Petőfi Népe, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-02 / 127. szám

1982. június 2. • PETŐFI NÉPE • S TIZENHÁROM RÉGI - TIZENHÁROM ÚJ Ismét Vízipók - csodapók INDULATOK EGY MAJDANI KÖNYVESBOLT KÖRÜL Kískunmajsán olvasni akarnak... Tisztelt Végrehajtó Bizottság! Mi — kiskunmajsai fiatalok — a nagyközségi tanács költség- vetési üzemének KISZ-fiataljai, azzal a kéréssel fordulunk önök­höz, hogy szíveskedjenek meg­teremteni annak a lehetőségét, hogy a Müveit Nép Könyvterjesz­tő Vállalat Kískunmajsán köny­vesboltot telepítsen. A beruházás a fenti vállalat részéről rendkí­vüli lehetőségeket hoz magával a nagyközségbe, nem beszélve ar­ról, hogy a könyveket szinte meg­jelenésük pillanatában vásárol­hatnák meg a majsaiak, s nem kellene egy-egy könyvért Kiskun­halas, Kiskunfélegyháza, Kecs­kemét vagy Szeged boltjait vé­gigjárni. A kérésünk az, hogy a kínálkozó lehetőséget ne dobjuk el, s a nagyközségi tanács végre­hajtó bizottsága döntésekor mér­legelje álláspontunkat is. Kiskunmajsa, 1980. szeptember 26. □ □ □ Hasonló tartalmú levelet írtak még 1980 őszén a gimnázium, a Cipész Ktsz, a MEZŐGÉP 6-os gyáregysége és a pedagógusok KISZ-fiataljai is, kérelmüket több mint háromszázan írták alá. A nagyközség akkori KISZ-titkára, Lakatos Tamás kísérő levelében arra kérte a tanács vb-titkárát, hogy a könyvesbolt létesítésével kapcsolatos eredményekről, dön­tésekről írásban adjon választ a kérelmezőknek. Tekintettel arra, hogy köny­vesbolt azóta sincs Kiskunmaj- sán, felmerül a kérdés: Válaszol­tak-e az illetékesek egyáltalán ezekre a levelekre. figyelembe vették a fiatalok kérését? □ □ — Tudomásom szerint — vá­laszol a címzett Csávolyszki Lász­ló vb-titkár —, dr. Vedres Fe­rencné, művelődési felügye­lő 1980 decemberében szóban tájékoztatta a levélíróikat a vb döntéséről. — Ez a döntés elutasító volt? — Igen. Bár dr. Vedres Fe- rencné talált megfelelő, köz­pontban fekvő helyet a Művelt Nép könyvesboltja számára, ezt a Kiskunfélegyházi Szolgál­tató Ktsz kapta meg, most már fodrászüzlet van azon a helyen. — Miért döntött így a vb? — Fodrászüzletre Is szükség volt, meg könyvesboltra is. A he­lyi áfész a Művelt Nép jelentke­zésének hírére felajánlotta, hogy ők saját helyiségükben, ugyan­csak központi helyen, nyitnak könyvesboltot, s így azt gondol­tuk, mindkét kérdés megoldódik. Írásos nyilatkozatot kértünk er­re vonatkozóan az áfésztől, mely­ben kötelezték magukat, hogy boltjukat, 1981. június 30-ig meg­nyitják. — így utólag mi a véleménye a történtekről? — Nem akarok megbántani senkit. Jobb a békesség. □ □ □ A Kiskunmajsa és Vidéké ÁFÉSZ elnöke Sípos Jenő kész­ségesen fogaá oklevelekkel ta­pétázott, tágas irodájában. — Mivel az építők nem tudták idejében átadni új vendéglőnket, nem szabadult fel ennek - követ­keztében a könyvesbolt számára' kijelölt boltunk sem, ez a késede­lem oka. Ennek ellenére mi to­vábbra -is komolyan gondoljuk azt, amit annak idején megígér­tünk: másfél hónapon belül meg­nyitjuk könyvesboltunkat. — A könyvforgalmazás köz­tudottan államilag támogatott tevékenység, s ezért azt általá­ban az állami könyvesboltok vég­zik. Nem lesz ráfizetéses ez a bolt az állami támogatást sem élve­ző áfész számára? De igen. Ezzel számoltunk. A szövetkezetünk ellátási körzeté­be tartozó terület több mint hu­szonegyezer lakója számára azon­ban olyan szolgáltatásokat is kell- nyújtani, amelyek nem hoz­nak hasznot. — Mivel magyarázza a fiatalok Müveit Nép melletti kiállását? — Fölbiztatták, elkápráztatták őket. A Művelt Nép azt ígérte, hogy „ékszerbolt szépségű” köny­vesboltot hyitnak Majsán. Miért nem tették? — Sok maisaiban — a könyves­bolt körüli huzavonát látva — megfogalmazódott az a vélemény, hogy a konkurenciától félve az áfész presztízsüggyé nagyította föl ezt a kérdést, ami azért is kü­lönös, mert egy ráfizetéses üzlet­hez ragaszkodnak. — Nem hagyom beugratni, pro­vokálni magam — ragadja el az indulat beszélgetésünk során először az elnököt. — Dr. Vedres Ferencné — akit egyébként mély­ségesen tisztelek —, csinált presz­tízst ebből, ő ragaszkodott a Mű­velt Néphez. Még egyszer kér­dem: miért nem hozták létre ezt a bizonyos „ékszerdoboz szépsé­gű” boltot? Minket nem rótt vol­na meg senki azért, hogy nincs könyvesboltunk. / — A megyei főnökeik sem? — Lassan be is fejezhetjük ezt a beszélgetést. Egyszerű az ügy: meguntuk a felhívásokat, a biz­tatásokat, s eldöntöttük, lesz könyvesboltunk még akkor is, ha az gazdaságtalan. S ehhez most már ragaszkodunk. □ □ □ Darázsfészek — ügy ez, min­den érdekelt, felszisszen, ha be­lenyúl. Kakuk János, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat cso­portvezetője is indulatossá válik, amikor a majsai könyvesbolt ügyében érdeklődöm abrosznyi területű irodájában. — Nem értem Majsa tanácsi és áfész vezetőit, miért ragaszkod­nak egy kifejezetten gazdaság­talan üzlethez? Ilyen eset, mint Majsán, még nem fordult elő vállalatunk történetében: föl­ajánlottuk, dr. Vedres Ferencné kérésére, hogy másfél — két millió forint értékű könyvkész­letet helyezünk ki oda, ha bérel­hetünk egy megfelelő helyiséget. A helyi áfész miért nem egyéb boltjaira költi ezt a pénzt? Mi tőkét vittünk volna oda, nekik nem kell a kétmillió. Arról nem is szólva, hogy országos kapcso­lataink, szervezetünk révén a legfrissebb, legkeresettebb köny­veket tudjuk szállítani. Termé­szetesei? a mi könyvesboltjaink is ráfizetésesek zömmel, de mi ál­lami dotációval dolgozunk, amit az áfész nem tehet meg. A maj­sai tanács vezetőit azért sem ér­tem, mert nekem személyesen megígérték még 1980 őszén a vb- döntés előtt, hogy minket támo­gatnak. — Ha újból lehetőségük nyíl­na majsai boltnyitásra, újból vállalnák ezt a feladatot? — Igen. Ha egy megfelelő, jó fekvésű helyen lévő helyiség kul­csait holnap megkapjuk, rá két hónapra megnyitjuk a boltot, s ott harmincezer kötetes könyv- állomány várja a vásárlókat. □ □ □ Változatlanul soft a kérdőjel. Miért ragaszkodik a Kiskunmaj­sa és Vidéke ÁFÉSZ egy ráfizeté­ses üzlethez? Dacból? Igaz, Ma­gyarországon dacból még nem nyitottak könyvesboltot, de hát ez elég költséges mulatság. A Művelt Nép ugyanakkor nagyobb, jobban forgó készletet, „ékszer­doboz szépséget” garantál. A legnagyvonalúbban akkor járna el az áfész, ha könyvesbolt­ra kijelölt helyiségét bérbe ad­ná a Művelt Népnek. Node ehhez — szemléletben legalábbis — népmeséi fordulatra lenne szük­ség.. Csodák pedig, ugyebár nin­csenek. Kozma Huba Régi ismerőst láthatnak viszont a nézők a szombati meseprogram­ban: 1978-ban aratott nagy sikere után immár másodszor tűzi műso­rára a Vízipók—Csodapók-soroza- tot a Magyar Televízió. A mos­tani újrajátszás — remélhetőleg: a nézők örömére — nem fejező­dik be a 13. rész vetítésével. Idő­közben ugyanis elkészült ‘ újabb 13 mesefilm is az aprócskfa vízi, szárazföldi hősök további kaland­jairól. Sikeres úton jár a sorozat, mert egyesíti a realitást és a mesét, a mulattatást és a természettudo­mányos ismeretterjesztést. A sze­replők: a nyolcszemű vízipók, .a keresztespók, a csigák, a dongók, a legyek, a méhek, a tücskök és mások bizony kevés ember érdek­lődését keltenék fel. mert nem mondhatók igazán szépnek. De: igazabbak! Történeteik nemcsak érdekesek, de tanulságosak is, ki­csiknek, nagyoknak egyaránt. A Vízipók—Csodapók második tizenhárom folytatása is Kecske­méten, a Pannónia Filmstúdió Műtermében készült, a munkák csaknem egy évig tartottak. Az al­kotók: Bátai Éya, Katona János, Kricskovics Zsuzsa, Hernádi Osz­• Tojáscsösz kár, Tóth Pál animátor, Neuber- ger Gizella és Molnár Péter hát­teresek, Pólyák Sándor és Pethes Zsolt operatőrök. A sorozat írója dr. Kertész György, dramaturgja Bálint Ágnes, rendezője Szabó Szabolcs, társrendező: Haui József. A stúdió meglepetése: 1983-tól a mozikban is látható lesz a Vízi­pók—Csodapók, már készülnek az egyes epizódokat összefűzd beté­tek. Hamarosan boltokba kerül­nek a Vízipók—Csodapók figurái­val reklámozott termékek. Az alkotók remélik, hogy a né­zők nem babonásak, tehát nem te­kintik baljós jelnek, hogy a soro­zat 13 részből áll... H. J. • Úszik a csigaház Ásatások a megyében KÉPERNYŐ Késői műsorok A kecskeméti Katona József Múzeum valamennyi régésze a szabadban tölti a tavaszi, nyári hónapok legnagyobb részét. A megye különböző részein kutat­ják a letűnt korok földben visz- szamaradt kultúráját. Kunpeszéren ketten dolgoznak. H. Tóth Elvira és Horváth Attila március közepe óta szarmata ko­ri temetőt vallat a falu határá­ban. E munkát nem (tervezték eredetileg. Bejelentésre kezdték el a próbaásatást, s ott kellett maradniuk, mert kiderült, hogy a második—negyedik század ér­tékes lelőhelyére találtak. Székely György régész Nyár- lőrincen, Hetényegyházán és Ti- szakécskén középkori temetők, település-, illetve építményma­radványok feltárásával foglala­toskodik. Biczó Piroska rövide­sen folytatja azt a nagyszabású feltárást, amelyhez évekkel ez­előtt kezdett hozzá, s melynek nyomán országos mércével mér­ve is jelentős középkori kultúr­történeti központ maradványai bontakoznak ki Bátmonostor ha­tárában. Mindezek mellett folytatják a régészek az M—5-ös autópálya