben is. Mercouri szá­zadunk talán legmagasabbra emelkedett színésznője, aki úgy készült erre a pályára — nem­csak a tradíciók miatt — mint eg\ szép Szophoklész-szerepre. Nemcsak görögül, hanem ké­sőbb, második hazájában fran­ciául is elkápráztatta nézőit, hall­gatóit kirobbanó temperamentu­• Melina Mercouri a Hajnal igézete című film forgatásán. mával, természetességével, érzé­kenységével —, s később már an­golul is. A Cotopouli Színház hír­neves tragikája azonban világsi­kerét Jules Dassin Akinek meg kell halnia című filmjével vívta ki, ebben a modern körülmények közt feltámasztott finom Jézus-le­gendában, mint Mária Magdolna, s egyszeriben nemzetközi meghí­vásokkal árasztották el, de egy pillanatra sem ingott meg. Csak olyan feladatot vállalt, amely megerősítette hitében, hogy így is tud tenni valamit az emberekért, elsősorban a nőkért, akiknek ki­szolgáltatottsága ellen már fiata­lon is berzenkedett. Valamennyi m:gy filmje, a pályakezdő Stella (1955), de a tévében játszott, mo­dernizált Médeia, a hatalmas si­kerű Phédra, A villamos zongo­rák és nem utolsósorban a szel­lemes, irónikus Vasárnap soha — mind-mind Melina Mercouri küz­delmei az elnyomatás, az alábe­csül és, a prostitúció ellen, és hit- tétel az emberi méltóság mellett. Ezért aztán csak további lendü­letet adott neki az ezredesek ren­deleté, amely megfosztotta állam- nolgárságától. A katonai junta el­len nemcsak ellenzéki álláspontot foglalt el, hanem a maga módján hatásos háborút vívott szólamaik leleplezéséért, lejáratásukért. Tur­nékat szervezett a nagy európai városokba, hogy közvetlenül meg­magyarázza, mi is történik Athénban. „Görögnek születtem, és görögként halók is meg” — érvelt héti éven át, mígnem 1974- ben végre győzedelmesen vissza­térhetett hazájába. A nagy lelke­sedés, a rajongók sok ezres tábora nemcsak a különös szépségű, egyéni stílusú filmsztárnak szólt, hanem az elszánt politikusnak is, aki a dicsőségben is tudta, mivel tartozik népének. Mint a PASOK, a görög szocialista párt aktív tag­ja egyelőre elsősorban a közélet­nek él. Mint miniszter, egyik el­ső rendelkezése a cenzúra eltörlé­se volt. A filmművészet elvesztett egv nagy színésznőt, egy szipor­kázó sztárt, de helvette talált egy új, tüzes védelmezőt. Nincsenek véletlenek — mond­hatná valaki Melina Mercouri pá­lyafutása láttán. De így ponto­sabb: nincsenek véletlenek, csak erős akaratok: N. Gy. OPTIMISTA TUDÓSÍTÁS A MOZGÁSSÉRÜLTEK KISKUNHALASI INTÉZETÉBŐL ,,Egyedül ettem meg a leves f Szenzációs hírekkel bombázzák az újságolvasókat a napilapok. „Eleiben maradt az első máját- ültetéses beteg; a legeslegújabb vegyifegyverböl egy milligramm elegendő bárki elpusztításához; több mint nyolc méteren át si­kerrel küzdött egy magyar távol­ugró a föld nehézségi vonzásával; hegymászó csoport vonszolta föl magát az ilyen és ilyen csúcsra.” Senki sem írta meg, hogy a mi­nap N. Laci egyedül öltözött föl a mozgássérültek kiskunhalasi inté­zetében. Kilenc évének önfeledt- ségével ragyogtatta szemeit Hor­váth Jantye intézetvezetőre. — Ügyes voltam? Mind elviselhetetlenebbül ke­gyetlen korunkban kit érdekel, hogy B. Zsolti képes felülni, tör­zsének parancsolni, pedig szülei már-már beletörődtek abba, hogy mozgássérült gyerekük hátán fek­ve tengeti napjait egész életében. Eltűntek a megvastagodott bőr- keményedések annak a kisfiúnak a térdeiről, aki eddig térden csúsz­va változtatta helyét. Fogódzkod­va, óvatosan, de két lábon megy egyik sarokból a másikba, ágytól asztalig. Viszolygok a minden értéket pénzben kifejező divattól. A meg­fizethetetlen dolgok teszik megis- mételhetetlenné, emberivé, csodá­latossá az életet. Minőségét a fo­rintra, dollárra, rubelre átváltha­tatlan tulajdonságok, cselekedetek adják. Mégis ki kell mondani: amit