Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-10 / 134. szám

1982. június 10. • PETŐFI NÉPE • 3 Munkánkat, törekvéseinket támogatják Beszélgetés az Egyesített Szociális Intézmények igazgató főorvosával Az öregek évében élünk, s ez a körülmény szükségsze­rűen fölveti, hogy az idevágó gondokat, problémákat köz­üggyé tegyük. Hazánkban a lakosságnak mintegy 20 száza­léka időskorú, s ez a tény egyben a gondok folyamatossá­gát is jelenti. A népességnek ez a része sem családi, sem társadalmi, sem pedig biológiai mércével mérve nem egész­séges. Az egyedülálló, magára hagyatott, s különösen a be­teg ember társadalmi támogatásra, központilag irányított orvosi ellátásra, gondozásra szorul. 'Kecskeméten fél évvel ezelőtt jött létre az Egyesített Szociális Intézmények elnevezésű társulás, amelynek lényegéről és működé­séről — úgy gondoljuk — érde­mes és szükséges tájékoztatni a közvéleményt. Azért kerestük fel az intézmény vezetőjét, dr. Hon. ti Géza igazgató főorvost a derűs hangulatú új műkerti épület­tömbben, hogy megkérdezzük, miben áll az intézmény újszerű­sége, milyen feladatokat látnak el? — Országosan érvényesül az a szándék, hogy a nagyobb lét­számú fekvőbeteggel működő szo­ciális intézmények orvosi vezetés alatt működjenek, sőt az orvosi ellátás szintjének emelése súly­ponti feladat legyen. Feladatunk természetesen összetett, hiszen a környezeti alakítást és a lélekta­ni gondozást párhuzamosan kell kézbentartanunk.. Fontos, hogy a gondozottak érdeklődését fel­keltsük és ébren tártsuk a hobbi­tevékenység kibontakoztatására és támogatására. Most' is látha­tó egy kiállítás, amely az intéz­mény lakóinak műveiből áll, s véleményem szerint igen impo­záns benyomást kelt. A szórakoz­tatás, a rendezvények, a brigá­dok, az - iskolák jelentkezése, a kapcsolatok felvétele és ápolása humánus és hasznos elemei a tár­sadalmi jószándéknak. — Voltaképpen milyen részei vannak az egyesített intézmé­. nyéknek? — Meglehetősen sok részből áll. Így a nyugdíjasház, az öre­gek napközi otthona, a hetény- egyházi tüdőbeteg szociális ott­hon. a jól ismert műkertvárosi otthon és ez az új épülettömb, az*úgynevezett felvevőrészleggel, valamint a házi beteggondozás. — Mi történt az új intézmé­nyi rendszer létrehozása óta? — Igyekeztünk megteremteni a személyi és tárgyi feltételeket, hogy a már említett feladatokat ellássuk. Jól képzett és ambició­zus munkatársaim vannak. Ál­dozatos és lelkiismeretes munká­jáért feltétlenül említést érdemel például Gádor Éva, dr. Walter Fe- rencné, Krajcsók Jánosné, Bala- nyi Ferencné, Varga Andrásné, Körösi Sándorné, a műszaki-tech­nikai feltételek folyamatosságán őrködő Hudák Olivér, a házi be­teggondozás vezetője, Irsa Er- nőné, aki rövid idő alatt osztat­lan rokonszenvet vívott ki magú­nak. Az öregek napközi ottho­nának vezetője: Bognár József né. Bővült az orvosi hálózatunk is, de a további fejlesztés elengedhe­tetlen. — Beszéljen néhány szóban arról, hogy elsősorban milyen jellegű orvosi feladatokat kell ellátni az intézményekben? — Tudományos feladatunk az idős szervezet védekezőképessé­gének immun állapotának vizs­gálata és támogatási lehetőségei­nek feltárása. Ilyen vonatkozás­ban próbáljuk saját készítésű gyógyszerünk hatékonyságát. Fek­vőbetegeink ellátását kórházi szintre kívánjuk emelni a kór­házi kapacitás kímélése, de első­sorban az érdekeltek felesleges -mozgatásának mellőzése végett. Ennek érdekében az infúzió, transzfúzió' lehetőségének meg­szervezése van még hátra, mivel a diagnosztikus és therápiás fel­tételek egyébként ehhez megvan­nak. . — Milyen anyagi támogatást kap ehhez az intézményrend­szer? — Elmondhatom, hogy mun­kánkat, törekvéseinket általában támogatják. Különösen a városi, illetve a megyei tanács egészség- ügyi osztálya és a szociálpóliti­9 A legidősebb gondozott. Sági Anna 98 éves. (Tóth Sándor felvételei) kai csoport. Az ott vezető beosz­tásban dolgozó orvosok és elő­adók további támogatásukról is biztosítottak bennünket. Az Or­szágos. Gerontológiai Intézettel is igen jó és folyamatos a kapcso­latunk. Dr. Beregi Edit profesz- szorral a közeljövőben tárgyalunk az együttműködés formáiról. Örö­münkre szolgál, hogy a napok­ban lezajlott minisztériumi lá­togatás alkalmával méltányolták kezdeményezéseinket és példa­mutatónak ítélték azokat. — Ilyenformán elégedettek a kilátásokkal? — Lehetőségeinket kielégítő­nek tartjuk, de véleményem sze­rint sohasem állhatunk meg. Vannak problémáink. így példá­ul a mosoda és a fürdetőhelyisé­gek ügye. Emellett a jót is to­vább kell fejlesztenünk, szélesíte­nünk szükséges az érdeklődő és patronáló rendszert. — Ha jól értem ez azt je­lenti, hogy most, az öregek éve alkalmából, de bizonyára az év befejezése után is az intézmény szívesen fogadná, ha kollektí­vák vagy személyek hozzájá­rulnának az említett gondok megoldásához. Hiszen egyszer valamennyien megöregszünk. — Igen valóban erre gondol­tam — fejezte be a beszélgetést dr. Honti Géza igazgató főorvos. S. K Díszdoktor-avató ünnepség Szegeden Az orvosi kutatásokban elért nemzetközileg kiemelkedő eredményeiért szerdán a .Sze­gedi Orvostudományi Egyetem diszdoktorává avatták Harold Leening Sheehan' liverpooli professzort. A Dugonics téri egyetemi épület aulájában Petri Gábor akadémikus, a Szegedi Orvostudományi Egye- lem rektora köszöntötte az ün­nepség résztvevőit, majd Té- nyi Mária egyetemi tanár, az általános orvostudományi kar dékánhelyettese ismertette Sheehan professzor életútját és tisztéből adódóan díszdok­torrá fogadta az angliai tu­dóst. Sheehan professzor több mint 50 éves tudományos munkásságával jelentősen hoz­zájárult a modern endokrin pathológia kialakulásaim/.. Az egész világon öt tekintik e tu­dományág megalapítójának. Kutatásainak eredményeit több mint 200 tudományos közle­ményben és számos könyvben tette közzé. Mintegy két évti­zede intenzív kapesolatot tart a magyar — köztük a szegedi — endrokrinológusnkkal és pathológusokkal. Számos elő­adási tartott már hazánkban. A díszdoktori diplomát az egyetemeken ilyen alkalmak­kor szokásos ünnepi külsősé­gek között adták át. A kitün­tetésért Sheehan professzor mondott köszönetét. Vitafórum kisvállalkozóknak A Gépipari Tudományos Egye­sület június 11-én, pénteken vi­taiéi urtiot rendez £ kisvállalkozók­nak, ahol e -tevékenységgel kap­csolatos kérdésekre válaszolnak többek között az Országos Terv­hivatal. az Ipari, a Pénzügy-, az Igazságügyi Minisztérium, a Ma­gyar Nemzeti Barik ás az OKISZ vezető munkatársai. A rendezők 9 órákor a MTESZ1 Kossuth Lajos téri Technika Há­zában a 135-ös számú előadóte­remben várják az érdeklődőket. (MTI) AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL (III.) Nyári veszélyek AZ EGÉSZ ÉVBEN tanuló gyermek életét nem kell terhelni olyan utasításokkal, amelyekkel mozgásigényét korlátozzuk. Fel kell azonban világosítani őket akkor is, ha nem környe­zetünkben és ellenőrzésünk alatt vannak. Ezen a bei- és külföldi utazásokat, kirándulásokat, túrá­kat és a nyári építőtáborokat ért­jük. I.assan elcsendesednek hz is­kolák, és megkezdődik a vaká­ció. Gyermekeink — az önállóságra nevelés miatt is — egyedül, vagy csoportosan utaznak nyaralni, vagy építőtáborba. Ez minden szempontból, gazdag program, de azért meg kell, hogy ismerjék az üdülni vagy munká­ba induló fiatalok és a szülők is azokat a problémákat, veszélye­ket, amelyek — a távoliét alatt — előfordulhatnak. Főleg a szülőknek, de nyilván a gyermekeknek is figyelemfelhí­vói amit — a balesetek elkerü­lése érdekében — leírók. SZÖLNI KELL a vasúti közle­kedésről, mivel nagyon sok fia­tal vonaton közelíti meg- az üdü­lőhelyeket, táborokat. Elsősorban azt kell tudni, hogy mozgó 'jár­műre ne ugorjának fel, és arról le. Ez a figyelmeztetés érvényes a vonaton kívül a villamosra, autó­buszra is. Sok súlyos közlekedési baleset történt már ezeknek a szabályoknak a figyelmen kívül hagyása miatt. Ilyen esetben — vagánykodassal — nemcsak .sa­ját magunkat, hanem a mellet­tünk, vagy előttünk álló társain­kat is veszélybe sodorhatjuk, és súlyos baleset okozói lehetünk. A KRESZ tartalmazza az ide­vonatkozó előírásokat. Azt, hogy az utasoknak csak álló járműre lehet felszállni, és onnan leszáll- ni. Tilos a jármű lépcsőjén, vagy külső részén utazni. Ennek elle­nére, sajnos, sok vonat, vagy vil­lamos alá esett ember tragédiái­ról hallunk híreket. Tiltva van a jármű ablakán, , ajtaján kihajolni, és az ajtót me­netközben nyitogatni, mert ezzel nagyon komoly baleset okozóivá válhatunk. Szomorú eset volt, amikor a gyorsvonat ablakából kidobottr üveg visszasodródott, és egy utasnak súlyos szemsérülést okpzott. A fiatalok az iskolai és szülői fegyelem alól kikerülve — az ál­talános felszabadultság miatt — gyakran elfelejtik a közlekedéssel kapcsolatosan tanultakat, és haj­lamosak arra, hogy nem tartják kötelezőnek magukra az egyéb­ként jól ismert szabályokat. Ilyenkor, nyár elején lehet ta­pasztalni, hogy sok fiatal nem a kijelölt helyen; és nem szabály­szerűen megy át az úttesten, nem törődik a forgalomirányító jelző­táblával,» és átsétál vagy átszalad a tilos jelzésnél. így veszélynek teszi ki életét, testi épségét, de egyúttal veszélyezteti a közleke­dés biztonságát is. 1981-ben me­gyénkben 43 kiskorú volt baleset okozója. ILYENKOR NYÁRON tapasz­taljuk azt is, hogy a gyermekek egy része csapatostul kerékpáro­zik a járdán, elengedett kormány­nyal vesz részt a forgalomban, és „visszafékezéssel”, hatalmas .csikorgással állítják meg kerék­párjukat, segédmotorjukat, és így borzolják a mit sem sejtő járó­kelők idegeit. A gyalogosokra is vonatkoznak a közlekedési szabályok, amelyek közül a legfontosabb, hogy nekik a járdán kell közlekedni, és ahol járda nincs, ott a. leállósávon, az útpadkán, kerékpárútól) kell ha­ladniuk. ÜJRA ÉS ÜJRA fel kell hívni a gyermekek figyelmét arra, hogy álló jármű mögül, illetve elől ne lépjenek ki, mert az ilyen figyel­metlenségekből nagyon sok bal­eset adódik, és ezeknek okozói szinte minden esetben a féktá- volságon bélül mozgó jármű elé váratlanul kilépő gyalogosok, saj­nos, legtöbbször a gyerekek. Mivel megyénket több mint 100 kilométer hosszan a Duna hatá­rolja, és hosszú Tisza-szakaszunk van. több fürdésre alkalmas tóval i-l rendelkezünk, ezért szükséges, hogy a szülők felhívják a gyer­mekeik figyelmét a vízirendészet és viselkedés szabályaira, a leg­fontosabb tudnivalókra. A nyári melegben sokan kere­sik fel fürdés és pihenés végett a vízpartokat, ahol csónakáznak, játszanak a fiatalok. De az ön­feledt kikapcsolódás nem egy esetben súlyos tragédiákat is okozhat. Sajnos, a folyók és ta­vak minden évben szedik áldoza­taikat, akik között nem egy az iskolás, a fiafaTkorú. Ezek a szo­morú esetek többnyire azért kö­vetkeznek be, mert nem ismerik a szabályokat, vagy semmibe ve­szik azokat. Tavaly 16 áldozat' volt, köztük gyerek is. A TÁNÁCSOK és a vizek ke­zeléséért felelős szervek mindig megjelölik az engedélyezett he­lyeket, és csak itt szabad fürödni. Alapvető szabály, hogy felhevült testtel ne rohanjunk bele a vízbe, de nem szabad bőséges étkezés után a szívet nagyon igénybevevő úszással, vagy vízisporttal ma­gunkat fárasztani. Fürdés előtt ajánlatos megis­merni azokat a helyeket, ahol fürödni akarunk. Ki kell tapogat­ni a folyó, a tó partját, hogy a víztükör alatt nincs-e kiálló fa, tuskó, vagy szikla, amelyek a testi épséget — fejesugrásnál — az életet is veszélyeztetik. Figyel­ni kell a folyóknál az örvényeket, gödröket, mert különösen a gyen­gén úszók számára életveszélyt jelenthet. TERMÉSZETESEN most is fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a mély vízbe csak olyan menjen, aki jól tud úszni. A gyenge úszók ne bízzanak a' gumimatracban,, mert a folyóvíz besodorja őket, az állóvízbe való behaladás során a matrac leengedhet, hirtelen vihar jöhet. 1981-ben 107 gyermekbaleset volt a megyében. Hatan meghal- • tak, 36 súlyos sérüléssel járt. Szo­morú, hogy a számok évente emelkednek. Még szomorúbb, hogy a balesetek 77 százalékában a gyermek hibája 'volt az ok. Ezért hivatkozunk idejében a szülők felelősségére, mert a nyári időszak a legveszélyesebb a gyer­mekeink számára. Dr. Babay Imre MI LESZ VELED E5-ÖS? A halálos balesetek száma nem csökkent Az idegen — legyen az külföldi vagy más megyebeli — ha az E5-ösön halad, azt hiszi, jól kiépített úton közlekedik. S ebben van az alapvető tévedés, hiszen az E5-öst még a harmincas évek dere­kán tervezték, készítették lovas kocsik, vagy maximum 40 kilométe­res sebességgel haladó járművek számára. Az út kanyarulatainak — ebből Budapest és Kecskemét között igen sok van — sugarát nyilván ahhoz a sebességhez és nem a maihoz méretezték, s ezért egyetlen kanyarban sincs túlemelés, amely vezetné a járműveket. (Ezért lát­hatók a kanyarok előtt .ajánlott sebességet mutató táblák.) Mind* ezekre nem számít, nem számíthat az idegen, s emiatt sodródnak ki a személy, és tehergépkocsi^, térnek le az útról, hajtanak át a má­sik forgalmi sávba és ütköznek a szembe érkezőkkel. A legveszélyesebb út Két év baleseti adat'ai mutat­ják, hogy a kisodródásokon kívül a legtöbb szerencsétlenséget a szabálytalan előzés, a ráfutás — nem kellő követési távolság —, a gyorshajtás okozza. 1980-ban 10 halálos, 59 súlybs és 52 könnyű baleset történt, 1981-ben ugyan­csak 10 halálos, 48 súlyos és ugyanennyi könnyű sérüléssel já­ró balesetet okoztak. A számok összevetéséből nyilvánvaló: bár az összes balesetek száma csök­kent, a halálos esetek aránya nem változott. S újból arányok Az- E5-ös ut hetven kilométeres szakaszán történt a megyei összes baleset­nek 9—10, s a halálos szerencsét-^ lenségeknek 7—8 százaléka. Ez a két szám önmagában is mu- - tatja, milyen balesetveszélyes köz­lekedni ezen az úton. Szeretnénk még hozzátenni, közlekedési bal­esetek szempontjából másik ilyen veszélyes út nincs a megyében. Miért történik szerencsétlenség ? Vizsgáljuk meg a balesetek főbb okait, elsőként a szabályta­lan előzést. Mint már korábban elemeztük, az E5-ös forgalma telitett, tehát járműoszlopok ala­kulnak ki s a gyorsabb haladást igénylők kénytelenek szabályta­lanul előzni. Ennek veszélye a következőkben van: Egyenes út-- szakaszon szemben is járműosz­lop halad, a kanyarok kis suga- rúak, a belátás nehéz, s ezt még tetőzi a rengeteg záróvonal, ti­lalmi tábla. Így azután ha vala­melyik személygépkocsi egy jár­műoszlop végén vagy közepén „kapott” helyet, megpróbál elő­re jutni, vállalva a szembe ütkö­zés kockázatát. Az is természetes, hogy a sza­bálytalan előzés együtt jár a re­lativ gyorshajtással. A másik nagy baleseti forrás a ráfutás, amely még statisztikai adatokban sem szerepel, hiszen legtöbbje koccanásos, azaz nem történik személyi sérülés, vagy 15 ezer forintot meghaladó anyagi kár. S ezekből naponta több is előfor­dul. A telítettség az ok Forduljunk ismét segítségért a statisztikához, amely azt bizo­nyítja: a legtöbb balesetet a sze­mélygépkocsik okozzák. Ez a konkrét esetekben igaz, tényleg azok ütköznek, sodródnak, koc­cannak, de miért? Mert a forga­lomban ott vannak a kamionok, a nehéz- és pótkocsis teherautók, autóbuszok, amelyek lehetetlen­né teszik a gyorsabb haladást, az előzést, s fékberendezéseik hatá­sosabbak a személygépkocsiénál. S még két adat, amely szintén aláhúzza ennek az útnak rend­kívül balesetveszélyességét. Az E5-ösön a balesetek okozói kö­zül . egyetlen egy sem volt ittas állapotban — a megyében min­den negyedik szerencsétlenség okozója ittas Volt — mert a nagy forgalom miatt nem merészked­nek ilyen állapotban erre az út­ra. Hétvégeken — mivel akkor sem csökken a teherfuvarozás, éppúgy ott vannak a kamionok és nehéz tehergépkocsik — több a közlekedési baleset, amelynek oka: a gyakorlatlan vezetők, a ta­karékos autósok ekkor közleked­nek, de kevésbé tudnak alkalmaz­kodni a forgalom ritmusához, áramlásához, nagyságrendjéhez. A megyében az E5-ös össze­sen 70 kilométer hosszú. A köz­lekedési balesetek zöme mégis az északi megyehatár és Kecskemét között, vagy éppen a megyeszék­helyen következik be. Legjobb tudomásunk szerint a Pest me­gyei szakaszon sem különb a hely­zet. Az élét, a testi épség meg­óvása mindennél fontosabb, azt nem lehet és nem is szaibad pénz­zel mérni. A jelenlegi állapot — ezt a baleseti statisztika is alá­támasztja — ma már tarthatat­lan. Gémes Gábor MINDENNAPI ÉLETÜNK Lakásnéző Katica meg a férje egyéves házasok voltak, s a lány szü­leinél laktak egy kis szobá­ban. Ezért örültek rettenete­sen, mikor megkapták az ér­tesítést, hogy szerdán délután megtekinthetik az elkészült új lakótelepi házban azokat a la­kásokat, amelyek odaítéléséről dönteni fognak: mielőtt ki-ki választ magának, nézze meg, mit kínál az OTP. El ,is indultak jóval a kitű­zött idő előtt „lakásnézőbe” hatan: a két fiatal meg a négy szülő. Igaz, tudták, az értesí­tés még nem jelent lakáskul-. ciot, de tele voltak remény­gggggü j , • Mikor az OTP illetékese ki­nyitotta a ház ajtaját, már vagy százötvenen ácsorogtak a bejárat előtt. Egész kis lakó­telep 1 S ahogy nézték, mére-. gették egymást! Mindegyik a riválisát látta a másikban, hi­szen tudták, hogy csak har­minckét lakás van az új ház­ban, s biztos volt, hogy a ké­sőbb érkezőkkel felmegy az érdeklődők száma kétszázra is. A nagy négyemeletes- épü­letben aztán eloszlott a tömeg, de a folyosókon meg egy-egy lakásban így is sokkal többen voltak a kelleténél. Katicáék is bejártak min­dent, végül egy második eme­leti két és félszoBás lakás tetszett meg nekik. Világos volt, a tapétája üde, a kony­hájában nyugodtan lehetett étkezni is, és avfürdőszobája is tágas volt, egyszóval emel­lett döntöttek. A legszíveseb­ben kiírták volna az" ajtóra: foglalt. Sajnos, ezen a lakáson is „áthpllámzott” valamennyi né­zelődő, s ők nem tessékelhet­tek ki senkit, bár úgy héztek minden belépőre, mint a gyil­kosra. Egy csoport — vagy nyolc ember —'ráadásul egy darabig „tanyát vert” az egyik szobában, mintha ők is ezt a lakást választották volna, de aztán szerencsére elmentek. Katica megkönnyebbült. Ki­nézett az ablakon, megnyitotta a fürdőszoba csapját, elkép­zelte, hol lesz a szekrény, a televízió, hová tennék kette­jük fekhelyét, sőt titokban még a gyerekágy helyét is megválasztotta. Boldog volt, de nyugtalan is: mi lesz, ha mégsem kap­ják meg a lakást? Egy, eset­leg két versenytárssal • még csak megbirkóznának vala­hogy, hiszen a szülei meg az apósáék révén magas „belépő­vel” réndelkeznek, de ennyi riválissal képtelenek lennének szembeszállni. Ráadásul újabb és újabb „vendégek” is jöttek. Vagy jó kétórás szemlélő­dés után indultak haza. Kati­ca egyáltalán nem volt vidám, és a férje is lógatta az orrát. Nem azért, mert nem tetszett nekik, amit láttak, hanem ép­pen, mert nagyon féltették le­endő otthonukat a konkuren­ciától. Amikor a parkon mentek át. Katica megállt. — Én nem bízom az egész­ben — mondta. — Miért? — kérdezte az ap­ja. — Hát nem láttad, mennyien voltak? Hatszor annyian, ahány lakás volt. Az apja nevetni kezdett. — Most minek örülsz? — fakadt ki a lány. — Számold meg, hányán va­gyunk! — -Hatan. Na és? .: j — És mi hány lakást akar­tunk? A lány egy pillanatig nem értette a kérdést, aztán hirte­len felragyogott az arca. — De hisz akkor. /. Egyszerre felengedett a fa­gyos hangulat. Talán mégsincs olyan magasan az a második emeleti két és félszobás lakás! Tóth Tibor I Az igazgató főorvos és közvetlen munkatársai.

Next

/
Thumbnails
Contents