Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-11 / 135. szám
1982 június 11. • PETŐFI NÉPE • 5 SZÜLEIMMEL MINDENT MEGBESZÉLTÜNK Pályaválasztók nyomában Félegyházán A tavaszi időszak: legaktuálisabb kérdése: hol tanulnak tovább az általános- és középiskolák végzős diákjai. Ezt igyekeztem megtudni Kiskunfélegyházán, a József Attila Általános Iskolában. Bányai Ferenc igazgatóhoz vezetett az első utam. — A hetedikeseket és a nyolcadikosokat a sportpályán találja meg. Ma honvédelmi napon mérik össze erejiiket! — hangzik az útbaigazítás az igazgatói szobában. □ □ □ Nem marad más hátra: irány az ifjúsági sporttelep. Az Alpári - út mentén gyerekzsivajra leszek , figyelmes, tehát jó helyen járok. A honvédelmi nap ' javában tart, de mindig akad egy-egy ráérő diák. ^aki már leküzdötte az akadályokat. A továbbtanulás első akadályain is túl vannak, mindenki választott; hol szeretné folytatni tanulmányait. A várva várt válaszborítékok is megérkeztek: felvettték-e vagy_sem. TÓTH ZOLI a 8. c-be jár. Szemüvege alól szerényen beszél: — Felvettek-a félegy.házi Móra gimnáziumba. Mindenképp szerettem volna középiskolában továbbtanulni, hiszen távolabbi célom, hogy állatorvos legyek. Kedvelem a biológiát, a kémiát és a fizikát. A gimiben majd fakultative foglalkozhatok ezekkel a tantárgyakkal. — Szüleid segítettek-e a pályaválasztásban? — Inkább a propagandakiadványokat nézegettem, de a szüleimmel is mindent megbeszéltünk. ‘ \ 9 Turcsányi András. • Máttyássy Adrienne. • Berkes Éva. ■m • Kiss Zsolt 9 Csermely Csilla.. KISS ZSOLT is a Móra gimnáziumba jelentkezett, sikerrel. Orvos szeretne lenni, méghozzá nőgyógyász vagy szülész. Villodzó, humoros személyiség. — Mit teszel célod érdekében? — Igyekszem erőmhöz mérten tanulni: négyes, ötös jegyeim vannak. Sók jót hallottam az orvosok munkájáról, rokonaim is meséltek erről a pályáról. Szüleim nem szóltak bele a döntésembe. — S ez jó? — Jó. Én ezt választottam, ez a foglalkozás tetszik. Olyan munkát szeretnék végezni, amit kedvvel csinálok. — Milyen orvos lennél? — Komoly, de a humoromat is megőrizném. CSERMELY CSILLA a 8. c. tanulója. A helyi Petőfi Gépészeti Szakközépiskolába jelentkezett osztálytársai legnagyobb csodálkozására, ugyanis ebben az intézményben csak fiúk tanulnak. — Nem félsz a sok fiútól? — Nem. Azért választottam ezt az iskolát, mert szeretem a ma-, tekot, a fizikát. Az iskolai versenyen második lettem. Műszaki rajzot is tanulunk majd, ehhez is van huzalmam. Gépszerkesztőnek jelentkeztem. TURCSÁNYI ANDRÁS halk szavú. Pályaválasztásáról így beszél : — A kecskeméti 624-es szakmunkásképző intézetben a melegburkoló szakmát tanulom majd szeptembertől. Nem nagyon ismertem ezt a mesterséget, de Félegyházán láttam szakembereket dolgozni, így megtetszett a munka. — Kollégista leszel? — Nem. Úgy gondolom sok hátránya van a kollégiumnak. Megkötik, hogy mit, mikor csinálhat a diák. — Hiányozna az otthon is? — Főképp a barátaim. JAKAB FERI a 8. a-ban fejezi be általános iskolai tanulmányait. Szobafestő lesz. Félegyházán tanul majd. A keresetével csínján szeretne bánni. KISS JÓZSEF 8. c-s. "A pályaválasztási tanácsadó segítségével döntött, hogy melyik szakma lenne neki a legmegfelelőbb. Az asztalos foglalkozást választotta. Lehet, hogy egyszer még műhelyt is nyit? — Mi szerettél