Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-19 / 142. szám

1982. június 19. • PETŐFI NÉPE • 3 Befejeződött a tanítás Tegnap befejeződött a tanítás: az általános iskolák tanulói, a kö­zépiskolák I—III., az egészség- ügyi szakiskolák, a gép- és gyors­író iskolák I—II. osztályos diák­jai számára; megkezdődött a nyá­ri vakáció. Az általános és kö­zépiskolák egy részében már ko­rábban lezárult a tanév, másutt azonban — főként azokban az intézményekben, amelyek már kísérletképpen heti ötnapos munkarendben dolgoztak — csak a következő napokban tartják meg a tanévzáró ünnepségeket. Ekkor kapják meg a tanulók az. év végi bizonyítványt is. Idén is országszerte várják a kisdiákokat a nyári napközis és úttörőtáborok. A szakközépisko­lák és szakmunkásképző intéze­tek tanulói a következő hetek­ben nyári termelési gyakorlaton vesznek részt, elsősorban üze­mekben, vállalatoknál. A végzős középiskolások szóbeli érettségi vizsgái még tartanak, június 22- én fejeződnek be. A szakközép­iskolák nagy részében idén már az új vizsgaszabályzat szerint ad­nak számot felkészültségükről a diákok, így ők érettségi-képesítő bizonyítványt szereznek. A szak­munkásképző iskolák végzős ta­nulói is ezekben a napokban vesznek részt az utolsó erőpróbán: június 16-tól július közepéig ren­dezik a szakmunkásvizsgákat. (MTI) CIKKÜNK NYOMÁN Jó hírek Kalocsáról Miért nincs, ami jó? — kér­deztük lapunk május 18-i szá­mában, szóvá téve, hogy a Ka­locsai Sütő- és Édesipari Vál­lalat termékei ugyan köztudot­tan kitűnőek, ám az üzletek polcain többnyire hiába keresi ezeket az árucikkeket a vásár­ló. Szaturnusz szeletet, kalo­csai Röpít jobbára csak ott lehét kapni, ahol a vállalatnak saját üzletei vannak. A keres­kedelmi vállalat arra hivatko­zik, hiába rendel belőlük töb­bet, ezek hiánycikkek. Pedig a vásárlók szeretnének megis­merkedni annak az 51 új ter­méknek egyikével-másikával is, amelyekkel az elmúlt hat évben jelentkezett a vállalat. Mit kívánnak tenni az ellátás javítása érdekében? Erre a kérdésre kértünk és kaptunk választ Kalocsáról. Jánosi Ist­ván igazgató az alábbi levelet küldte szerkesztőségünknek: „Való igaz, hogy vállalatunk széles termékválasztékkal ren­delkezik. Ezen belül hol az egyik, hol a másik termék iránt nagyobb a fogyasztói ke­reslet, mint a termelési kapa­citás. így van ez napjainkban a Ropi és a Szaturnusz szelet esetében, amiből nemcsak Bács-Kiskun megyében, hanem az egész országban jóval töb­bet vásárolnának. Az említett két termék iránti belföldi igényeket ismerve Szaturnusz szeletből július 1- tői az éves tervezett termelé­sünket havi 10—15 tonnával növeljük és ezt a mennyiséget elsősorban a megye területén szeretnénk elhelyezni. Ezt le­velünkkel egyidöben közöltük a Tisza Élelmiszer- és Vegyi- áru-kereskedelmi Vállalat ke­reskedelmi főosztályával is. A Ropi sóspálcika iránti fo­gyasztói igények kielégítése végett még ebben az évben új gépet szerzünk be és ez is vár­hatóan jelentősen hozzájárul Bács-Kiskun megye ellátásá­nak javításához.” • * * Köszönjük a Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat igazgató­jának válaszát, és őszintén re­méljük, hogy a kereskedelem is hasonló rugalmasságról tesz tanúságot. Sitkéi Béla Pontosan üt a Nagytemplom toronyórája • Hanga Ist­ván 10 éve ja­vítja a kecs­keméti Nagy. templom to­ronyóráját, melynek szám­lapja négy és fél méter át­mérőjű. A jó- hirű órásmes-i tér évente többször mász- sza meg az óra szerkeze­téhez vezető 220 lépcsőfo­kot, hogy, az óra pontosan üssön. (MTI- fotó — E. Vár- konyl Péter felvétele — KS) SZÁMÍTANAK A LAKOSSÁG KÖZREMŰKÖDÉSÉRE Készül Kiskunhalas új általános rendezési terve Várospolitikai ügyekben ko­pogtatnak leggyakrabban a Haza­fias Népfront kiskunhalasi váro­si bizottságánál. Tóth Ferenc, a városi bizottság titkára kapásból sorolja, hogy mi mindenért kérik támogatásukat. A halasiak rea­listák, tudják, nincsenek csodák. Lehetetlent sem kívánnak, de el­várják a meglevő megbecsülését, az elvállalt munka tisztességes kivitelezését, a tanács mindenre ügyelő gondoskodását. Öttjártamkor is voltak pana­szaik, javaslataik. Hetek óta' élet- veszélyes falmaradvány riogatta az egyik belvárosi utca sarkán a járókelőket. A főtéri park csi­nosítása is akadozik. Az iparcikk- áruház kirakatainál is láttunk gondozottabbakat. Jó híreket új­ságoltak a sóstói fürdőről. Még ma is emlegetik, hogy az 53. szá­mú főút tervezett nyomvonalát a katolikus temető közelében egy évízázados tölgy megmentéséért módosították. Leginkább annak örülnek, hogy a városi pártbizottság és a vá­rosi tanács egyaránt fontosnak tekinti a készülő új általános rendezési terv széles körű megvi­tatását. Számítanak a Hazafias Népfront aktivistáinak, bizottsá­gainak a véleményére. Örömmel fogadták lapunk javaslatát: a kecskeméti Centrum Áruház épü­letének hasznositásáról indított nyilvános eszmecseréhez hason­lóan módot adunk a nagy jelen­tőségű rendezési tervvel kapcso­latos elgondolások, észrevételek kifejtésére. Somogyi Antal elnökhelyettes­től tudtam meg, hogy a Város- fejlesztési Általános Tervező In­tézet a napokban küldte el a tervjavaslatot. Nem halaszthat- ták tovább az új program meg­rendelését, mert az 1971-ben jó­váhagyott 15 éves tervet túlha­ladta a fejlődés. Jóváhagyásakor aligha gondoltak arra, hogy Kis­kunhalast bányászvárosként is számon tartja majd a közvéle­mény, A vártnál élesebben külö­nült el az ipari és a lakóövezet. Új helyzetet teremtett a kecs­keméti házgyár. Termékeinek be­építése az eddigieknél hosszabb és alaposabb területelőkészítést igenyel. Gyorsan el kell dönteni: 1985 után hol alakítanak ki új lakótelepet. Tovább bővítik a Kossuthról elnevezett városrészt? Szilárd elhatározásuk: Kiskun­halas központjába nem engednek be házgyári terméket. Megmarad az Április 4. , kertváros sajátos jellege a következő évtizedekben is. A jól közművesített területhez — jövőre földgázt is kapnak — szükséges iskola, óvoda, bolt „elő­teremtése” nem látszik könnyű • A KÚNÉP épülő munkásszál­lása. (Pásztor Zoltán felvétele) feladatnak. Remélhetően megta­lálják a legésszerűbb megoldá­sokat, amihez talán a Petőfi Né­pe vitafórumán is felbukkannak jó ötletek. A tanács műszaki osztályán is örülnek a városrendezési tervek nyilvános megvitatásának, mert így sok bosszúság megspórolható, fölösleges veszekedések megelőz­hetők. A vitában majd megnyi- latkozók alapos, előzetes tájéko­zódásra kényszerülnek: csak az érvek és ellenérvek, a lehetősé­gek ismeretében formálhatják meg véleményüket. Az olvasók is eltűnődnek majd a különböző variációkon, jobban megértik, és magukénak érzik a demokratikus közösségi és szakmai fórumokon elfogadott döntéseket. A látszat ugyanis gyakran nemtörődömsé­get, érzéketlenséget sejtet olyan esetekben is. amikor a kisebb ropsz választása az ésszerű, okos döntés. Mostanában például so­kan zúgolódtak a Kossuth utca egyik kivágásra ítélt fasora miatt. Somogyi Antal elnökhelyettes szerint fájlalják pusztulásukat, de nem tehetnek mást, ha -— lakos­sági sürgetésre is — korszerűsí­teni akarják a Kossuth utcát. Szinte megoldatlan a szennyvíz- elvezetés, nincs csapadékcsator­na, leromlott a burkolat. A leg­nagyobb baj: a szűk utca nem bírja el kelet—nyugati átmenő forgalmat. A Közúti Igazgatóság vállalta a költségek tekintélyes részét. A kérdés tehát így áll: vagy szélesebb, jobb út, vagy egy fasor a négy közül. Szerkesztőségünk is reméli, hogy a júliusban kezdődő kiskun- halasi városrendezési sajtóvita tanulságait nemcsak a rokonszen­ves város lakói, hanem más tele­püléseken élők is hasznosíthat­ják. Heltai Nándor A pártdemokrácia gyakorlata Tabdin AMIKOR Rideg Sándorral, a tabdi községi pártalapszervezet titkárával a pártdemokrácia ér­vényesüléséről, hatásáról. gya­korlatáról beszélgettünk, nyomban leszögezte: a szemináriumokon, a pártoktatáson tanultak olyan tisztán, egyértelműen, mint a tankönyvekben, nem lelhetők fel a gyakorlati munkában. Nem ok nélkül mondta ezt, hiszen a párt­alapszervezet 42 kommunistája, négy pártcsoportja szinte átfogja az egész község gazdasági, poli­tikai, társadalmi, kulturális éle­tét. — Nyilvánvaló, a pártdemokrá­cia a demokratikus centraliz­musból táplálkozik, van egy cent­rális része, amely a felsőbb párt­szervek határozatainak végrehaj­tását teszi feladatunkká, s van egy másik, a demokrácia, ami a beleszólás, a vita, az alkotó szel­lem kibontakoztatásának lehető­ségét hordozza magában. S nyomban egy gyakorlati pél­da. A tsz szőlőtelepítési prog­ramját tárgyalta a taggyűlés, ám a vezetőség úgy ítélte meg, en­nek szélesebb körű fórumot is kell teremteni. Ezért pártonkivü* M szakembereket Is bevontak en­nek — a község és a Szőlőskert Tsz szempontjából igen fontos kérdésnek — megvitatásába. Ala­posan „körüljárták" a témát, vi­tatkoztak, érvek és ellenérvek csaiptak össze. Mindenki elmond­ta a véleményét, volt aki akarta, s olyan is, aki ellenezte a telepí­tés folytatását. Végül is döntőt; tek és az alapszervezet határoza­tot hozott: 200 holdat kell telepí­teni, mert ez a tsz-tagság és a község érdeke. A párttaggyűlést követően ezen a témán már nem vitatkozott senki, de a vezetőség rajta tartotta a szemét a végre­hajtáson. — A pártcsoportoknál — foly­tatta az alapszervezet titkára — talán még inkább kibontakozott a demokrácia. A napokban tár­gyalt a tsz gépesítési pártcsopört- ja a munkafegyelem javításáról. A kommunisták joggal vetették fel, hogy a műhely korszerűtlen, azért nem lehet növelni a javít­ható gépek számát, minőségét, csökkenteni az energia-felhaszná­lást. Az előterjesztő maga az ágazatvezető volt, s azok mond­tak véleményt, akik jól ismerik a reggelenként! várakozást, .a gépek javításának hosszú átfutá­si idejét, a műszerezettség hiá­nyát, az alkatrész-ellátás gond­jait. Javaslatok is elhangzottak. Tartsák egy órával korábban a munkamegbeszélést, a karban­tartás ne a műhely feladata le­gyen és így tovább. Parázs vita volt, de határozatba foglalták a tennivalókat. EGY MÁSIK PÉLDA. A tagi szőlőtelepítést 3—4 évvel ezelőtt kezdték. A pártszervezet tagjai taggyűléseken, beszélgetések so­rán elmondták, folytatni kellene, de úgy, hogy a téeszen kívüliek is részt vehessenek ebben. Az alapszervezet vezetősége napi­rendre tűzte ezt a nagyon fontos témát. Sürgették a vezetőket, te­gyenek lépéseket ebben az ügy­ben. Sikerült a korábbi merev­séget megtörni, s ebben az évben már 50 hektárra emelkedett a tagi telepítés nagysága. — Ez a fejlesztés — emlékezte­tett Rideg Sándor — magával hozta a géppark növelését. A tsz- nek kevés és korszerűtlen gépe volt. s a kommunisták, érezve a feszültséget, ezzel érveltek: ha a kisüzemet kapcsolni akarjuk a nagyüzemhez, akkor gondolni kell a gépek modernizálására, számuk növelésére. A pártalap­szervezet taggyűlésének kellett állást foglalnia: fejleszteni kell a gépparkot, a tagi telepítést, még akkor is, ha ez esetleg ráfizeté­S6S. — NÁLUNK, ebben a kis köz­ségben nagyon összeforrt a párt, az állami és a gazdasági vezetés. Itt mindenki egy nyelven be­szél, de ez nem zárja ki a dön­tés előtti vitát, a nézetek össze­csapását, mert azt tartjuk, ez a fejlődés motorja. A végrehajtás során azonban már nem a vitán, hanem a tetteken a> sor. A párt­alapszervezet vezetőségének tag­jai — ezzel nagyon sok terhet vesznek le a vállamról — fele­lősséggel képviselik a pártalap- szervezetet termelési tanácskozá­sokon, rendezvényeken, állami vagy társadalmi megbeszélése­ken. TABDI TÉNYLEGESEN a kisközségek sorába tartozik. Az itt élő emberek sorsa, munkája szorosan összekapcsolódik a ter­melőszövetkezettel, amely mére­teinél fogva szintén a kisebbek közé tartozik, de országos híre, rangja van. S ez a pártalapszer- vezetnek, a kommunistáknak, an­nak a demokráciának is köszön­hető, amely meghonosodott. Gémes Gábor V ámrendelkezések a Szovjetunióban Beutazáskor minden 16. életévét betöltött személynek írásbeli vám­árunyilatkozatot kell kitölteni. Vámvizsgálatkor kérik, hogy mu­tassák be az élő állatokat és ma­darakat, valamint az állati erede­tű nyersterméket és a vágott ba­romfit. A személyes útiholmin fe­lül a 16 évesnél idősebb személyek vámmentesen vihetnek át egy'li­ter szeszes italt, két liter bort és 250 szivarkát vagy dohánytermé­ket. Ajándéktárgyakat vám- és en­gedélymentesen 100 rubel összér­tékig vihetnek be és hozhatnak ki azok az utasok, akik személyes ügyben — ilyen például a rokon­látogatás, a gyógykezelés — utaz­nak a Szovjetunióba. A szervezett turistaúton résztvevők kisebb ér­tékű emléktárgyakat vihetnek ma­gukkal ésszerű mennyiségben. A legálisan kapott szovjet valu­táért vásárolt nemesfémtárgyból két darabot, ezüstből 400 gramm összmennyiséget lehet kihozni. Műkincsek és régiségek a Szovjet­unió Kulturális Minisztériumának külön engedélyével esetenként ki- hozhatók, az érték száz százalékát kitevő vámilleték megfizetése után. A szocialista országok ál­lampolgárai személyenként leg­feljebb 60 rubelt vihetnek be a Szovjetunióba az országuk köz­ponti bankja vagy egyéb hitelin­tézményei által kiadott igazolások alapján. A Szovjetunióban fel nem használt valutát a szocialista or­szágokba visszavihetik az utasok. (MTI) Klub nem mai gyerekeknek Mulatnak a nagypapák, nagy­mamák. Belefeledkezve éneklik: ;Utcára nyílik a kocsmaajtó... De nem vendéglőben szól a nó- ta. Művelődési házban áll a vi­galom. Házibuli ez a javából, hisz a jelenlevők otthon vannak. Egy­kori munkaadójuk, a Kecskemé­ti Baromfifeldolgozó Vállalat sa­ját kultúrházában szórakoznak a nyugdíjasok. Nem találkozóra jöttek össze, bár azt is rendeznek nekik minden esztendőben. S ezúttal nem is a KISZ-fiatalok látják őket vendégül, mint a múltkoriban. Klubfoglalkozást tartanak. Tavaly tavasszal szer­vezték meg a társaságot és azóta 'egyre többen járnak be ide. A vállalat szakszervezeti és köz- művelődési bizottságának ötlete volt a klub. — Törődni kéll az emberekkel 'akkor is, amikor már végigdol- ‘gozták az életüket és a munká­jukra nem számíthatunk tovább — ez Király Margit szb-tltkár álláspontja. — Sokan vannak olyanok a régi dolgozótársak kö­zött, akik egyedül élnek. Ügy gondoltuk, nekik különösen vál­tozatosságot hozhat a hétköz­napjaikba, ha be-bejönnék hoz­zánk egy-egy kicsit beszélgetni, szórakozni, művelődni. A dalolásból arra ne következ­tessen senki, hogy korhelykednek itt az öregek! — Sajnos, akad köztünk olyan is, akinek a névnapjáról nincs, aki megemlékezzen — adja meg a vigasság magyarázatát Kör- möczi Béláné nyugdíjas osztály- vezető, a klub vezetőségének kultúrfelelőse. — Ezért a havon­kénti összejöveteleken kis aján­dékkal, virággal mindig megkö- szöntjük, akinek az adott hónap­ban van a névnapja. Ilyenkor dalolunk is, de nemcsak ezzel telnek az együttlét órái. A baromfifeldolgozó vállalat nyugdíjasklubjának tagsága — szigorúan demokratikus módszer­rel, szavazással — előre megter­vezi, mivel töltik majd az időt egész évben. — Három-négy alkalommal or­szágjárásra indulunk — hallom Boldán Mihálynétól, aki régen meós volt, most a klub titkára. Negyven évet dolgozott le a cég­nél, kislány korától ide tartozik. — Legutóbb a Szalajka völgyé­ben jártunk, Szilvásvárad kör­nyékén — folytatja. — Kitűnően sikerült a program, a szalonna­sütés, visszafelé még Egert is útba ejtettük. Az autóbuszt ön­költségi alapon kapjuk meg a vállalattól. — A buszokat — helyesbit Körmöcziné. — Ugyanis az idén egy buszban már nem férünk el. Nyolcvanra nőtt a taglétszám. Kiderül, hogy nemcsak az or­szág megismerését tűzték célul maguk elé. Közelebb is van pó­tolnivalójuk. — Közülünk a legtöbben egész életükben csak dolgoztak — mondja Boldánné — és még ar­ra sem volt idejük, hogy a lakó­helyüket, Kecskemétet megismer­jék. Most van rá időnk és Kör­möcziné Erzsiké jóvoltából lehe­tőségünk. Nagyon ügyes szerve­ző. Láttuk már a Tudomány és Technika Házát, a városházát és a megszépített Üjkollégiumot. Volt, aki így sóhajtott föl: hát mégse halok meg anélkül, hogy ezeket a szép épületeket belülről is láttam volna! Nagy az érdeklődés az egykori munkások között — a tagság zö­mét ők alkotják — a múzeumok iránt. A helybeli „idegen” üze­meket szintén sorra látogatják. Érdekes megtudni, hogy máshol mivel foglalkoznak, s miben áll az ottaniak munkája. Utoljára a konzervgyárban néztek szét. ahol nagyon kedvesen fogadták őket. Most a Habselyembe készül­nek. A főváros nevezetességei közül megtekintették már közösen a Vigadót, a múzeumokat, s föllá­togatva mindig megnéznek egy- egy színházi előadást. Bugacra és Félegyházára szintén kirán­dultak már. — Volt, aki kijelentette, ami­kor nyugdíjba ment: ő ide töb­bet be nem teszi a lábát, járt ide eleget életében — meséli Körmöcziné —, most mégis itt van minden klubnapon. A vezetőség új programokat készít elő: kirándulás Eszter­gomba, majd melegvizes helyre. Gyulára. Kecskeméten kiváncsiak a Bozsó-gyűj töményre. — Jaj, de aranyosak vagytok, hogy ilyen sokat fáradoztok ér­tünk — hálálkodik Vdradi Pálné Mariska néni. Túl van már a het­venen, sajhos az egészsége sem kifogástalan, mégis a többiekkel' tart mindig. Hiába, a közösség­nek, a régi ismerősök társaságá­nak és a kínált élményeknek nagy a vonzerejük. Közben Szűcs Jánosné és Éne­kes József né, a klub nótafái újabb, meg újabb dalba kezde­nek. Kifogástalan a hangulat. Ehhez Scherer Karcsi bácsi meg Rimóczi Miska bácsi, a két tré­facsináló is hozzájárul. A vállalat szakszervezeti bi­zottsága évi tízezer forinttal tá­mogatja az öregek klubját. A tagdíj öt forint havonta. Fizetik, hogy ne kelljen mindig a cégre támaszkodniok. Valaki fölvetette: hálálják meg a volt munkahely jóságát azzal, hogy akik még bírnak dolgozni, szezonban jöj­jenek be egy kommunista mű­szakra. A művelődési házban kedves vendégek a nyugdíjasok. Szarka Mihályné, az otthon vezetője minden programra meghívja őket. A múlt héten Tímár Máté novelláit hallgatták meg együtt nagy tetszéssel. Mulatnak* a nagypapák, nagy­mamák. • Receptek és unoka­fényképek járnak kézről kézre. Milyen szépek -az idős arcok, amikor örülnek! A. Tóth Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents