Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-20 / 143. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1982. június 20. HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ; Szovjet kormánynyilatkozat a libanoni helyzetről, a Szov- ■ jetunió az izraeli csapatok kivonását követeli. — Szaúd-Arábia új királya, Fahd, az egyiptomi elnökkel tárgyalt Rijadban. — Közlemény kiadásával véget ért a magyar—mongol kormányfői találkozó. KEDD: Fegyvernyugvás a Falkland-szigeteken — Brezsnyev üzenetét az ENSZ leszerélési üésszakához Gromiko külügyminiszter is­mertette: a Szovjetunió nem alkalmaz ’ elsőként atomfegyvert — A Közös Piac pénzügyminiszterei elhatározták a szocialista or­szágoknak nyújtott hitelek kamatlábának emelését SZERDA: Újabb harcok Bejrút körül, Habib, az amerikai elnök kü- lönmegbízottja Szárkisz libanoni elnökkel tárgyal — Begin iz­raeli kormányfő New Yorkba érkezett — A kínai külügyminisz­ter befejezte bonni tárgyalásait — Véget ért Szingapúrban az ASEAN-országok külügyminisztereinek konferenciája CSÜTÖRTÖK: Argentínában menesztették Galtieri köztársasági el­nököt — Reagan elnök felszólalt az ENSZ-közgyűlésben — Mit­terrand francia elnök bécsi hivatalos látogatása során javasla­tot tett a libanoni rendezésre — Losonczi Pál hivatalos baráti lá­togatásra Burmába érkezett PÉNTEK: Magyar kormánynyilatkozat a Palesztinái és a libanoni nép elleni izraeli fegyveres agresszióról — Gromiko szovjet és Haig amerikai külügyminiszter találkozója New Yorkban — Willy Brandt, a szociáldemokrata párt elnöke élesen elítélte az FDP hesseni szervezetének pálfordulását. SZOMBAT: 48 órás tűzszünet Libanonban — A jugoszláv parlament inflációellenes gazdasági programot fogadott el — Ceausescu ro­mán államfő iraki tárgyalásainak befejezése után Jordániába lá­togat. A hét három kérdése: Mi a célja Izraelnek Libanonban, mit remélt ott elérni? A libanoni válság meghirdetett, de be nem tartott tűzszüneteket hoz magával, a kegyetlen légitá­madások, páncéloscsaták és a szinte szüntelen ágyútűz köze­pette alig-alig kerül közelebb a megoldásihoz. Kevés liilyen kusza helyzet adó­dik még a mai bonyolult világ­ban is. A két magyar megyényi, tehát kis ország lakosságának egyik fele keresztény, másik fele mohamedán, de mind a két cso­portban vannak baloldali és van­nak reakciós erők. így történhet meg, hogy a jobboldali, fújfasisz­ta keresztény politikusok felsza­badítót látnak az izraeli hadse­regben, s Bejrút úrinegyedeiben a bevonuló izraeli páncélosok elé virágot szórnak, a katonákat pe­dig bonbonokkal várják ... Izrael szövetségese volt a dél­libanoni térségben a maga „sza­bad államát” kikiáltó Haddad őr­nagy is, az ő katonáit Izrael pén­zelte és fegyverezte fel. A hadda- di kísérletet kibővítve reméli Je­ruzsálem most azt, hogy 40—50 kilométeres ütköző övezetet hoz­hat létre Libanon déli felében. A palesztinokat Izrael ki akar­ja szorítani Libanoniból, tehát tu­lajdonképpen az ütköző övezetre nem is lenne szüksége. A palesz­tin mozgalom felszámolása végett támadtak olyan 'hevességgel a palesztin menekülttáborokra, amelyeket aztán a földdel tettek egyenlővé. Tíz- és százezrek me­nekültek tovább: nők, gyermekek, aggastyánok. A férfiakat mind egy szálig igazoltatták, azt ke­resve, ki tagja a PFSZ-nek. Hová menjenek a palesztinok? Izrael nem bánja, ha Szíriába, azt sem, ha Jordániába, hiszen régóta létezik egy olyan terv, hogy ám legyen egy palesztin ál­lam, de — Jordánia helyén! És még egy feltétel van: ez a pa­lesztin állam gazdaságilag, poli­tikailag legyen Izraelnek alávet­ve. Libanon egységét, függetlensé­gét, területi épségét emlegetik Je­ruzsálemben és Washingtonban egyaránt. Haig amerikai külügy­miniszter azzal üdvözölte Izrael libanoni akcióját, hogy íme, most folytatni lehet a Camp David-i folyamatot. Akárcsak Egyiptom­mal, most Libanonnal is külön­békét köthetne Izrael... Az izraeli célok kirajzolódása felháborodást vagy csak nyugta­lanságot vált ki az arab világban. Az úgynevezett mérsékelt, tehát ä nyugatbarát arab államokban fejtöréssel párosul a nyugtalan­ság: ha szemet hunynak afölött, amit Izrael a palesztinok ellen véghez visz, akkor saját közvéle­ményükkel és a .palesztin diasz­pórának az ó országukban élő tíz- és százezres tömegeivel ke­rülnek szembe. Ez magyarázza például Szaúd-Ará'biá magatartá­sát: Fahd, az új király, sietett szépen hangzó nyilatkozatban a palesztinok és Libanon oldalára állni. Persze, aligha nyilatkozott ugyanígy, amikor Bush amerikai alelnök, oldalán Weinberger had­ügyminiszterrel, megjelent Rijad­ban, hogy Khaled elhunyta alkal­mából részvétét nyilvánítsa. Miért nem akarja Nyugat ugyanazt tenni, mint a Szovjetunió: lemondani a nukleáris fegyver elsőként való alkalmazásáról? Nem túlzás azt állítani, hogy a szenzáció erejével hatott, amikor Gromiko szovjet külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés szónoki emel­vényén felolvasta Leonyid Brezs­nyev üzenetét, s benne az ünne­pélyes nyilatkozatot: ettől a perc­től kezdve a Szovjetunió lemond a nukleáris fegyver elsőként való alkalmazásáról! A gondolat ugyan nem új, néhány éve merült fel először, de ilyen határozott köte­lezettségvállalás még nem tör­tént. A világközvélemény tekin­télyes része azt vártéi, hogy a Nyugat követi a példát. Nem így történt. Az első zava­rodott vagy tartózkodó állásfog­lalások után 24 órával Washing­• New York­ban folytató­dott a világ- szervezet rendkívüli leszerelési ülésszaka. Képünkön: amerikai fiatalok ülő- és fekvősztrájk, kai tiltakoznak a fegyverke­zési politika ellen i a Egyesült Államok ENSZ- képviselete előtt. • Izrael a palesztin ellenállás kiszorítását akarja elérni libanoni ka tonai akciójával. Képünkön: izraeli páncélosok a Bejrutot Damasz kússzál összekötő országúton. • Elhunyt Khaled szaúd-arábiai király. Képünkön: Mubarak egyip­tomi elnök az új uralkodó, Fahd (jobbra) társaságában. • Megadták magukat a Falk­land-szigeteken tartózkodó argen­tin csapatok. Képünkön: Jeremy Moore brit tábornok, aki az ar­gentin fegyverletételről szóló do. kumentumot átvette. ton megütötte az alaphangot: a szovjet elkötelezettség „nem je­lent hatékony eszközt a nukleá­ris háború veszélyének csökken­tésére”, sőt: a NATO, ha ugyan­így elkötelezné magát, „megnyit­ná az utat egy 'Európa ellen ha­gyományos fegyverekkel indítan­dó agresszió felé...” Van Agt holland miniszterelnök az ENSZ- ben elismerte, hogy a nukleáris fegyver használatáról való lemon­dás fontos bizalomerősítő intéz­kedés lehet, s ugyanígy nyilat­kozott Egon Bahr, a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt biztonság- politikai szakértője is, aki hozzá­tette, hogy a szovjet döntés ked­vező feltételeket teremt a külön­böző fegyverzetellenőrzési tár­gyalások számára. Reagan elnök az ENSZ-közgyű- lésen ném válaszolt a szovjet kezdeményezésre, viszont a Szov­jetuniót próbálta felelőssé tenni a fegyverkezési hajsza fokozódá­sáért. Az amerikai - véleményeket visszhangozva, a NATO-ban azt állították, 'hogy éppen az „sér­tené a nyugati szövetségi rend­szert”, ha kimondanák, hogy el­állnak a nukleáris fegyver első­ként való alkalmazásától. I/uns főtitkár például kijelentette, hogy fenn kell tartani a „bizonytalan­ságot”, mivel az elsőnek való al­kalmazásról lemondva „kétségbe vonnák a NATO elrettentő erejé­nek hitelé^.” Rogers tábornok, a NATO európai erőinek főparancs­noka pedig azt mondotta: „Ha úgy találja, hogy nem tudja tel­jesíteni küldetését a Varsói Szer­ződés erőinek a legyőzésére, ak­kor javasolni fogja hadászati atomfegyverek használatát.” A kérdés világméretű vitája bizonyíthatja: kik azok, akik atomháború gondolatával kacér­kodnak ... Mi történik Argentínában? A Falkland- (Malvin-) szigetek körül két és fél- hónapja kirob­bant „operett-háború” a héten véget ért. A Port Stanley-t véde­ni hivatott argentin egységek megadták magukat. Argentína maradt alul. A fő vesztesnek Galtieri tábornok, a köztársasági elnök bizonyult, akit lemondásra kényszerítettek tá- bornoktársai a Buenos Aires-i juntában. Különösen azt rótták fel neki, hogy a vereségért má­sokat tett felelőssé a hadsereg vezetőit, ő maga viszont nem tett meg mindent azért, hogy a kez­dettől fogva egyenlőtlen küzdel­met előbb — és Argentína szá­mára kedvezőbb feltételekkel — fejezze be. 1976 óta — a Perón-korszak vége óta — különböző katonai csoportok és új meg új táborno­kok váltják egymást a hatalom élén. A mostani „háborús vere­ség” alkalmat ad a hatalmi harc újabb felállításban való megví­vására. A nacionalista erők rokon, szenve a légierő felé fordul, hi­szen a, Falkland-szigetek körül — vállalva igen sok 'harci repülőgép és pilóta elvesztését is — a légi­erő küzdött a legderekasabban és a legeredményesebben. Az új vezetőkre mindenesetre néhéz napok várnak. A gazdasá­gi helyzet már korábban is vál­ságos volt, a hadikiadások roha­mos növekedése ezt csak súlyos­bította. A társadalmi feszültséget a háborúk idején szokásos nem­zeti egység kialakulása nem szüntette meg. A tömegek újra az utcákra vonulnak. Egyszer még azért, hogy á „vereség” miatt és Anglia ellen tüntessenek, de köz­ben már azt is követelik, hogy távozzon a junta. Fálfy József Tollhegyen A NATO vezérkarának szakértői úgyszólván éjjel­nappal dolgoznak: lázas te­vékenységük célja az, hogy levonják a tanulságokat a Falkland- (Malvin-) had­járatból, amelyet egy NA­TO-ország 'katonái hazá­juktól 13 000 kilométerre harcoltak végig repülőgé­peken és hadihajókon, a legmodernebb fegyverek­kel és — a legkorszerűbb fegyvereknek kitéve! Az első nagy tanulság, hogy milyen fontos a flot­ták légvédelme. Egyetlen francia gyártmányú rakéta a hullámsírba süllyesztette a Sheffield nevű igen-igen modern angol rombolót. Egy rakétával meg lehet semmisíteni egy 250-szer drágább hajót. Az elektronika a mai (és a holnapi) hadviselés első­rendű elemévé lép elő. Tá­vol a tengeren, földön, vagy a levegőben levő célpont­jától éli át a katona egy i-":lönleges képernyő előtt ezt a háborút. A jelszó: „Lőjj és felejtsd el...” . A NATO szakértői rész­letesen elemzik, hogy a hi­deg időjárás viszontagságai közepette távoli szigetekre tervezett partraszállást mi­ként lehet megszervezni és végrehajtani. Csak egyet sajnálnak — főként az amerikai NATO- tisztek —, hogy az amerikai gyorshadtest számára nem tudnak sok tanulságot le­vonni~ mivel ezt az egysé­get válság esetén elsősor­ban a Közel-Keletre és a Perzsa-öböl környékére irányítanák. Ott pedig több a por, mint a víz, nagyobb a hőség, mint a télies hideg. Csak a távolság ugyan­annyi. No meg a szándék ha­sonló. P. J. Ifjúgárdista határőrök országos szemléje Pénteken délután Kiskunhala­son a Lenin téren nyitották meg a IV. Országos Határőr Ifjú Gár­da Szemlét. Dr. Dombóvári Ottó a KISZ megyei bizottságának tit­kára rövid beszédben köszöntöt­te az ország határmenti megyé­jéből, illetve Budapestről érkezett 18 csapat több mint 150 ifjúgár­distáját. Az impozáns diszmenet- tel zárult megnyitót követően az ifjúgárdiásták a határőr lakta­nyában a csapatmúzeumot, majd a határőrkerület -(lovagiskolájá­nak bemutatóját tekintették meg, s este pedig a televízió előtt druk­koltak az Argentína—Magyaror­szág mérkőzésnek. Szombaton hajnalban Kunfe- hértón zuhogott az eső, s az idő ezután sem bizonyult kegyesnek. A kora reggeli ébresztő, majd fel­készülés a versenyre, próbára tet­te a fiatalokat. Nyolc óra után néhány perccel indult el az első raj. a majdnem 9 kilométer hosz- szú, nehéz akadályokkal megtűz­delt pályán. Amennyit segített az eső, a homok leküzdésében, annyit rontott is a versenyzők helyzetén, ' ugyanis pillanatokon belül átáztak a gyakorlóruhák. Ennek ellenére — s ez a lelkes fiatalok javára írandó — igazán példamutatóan hajtották végre még a határőrök számára, is ne­héz feladatokat. Miközben kilenc raj a terep nehézségeivel küsz­ködött, a másik kilenc szellemi vetélkedőn mérte össze tudását: ifjúságpolitikai kérdésekről, az Ifjú Gárda szabályzatából, illet- vet munkásmozgalmi ismeretek­ből. Fényképezőgépünkkel a látvá­nyosabbnak ígérkező járőrver­seny akadálypályán vizsgázó ifjú­gárdistákat követtük. A leglelke­sebbnek: és fegyelmezettebbnek a Budapest III. csapata bizonyult, amelynek tagjai a fáradtságot pattogó ifjúmunkás indulóval próbálták feledtetni. Mészáros Mária rajparancsnok — a raj be­osztottjai valamennyien fiúk — nem maradt le társai mögött, csupán a menetvonalvázlatnál té­vesztett, miután egy állomást ki­hagyott, a raj, s így vissza kel-' lett menniük. Egy másik aka­dálynál igazán nagy leleményes­ségről tanúskodott Gáspár Zol­tán rajparancsnok aki a függő- hidat úgy „stabilizálta”, hogy a felső kötelet al vállán tartotta. A szellemi tudást, a fizikai erőnlétet igazán próbára tevő jár­őrverseny a kora délutáni órák­ban ért véget, de ez úgy tűnik, mégsem fárasztotta el túlságosan a fiatalokat, mert délután több KISZ-alapszervezet fiataljaival találkoztak, szórakoztak. A verseny eredményeiről, illet- vet a vasárnapi befejező program­ról lapunk keddi számában szá­molunk be olvasóinknak. G. G. • Díszmetet a megnyitón. • Gáspár Zoltán vállával tartja a kötélhidat. ÚJABB NEMZETKÖZI ŰRLEGÉNYSÉG Vendégvárás a Szaljut-7-en Hetek óta folytatja munkáját az űrben Anatoli j (Berezovoj és Valentyin Lebegyev. Jó néhány napig a legénységet a Progressz— 13. teherűrhajó kirakodásával kapcsolatos feladatok kötötték le. Helyükre kerültek az újabb tu­dományos műszerek, köztük a Franciaországban készített, ösz- szesen negyed tonna súlyú be­rendezések is. A hónap végén ezeket a műszereket is felhasz­nálja munkájában a közös szov­jet—francia személyzet. A három férőhelyes Szojuz—T — fedélzetén Vlagyimir 'Dzsani- bekov parancsnokkal, Alekszandr Ivancsenkov fedélzeti mérnök­kel, és a kijelölt francia kutató­űrhajóssal, Jean Loup Ohrétien- mel — a tervek szerint június 24-én startol Bajkonúrról. Az űr-, hajósok túl vannak a komplex „záróvizsgán” is, ahol — mint ilyen esetben minidig —, rendkí­vüli eseményeket tartalmazó bo­rítékokat osztottak ki, hogy meg­győződjenek a váratlan helyzetek megoldására való felkészültsé­gükről. Az első legénységnek ez alkalommal az egyik legnehezebb feladat jutott. „Felmondta a szol­gálatot” az űrállomást irányító rádiótechnikai rendszer, s így a repülés legfelelősségteljesebb mozzanatát a legénységnek „kéz­zel” kellett végrehajtani. A vizs­gán sikerrel birkóztak meg az automatika „meghibásodásával” és pontosan végrehajtották az űr­hajó és az űrállomás kézi össze­kapcsolását. A Szaljut—7 jelenlegi gazdái­nak — Berezovojnak és Lebe- gyevnek — számos műveletet kell végrehajtania, hogy előkészítse az urálion!ást a vendégek foga­dására. ' Természetesen nem fe­ledkezhetnek meg a jelenleg fo­lyó kísérletsorozatokról sem, amelynek legérdekesebb mozza­nata talán az MKF—6iM elneve­zésű kamerával végzett munka a földfelszín és az óceán tanulmá­nyozására. Az űrfelvételek iránt évről évre nő az érdeklődés: a Szovjetunióban közel 600 olyan intézmény van, mely felhasznál­ja az űriből kapott információt. A legfontosabb, felhasználási te­rületek a geológia, az olajkutatás és a mezőgazdaság. Berezovoj és Lebegyev a mezőgazdasági meg­rendelések teljesítésével kezdte munkáját. Az űrhajósok tanul­mányozták a krasznodiari gabo­natermő körzetet, a közép-ázsiai gyapotföldeket, valamint a Volga melletti mezőgazdasági területe­ket. És még egy újdonságról. A Szaljut—7-en végzett biológiai kutatások programjában tanul­mányozzák, hogyan növekszenek g növények a súlytalanság álla­potában. Az űrhajósok közölték,- hogy az első „űrvetések” már kikeltek, a zab és a borsó levelet hajtott. Az érési folyamatot fil­mezik. A vendégvárás alatt — s persze során" is — folytatódik te­hát a rendszeres kutatómunka. Mihail Csernyisov

Next

/
Thumbnails
Contents