volna lenni kiskorodban? — kérdezem OR- TUTAY JÁNOSTÓL. — Kamionsofőr. — És most? — Még nem határoztam, gimnáziumba megyek. BERKES ÉVA és MÁTTYÁSSY ADRIENNE különleges terveket szövöget. — Felvettek a szentesi gimnázium irodalmi és drámai tagozatára. A félegyházi színjátszószakkör tagja voltam — mondja Éva. — Színész szeretnél lenni? — Ha jól sikerül a gimi, megpróbálom. — Régi álmod valósulna-meg? — Nem. “Ügy terveztem, hogy tanítónő leszek. — Ha befutnál ■ a színipályán, irigyelnének-e az osztálytársaid? — Nem tudom ... Adrienne újságírói babérokra pályázik, persze csak az egyetem után„ Előbb a Móra gimnáziumban tanul, majd a bölcsészkarra jelentkezik. Mondom neki, hogy nem könnyű mesterség az újságíróké. — Diákújságotok van-e? — Nincs, s úgy tudom, hogy a gimiben sincs. — Akkor honnan az ötleted? — Tetszik ez a pálya, művelt lehet az ember, sok mindent megismer, érdekes témákkal találkozik egy újságíró. Szeretem a nyelveket is. □ □ □ Sok pályaválasztás előtt álló diákkal beszélgettem még Félegyházán, de mindenki nem fér bele ebbe a körképbe. Sokan a gimnázium kapui felé tartanak, kevesebben szakmunkásnak. Egy hátránnyal is számolni kell Kiskunfélegyházán: a nagy múltú középiskolák — tanítóképzők, mezőgazdasági iskola — helyett ma kevesebb a választási lehetőség — helyben. A jobb tanulók a gimnáziumot választják, főként a fiúk az ipar felé orientálódnak. Az osztályfőnöki órákon szó esett a lehetőségekről, de az iskolákban kevés illetékes jelent meg toborzóra. A katonai iskolától voltak ugyan kinn, de senkit sem ragadott el ez a pálya. Az osztályfőnök t propagandakiadvá- nyokkal segítette pályaválasztó diákjait. Már mindegyik diák tudja, hogy hol kezdi új életét szeptembertől. Egy másik iskolában szólal majd meg a csengő... Borzák Tibor GYERMEKÉVEK - GYERMEKÉLET Az idei gyermeknapon megyénk két úttörőcsapata vehette át a legnagyobb úttörő-kitüntetést, a Vörös Selyemzászló Csillagát: a kecskeméti Buday Dezső és a kiskőrösi Petőfi Sándor úttörőcsapat. Természetesen mindkét helyen ünnepélyes keretek között vették át a sokéves, kiemelkedően jó munkát dicsérő, Vörös Selyemzászló rúdjára kerülő csillagot. Hogyan, miként dolgoztak. jutottak a kitüntetéshez — erre próbáltunk választ kapni, hogy valamennyien birtokába kerüljetek a nagy „titok”-nak! □ □ □ A kecskeméti Buday Dezső úttörőcsapat egyidős a mozgalommal, ami pedig egyedülálló: Várnagy Istvánná, Sári néni a csapat első vezetője! Ö volt az, aki a megyéből is az elsők között ment — mehetett — Budapestre, elsőként tanulta a mozgalmi vezetést. — így, harmincöt esztendőnyi távolságból magam sem tudom hogyan mertünk ennek a nagy és felelősségteljes munkának nekivágni! Az utat is magunk tapostuk. csak a cél volt világos: összefogni a háborútól még rettegő gyerekeket, vinni őket szabad levegőre, és kialakítani a közösségi szellemet. A kiindulópont mindenképpen a lelkesedés volt! Nehéz és felejthetetlen évek következtek ... nehezek, mert semmink se volt, de szépek, mert valamennyien hittük, hogy érdemes együtt lennünk, valami újat csinálni. A jubileumi csapatünnepélyt, az avatást és a kitüntetés mozzanatait képmagnón (!) rögzítették. A kazettát Szeges Lajos igazgató kapcsolja a televízióhoz, együtt nézhetjük az emlékezést. Hajdani tanítványok szavait halljuk:* Fazekasné dr. Berényi Éva vegyészmérnpk arra emlékezik, hogy ebben á közösségben tanulta meg: mindig szorgalmasan, pontosan kell dolgozni! A hajdani gyermekvezető szavai nyomán egyértelművé vált: itt kapta az első közösségi élményeket, itt vállalt felelősséget társaiért, tudatosult benne a továbbtanulás igénye. Az eseményen műsort adott a zenei pályára lépett Szigetiné Mulykos Teréz, Szenáky Ágnes, Szombati Zitá, a színművész Bújdosó Mária,' a zongoraművész Maczelka Noémi. ( A ''sok- ötlettel, maguk írta jelenettel fellépő pajtások eiőtt a csillagot Haraszti István, a Magyar Úttörők Szövetségének titkára tűzte fel. Megható, a jelenlevőknek örökké emlékezetes pillanatok maradnak, bár a csapat eddig öt kiemelkedő teljesítményért kapható kitüntetést vehetett át — a csillag a legnagyobb .. □ □ □ — A csapat ebben az esztendőben hol táborozik? — kérdezem Várnagy Isvtánnétól. — Mi kezdünk Fehértón, hat- százan. Százan Zalaegerszegre, turistaházba megyünk pihenőtáborba. Több tucatnyian mehetnek különféle képzőtáborba, Zán- kára. Csillebércre, Balatonfeny- vesre. És amikor megkezdjük az .új mozgalmi évet, csaknem minden kisdobosunk, úttörőnk újságolhatja, merre járt, mit látott. . . — A csapat tagjai sikerrel, és sokat vesznek részt különféle vetélkedőn, versenyen. így lesz ez továbbra is? — Természetesen! Aki vetélkedőre megy, annak esélye van arra, hogy nyerjen. Kisdobosként negtanuljuk. hogy érdemes „pást”- ra lépni. Legutóbb, a gyermeknapon is nyertek úttörőink, mert részt vettek a fejtörőn ... — Mit kívánjak a csapatvezetőnek búcsúzóul? — Hogy a mozgalom negyvenedik évfordulóján újból találkozzunk ! □ □ □ A megye egyik legnépesebb iskolája volt a kiskőrösi Pelőfi-is- kola, hiszen több mint ezerkét- százhatvanan jártak ide. amíg az új épületben meg nem kezdték a tanítást. Most „csak” hatszázötvenen vannak. Amikor kétany- nyian voltak, nyilvánvalóan nehézkesebben bonyolították a tanítást és a mozgalmi munkát. De tették ezt nagyon jól. És a létszámcsökkentés után érdekes dolog következett be: a nehéz körülmények között kiválóan dol9 A gyermeknapon Petőfi Népe- emblémás pólót nyertek húszán, köztük a Petőfi iskola két úttörője: Várnagy András és Mann Szilvia. gozott! Megtanulták a követelményrendszer pontos kidolgozását, betartását, számonkérését. A csapatmunkatervet a rajmunka- tervekre építik, és, tökéletesre csiszolták a KISZ-életre való felkészítést" is. Külön érdemük a tizenegy szakkör, és a társszervekkel való összehangolt tevékenység. Két esztendővel ezelőtt önálló csapattábort hoztak létre, útlörőgárdájují híres a megyében. kulturális megmozdulásaik, ünnepségeik a város fontos eseményei. Barabás Zsófia, a csapat vezetője rendkívül szerény, szorgalmas pedagógus. — Nagyszerű eredményei voltak a csapatnak, amikor én idejöttem: Fecske Istvánná húsz esztendőn keresztül irányította a mozgalmi munkát. Amit elértünk, azt annak köszönhetjük, hogy az alapokat ű rakta le munkatársaival. Valamennyien büszkék voltunk arra, hogy nyugalomba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatát vehette át. Örülünk, hogy számos kezdeményezésben vehettek részt csapatunk tagjai. Dulai András kollégánk irányításával ők kezdték meg a szlovák tájház tárgyainak gyűjtését, laktározását. Sok vetélkedőnk, visszatérő eseménnyé lett az évek folyamán. Ilyen