láttam, amiről hallottam, már az kiegyenlíti az építkezés költségeit. Horváth Jantye a jó ügyeknek kijáró szívességgel tájékoztat ar­ról, hogy mi is történt az április 15-i avatás óta. — Örömmel mutatom be intéze­tünket, hiszen a Petőfi Népe az elsők között csatlakozott Tóth Istvánné kezdeményezéséhez. Ré­szük van abban, hogy jól fölsze­relt, minden szükségessel ellátott szobákban fogadhatjuk a gyógyí­tásra váró gyerekeket. Kétszáz sé­rültet vizsgáltunk meg eddig. Hú­szon már nem segíthetünk. Any- nyira elakadtak a létfenntartás­hoz szükséges alkalmazkodásban, hogv javulásban hiába remény­kednénk. Harmincán klasszikus gvógvtornától várhatják állapotuk javulását. Az összes többi a mi esetünk. — Monn telik el env vontuk? Fél héttől este nvoleie konduk­tori irányítással tizenöt olvnn kis­gyerek él itt, akik a központi ideg­rendszer sérülései miatt képtele­nek beilleszkedni a normális élet- folyamatokba. Kéthetes turnusok­ra vesszük föl a jelentkező moz­gássérülteket, hogy megállapítsuk: mire képesek. Mosakodás, öltöz­ködés és egyéb önellátási felada­tok töltik ki a reggeli órákat. A dinamikus gépiesség kialakulásá­hoz elengedhetetlen, hogy tudatos odafigyelés nélkül is képesek le­gyenek megcsinálni a köznapi lé­tezéshez szükséges folyamatokat. Az ismétlések révén tanulják meg az összetett mozdulatokat. Az életre nevelünk. Arra törekszünk, hogy létezni tudjon minden szá­mára adható szituációban, aki in­nen kikerül. A sérülés sérülés ma­rad, de megtanulnak sérülésükkel élni. Lesz, aki közösségben dolgoz­hat, részt vehet a termelésben. Másoknál csak annyit érhetünk el, hogy ellátja magát. De ez a csak is nagyon sok, ha arra gon­dolunk, hogy a szülők dolgozhat­nak, a sérült beilleszkedhet a csa­ládba. Lelkileg is rengeteget je­lent, a mozgássérült számára az a tudat, hogy nincs terhére senki­nek. — Akarati tényezők is szüksé­gesek a rehabilitáció sikeréhez? — De még mennyire. Bizonyos értelmi képességek nélkül sem jutnak semmire. — Van-e valamilyen kapcso­latuk a családokkal? — Természetesen. Már a szűrés előtt megismerkedünk a gyerek környezetével. Mivel minden má­sodik szombat szabad, a bentla­kókért eljönnek a szülők. Ilyen­kor is kitűnik, hogy hol lesz jó helye a gyereknek, ha majd haza­tér. A család közreműködése nél­kül szinte értelmetlen vállalkozás a rehabilitáció. — Mire lenne szükségük? — Mindenünk megvan. Hama­rosan elkészül a második szoba berendezése, így összesen harminc bentlakót vehetünk föl. Rendsze­resen foglalkozunk bejáró moz­gássérültekkel. Csodálatos, hogy a tanácsok támogatásával, sok-sok ember közreműködésével ilyen rövid idő alatt ilyen korszerű in­tézmény létesült Tóthné javasla­tára. Csupán takarítónőre lenne szükségünk, de ez más fajta gond. Távozóban megnéztem az ebé­deltetést. Amint az intézményve­zető társaságában bementem a speciális bútorokkal berendezett foglalkoztatóba, óvatos mozdula­tokkal fölállt egy kisfiú, így üd­vözölte a vendéget. Néhány hete még nem'tudta, hogy ilyenkor illik felállni és, de miért is tudta volna? Akkor még nem tudott parancsolni a mozgató idegeknek, izmoknak. Most széles mosollyal, a bordázott székhez kapaszkodva mondja: Jó-na-pot- kívá-nok. A többiek megismétlik az üdvözlést. Alig várja egy tüzes szemű kis­lány, hogy túl legyünk a formasá­gokon. Nagy újság kívánkozik ki belőle. — Egyedül ettem meg a levest. Eldönthetetlen számomra, hogy a lelkes. csuDaszív, naav tudású vezető boldogabb-e, vagy a kis Tünde? Heltal Nándor GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Vörös vándorzászlót kaptak Kalocsán az I. István úti iskolában az Ady Endre úttörőcsapat tagjai a folyosón tárló­ban őrzik azokat az emléktárgyakat, szalago­kat, amelyeket a város gyermektánccsoport- jának tagjai nyertek, kaptak, megőriztek. A világjáró kalocsai kisdobosokat és úttörőket a gyermeknapon tüntették ki az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának Vörös vándorzászlajával. Az elismerés is igazolja: itt nagyon komoly mozgalmi tevékenység folyik! # A városi kulturális szemlén sikert aratott műsorszám: Az emberke tragédiája. Cselik Gábor és Mák László a színpadon. • A kalocsai gyermektánccsoport száztíz tagja az iskola kisdobosa, úttörője. A kép jobb szélén a csoport vezetője, Tóth Ferenc látható. — Tulajdonképpen örülnünk kellene — mondja Szurominé Molnár Mária csapatvezető —, hogy munkánkat nem a látható erőfeszítés jellemzi, hanem a lát­ható végeredmény! Valójában ko­moly erőpróba valamennyiünk­nek, tanulónak és tanárnak, hogy iskolánk létszáma magas, ponto­san hétszáznegyvenhét tanulónk van. Hozzánk tartozik négy kül­területi iskola, ahonnan autó­busszal vagy gyalogosan érkeznek a legkisebbek is. A másik dolog, ami nehezíti is munkánkat, de amire annyira büszkék vagyunk: a táncosok sok meghívása, sze­replése. — Azok a kisdobosok és úttö­rők, akik tagjai a tánccsoport­nak, nyilvánvalóan kevesebb sza­bad idővel rendelkeznek. Ez meg­látszik tanulmányi eredményei­ken? — Aki tagja lehet a tánccso­portnak az kitüntetésnek veszi. És megtanulják az idővel való gazdálkodást, a fegyelmezett vi­selkedést. Tudják, ha nem tanul­nak rendesen, akkor búcsúzhat­nak a csoporttól is, de erre a leg­ritkább esetben kerül sor. — A kitüntetés indoklásában a csapat munkáját értékelők ki­emelték a nagyszerűen kialakított követelmény- és értékelési rend­szert. Hallhatnánk erről bőveb­ben? — Huszonkilenc pontban rög­zítettük az elmúlt esztendők so­rán azt amit a csapat tagjaitól tanulmányi-, sport-, kulturális- és társadalmi munkavállalások­nál várunk. Ez évek során csiszo­lódott ki, de úgy tűnik, most megtaláltuk a megfelelő, vala­mennyiünk által elfogadott for­mát. A tanévet három ciklusra osztjuk, december 1-én, március 1-én és június 1-én kerül sor ér­tékelésre. Az értékelésben érte­lemszerűen a rajvezetők mellett a rajok küldöttei is részt vesz­nek. A nyertesek pedig ingyenes kiránduláson vehetnek részt a tanév végén. Az idén a 8 a-s raj méh etett, a 8 b-ből pedig a hét legjobban tevékenykedő úttörő kísérhette őket. Tavaly az egyik ötödik osztály indulhatott a fő­városba. — Tudom, hogy cselekvő része­sei a város kulturális életének. A városi Kazinczy-versenyen pedig „kibérelték" a dobogót... — Persze, minden szűkössé­günk, teremhiányunk mellett, ezek az eredmények adják szá­munkra a további erőt, hogy ér­demes és kell csinálni ezt a mun­kát! A Kazinczy-versenyeken ál­talában első-második helyen vé­geznek úttörőink. Hadd mondjam ki az idei dobogósok nevét: Ba­lázs László és Krizsán Mária nyolcadikos, Horváth Márta ha­todikos, a városi szavalóverseny győztese pedTg'Práger Mária volt. A városi kulturális szemlén a nyolcadikosok raja nagy sikerrel adta elő Karinthy Frigyes: Em­berke tragédiája című írásának dramatizált változatát. — Ifivezetője van-e a csapat­nak? — Pontosan huszonhat! Főként az I. István Gimnáziumból jön­nek, de több ifink van az egész­ségügyi szakközépiskolából is. Egésznapos programot szervez­tek a Bajai Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolája 2 b. osztályos tanulóinak a szülök és pedagógusok Véránka-szigetre — szól az első tudósítás. Az ese­ményhez az erdészet dolgozói ad­ták az autókat, amivel a pajtáso­kat a Duna-partra, majd a mo­torcsónakokat, amivel a szigetre vitték. Az ebéd természetesen ha- • lászlé volt, amit a Hosszúhegyi Állami Gazdaság üdülőjében fo­gyasztottak el. Remekül érezték magukat valamennyien! Kovács Ildikó, a kecskeméti Halasi úti Iskolából küldte levelét, „A Habselyem Kötöttárugyár Zrínyi Ilona nevét viselő KISZ-szervezete helytörténeti vetélkedőt rendezett Is­kolánk felsőtagozatos őrsei számára. Számot kellett adnunk városunk ne­ves szülötteiről, híres épületeiről, szob­rairól, emléktáblákról, gyárakról, üze­mekről. Az alaposan fölkészült őrsök között nehéz volt az első helyezés el­döntése, végül egy tollaslabda-készlet­Meg kell mondani: nagyon sokat segítenek. Azon kívül, hogy kü­lönféle csapatrendezvényeinkre eljönnek^ jelenlétük hasznos a pályaválasztásnál is: az ő közép­iskolai élménybeszámolójuk min­dennél többet ér úttörőinknek. Jó kapcsolatot sikerült kiépíteni a helyi Fékon-gyárral, ahol öt al­kalommal voltunk üzemlátogatá­son. Ehhez a segítséget Katus Istvánné párttitkártól kaptuk, aki egyben szülői munkaközösségünk elnöke is. — A csapatban ugyancsak élénk sportélet folyik. Mik a kedvelt sportágak? — A birkózás, a sakk, az asz­talitenisz és a torna. A helyi sportegyesületnek, a KSE-nek, negyvenkét igazolt versenyzője jár iskolánkba. És vannak ered­ményeink is! Halász Attila az elmúlt évben első lett a megyei sakkversenyen! Fiútornászaink csapata az idén a megyei első he­lyet szerezte meg. Tavaly az or­szágos versenyen a hatodik he­lyen végeztek. A csapat tagjai megérdemlik, hogy nevüket is le­írjuk : Kollár Ferenc, Tóth Zoltán, Peller Tibor, Fekete Mihály, Cse­lik Gyula és Kákái Kornél. Lé­tei jutalmazták a legtöbb kérdésre jó választ adókat.” Kunfehértóról jött a következő beszámoló, Szekula Anna küldte. Köszöntjük Annát az úttörő-tu­dósítók sorában, reméljük a to­vábbiakban is szorgalmasan je­lentkezik majd. „Nyári táborba készülünk Ta­tára. A tíznapos üdülés ideje alatt rendezünk tábori olimpiát, kulturális vetélkedőt, tábori hét­próbát, gyűjtünk élményanyagot. Ügy tervezzük, hogy névadónk, Sziklai Sándor szellemében ren­dezzük meg idei táborunkat.” * Megjelent a Cincogás! A kecskeméti Kodály Zoltán ének-zenei tagozatú ál­talános iskola úttörőcsapatának Macs­ka öräe négy esztendőn keresztül ké­szítette lapját, a Nyávogást, Elkészült a búcsúszám is és átadták a stafétát az ötödikeseknek, akik Cincogás né­ven készítik a lapot. Köszöntjük a szerkesztőket — Tréfás Emesét és Sánta Gabriellát —, valamint a lap népes olvasótáborát! nyaink a megyei második helyre kerültek, kisdobosaink ugyancsak szépen szerepeltek! — A nyári vakációt hol, s ho­gyan töltik a kalocsai Ady Endre úttörőcsapat tagjai az idén? — Több táborunk lesz, mint mindig. Balatonszéplakra kisdo­bosaink mennek. A Cserhátba vándortáborozóink indulnak. Kis­dobosok mennek a Gaja-pataktól —Culháig elnevezésű vándortá­borba is. Szelidi-tavi táborunkat pedig elcseréltük az ibrányi út­törőcsapattal, ilyenformán a nyá­ron a nagy csapattáborunk ott lesz. Központi táborba tizenhe­ten mennek. A Kiváló őrs kitün­tető címet a 8,b-s raj Barátság őrse nyerte el, a tanulmányi ered­mény és a kiemelkedő kulturális munka alapján, ők Zánkára me­hetnek. — És közben az iskola kapuját bezárják, az épületben teljes csend lesz ... — Az Iskolát — hála a szülők és a tantestület összefogásának — felújítjuk! Lesz festés, parketta- csiszolás, -lakkozás. A rendelke­zésünkre álló pénzt szeretnénk csak festékre, lakkra költeni. A többit magunk megoldjuk! Selmeci Katalin Rejtvényfejtőknek Üjból fejtörőt közlünk! Tíz darab emblémás trikót sorsolunk ki a helyes megfejtést beküldő pajtások között, íme a rejtvény! Az itt látható kockák­ból rakjatok össze egy olyan négyze­tet, amelyben a pontszámok összege minden vízszintes és függőleges sor­ban azonos Megfejtésül ezt a kétje­gyű számot kell beküldeni levelező­lapon, Július 9-ig. A levelezőlapot a szerkesztőségbe küldjétek — Petőfi Népe Szerkesztősége Kecskemét 6001, Pf.: 1$. A lap címoldalára Írjátok rés GYERMEKÉVEK! TUDÓSÍTÓINK JELENTIK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents