Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-25 / 147. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1982. június SS. Tejten ékek Kiskunfélegyházáról Augusztus 11-én lesz öt esztendeje, hogy megkezdte működését a félegyházi tejüzem. A város és a környező öt község tej- és tejtermékkel való ellátása azóta szinte zökkenőmentesen megoldott. Patyi József üzemvezetővel arról 'beszélgettünk a napokban, hogyan zárják az idei esztendő első felét. — Minden jel arra mutat — mondta elöljáróban Patyi József —, hogy június végéig elérjük a 107 százalékos teljesítményt. A megrendelésnek, az igényeknek megfelelően eleget tettünk. Május 31-ig feldolgoztunk és a boltokba szállítottunk 14- ezer 688 hektoliter tejet. Ízesített, savanyított termékeinkből 1278 hektoliterre volt szükség, míg tejfölből, a múlt év hasonló időszakához viszonyítva, 7 százalékkal többet, 1327 hektolitert fogyasztott a lakosság. Értékesítettünk ezeken kívül 143 hektoliter tejszínt, 307 mázsa vajat, 680 mázsa túrót és 665 mázsa sajtot. Az év első felében már Dabas- ra is szállítunk tejtermékeket, az ellátás javítására. A közelmúltban felvettük a kapcsolatot a Veszprémi Tejipari Vállalattal és árucsere formájában már eljutnak a gyümölcsös joghurtjaink a Balaton partjára is. A mi termékeinkért ugyanis Veszprémből trappista és óvári sajtot kapunk. • Óránként kétezer zacskót tölt meg gépével Kovács Ferencné. Az első félévben üzemünk továbbifejlődött. Két tejcsomagoló gépünk mellé beállítottunk egy harmadikat is. Korábban, ha az egyik gépünknek valami baja volt, a másikkai csak nehezen tudtuk kielégíteni az igényeket. A három gép birtokában ezután nem lehet zökkenő az ellátásban, illetve a tejcsomagolásban. Az eddig használt homogénező berendezésünk teljesítménye mindössze 1200 liter volt óránként. A közelmúltban felszerel• László János tejipari szakmun. kás a kezelője az új, nagy teljesít, ményű homogénező — tejzsir. felaprózó — gépnek. tünk egy 5 ezer liter kapacitású gépet, ennek segítségével termékeink minőségét jelentős mértékben tudjuk javítani. Az ötnapos munkahét bevezetése — miután gondosan kidolgoztuk az új munkarendet — nem okoz zavart a termelésben. Nálunk ugyanis szombaton is teljes termelés folyik, vasárnap pedig dolgozóinknak a fele van benn. A szabadnapokat hétközben adjuk ki. O. L. Érdemes felülvizsgálni a versenyszabályzatot A Bácskai és Duna melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének választott testületéi: az elnökség, a szövetkezetpolitikai és munkaügyi bizottság sok segítséget ad a szocialista munkaverseny szervezőinek, irányítóinak. A közelmúltban két körzetben a tagszövetkezetek versenybizottságainak elnökeivel értékeltük a tavalyi ta. pasztalatokat, és egyeztettük a további közös teendőket. A tanácskozásokon kifejezésre jutott, hogy tovább gazdagodott a mozgalom, jelentősen hozzájárult az elmúlt év eredményeihez. A résztvevők száma kevésbé növekedett, de a verseny tartalmasabbá vált. Több mint 13 ezren, a foglalkoztatottak csaknem 57 százaléka vesz részt a nemes vetélkedésben. Az említett megbeszéléseken a bizottságok elnökei őszintén elmondták gondjaikat is. Hangoztatták: csak a 'közös gazdaság vezetőivel együtt képesek feladataikat végrehajtani. Jelezték, hogy helyenként hiányzik a konkrét segítség, az emberek szinte már kezdik megszokni azokat a figyelmeztetéseket, hogy dolgozzunk jobban, fegyelmezettebben, termeljünk többet és olcsóbban, vonjuk szigorúbban felelősségre a munkafegyelem megsértőit. Ezek helyes kívánalmak, azonban a dolog nehezét a hogyan jelenti. A feladatokat a versenyzők csak akkor tudják végrehajtani, ha a szövetkezetben világos és megvalósítható programot dolgozlak ki. Fontos, hogy mindenki tudja, mi a teendője. Közeleg az idei félév értékelése. Szükséges, hogy a szocialista brigádok mérlegre tegyék vállalásaik értékelését. Ha úgy lát. ják, hogy a feladatok megvalósítása érdekében módosítaniuk kell eddigi elhatározásaikon, bátran változtassanak. A számbavétel a pártszervezetek, a gazdaságvezetés közreműködésével lehet csak reális. Az együttes értékelés egyúttal útmutatást nyújt a további feladatok elvégzéséhez. Kivánalom, hogy a brigádok munkája továbbra is a nyilvánosság előtt kapjon elismerést. Ez így is történik. A mozgalomban végzett tavalyi eredményes tevékenységükért 436-an részesültek üzemi vagy miniszteri kitüntetésben. A közös gazdaságok több mint 4,6 millió forintot osztottak ki jutalomként. A kollektívák egy része a pénzt közös célra, kirándulásra, könyvtár bővítésére, művelődésre és egyéb juttatásra használja fel. Érdemes megszívlelnie a szövetkezet vezetőinek azt a jelzést, amely szintén elhangzott a körzeti tanácskozáso. kon, hogy az átlag feletti mun. kát végzők az eddigieknél nagyobb anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljenek. Ide tar. tozik az is, hogy amennyiben a bronz brigádéremnél alcsonyabb fokozatot ért el a kollektíva, de egyébként munkája kitűnő volt, abban az esetben egyéb jutalomban részesítsék a versenyzőket. A bácskai körzetben eddig tizenhat termelőszövetkezetben 54 kollektíva kapta meg a Szövetkezet Kiváló Brigádja címet. Véleményünk szerint többen rászolgáltak erre az elismerésre. Tagszövetkezeteinknek érdemes felülvizsgálni versenyszabályzatu. kát, a pontozási rendszert, és azt szükség szerint kiegészíteni, fo. lyamatosan korszerűsíteni. A megbeszéléseken egyérteL/ műén kifejezésre jutott. hogy minden feltétel megvan ahhoz, hogy a szocialista munkaverseny tovább erősödjön. Ehhez azonban jobban szükséges támogatni az új iránt érdeklődőket, az egyéni kezdeményezést. Szabó István a szövetkezetpolitikai és munkaügyi bizottság elnöke HÁZUNK TÁJA Tennivalók a veteményesben E héten az év leghosszabb nappalait éljük. A kerti munkák szempontjából szükség van is erre. Szórjuk ki a nitrogénműtrágya harmadik — és egyben utolsó — részét, majd a műtrágyát munkáljuk be. Ezt összekapcsolhatjuk az öntözéssel is. Így a tápanyag még gyorsabban oldódik és felvehetővé válik. 100 liter vfzben egy kilogramm pétisót oldhatunk fel. Az üledéket öntsük a kom- posztra. A gyepes gyümölcsöskertek füvét kaszálással, nyírással tartsuk alacsonyan, nehogy a füvek magot hozzanak, mert ez a gyep ritkulását okozza. A lekaszált füvet rakjuk a fiatal gyümölcsfák köré. Almatermésű gyümölcsfákat ismét permeteznünk kell a kaliforniai pajzstetű lárvarajzása után. Emellett ne feledkezzünk meg az almamoly, a varasodás, a monília és a lisztharmat kártételének megakadályozásáról sem. Az egyidőben veszélyeztető károsítok ellen a körtét és a birset Dithane M—45, vagy Chinoin- Fundazol 50 WP és Safidon 120 EC, vagy Sevin 85 WP szerkombiná- dóval permetezzük. A lisztharmat ellen még Thiovitot vagy Karathhne FN—57-et is tegyünk a permetlébe. Atkafertőzés esetén rovarölő szerként a Bi 58-at használjuk. A cseresznyelégy nyüveinek és a moníliának elpusztítására permetezzük a későn érő cseresznye- és meggyfákat Ditrifon 50 WP és Ortho—Phal- tán kombinációjával (várakozási ideje 10 nap). A fiatal, újonnan telepített szőlőt nagy figyelemmel gondozzuk. A tövekhez húzott földet már mindenütt távolítsuk el. Ha több hajtás fejlődik, csak a két legerősebbet hagyjuk meg. A fejlődő oldalhajtásokat 2—3 levélre csípjük vissza. A virágzást követő nedves, csapadékos, meleg idő esetén főleg a peronoszpóra és a szürkerothadás ellen kell Ortho— Phaltánnal permetezni, illetve nedves, harmatos, felület esetén Ortho—Phaltán porozóval porozni. Száraz, meleg időjárás esetén viszont főként a lisztharmat kártételét kell Thiovittal vagy Karathane FN—57-tel, vagy pedig a lisztharmat és a szürkerothadás ellen egyaránt hatásos Chinoin—Fundazollal megelőzni. Peronoszpóra és disztharmat ellen rézkénporral porozhatunk is. Rasztik Lajosné tompái levélírónk az atkák kártételére panaszkodik. Ellenük eredményesen védekezhet Pol-Akaritoxszal vagy Foszfotionnal. A fóliasátorban a paradicsom kifejlett fürtjeit leszedve is kezelhetjük etilénnel. Az érés gyorsítására 20 Celsius-fokon 0,1 térfogatszázalék (egy liter/köbmé- ter) etilénben tartsuk a bogyó- • kát, háromnaponként 2—3 órát szellőztetve, s az éretteket kiválogatva. A karós K 262 és Kecskeméti 3 FI fajtát a hatodik fürt felett csípjük vissza. A hajtatott zöldbab érése kezdődik. A teljes hosszúságú, de csak magkez. deményeket tartalmazó hüvelyeket szedjük. Szabadföldön a paradicsomot 25—30 milliméter vlzadaggal rendszeresen öntözzük. A görögdinnye indáit rádobott, nedves földdel rögzítsük. Metszeni nem szabad. A palántázott uborkát rendszeresen, egy-két naponként szedjük, ezzel a minőséget javítjuk, s nagyobb hozamot érhetünk el. A terméseket ne szakítsuk, hanem éles késsel vágjuk le. Szedés után 15—20 milliméter vizet ad. junk. A patisszont 3—4 napon, ként szedhetjük. Szobahőmérsékleten néhány napig, hűtőszek. rényben egy hétig eláll. Másodterményként kezdjük vetni a közepes tenyészidejű karalábét, hi. deg ágyba. Fajtái: Csemege kék, Csemege fehér, Bécsi kék és Bécsi fehér. A karfiol fejlődő rózsáit figyeljük, s árnyékoljuk be. A nyári termesztésre szánt karfiol palántáit kezdjük kiültetni, a rövid tenyészidejűéket 50x40, a középérésűeket 50x50 centiméter sor- és tőtávolságra. Bimbóskelt még mindig ültethetünk. A fejes saláta későbbi magvetéséből is szedhetünk már, 10—20 milliméter vizet adjunk, s napon, ta frissítsük 4—8 milliméterrel. Másodtermesztésre most vethe- hetünk bokor- és karósbabot. Készítsük elő a talajt .3—3,5 kilogramm érett trágyával. 15 gramm pétisóval, 15 gramm szuperfoszfáttal, 12 gramm kénsavas kálival. A káposztaféléket — a már fe. jesedő középhosszú tenyészide. jű és a másodterménynek kiültetett fajtákat egyaránt — a különböző lepkefajok hernyóitól, és a levéltetvektől kell megvédenünk. Az együttes védekezést Unifosz 50 EC-vel oldhatjuk meg. Ügyeljünk a várakozási időre. Az istác vagy pázsitszegfű Viszonylag gyakran tartott, hálás sziklakerti növény az istác. Az egész mérsékelt övben honos az alapfaj. 15 centiméter magas, párnát alkotó növény, amelyből a virágzati száraik 30 centiméterre nyúlnak 'ki. Fűszerű levele többé-kevésbé pillás élű. A virágfejecske 1—3 centiméter széles, rózsaszín, vagy ibolyás színű, és május—júniusban virít. A fajták különösen szépek, élénk színűek, fgy a képen látható ’Splendens’ vagy másik fajtanevén ’Laucheana’ is. Színe kár- minrózsaszln és virágzáskor tömegesen nyílik. Ezenkívül van fehér és élénk rózsaszín fajtája is. — Igen kedvelt sziklakertbe, száraz falakra, rézsűkre vagy szegélynek ültetett növény. Teljes napfényre, homokos laza szer. kezetű talajba tegyük. Kötött talajon hamarosan kipusztul. A növényeket háromévenként fel kell szedni és átültetni, megif- jítani. Az idősebb példányok kö. zepe elbarnul, és hamarosan elhalnak a növények. Kora nyáron, az elvirágzás után tőosztással szaporítjuk. Így lesz ideje őszig begyökeresedni, természetesen csak akkor, ha rendszeresen öntözzük. Homokos talaj, ba, tavasszal dugványozhatjuk is.. Magvetéssel kizárólag az alapfaj szaporítható, amelyből nagyon vegyes állományt kapunk. S;t:iV«!.!.NNNN%V.V%vAS%N%%N%%%%V.W.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.V.VAV.*.W.V.W...V (24) — Igen, mellékállásban. De a főhivatásúk mindig mi leszünk... És az energiájuk, te! Azzal bármelyikünk kétszeres állami-díjas akadémikus lehetne! Kis csönd van. — Jókkal kecsegtetsz — sóhajt fel aztán Lali. — Hazudjak? — kérdi Tibor. — Nem vinne rá a lélek. Jobb, ha mindenre felkészülsz. Lali. hümmög. — És ha elrettenek? Tibor merőn nézi. — Szereted? ' — Nagyon! — vágia rá Lali mohón. A másik mosolyog. — Akkor nem fogsz elrettenni... öregem, ezt nagy körültekintéssel fundálta ki az anyatermészet! Ha a férfiak a fejükre hallgatnának ilyenkor, már régen kihalt volna az emberisig! — Nem is az emberiség javán jár most az eszem, esküszöm! — mosolyog fölényesen a fiatalember. — Ez az emberiség szerencséje! — hahotázik Tibor. — Az ember önzésből nősül, és csak jóval később ébred rá, hogy ez volt élete legönzetlenebb lépése ... — Komolyan beszélsz? — mered rá Lali elképedve, de Tibor már nem válaszolhat, mert Kata belép. 27. — Bálint bácsit ezentúl gyakrabban hvjuk, gyerekek! ügy szaggat, mint a reuma! — A megfelelő ember a megfelelő helyen! — mondja Tibor kajánul. — Itt nem kell semmit mcghányni-vetni, elvtársak, itt egyből lehet szaggatni! — Fúrod az öreget? — néz rá meglepve Lali. Tibor legyint. — Semmi értelme. Betonból van a feneke! — És különben is — szól közbe Kata —, oly mindegy, hogy ki az igazgató. Ha Bálint bácsi netán megy, úgyis Fülöp Géza ül a helyére. Tibinek még legalább hét évet kell várnia az igazgatói székre! — Miért épp hetet? — kérdi az öccse. — Mert Fülöp most ötvenhárom éves! — Értem! — Lali fölnevet. — Te aztán tudsz számolni, Katikám! Az asszony kisiet az előszobába, beles a konyhaajtón, s jön Is vissza. — Mindjárt végez! Gyorsan, gyerekek! Kitaláltátok már, hogyan ^het az új fordulatot Imre bácsi tudtára adni ? A két férfi hallgat. — Szörnyű, hogy mindent nekem kell megoldanom! — sóhajt Kata. — De hiszen megígérted — gyámoltalankodik Tibor. Az asszony erélyesen) biccent. — Igen? Akkor be is váltom az ígéretem. — Éspedig? — néz rá Kíváncsian Lali. — Mi rendezzük az eljegyzésedet, kisfiam! Természetesen hivatalos rá' az egész kiterjedt rokonság — vagyis meghívjuk az én apósomat is. — Üristen! — mered rá Tibor. — És? — És abból, hogy apád a hófehér menyasszony mellett mást lát ott ülni talpig feketében, nem magamagát, nyomban rájön, hogy nem ő a boldog vőlegény! — Iszonyú! — dünnyögi Tibor, homlokát tenyerébe szorítva. — Miért? Te talán odaállsz elébe az örvendetes hírrel? Vagy Lalitól kívánnád ugyanezt? Mi ugrattuk beje ebbe az egész históriába, világos, hogy segítenünk kell rajta, hogy valahogyan kimásszék a bajból... A férfi fanyar arccal bólogat. — Ez a legjobb megoldás, hidd el! — erősködik Kata. — Nem lacafaca, hanem a tények dramaturgiája! Tibor a száját rágja. — És ha az öreg a szivéhez kap? — kérdi kínlódva. Kata legyint. — Nem kap infarktust, ne félj! Annál keményebb fából faragták! — Jó, jó — tűnődik hangosan Lali. — Tegyük fel, hogy igazad van, az öreg motoros jól veszi a kanyart... De egy probléma még akkor Is marad: hogy kerül ide, erre a bensőséges családi ünnepre Kovács szaki a gyáradból, Tibikém? A sógor arca előbb elfelhősö- dik, aztán földerül. — Ügysem lehet örökké bújócskát játszani! Legföljebb most majd kiderül, hogy ő az apám ... Elvégre megérdemli! Csöngetnek. Tibor megy ajtót nyitni; Kata az órájára pillant. — Meg mertem volna esküdni, hogy pontosan kilenc óra! Így érkezik egy precíz főkönyvelő. — Nem Fülöp Géza? Az asszony legyint. — Az majd csak fél tíz felé. Ilyenkor még éppen szakít, vagy közelebbről ismerkedik valamelyik új kis menyasszonya leikével egy presszóban... — Az a vén pali? — néz rá elhűlve Lali. — Hogyhogy vén? Alig harmincöt éves. — Ne hülyíts — dühöng az öccse. — Az előbb azt mondtad, ötvenhárom! Kata nevet. — Csakhogy főbérleti lakása van Buda egyik zöldövezetében, ez mínusz hat év, a lakás két- szoba-hallos, és kertre néz, ez újabh mínusz hat, ezen felül választékos ízléssel be van rendezve, ez megint csak hat év levonás az életkorából, Háromszor hat egyenlő tizennyolccal, ez levonva ötvenháromból, marad pontosan harmincöt! Lali nevet. — Nem először állapítom meg, hogy einsteini képességek ‘ szuny- nyadnak benned! De ha így tudsz számolni, számítsd ki, hogy! ilyen alapon hány éves vagyok én! — Te, fiam? Te negyvenhat. Nálad ezt a tizennyolc évet hozzá kell csapni a huszonnyolcadhoz, mert kereken tizennyolc évnyi szükölködést kíván a rossz sorsa attól a fiatal nőtől, aki olyan bolond, ogy hozzád köti a sorsát.. Tibor jön most vissza Réz Ernővel. A főkönyvelő ráhajol a háziasszony kezére. — Maga ma még sokkal szebb, mint a múlt csütörtökön, drága Katácska! — Ugyan, Ernő bácsi — nevet az asszony. — Azt még megértettem, hogy akkor bókolt. Maga volt a soros, és egy vacsoráért, hát istenkém"... De ma? Egy csésze feketéért? Az öreg fejét csóválja. — Katalin, Katalin! Hát csakugyan nem akarja elhinni nekem, hogy a legutóbbi tíi és fél évben magácskánál szebb asszonyt nem láttam?! Szász Bálint most jön be a konyhából; hallotta Réz utolsó szavait. — Tíz és fél év? — kérdi nevetve. — Mondd, ez hogy jött ki, Emőkém? — És nyújtja kezét a főEönyvelőnek. — Éppen tíz éve váltam el a feleségemtől, kérlek, Szász elvtárs. De már az utolsó félévben meg-megnéztem a nőket... — Ezért hagyta ott a felesége? — kérdi részvéttel Kata. — Dehogy! — ingatja fejét komoly arccal Réz; így szokta a tréfát elsütni. O már! az utolsó négy-öt évben meg-megnéz- te a férfiakat. — És akkorra már kinézett egyet magának! — Szívem — szól most Tibor —. be van készítve a hatszemélyesbe? Rövidesen Géza is megjön, és ismered: nyomban kéri a kávét! — Igaz — int Kata. — Megyek. És Ernő bácsinak is behozom a maradékot. Megérdemli a bókért! — Mi maradt? — kérdi Réz. — Mert vacsoráztam. — Egy kis paprikás csirke. — Ó! — ragyog föl az* öreg tekintete. — Csókolom azt a dolgos kis kacsóját, Katácska! Maga aztán nagy emberismerő! — Az asszony után fordul, s rajongva nézi, ahogy az lépked kifelé. Szász Bálint fölnevet. — De utánanézel, Efnőkém! Réz széttárja karját. — Rossz beidegződés, kérlek, még káderes koromból... Akkor szoktam meg, hogy mindenkinek alaposan utánanézzek. 28. Nevetnek; még Kata is megáll az ajtóban. — És különben is: van a világon még egy ilyen gyönyörű asz- szony? — Réz a ház urához fordul. — Nem is kérdeztem, Tibikém: szabad hőkölnöm a kedves feleségednek? — Tőle kérdezd! — mosolyog Tibor, aki pontosan tudja, hogy mindez játék; de azt is tudja, hogy egy cseppet azért mindhárom öregúr szerelmes Katába — persze, a maga módján mind a három, az öregedő férfiak reménytelen, ám épp ettől szívszo- ritóan romantikus, meghatott rajongásával a) vonzó, fiatal teremtés iránt... — Tőle? — legyint Réz. — Ha meszet ettem! Még képes, és megtiltja! — Ha meszet ettem, Ernő bácsi!— nevet Kata, és most már csakugyan megy ki, a konyhába. Nemsokára aztán megérkezik Fülöp Géza — akkorra már Réz is bekapta a maga adagját a vacsorából —, és mindannyian elhelyezkednek az időközben leszedett asztal körül. Halkan kavargatják a kávéjukat. Szász és Fülöp cigarettára gyújt, Réz Ernő* szivarra. Tiboi; körbejár, és konyakot töltöget. Csönd van. (Folytatjuk.) I t
