Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-28 / 123. szám
1982. május 28. • PETŐFI NÉPE • 5 A GONDOK MARADNAK Felújítják a kiskunhalasi művelődési központot Hónapok óta hagy a felfordulás a Kiskunhalasi Qózon István Művelődési Központban. KivUl-beltll teljesen felújítják a közművelődés ügyéhez már rég nem méltó intézményt. A munkát a városi tanács költségvetési üzeme végzi, mintegy két és fél millió forint költséggel. Egyebek között speciális eljárással szigetelik az épület vizes falait. A termek gázfűtést kapnak. Lebontják az udvari kócerájt —, mely egy klubnak is otthona — és újat építenek helyette. A város más részén — bontásterületen — találtak egy csodálatosan szép kovácsoltvas-kaput. Ezzel cserélik ki a -művelődési központ környezetrontó kapuroncsát. Őszre megszépül a ház. Mégsem mondhatjuk el ez ügyben, hogy minden rendben van. A felújításra természetesen szükség volt, ám ezzel az égvilágon semmit sem oldanak meg az alapvető gondból, a helyszűkéből. Túl kevés helyiség áll rendelkezésre ahhoz, hogy színvonalas, változatos programokat szervezzenek, hogy legalábbis megközelítően ki tudják elégíteni a harmincezer -lélekszámú város lakóinak differenciált közművelődési igénveit. Több kis szobára lenne szükségük a szakköröknek, kluboknak és az egyéb kiscsoportoknak, melyek a közösségi művelődés legfontosabb, legjobban bevált formái ma már Kiskunhalason és másutt is. Oj . művelődési központ építésére a jelenlegi anyagi lehetőségek mellett természetesen gondolni sem szabad. A bővítés valamiféle módián azonban mindenképpen gondolkodniuk kell azoknak, akik felelősök Kiskunhalas közművelődésének jelenéért, jövőjéért. R. M. M Az udvari rész jelenlegi állapotában. (4.) Te ezek biztosan egyedül élnek...” „Nyilvánvaló”. „Az estéiket egyedül töltik...” ■ ,[Koruk után ítélve alighanem — vigyorgott ő akkor. — Az egyetlen Fülöp Gézát most nem számítva, szerintem a tévé bemondónőin (kívül más nő nemigen fordult elő a másik kettő lakásán ...” „Eléggé sivár lehet az életük” — sóhajtott Kata. „Hát eléggé...” „Nem lehetne valahogy segíteni rajtuk, mit gondolsz?” Emlékszik, gonoszul elmosolyodott akkor, az ilyen kínálkozó alkalmakat egyszerűen nem volt ereje elszalasztani: „Nem hiszem — rázta fejét sajnálkozva. — Bár, amilyen szexis vagy mostanában, neked talán mégis sikerülne...” „Pimasz! — vert a szájára Kata. — Komolyan beszélek!” „Mire gondolsz?” „Meghívhatnánk őket néha vacsorára ...” „Mind a hármat?” — meredt rá •dermedten az asszonyra, a kérdést nyomban gyakorlati oldaláról szemlélve. „Ugyan! Vacsorára mindig csak egyet... Utána feketére a másik kettőt is. Mondjuk nyolcra jön Szász, megvacsorázunk, kilenckor becsönget Fülöp és Réz. A következő héten Fülöp jön nyolcra, a másik kettő kilencre." „Rotáció” — vigyorgott akkor ő. „Pontosan. Olcsó és eredményes!” „Például — kérdezte akkor, egy kissé bambán. — Milyen szempontból ?” „Ideszoknak — intett Kata. — Lassan ez -lesz a második otthonuk.” „És?” „De tikkadt a fantáziád, hallod! Hogyhogy és? Fél év múlva lélegezni sem tudnak már nélküled!” „És?” „Melléjük nősz! Azt csinálsz magadból odabent a gyárban, amit akarsz!” „Fantasztikus!” — mondta ő akkor. „Semmi fantasztikum! — 'rázta fejét Kata. — Száraz matematika. Te vagy a mérnök, neked kellett volna, hogy eszedbe jusson!” ’ Igaza lett. Fél év sem telt el, és megszületett a csoportvezetői megbízatás. Esztendő múlva az osztályvezetői. És a második év végére Kovács Tibor mérnök a termelési főosztály vezetőjévé lépett elő, idősebb kollégái nagy bánatára, akiknek Szász Bálint igazgató magyarázta aztán nagy buzgalommal, hogy ne érzékenykedjenek, értsék meg az idők szavát, a vállalatvezetőség is csak arra hallgatott, amikor — „merészen előléptetvén az ifjú kádereket” — Kovács főmérnököt a műszaki igazgató helyettesévé nevezte ki. Ennek már kereken egy esztendeje. — Te, főművem, te! — simít most végig Kata Tibor arcán. — Tulajdpnképpen sajnállak elhagyni! — Hát ne hagyj el! — mondja Tibor mohón. Az asszony komolyan néz rá. — Holnap estig nem. De jövő csütörtökig már mindenképpen! Tibor dühösen legyint. — Ennyi idő alatt még a stockholmi út ügyét sem tudom dűlőre vinni! Holnap este megbeszélem Gézával, de Bálint bácsit csak a jövő csütörtökön tudom megagitálni. Egy ilyen kiküldetés az igazgató áldása nélkül nem megy! — Sajnálom — von a vállán Kata. — Vannak dolgok, amik nem mennek más dolgok nélkül. Például a balatoni villa sem megy a rákospalotai ház eladása nélkül! Tibor egyetértőén bólint. — Gyerekkorunkban ügyanis mindkettőnket az asztal körül kergettek, ha nem a saját villánkban nyaraltunk a magyar tenger kies habjainál! 5. Kata szinte belesápad hirtelen támadt dühébe; férje gunyoros hangja most a velejéig perzseli. — Terkáéknak is van már, Esz- teréknek, Mariéknak, sőt még azoknak a nyomorult Richterék- nek is! — kiáltja elfúló hangon. — — Hát mi meddig várjunk? Nekünk talán nincs jogunk egy kis nyaralóhoz? — Jogunk éppen van — düny- nyögi Tibor. — Csak módunk nincs rá. A kettő nem ugyanaz! Az asszony megint lecsap a széke karfájára.'' — Nekem kell az a villa, nem érted? Nekem kell! — Hogyne érteném.. 7 — Tibor keserveset sóhajt. — Mit lehet ezen nem érteni? — Ugyan! — fortyog tovább Kata —, ha értenéd, nem velem vitáznál, hanem a minél emberibb érveken törnéd a fejed, amelyekkel az apádat jobb belátására bírod! Értesd meg vele, hogy aggódunk a sorsáért! Hogy féltjük az egyedülléttől, és meg akarjuk kímélni a magányos öregségtől! Ehhez csak joga van egy gyereknek?! — Ez viszont vitathatatlan! — biccent Tibor. — No végre! — veri össze a tenyerét Kata. — Csakhogy eddig eljutottunk! — Körülnéz; a fölfordult szoba, a szétszórt, s össze- haj igáit bútorok látványától csaknem émelyeg a gyomra. — És ha holnap úgy jössz haza... — Már holnap? — mered rá Tibor. — Zakariás a hét végére várja a választ! És én végre rendet aka? rok magam körül, mert nyugodtan akarok aludni! / Világos? Vagyis ha az öreg holnap nem adja be a derekát, holnapután megyek az ügyvédhez! — Tibor a száját rágja. — Megindítod a válópert? — kérdi nagy sokára. — Meg én! És esküszöm neked, ez a holnapi lesz az utolsó vacsora ebben a meghitt családi fészekben, ha gz öreged nem tér végre észhez! A gyár igazgatósági épülete még a század legelső évtizedében épült, s hiába tatarozták négyszer is azóta (ezerkilencszázhuszonhat- ban az új pengőből, harminchété ben a háborús rendelésekből, negyvennyolcban az új forintból, ötvenkilencben az új optimizmusból), eredeti jellegéin, amely egy vidéki kisváros indóházához vagy egy külteleki elemi iskolához tette hasonlóvá, egyik alkalommal sem tudtak változtatni. Mélabús, vöröstéglás, egyemeletes épüle- tecske ez, ha keskeny folyosóin két ember elmegy egymás mellett, mindkettőnek tanácsos ho- morítania. _Az emeleti folyosó végén van a főnökség sasfészke: jobbra az utolsó ajtó Fülöp műszaki igazgatóé, mellette nyílik — a folyosóra merőlegesen — Szász igazgató előszobájának ajtaja, bal kézre meg, Fülöpével átellenben, Kovács Tibor főmérnöké. Amilyen kopottak kintről az ajtók, falak, olyannyira elegáns minden belülről. Mutatós, modern bútorok, szép szőnyegek, vonzó képek és kerámiák, valamint kevésbé vonzó grafikonok a falon. (Hja, a külföldi partnerek elé nem lehet kitálalni a vállalat gondjait.) (Folytatjuk.) GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET • Avatás a kecskeméti Tóth László úttörőcsapatnál. Tudósítóink jelentik [Érdekes eseményről küldte beszámolóját a KECSKEMÉTI BU- DAY DEZSŐ iskolából Oláh Rita. „Az elmúlt vasárnap — szól a levél — zsúfolásig megtelt a Helyőrségi Művelődési Központ nagyterme, ment Itt került sor a katonacsaládok gyermekeinek hirdetett rajzpályázat eredmény- hirdetésére. összesen csaknem kétszáz pályamunka érkezett, amelyek közül negyvenötöt küldtek tovább a bíráló bizottság tagjai, Miskolcra. A legkülönfélébb technikával készült alkotások közül külön dicséretet kapott iskolánk ötödikes úttörője, Gönczy Gabriella. De továbbjutott két kisdobosunk — Sánta Mónika és Veres Csaba — valamint négy úttörőnk — Farkas Krisztina, Ily- lyés Zoltán, Szerednyei Attila és Sajós István — pályamunkája is. Izgalommal várjuk a további eredményhirdetést, mert tudjuk, a legjobbak három napra Zán- kára mehetnék!” A riporter-raj MÉLYKÜTRÖL küldött levelet. „Felejthetetlen élményről írunk, amely számunkra szórakoztató volt, de egyben tudásunkat is bővítette — olvashatjuk levelükben. — Nemrégiben csapatunkhoz látogatott Szvetnik Joachim bácsi, aki falunk szülöt- | te, világhírű restaurátor, aki a ' magyar koronáról, annak hazahozataláról, történetéről tartott diaképek vetítésével egybekötött előadást. Bemutatta a koronázási jelvények, ékszerek és a palást képét is. Előadása után válaszolt kérdéseinkre, majd autogramot kérhettünk tőle. Erdei dalverseny Jaj mit láttam Gyerekek! Ilyen hogy is Lehetett? Álmomban én Erdőn jártam, Gyönyörködve Ott sétáltam Pintyek, rigók, Cinegék, Varjak, szarkák, Gerlicék, Gyíkok, csigák ..7 Barátom! Ott gyűltek Egy faágon, Csak nézi a Napsugár, E sok madár Mit csinál? Gyik, csiga itt Mit keres? No, Lacika Ne nevess! ‘ Mert ott voltam Ott biz ám! Láttam, ültek Fenn a fán, Még a gyík is Odament, A magasba Megpihent, És a csiga ...' Nem csoda, Két nap alatt Ért oda, No, a versenyt Kezdjük el. Ki legszebben Énekel, A dalversenyt Megnyeri, Amit akar Kérheti. Szól a varjú. 7 7 Jaj, de kár! Megijed a Sok madár, Nagy ijedten Elrepül, Csiga s a gyík Egyedül, Ottmaradnak, Gyik morog! Nem tetszik biz E dolog Vajon hogyan Döntsem el, Hogy ki hogyan Énekel?!... Fejem koppant, Éreztem, Megijedtem Ébredtem, Csiga mászott Nyakamon, Elgurult a Kalapom. Elgurult A mesevég —, Így történt ez, Nagyon rég! Opauszky László Érdekes volt az a foglalkozás is, amelyet Mészáros György — ugyancsak községünk szülötte — tartott. Jelenleg az Európa-esú- csot tartó ejtőemyőscsapat tagja, aki örömmel emlékezett arra az időre, amikor úttörőként Balatonién yv esen táborozott. Bemutatott különböző ejtőernyőket, felszereléseket is. Színes hangosfilmek segítségével érzékeltette az ejtőernyőzés szépségeit. A találkozó befejezésekor számos raj- és őrsi naplóba írt szellemes sorokat kedves vendégünk, az úttörőcsapat hajdani tagja. Kisdobos-őrsvezetőtől, Gáspár Ritától is hosszú levelet kaptunk, TASSRÓL. „Az elmúlt hetek során két nagy kiránduláson vehettünk részt: voltunk megyénk székhelyén, Kecskeméten, majd kirándultunk Budapestre. Kecskeméten megtekintettük a Naiv Művészek Múzeumát, a Szórakaténusz játékházat és a Katona József Múzeumiban levő kiállításokat, Budapesten teljesült nagy vágyunk: utalhattunk az úttörővas- úton! A Normafától a Hűvösvölgyi megállóig mentünk, vittük magunkkal az őrsi naplókat, mindenütt írtak kérésünkre néhány sort emlékbe nekünk... A kirándulás alkalmával megtekintettük a Hadtörténeti Múzeumot Js. A két hasznos túráért köszönet illeti a helyi Dózsa Termelőszövetkezetet is, ahonnan az autóbuszt kaptuk...” RÉCÉDRŐL Kriston Éva úttörő-tudósítónk két fontos eseményről küldte beszámolóját. Az első az, hogy felelevenítették a nemesnádudvari úttörőcsapattal tartott barátságot! Vendégül látták a Hunyadi Mátyás úttörőcsapat tagjait, megmutatták iskolájukat, közösen táncoltak a szakkörben, majd kézüabdamecs- cset vívtak! Az uzsonna elfogyasztása után a fogathajtó-versenyről szóló filmet nézték meg, majd valahányan egy nagyszabású diszkón vettek részt! • A másik hír egyben személyes öröm is. Éva és két társa Bodor Virág és Csordás Viktor köszönthette Kiskőrösön a járási vöröskeresztes értekezlet résztvevőit az elmúlt napokban. Rajvezetőjük, Szabadi Ferencivé hármukat választotta ki, tartotta méltónak az eseményen való részvételre, szereplésre. Búcsúzunk a KUN FEHÉRTÓI úttörőcsapat Kállai Éva rajának tagjaitól, akik nyolcadikosok let- .tek, és az elmúlt négy esztendő folyamán annyi ügyes kisriportot, élménybeszámolót, hírt küldtek rovatunknak. Sok kirándulásukról is kaptunk beszámolókat, hiszen bejárták egész megyénket, és hazánk minden nevezetes városát, helyét. A raj nevéhez számos komoly eredmény fűződik, és ebben nyilvánvalóan a raj minden tagjának eredménye benne van! Kazinczy-díjas tagjaik vannak, Kiváló őrs kitüntetésük van, országos pályázatokon szerepeltek sikerrel... és most búcsút mondanak az úttörőmozgalomnak ... A búcsú jegyében Kordás Annamária küldött levelet. „Április első napjaiban indultunk dunántúli utunkna, — írja Annamária. — Székesfehérvár, Zirc, Pannonhalma, majd Győr. következett Jártunk Fartődön, majd Sopronban ebédeltünk. Ezzel a várossal igyekeztünk alaposabban megismerkedni, majd indultunk Kapuvárra. Jártunk Nagycenken, láttuk a Széchenyi- mauzóleumot, és a kastélyt Utunk negyedik napján Kőszegre indultunk, majd Simontornyán keresztel haza, Kunfehértóra. Ezt láttuk „Dunántúl ’82” kirándulásunkon! SZEREMLiÉRŐL érkezett a következő beszámoló, Hegedűs Istvánná csapatvezető írta. Köszöntjük soraival a csapat minden tagját „Szeretnie évszázados hagyománya a szőttes'készítés. A szerelmiéi szőttesek a világ mitiden tájára — még Dél-Afrikába, Johannesburgba is — eljutottak. A község fiataljainak azonban egyre kevesebb lóhetősége nyílik e ma is élő népi hagyomány folytatására. Csak az idősebbek azok, akik ismerik az eredeti szeretnie! motívumokat, akiktől eltanulhatják a szövés technikáját Ez adta az ötletet az úttörőcsapatnak, hogy szövőszakkört hozzon létre, s ezáltal elősegítse szövőhagyományok megerősödését. A szakkör létrehozásában a legnagyobb segítséget a Bajai Háziipari Szövetkezet nyújtotta, Csankó Tibor, a szövetkezet közelmúltban nyugalmazott elnöke így szólt erről: / — Elsősorban az a gondolat vezetett bennünket, hogy a falu népművészetét felújítsuk, az öregek helyébe fiatalokat tudjunk kinevelni. Ha úgy fogjuk fel, hogy a magyar népművészet egy gyönyörű virágcsokor, akkor ebben a községben annak egy olyan különleges szála nőtt már évszázaddal ezelőtt, mely mindenképpen megérdemli, hogy tovább őrizzék. A fél éve működő szakkör szőtteseit a Tudományos-Technikai Űttörőszemle járása kiállításán arany oklevéllel minősítették. Csankó Tibor szakmailag így értékeli a pajtásak munkáját: — Nagyon meglepődtem a szakköri munkadarabok láttán. Az eltelt rövid idő alatt nem hittem volna, hogy ezek a gyerekek ilyen eredményeket tudnak produkálni. S ami a legmegfogólhb volt számomra, az az, hogy valóban a legrégibb szövőhagyományokat elevenítették fel, amelyekkel én magam is már 50—55 évvel ezelőtt találkoztam a faluban, és ez már akkor is régi hagyománynak számított Nem az újat, a díszített elemeket alkalmazzák, hanem az egyszerűbbet ami .tulajdonképpen jellemző erre a falura. A szakkör vezetője a nyugdíjas Ézsi Lajosné, Juci néni. Munkáját nagy lelkesedéssel és kiváló pedagógiai érzékkel végzi. — Hogyan kezdte meg szakkör- vezetői munkáját — tettem fel a kérdést — Először a takácscsomózással kezdtük, mert ez a szövés alapművelete. Utána a felvetést és a szövőszékre való ún. feltekerést végeztük el. Láttam azt, hogy a gyerekek mindezt örömmel figyelik, tanulják, tehát akarják. Ez már lelkesített, bár először nagyon féltem. Nem hittem azt, hogy a gyerekekben ennyi munkakedv van. Egyre gyakrabban kerestek fel, így a szakköri órákat megduplázva sokszor szombaton és vasárnap is szövéssel töltötték el szabad idejüket. Így tudtuk ilyen rövid idő alatt elérni ezt az eredményt. Jelenleg is nagyon sok a munkánk, ballagási tarisznyákat szövünk a nyolcadik osztályos pajtásoknak. A szakkör tagjaitól megtudtam, hogy a szülők is figyelemmel kísérik munkájukat. Gyakran látogatják a foglalkozásokat. Van olyan szakköri tag is, akinek — az eredményeken felbuzdulva — már szövőszéket is vettek, hogy otthon is szőhessenek. A csapatvezetőség további terve, hogy a községi KISZ-szel együttműködve biztosítson lehetőséget arra, hogy a nyolcadik osztályos pajtások az úttörő szövőszakkörből .kinőve’ a KISZ- szervezet keretein belül gazdagíthassák az addig szerzett .szövőtudományukat’ •. S így valósul meg igazán a közös cél.' • A költségvetési Üzem dolgozói a nedves falakat szigetelik. • Ez lesz az új kapu.