Bács-Kisjtun megyét átszelő nyomvonalának a bejárását. En­nek az a célja, hogy az esetleges lelőhelyeket feltérképezzék, s ha szükséges, • az útpálya építése előtt elvégezzék a leleletmentése- ket. R. M. AZ OLDJUK MEG ... sorozat alaposan megijesztett. Az idei érettségi feladatokat bemutató műsor láttán először arra gondol­tam: mi mindent felejtettem. Ki­csit megvigasztalt az a fölisme­rés: mi még egészen mást tanul­tunk biológiából, fizikából. Mást és másként. Vagyis a világ előre megy. A természettudományi tár­gyakból többet követelnek, mint két-három évtizede. Jók időnként az ilyen kijózanító műsorok: kö­zelebb hozza az idősebbeket a fia­talabbakhoz. Kedvcsináló is. Amint lesz egy kis időm, kölcsön­zők valahonnan néhány gimná­ziumi, szakközépiskola tanköny­vet, belenézegetek, mégiscsak ab­szurdum, hogy olykor mintha kí­naiul beszélget volna a kamerák előtti tanár. Hányán éreztük így, régen érettségizettek. MÁR A LEGTÖBBEN pihenőre tértek, amikor újra sugározta a Fele köztársaság-ot a tévé. Mél­tán kapott díjat Miskolcon. Ma­radandó értékű, elgondolkoztató riportfilmet készített a távoli or­szágba látogató stáb. Az ítélke­zést, a véleményformálást a né­zőkre bízta. Csak ragaszkodott a tényékhez, csak olyannak muta­tott be egy országot, amilyen. Irigyelhetjük fővárosa mesés tisz­taságát, hatalmas palotáit, meg­értjük frontvonal-helyzetükből adódó gondjaikat. De a legkiseb­bek is menetoszlopban masíroz­nak az óvodába ... SZERENCSÉRE Doráti Antalt, ezt a tündöklőén okos, ezt az ih- letetten okos művészt csak perce­kig feszélyezték házigazdájának közhelyei. Még Kodálytól. Bar­tóktól, Weiner Leótól tanulta ko­runk egyik legnagyobb muzsiku­sa a felszínes külsőségek, a félre­vezető udvariaskodások mellőzé­sét. Kíméletlen őszinteségük a vi­lág. a művészet, az egyes művek benső törvényszerűségeinek kuta­tására is jellemző. A vendéglátó szépelgő jelzői, anekdotikus kité­rői ellenére a hetvenhat évesen is csodálatosan fiatal karmester akaratlanul is a nagyság termé­szetrajzát vázolta föl azoknak a keveseknek, akik vasárnap késő este végignézték ezt a remek mű­sort. Mit csinált fiatal kora óta az egykori gordonkás, az ünnepelt zeneszerző, dirigens. Gondolko­dott. Kereste a dolgok értelmét. Amit Kodály Páva variációról elmondott az maga volt a tömény igazság. Hogy szólhatott keze alatt a forradalmi dalból komponált muzsika! A nagyon szigorú, a ma­ga dolgaiban csodálatosan sze­mérmes szerző igen csak boldo­gan mondhatta a Doráti-koncer- ten: „másodszor, még jobban szólt” „Még jobban”, ritka elis­merés az ilyen fokozott dicséret Kodálytól. Doráti a semmitmodó, csapop- góan ötletszerű, egy-egy ilyen for­mátumú életmű kibontására, föl- ragyogtatására alkalmatlan kérdé­sekről mind inkább függetlenítve magát megkomponálta a magyar televízió egyik legértékesebb portréfilmjét. Éppen olyan zseniá­lisan egyszerűnek mutatkozott, mint a valóságban. írhatnám így is: egyszerűen zseniális volt. Heltai Nándor (7.) Szász Bálint megértő pillantást vet Bagyulára, majd Réz Ernőt simogatja végig atyai tekintete, és nyájasan bólint. — A kérdést alaposan meg- hányjuk-vetjük, elvtársák! Bagyula a szája szélét rágja. — Megmondom az őszinteséget úgy ahogy van: elmennek az em­berek! Ha legalább tíz elektro­mos targoncát nem kapunk, le­áll az anyagmozgatás! — Tíz targoncát? — Réz a tér­dét veri, úgy mulat. — A mai ta­karékosság mellett? Sírjak vagy röhögjek, Bagyula kartárs? Kis csönd van, a tűnődés csönd­je. — A műhelyben hogyan látják ezt a problémát, Kovács bácsi? — fordul oda Fülöp főmérnök a művezetőhöz. Amaz sóhajt. — Nehéznek, Fülöp elvtárs. Ré­gi gondunk ez nekürtk is, hiszen mióta törjük már a fejünket a műhelyvezető kollégákkal! Most leginkább az a vélemény, hogy talán még a konténerezés lenne a legjobb megoldás ... —! Nincs rá keret! — kiáltja Réz Ernő teli torokból. Megint csak csönd. — Tiborkám, neked mi a véle­ményed? — kérdi Fülöp most a helyettesétől, f— Néhány elektro­mos targonca talán csakugyan nem ártana ... Kvázi státusszim­bóluma' is lehetne a vállalat­nak ... A konkurrencia beleőrül­ne! — ^Úristen! — kap a fejéhez Réz Ernő. — Ezt komolyan gon­dolod, Gézám? — Kancsó, víz áll előtte, tölt magának, és mohón kortyol. — Mennyibe kerül egy olyan tragacs? Bagyula fölpattan, odalép hoz­zá, lehajol. — Akármennyibe, még mindig olcsóbb, mintha leáll a szállítás! Ide figyeljen, Réz szaktárs! Ma is mi történt! Odajön hozzám a' só- gorkám, én hoztam be két éve az üzembe, odajön és azt mondja: Te Gyula, én leszámolok! Szász'igazgató ránéz. — Még a sógora is?! — kérdi megbotránkozva. 'Bagyula int. — Számolsz ám, mondom, azon a kopasz fejeden számolod a szőrt! Majd én lekeverek neked egypárat, ha nem férsz a bőröd­be! Ezért'hoztalak én be ide té­ged, hát ezért adom én neked a legjobb melót, ezért viszel te egy ládát két normában, hogy elibém merj pofátlankodni ezzel a pi­maszsággal?! Na, erre aztán ri- mánkodott, hogy jaj, édes Gyu­lám, jaj, drága Gyulám ... Hogy én miiven hálás vagyok neked!... — És marad? — néz rá Fülöp Géza. Az anyagmozgató fejét rázza, tálták. Visszamegy a régi helyére. — Mit csinált azelőtt? — kérdi Tibor. — ‘Sajnos, nem.- Mert rehabili­— Könyvelő volt nálunk, ott­hon a téeszben. De mellékbünte­tésként a* közügyekből is eltiltot­ták, az csak most járt le. — És hol sikerült elhelyezked­nie? — kérdi Szász Bálint. — Hát otthon; a téeszünkben. — Mint éjjeliőr? — firtatja részvéttel Réz Ernő. — Ugyan! — Bagyula indul vissza a helyére. — Mint főköny­velő! Réz szeme az égnek, úgy só­hajtja, mélyről: — Van még remény! A műszaki igazgató összeveri a tenyerét. — Kartársak, ne folytassunk magánbeszélgetést! Szász körülnéz. — Bizony! A kérdést alaposan meg kell hánynunk-vetnünk, elv­társak! A szállítók főnöke legyint. — Hát úgy, ahogy van, meg­mondom az őszinteséget: ne hív-, janak Bagyula Gyulának, ha eb­ből így lesz rendes anyagmoz­gatás! Szász igazgató fölemeli a kezét. — Csak semmi idegesség, elv­társak! A kérdést alaposan meg- hányjuk-vetjük! Azért vagyunk itt! Az asztalon most újból fölcseng a telefon. — Halló, Fülöp-titkárság — szól bele Gitta. — Á, te vagy az. Ka­tikám? Igen, még itt van. Sőt: itt vagyunk! Máris adom! — Nyújtja a kagylót Tibor felé. — Magát kérik! A férfi kelletlenül átveszi a hallgatót. — Tessék, én vagyok. — Beszéltél már apáddal? — De szivem, hát még itt ülök az értekezleten! — Csak ne húzd sokáig az időt! — koppan keményen Kata hangja. Tibor szeme előtt lila karikák szivárványlanak. — Nem én vezetem az ülést! — mondja halkan. — Jó, jó! Akkor is siettesd! És még ma beszélj apáddal! Csönd. — Hallasz? Tibornak nyelnie kell, hogy ne üvöltés törjön ki a torkán, csu­pán kiáltás, — Még ma, persze! Csak most hagyj dolgozni, nagyon kérlek! — S mielőtt Kata még bármit vá­laszolhatna, gyorsan hozzáteszi; — Szervusz, fiacskám! — És le­vágja a kagylót. — Valami baj van? — hajol hozzá FülöpJ amint visszaül a he­lyére. — Mi történt, Tibikém? — Ah, ne is kérdezd! — int dühösen amaz. — De az esti programot azért nem befolyásolja ?! t.. — Nem, dehogy — mosolyog Tibor. — Várunk! Fülöp még közelebb hajol, s még jobban ■ halkit a hangján. — Este majd ezt a szállítási dolgot is megbeszéljük ... Szépen, nyugodtan, négyszemközt. Ahogy szoktuk ... Helyes? — Természetesen — súgja visz- sza Tibor. — Akkor az értekezletet be is rekeszthetjük... — Persze! Fülöp az igazgató felé fordul. — Szász elvtárs, volna egy javaslatom! Fejezzük most be ezt a rendkívül értékes információ­kat nyújtó, roppantul eredményes értekezletet azzal, hogy a belső spedíció problémáját további ex- tenzív és intenzív diszkussziók tárgvává tesszük, addig is, amíg sikerül kialakítanunk a hprizon- t.ális és vertikális belső anyaesoe- díció ontimális modelljét. Egvetr értesz. Szász elvtárs? — Tökéletesen! — bólint lelke­sen az igazgató. — A döntő az, hogy a fölmerült kérdéseket, mint az energiatakarékosság és a haté­konyság ... — körülnéz, nyel egyet —, illetve mint ez az anyag- mozgatás is, ugye, mindig alapo­san meghányjuk-vessük, elvtár­sak, hisz a kollektív bölcsességnél nincsen nagyobb bölcsesség! E mélyenszántó gondolat jegyében az értekezletet berekesztem! Gitta az órájára pillant. — Két óra hat. Négy perc múl­va ott a kocsi a főkapunál, igaz­gató úr! — Rákacsint Fülöpre. — Hiába tiltakozik: szervező­zseni ! 8. A folyosón vannak már, Fülöp — a főkapuhoz igyekeztében — elmegy Tibor mellett, s odahajol hozzá. — Várj meg, Tibikém. Remé­lem, belátható időn belül végzek odafent, és akkor együtt mehe­tünk fel hozzátok. A kocsival té­ged is hazaviszlek. — Előre is köszönöm. — De nem zavarjuk olyan ko­rán Katalint? — Nem hiszem — mondja bi­zonytalanul Tibor. — S h^ netán igen: majd különvonulunk... A szállítás ügyét úgyis meg kell be­szélnünk ! — Hánynunk-vetnünk! — eme­li fel az ujját Fülöp vigyorogva, aztán sietősen kezet nyújt, és szalad a lépcső felé. Ott bandu­kol akkor már Kovács művezető is, Bagyulával: igyekeznek visz- sza a műhelybe. Fülöp éppen mellettük siet el. amikor utóléri őket Tibor hangja: (Folyt, köv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents