Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-14 / 111. szám
1982. május 14. • PETŐFI NÉPE • 5 DUNA MENTI DARÁZSFÉSZEK Értelmetlen háborúskodás — iskolaügyben GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Dunaszentbenedek és Géderliak lakossága a következő itanévtől ki akar lépni a három általános iskola irányítására 1975-ben Úszódon létrehozott közös igazgatóságból. "Az önállósodás szándéka hajítja őket: saját maguk kívánnak „rendelkezni oktatási intézményükkel. Az emberből — a hír hallatán — legalább egy kérdés azonnal kibuggyan: mi van emögött? Elégedetlenség, harag, vagy csak alaptiálan presztízsfél- tés? Szó sincs körzetesítésről A kalocsai járási • hivatalban András Miklós és Mike János tanulmányi felügyelők minden megnyilvánulásán érződik: végképp elegük van az ügyből, legszívesebben ők is „kiszállnának”, ha lehetne. — Kérem szépen, ez nem körzetesítés, itt szó sincs ilyesmiről — magyarázzák felváltva. — A három, egymástól három—öt kilométerre levő kisközségben a ■ diákok létszáma úgy alakult, hogy a hatályos jogszabályok szerint .a felső tagozatokban veszélybe került az oktatás osztottsága. Ez további színvonalromlást eredményezett volna. Néhány pedagógus és a gyerekek nem egészen egy hatodának rendszeres mozga-' fásával viszont —, ahol a létszám ezt indokolta — összevontuk az azonos évjáratúakalt, az intézetek vezetését pedig — a munka optimális elosztása, megszervezése érdekében — egy központi igazgatóságra bíztuk. — És ha nem ez történik?> — Tessék, mutatom a statisztikát. 1975i—76-ban négyszázöt- venketten jártak a három iskolába, az idén háromszázhetvenegy a tanulók száma. Tehát csők- . kenő tendencia érvényesül. Most Úszódon harmadik és negyedik, Benedeken második és ötödik, Géderlakon nyolcadik ‘osztály nincs. Naponta 59 gyerek utazik, és a szakos ellátottság mindenütt meghaladja a 80 százalékot, ami megegyezik a járási átlaggá). Azelőtt ez 50—60 százalék volt, és sok képesítés nélküli tanító dolgozott, manapság viszont legfeljebb helyettesítenek. Visszalépés lenne * Czár Margit második éve tölti be az egyesített iskolai igazgatói tisztséget, de 1975 óta ő már a negyedik e poszton. Foktői lakásán beszélgetünk, indulatok nélküli, nyílt szívű. Fiatal kora ellenére megkeseredett ember benyomását kelti. Bonyolult dolog ez, higgye elNHa fölbomlik a jelenlegi, igazán nemesi céllal kialakított szervezeti forma, az mindenképp a tanítás eddigi színvonalának rovására megy. El sem tudom mondani, mekkora visszalépés lenne- es milyen ésszerűtlenség! Néha az az érzésem:, önző, egyéni érdekek játszanak közre, és minden más csak sokadrangú kérdés ebben az ügyben. Barabás Imre, a géderlaki igazgató- helyettes vezetői értekezleten már többször hangoztatta: neki így nem felel meg, ő ezit nem csinálja. A benedekiek meg azzal érvelnek, hogy Úszód bekebelezi a másik két települést. Hát nem nevetséges?! — Valóban ... IMég ha az elvándorlástól, a falu népesség- megtartó erejének gyengülésétől tartanának... . ^ —. Ne féljen, fölemlegették azt is. De szerintem tegyen többet ezért a termelőszövetkezet. Javítsa a szociális körülményeket, adjon szolgálati lakást, mert ilyesmi eddig eszükbe sem jutott. Az elnök is csak hajtogatja a magáét, mert ő- mondanom sem kell szintén a különválás mellett kardoskodik. Tetejében még — mint. egyetlen, monopol helyzetben levő gazdasági vezető — befolyást gyakorol a azülőkíe és a tanácstagokra is. Szomorú,, sajnos ... Legyen korrekt együttműködés Kun Lászlónak, a dunaszen'tbe- nedeki Üj Hajnal Tsz elnökének irodájában elég fél mondattal jelezni a témát, máris megsűrűsödik körülölt,tünk a levegő.' Barátságos- modora megtéveszti áz idegent, mintegy békésen füstölgő, közben meg folyton kitörni készülő