a minden tavasszal sorra kerülő Ti és Mi vetélkedő, ahol a lányok és fiúk mérik össze ügyességüket, , talpraesettségüket. A Kiváló rajok versenyéből kikerültek jutalma most is a kisoroszi táborban való nyaralás lesz. Nagyon megszerették a csapatfát is az idejáró kisdobosok és úttörők. A másfél méternyi fán levő levelek alatt a soron következő feladatok kapnak helyet. Ha ezeket teljesítik az őrsök és rajok, akkor a levél helyére virág kerül: kivirágzik a csapatfa. És most. amikor a legnagyobb úttörőkitüntetést vehettük át, örömmel hallottuk. dr. Szabó László szavait: „ha a csapat továbbra is így dolgozik... új kitüntetést kell majd alapítani...” — Igaz, eddig sem kitüntetésért dolgoztunk, hanem azért, hogy az iskolából, a csapattól kikerülő gyerekeink értékes tagjai legyenek a társadalomnak. Persze, azért már törjük a fejünket. mit lehetne még jobban csinálni... Selmeci Katalin 9 Dr. Szabó László a kiskőrösi Petőfi Sándor úttörőcsapat ünnepélyén a KISZ KB Vörös Selyemzászlajára feltűzi sssi 14.) Tibor a kép után siet, hogy felvegye a földről, és biztonságba helyezze. — Komoly itt ez a hülyeség? — hajol oda villámgyorsan Lali a nénjéhez. — Á! — legyint Kata. — De valamivel rá ikell \kényszeríte- nem, hogy álljon a sarkára. Egyszerűen nem képes megérteni, hogy csak az ő meg az apja érdekében erőszakoskodom! Hiszen az öreg az élete legnagyobb őrült- ségére készül! Házasság az ő korában ! > Valóságos öngyilkosság lenne! — Értem — bólogat Lali, s mert Tibor jön már .vissza, odafordul hozzá. — És te? Mit szólsz a dologhoz, Ttbikém? A sógor legyint. — Ahol a nő rhár határozott, ott a férfi tehetetlen. Kata hangja szinte csattan. — Én inkább úgy mondanám: ahol a férfi tehetetlen, ott a nő előbb-utóbb önállóan határoz! — Háj igen — sóhajt fel színészien Lali —, innét csakugyan egy igazi férfi hiányzik! — .És sógára sandít. — Mert aki igazán férfi, az nem hagyja a dolgokat eddig fajulni... — Köszönöm, Lalikóm! — kiált fel hirtelen Kata. — Most adtad az ötletet! — Mifélét? — csodálkozik rá a bátyja, aki tulajdonképp az öccse. 15. — Csönd! — int erélyesen Kata. — Hagyj gondolkozni! Igazi férfi: ugye, ezt mondtad? — Valami ilyesmit ... — Hát igen, innét egyvalaki hiányzik: egy igazi férfi! — Az asszony leveti magát az egyik karosszékre, onnét kiáltja: — Van egy orránál fogva rángatható öregúr, és van egy jólnevelt, apukája fiacskája fiatalember, akivel a papája, illetve a papája macája azt csinál, amit akar... — De kérlek! — szól közbe lo- vagiasan Tibor. — Nem ás ismered azt a hölgyet!... — Nem is óhajtom ismerni! — int Kata. — És nem is fogom, biztosíthatlak! — Hogyan? — néz rá Tibor. — Ügy, hogy itt az igazi férfi, aki megoldja a gordiuszi csomót! — kiáltja Kata, és színpadi mozdulattal Lalira mutat. — Micsoda? — hebegi a fiú. —I Mit csinálok én? — Megoldod a gordiuszi csomót! — Hogyan? — bámul Lali.. — Huszárvágással, ahogy szokták! Tibor is leül; szeme a feleségén. — Vagyis? — kérdi nyomottan. Kata fölszabadultan nevet. — Udvarolni fog a kis nőnek, és leüti az öreg kezéről! Most Lalin a sor, hogy leroskadjon egy székre. — Én?! — kérdi elképedve. — Te, fiam, te! — nevet Kata. — Csak több az esélyed nála a huszonnyolc éveddel, mint a papának az ötvennyolcával! Tibor felpattan. — De Kata! Térj észbez! Micsoda ötlet! Az asszony büszkén kihúzza magát. — A legnagyobb, amit életemben kitaláltam! Nagyobb a csütörtöki vacsoránál, pedig azzal három év alatt a gyár harmadik emberévé futtattam föl ezt a mamlaszt! — Azt mondod? — dünnyögi Lali. — Azt, azt! Ez a kis nő nyilván úgyis csak jobb híján az jár az öreggel... És akkor belép az életébe egy ilyen ragyogó fiatalember! Nyugodjatok meg. nem fog sokat tétovázni. — Ráver öccse vállára. — Egy ilyen srác többet ér, punt egy ház Rákospalotán ! Dermedt csend; a két férfi riadtan nézi Katát. — No és — szólal meg aztán Lali nagy nehezen —, mi .lesz aztán? Ha, tegyük fel, megy a dolog, és a kis nőt sikerült levakarnom Imre bácsiról? Talán vegyem el feleségül? Ügy illik, nem? Robbantom a házasságát az apósoddal, tehát kárpótolnom kell egy másik házassággal... Ne haragudj. Katikám, de mit gondolsz, megér ennyit nekem a te villád Leltén? — És csú- fondárosan nevet. Kata dobol az asztalon. — De szegényes a képzelőerőd. hallod! Még sosem hallottál felbomlott jegyességről? Imádjátok egymást, de aztán sajnálatos módon közbejön valami... Mit tudom én: megoldhatatlan lakás- probléma ... .Vagy kicsöppensz a jó állásodból. .. Vagy egyszerűen: beleszeretsz másba, és visz- szaküldöd a jegygyűrűt... Lali hallgat, Tibor szólal meg most. — De hiszen azt sem tudjuk, hogy ki az a nő... Hogy tudná így Lali befűzni ? Kata legyint. — Előbb kinyomozza a kilétét! Született detektív az öcs- kös! — Ránéz. — No? Rástartolsz, Lalikám? A fiú Tiborra pillant; de mert a sógor nem szól, csak egy hatalmas sóhajt ereszt az égnek, tétován széttárja karját. — Esetleg ... Kata odaugrik hozzá, megcsókolja. — Isteni! Mikor kezdesz hozzá? Lali fölemeli az ujját. — Ne olyan rohanva, asszonyom! Még nem volt szó a honoráriumról! Mégis, mit kapok, ha vállalom?, Kata rámosolyog. — Egy különbé járatú szobát a leilei villában! Lali szája a fülénél. — Miért nem ezzel kezd tétek? Érvekkel lehet rám hatni, ismerhettek. Egy viharvert, nagy időket megélt, ütött-kopott Trabant áll a külső Jászberényi úton, átellen- ben az időslb és ifjabb Kovács gyárüzemének bejáratával. Két óra múlt; a kapun ömlik ki a sok ember. Olyik kerékpárt tol maga mellett, olyik motorbiciklit pá- tyolgat gyöngéd mozdulatok közt. s van, aki a kocsija slusszkulcsa után matat zsebében, miután blokkolt az óránál. A legtöbbje azért, persze, az autóbusz-megálló felé igyekszik. i iLal.i nézi őket. Egy másnapos déli lap van kezében, annak jótékony lepedője mögül figyeli az emiberáradatot. Negyed három is lehet már, amikor végre megpillantja az idősebbik Kovácsot. Lassan, komótosan ballag, szórakozottan, mintegy mellékes mozdulattal blokkol, s közben egy alacsony, cingár kis emberrel beszélget. Innét, kőhajitásnvi távolságból úgy festenek, akár Stan és Pan. Lali lassan feljebb emeli az. újságot, és óvatosan az öninditó után nyúl. .. ."Aztán sokszor megismétli \ még ezt a mozdulatot, a lassú, megfontolt gördülést az autóbusz- megálló felé, az újabb tétova áll- dogálást, amíg a busz befut, és az öreg Kovács felszáll rá.- És megismétli az öreg átszállásainak strázsálását, háromszor is. amíg ki nem érnek Rákospalotára .., És semmi, és semmi!... Egyszer-egyszer összefut ugyan valakivel, szóba elegyednek, s neki mindannyiszor hevesebben ver a szíve, ha nő a beszélgető táfes... ■ (Folytatjuk.)
