Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-27 / 149. szám
1982. június 27. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ANYAG NEM VÉSZ EL — DE MIVÉ ALALUL? Importhelyettesítő munkaközösségek A textiliparnak régi hagyományai vannak. Eredetileg háziipari módszerrel állították elő a textíliákat, s az első üzemeket, a manufaktúrákat csak a XVI. században, a kapitalizmus kezdetén hozták létre erre a célra. Nagyiparrá elsőként Angliában nőtte ki magát a textilgyártás. Hazánkban az 1920-as évektől kezdett a könnyűipar erős ágává válni. Termelése 1945 után rohamosan nőtt. BácsnKiskunban a mai napig egyetlen jelentős egysége működik: a Bajai Finomposztó Vállalat, amelynek kínálatában a gyapjú méterárué a vezető szerep. Ezenkívül szintetikus és gyapjú típusú fonálból kötött kelméket készít az üzem. Egy százalék sem kevés A milliárdos értékű termeléshez 1982-ben 575 tonna hazai, és 157 tonna tőkés importgyapjút használ fel a cég. Cellulózrostból 580 tonna a szükséglete, s ebből 10 tonna a nyugati eredetű. Az alapanyagok közül szintetikus rostot dolgoznak fel legtöbbet: belföldről származik 1361, tőkés piacról 480 tonna. A terv szerint a termékekbe bekerülő anyagokra 520 millió forintot költ a vállalat. A fentieken kívül ezek közé tartoznak a festékek, a vegyszerek és egyebek. Segédanyagokra, fogyóeszközökre, tartalékalkatrészekre és fűtőanyagra 110 milliót irányoztak élő. — Látható: az anyagköltségek tetemesek gazdálkodásunkban — mondja Varga Attila, a Finom- posztó igazgatója —, ezért minden területen takarékos felhasználására törekszünk. Csupán egyszázalékos megtakarítás 60—70 millió forinttal javítja az eredményünket. Egyéb ráfordításaink mérséklése nem kínál ilyen jó lehetőséget, Űj termékek hazaiból A Finomposztó takarékossági intézkedési tervet dolgozott ki. Azokat- akik beosztásuknál fogva befolyásolhatják az anyag- költségek alakulását, személyileg felelőssé, illetőleg érdekeltté tették a jobb gazdálkodásban. — Az egyik, már tevékenykedő vállalati gazdasági munkaközösségnek az a feladata, hogy a vállalati kezdeményezőkészség, gyártmányfejlesztőkkel együttműködve olyan új termékeket alakítson ki, amelyekhez nem kell tőkés importalapanyag — tájékoztat az igazgató. — A bemutatott tíz, importhelyettesítő produktumunk közül hatot' elfogadtunk, és azokat kiállítjuk majd az őszi BNV-n, sőt díjra pályázunk velük. Rövidesen nyolc gazdasági munkaközösség dolgozik majd egy- egy fontos probléma megoldásán. Már szintén funkcionál az a cső. port, amelyet a tőkés importal• A számítógépteremben dolgozzák föl a legfontosabb adatokat. (Szabó Ferenc felvétele) katrészek hazaival való helyettesíthetőségének kutatására hívtak életre. Évente körülbelül 20 millió forint értékű pótalkatrészt kell behozni a határon túlról. Ezek helyett kell megtalálni a megfelelő itthoniakat, s kooperációban, vagy a saját műhelyben elkészíttetni. Ezt a munkaközösséget fölmutatott eredményei alap- ján díjazzák. Két leánnyal A Bajai Finomposztó Vállalat a gazdasági munkaközösségeken kívül két leányvállalatot is létrehoz fontos munkák hatékonyabbá tétele érdekében: egy kereskedőt és egy szállítót. Az önálló álló- és forgóeszközzel ellátandó „leányok” az év derekán kezdenek, s a nyereségüket megosztják majd az anyacéggel. A munkaközösségekkel kapcsolatos eddigi tapasztalatok kedvezőek, várható, hogy már a féléves mérlegben látható lesz a kockázatvállalás eredménye. Erre alapozva tervezik az újabb közösségek megszervezését. — A tőkés importgyapjút, és egyebeket közvetlen módon nem lehet hazaival helyettesíteni? — vetem föl. — Amennyiben nyugati exportra akarunk termelni, márpedig ez a törekvésünk, akkor nem. Bizonyos minőségű kelmékhez meghatározott tulajdonságú alapanyagok kellenek. Gyapjúból például 16—18-féle minőséget különböztet meg a szakma. Az ausztrál a legjobb. Az itthoni nem minden cikkhez felel meg. Előny is a hátrány A gyapjúipari cégnek az import és a hazai alapanyagok esetében egyaránt már tavaly augusztusban be kellett jelentenie az Anyag- és Árhivatalnak, illetve a forgalmazóknak, hogy miből mennyi lesz a szükséglete 1982-ben. Ez a rend. Nagy hátránya, hogy mindig előre kellene ismerni a következő évi termékösszetételt, ami legfeljebb részben lehetséges. Év közbeni rugalmas profilváltoztatásra alig van mód ebben a helyzetben. Pedig a textilipar a divatot szolgálja ki, amely köztuddttan változékony természetű. Többlettermelésre sincs számottevő lehetőség, bármilyen gazdaságos exportról lenne is szó. Az alapanyaghoz jutásnak ez a rendszere előnyös is. mert biztonságot nyújt. Az anyagellátási sajátosságból eredő vállalkoT zási merevséget a Finomposztó azzal igyekszik feloldani, hogy a termékösszetétel-tervét 70 százalékban megvalósítja, a fennmaradó 30 százalékkal pedig a változó, különleges piaci igényeket elégíti ki. Számítógépre bízták A többi textilipari vállalattal együtt a Bajai Finomposztó is nagy készleteket tart a termelés folyamatossága érdekében. A beérkező alapanyagokból 4—5 hónap alatt lesz szövet, tehát az átfutási idő elég hosszú. Ebben közreját. szik, hogy sok megmunkálási fázison megy keresztül az alapanyag, amíg késztermék-formát vesz föl. A kelmékhez először megfelelő mennyiségben elő kell állítani a különböző színű fonalakat, s a készregyártás csak ezután kezdhető el. De az egyes fonalféleségekből legalább 200 kilogrammos igényt össze kell várni, mert kevesebb elkészítése gazdaságtalan. Ezt a „szabályt” gyakran kénytelen megszegni a vállalat. Tudni kell még, hogy negyedévente 800—900 féle terméket állítanak elő. A- lekötött pénzeszközök forgási sebességégnek növelése érdekében számítógépes termelés- irányítást vezettek be. Programozással optimálisra igyekeznek csökkenteni az átfutási időt. Tavaly már lényegesen kisebb készlettel gazdálkodtak mint' korábban, s a nyereség 30 százaléka ennek volt köszönhető. Az idén — a technika eme vívmányának jóvoltából — az első félévben még akkor sem lépik túl a tervezett készletnormát, ha esetleg a megrendelők nem az előzetes megállapodás szerint kérik az árut. s egy időre raktáron marad belőle a Finomposztónál. Hulladékot vásárolnak Régebben jelentős veszteségei származtak a vállalatnak abból, hogy a hibás részt tartalmazó szövetvégeket csökkentett áron eladták. E kelmék konfekcionálására üzemet hoztak létre, s ezáltal lehetővé vált, hogy eredeti értékén hasznosuljon minden darab szövet. — Száz kilogramm alapanyagból 90 kiló készterméket tudunk készíteni jelenleg — hallom Varga Attila igazgatótól. — Az idén ezt 91—92 kilogrammra akarjuk javítani. Az alapanyagok feldolgozásakor keletkező hulladékból 1982- ben száz tonnát hasznosítanak a Bajai Finomposztó Vállalatnál, sőt 63 tonnát más cégektől is vásárolnak, s bedolgoznak a termékekbe. Ettől számottevő eredményjavulást várnak. A megye gyapjúipari cége önálló exportjogért folyamodott az illetékés szervekhez. Arra törekszik, hogy 1985-ig a tőkés exportjának az értéke elérje, vagy ha lehet, meghaladja a termeléshez felhasznált • nyugati import értékét. A. Tóth Sándor nép, a magyar munkásosztály, a nemzet érdekében végzett hazafias cselekedetnek nyilvánította. Olyannak, amelynek helyességét a történelem igazolta. Az érte* kéziét határozata méltatta ezt a tényt és e mondatokból kiderült az, hogy döntő fordulatként, értékelték a november 4*én bekövetkezett eseményeket; az egész nép, a munkásosztály érdekében végrehajtott cselekedetnek, a' munkásosztály, a dolgozó nép legjobbjai cselekedetének. Hangsúlyozva a pártszervezés és a kormány addigi politikájának helyességét az alapkérdésekben, Kádár János kijelentette, hogy korai lenne még a „dicsőségen osztozkodni”. Erre annál kevésbé van szükség, mert a dicséret és a hála elsősorban a tömegeket, a magyar munkásosztály és a proletár internacionalizmust, a szocialista országok anyagi, fegyveres és politikai segítségét illeti. A PÁRT TEHÁT önmagát illetően szerény volt a júniusi értekezleten. Pedig jelentős munka volt már mögötte, hiszen 1957 közepére már megújult párt adhatott számot munkájáról, célkitűzéseiről. Erre az időszakra már teljes biztonsággal mondhatták ki: A párt újjászervezése az ellenforradalmi erők elleni súlyos harcban sikerrel befejeződött, a politikai konszolidáció első szakaszát sikerrel vívták meg a szocializmus erői. ' A TAGSÁG LÉTSZÁMA addigra megközelítette a 350 ezer főt, 85 százalékuk az MDP volt tagjainak legszilárdabb és legáldozatkészebb részéből tevődött ki. Azok léptek a pártba, akik felismerték az ellenforradalom veszélyét, aktívan részt vettek a rend helyreállításában, nagyra értékelték az Ideiglenes Központi Bizottság határozott szembefordulását az 1956 előtti hibákkal. A párttagság eszmei-politikai egysége megszilárdult, s így az alacsonyabb létszám (az MDP tagságának 40 százaléka) mellett is összehasonlíthatatlanul erősebb volt az MDP-nél. Lényeges vonása ennek az időszaknak — s ezt a júniusi országos értekezlet konstatálta —, hogy az élcsapat újjászervezése együtt haladt a népi hatalom megvédésén és megszilárdításán túlmenőleg új munkastílus kialakításával, a lenini normák . helyreállításával. ÉS MILYEN ÉBEREN vigyázott a párt arra, hogy valóban élcsapat legyen, visszatérjen szerepének lenini felfogásához! Hadd idézzük az Ideiglenes Központi Bizottság 1956. december 5-i határozatából: „A párt politikai és ideológiai vezető szerepét az állami szervek tevékenységében és a dolgozók más társadalmi szerveiben nem utasításokkal, nem a kötelezőként kimondott határozatokkal biztosítja, hanem a célok és feladatok helyes meghatározásával, a dolgozó nép és az ország felemelkedését szolgáló javaslatokkal, e szervekben dolgozó párttagok példamutató, szerény, áldozatkész munkájával.” Jó érzés visszatekinteni 25 év távlatából az 1957-es júniusi párt- konferenciának a jövőt formáló perspektívát mutató munkájára, amely a pártéleten túlmenőleg elsősorban a gazdaságpolitikára, a szocializmus építésének a továbbfolytatására vonatkoztak. A GAZDASÁGI ÉPÍTÉS _ feladatait illetően két alapvető célt hangsúlyozott: biztosítani a kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom felépítését, s ezzel egyidejűleg a dolgozók életszínvonalának emelését a termelőerők állandó fejlesztésének útját. Ehhez biztosítani kellett a reális tervezést, előtérbe állítani a termelés gazdaságosságát, és anyagi ösztönzéssel is mozgósítani a dolgozókat a tervek megvalósítására. A határozat ismét állást foglalt a szocialista iparosítás folytatása s ezen belül a nehézipar hazánkban szükséges _ mértékű fejlesztése mellett. Felhívta a figyelmet arra, hogy azokat az iparágakat kell gyorsabban fejleszteni, amelyek hazai adottságainknak legjobban megfelelnek. A gazdaságpolitikában már ekkor nagy hangsúlyt kapott az iparszerkezet átalakítása, a fejlődés egyensúlyának, a termelés és elosztás helyes arányának biztosítása. Hangsúlyozta a pártértekezlet, hogy -tudományosan megalapozott, reális célokat kell kitűzni, biztosítva a termelőerőkés az életszínvonal egyidejű és arányos növelését, az anyagi érdekeltség elvének érvényesítésével megnyerni a dolgozók támogatását. Élesen elhatárolta magát a régi voluntarista koncepciótól, hangsúlyozva, hogy a népgazdaság fejlesztését az ország adottságaira kell' alapozni, számolva a nemzetközi együttműködés kölcsönösen előnyös lehetőségeivel. A korábbi gazdaságpolitika súlyos hibáit a központosítás eltúl- zásában, az ebből eredő bürokratizmusban, a mezőgazdaság szocialista átalakításában elkövetett erőszakosságokban, a helyi szervek önállóságának a megfojtásában látták. Ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy a szocializmus építése megköveteli az állam központi irányító szerepének érvényesítését a gazdasági. életben. Kimondták: a pártszervezeteknek kötelessége a gazdasági építőmunka segítése. AMI AZ AGRÁRPOLITIKÁT, illeti, helyesnek tartotta azokat a kedvezményeket, amelyek az egyénileg dolgozó parasztság helyzetét könnyítették és termelési biztonságát növelték. „Mező- gazdaságunk fejlődése — állapította meg a határozat — erősen elmaradt az ipar fejlődése mögött, ennek az aránytalanságnak megszüntetése olyan gazdaságpolitikát kíván, amely az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek mellett az egyénileg dolgozó parasztságot is hozzásegíti ahhoz, hogy termelését növelje.” Ez persze nemcsak gazdaságpolitikai kérdés volt, hanem a munkás— paraszt szövetség megerősítésének igen fontos politikai kérdése is. Ugyanakkor a pártértekezlet határozata is megerősítette, hogy a szocializmus építésének 11 MÉRLEGEN AZ IDŐNK A módosuló életmód És önnek milyen az életmódja? Jó, avagy rossz? Gazdag, netán szegényes? A jelzők sehogy sem illeszkednek. A kérdésre nehéz a felelet. Mintha maga az „életmód” is ama kifejezések sorába tartozna, amelyek közszájon forognak, ám pontos tartalmukat csak kevesen ismerik. Nem csoda. Meghatározásán még a szakemberek is vitatkoznak. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Szociológiai Ku. tató Intézete által szervezett konferenciáján például az életmód, nak több min.t húsz különböző definíciójáig' Ajánlották, és alkalmazták. A honi kutatók közül Kulcsár Kálmán olyan rendszer, ként fogja fel az életmódot, amely mindennapi életünkben, ismétlődő, lényeges tevékenységeinkben nyilvánul meg.- Ezt a tevékenysé- gi-magatartásf?»endszert a szociológusok a nap mind a huszonnégy óráját átfogó időmérlegfelvételek alapján vizsgálják. Ar- ra keresnek választ, hogy milyen tevékenységekkel, kiknek a tár. saságában, hol töltjük a nap 24 óráját? Például- munkaidő után a háztájiba, vagy kirándulni indulunk, a gyereknek mesélünk vagy takarítunk, Brechtet olvasunk vagy vodkát iszunk?... Mennyit dolgozunk? Legutóbb 1976—77-ben, a népes, ségünk összetételét jól reprezen- tálóan, hétezer 15—69 éves állampolgárról készítettek időmérlegfelvételt. A szakemberek a tevékenységeket 1ÖŰ. helyszíneit 37, résztvevőit pedig 10 különböző típusba sorolták. A vizsgálat mély. ségére jellemző, hogy a kiválasztott napon a megkérdezetteknek mind az 1440 percét feltérképezték. És önnek milyen az életmódja? A válasz a feldolgo. zott mérlegekből, a mára helytálló következtetésekkel meríthető: Ezek szerint Magyarországon az aktív kereső férfiak 8 óra 24 percet, a nők 7 óra 40 percet töltenek főfoglalkozású munkahelyükön. Dr. Andorka Rudolf és Falussy Béla e ténnyel kapcsolatban megállapítja: a műhelyekben, a mezőgazdsági üzemekben és a szolgáltatásban eltöltött, a törvényesnél lényegesen hosszabb munkaidő legfőbb okát a túlórában kell keresni. Más elemzések szerint a szocialista szektorban dolgozó fizikai foglalkozásúak havonta átlagosan kilenc túlórát teljesítenek. Ez is magyarázza azt a tényt, amely szerint: az értelmiségiek munkaidőtartama 7 óra 45 perc, a szakmunkásoké 8 óra 26, a segédmunkásoké 8 óra 42, a mező- gazdasági gépkezelőké pedig 9 óra 28 perc. Jövedelemkiegészítés A főfoglalkozáson kívül az aktív kereső férfiak naponta 61, a nők pedig 52 percet töltenek további jövedelemkiegészítő tevékenységgel. A háztáji és kisegítő gazdaságok hozzávetőleges 2,7 milliárd munkaórát szív. nak fel évente. Ugyanannyit, mint 1972-ben, holott e gazdasá. gok száma azóta 13 százalékkal csökkent. Az összevetés jelzi, hogy az érintettek a korábbinál hosz- szabban időznek a 'kertben, vagy az állatok, az ólak, istállók körül, a megelőző időszaknál nagyobb termelési értéket előállítva. A foglalkoztatási átrétegződést is megvilágítja az a részletezés, mely szerint a 2,7 milliárd munkaóra 43 százalékát a munkás- osztályhoz, 42 százalékát pedig a termelőszövetkezeti parasztsághoz tartozók dolgozták le. Az átlag mögé nézve a képhez az is hozzátartozik, hogy a vizsgált napon a kisgazdaságban ténylegesen dolgozó férfiak 1 óra 45 perc —4 óra, a nők 1 óra 21 perc—3 óra közötti időszakot szentelnek a háztájinak. Ugyancsak az időmérleg diktálja: e munkák zöme az idősekre hárul. Míg ugyanis a 60—69 éves férfiakra naponta átlagosan 118 perc esik, addig a 15— 29 évesekre mindössze 29 perc. Ehhez még vegyük hozzá, hogy a tapasztalatok szerint minden tizenkilencedig férfi foglalkozik házépítési, -bővítési és -karbantartási munkával, minden tizedik pedig háztartási berendezését, járművét reparálja. Ez utóbbira egyébként évente 185 millió órát fordítanak, ami hozzávetőlegesen 80 ezer javító-szerelő, karbantartó szakember munkaidejét teszi ki. Mindez összefogható azzal: dolgos nép a mienk, s nyakon ragad minden, a családi jövedelmet kiegészítő lehetőséget. A jövőbe pillantva kétségtelen, hogy a főfoglalkozáson kívüli, tevékenység tayább bővül. A kisvállalkozások a többletjövedelem szerzése előtt újabb kapukat nyitottak meg. A művelődés, szórakozás alapja Az életszínvonal jelentős emelése és megőrzése mögött tehát életmódunkban eme jelentős elem, a 8 óránál lényegesen hosz- szabb. értékteremtő munka bújik meg. Ennek is köszönhető, hogy az 1977-est megelőző. 1963-as időmérleg óta jellemző fejlődésként a nemzeti jövedelem több mint kétszeresére növekedett; a mezőgazdaságban dolgozóit aránya egyötöddel csökkent, a szellemieké viszont kevesebb mint húsz százalékról huszonhétre nőtt. Hasonló eredményt mutatnak az iskolázottsági mutatók is. Az egy főre jutó reáljövedelem majdnem megduplázódott, s több mint kétszeresére emelkedett a vízvezetékkel ellátott lakások aránya. Mintegy tizenötször annyi gépkocsi van a lakosság tulajdonában, mint 1963-ban. A szabad idő eltöltése, a művelődés, a szórakozás, az aktív pihenés alapvetően az eddig vázoltakban gyökerezik. A munka teremti meg a jövedelmet, amelyből például — a létfenntartási szükségletek után — kulturális szolgáltatás, hazai vagy külföldi turistaút vásárolható. M. A. központi kérdése a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Úgy értékelte ,a helyzéfet, hogy az agrár- politikai hibák kijavításával megteremtődtek a kedvező feltételek ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom egészségesen haladjon előre. Ehhez a pártnak és az államnak minden lehetséges segítséget meg kell adnia. A pártértekezlet tehát már elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy a termelőszövetkezeti mozgalmat kimozdítsa a holtpontról. De á mozgalom nagyarányú számszerű fejlesztését még nem tartotta időszerűnek. E GAZDASÁGPOLITIKA szellemében készült el a hároméves ten» koncepciója, amit gazdaságilag alátámasztott az a tény: 1957. másodig felében mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelés szintje elérte, sőt több vonatkozásban túl is haladta az 1955-ös szintet AZ ŰJ HÁROMÉVES TERV kidolgozását a párt már 1957. februárjában kezdeményezte. A júniusi országos értekezlet megerősítette a párt februári határozatát, hangsúlyozva: „három év alatt el kell érnünk, hogy saját erőnkből biztosítsuk népgazdaságunk egyensúlyát és egészséges továbbfejlődését”. A ' terv előkészítése során különös figyelmet kell fordítani a termelés és a fogyasztás növekedésének összhangjára, a termelékenység növelésére és az'önköltség csökkentésére. Vigyázni kellett arra is, hogy a korábbi túlfeszített tervek tanulságait a tervkészítők kellően figyelembe vegyék. Mindezek alapján a terv a hároméves időszakra az ipari termelés 25 százalékos, a termelékenység 15 százalékos, a nemzeti jövedelem 13 százalékos emelését irányozta elő. A munkások nagy lendülettel fogtak hozzá a terv teljesítéséhez. Maguk kezdeményezték- a munkaversenyt, amelynek során ar sokfajta kezdeményezés természetes következményeként a verseny új formái alakultak ki. Hamarosan bebizonyosodott, hogy a terv készítői nem számoltak eléggé ezekkel a munkáskezdeményezésekkel. A tervidőszak első évének iparfejlesztési eredményei jóval meghaladták az elképzeléseket. 1958-ban az ipari termelés 13 százalékkal, a termelékenység 9 százalékkal, a nemzeti jövedelem pedig 6 százalékkal emelkedett. így a hároméves tervet két év alatt teljesítettük. AZ 1957-ES júniusi országos pártértekezlet, melynek 25 éves évfordulóját köszöntjük, a kongresszusok közötti időszakban méltán töltötte be a párt legmagasabb fórumának szerepét. Az azóta eltelt negyedszázad bebizonyította: az akkor hozott határozatok időtállóak voltak, olyan elképzeléseket tartalmaztak, amelyek megvalósítása a szocializmus alapjainak lerakását, a fejlett szocialista társadalom építését tette lehetővé. Éppen ezért e pártértekezletet máig élő tanulságokkal szolgáló tanácskozásként tartjuk számon. Fodor László