vulkán. — Az á tapasztalatom, hogy. ’75-ben a nevelők körében sem Munkatársunk darázsfészekbe nyúlt a téma feldolgozásánál. A csípések alighanem őt sem kerülték, vagy kerülik el. Az anyagfelvételt és a cikk megszületését kővetően döntöttek a községek. Az Írást viszont most közöljük, a látszatát is kerülve annak, hogy bármiféle külső nyomás befolyásolta őket demokratikus joguk gyakorlásában. Eső után köpönyeg? Vannak az ügynek olyan tanulságai — például a gyerekek érdekeinek értelmezése —, amelyek megszívlelésre várnak helyben és másutt egyaránt. (A szerk.) váltott ki egyértelmű bizalmat és lelkesedést ez a végzés. Vagyis: többségük nem ért egyet az új megoldással. És a szülők is idegenkednek tőle. Hogy miért? Egyrészt,' mert így hiányzik az egy- . séges, lokálpatrióta szemléletű tanárt testület, másrészt a hat—tizennégy éveseknek a községből, a Családtól való indokolatlan el- szakítása miatt. Mert képtelenek' a fiaitalokat úgy,munkára fogni, szoktatni, ahogy azt a tágabb közösség érdekei megkívánják. Különben olvasta a március 27-i Népszabadságöt ? — Nem emlékszem ... — Itt van. ni! A művelődési miniszter mondta az országgyűlésen: „A kistelepülések Közművelődési és iskolai ellátása kérdésében talán valóban újra kellene gondolni a korábbi terveket, hiszen az,t szeretnénk, ha ezek a települések otthonai, és nem kolóniái lennének az ott lakó embereknek. Ezért legalább az iskolákra vigyázni kell, ott és amennyire az ésszerűség keretei lehetővé teszik.” — Igen. És miért idézi ezt nekem? — Hogy tudja: én is hasonló nézeteket vallók. Vagyis: ami itt Benedeken az iskolai oktatás- a közművelődés és közvetve az értelmiségi réteg elsorvasztására vezet, annak mindenkor ellentmondók. És amíg szavam lesz a községben, meg is vétózom- az ilyen javaslatokat. — Rendben van. És ezenkívül mit cselekszik a félemelkedésért? — Mindig is igyekeztem olyan feltételeket .teremteni, hogy- a helybeli tizenévesek munkát vállaljanak- megélhetést találjanak a szövetkezetben. Ehhez először a szülőket, másodszor fiaikat, lányaikat kellett megnyernem. — Nem értem az aggályait. Van iskolájuk hát osztállyal, megfelelő szaktanárokkal, a százharminc kisdiák közül eljár naponta húsz... — Nézze, az itteni és a géderlaki iskolának nincs olyan felelős vezetője, gazdája, aki a gón- dokkal-bajokkal közvetlenül, nap mint nap foglalkozna. Ezt az anarchiát fel kell számolni! Nem vagyok ellensége. az utaztatásnak, amennyiben kevés a gyerek. Egyáltalán: amiben szükségesfogjunk össze! De ne a tanácsok, hanem az iskolák! Legyen az iskolák között egy korrekt együttműködési megállapodás! De ne önkényességi alapon, mint az 1980-ban jóváhagyott szerződés, amit már a következő évben felrúgtak. Az okmány szelleme szerint Benedek lemond az iskola fenntartásáról, működtetéséről, és minden ezzel - kapcsolatos jogot átad Úszódnak. Hát ilyen nincs! Lehet, hogy téves a felfogásom, ám akkor meg kell győzni!... Utolsó reménység Barabás Imre, géderlaki igazgatóhelyettes, és társadalmi tanácselnök nemi válogat a minősítő jelzőkben, afféle „óvatos duhaj”. Míg házában tartózkodom, s vendégszeretetét élvezem, meg- TUmél nehezen palástolt érzelmi kitöréseitől, ugyanakkor meggyőződhetek kétségkívül őszinte indítékú, jobbító 'szándékú törekvéseiről, kooperációs hajlandóságáról is. — A lényege ennék a háborúskodásnak, hogy itt is, meg Benedeken is végre akarták hajtani a körzétesítést, megszüntetve a felső tagozatot: az ment ’volna Úszódra. Ez a koncepció ’75-ben megbukott, azóita is próbálkoznak minden évben. Csoda- ha megrendült a bizalmunk, ha úgy látjuk: nem törvényesek az eszközök? — Konkrét kifogásai? — Lépten-nyomon megszegik az 1980-as megegyezésben foglaltakat, Az igazgató egyedül, megkérdezésünk nélkül dönt a tantárgyi felosztásról A menetrend. — tudniillik,; hogy mikor, ki és 'hová utazzon — igazságtalan. Van egy, sötét elv, miszerint állandóan cserélgetni kell a tanárokalt, nehogy klikkek alakuljanak. Nem •tudom, ki találta ki. de minden jej erre mutat.- A tavalyi garnitúrából például csupán én maradtam meg a felsősöknél. Pillanatnyilag .tizenhármán vagyunk, papíron, két kollégáról azonban fogalmam nincs, létezik-e. Az idén még nem láttam őket... Aztán: 'egyik évben hozzák) a másik évben elviszik ugyanazokat a csoportokat — szerintem ez\a gyerekeknek is rossz. Hasonlóképp kóvályognak a nevelők is. Itt örökös, kérem, az átszervezés. Az ember sohasem tudja: jövőre szükség lesz-e rá, s ha igen, hol. — És ha ismét önállóak lesznek? — A 13 fős tantestülettel sokkal különb, színvonalasabb munkát ígérünk. Mind a nyolc osztályt külön-külön indítanánk, vagy legfeljebb egyet kicserélnénk a szomszédos Benedekkel. — De hiszen most is csak tíz gyerekük ' buszozik ... — Az más.. / Figyeljen ide: ha a három intézet tökéletesen egyenrangú volna, biz’ isten senki sem panaszkodna. Mindannyian hívei vagyunk egy tartalmas, okos együttműködésnek, aminek az előnyeit kölcsönösen ki lehetne használni. De így?! Világos- hogy a falvak saját érdekeiket védelmezik. Géderlakon nincs már függetlenített párlttiltkár, tanácselnök. művelődésiház-vezető, nincs téesz, de más gazdálkodó szerv Sincs — most már önálló iskola se legyen?! Ez az utolsó reménységünk ... Nincs józan kompromisszum? A témát csak félig-meddig sikerült körüljárni. Hol hát az igazság? Melyik oldalon? Ki képviseli a leginkább üdvözítő megoldást? Elképzelhető-e a gyerekek érdekeit szem előtt tartó, józan, a szembenálló feleket megnyugtató kompromisszum ? Annak idején kellő gonddal és körültekintéssel készítették-e elő a járási vezetők ezt az átszervezést? Megtárgyalták-e tüzetesen az érdekeltekkel, meghallgatták-e az ellenérveket? Egyáltalán: mennyire érdekelte őket, hogyan vélekednek a döntésről a legilletékesebbek? És a falubeliek? Jól látják-e helyzetüket? A tanácstörvény értelmében jogukban álf az önállóságra szavazni. De tisztában vannak-e a következményekkel? Ha nem lett volna nálunk már 1975 előtt- is rendkívül alacsony szinten a szaktanári ellátottság, senkinek sem jut eszébe a változtatás. Ha most tovább csökken a tankötelesek száma —, márpedig ez valószínű — elkerülhetetlen egyes tanulócsoportok összevonása. Nyolc-tíz növendékre jusson egy pedagógus? Ez luxus lenne, és nem is engedélyeznék. Akkor pedig még messzebb — Kalocsára, vagy Dunapatajra — küldik majd a szülők a gyerekeket. S még kisebb lesz a valószínűsége, hogy letelepedni visszatérnek; fenyegetőbb közelségbe kerül az elnéptelenedés ... □ □ □ Május 4-én, külön-külön megtartott ülésen a dunaszentbenede- ki és a géderlaki Községi Tanács szavazattöbbséggel a szétválás, az iskolák önállósága meljlett foglalt állásit. Kutasi Ferenc Országjáró szaktanári úttörők Alighanem a kalocsai járás legszebb, legújabb iskolájába járnak a szaktjpári pajtások! A három esztendeje épült, ragyogóan tiszta épülethez ■ azóta már tornatermet, öltözőt és zuhanyzót is csatoltak. Olyan tornatermet, amit természetesen a község KISZ-fiataljai is használhatnak — de használhatnák akár országos jelentőségű sportesemények lebonyolítására is ... Af Zrínyi Miklós úttörőcsapatnak kétszázharminihét tagja van, közülük huszonheten a keserűteleki iskolába járnak, kisdobosok. Hogyan élnek, mit tesznek a Huss, alkoss, gyarapíts! — jelmondat értelmében a szakmári kisdobosok és úttörők, tudakoltuk az elmúlt napokiban. — A mi mozgalmi munkánkat esztendők óta a természetjárás, turisztika jegyében tervezzük meg, — feleli a csapatvezető távollétében Király Lajos igazgató. Sikerül is minden mozgalmi évben a programunkat úgy megtervezni és lebonyolítani, hogy a túrázás szerves része legyen a tevékenységnek. — És mit szólnak ehhez a csapat tagjai ? — Kérdezzük meg őket! A „nagyszünet” idejét használjuk fel a találkozásra. Nyolcadikosok beszélnek szépen, szabatosan arról, hogy. mit jelent számukra a sok kirándulás, ismerkedés hazánkkal. Elsőként Papp Emőke kér szót. A magas kislány, aki ápolónőnek készül az általános iskola elvégzése után, megpróbálja összefogj dalni az elmúlt nyolc esztendő sok eseményét. — Szabadi László csapatveze- tőnk már kisdobos korunkban elvitt bennünket táborozná. Azt hiszem, olyan korán szerettük meg a kirándulást, a természetet, hogy életünk folyamán mindág meghatározó lesz számunkra ... Nyolcvan állandó tagja van természetjáró szakosztályunknak. De velük járnak a községi sportkör tagjai, a KISZ-esek, sőt szüléink is. — Az a nagyszerű — folytatja Tóth Margit —, hogy táborozásaink idején szüléink meglátogathatnak bennünket. Akkor pedig mi lehetünk az ő idegenvezetőjük! Legutóbb a Dunakanyarban jártunk, és a Börzsönyben. Éppen úgy szeretjük az „álló” tábort, mint a hátizsákos túrázást! —... és a pesti kirándulás... fűzi tovább Kiss Gizi. — Az igazán nagyszerű volt! Voltunk színházban, láttuk a Papfesztivált... a Planetáriumot, voltunk a Fővárosi Nagycirkuszban, és a Halászbástyán. Végigjártuk a Vár nevezetes épületeit, a Hadtörténeti múzeumot. — De a legszebb az Országház volt! — szögezi le Skultéti Csaba. — Amikor megtervezünk egy utat, akkor' minden látnivalót előre megbeszélünk, forgatjuk az útikönyvet, különféle albumokat, térképeket. És amikor a helyszínen vagyunk, már köny- nyebben eligazodunk, tudjuk, hogy mit fontos • megnéznünk. Így volt ez az Országházzal is! Ismertük építésének adatait, tervezőit, termeit és lépcsőházait, — mégis a helyszínen mindezt látni lenyűgöző volt. András Évának a János-hegyi kilátó és a Libegőn való utazás -tetszett. Különösen érdekes volt, hogy párás idő lévén a fővárost sejtelmes köd borította. Balaton Csilla is hozzátette a maga élményét: — Nekem a Margitsziget tetszett! A csend a nagy folyó közepén levő szigeten, a szökőkút., a romok. Természetesen arra gondoltunk, hogy >tt élt IV. Béla királyunk testvére ... A pesti kirándulás emlékei va- lamennyiüket felkavarták, hiszen három napig az Ifjúsági Diákszállóban élve, a látnivalók sorrendjét előre megtervezve igazán sok mindent megismertek. — De mi lesz a vakáció idején? — Természetesen túrázni fogunk! — hallom az egyértelmű választ. És miivel van filmfelvevőnk, vetítőnk, megörökítjük a látottakat. — Honnan van egy úttörőcsapatnak filmfelvevője? * — Hulladékgyűjtésből, mező- gazdasági munkával szerzett pénzből vettük! Az elmúlt őszszel 13 ezer forintot kaptunk az összegyűjtött papírért, fémért, most tavasszal is tervezünk egy akciót. És a hely termelőszövetben szedjük a paprikát, bár innen a pénz a filmfelvevőre! — szögezi le Vörös Klári. — Csak dicsérni tudom ügyességeteket, hogy a munkával szerzett pénzt hasznos dologra költöttétek! Szeretném azt is tudni, merre jártatok az elmúlt vakációk idején csapattáborban? A válaszadó Vörös Klári kapás, bői sorolja a helyeket. — Voltunk Óbányán, Szobon, Tokajban, és most Szilvásvárad következik. Hadd mondjam még el, hogy számomra a szobi tábor volt a legérdekesebb, mert akkor jártunk Visegrádon, Esztergomban. Láttuk a Bazilikát — a jelenlevők közül hárman kiáltják be a Bakócz-kápolnát! — és Mátyás király palotáját, meg a Fellegvárat. .. Soha nem fogom elfelejteni! □ | I Egy fiatal földrajztanár Szakmarra kerülve csapatvezetői tisztet érdemelt ki. Szabados László élt a lehetőséggel, a kisdobosokat és úttörőket megtanította az országjárás, a túrázás örömére. Minden bizonnyal olyan felnőttekké lesznek alig egy évtized ■múlva akik nem felejtik el a közösen tett kirándulásokat, és tovább bővítik ismereteiket, mennek maguk, és viszik, küldik gyermekeiket is ... A pajtásoktól búcsúzva egy fényképet kapok_ tőlük emlékbe, a legutóbbi kiránduláson készítették. Kísérőimtől, Király Lajos igazgatótól és Bóta Zoltán igazgatóhelyettestől pedig megtudom még, hogy a csapatot patronálja a Kalocsai Állami Gazdaság, és a helyi két termelőszövetkezet, a Petőfi és az Alkotmány tsz. Nekik köszönhetik, hogy a pajtások — tavaly például hatvaman — átjárhattak a dunaújvárosi uszódá-' ba, úszásoktatásra ... mert az autóbusz rendelkezésükre bocsátották! Ajándék volt ez a javából! További jó túrázást, táborozást, sok élményt kívánva búcsúzunk a szakmáéi kisdobosoktól, úttörőktől. S. K. REJTVENYFEJTŐKNEK Az elmúlt héten közöltük a gyermeknapi ünnepéllyel kapcsolatos első fejtörőnket. Ügy tűnik, kevesen akartok pólót nyerni — kevés megfejtést kaptunk. A most közölt rejtvénytotóval újból bárki beléphet a nyerők „táborába”, a beküldött levelezőlap a gyermeknapon bekerül a szerencsekerékbe, ahonnan egy tanulásban, mozgalmi munkában élenjáró úttörő fogja kihúzni a nyertesek nevét. Amint azt bizonyára tudjátok, az idén a Magyar Rádió Kecskemétről — egyenes adásban — közvetíti a gyermeknap eseményeit. Ezt a sorsolást is ott fogjuk lebonyolítani, hogy bárki bárhol — vagy a helyszínen — lássa, hallja az eseményt. ÍME a KÉRDÉSEK: 1. Hol van a megye legújabb úttörőháza? KOVÁCS TITUSZ ESTJE önálló műsorral búcsúzik Kecskeméttől Kovács Titusz. A ' József Attila Színházhoz Szerződött fiatal művész Esz- ■mélés címmel mutatja be szombaton este dramatikus összeállítását a Kelemen László Kamaraszínházban. Hárman vártak rám az előzetes tájékozódás céljából kért beszélgetésre. Kovács Titusz hívta meg őket. — Közösen készítettük az egyórás műsort. Méltánytalanság lett volna, ha csak én mondom el, hogy mit várok ettől a vállalkozástól. Tucsni András rendezőtől tudakoltam ezért: — Miért választották ezt a címet? Milyen szándékot, törekvést takar az Eszmélés? t — Gondolkodtatni szeretnénk a nézőket. Az lenne a jó, ha minél többen töprengenének el _egy kicsit: hogyan is élnek. Rólunk szól a Sinka' Eszmélés István, Sárközi György, , Cs. Szabó László, Péter Weiss, Nádas Péter, Szabó Lőrinc írásaiból kibontakozó dráma. — Dráma? A színész erősítette meg: jól értettem. — Ügy válogattuk a műveket, hogy a dramatizált szemelvények. versek önálló, egymásra épülő,, egymást feltételező alkotássá szerveződjenek. Rólunk szól, emberekről, mai emberekről, főként a mi korosztályunkról, a harmincasokról. Embereket akarunk tanítani, krómozott-acél gerincű embereket. Szakácsi Márta díszlet- és jelmeztervező 1 segített megjeleníteni ezt az átlagembert. — A jelmezzel is arra törekedtem, hogy viselője ne legyen se rokon-, se ellenszenves, ki ilyennek, ki olyannak láthassa szemlélete, alkata szerint. Köszönöm, viszontlátásra 15-én este az Eszmélés premierjén. . H. N. Cp Baján 2: Kiskőrösön X: Kalocsán 2. Hol élnek a megyénkben világhírnevet szerzett úttörőtáncosok? 1: Jánoshalmán 2: Kiskunhalason ■ Kalocsán. 3. Ki a megye úttörőelnöke? 1: Kovács János (ZpKisné Csányi Anikó X: Tóth Pálné 4. Mi a neve a megye napilapjának? 1: Forrás 2: Népújság (X) Petőfi Népe 5. Hány úttörő él a megyében? 1: Félmillió 2: Hatvanezer X: ötezer A kérdésekre május 26- ig kérjük válaszaitokat beküldeni. Címünk változatlan: Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, Szabadság tér l a. A levelezőlapra pontos címeteket is írjátok fel, valamint a „jelszót”: GYERMEKNAP ’82. 0 A szakmári úttörők legutóbbi kirándulásán készült kép, a csóvá- nyosi emlékműnél.
