Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-23 / 145. szám

SZÉP AZ ÖLTÖNY, DE SZORÍT A CIPŐ Örömök és gondok Jánoshalmán Egyik legnépesebb városiasodé nagyközségünk Jánoshalma. Dolgos-szorgos lakosokkal, akiknek elődjeiről csaknem (él évszázaddal ezelőtt Erdei Ferenc elismerő szavakkal írt híres művében, a Futóhomokban. A múlt században még Jankovác néven volt ismert többek között szőlő- és gyü­mölcstelepítéseiről. Akkor még — neve is mutatja — nemzetiségi település. Hol tart má. merre ha­lad Jánoshalma? Hogyan élnek, milyenek a mai emberek, a közösségformáló tényezők, az emberi­munkatársi kapcsolatok? Eredményekkel kecseg­tet-e a művelődési és sportélet egybehangolására, egységes irányítására irányuló törekvés? Esetleg milyen akadályai vannak a célszerű, kívánalmak szerinti előrehaladásnak? Az ilyen és hasonló kér­désekre kerestük a választ Jánoshalmán. t Próbál a tánccsoport. # Az impozáns és közkedvelt sportcsarnok. 9 Ez az elhagyott ház kellene kulturális célra. (Pásztor Zoltán (elvételei) x 108t. június S3. • PETŐFI NÉPE • S Szomszédolás Békés megyében Kapcsolatrendszer — szeplőkkel Elöljáróban: van itt művelődé­si központ, mozi, könyvtár, hely­őrségi művelődési otthon, köny­vesbolt, sportcsarnok, valamint több üzemi és külterületi klub. A feltételek nem rosszak. (Más kérdés, hogy az elégedetlenek a hiányokat emlegetik, olykor elég­gé meggyőzően.) És még egy előzetes megjegy­zés: 1980 elején egységes irányí­tás alá vonták az intézménye­ket. Azóta két és fél észtendő telt el: elegendő idő a számvetés­re. az összegezésre, a tapasztala­tok értékelésére. Gondoljuk meg: nem egyszerű dologról van szó. Hasonló céllal működő, ám oly­kor ugyancsak eltérő profilú in­tézményeknek kell azóta napon­ta közös érdekeken alapuló mun­kát végezni. Ónként adódik a kérdés: mennyire tudták — és tudják — kialakítani a kapcso­latokat egymás között a külön­féle működési területen munkál­kodó emberek? Találtunk jó pél­dákat. A művelődési központ mind­egyik iskolának helyet ad vala­milyen rendezvény céljára. Ugyanitt befogadtak két óvodai csoportot is. Itt működik a hala­si zeneiskola kihelyezett tagoza­ta. (Átlagosan negyven—ötven fiatal tanulja a hangszeres ze­nét.) Mivel a nagyközségben nin­csen családi és társadalmi ün­nepségeket rendező iroda, így ennek az intézménynek a falai között teremtik meg a lehetősé­gét az ilyen jellegű rendezvé­nyeknek. A mozi és a könyvtár közösen szervezi ' a politikái filmklubot. A mozi előcsarnokában tárlókon kínálják a könyvújdonságokat. A könyvesbolt komolyzenei klubja a művelődési központban kapott helyet. Ok cserében színházjegye­ket árulnak, amikor erre éppen szükség van. A legkülönfélébb rendezvények lebonyolításában együttműködik a 'helyőrségi mű­velődési központ. A sportcsar­nokban kulturális eseményekre kerül sor időnként, kihasználva az ottani nagyszerű lehetősége­ket. 'Nem beszélve az iskolai ok­tatáshoz nyújtott támogatásról. Bármilyen furcsán hangzik is: e kapcsolatrendszer nem felhőt­len. Akadnak zökkenők, apróbb- nagyobb napi gondok az együtt­működésben. Az egyik beszámo­lóban ezt olvashatjuk erről: „A szakmai integráció megteremtése óta eltelt időszakot a kibontako­zás időszakának kell tekintenünk. Az öröklődő hiányok megszünte­tésével, a személyi jogos és vélt sérelmekkel, kemény bírálatok­kal ... stb." Egyesek panaszolják: nem lőhetnek így eléggé önál­lóak, olykor átnyúlnak a fejük felett. Nézzük közelebbről: egy kéz­ben a könyvtár, a művelődési központ, a sportcsarnok stb. A gazdasági, műszaki, teohnikai ügyintézés — az erők és eszkö­zök összhangjának megteremté­sével, az átcsoportosítás lehető­ségeivel — egy helyre összpon­tosítása: kísérlet, melyről még felelősséggel nem lehet véleményt mondani. Ám, mint másutt, Já­noshalmán is elő-előtörnek a pa­naszok, ha ma még ugyan félén­ken, halkan is. Példák a kibontakozásra Eléggé köztudott, hogy a nagy­községben hosszú évek óta sok­féle gondokkal küszködtek a kul­turális élet irányítói. Sok volt a személyi változás. És talán még több a torzsalkodás, az egymás­nak feszülő indulat, kölcsönös bizalmatlanság. Erről nem egy hivatalos dokumentumban olvas­hatunk. Hát még, ha kicsit is ismerjük a település közelmúltjá­nak .történetét. Művelődési szem­pontból természetesen, mert a gazdasági munka, a településfej­lesztés stlb. e cikk keretén kívül- esik. Nos, éppen az említett gon­dok és problémák miatt érdemel figyelmet mindaz, amit' az ered­mények címszó alatt felsorakoz­tathatunk. Kezdjük a művelődé­si központtal. Tekintélyes együttes a felnőt­tek vegyeskara. Megkapták az „Aranykoszorú, diplomával” fo­kozatot és Kecskemét város kü- löndiját az egyik emlékezetes szerepléskor. A kamarakórusuk viszont a megyei KISZ-bizottság különdíját mondhatja magáénak. Klubjaik — a nyugdíjas-, diák- és cigányklub például — gyak­ran hallatnak magukról. Sikere­sek a tárlatok. Gondot fordíta­nak a színvonalas' szórakozásra, törődnek a külterületi klubokkal is. Nyolcvan tagja van összesen az intézmény tánccsoportjainak. Tetszik a módszerük, ahogyan a közönséget igyekeznek meg­nyerni a programjaikhoz. Nem elégednek meg a plakátokkal, a meghívók szétküldésével. Házról házra járnak a fontosabb esemé­nyek előtt. így érik el nem egy­szer, hogy négy-öt autóbusz vi­szi a távoli színházba az érdek­lődőket. A gondokat sem hallgatják el. Kellene egy közművelődési elő­adó még. Kevés a kisterem. A fiatalok jórészét inkább — és egyoldalúan — a disco érdekli. Tudják, hogy másutt is így van, de nehezen tudnak ebbe belenyu­godni. Keresik az útját-módját annak, miként lehetne megnyer­ni sokakat a komolyabb műfa­joknak. Ide sorolható a már ha­gyományosnak mondható nyári társas tánctanfolyam. A könyvtárat 1973-ban adták át, és tavaly bővítették. De máris szűknek bizonyul. Csaknem negyvenezer kötet áll a műve- 'lődrii vágyók rendelkezésére. És több tucat folyóirat. Nagy a vá­laszték. Évente százezer forintot költhetnek újabb könyvek be­szerzésére. Ez bőven elegendő. Gondjuk: kellene kutatószoba, raktár, hogy enyhüljön a zsúfolt­ság. Abban reménykednek, hogy egyszer megkapják a szomszédos MHSZ-helyiséget. A másik vá­gyuk, hogy kapjanak még leg­alább egy szakképzett könyvtá­rost. A megnövekedett felada­tokhoz hárman kevésnek bizo­nyulnak. Ha már az olvasásnál tartunk: egyik szemünk nevet, a másik sír a kicsi könyvesboltban. Egy év alatt — egy nagyközségben! — hárommillió forint forgalom! Önmagáért beszél. Jávult az el­látás, örömmel mondják; heten­ként kétszer jön a túra. Legalább száz állandó vásárlójuk van. Igenám, de a nagy gond, a leple­zetlen keserűség: olyan szűkösen vannak a megnőtt forgalomhoz képest, hogy az már igazán le­hangoló. A szó szoros értelmében a padlóra rakott hanglemezekre lépnek a vásárlók. Nyitottságáról 'ismert a helyőr­ségi művelődési otthon. Semmi elzárkózás, semmi befeléfordulás. És gazdag, változatos program. Ráadásul a legtöbb színvonalas is. Irodalmi és fotószakkör mű­ködik itt. 'És színjátszó csoport. Rendszeresen tartanak képzőmű­vészeti és egyéb kiállításokat, pódiumműsorokat. Helyet adnak az amatőr képzőművészeknek. A mozi Jánoshalmán az átla­gosnál több embert gyönyörköd­tet, szórakoztat. Tavaly nyolcvan- ezer nézővel dicsekedhettek. Ezt az eredményt mindenképpen el akarják érni az idén is. Hogy a nézők túlnyomó többsége náluk is a tinédzserekből, diákokból és nyugdíjasokból tevődik össze? Nem tagadják. De ez már, bo­nyolultabb kérdés; nem csupán a mozisok témája. Hallat magáról a TIT helyi szervezete is, évi kétszáz, kétszázhúsz előadással. Méltán vették át nemrégiben az Aranykoszorús Emlékplakettet. Harminchárom aktív előadójuk, közreműködőjük van. Orvos, me­zőgazdász, pedagógus, közgazdász stlb. A televízió-előfizetők száma is sokat elárul': megközelíti a háromezret. És még egy adat: a Petőfi Népére tavaly csaknem ezernégyszázan fizettek elő. ... és a panaszok Első látásra szép a kép, ami elénk tárul ebben a nagyközség­ben, ahol néha azt érzi az ember, hogy városban tartózkodik. Ám hozzátehetjük: szép az öltöny, de szorít a cipő. Miiért? Elsősorban azért, mert a naponkénti műve­lődésben a lakosságnak csupán elenyésző része van jelen tudato­san és szervezetten. S kettős a gond — mint sok más helyen. A színházlátogatásokat és egyes könnyebb műfajú nagyrendezvé­nyeket kivéve, a felnőtt korosz­tály többsége távol marad a mű­velődési intézményektől. A fiata­lok zömét viszont egyértelműen a .ma oly divatos diszkó érdekli. Azt mondja erről a KlSZ-bizott- ság titkára: „ÍA lehetőségek ki­használatlanok sok esetben. Nincs igény a kiscsoportos foglalkozá­sokra, legalább is kevés. Volt már sok próbálkozás, eredménytele­nül. Nagyon dolgos nép él itt, tavasztól őszig leginkább a csel­lengők jönnek ... Mindenki siet, mindenki dolgozik. A vetélkedők viszont egyértelműen kedveltek.” Már szó volt, róla, hogy kevés a kisterem. Ahol sajátos érdek­lődésű emberek rendszeresen összejöhetnének, hogy hasznosan, kellemesen töltsék el az időt. Megemlítjük, hogy lenne lehető­ség a bővítésre másutt is, mint a már említett könyvtár eseté­ben. A mozi közvetlen szomszéd­ságában van egy évek óta kihasz­nálatlan lakás. Átalakítással nagyszerű lehetőség kínálkozna egy klub és gyermekmegőrző ki­alakítására. Nagyon fáj a szívük erre. A népművelők egyre nyíl­tabban reménykednek... Varga Mihály Magyar alelnököt választott az Európai Minőségügyi Szervezet Hazaérkezett Amszterdam­ból Sütő Kálmán, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnök- helyettese vezetésével a ma­gyar küldöttség, amely az Eu­rópai Minőségügyi Szervezet konferenciáján vett részt. Sütő Kálmán — akit a mos­tani ülésen a szervezet nemzet­közi kapcsolatokkal foglalko­zó alelnökévé választottak — hazaérkezése után nyilatko­zott az MTI munkatársának. Elmondta: a szabványoknak elsősorban azt a célt kell szol- gálniok, hogy a különféle cik­kek racionálisan, gazdaságo­san készüljenek. A jó minősé­get nemcsak a korszerűség, az esztétikus külső jelenti, ha­nem az is, hogy a termék mennyire tartós, mennyi ener­giát fogyaszt. A szabványokat a nemzetközi szervezetben részt vevő országok úgy kí­vánják korszerűsíteni, hogy azok időtálló termékek előál­lítására sarkalljanak, a vál­lalatokat arra is kötelezzék, hogy a beépített alkatrészek élettartama hosszabb legyen. Üjság nyaralóknak — utánküldéssel Nem kell lemondania senki­nek megszokott, szeretett lapjá­nak olvasásáról a nyári szabad­ság ideje alatt — akkor sem ha történetesen az ország másik fe­lében tölti a jól megérdemelt pi­henést. A posta ugyanis vállalja az előfizetőknek az újság után- küldését, mégpedig díjmentesen. Mi a teendő? Az ügyfélnek be kell jelente­nie igényét személyesen, vagy te­lefonon az illetékes postahivatal­ban, esetleg az újságkézbesítő­nél — legkorábban 6 nappal a kívánt időpont előtt. Hetilapnál két hét. napilapnál 6 nap a leg­rövidebb idő, míg a leghosszabb két hónap, amíg ideiglenes cím­re megy a sajtó. — Ezt tudja vál­lalni a posta. Az országos terjesztésű újsá­got — Soprontól Gyuláig — bár­hol is üdül — az előfizető még aznap megkapja, ugyanígy Bács- Kiskun megyében a Petőfi Né­pét. Viszont a szabadságát me­gyén kívül töltő előfizető a Pető­fi Népét — postai küldemény­ként való szállítás miatt — egy nap késéssel veheti kézbe. Névjegy — fának — „Névjegyet” kaptak a fák és a cserjék a székesfehérvári par­kokban. A Hazafias Népfront vá­rosi bizottságának környezetvé­dői, valamint ifjú botanikusok lajstromba vették az értékes fá­kat, bokrokat, cserjéket, s mind­egyik elé kis táblácskát helyez­tek él az elmúlt napokban, ame­lyen a növény nevét, származási helyét, valamint feltételezett, vagy tényleges korát is feltüntet­ték, A „névjegyek” főként is­meretterjesztő célokat szolgálnak, de a tapasztalatok szerint kör­nyezetvédő hatásuk is van, elhe­lyezésük óta ugyanis kevesebb a parkrongálás a városban. (MTI) ÉRDEMES nyitott szemmel jár­ni, s nem szégyen tanulni a szom- _ szédtól. Ez lehetett volna a mot­tója annak a látogatásnak, ame­lyet az MSZMP Bács-Kiskun me­gyei Bizottsága szervezett Romány Pál megyei első titkár vezetésé­vel Békés megyébe, közelebbről Szarvas városba. A vendéglátók nem törekedtek látványosságra. Egy hétköznap­jukba engedtek bepillantást, mi­közben értékeiket is észrevehet­tük. Tették ezt úgy, hogy törté­nelmi, agrártörténelmi. mun. kásmozgalmi hagyományaikról, iparukról, a nemzetiség életéről is képet kaphattak a látogatók. A JELENNEL — két ismert és méltán híres termelő, illetve ku­tatóbázis tevékenységén keresz­tül — ismerkedhettek a Bács-Kis­kun megyeiek. A Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezetben nem­csak a bemutatott csillárok, lám­patestek, fényszálas hangulatlám- pa-csodák keltette fényhatások­ban gyönyörködhettünk, hanem betekintettünk a gyártási folya­matba, a piaci munka, az árver­seny nehézségeibe, a szövetkezet belső életébe, dinamikus fejlődé­sének főbb mutatóiba is. Nem­csak kikapcsolódásnak, hanem látványnak is nagyszerű volt sé­tánk a Szarvasi Arborétumban. Az évszázados famatuzsálemek küzdelme a természettel, az ele­mekkel egyaránt hirdeti az élet győzelmét, az alapító elődök, s az Eléggé talányos címet válasz­únak ennek a szovjet bűnügyi filmnek az alkotói. A gyanútlan néző valamilyen, sakkozással összefüggő témára gondolhat, pe­dig egéizen másról van szó. A film első jelenetében zajlik le maga a bűncselekmény, amelyre felfigyel a rendőrség. Egy, furgon kai ambolozik, a belsejében az odaérkező közlekedési szakértő egy csodálatos szépségű velencei kristály csillárt talál. Különösebb gondjuk nem volt a rendőröknek, mert nagy baj nem történt. A gyanút keltő fejlemények később következnek be, amikor azt akar­ják megállapítani, hogy honnan származik ez a minden bizonnyal múzeumi eredetű műkincs, hova kell visszaszállítani. Kiderül, hogy közel s távolban nem le­het találni egyetlen műgyűjte­ményt sem, amelyben a csillárt ismernék. A rendőrség nyomozni kezd, és nagyon nehezen, tévutakat végig­járva tulajdonképpen egy nagy­szabású műkincscsempészés fé­nyeire derít fényt. A csillár ma­ga 18. századi velencei, vagyis in­örökükbe lépők igazát, munká­juk értelmét. A Haltenyésztési Kutató Intézetnél sokunkban fel­vetődött a kérdés, hogy milyen keveset tudunk országunk, inté­zeteink eredményeiről, s azt a keveset is alig hasznosítjuk. ELGONDOLKODTATÓ, hogy megyénk halászati szövetkezetei­nek, halászattal foglalkozó ter­melőszövetkezeteinknek. a fejlesz­tésben érdekelt mezőgazdasági üzemeinknek szinte /Semmilyen kapcsolata nincs az intézettel, pe­dig sok hasznos gyakorlati és el­méleti tapasztalattal, készséggel állna rendelkezésre. Olyan új technológiai eljárásaik, tartási, takarmányozási módszereik új halfajtáik, tenyésztési eredmé­nyeik vannak, amelyekre a vi­lág több — fejlett édesvízi halá- szatú — országa is felfigyelt már. De mi, akik itt vagyunk a köz­vetlen szomszédban, alig-alig tu­dunk róluk. Reméljük, hogy ez­után másképpen lesz. Ez elsősor­ban a megye gazdálkodó szervei­nek fogadókészségén múlik, s nem az intézet kollektíváján. Fáradtan — de élményekben gazdagon — érkeztünk haza. A pergő, színes, tanulságos prog­ramért. tanyai kollégiumoknak adott logikai játékokért, a ven­déglátásért köszönet házigaz­dáinknak. És viszontlátásra. Bács- Kiskunban! Suhajda István kább»muránói munka, és a ki­rendelt szakértők megállapítják, hogy hasonlóak találhatók más múzeumokban is. A film maga a keserves és hosszadalmas nyomo­zás történetét tárja fel, és azt a téves illúziót próbálja elhesseget­ni, hogy a rendőri nyomozómun­ka valami döbbenetesen izgalmas, amerikai stílű lövöldözésekből és üldözésekből szokott állni. A film szerint nem ilyen eseményekből áll össze a nyomozói munka. Az a tisztes szándék azonban, hogy nevezetesen a rendőri nyomozás hétközapjait ismertessék meg az alkotók a nézővel, azzal jár,-hogy valóban izgalmas jelenetek hiá­nyoznak a filmből, és a műfaj alapvető követelményeit csak na­gyon kis mértékben töltik be az egyébként jó színészeket foglal­koztató filmnovella alkotói. A rendező, Igor Uszov nagy mű­gonddal dolgozta ki a téma szak­mai, tudományos vonatkozásait, jók a jelenetváltások is — de egy kicsivel gyorsabb tempó sokat ja­vított volna. Cs. L. • A film kezdőjelenete. T elefonbeszélgetés — Halló, tessék ... Igen, ez az építőraktár ... Hogy hogy talál ránk? ... Pofonegysze­rű ... Kettes autóbusszal égé. szén a hídig jön ... Aztán le­száll és jobbra fordul... Mit mond? Ez nem érdekes? . .. Hát mire kiváncsi? ... Na de ki hallott ilyet? Hogy van-e nálunk kerítés? ... Persze hogy van... Igen, jó magas. Az az igazság, hogy pontosan nem tudom megmondani, de van vagy másfél méter ... Mit kér­dezett? Tüskés drót? Ne vic­celjen.' Hol van az már? ... Rég megette a rozsda, a földön hever ... Halló, mit kérde­zett? ... Hogy van-e nálunk cement? Persze hogy van. Ma hozták ... Hol van? ... Mi hol van? ... A cementet kér­di? ... Közvetlenül a kerítés mellett, egy nagy fóliával van letakarva ... Elnézést, de mi­lyen őrt kérdez? ... Hogy van-e nálunk éjjeliőr? __Hát p ersze hogy van, de egy ki- esit idős a bácsi... Nem, hal­lani jól hall, csak járni nem tud rendesen, mert reumás szegény ... Mi köze van ennek az esős időhöz? ... Azt kérdi, milyen hatással van a nagy­apóra? Milyen nagyapóra? ... Szóval az éjjeliőrre? Esős időben ki sem dugja az orrát a bódéjából. Ne haragudjon, nem értem, amit kérdez, re- cseg a készülék... Micsoda? Kutya? ... Már miért ne vol­na, de szerintem öregebb, mint az éjjeliőr .... Hogy ugat? Mi­nek ugasson? . .. örül, ha le­vegőt kap eleget, nemhogy még ugasson is... Téved uram. Magának rossz véle­ménye van a kutyákról... Még senkit sem harapott meg... Békés jószág a miénk ... Az emberek? Mifé­le emberek? ... Munka után nincs itt egy teremtett lélek se ... Pláne, ha rossz az idő, és mondjuk, zuhog az eső__ M i vagyok én? Egy tündér? Nevetnem kell... Ne fűzzön! .. .Pláne telefonon ne ... Hogy hány éves vagyok? ... De be­lelendült uraságod!... Hogy képzeli, hogy telefonon egy is­meretlen pacáknak majd min­dent elárulok magamról? ... azt kérdem, minek néz en­gem?!?... Halló!!! — Letette ... Na végre ... Jó ég, hogy egyesek milyen marhaságokat kérdezgetnek az embertől... Még jó, hogy nem árultam el semmit... Megáll az eszem!!! Veronika Bertoli (Fordította: Kiss György Mi­hály) FILMJEGYZET Szicíliai védelem

Next

/
Thumbnails
Contents