Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-29 / 150. szám

1988, június 29. • PETŐFI NÉPE • 5 ISKOLAHÁLÓZATUNK BŐVÍTÉSÉÉRT Ankét a szerkesztőségben A mostanában sokat emlegetett nemzet­közi gazdasági—pénzügyi helyzettel össze­függésben eléggé ismertek az egész társadal­munkat érintő gazdasági gondok, nehézségek. Az alapvető célkitűzéseinket is érintő terve­zésben éppen ezért nagyobb mértéktartásra, olykor visszafogottságra kényszerülünk. Ezek közé tartozik a művelődési beruházások ügye is. A követelményektől a VI. ötéves terv so­rán a jelek szerint elmaradnak a lehetősé­gek. Különösen ami az iskolahálózat bővíté­sére irányuló törfekvéseket illeti. Mivel több­felé is aggódnak az érdekeltek: félő, hogy szeptemberben nem indulhat be zavartalanul a tanév az akadozó és elhúzódó építkezések miatt, szerkesztőségi ankét keretében keres­tük a válaszokat a sokakat foglalkoztató kér­déskörben. Az illetékes oktatási és építési szakemberek eszmecseréjének a' lényegét igyekszünk az alábbiakban a nyilvánosság elé tárni. Szerkesztőségünket az ankéton Varga Mihály főmunkatárs képviselte. 9 A megye­székhelyen bővül a Zója utcai iskola. (Tóth Sándor felvételei) P|/| íjfgjí • Csányi Sándor, a BácsKiskun megyei Beruházási Vállalat igazgatója. • Dörner Henrik, a Duna—Tisza közi Építőipari Vállalat vezérigazgatója. • Gaborják József, a megyei tanács terv­osztályának a veze­tője. • Kelle György, a megyei pártbizottság propaganda- és mű­velődési osztályának munkatársa. • Sárközi Sándor, a megyei tanács műve­lődésügyi osztályának gazdasági csoportve­zetője. Hol szorít a cipő? VARGA MIHÁLY: A kisisko­lások létszámnövekedése is szük­ségessé teszi, hogy a VI. ötéves teiv során a kulturális ágazaton belül az általános iskolai hálóza­tot kiemelten kell kezelni. így történik ez Bács-Kiskunban je­lenleg? KELLE GYÖRGY: — Hogy a kérdés felvetése mennyire idősze­rű, aláhúzza az MSZMP KB idei áprilisi irányelve is. Az 1972-es oktatáspolitikai határozat szelle­mében leszögezi: megkülönbözte­tett figyelmet kell fordítani a kérdésre. GABORJÁK JÖZSEF: — Me­gyénkben az ötéves terv során a kulturális ágazat beruházása egy- milliárd-egyszázmilliót tesz ki. Ennek több mint a felét az isko­lahálózat kapja, s ebben a kisebb átalakítások várható költségei nincsenek benne. Az 1985—86-os tanévben hatezer kisdiákkal több lesz az iskolások összlétszáma. A tervezésben ehhez igazodunk. SÁRKÖZI SÁNDOR: — Aki a demográfiai tényezőket és a tár­sadalmi igényeket ismeri, an­nak nem kell bizonyítanunk, hogy mennyire fontos kérdés ^éz. S bogy Bács-Kiskunban annak tart- ■jflfC^frltltátjaaz eredmények nö­velése érdekében kialakult jó együttműködés a tervosztállyal és az illetékes pártszervekkel. Közö­sen veszünk részt az iskolaépí­tések helyzetét felmérő helyszíni szemléken. V. M.: A gondokkal terhes is­kolahálózaton többféleképpen le­hel javítani. Arra gondolok, hogy az új iskolák építése mellett lehet bővíteni, átalakítani a meglevő­ket,- s nem egyszer segítenek a szükségtantermek is. Milyey. az aránya ezeknek a formáknak, megoldásoknak? GABORJÁK JÓZSEF: — A há­romszázhúsz tanterem közül száz- negyvenkilenc lesz új, száznegy­venhat bővítés által jön létre, huszonöt