Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-30 / 151. szám

4 • PETŐFI NfiPE • 1988. Június 30. TERVEK A SZŐLŐTERMESZTÉS FEJLESZTÉSÉRE Borászati összefogás a kiskőrösi járásban A kiskörös! Járás a megyében a legnagyobb szőlőtelepítő köz- igazgatási egység. Az 1976-itól 1980 ivégéig szűkebb hazánkban elültetett több mint hatezer hek­tár szőlőből kétezer-kétszáz hek­tár, a kiskőrösi Járási szövetke­zeti, állami gazdasági dolgozók, kistermelők szorgalmát példázza. Kecelen, Soltvadkerten, Tabdl- ban és még néhány településen a borászkodás a legkedveltebb időtöltés. A tabdl ' szövetkezeti gazdák a háztájiban is a szőlővel foglalatoskodnak sok évtized óta. .Amikor a Szőlőskert Tsz az el­múlt években félezer hektárra nö­velte üzemi ültetvényét, a téesz tagsága saját erőből és OTP-hi- tellel, állami és szövetkezeti tá­mogatással, úgyszintén szőlőt te­lepített. Az Idén már kilencven hektáros az újtelepítésű háztáji szőlő. Ennél is nagyobb kiterjedésű a tagsági ültetvény Kecelen, Solt­vadkerten a három szakszövet­kezetben. A nagyüzemiben, kls­Az elmúlt évtizedekben válto­zott a szőlőművelés, borászkodás technológiája, nemkülönben a fo­gyasztók igénye itthon és külföl­dön egyaránt. Célszerű ezért a borászat hagyományos ismereteit a legújabb eljárásokkal kiegészí­teni. A kiskőrösi 'szőlőtermesztő táj hagyományai, ötvöződve a korszerű művelés, feldolgozás, borkezelés tudományával, előre­lendíthetik a járás bortermelését. A járási-városi pártbizottság ajánlására Kiskőrös és a járás legnagyobb szőlős gazdaságai a közeljövőben előkészítik azokat a továbbképzőket, amelyek az isme­retek általános gyarapítására hi­vatottak. A téli, kora tavaszi hó­napokra tervezett tanfolyamokon a nagyüzemek legképzettebb ker­tészei, borászai az előadók, és minden bizonnyal ott lesznek a kereskedelmi szakemberek is, akik a piaci követelményekről tá­jékoztatják a tanfolyamokon résztvevőket. Több szövetkezet egymással, vagy más gazdaságokkal össze­fogva próbálkozik a szőlőterme­lés, borászat korszerűsítésére kel­lő anyagi alapot, szellemi erőfor­rást teremteni a kiskőrösi járás­ban. A soltszentimrelek például a Hosszúhegy! Állami Gazdasággal kerestek kapcsolatot, bízva a sző­lő és a bor kedvezőbb értékesíté­sének lehetőségében. Soltvadker­ten máris bővítik a két szakszö­vetkezet közös borpalackozóját. Ismét más szövetkezetek olyan partnereket keresnek, akik nem a saját szűkös szőlőfeldolgozó üzemük teljesítőképességéhez ldő- zíttetik a szüretet, hanem a sző­lő érettségi állapotához. Ekkor ugyanis a legmagasabb a cukor- tartalom, a fajtára jellemző min­den értékes íz, zamatanyag a szőlőfürtökben. Ezt viszont érték­arányosan meg is kellene fizetni. Kiss Antal gazdaságokban egyaránt az érté­kesebb szőlőfajták — a kékfran­kos, a merlot, az oportó, az olasz- rizling, az Irsai Olivér, újabban a Zalagyöngye, a jubileum, az ezerfürtű — terjedtek el. A szö­vetkezetek, a kistermelők a min­den piacon versenyképes italok előállítására törekednek. A pár év múlva termőre for­duló ültetvények szőlőjének fel­dolgozására, borának kezelésére azonban kevés a szövetkezetek pincészete. Néhány gazdaság pró­bálkozik azzal, hogy bővítse tá­rolóterét, de a szerény anyagi le- vhetőség, a beruházás mérsékelt sűteme miatt, kevés a remény ar- gra', hogy az új szőlők termőre for­dulásáig az elhatározás meg is valósul a szükséges mértékig. Van jövője a szövetkezetek ága­zati összefogásának, de az előbbi okok miatt, ez sem oldja meg végérvényesen a feladványt. Akad viszont a szövetkezeti tagság tu­lajdonában, kezelésében elég al­kalmas épület, eszköz, pince is, amelyet kellő szervezettséggel, a kölcsönös érdekeltség felkeltésé­vé'! nagyszerűen lehet hasznosí­tani. • Italmintát vizsgál a Hosszúhegyi Állami Gazdaság laboratóriumának dolgozója. SAJTÚPOSTA LEVELEKBŐL RÖVIDEN Hogy mik vannak... Csatornát építettek, vagy szikkasztót? Szabó Imre és még tizenkét társa irta alá a lapunkhoz érke­zett sorokat, melyekből kiderül, hogy a kecskeméti Joó Mária ut­ca mindkét oldalán kialakított 100 cenitliméternyi szélességű és kö­rülbelül 40 centiméternyi mélysé­gű esővíz-elvezető árok nem ösz- szefüggő csatornarendszert képez, hanem a kapubejáróknál megtö­rik, s az ottani gödrökben össze­gyűlt víz nem tud elfolyni. A to­vábbi részletekről így számolnak be olvasóink: A csapadékvíz legfeljebb elpá­rologhat, vagy pedig — mint az a szikkasztóknál lenni szokott — a földbe szivárog. Az utóbbi azon­ban veszélyezteti lakóházaink ál­lagát. A gödör egyébként azt sem teszi lehetővé, hogy az udvarunk­ra bemenni nem tudó szállítójár­műről ideiglenesen lerakhassuk a tüzelőt, vagy más holmit. És nem szabad elfelejteni: itt a nyár, amikor könnyen válik bűzössé a sohasem tisztított vizes gödör. Kinek jó ez? Mi a rendeltetésé­nek megfelelő esővíz-elvezető csatornát kértünk — mellesleg ennek a megépítésére volna er­refelé ésszerű lehetőség —, nem pedig szikkasztó gödröket... Furcsa utcatisztítás Hadd kezd­jük kérdéssel: vajon mennyi idő szükséges ahhoz, hogy három utcai pad kőlábaza­tára felkerülje­nek az ülőkék és r háttám­lák? A józan ész jogán azt felelhetjük: maximum pár óra. És mit mutat a valóság? Az ilyen mun­kához hónapok is kellenek... Ez utóbbi bizonyítására álljon itt a kecskeméti Lenin tér 8. számú ház lakóinak esete. Minden azzal kezdődött, hogy beköszöntött a tavasz, majd a nyár is, mely egyre több embert vonz a szabadba. Az említett csa­ládok is lényegesen hosszabb időt töltenek az otthonukon kívül, így a parkokban, a strandon. Meg a házuk előtt, ahol tavaly is a pa­dokra ülve lehetett pihenni, be­szélgetni. Idén azonban még nem adatott meg a feltétel, hiszen jelenleg is üresen árválkodnak a kőből készült lábazatok. Illetve nemrégen — a sok-sok kérés, kö­nyörgés után — megjelentek a helyszínen a munkások, halomba rakták a pirosra festett deszka­lapokat, majd sarkon fordultak. A házbeliek meg voltak róla győ­ződve: másnap újra ott vannak, s a helyükre teszik a fontos tarto­zékokat. Sajnos, azóta is hiába várják a kommunális üzem dol­gozóit a lakók, akik közül egyi­kük így tolmácsolta a továbbia­kat: — Megint telefonáltunk — ki tudja hányadszor? — az illeté­keseknek, s közöltük: nincsenek lyukak a deszkákon. Erre azt válaszolták, hogy akkor visszaszál­lítják a műhelybe a lapokat, s pótlólag elvégzik rajtuk a szük­séges munkát. Persze, a fuvaro­zók még nem érkeztek meg. És szerencsére azok sem, akik az éj leple alatt könnyedén magukhoz vehették volna a saját célra is felhasználható masszív deszkákat. Most már azon gondolkodunk, közösen vásárolunk fúrót, csava­rokat, és felszereljük a lapokat a „magad uram ...” ősi elve alapján. Mit fűzhetünk hozzá mindezek­hez? Csak annyit: fantasztikus, mennyire viszontagságos sorsa le­het három padnak is ... VISSZHANG ____________________________ Ne autózzanak a temetői utakon! A kiskunfélegyházi Térjék Jó­zsef né — aki a Bessenyei utcá­ban lakik — mellékelte leveléhez a népfront által kiadott „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalmat népszerűsítő újabb röplapot. Le­vélírónk az abban foglaltakkal kapcsolatosan így vélekedett: A családi házak utcai részének rendben tartása, virágosítása szinte lehetetlen, mert a költség- vetési üzem locsolókocsija olyan erős vlzsugárral tisztogat, hogy a koszos vízben, iárban nemcsak a járda fürdik, de a kerítés, sőt a mögötte lévő fal is. Emiatt szól­tunk már az illetékeseknek, de eddig semmi hatása a közbelépé­süknek, mert az esetek — sajnos — ismétlődnek. Nem ártana az említett üzem dolgozóival is meg­ismertetni a köztisztasági felhí­vás részleteit és célját... A május 26-án megjelent Véle­ményünk szerint... című glosz- szában többi között arról írtunk, hogy a kecskeméti köztemető bel­ső területére gépkocsival hajtott be egy család, melynek tagjai a szűkebb környezetből „alkalmi módon” szerzett virágot helyeztek el saját halottjuk hamvainál. Cik­künk sürgette az illetékeseket, te­remtsenek rendet a temetőben. Sorainkra még nem érkezett hi­vatalos válasz, kaptunk azonban ezzel kapcsolatosan figyelmet ér­demlő levelet a kecskeméti Deák, Istvántól, aki az alábbiakat írta: Engem is régóta felhá. borít, hogy néhány autótulajdo­nos fittyet hányva a tiltó táblá­ra, minden gátlás nélkül nyitja ki a nappal sohasem zári bejára­ti kaput, s szinte a sir széléig gördül a kocsijával. És nem átall rá kürtölni a temetői utakon gya- logolókra. Azt hihetnők, egy ka- puőr mindent megakadályozhat­na. Hát volt szerencsém látni egy ilyen alkalmazottat, aki rábeszé­lésre — meg némi borravaló kéz­hezvétele után — maga tárta szé­lesre a kaput a gépkocsi előtt. Sokak nevében kérem a te- nifitg gazdáit, legyen végre arra­felé rend, a sírok menti utakon pedig tiltsák meg szigorúan a magángépjármüvek használatát! „ÉLVEZZÜK A PÁRTONKÍVÜLIEK BIZALMÁT” ■ ■ ■ KÉRDEZZEN — FELELÜNK! ■ ■ ■ A jubiláló titkár Kilencszázharmincegy halat fogtam három óra alatt egy OKISZ-versenyen. Ez a rekordom. — Szerencse vagy inkább ügyesség kell a sikeres horgászat­hoz? — Szerintem a legfontosabb a jó reflex, utána következik a vízismeret és persze szerencsére is szükség van. Akivel a halfogásról csevegünk: Hobler János, a Bajai Vas- és Fémipari Szövetkezet pártalapszervezetének titkára. Nagy­menő horgász: 1967—71 között tagja volt a nemzeti válogatott­nak, miután országos bajnokságot nyert. Az ipari szövetkezetek országos szövetségének versenyein hatszor bizonyult már leg­jobbnak. Most Baján a helyi sporthorgász egyesület titkára, s vezetője és egyben tagja a versenycsapatnak. Nem azért vonult vissza az élvonalbeli pecázástól, mert kiöregedett, hisz még csak negyvenéves, s ebből a sportágból különben sem öregszik ki az ember. Sok teher nyugszik a vállán mint párt- és gazdasági vezetőnek, s kevesebb a szabad ideje. • — A mozgalmi munkát a KISZ- beri kezdtem — meséli. —A had­seregben alegységi titkár vol­tam, később itt a munkahelye­men fölvettek a pártba, vezető­ségi taggá választottak, majd 1972-ben a szövetkezeti pártalap- szenyezet titkára lettem, éppen tíz éve. Hobler János eredeti szakmája a késes és köszörűs mesterség, amit kisiparosnál sajátított el. Azonban úgy látta, hogy nincs jövője ezen a pályán, ezért be- állt a szövetkezethez lakatosnak. Megtehette, mert az alapképzést megkapta az ipari iskolában. Később láng- és ívhegesztésből levizsgázott. Tavaly óta a lakatos­üzem vezetője.' Évek óta részt vesz a városi­járási pártbizottság mellett tény­kedő testületek munkájában, a KISZÖV-nél a szövetkezetpoliti­kai bizottság tagja. Tehát van mi­vel eltöitenie a nap 24 óráját, te­kintve, hogy családapaként két 5 lánya nevelésével is foglalkoznia .feli. — Hogyan győz eleget tenni minden kötelezettségének? — Üzemvezetőként és alap­szervi | titkárként is önállóságra szoktattam a beosztottjaimat, il­letve a vezetőségi tagokat. Ennek a kölcsönös bizalom az alapja, így valóban csak irányítanom kell, s nem merülök el az apró­ságokban. íi — Milyen fő feladatokat tart napirenden az idén az alapszervezetük? — Figyelmünk középpontjá­ban a termelés és gazdálkodás se­• Hobler János. gítése, szervezése és ellenőrzése áll. Szövetkezetünk az országos gazdaságpolitikai célokkal össz­hangban átalakítja termékszer- kezetét. Az élelmiszeripari kis­gépek felé orientálódunk, kor. szerű, piacképes típusok gyártá­sára törekszünk. Ezek zöme köz­vetett úton exportra kerül. Fej­lesztenünk kell a szolgáltatáso­kat is, és nem kevés erőfeszítést igényel az új telephelyünk kiala­kítása. A városi-járási pártbizottság legutóbb a legjobbak között ér­tékelte a Vas. és Fémipari Szö­vetkezet pártalapszervezetének, illetve a vezetőségnek a munká­ját. Az ezt tanúsító feljegyzésben többek közt az olvasható, hogy gazdasági és politikai téren egya­ránt következetesség, a minőségi jegyek előtérbe helyezése jelle­mezte tevékenységüket 1981-ben, Kellő figyelmet szentelnek a szer­vezeti élet pezsgőbbé tételére, nagy súlyt helyeznek a pártcso­portok aktivizálására, a társadal­mi és tömegszervezetekkel való gyümölcsöző kapcsolattartásra. Erősödött az alapszervezet állás, foglalási, döntési képessége. A szövetkezetnél kiegyensúlyozot­tan érvényesül a pártirányítás. —( Mit emelne ki a párt­munka eredményei közül? — Talán azt, hogy az utóbbi időben nőtt az alapszervezet tag­ságának agitáló készsége. Ügy gondolom, ez azzal magyarázha. tó, hogy a kommunisták többsé­ge továbbképezte magát, sokan közülük marxista—leninista ok. tatásban vettek részt, közép, vagy felső fokon. S ami nagyon fon­tos számunkra: élvezzük a pár- tonkívüliek bizalmát. Közülük egyre többen fogadják el a kom­munisták álláspontját a csak a mi közösségünket érintő, és a na­gyobb horderejű kérdésekben is. Gondjukban, bajukban hozzánk fordulnak tanácsért. Úgy szok­tam fogalmazni, hogy megnőtt ná­lunk a pártoló párttagok száma, akik velünk tartanak mindenben. Sokan eljárnak közülük a sze. mináriumainkra. Az önképzők sorában említhe­tő Hobler János is, aki — az ő szavával élve — 1972-ben „bele­csöppent” a titkári funkcióba, kellő gyakorlat és megfelelő kép­zettség nélkül. Azután hét évig tanult az esti egyetemen, és csak a szakosító elvégzése után állt meg. Az évek során' segítették a városi pártbizottsági és a helyi elvtársai, s végül elismert moz­galmi vezetővé vált. Kiváló Párt­munkás címmel, majd az idén április 4-e alkalmából a Munka Érdemrend bronz fokozatával tűn. tették ki. — Olyan munka nincs, amit ne lehetne és kellene még jobban csinálni — vallja. A. Tóth Sándor Nyelvvédő őrjárat? Gimnazisták, főiskolai haliga' tók, valamint a legkülönfélébb munkakörben dolgozó és a magyar nyelv ápolására következetesen odafigyelő emberek panaszolták, hogy egyre több idegen szó hall­ható a nyilvános fórumokon, s ol­vasható a kiadványokban. Ráadá­sul gyakorta igen súlyos helyes­írási hibákkal látnak napvilágot a fontos tájékoztatást szolgáló hi­vatalos szövegek. „Hallottunk a fővárosban nemrégen megalakult nyelvvédő őrjáratról és szeretnénk tudni: hogyan működik?” —* kér­dezték olvasóink. A Budapesti Anyanyelvvédők Klubjának egyik feladata a nyelv­védő őrjárat. Egyének, alkalmi csoportok — tekintet nélkül kor­ra, nemre, foglalkozásra — lehet­nek a tagjai, akik feljegyzik az utcákon, tereken, cégtáblák fel­iratain található, illetve a sajtó­termékekben fellelhető nyelvi vadhajtásokat, s azokat beküldik — korrigálással és megfelelő ma­gyarázattal együtt — a klub cí­mére. A vezetőség havonta érté­keli az észrevételeket, s a legjobb nyelvőrök jutalomban is részesül­nek. Mit kell tudni a felmondásról? A kiskunhalasi járásban lakó egyik olvasónk önkéntes elhatáro­zás alapján távozik jelenlegi mun­kahelyéről, amelynek kollektív szerződése az adott beosztásban 45 napos felmondási Idő letöltését jelöli meg. Ezt azonban még négy héttel akarja megtoldani a cég, arra hivatkozva, hogy tfz évnél hosszabb munkaviszonynál köte­lező az ilyen intézkedés. A pana­szos másképp tudja a dolgokat, szerinte nincs jogi lehetőség a felmondás idejének növelésére. Igazam van-e? — zárja e kérdés­sel szerkesztőségünkhöz érkezett levelét. A Munka Törvénykönyve értel­mében tizenöt naptól hat hónapig terjedhet a felmondási idő, mely­nek konkrét mértékét a szolgálati idő tartamától és a végzett mun­ka jellegétől függően a kollektív szerződés határozza meg. Termé­szetesen megállapodhat a munkál­tató és a dolgozó az előírtnál hosz- szabb, de a fél évet meg nem ha­ladó felmondási időben is. Ami pedig a szóban forgó esetet illeti, nem helyénvaló a munka­adójának szándéka, ugyanis az előírások világosan leszögezik, csak akkor kell figyelembe venni a tíz esztendőt meghaladó munka- viszonyt, s utána még plusz négy hetet számolni, ha a kollektív szerződés nem állapít meg 15 nap­nál több felmondási időt. Mivel önnek előre megszabott és ennél jóval hosszabb a felmondási ide­je, így az semmilyen jogcímen nem módosítható. Javasoljuk, hogy az ügy orvoslásához kérje a vállalati szakszervezeti bizottság segítségét. Hogyan kell kiszolgálni a vevőt? Furcsa helyzetbe került nemré­gen a kecskeméti Dósa István, aki a piaccsarnok egyik szövetkezeti árudájában vásárolt sertéskörmöt. A könnyebb konyhai felhasználás érdekében megkérte az eladót, da­rabolja fel a húsárút. Mire azt a választ kapta: mit képzel, külön­ben Is az ilyesmi nem feladata a kereskedőnek. Bár olvasónk el­mondotta, másutt szívesen telje­sítették a hasonló igényét, mindez nem késztette jobb belátásra az egység dolgozóját. Vajon neki len­ne igaza? A belkereskedelem egyik alap­vető szabálya, hogy az árut a ve­vő kívánsága szerint kell értéke­síteni. Ami annyit jelent, például a húst, a szalámit, a gépsonkát stb. a kérésnek megfelelően köte­lező feldarabolni, szeletelni, mé­retezni és csomagolni. Nem kivé­tel ez alól a sertésköröm sem, mellyel kapcsolatos eset a kiszol­gáló túlzott kényelmességére vall, s ami voltaképpen munkaköri mu­lasztásnak is minősíthető. Sokszor leírtuk már, ám ezúttal is megis­mételjük: a fogyasztói érdekvéde­lemmel összeegyeztethetetlen ilyen és hasonló tapasztalatokat azonnal jegyezzék be olvasóink a vásárlók könyvébe, segítsék így a gyors és hatékony vizsgálatot, illetve in­tézkedést. Mennyi föld vehető tartós használatba? Érsekcsanádról, Dunavecséről és Szánkról egyazon témakörben ke­resték fel a minap szerkesztősé­günket mezőgazdasági foglalkozá­sú emberek, nevezetesen, hogy a maguk és a környezetük jobb el­látása érdekében szeretnének tar­tós használatba venni állami föl­det, s azon hasznos termelési te­vékenységet folytatni. Arra kértek bennünket, Ismertessük az eljá­rással kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat és válaszoljunk a kérdésre: mennyi föld vehető tar­tós használatba? A 6/1977. (I. 28.) MÉM—ÉVM— PM—IM számú együttes minisz­teri rendelet foglalkozik a nagy­üzemiig nem hasznosítható föl­dek tartós' használatba adásának feltételeivel. Eszerint állami föld mezőgazdasági termelés céljára tartós használatba csak olyan ál­lampolgárnak adható, akinek a tu­lajdonában és használatában levő összes területe — a most igényelt- tel együtt — nem haladja meg a 6000 négyzetmétert. A birtokolás­ra vonatkozó szerződést a helyi tanács köti meg — írásba foglal­va — az érdekelt személlyel. A használatbavételért díjat kell fi­zetni, melynek összege nem ha­ladhatja meg a hasonló földterület helyi forgalmi értékének az 50 százalékát. A szociális körülmé­nyei alapján rászoruló földhasz­náló legfeljebb 10 évig terjedő részletfizetési kedvezményben ré­szesülhet, a huzamosabb ideje nem művelt terület használatba adása esetén pedig a díj fizeté­sére 5 évi halasztás adható, s az ilyen birtokló szintén 5 esztendeig mentesül a földadó fizetésének kötelezettsége alól. Végül megje­gyezzük: a szóban forgó földek használati joga senkire sem ru­házható át, s az ingatlannyilván­tartásukkal kapcsolatos eljárás pedig illetékmentes. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 20-111. t 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents