Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-10 / 134. szám
1982. június 10. • PETŐFI NÉPE • 5 VITASSUK MEG: I lllllliillPll BHBHBB Mi legyen a Centrumban? Z. Kálmánná a Petőfi Sándor utcából (teljes név- s> vet és címmel) így ír; ^Érdeklődéssel figyelem a vitát a Centrum épületének hasznosításáról. Megítélésem szerint a református templom tőszomszédságába a könyvtár illene leg- inkább. Mint kulturális intézmény, kapjon elsőbbséget! Ne essünk még egyszer abba a hibába, mint az Aranyhomok épfr tésekor: a szállodában lakókat zavarta a harangszó, a templomba járó, többnyire idős embereket pedig a harsány zene és az illetlen viselkedés.” ' Lukácsi Lászlóné kecskeméti (Széchenyi tér 1— 3.) olvasónk röviden, de annál érzékletesebben nyilvánított véleményt: kivágta és elküldte az április 16-i számunkban megjelent ösz- szeállításból Probstner Jánosnak, a kerámia stúdió vezetőjének javaslatát, a következő kísérőszöveggel: „A lehető legjobb elgondolás, így tovább már nem is kell vitatkozni!” Csak emlékeztetőül: ProbStner János naper- nyős, irodalmi jellegű, reprezentatív kávéházat ajánl, stílusos, egyedi berendezéssel, zene nélkül és olyan vállalkozásban, amely garantálja a magas színvonalú kiszolgálást. A Kossuth téri részbe kis üzleteket képzel el, közelükbe pedig a térre ipar- és népművész árusokat. Igen érdekes és magvas, a közös ügy jelentőségét átérezve Indulatos fejtegetésekbe bocsátkozik Faze- $ kas Péter katonatelepi (L utca 2.) levélírónk. Idézünk továbbgondolásra érdemes soraiból: „Nagyon jónak tartom, hogy egy, a városunk szempontjából ennyire fontos kérdést a Hazafias Népfronttal karöltve demokratikus vita _ tárgyává tettek. Hangsúlyozom:veZ* örvendetes és új ielenség, főleg ha az elhangzott véleményeket a város vezető^ figyelembe is veszik majd. A Kecskemét fejlődésére figyelő ember számára döbbenetesen hatott, hogy a könyvtárat Centrum-relációban egyáltalán szóba hozták. Azzal, hogy ide akarják helyezni, nem tudok másra következtetni, mint hogy új otthonának építése szinte elérhetetlen messzeségbe kerül. Ezért jó volna választ kapni arra, hogy egyáltalán akarnak-e új megyei könyvtárat építeni. Mert én úgy hiszem, most már a hajlandóság is megkérdőjeleződött. Továbbá fölvetődik' a kérdés, hogy ameny- nyiben egy régi elképzelésnek megfelelő döntés születik — vagyis kávéház stb. lesz a, Centrum helyén —■, mikor és hogyan fog rendeződni a könyvtár áldatlan állapota? Az egykori iparosotthont most újítják fel, úttörőház lesz. Nem vonom kétségbe, hogy szükség van egy szép, korszerű úttörő- és ifjúsági házra, és azt sem,-' hogy városunk vezetői jószándékú emberek. De kulturális arányérzékem, és könyvbarát sovinizmusom azt mondatja, hogy — miután van egy gyönyörű és drága játszóházunk meg egy kihasználatlan művelődési központunk — sokkal égetőbb szükségünk volna egy normális könyvtárra. Ügy látom, ha az iparosotthon nem is a legideálisabb /hely erre a célra — bár lehet, hogy az! — mindenképp jobb annál, ami ma van, jobb egy csak álmainkban létező könyvtárnál, s még jobb egy Centrumálmegoldásnál. Egyébként a Centrum jelenlegi épületét az isten is kávéháznak teremtette, csak rá kell nézni!” Dr. Frigyesy Ferenc, a kertészeti főiskola tanára egyebek között ezt írja: S „A református templom a török hódoltság korának legjelentősebb kecskeméti műemléképülete, melynek művészi értéke is becses. Jelentőségének hang- súlyozására — a templomot nagymértékben eltakaró Cent- rum Áruház épületének lebontásával minden bizonnyal számottevően növelné főterünk történelmi hangulatát, városképi szépségét. A közeli Barátok temploma kiszabadítása jó példával szolgál: az eltüntetett bazársor érvényesülni engedi nemcsak a templomot, hanem a csatlakozó kolostort (Kodály Intézet) is. Az ásatások gazdag ismeretanyaggal bővítették városunk középkori történetét. A feltárások után kialakított romkert Kecskemét vonzó és hangulatos színfoltja lett. Amennyiben olyan döntés születik, hogy az áruház épülete megmarad, akkor az — központi és egyedülállóan figyelmet felhívó fekvése miatt — legcélszerűbben az'idegenforgalom céljait szolgálhatná. Szerintem nem lenne jó olyan intézményt elhelyezni az qreg és sokszor átalakított épületben, mely elmélyült, elemző, tudományos munkát folytat, vagy ilyen irányú szolgáltatást végez. Különösen áll ez olyan intézményre, mint a me- gyeí"könyvtár, melynek ráadásul ez mindenképp szükségmégoldást és átmeneti állaootot jelentene.” Tizenkilencen írták alá dr. Miklós Jenő (Nagykőrösi u. 33. I. 8.) levelét. Ebből is nézzünk egy részletet: „Véleményem 'szerint könyvtár létesítése a Centrum helyén nem , volna célszerű. Érdemes lenne inkább várni egy-két évet, amikor kifejezetten könyvtári épületet kaphatna az intézmény. Az sem vitás, hogy a mostani árulíáz olyan helyen van, amit a városba érkező egyre több bélés külföldi turista könnyen megtalál, s ahol egy üdítőt, egy kávét kellemesen el tud fogyasztani. Az efféle igényt csupán az Aranyhomok nem képes kielégíteni. Ezenkívül alkalmas lenne, az itt nyíló kávéház például irodalmi műsorok rendezésére, baráti társaságok összejövetelére, újságok, folyóiratok olvasására és így tovább. Tehát semmiképp sem egy zajos mulatóhely legyen, hanem szolid, viszonylag csendes, klubjellegű vendéglátó hely.” Végül ismerkedjünk meg Sz. Tóth Gergely (Szabó Lőrinc u. 2.) javaslatának két lényeges elemével: „A négy lehetőség közül az A változatot mindenképp el kell vetnünk. Nemcsak azért, mert képtelen ötlet a református templommal egybeépült — részben éjszakai — drinkbár és söröző, ami az Országos Építésügyi Szabályzat 69. és 74. paragrafusa szellemével is ‘ ellentétes és mélyen sértené, felekezetre való tekintet nélkül, a vallásos állampolgárokat, de azért is elvetendő, mert ha városközpontból valami nem hiányzik, az az ilyen jellegű létesítményből még egy. Ott az Aranyhomdk; étterem, borozó, cukrászda, bár. Az új városközpontban az UNIVEK ABC tetején egy presszó, szemben vele a szalagház földszintjén egy másik. Ugyanott ételbár is. Van egy kisebb vendéglő a Kéttemplom közben, cukrászda a Nagykőrösi úton, és Rákóczi úton, utóbbiban étterem és söröző is. Tegyük hozzá, hogy nyilvános alkoholfogyasztási lehetőség városszerte számtalan van még, nappali és éjszakai használatra egyaránt. Leginkább a D változat lenne a vonzó: könyvtár, olvasóterem és az eredeti stílusban helyreállított kirakatokban időszakos képkiállítások. Mindez legalább annyi sétálót érdekelne — és mennyivel nemesebb igények kielégítésére! —, mint egy söröző. Hiba volna azonban összeházasítása bármilyen bisztróval, kávézóval, mert aki csak ezért jön a szellemi táplálék közelébe, jobb ha távol marad. Az olvasáshoz az áhítat csöndje kell.” Ezzel befejeztük az olvasói levelek, vélemények közlését. A Centrum Áruház épületének sorsáról, illetve hasznosításáról még ebben a hónapban dönt Kecskemét város Tanácsa. A határozatra természetesen e hasábokon visszatérünk. K. F. Kora délután a gyermekkönyvtárban. A kellemes hűvösben két gyerek üldögél és lapozgat. A könyvtáros elmondja, hogy évek óta a rendszeres látogatók közé tartóznak. Kedvesen~fogadnak, és sietve be is mutatkoznak. — Csuthi Éva vagyok, ő pedig az osztálytársam, Szokolai Péter. Mindketten a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskolába járunk Kecskeméten, hetedikesek vagyunk. Együtt iratkoztunk be még másodikban. — Hogyan lettetek könyvtári tagok? — Szerencsések voltunk, mert a napköziben nemcsak" tanulással foglalkoztunk, hanem bábozással, vers- és mesemondással, sőt előadtunk színdarabokat is. A jó szereplésért mindig egy-egy képet kaptunk. Közben észrevétlenül megszerettük az 'irodalmat, és végül már nem a jutalomért tanultunk. Hetenként egyszer pedig a gyermekkönyvtárba jártunk. így kerültünk ide. A beszélgetés alatt csatlakozott hozzánk Garay Mónika, Jászberényi Nóra és Kerekes Tímea. Kiderült, hogy valamennyien „kincskeresők”, a délutáni foglalkozásról jöttek. Közben megérkezett a klub vezetője, Ramháb Mária, öt faggatom. — Hogyan alakult a klub? — A gyerekek még alsósok voltak, amikor ide jártak kulturális foglalkozásokra. Negyedikben aztán kinőttek a napköziből, de egy kis lelkes társaság ragaszkodott a folytatáshoz. így alakítottuk meg a Kincskereső klubot. Az idén nyolcadikosok lesznek, és sajnos, a munkát be kell fejeznünk. De meséljetek ti erről a négy évről — biztatja őket. A körben ülő „kincskeresők” csillogó szemmel elevenítik fel a közös élményeket. — Rögtön a megalakulás után írtunk Szegedre, a Kincskereső című lap szerkesztőségének, ahon- non megkaptuk első feladatunkat. Versekhez, novellákhoz kellett illusztrációkat készíteni. Meg is jelentek a lapban. Azóta a szerkesztőséggel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Kincskereső táborban minden évben részt vehettünk néhányan. A téma túlontúl; ismert. A kí- bítószer-kereskedelem szá- molatlanul sok sztorit kínál a krimigyárosok számára. A legfőbb variáció mégis csak az, amit ez a film is beledolgoz a bonyolult mesébe: kinyomozni és az igazságkeresés elszántságával megmutatni a heroinüzlet elsőszámú irányítóit, illetve haszonélvezőit. Közöttük vannak politikusok, pénzemberek, társadalmi szervezetek vezetői, az államapparátus magas rangú tisztviselői — még hellyel-közzel rendőrök is. A „kobra” névvel megtisztelt volt detektív még azt is tudja, hogy egy svájci bank őrzi azt a névsort, mely értékes adatokat tartalmaz a nemzetközi kábítószer-vezérkarról. Természetesen, a bankból elő kell bűvölni a névsort és ki más vállalkozhatna erre, mint a „kob— December első hetében mindig mi adjuk a műsort a gyermekkönyvhét megnyitóján. Verset mohdunk, mesét dramatizálunk. Tavaly augusztusban pedig aZ egész csoport jutalomból Csillebércen nyaralt. — Itt segítek egy kicsit — szólt közbe Ramháb Mária — A klub benevezett a Csillebérci Nagytábor . komplex művészeti pályázatára. A feladatok közt szerepelt egy lakótelepi játszótér megtervezése, és ötleteket kértek a panelházak csupász falainak díszítésére. — Novellákat, verseket írtunk arról, hogy hogyan képzeljük el a jövőt, és ehhez kapcsolódóan én készítettem egy mágíkus-blológl- kus lépegető robotmasinát is — mesélte Szokolai Péter. Majd hozzáteszi — Azt is tessék megírni, hogy a rádióban szerepeltünk. A Kagylózene című sorozat egyik műsorát itt vették fel a gyermek- könyvtárban. A klubvezető kiegészíti az elmondottakat: — Rendkívül izgalmas két és fél órát töltöttünk együtt Kamarás István olvasás szociológussal. A gyerekek nem tudtak előre készülni a felvételre, irodalmi élA kobra napja ra”, aki eddig mindig rajta vesztett, nem tudta bevenni a félelmetes üzlet megközelíthetetlen sáncait. Most volt főnökének a megbízásából nekiindul a nagyvilágnak. Hiszen a jó krimi csak minél több és látványosabb tájak, városok, helyszínek bemutatásával' feledtetheti el a mozilátogatóval, hogy az elé" tálalt történet részleteit, fordulatait már valahol, valaki, egy másik filmben már feltalálta és felhasználta. Enzo Cas- tellari, a rendező sem tett másként, mint a többi krimigyáros kollégák. Már ismert és beváltnak hitt elemekből rakja össze a mesét és alaposan megdolgoztatja a főszereplőket. Köztük elsősorményeikre támaszkodtak, és az eszükre. A beszélgetés az őszinteség, a titok, a hazugság fogalma körül bonyolódott, ezek megérté-, sében sokat ségífettek Ady, Kosztolányi és Shakespeare művei. Garay Mónika ezt mondja: — Csuthi Évával részt vettünk a Barátom a könyv olvasópályázaton. Most volt az eredmény- hirdetés, mindketten egyéves előfizetést nyertünk. — Mire készültök most? — A nyári országos Kincskereső táborra meghívták az egész klubot. Olyan műsort viszünk Szegedre, amelyben minden jelenlevő gyerek közreműködhet. Kétórás játékunkhoz mi állítjuk össze a zenei, irodalmi, képző- művészeti kérdéseket és az ügyességi feladatokat. □ □ □ Kipirult arccál mesélnek még a legkedvesebb olvasmányélményeikről, csak akkor szomorodnak el, amikor a klub feloszlása kerül szóba. De elképzelésük már van a jövőre ' áézve. Ügy tervezik, hogy középiskolás korukban a felnőttkönyvtárban folytatják azt. amit elkezdtek. K—s ban a nézők által is ismert, rokonszenves Franco Nérót. Küzdelem küzdelmet követ, néhányszor alaposan kikészítik mindenre elszánt bérgyilkosok. Folyik a vér és még a legjobb barátjában sem bízhat az ellenállhatatlan, villámgyors mozgású, olasz kiadású James Bond. Nem átall izgalmat kelteni, vagy éppen könnyeket csalogatni a nézők szeméből a forgatókönyv írópárosa azzal sem, hogy elgázol- tatja egy teherautóval a „Kobra” serdülő és rendkívül vonzó fiát. Itt már a hatáskeltés gátlástalanságán bosszankodhat a néző és amikor vége van a filmnek, rossz közérzettel áll fel a székéből. A kobra napja a hasonló — pontosan ugyanilyen típusú címmel rendelkező krimik között — egyáltalán nem a legsikerültebb alkotás. Cs. L. FILMJEGYZET ÍWSSíSSSS (13.) — És ha el tudom intézni, hogy maga is mehessen?... — Géza! — sikolt fel boldogan amaz, ám tüstént elborul az arca. — Igen, de hogyan?! — Kivált egy turistaútlevelet, tölibi az én gondom! — Maga tündér, Géza! A jóságos tündér a meséből! — Hogy ne kelljen féltékeny- kedhie — somolyog a férfi. — A svéd nőkről annyi mindent hall az ember... — Kihörpinti kávéját, majd hirtelen feláll. — Köszönöm a finom vacsorát, Katikám, de sajnos, ma korábban kell elmennem ... Ugyanis van még egy fontos megbeszélésem." — Csütörtökön?! — néz rá szemrehányóan Kata. — Fájdalom, az illetőnek csak ez a nap volt jó — mondja Fü. löp szertartásosan. Kata a szeme közé néz. — „Megbeszélés”... — mondja gúnyosan. — Miért? Tudja, hogy mennyi ilyenkor a megbeszélnivaló ?, — somolyog Fülöp. — Milyenkor? — kérdi vissza Kata, Fülöp már indul az előszoba felé. — Ilyentájt, az elején meg a végén... Ez az egészben a legérdekesebb. A közepét — hogy őszinte legyek — az én koromban már kissé unja az erpber ... Az olyan egyhangú, annyira megszokott, mindig ugyanolyan! De a szakítás!... — üdvozülten mosolyog. — Ahány, annyiféle! Mert minden nő másképp próbál megfogni magának ... Ez a rögeszméjük. , — Megéri maga a pénzét! — mosolyog Kata. A férfi fölemeli ujját. — De hogy njindig van erőm szakítani, csakis niaguknak köszönöm! Ha jön a kísértés — mert jön! —, hogy lehorgonyozzak, mindannyiszor magukra gondolok! Hülye, mondom magamnak, ökörfejű: mi kell? A nőt úgyis megunnád, csak az otthon melege csábít! Azt viszont megkapod Katáéknál! — Ne fűzzön, Géza! — nyújtja kezét meleg mosollyal a ház asz- szonya. Fülöp ráhajol a kezére, szertartásosan kezet csókol. — Barátaim feleségét soha! — Hirtelen fölnevet. — És különben is,, ha magát elszeretem Tibortól: kikhez járok ezentúl csütörtö- könkint?! Űjjból kezet csókol, Tiborral kezet ráz, aztán már kint is van az ajtón. 14. Az asszony sietve ráfordítja a kulcsot a zárra, férje elé ugrik, s torkában lüktető szívvel megkérdi: — Mit mondott az öreg? — Fogódzz meg! — dünnyögi Tibor, de nem néz most az asz- szonyra. — Nősül! — Mit csinál? — fehéredik el Kata arca. — Házasodik! — tagolja Tibor. Az asszony fölnevet; egy kissé dúlt, kissé hitftériás ez a nevetés. — Házasodni itt legföljebb a ki's nő házasodik! — mondja tompán. — Az apád házával! — Lerogy egy székre, maga elé mered. — Most aztán lőttek mindennek,! — sóhajt fel mélyről. — Mert most már nemcsak a balatoni villa, hanem a majdani örökséged is ugrik! — Miért? — vonja fel vállát Tibor. — A ház akkor is megmarad, ha az öreg megnősül! Kata kegyetlenül nevet. — Ha az a nő beleül?! Megmarad a ház? — Persze! A törvény nem a házastársnak, hanem a gyermekeknek biztosítja a hagyatékot! Kata füttyent. — A tulajdonjog csakugyan a tiéd lesz, fiacskám, nyögheted is utána az iszonyú örökösödési illetéket! De a haszonélvezet az özvegyet illeti, életfogytiglan! Vagyis emberi számítás szerint még röpke harminc—negyven évig, hiszen az öreg kujon nyilván nem egy hervadt vénasz- szonyt, hanem egy kitanult pi- pit_ vesz feleségül! — Felpattan a székről, lekapja a tegnapi képet a falról, Tibor kezébe nyom-, ja. — Viszont ilyen körülmények között mi végeztünk, fiacskám! — De hát a stockholmi út, Kata! Azt is odadobnád, mert most dühös vagy az apámra?! Kata a semmibe bámul. — Stockholm: három hét — mondja aztán kemény, arccal. — Lelle: harminc év. Nem cserélem el a kettőt! És megmondtam világosan, hogy ez a csütörtök volt az utolsó, ha az öreg nem állja a szavát! — A képet kirántja Tibor kezéből, a szomszédos szobába szalad vele, rádobja az egyik székre. ■— Vidd a képedet! És vidd a többi holmid! Tibor hatalmas sóhajjal elindul a bárszekrény felé, zsinórját kihúzza a falból, s veselkednék neki, hogy gördíti át a maga szobájába, amikor odakint csöngetnek. ' — Na tessék! — int Tibor kétségbeesve. — Itt van Szász Bálint! Gyorsan vissza a képet a falra! — Ha meszet ettem volna! — kiáltja Kata. — Tudja csak meg ő is, hogy válunk! Rövidesen úgyis mindenki megtudja! Tibor lassan, vánszorogva megindul kifelé. Ám nem Szász Bálinttal jön vissza, hanem a sógorával, Lalival. — Szia, nővérkém — lép be a hosszúra nőtt legény a nála fejjel alacsonyabb sógora előtt az ajtón. — Nem zavarok? Nincs még itt az üzemi Szentháromság? — Először is a húgod vagyok — ágaskodik föl hozzá Kata, hogy megcsókolja —, tanuld meg végre! Másodszor nincs még itt senki, tehát nem zavarsz. Mi újság? Anyáék? — Jól vannak. —,A fiú közelebb hajol hozzá. — Te, csak azért ugrottam fel,. hogy - ha lelhetne, holnap délelőttre a lakáskulcsot ... Van egy facér órám, és egy facér nőm ... Kata bizalmatlanul fintorog. — Egy kis újítás? Lali legyint. — Nem ígérkezik tartósnak, ne félj! Csak tudod, mostanában nagyon magányos a lelke szegénykémnek, és megígértem neki, hogy meg-megvigasztalga- tom... Kata nyúl a táskájáért, a karikáról lecsatolja a lakás második kulcsát. S közben szipogva így szól: — Micsoda áldozatos lélek is vagy te, bátyókám! — Egyszer még szentté avatják! — röhög Tibor, aztán átszalad a másik szobába, s a fáiról levett képpel jön vissza. Az üres szög felé sündörög vele. Lali meglepve nézi. ■ — Mi az? Mi van itt? Képaukció? — Nyertél — sóhajt Tibor. — Olyasmi. — És ágaskodik, hogy visszaakassza eredeti helyére a képet. — Igen! — húzza ki most magát hirtelen Kata. — Ugyanis válunk! — És a festményt kirántja férje kezéből. Az öcs lerogy egy székbe, s döbbenten néz egyikről a másikra. — Micsoda? Megőrültetek? Mi történt? Kata arcán beszédes fintor. — A drágalátos apósom nősül, és ezzel fuccs a szép álmainknak ! .vK f s' Lali csak bámul. —. Ezért?! Kata a fejét ingatja. — Nem kizárólag. Közben ugyanis megismertem ezt a drá- galátost is, a papa méltó fiacskáját! Aki meglett ember létére nem a feleségével szolidáris, hanem az édesapukával... —. Fel- jajdul. — És én még azt hittem, hogy egy férfihoz mentem feleségül! Lali a fejét ingatja. — Te teljesen bezsongtál! Azonnal akasszátok vissza helyére a képet! — Az kellene! — nevet fensőbbséggel Kata, majd a fest-j ményt a földre dobja, és átszán- káztatja a szomszéd szobába. — Én végérvényesen végeztem ezzel az úrral! (Folytatjuk.) A Kincskereső klubban • Játék közben.