pedig egyéb módon. A tapasztalatok szerint az utóbbiak száma a végrehajtás során növe­kedni- fog. SÁRKÖZI SÁNDOR: — Nem helyes kimondottan tanteremről beszélni. Sokkal inkább célszerű úgymond osztálytermi célra hasz­nálható helyiségeket emlegetni. GABORJÁK JÓZSEF: Van olyan huszonnégy tantermes is­kola, ahol összesen negyvenegy olyan helyiség található, mely — No, mondd csak, döntöttél már? — Az állásügyben? — kérdi La­li zavartan, sőt csaknem megha­tottam igazán kedves az öregtől, hogy ennyire erőlteti ezt az állás­dolgot ... Szász azonban a fejét rázza. — A másik ügyben. Vagyis, hogy melyik nap lenne majd jó nektek ... Emlékszel ?! — A hétfő — feleli habozás nélkül a fiú. — Akkor ugyanis nincs tévéadás. Szász döbbenten mered rá. — Folyton nézni akarjátok? Lali mosolyogva legyint; sem­mi kedve sincs most kiselőadást tartani a javítás problémáiról, az adás híján süket és néma készü­lékekről, a monoszkópról, s ha­sonló szakmai dolgokról; sokkal egyszerűbb, ha ráhagy mindent az öregre. — Muszáj, Bálint bátyám — mondja, és nyitja előtte az ajtót. — Hálából. Ugyanis a tévé ho­zott össze bennünket. — 0, de gyönyörű! — borzong meg Szász. — Petőfi mondott va­lami ilyet: a munka és a szere­lem, ez a kettő kel.1 nekem ... Talán javító szerelésen voltál’ a .menyasszonykánál ? Máriában vad vágy kél, hogy helyesbítse az idézetet, még a nyeíye is bizsereg a pedagógus- szenvedélytől, de aztán mégis úgy dönt, hogy nem illik egv idős szükség esetén alkalmas a terv­szerű tanításra. KELLE GYÖRGY: — Éppen ezért ott járnak el helyesen, ahol, ha erre rákényszerülnek, gyorsan és ötletesen segítenek magukon. Báf ez nem jelenti azt, hogy a korszerű új iskolákkal szemben az igényt bármikor is el kellene hallgatni. V. M.: A legtöbbet, érthetően, a tantermekről beszélünk. Ám más gondok is akadnak. Hiány­zik a tornaterem, nem jó a kony­ha, elégtelen az ebédlő, kevés a r\,apközis terem. Ezeket tekintve hol szorít a cipő leginkább Bács- Kiskunban? SÁRKÖZI SÁNDOR: — ' Sok esetben a járulékos helyiségek nem a tantermekkel együtt ké­szülnek 'el. Ez a gondok egyik eredője. V. M.: — Különböző felméré­sekben, jelentésekben olvashat­juk, vitafórumokon hallhatjuk, hogy az iskolahálózat fejlettségét tekintve meglehetősen nagyok az eltérések. Például az egyes vá­rosok között. Törvényszerű ez, van a jelenségnek elfogadható magyarázata ? DÖRNER HENRIK: — Mielőtt erről felelősséggel véleményt mondanánk, nézzük meg az egyes települések népességének sza­porodási arányát. Ahol a beáram­lás jóval nagyobb, mint másutt — mint mondjuk Kecskeméten —, ott a gondok egy bizonyos idő után fokozottabban jelentkeznek. embert zavarba hozni, kivált az eljegyzésén nem. Lali, mielőtt a kérdésre felel­ne, nénjére pillant. Tekintetük cinkosan összeviílan, és Kata már mondja: — Így is lehet mondani! — Kezét nyújtja. — Jó estét, Bálint bácsi. Az öreg ráhajol a kezére. — Magának is gratulálok az öccse választásához! Kérem, mu­tasson be a boldog arának! A bemutatás megtörténik, a szülőknek is, mind a menyasz- szony, mind a vőlegény részéről, aztán az igazgató átnyújtja deko­ratív csokrát Máriának, hosszan gyönyörködvén a leány szépségé­ben és elfogódottságában. — Katalinkám — fordul aztán ismét a ház asszonyához —, még egyszer gratulálok! Ritka az ilyen igényes fiatalember a mad világban! Megint csengetnek, megint jött valaki. Kata és Tibor összenéz: csak nem Imre bácsi? Tibor az­tán elindul, szinte vánszorogva, ajtót nyitni ... Most bezzeg nem készségeskedik Lali, hogy majd ő nyit... Most hagyja őt egyedül, az oroszlán prédájául... Mert az öreg tombolni fog, eziránt nincs is kétség! De nem. Mégis van isten, leg­alábbis egyelőre! Nem apja áll az ajtóban —■ akivel már csak azért is kínos lesz találkoznia, mert KELLE GYÖRGY: — Amikor viszonylag elégedettek vagyunk, akkor szükségállapotban gondol­kozunk. A demográfiai csúcs jócs­kán megnövelte a gondokat,"ám a végső célt nem szabad szem elől téveszteni: nem mondhatunk le a teljes délelőtti tanításról. A haté­konyság szempontjából ez fontos. Ugyanakkor az ötnapos tanítási hét bevezetésével tovább növek­szik a napközis ellátás iránti igény. A gond több - oldalú hát... GABORJÁK JÓZSEF: — Igaz, mu a fő figyelem a mennyiségre szegeződik, de ez nem elég. Az országgyűlés művelődési bizottsá­ga legutóbb hangsúlyozta: az ál­talános iskolai program nem szű­kíthető le a tantermek mennyi­ségére. A kérdésre válaszolva: a cipő bizony mindenütt szorít. Ha ezt figyelembe vesszük, tár- gyilagosabb lesz az ítélkezésünk. GABORJÁK JÓZSEF: — A me­gyeszékhelyen nem csupán a be­költözések aránya nagyobb, de a születések arányszáma is. A ta­nácson beszédes adatok árulkod­nak erről. KELLE GYÖRGY: — Érdemes lenne megnézni tíz esztendőre visszamenőleg: a kis- és nagy te­lepüléseken milyen formában tör­téntek az iskolabővítések. Egyes kisebb falvakban nagyobb ösz- szefogás volt tapasztalható. Ez a népességmegtartó erő egyik for­rásává is lett számos helyen. Ba­ján könnyebb helyzetben van­vagy három hónapja nem beszél­tek egymással! — hanem Gitta, Fülöp Géza titkárnője, a gyár­ból. Hát ezt ki hívta?! — Jó estét, Tibonka — lihegi az asszony, és nyomakodik be az ajtón. — Bocsánat! Elnézést, hogy hívatlanul... De okvetlenül be­szélnem kell Fülöp igazgató úr­ral! — És mint egy tank, indul befelé. Közben kinyitja táskáját, előhúz egy négyrét hajtogatott papírlapot, és fennen lobogtatja. — Ezt kell átadnom neki! i t Katalin alig tudja leplezni döb­benetét. — Jó estét, Gittuska... — Ar­ca. mint aki vackorba harapott. — minek köszönhetjük a szeren­csét? A papírlap, mint valami csa­patzászló, újra fellobog. — Fülöp igazgató urat kere­sem! Pá, Katalin kedves! — Nincs még itt, Gittuska. — Mertj az íróasztalán felejtet­te a ma esti ünnepi beszédét... Ezt hoztam utána... — Most pil­lantja meg Szász Bálintot; csupa­merő szívélyesség az arca. — jó estét, igazgató úr! De hát csoda, tessék mondani? — Micsoda, Gittuska? — kér­di meglepve Szász. — Hogy mindent elhagy, el­felejt szegény főnököm?! Hát persze, mikor folyton rohan szegény! — a papirost Ti­bor felé nyújtja. — Majd ad­nak — állítják sokan — hisz kisebb ütemű a népesség növeke­dése. De tegyük hozzá ehhez, hogy ott a vezetők gondolkadása rég­óta iskolacentrikusabb. Ez a kér­dés másik oldala. SÁRKÖZI SÁNDOR) — Egyéb­ként Baja mellett jónak mond­ható még az ellátottság Halason és Kalocsán, valamint a legtöbb kisközségben. A legfőbb gondunk Kiskőrösön, Félegyházán és Kecs­keméten mutatkozik, s egyes nagy­községekben. Nem csupán a szük­séges tantermek és más járulékos helyiségek száma a kevés. Megle­hetősen sok a tennivalónk a, fű­téssel, a világítással, a felszerelé­sek korszerűsítésével kapcsolat­ban is. V. M.: — Sokféle szorító gond­ról szó esett már. Legfőképpen mi okozza ezeket? Kapacitás­hiány a kivitelezésben? A nem eléggé körültekintő tervezés? Az anyagi fedezet elégtelensége? Vagy netán valami más? GABORJÁK JÓZSEF: — Ami a tervezést illeti, tudtuk előre, mi következik, de bizony nem voltunk bővében az anyagi eszközöknek. És érvényesült a beruházás-kor­látozó politika is. Előfordultak tervezési hiányosságok, kivitele­zési problémák is. CSÁNYI SÁNDOR: — Az isko­laépítés nagyor^ összetett. Kérdés, hogy a generálkivitelező mi min­dent tud vállalni az építési során. Az alvállalkozók bekapcsolása lassítja és egyben drágítja a mun­kát. SÁRKÖZI SÁNDOR: — Pa­naszkodnak sokszor: nincs kapa­citás, s hogy a nagy kivitelező nem vállal kisiskolát, viszonylag kicsi munkát. ja át neki, jó? És én már itt se vagyok! — Ugyan, Gittuska — szól Ka­ta kényszeredetten; ám a házi­asszony végre is háziasszony! —, csak nem rohansz el? Ha már ide kellett fáradnod ... Gitta odahajol Kata füléhez. — Nem volt fáradság, szívem. Gondoltam, egyenesen szerencse, hogy így történt, legalább meg­nézhetem '».z ünneplő itársasá- got... Ügy imádom az ilyesmit! — S ezt már súgva: — és Réz Ernő? — 0 is jön — biccent Kata. — Addig is: igyál valamit! Ti- borkám! Űj vendég a fogó! Po­harat is kér! — S megint Gittá­hoz. — Azt a papírt meg majd személyesen s főmérnök úrnak! Tibor tölt az asszonynak, s az a teli pohárral Máriáékhoz lép. — Hát itt ez az aranyos kis menyasszony! — kiáltja lelkesen, s poharát magasba emeli. — Hadd gratuláljak neki! És az egész kedves családnak! — Koc­cint Máriával, iszikj aztán körül­néz. — Á, ez a vőlegény! — Má­riához hajol. — Csinos fiú! Mé­lyet sóhajt. — Az ember ilyenkor bánja igazán, hogy múlik az idő!... (Folyt, köv.) DÖRNER HENRIK: — A DIJTÉP hajlandó akár négy tan­termet is bárhol építeni. Hadd említsem meg, hogy vállalatunk évente száz tantermet képes meg­építeni. Nem mi tehetünk róla, hogy Budapesten és Pest megyé­ben csaknem háromszor annyit építünk, mint idehaza. Tehát nem utasítunk vissza megrendelést, ha iskoláról van szó, V. M.: — Ne vegye kötözködés- nek, de egyes helyeken jócskán elhúzódnak, akadoznak az építke­zések. Nem magyarázható ez olykor a meglazult munkafegye­lemmel? DÖRNER HENRIK: — Mi is emberekkel dolgozunk, előfordul hát rendetlenség, fegyelmezetlen­ség. De állítom, hogy nem több, mint másutt, például akármelyik hivatalban, gazdaságban, és egyéb munkahelyen. Lehet, hogy mi job­ban szem előtt vagyunk? Vissza­térve a kérdés komolyabb oldalá­ra: ne a kapacitáshiányt emle­gessük, mert akkor hamis nyomon járunk. Inkább azt a késlekedési okot, hogy sok esetben a dönté­sek akadoznak, túlságosan lassan születnek meg. Gyakori a tervek V. M.: — Rendszeresek az iskola­építéseket ellenőrző, összegező helyszíni szemlék. Mit mutatnak ezek? Lehet már látni, hogy hol vannak a legégetőbb gondok? SÁRKÖZI SÁNDOR: — A je­lek szerint a mostani ötéves terv első felére tervezett intézmények elkészülnek. A későbbi időszakot tekintve, sajnos, látunk előkészí­tési zavarokat. Vannak helyek, ahol csak úgy általában beszél­nek arról, hogy mit szeretnének, de a szükséges okmányok késnek. A kiviteli terv és egyebek. CSÁNYI SÁNDOR: — Tapasz­talat, hogy nemegyszer késik a megbízás, főleg a községektől. Vállalatunk az iskolai beruházá­sok lebonyolítását soha nem uta­sítja vissza. A szükséges 320 tan­teremből jelenlegi 180-ra van meg­bízásunk. Nehezíti, vontatottab- bá teszi a végrehajtást, hogy az előző ötéves terv során elkülönül­tek az építkezések. Háttérbe szo­rult az egységes iskolaépítési tí­pus. Külön-külön, időbeli eltoló­dással készülnek a konyhák, tor­natermek stb. Üj funkciót és új feladatot jelentenek az épülő ne­velési központok. Ugyanakkor nincs még kialakult gyakorlat és technológia. Ez. egyben növeli a költségeket. A félegyházi tizenkét tantermes iskolánál például az el­ső nyolc tanterem elkészültével minden egyebet el akarnak készí­teni. Ez talán jó, de a költségeket megnöveli, illetve azok előrehoza­talát teszi szükségessé. GABORJÁK JÓZSEF: — Már említettük, de fontos itt megje­gyezni, hogy az elhúzódó beruhá­zások jóval drágábbak. Ez is a gyorsabb építkezések megvalósí­tását sürgeti. V. M. — Egyetlen nagyváro­sunkról, Kecskemétről külön — és hangsúlyozottan — is szólnunk kell... SÁRKÖZI SÁNDOR: — Itt a Hunyadivárosban és Kiskecske- méten a legszorítóbbak a gondok. A Czollner téren és a Zója utcá­ban folyik az építkezés. Fáj a fe­jünk Katonatelepért is .ugyanak­kor, ám itt még semmi jele annak, hogy történik valami. GABORJÁK JÓZSEF: — Ügy tűnik, — ha az iskolaépítésben valamennyi közreműködő eleget tesz vállalásának, mindenütt za­vartalan körülmények között kezdhetik meg az 1982/83-as új tanévet. DÖRNER HENRIK— Azt kér­jük minden illetékestől, hogy je­lezze vállalatunknak, ha valahol változtatása is. Az illetékesek olykor nehezen képesek eldönte­ni, hogy mit akarnak, és menet közben a változtatás szándékával állnak elő. így fordul elő, hogy égy "hyolchónapos munka két év alatt készül el. GABORJÁK JÓZSEF: — Egyes helyeken igenis van kapacitás- hiány. Hogy elhúzódnak a dönté­sek? Változnak az igények, az el­várások. És az is érthető, hogy­ha kevés a pénz valahol, ott ne­hezebb kivitelezőt kapni... DÖRNER HENRIK: — Kijelen­tem még egyszer: ahová hívnak, megyünk, ha iskolaépítésről van szó. És meg kell jegyezni még va­lamit: szemünkre hányják, hogy más megyében sok munkát vég­zünk. Beszéljenek ezzel kapcsolat­ban a számok. Saját embereink közül nyolcvanhatan dolgoznak Bács-Kiskun határán kívül. S ez­zel szemben csaknem hatszázan más megyéből vannak a vállala­tunknál. GABORJÁK JÓZSEF: — Két­ségtelenül belejátszik ebbe az előbb említett kapacitáshiányba egyfajta előítélet is. Az a féle­lem, hogy egyes kistelepülésen vagy kisebb beruházások, bővíté­sek esetében hiába fordulnak nagyvállalathoz, mert annak ez nem üzlet. KELLE GYÖRGY: — Vissza­térve a meglehetősen nehéz hely­zet okaira, érdemes megjegyezni, hogy a mostani feszültség a VI. ötéves terv kezdetétől megvan. És az is világos már, mi a kBzös teendőnk: kevés pénzből sokat. Bármilyen nehéz. DÖRNER HENRIK: — Bizony eléggé általános, hogy ezt mond­ják: csak ennyi pénz van, de nagy létesítményt kérünk étté. GABORJÁK József: — Ezért van különösen fontos szerepe a helyi, társadalmi összefogásnak. Jakabszállás például figyelmet érdemlő eredményt ért el ilyen tekintetben. Ez annál is inkább lényeges, mert gyakori a költség- emelkedés. Van, ami négymillió­val indul és nyolccal fejeződik be. lelassulna vagy akadozna az is­kolaépítés. Mindent megteszünk azért, hogy meggyorsítsuk a mun­kálatokat. Természetesen csakis abban, ami rajtunk áll. Mert bi­zony sokszor előfordul, hogy egy- egy egészen jelentéktelennek tű- • nő apróság miatt áll le a munká­val valamelyik alvállalkozó. Ilyen­kor az utánajárás, a közbelépés, a sürgetés idegölő és időtrabló. De ha már a kecskeméti helyzet­képnél tartunk, hadd mondjam el, hogy jobban előre kellene dol­gozni. Egy példát mondok erre. Ahhoz, hogy 1986-ban elkészüljön egy iskola, már ebben az évben döntés itell. A másik, ami nem tartozik vitánk körébe, de szoro­san összefügg azzal: a megyeszék­helyen kevés a középszintű isko­la. SÁRKÖZI SÁNDOR: — Sajnos, széles körben ismert a téma. A kialakult helyzet sokaknak jelent gondot, keserűséget. Az ezer la­kosra jutó középiskolásokat te­kintve Kecskemét országosan csaknem a legutolsó helyen áll­KELLE GYÖRGY: — S min­den jel szerint a helyzet a továb­biakban még súlyosabbá válik. Három-négy év múlva — vagy előbb? — majd ez ügyben kell ankétot összehívni. V. M. — Ez egyre sürgetőbb feladat, de szétfeszítené e mostani beszélgetés kereteit. Ezért térjünk vissza az eredeti témánkra, az ál­talános iskolai hálózat bővítésé­re. A fentieket úgy összegezhet­nénk: sok a gond, rengeteg a teendő. Ugyanakkor van lehetőség a helyzet javítására. Melyek a legfőbb teendők? SÁRKÖZI SÁNDOR: — Kö­zösen sürgessük az építkezéseket, ne törődjünk bele az akadályok­ba. KELLE GYÖRGY: — Szorgal­mazzuk még jobban a társadal­mi összefogást. DÖRNER HENRIK: — Siettes­sük a döntések meghozatalát. Igyekezzünk elűzni az előítélete­ket és gyorsítsuk a szemléletvál­tozást. Érjük el, hogy az eddigi­nél több iskolacentrikus gondol­kodású vezető legyen. CSÁNYI SÁNDOR: ■ Javítani kellene az egyes iskolák funkcio­nális variálhatóságát. És lei kelle» ne rövidíteni az utat a döntéstől a' megvalósításig. GABORJÁK JÓZSEF: — Jó­magam is a társadalmi összefo­gást sürgetem. Éppen ezért talán jobban népszerűsíteni kellene a jakabszállásihoz hasonló eseteket. Leh^tne-e, és ha igen, hogyan is lehetne összegezni mind­azt, ami ezen a sok szempontból érdekes ankéton elhangzott? Talán nem túlzás azt állítani, hogy szükség volt egy ilyen esz­mecserére. Arra, hogy a felelősséget érző illetékesek egymás­nak szegezzék véleményüket, álláspontjukat. Elsősorban a kö­zös cél, a tartalmas jövő érdekében. Nos, egyik legfőbb ered­ménye e megbeszélésnek, hogy közösen ráirányították a fi­gyelmet egy halaszthatatlan feladat elvégzésére. S a másik: a legilletékesebbek azzal váltak el, hogy napokon bélül ismét leülnek: meghányják-vetik, mi még a teendő a szeptemberi zavartalan tanévkezdés érdekében. S ez nem kevés. Mi okozza a gondokat? A legsürgősebb feladatok $

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents