Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-18 / 141. szám
1982. június 18. • PETŐFI NÉPE • 5 KÖNYVTÁRAKTÓL A TÁBOROKIG „Nem úgy, mint a tudatlané” Lehet, hogy ma már tényleg kevesen tudják: mi is volt az „Olvasómozgalom”? A felszabadulást követően nem kis szerepet játszott a régi kulturális kiváltságok felszámolásában, a műveltség és tudás korábbi monopóliumának megszüntetésében. Az Írószövetség, könyvtárak elhivatott képviselőinek segítségével kiadványokat adott azok kezébe is, akik addig az elemi tankönyveken túl nem lapoztak bele kötetekbe. Késői leszármazott és a mai igényekhez alkalmazkodó forma lett az olvasótábor, ahol fiatalok kapnak személyes indíttatást az irodalom és más művészeti ágak, tudományok, honismereti tudnivalók, befogadására. Ilyen, igazán élményszerű alkalmakat szerveznek például az idén nyáron is Baján, Kunfehértón, a Petőfi-tónál és Kunszent- miklóson. Tanév közben pedig a rendhagyó irodalomórák lehetőségeit használják ki megyeszerte. Az olvasó népért mozgalom tájékoztató folyóiratot ad ki Olvasó Nép címmel.- Az idei első szám már a negyedik évfolyamot kezdi, miközben kilépett az eddigi, úgynevezertt belső terjesztési hálózatból. A lappéldányok utcán, hírlappavilonokban is megvásárolhatók. Mi élteti a szerkesztőség, vállalkozását? Mindenekelőtt az, hogy napjainkban sem vesztették el érvényüket a száz éve elhunyt Arany János gondolatai: „Az olvasás által napról napra valami ragad az emberre, és utóbb azt veszi észre, hogy más emberek szinte szívesen hallgatják a beszédjét, mert igaz az, hogy aki tanult valamit, még a nyelve is könnyebben fordul a szájában, nem úgy, mint a tudatlané, mertN a tanulatlan még a jó napot is höbögve mondja”. Az olvasómozgalom emlékezetét eleveníti fel Hegedűs Géza, aki „34 éves fővel országos felelőse, vagyis irányítója” lett a kezdeményezésnek. Talán több, mint érdekes, hogy az indulásnál menynyien voltak ott azok kőiül, akik akkor — a negyvenes évek második felében —, előtte vagy később szűkebb hazánkhoz kötődtek munkájukkal, diákéletükkel, illetve közéleti tisztségükkel. Az első megbeszéléseken vett részt, és a „l.eggyakorlatibb tanácsokat tudta adni” Oláh István, ■ Pestr-Pilis—Solt—Kiskun vármegye népművelési, felügyelője, akit Hegedűs Géza pedagógia- történetünk igazi nagy alakjai közé sorol. Elment az indító tanácskozásra a Nemzeti Parasztpárt nevében Darvas József, és a Független Kisgazdapárt képviseletében Ortutay Gyula, a Magyar Rádió akkori elnöke is. Az Olvasó nép új száma a mozgalom krónikája után beszámol a művelődési közösségekről, az ismeretterjesztő irodalomról, olvasótáborokról és rendhagyó irodalomórákról. Megismerhetjük a könyv útját a kiadótól a terjesztésig. Legfontosabb: a könyvtár — hirdeti teljes joggal az egyik fejezetcím. S nagyon fontos, hogy bepillantást kaphatunk az alkotói műhelyekbe, például a műfordítások titkaiba. Rab Zsuzsa CsínOLVASÓ NÉP giz Ajtmatovot, és Az Névszázadnál hosszabb ez a nap című regényét hozza közel az olvasóhoz. Az egyik jelenet azt mondja el, hogy mi történt, miután Karanar, a nagy erejű hímteve kikanyarí- totrt a csordából négy tevenőstényt. Az írói megjelenítő erőt egyebek közt ilyen, idézet érzékelteti: „a nőstények lefeküdtek a hóba, mind a négyen egymás mellé, kinyújtották nyakukat, fejüket lehajtották és elcsöndesed- tek, szunyókáltak egy keveset. Kicsi teveborjakról álmodtak, azokról, amelyeket már világra hoztak, meg amelyeket majd ellenek ettől a ki tudja honnan ide termett fekete bikától, amely a többi bikával megvívott harcban szerezte meg őket magának. És a nyárról álmodtak, . az illatozó ürömről, szopós borjaik gyengéd .döfködéseiröl a tőgyük körül, és megsajdult a tőgyük, belényilam- lott valami a homályos mélységből, előre megérezve a jövendő tejet... És úszott a Föld a maga pályáján, magasan járó szelek mosták körül.. Nem kevésbé izgalmas a próza mellett a költemények fordítása sem. Erről Veress Miklós vall. Az Olvasó Nép című folyóirat pedig közli a modern lírához vonzódó szovjet Vjacseszlav Kuprija- nov szabadverseit. H. F. Tévétalálkozó Veszprémben Növekvő szellemi érdeklődés mellett rendezik meg az idén, tizenkettedik alkalommal, június 21. és 26. között a veszprémi tévétalálkozót. Egyre több alkotó aktív részvétele a versenyző művek színvonala, számos ősbemutató és a közönség érdeklődése jelzi a találkozó rangját. Ezúttal huszonegy televíziós alkotás — nyolc operafilm és tizenhárom drámai mű versenyez. Külöin-külön zsűri bírálja el az operai és a prózai műfajt. Tíz társadalmi zsűri is bekapcsolódik a bíráskodásba — az ő véleményük alapján adják ki a közönségdíjat. A találkozó főhadiszállásán a veszprémi művelődési központban két tanácskozásra is összegyűlnek a szakemberek. Az operáról tartandó kerekasztal-be- szélgetés előadója Srdjan Baric, a Belgrádi Televízió zenei főszerkesztője, Mikó András, a Magyar Állami Operaház «főrendezője, Wolfgang Nagel, az NDK Televízió zenei főrendezője és Leo Nadelmann, az IMZ elnöke lesz. A tévédráma és a közönség című szakmai tanácskozás előadójául Csepeli György szociológust, az ELTE szociológiai tanszékének docensét kérték fel. Az idén különös hangsúlyt kapott az alkotók és a közönség találkozása. Minden eddiginél több ősbemutatót tartalak a tévétalálkozó idején Veszprémben és a megyében. Bemutatják a Nagy Anna, kis Anna című Havas Pé- ter-filmet, Mihályfy Sándor alkotását a Napos oldalt, a Horváth Adám rendezte A nyomozás című filmet, amely Hollós Ervin és Lajtai Vera dokumentumnovellája alapján készült. . Itt kerül először közönség elé Mihályfi Imre Társkeresés és 'Zsurzs Éva Glória című filmje, amelyet Örkény István regényéből rendezett. Nemere László filmje, a Hetedik év Palotai Boris írásából született. A televíziós alkotásokon cívül játékfilm-ősbemutatóra is sor kerül, bemutatják Gothár Péter Megáll az idő eímű játékfilmjét. A fiatal művészek stúdiójának alkotásaiból két délelőtt és a szegedi, valamint a pécsi körzeti stúdió filmjeiből egy-egy délelőtt láthatnak bemutatót. Nemcsak a veszprémiek, hanem az egész ország közönsége figyelemmel kísérheti a XII. tévétalálkozó eseményeit. Június 21-én hétfőn a televízióban rendkívüli adásnap lesz. Az elmúlt 11 év díjnyertes színészei Üdvözlet Veszprémből címmel színes szórakoztató műsorban lépnek fel. Keddtől péntekig a 2-es csatornán a versenyben részt vevő műveket láthatják az egész országban, és naponta jelentkezik a Stúdió ’82 különkiadása Veszprémből. A veszprémi * tévétalálkozóra külföldi vendégeket is várnák. Az idén 17 országból érkeznek szakemberek, akik nemcsak a versenyprogramot tekintik meg, hanem délelőttönként kereskedelmi vetítésen a Magyar Televízió kínálatát, amelyet vásárlásra ajánlanak fel.. K. M. — No, ezzel meg is volnánk, kérem szeretettel. A kondenzátorral volt a baj, ahogy sejtet- tém. Most már nyugodtan televíziózhat a ház! — És jámbor arccal szedelőzködik; rakosgatja táskájába a műszereit. De tartásában, egész valójában valamiféle várakozás feszül — és Mária felérez erre. — Tartozom valamivel? — kap észbe hirtelen, és indul a szekrény felé, ahol a családi kasz- szát tartják. A fiú felnéz rá, lassan bólint. — Egy ígérettel. — Éspedig? — kérdi idegesen a lány. A fiú elmosolyodik — igen, ezúttal mosoly van az arcán, nem az a furcsa, ellenszenves vigyor, mint az elején. — Szeretném, ha megígérné, hogy egyszer magánemberként is találkozik velem, nemcsak így, hivatalos minőségemben... Mária hosszan, fürkészve nézi a fiút, aztán bizonytalanul felvonja vállát. — Hát... ha igazán akarj a Hogy is kezdődött? Édes istenem, hát hogyan kezdődik az ilyesmi? — tűnődött később a leány, ha visszagondolt az első időkre. Pontosan úgy, ahogyan a többi szerelem: észrevétlenül. Először csak érdekesnek találom az új ismerőst, aztán jól érzem magam a társaságában, végül hiányzik, ha egy-két napig nem látom ... És mire föleszmélek, hogy baj lesz, j$ volna menekülni: már késő! Ezúttal ahnyiban volt mégis más a helyzet, hogy Mária vizsgái -miatt csak igen-igen ritkán találkozhattak. Lali élt ugyan a gyanúval, hogy talán egyéb programok is akadályozzák a lányt találkozásaik gyakoribbá tételében, hisz néhány esztendeje ilyenkor, nyár elején, még maga is készült a vizsgáira —, de ilyen gőzerővel bizony soha nem tanult... Hogy milyen egyéb programok? Hát például Imre bácsi..'. Maga természetesen soha nem tett említést az öregről — még csak az hiányzott volna, hogy Mária gyanút fogjon ... Meg aztán: miért is felhőzné el az öröm ritka pillanatait, amikor együtt lehetnek?... A leánynak nyilván megvannak a maga lelkiismereti aggályai; nem kell bolygatni őket. Annak kell örülni, amit az élet önként idead; a többi nem reá tartozik. Ha pedig Mária azokon a napokon, amikor „nem* ér rá, mert tanul”, voltaképp az öreggel találkozgat —• hát istenem... Ez végre is természetes, miért ne találkoznék a menyasszony a vőlegényével?! 22. Ma talán harmadszor vagy negyedszer találkozhattak; Lali kirándulást indítványozott. Vác felé szaladtak ki a Trabanttal, de a fiú valahol Sződliget környékén lassított, aztán lekanyarodótt a Duna partjáig. Kis öblöcske mosolygott itt, szőke kavicsokkal, nagyárnyú fákkal. Mária inkább a napra ült le, jhadd simogassa arcát a lankadni nem, csupán enyhülni 'indult késő délutáni napfény. Lali vékony, kerek kavicsokat keresgél, azokat hajigál- ja aztán a lágyan pihegő, sima víztükörre. Fel-felkiabál örömében, amikor a kavics vékonyka korongja hatot-hetet „kacsázik” a felszínen, mielőtt a mély víz végképp elnyelné. Hirtelen órájára pillant, majd a leányhoz lép. — Nem vagy éhes? A lány kinyitja szemét, majd fejét rázza. — Nem. De egy kólát azért meginném. Lali furcsán néz rá. — Nem „meginnék”? Mária nemet int. — Ikes ige. Én iszom, tehát: innám, te innál, ő innék. — Fantasztikus! — csóválja fejét Lali, s indul a Trabant felé. Bent ülnek már, amikor dühösen/ szusszant egyet. — De az elektronikához akkor is én értek jobban! — És határozott mozdulattal megindítja a motort. Egy kis eszpresszóban üldögélnek az országút mentén. A fiú előtt kávé, a lány előtt sütemény és kóla. — És ezt a fusizást még meddig akarod csinálni? — kérdi hir- telenül a lány. Lali meglepve pillant rá, mert eddig másról beszéltek. — Mondtam már, nem? Amíg összejön a pénz a lakáshoz a beugróra. — Mennyire vágy? — Miért érdekel? A lány arcán pír fut fel a homlokáig. — Mit képzelsz?! Csönd. Lali nem ismerteti az elképzelését. (Folytatjuk.) fiatalokról - fiataloknak Akinek inge... Amajsai múzeum mecénásai i Üzemben dolgozó ismerősöm meséli: — Élénk vitába csöppentem a minap az egyik munkahelyen. Érdeklődve hallgattam a fiatal kolléganők érveit és ellenérveit, ám a szóváltást előidéző ok — amelyre csak homályosan utaltak a jelenlévők — ismeretlen maradt számomra. S mivel érdekesnek, sőt izgalmasnak sejtettem a témát abból a néhány mondatból, amelynek akaratlanul is fül tanúj a voltam, illendőség ide, illendőség oda, bizony kereken rákérdeztem: miről is van szó? — Beszélgetünk — hangzott fel azonnal az elutasító válasz, és a vita hirtelen abbamaradt. Mit tagadjam, bántott a bizalmatlanságuk, annak ellenére, hogy titokban erre az eshetőségre is felkészültem. Ám a dolog nem hagyott nyugodni, ezért taktikát változtatva másra tereltem a szót, s csak később, egy alkalmasnak látszó pillanatban tértem vissza ismét az első percek- bén hallottakhoz, a vita lényegéhez. Az ártatlan kis- csel bevált: időközben oldottabbá lett a légkör, és a fiatalasszonyok beavattak „titkaikba”. Jól sejtettem: a vita izgalmas kérdések körül bontakozott ki, A fiatalok, az iskolapadot egy éve, vagy még rövidebb ideje a munkapaddal, íróasztallal felváltok fogadtatásáról, megbecsüléséről, tevékenységük értékeléséről volt szó. — Nem vesznek minket komolyan. Lekezelnek — panaszólta a tizenkilenc éves fiatalasszony. — Orrolnak ránk, mert szépítés nélkül' megmondjuk a véleményünket — tette hozzá hasonló korú társa. Mit tehettem ezeket hallva? Vitatkoztam, mert vitatkoznom kellett. Elmondtam, amit én igen, ők talán kevésbé tudtak (a középiskola padját koptatták még akkoriban), hogy éppen „ez a gyár, amely a munkaadójuk, tett igen sokat a fiatal szakmunkások bérének emeléséért, s áldozott százezreket az ifjak sportolási, köz- művelődési és szórakozási lehetőségeinek megteremtésére. Érveltem az ifjúsági törvénnyel, az ifjúsági parlamentek kétévenkénti fórumrendszerével, amelyet éppen azért hoztak létre, hogy a fiatalok a korábbinál is eredményesebben hallathassák hangjukat. Tucatnyi példát soroltam fel a fiatalok megbecsülésére, elismerésére, ám vitapartnereim arcáról lerítt: nem győztem meg őket. S a dologban éppen ez az, ami elgondolkodtató. Mert végül is hiába a nemes szándék, a helyes központi akarat, ha a helyi végrehajtásba hibák csúsznak, ha vannak felnőttek, akik lekezelik a fiatalokat. Főnökök, akik személyes sértésnek veszik, ha ifjabb munkatársuk hangot ad, esetleg nem éppen hízelgő véleményének némely dolgok kapcsán. — Vannak ilyen felnőttek, ilyen-olyan rendű, rangú vezetők? — tette fel a kérdést önmagának üzemben dolgozó ismerősöm. — Bizony akadnak. Ifjú munkatársnőimnek azonban tud- niok kell: a többség nem ilyen! A felnőttek, vezetők többsége igenis megbecsüli — ha nem is mindig érti — a fiatalokat, örömmel veszi, támogatja újat. jobbat akaró tettrekészségüket, építő, alkotó tevékenységüket. így' hát akinek nem inge, ne vegye magára. Ám aki a magáéra ismer, az bújjon ki belőle minél előbb! S. B. • A négylábú ágas-bogas alkalmatosságon csurgott a tej, túró lett belőle. A majsai gyűjtemény részlete. Közgyűjteményeink gyakorta bővülnek ajándékozással. Különösen örvendetes, ha új intézmények gyarapodnak ily módon. Erre mostanában a kiskunmaj- saiakat említhetjük követendő példaként. A Jonathán Termelőszövetkezet Helytörténeti Gyűjteményének létrehozása és gazdagodása nagyrészt a lokálpatrióta jótékonykodóknak köszönhető. Kezdetben a majsai származású dr. Palcsó Béla fogorvostól, a kecskeméti megyei kórház adjunktusától kapott legtöbb néprajzi tárgyat a múzeum. Gaál Miklós, a ^ZÖLDÉRT Vállalat helyi telepvezetője a pásztorélet emlékeivel, Csík Antal gyűjtő pedig ugyancsak értékes, néprajzi anyaggal ajándékozta meg az intézményt. Üzenet Beck Gábor — született 1857-ben — aligha sejtette halálos ágyán, 1928-San, hogy szeretteire minő sors vár. Családjának szomorú krónikája a gránit sírkőről röviden: — Lanyát (Bella, 54 éves), fiát (Jenő 47 éves), a Duna lékjébe lőtték, ÍJjvidéken. Unokái, Mír a (11 éves), And- rija (9 éves) szintén a csendőrgolyók által lelték halálukat. BecTcné. Fischer Rozália (79 éves) koncentrációs táborban pusztult el. Akárcsak Lajos nevű fia (51 éves), felesége (42 éves) és az unokák, Vera (18 éves), Gáborka (8 éves). A sírfelirat nemesen metszett betűit a kiskunmajsai zsidó temetőben megdöbben- ten olvasom. Még szomorúbb a látvány, földredöntött obe- liszkek, széttört márványlapok. A temető kulcsát őrző nénitől tudom, a rendőrség is nyomoz a vandál pusztítók után. És megvetéssel beszél „ezekről a fiatalokról”. Sörgőzös energiák felszabadulása? Vagánykodás? Vagy csak egyszerűen ostobaság? Esetleg mindez együtt? Szégyenkezem. Helyettetek is, fiúk., Lehet, hogy ti már elfelejtettétek azt a kora tavaszi tombolást. Mégis, ha eljutna hozzátok az üzenet, kérlek benneteket, gondolkodjatok. Emlékezzetek azokra, akik a téboly tombolásának áldozatul estek. És akkor nem a temetőben köttök ki- .. Ahová ugyan mindannyian eljutunk. Fölösleges talán emlékezhetni: ti is ... —y —a Itt minden varrat kiváló minőségű Fiatal hegesztők a Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyárában. A múzeum legújabb mecénása Fodor Ferenc csólyospálosi fiatalember, a Szegedi Tanárképző Főiskola végzős hallgatója. Adományát — a_régi paraszti életmód, gazdálkodás ma már kevesek által ismert eszközeit. — a csólyosi tamyavilágban gyűjtötte. A földművelés szerszámait, a hagyományos tejfeldolgozás, kendermegmunkálás, szőlőművelés, az állattartás kellékeit láthatjuk együtt. Az ajándékgyüjteményt jelenleg kiállításon mutatja be a múzeum. Az érdeklődők — ha nem ismerik — megtudhatják például, hogy mi a sajtár, a faragójancsi, á csumiszló, -a tejcsurgató, la palóka. R. M. Nektárok családtervezője Ha valaki gyártmányfejlesztő egy üdítő italokat készítő üzemben, bizonyára kora ifjúságától vonzalmat érez a gyümölcslevek iránt. E feltételezésen jót nevet Málnámé Szabó Tünde, s hozzáteszi : — A baj nem az volt, hogy leittam a befőttekről a levet, de vízzel utána föltöltöttem!... A pákosztos v gyerekből azután 1974-ben diplomás tartósítómérnök lett, aki a borászati tudományok iránt is vonzalmat érzett. A • Szikrai Állami Gazdaság után — egy esztendeje ennek — a Kunbaj a^s-Bácsszőlősi Állami Gazdaságot választotta munkahelyéül. Energikus, határozott fiatalasz- szony. A beszélgetésünk elején tisztázza az üdítő italok és a gyümölcsnektárok közötti különbséget. A rögtönzött előadásból megtudhatni: az üdítőkben kevesebb a gyümölcshányad (5 százalék), a nektárokban 25 százalék. Szóval majdnem olyan a nektár, mint a befőttlé. Csak finomabb ... Az ÁGI jnevet viselő nektárok egyikét, a meggyből készültet már gyártják. „Útban” van a család legfiatalabb tagja is: a málnanektár. Születésének egyik „bábája” a szőkehajú Tünde. — A termékünket már minősítette a KERMI. Engedélyezték. A málna-nektár alma alapanyagból készül, melyhez a málnát a dunántúli társgazdaságoktól szerezzük be. — Hogyan „keletkezik” egy új üdítő ital? ' — Eléggé bonyolultan! Először is kell hozzá alapanyag. Utána ki kell fürkészni, hogy a fogyasztóknak mi a kívánságuk. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a kereskedők igényét, hiszen ők tudják, mire áhítoznak a vásárlók. Ezenkívül még a szakma szigorú követelményeinek is eleget kell tenni. — A fogyasztók ízlése, igénye mennyire fontos? — A legfontosabb. Például mindenütt a világon kedveltek a zöld- séglevek, a paradicsomlé. A hazai ízlés azonban nem tudta igazán megkedvelni ezeket. Tehát a hagyományos ízlést figyelembe kell vennünk, ha a sikerre számítunk. — Gyarapodik-e az ÁGI-csa- lád? ‘ — Reméljük, hamarosan. Szeretnénk egy kalóriaszegény, cukorbetegeknek is ajánlható tonik- kal kirukkolni. Ennek az italnak a kellemes keserűségét gyógyfü- vekkel érjük el. — A munkáról már sokat beszéltünk. A következő kérdés: hogyan érzed magad ebben a gazdaságban? — Köszönöm, jól. Alkalmat kapok arra, hogy bizonyítsak. —És otthon? — Bácsalmáson lakunk. Két gyerekem van: a fiam most volt első osztályos, a lányom még nagycsoportos óvodás. Reméljük, szép nyár vár rájuk, mindkét nagymamához hivatalosak. (A szerkesztő közbevetése: Ha ők is megisszák a befőttlevet a nagvi éléskamrájában, akkor „biztosított” az utánpótlás?) Nagy Mária /
