Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-22 / 144. szám
1982. június 22. • PETŐFI NÉPE • 5 FELVÉTELI ELŐZETES I. Még nem lazíthatnak azok a fiatalok, akik az érettségi után a továbbtanulás mellett döntöttek. Az írásbelik jórészt befejeződtek, a hónap utolsó kilenc napja már a szóbeli vizsgáké. Nincs egyszerű dolguk a felvételi bizottságoknak sem. A pályázó tudását, tehetségét, pályára való rátermettségét nehéz csalhatatlanul megállapítani. Nem mindenki kerülhet egyetemre vagy főiskolára. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint a jelentke- * zőknek több mint felét el kell utasítani. Megkérdeztük Bács-Kiskun megye öt felsőoktatási intézményének illetékeseit: az idén milyen eséllyel indulnak a felvételizők? Gyöngyösi János, a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola íőigazgatói 'hivatalának vezetője: — A nappali tagozatra kevesebben adták be pályázati kérelmüket. mint tavaly. Keretszámunk 180, igy körülbelül 50 főt el kell utasítanunk. A 207 levelező tagozatra jelentkező közül is csak 120* at tudunk felvenni. A legtöbben Békés és Pest megyéből pályáznak, a nemek megoszlása pedig 80—20 százalék a fiúk javára. Tavaly 10 pontot kellett elérni ahhoz, hogy valaki szeptemberben „gólyaként” léphessen be a főiskola kapuján. Május végén befejeződték az írásbelik, ebben az évben a szakközépiskolások szakmai tárgyból is vizsgázhattak. A következő akadályt június 23-a és 25-e között veszik azok a fiatalok, akik az üzemmérnöki pályát szeretnék választani. A Kecskeméti Óvónőképző Intézet igazgatói hivatalának vezetője, Rofa Tiborné: — Összesen 1098-an szeretnének szeptembertől az intézetben tanulni, közülük csak 400 jelentkezőt tudunk felvenni: 200-at nappalira és ugyancsak 200-at a levelező tagozatra. A levelezők fele eddig is óvónőként dolgozott, képesítés nélkül, a másik fele pedig szakközépiskolában végzett. Az idén jóval nagyobb a túljelentkezés, mint korábban* volt. A pályázók közt van kilenc fiú is. Igaz, nem számítanak egyedi eseteknek, hiszen három éve már akad egy-két fiatalember, aki az „óvónői” pályát választja hivatásának. Tavaly a nappalira 11, a levelezőre 14 ponttal lehetett bekerülni. A jelentkezők június 21-én magyar irodalomból írásbeliztek. 24-től 30-ig folynak a szóbelik irodalomból és történelemből, valamint az alkalmassági vizsgák testnevelésből és énekből. A levelezőknek csak felvételi elbeszélgetésen kell részt venniük. Zsellér Mihályné, a bajai „Pollack Mihály” Műszaki Főiskola Vízgazdálkodási Intézete tanulmányi hivatalának vezetője: — Főiskolánkra az idén ugyanannyian jelentkeztek, mint tavaly. Keretszámunk összesen 80 fő, a nappali tagozatra 98-an, a levelezőre 71-en nyújtották be kérelmüket. A nemek aránya jellemző a műszaki főiskolákra, mindössze 28 lány, illetve asszony vágya az, hogy itt szerezzen üzemmérnöki oklevelet. A jelentkezők között csak 22 Bács-Kiskun megyei van. Tavaly a nappalin 11 pontot, a levelező tagozaton pedig 10-et kellett elérni a sikeres felvételihez. Az írásbelik már befejeződtek, sajnos az eredmények nem túl biztatóak. Attól azonban nem kell tartanunk, hogy a keretszámot nem tudjuk betölteni, mivel azokat a pályázókat, akik a'Budapesti Műszaki Egyetemen vagy a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen nem érik el a ponthatárt vagy helyhiány miatt nem nyernék felvételt, átirányítják hozzánk. Az újabb erőpróbákra, a szóbeli vizsgákra, június 23-án és 24-én jönnek a pályázók. Szilaski Lajosné, a bajai Tanítóképző Főiskola tanulmányi hivatalának megbízott vezetője: — A nappali tagozatra 293-an, a levelezőre 149-en jelentkeztek. Közülük 160-at, illetve 40-et tudunk felvenni. A pedagógus pályára jellemző elnőiesedés itt is tapasztalható, a pályázók több mint 80 százaléka nő. Az jelén nagyobb a túljelentkezés, így előfordulhat, hogy a tavalyi 12 pont már nem lesz elég a bejutáshoz. Június 21-én megírták az írásbelit azok a pályázók is, akik 1981 előtt érettségiztek. 23-a és 30-a között lesznek szóbeli vizsgák magyar irodalomból és — a jelentkezők választása szerint — történelemből vagy matematikából. Bártfai Csabáné, a Kertészeti Egyetem kecskeméti főiskolai karának tanulmányi csoportvezetője: — A főiskolai kar nappali tagozatára az idén 155*en jelentkeztek, körülbelül ugyanannyian, mint tavaly. Igen nagy az érdeklődés a levelező tagozat iránt, mivel ilyen évfolyamot három évvel ezelőtt indítottunk utoljára. Ide a jelentkezőknek csak a negyedét tudjuk felvenni, a keretszám egyébként 110 a nappalin, 30 a levelező tagozaton. A 274 pályázó harmada Bács-Kiskun megyei. Megszűnt a nyíregyházi főiskola, így a Nyírségből is sokan adták be ide felvételi kérelmüket. A legnépszerűbb most is, mint mindig, a dísznövénytermesztési ágazat. A jelentkezők már túl vannak az írásbelin. Az idén először a szakközépiskolák végzősei szakirányú felvételi' vizsgát tehettek. A levelezősök június 25-én, a nappalisok pedig 28-án és 29*én állnak majd a vizsgabizottság elé. Kormos Emese (21.) —Halló! Szia, Lalikám! Hát mesélj, mi újság! Teljesen eltűntél! Mi meg Tibivel csak a körmünket rágjuk a nagy izgalomban! Gyorsan mondd: mennyire jutottál? A fiú körülnéz; aztán darab ideig krákog. Nyíltan nem beszélhet itt, a kolléga füle hallatára; Katit viszont mégiscsak tudósítania kell a dolgok állásáról. — Köszönöm, jól — kezdi kínlódva, de Kati nem érti a dolgot. — Nem azt kérdeztem, hogy vagy, hanemf azt, hogy mennyire jutottál a nővel! — Tudom... — nyekegi keservesen — De a helyzet az, hogy a dolgok szépen haladnak... — Robbantottál? — kiáltja türelmetlenül a nénje. — Már majdnem ... — Hogyhogy majdnem? Az ember vagy robbant, vagy nem! De majdnem — ilyen nincs! — Nézd, aranyom, a helyzet az ... — És gyámoltalanul elhallgat. — Mi a helyzet? — Hogy nekifutottam a dolognak, de egyelőre egy kis problémám van ... — És kollégájára pillant, kétségbeesve; istenem, ha ezt most elrángatná innét a görcs! — Miféle problémád? — Kata hangja csattan. — Leblokkoltam, na.. — De miért?! — Nem visz rá a lélek, értsd már meg! Kata hangján érzik az ámulat. — Nem visz rá?! Hát nem arról volt szó, hogy a legrövidebb időn belül robbantasz, mielőtt még az öreg túlságosan beleéli magát a naplemente előtti idillbe? .., Lali mély lélegzetet vesz. — De arról volt szó, igen. Csakhogy a helyzet bizonyos tekintetben módosult. — Hogyhogy?! — Arról volt szó, ugye, ebben közösen megállapodtunk, hogy az illető, akiről beszélünk — megint egy nyomott pillantás a csoportvezetőre —, egy számító férjvadász ... — Erről, persze! No és? — Hát az illető nem az, kérlek. Kata éles fejhangon nevet. — Persze, hogy nem! Az illető, kérlek, önzetlen apáca egy ápolószerzetben ! — Nem ezt mondtam — düny- nyögi Lali. — De ügyes kis dög lehet, meg kell adni — füstölög Kata —, ha még téged is így bevitt az erdőbe, pedig te aztán igazán nem most jöttél le a falvédőről! Így szegény apósomon sem lehet csodálkozni ! — Nem is csodálkozom rajta, hidd el. — Mit mondasz? Csak nem tetszett meg neked is ez a kitanult kis ribi ?! — Nem erről van szó! — Hát miről? — Arról, hogy ha utánagondolsz, mégiscsak furcsa ez a szerep ... Képzeld el, hogy neked kellene eljátszanod! Kata kuncog. — Izgalmas feladat volna.'.' — Ugyan! Te is föltennéd magadnak a kérdést, amit az illető feltett... — Miféle illető? — A hang érteden. — Találd ki! Nem hiszem, hogy túlontúl meg kellene erőltetned a fantáziádat! — Ja, értem... Szóval? — Te is megkérdeznéd magadtól: végeredményben milyen jogon tapos bele két ember életébe, terveibe — egy vadidegen harmadik?! — Ezt már bőven kitárgyaltuk, nem? — Kata hangja fojtott, ider ges. — Tudod jól, hogy az illetőnek magának is érdeke, tudniillik az öregebb illetőnek, de érdeke annak a fiatalabb illetőnek is, akire az imént céloztál! Na, hála istennek, fohászkodik Lali, végre megértette, hogy a beszélgetés rejtjelezve folyik! — Jó, jó. De felelősség is van a világon, értsd meg! — Ö! — sikolt fel Kata —, te Grál-lovag! Alig ismerek rád! Eddig soha nem vacakoltál sokat, ha egy kis nőt fejre kellett állítani! Kis csönd; aztán a válasz, tétován, vontatottan. — Igen, de ez most más eset.2 — Gyönyörű! — rikkant megint az asszony. — Tébolyító, hogy milyen egyformák vagytok! Egy ügyes nő azt csinál veletek, amit csak akar! * — Ez így igaz. — Lali hangja komoly, meggyőződés fűtötte. — Lásd például azt, amit te csinálsz szegény Tibivel! Már jön is a válasz, dühösen, pergő nyelvvel: — Ne haragudj, az mégiscsak más! Én éppenhogy az ő javát nézem, az ő jogos örökségéért harcolok — ez a kis vacak viszont csak a maga hasznát keresi! — Ne mondd! — Lali hangja csúfondáros. — Nem is említetted eddig, hogy nem akarod használni a leilei vityillót... — Ne szemtelenkedj! — feleli Kata; de ezt már ő sem állja meg nevetés nélkül. Aztán hirtelen elhalkul a hangja. — Szevasz, búcsúzom is, mert jön a főnököm. Szóval: nem gatyázni, hanem akcióba lépni! Ha annyira vagytok, hogy a kulcs kell, időben szólj! — Köszi, majd szólok. Most már alig hallani Kata hangját: — Rámenni, lerohanni! Ahogy szoktad! — Igyekszem. — És minél előbb jelentkezz! Szia! 24. A sarokban egyetlen zongora; ennyit még el lehet viselni a vacsora mellé. Mária ünnepien kicsípve, Lali is sötét ruhában, fehér ingben, nyakkendővel. A vacsorát már megrendelték, s most csak ülnek, hallgatagon, kissé megilletődve. Idő múltán a pincér kihozza az italt — üveg vörös bort kértek —, tölt, majd biztosítván a kedves vendégeket, hogy a konyha legfőbb gondja az ő rántott bordájuk, s nemsokára azt is hozza, elviharzik. Dali magasba emeli a meleg fényekkel sziporkázó burgundi poharát, s köszörül a torkán. — A diplomádra! Megvárja, amíg Mária is fölveszi a maga poharát. — Köszönöm — mondja, aztán koccintanak és isznak. — Nos, kedves tanárnő — törli meg a száját Lali —, szabad tudnom, hogy mik a terved? (Folytatjuk.) Nomád régészek Kunpeszéren Feltárnak egy szarmata sírmezőt A kunpeszéri Parasztbecsiilet Termelőszövetkezet földjén, közel a faluhoz, kavicsbányához építettek földutat, s az egyik homokdombocskából arany fülbevalót fordított ki a munkagép. Jó szemű kezelőjének, Kovács Lászlónak az érdeme el-, sősorban, hogy rég letűnt kultúra maradványaira bukkantak itt a régészek. Azonnal megmutatta a leletet Szakállas Lajos megbízott építésvezetőnek, aki késedelem nélkül riasztotta a kecskeméti múzeum szakembereit. A szarmata sírmező egy része. Az ékszerről megállapítottak, hogy a korai avarkorból, a 6. század végéről, a 7. század elejéről származik. Aztán jött a meglepetés. A múzeum két régésze, H. Tóth Elvira és Horváth Attila próbaásatást végzett a területen. Hamar kiderült, hogy nyoma sincs avar leletnek, viszont a szarmaták nagy kiterjedésű temetkezési helyét takarja a vastag talajréteg. Ez év március közepén lakókocsi- és sátortábort vertek a régészek a kunpeszéri pusztán, s úgy élnek ott nomádokként, mint az ezeihatszáz-ezer* nyolcszáz évvel ezelőtti nép, melynek a kultúrtörténetét kutatják. Ritka látvány tárul az ásatás látogatója elé. Nagy körívben magas földhányások jelzik: hatalmas mennyiségű homoktömeget kellett megmozgatni azért, hogy kirajzolódjanak a temető, s benne a sírok körvonalai. Horváth Attila a kedvünkért hozzávetőlegesen kiszámítja a lenyesett talajmennyiséget: ’ — Ezerötszáz köbméter — mondja. S nyomban hozzáteszi: — Köszönet illeti a termelőszövetkezet vezetőit és dolgozóit, akik önzetlenül segítettek, segítenek bennünket. Viszonzásul az őszi múzeumi hónapban diavetítéssel illusztrált előadást tartunk majd a feltárás eredményeiről a kunpeszéri eknek. A leletről, a temető történetimuzeális értékeiről H. Tóth Elvirát faggatom: — Korai, második századi, s késői, harmadik-negyedik századi szarmata sírokat egyaránt feltártunk. Ez a folyamatosságot bízó• H. Tóth Elvira sírrajzot készít. nyitja, összesen hatvanhét sírt találtunk, s érdekes, hogy a már feltártakban zömmel nők és gyerekek csontmaradványai vannak. Csak kettő a f órfisír. Az egyikben bronz fibulát és ezüsttel díszített kést, a másikban vasfibulát, bronzérmét és vöröses színű, római típusú, úgynevezett terraszi- gilláta edényt találtunk. A női sírok leletei: kárneol-, mészkő* és üveggyöngyök. Nézegetjük a még feltáratlan sírok körvonalait: — A legtöbbet jól láthatóan kirabolták. Korabeli fosztogatásról van szó — mondja a régésznő, s meg is magyarázza, hogy miként lehet ezt megállapítani a földel* színezödésekból: — A rablóárok sötétebb a sírhantnál. Bár viszonylag kevés a lelet, az ásatás mégis rendkívül jelentős a múzeum számára. A szarmatakori régészeti gyűjtemény ugyanis adatszegény. Ezt a hiányosságot most sikerül pótolni. A régészek nagy megelégedéssel beszélnek arról, hogy munká9 Horváth Attila sírfotózási attrakciója. (Méhes! Éva felvételei) • Nem a legkellemesebb látvány a jégkorszaki gyapjas orrszarvú hiányos fogazatának vigyora. juk iránt nagy az érdeklődés.. Felkeresték őket a szegedi múzeum szakemberei. Ottjártunkkor a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének főigazgatóját és a korral foglalkozó munkatársait várták. Kíváncsiak a helybeliek is. Megnézték az ásatást a termelőszövetkezet irodistái, s rendszeresen kijárnak oda a kunpeszéri iskolások is. Jó köz? művelődési léhetőség ez, a régészek szerint jobb, mint egy múzeumi kiállítás. Horváth Attila még egy meglepetést tartogatott számunkra. Az egyik sátorban ősi szörnyféleség csontmaradványát mutatta. A közeli kavicsbányában találták a munkások, ide hozták. A lelet: a jégkorszaki mammut „kortársának”, a gyapjas orrszarvúnak a koponyacsontja. Mellette őstulok-csont, mely ugyancsak a bányában került felszínre. A kunpeszéri ásatás nyár végéig eltart. Rapi Miklós ' KÖNYVESPOLC NEM TETSZETT az Ír ószemmel 1981. Sem külsőleg, sem belsőleg. Fogalmam sincs, hogy a régi sorozat új szerkesztőjeként debütáló Ratzky Rita a bevált válogatási elvek mellett miért módosított-módosittatott a bevált és megszokott kötet-külsőn. Mindez azonban rendjén is volna — új év, új kötet; új szerkesztő, új elv; ha az olvasó bizonyos lehetne abban: valóban az elmúlt esztendő legkiemelkedőbb újságírói teljesítményeit lapozhatja fel a könyvben. De az olvasó ne bízzék ebben: voltak és lesznek is ennél jobb írások... És ezzel már jócskán benne vagyunk a közepén. Hajdanán írók által írt irodalmi riportokat válogatott egy kötetbe az akkori szerkesztő (minthogy akkortájt azt tartották: irodalmi riport az a riport, amit író ír); ez még annál inkább is lehetséges volt, mert az írók tényleg írtak riportokat; és mert magának a műfajnak (s művelőjének is) nagyobb rangja volt. Nem véletlenül kesereg Fenákel Judit: „Az újságcsinál ásnak se igazi kockázata, se valódi presztízse nincs.” (Csináljuk az újságot — az újsáp csinál bennünket.) No igen: napilapokban aktuális kérdések napi aktualitású (s érvényű?) kom- mentárait olvassuk; két-három ellentétes határozat, ugyanennyi magyarázat, s oda a hitéi. (Gondoljunk csak arra: mostanában bizonyosodott csak be, hogy mégis szükség van a szénre...) Az újságíró kockázata tehát az, hogy amit ma ír, azt holnap, közben esetleg megváltozott körülmények között olvassák. Mert a ma is: a tegnapelőtt és a tegnap jogutód történelmi terméke. Ezt a változó valóságot tükrözni és itü'kröztetni az írástudók kötelessége; egyben azonban felelőssége is. Ügy olvastam ki a kötetből; a szerzők vállalják a rájuk eső részt, de mintha ellustultak volna. Valaha a riport jelentés volt, olyan eseményről, amelynek írószemmel 1981 újságíró volt a tanúja. Az Író- szemmel 1981-es könyvében ilyen, klasszikus értelemben vett riport egy sincs. Az esemény? Az, hogy megérkezik az újságíró. Hogy tudomást szerez a témáról. Az írás szerkezetét sem öntörvény szabályozza; hanem az. hogy hírlapírónk hová, mely illetékeshez fordul először. (Ez még A szentesi bátor emberek című R. Székely Julianna-riportra is vonatkozik.) A legtöbb: leíró riport, utólagos okmányozással, a tegnapi történés mai fejjel történő újrajátszásával. A 1 üstül ás más értelemben is tetten érhető: kincs az értelmező hasonlat, a jellemző metafora, de a jó kezdés is. Igaz, Bajor Nagy Ernő (Írok a kávéházban) papírra veti: „ez a mesterség megta- nulhatatlan. Nincs szabály arra, miként kell vagy éppen lehet elkezdeni egy tudósítást, cikket, riportot. És azt sem tudja senki, ml a bonyolítás, vagy a befejezés megfelelő módja. Minden darab egyedi darab. Ugyanolyan még nem volt, ugyanolyanra soha többé nem lesz szükség.” Leírja, de ő maga sem riportot ír, hanem életképet. A TÖBBI SZERZŐ — a jelek szerint — még csak ki sem tűz ilyen célt magának. S ez annál inkább baj, mert ezen a pályán kevés a világos fogalmazás, a pontos okfejtés: kell még valami, körvonalazhatatlanul tág határú képesség (készség? tehetség?) ami „rossz” témát is izgalmassá — tehát egyénivé! — varázsol. Ezért aztán dühös is vagyok. Diósi Ágnes rátalál egy izgalmas témára. A szakszervezet a dolgozók érdekei ellen • lép föl, s akadályozza a jogos igények kielégítését — most ezt úgy adja elő, mintha ásittatási verseny győztese is akarna lenni. Kádár Péter sem átall feltenni ilyen kérdést: „'Rang papírgyártónak lenni?” Mert, kérem szépen, mit lehet erre felelni? A rossz megfogalmazás az olvasó elleni merénylet, közvetve pedig- az ügy elárulása! Miért ügyek 1981-ben is akadtak bőven. Megszokottak: cigányok, szegények, lakásra várók, SZET-esek és divatosak, mint például a vendéglők bérbeadása (Tamás Ervin: Versenytárgyalás, Verseny, tárgyalás után?) vagy a már említett R. Székely Julián- na-riport; s Lázár István (Ijesztgetjük magunkat?), amelyek gazdaságunk új helyzetét vizsgálgat- ják. Téma a környezetvédelem (Balogh István: Egy korty halál, és Thiery Árpád: Természet, magatartás, környezet), az üzemi demokrácia és még sok-sok minden, több is, ahány igazán fontos ügy van. A KÖTET újdonsága, hogy nemcsak riportot, publicisztikát is közöl. Sajnos — minősítem, ha arra gondolok, hány szerzőt mellőz emiatt, Bálint B. András, Medgyesi Gusztáv, Szántó Péter nevét hiányolja az ÉS riportoldalát olvasó, továbbá Kőbányai Jánosét, és egyáltalán: a fiatal szociográfusnemzedéket. Vagy, ha publicisztikát kell válogatni: volt jobb is; akár a népesedéspolitikai vita cikkeire gondolhatunk. Aztán: következetlen a szerkesztő Thiery Árpád Természet, magatartás, környezet című írásával, tudniillik ez se nem publicisztika, se nem riport: beszélgetés, amelynek a kötetbe kerülés! oka valószínűleg az: a Kortársban jelent meg először. Egy szó, mint száz: biztosak lehetünk abban, hogy az Írószemmel 1981-nél volt már jobb. Aligha kétséges: lesz is. (Kossuth, 1982). j BaUai József Kilátások a Bács-Kiskun megyei főiskolákon
