Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-22 / 118. szám

TUDOMÁNY I TECHNIKA [ A díj története A Magyar Tudományos Akadémia legutóbbi, 142. közgyűlésén Akadémiai díjjal tüntették ki a kecske­méti Kertészeti Főiskola kollektíváját,Filius Istvánt, a mezőgazdasági tudományok kandidátusát, Dobos László docenst és Kovács András adjunktust. A ma­gas kitüntetést a váznélküli fóiiaágyas, korai zöld­ségtermesztés! eljárás kidolgozásáért és gyakorlati bevezetéséért kapták. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ELNÖKSÉGE ^ 4/t/ BCDAP *4» A kertészetekben, mint általában másutt is, a kutatókedvű vállalkozók mindig az újsze­rűséget keresték. Mivel fi termesztők a piac­ról élnek, ezért portékájukkal szeretnének egymástól különbözni. Van, aki szebbel, job­bal tűnik ki, más viszont a többieknél két- három héttel hamarabb kínálja áruját. Lé­nyegében ezekkel a tulajdonságokkal bíró növényeket, a koraiságot fokozó módszereket keresik a kutatók. Néhány évtizede a növénytermesztésben még aligha jósoltak volna ilyen jövőt a vékony műanyagok­nak. Napjainkra gombamód elszaporodtak a fóliasátrak szinte az egész országban. Részben teljesült a kertészek régi álma, sikerült viszonylag kis költséggel függetleníteni növé­nyeiket az időjárás szeszélyeitől. Ez a viszonylag kis költség azonban még mindig elég magas ahhoz, hogy kora tavasszal a friss zöldség ne számítson luxuscikknek. A kecskeméti Kertészeti Főis­kola most elismerésben részesí­tett tanárait is ennek a kettős­ségnek a feloldása izgatta. — Egy évtizede, amikor az első ágyásokat fóliával takartuk, már jól ismertük ezt az anyagot — emlékezett vissza Filius István. — Az országban ekkor már ezer hektárnál nagyobb volt a fólia borította, magaslégterű termesz- tóberendezések felülete. Tudtuk, hogy nyugaton létezik a síkfólia —, amit egyébként sokan összeté­vesztenek a váz nélkülivel — ezt szerettük volna összeházasítani a hagyományos, nyitható tetejű, üvegablakos melegággyal. Olyan megoldást kerestünk, amelynek gondozásához kevés kézi mun­kaerő szükséges, olcsó éá segít­ségével hamarabb érik a termés. Végül sikerült ezt a módszert kialakítani. • Azóta már eléggé elterjedt, je­lenleg mintegy ezer hektárnyi te­rületen nevelnek időszakosan zöldséget, dinnyét a váznélküli fólia alatt. Sokan mondják, ez nem sok. Ugyanekkor ez tízmillió négyzetmétert jelent, vagyis az ország minden lakosára egy négy­zetméter jut. Ekkora felületen 5 ‘kilogramm zöldség terem. — Amikor már láttuk, hogy megtaláltuk a megoldást, jöttek a kisebb-nagyobb problémák • — fűzte hozzá Kovács András. — A mérésekhez nem volt műszer, ezért. magunknak kellett -készíte­ni légzésmérőt, elektronikus le-* KIEMXIXSDÖ TUDOMAHYOS EBEDM£NYE1£RT AKADÉMIAI DÍJBAN RÉSZESÍTI n.\í>K • Kovács András. • Dobos László. vélfelület-mérőt, széndioxidmérőt, és sok más apró berendezést. Ugyanígy házilag kísérleteztük ki a fóliafektetés gépesítését, a te­rítés közbeni lyukasztást, a lyu­kak sűrűségét, nagyságát. De foly­tathatnám a felsorolást a végte­lenségig. Az első gépet — primitív kö­rülmények között — tanüzemünk­ben készítettük. Később, a kecs­keméti MEZŐGÉP Vállalat a so­rozatgyártás érdekében történt változtatások után vállalkozott a gyártásra. Jelenleg 130 gép dol­gozik az országban. Dobos László a jövedelmezőség­ről említette: — A koraiságról sokat beszél­tünk, de nem tudtuk megoldani, hogy a primőrzöldségek ára ne le­gyen magas. A váznélküli fólia elvben négyzetméterenként 2 fo­rint többletköltséget jelent, ugyan­ekkor a szabadföldi zöldségek­hez képest két-három hetes ko­• A gép mint egy mini sátrat teríti a fóliát akár több - száz méter hosszan a talajközeibe. 9 Filius István: — Jelenleg mintegy ezer hektárnyi területen nevelnek zöldséget, dinnyét a váznélküli fólia alatt. raiságával négy-ötszörös jövede­lemtöbbletet hoz. Ennek ellenére nem terjed olyan mértékben, amint ezt az eredmény indokol­ná. Pedig élni kellene azzal a le­hetőséggel, amit ez az olcsó mód­szer kínál, mert bizonyos növé­nyeket, mint például a dinnyét luxus enélkül termelni. A beszélgetés végén Filius Ist­ván elmondta: — Ez az elismerés nemcsak hár­munké. Szinte az egész zöld­ségtermesztési tanszék részt vett a kísérletekben, de talán olyan oktató, vagy hallgató sem volt ebben az időszakban, aki egy-egy jó tanáccsal, kapavágással ne se­gítette volna munkánkat. Az el­terjesztésben nagy előnyt jelent, hogy oktatási intézmény va­gyunk. Hallgatóink megismerték az ötletet, és vitték magukkal el­ső munkahelyükre. Tavaly pél­dául nyolcán választották tudo­mányos diákköri dolgozatuk té­májául. Ennek is köszönhető, hogy több mint száz üzemben termesztenek zöldséget a váznél­küli fólia alatt. Az igazgató szavai mögött né­mi keserűség is bujkál. Vannak olyanok is, akik próbálkoztak a módszerrel, d® később abbahagy­ták. Az ottani szakemberek ta­lán összetévesztették a szántóföl­di növénytermesztéssel. Mert ez az eljárás a kötéltánchoz hason­lítható, csak az számíthat tapsra, elismerésre, aki jól ismeri a szak­ma trükkjeit, és azokat nagy fe­gyelemmel végrehajtja. A kitüntető elismeréshez gra­tulálunk. Czauner Péter Európa legnagyobb repülőtere A túlfeszültség levezetése A villamos távvezetékekben és az ellátó hálózatokban a villámok évenként több százszor tetemes túlfeszültséget keltenek. Hogy he­ves zivatarkor sem mennek tönk­re az izzólámpák, a biztosítékok, a tv-készülékek stb. az a túlfe­szültség-levezetőknek köszönhető. Ezek a feszültségcsúcsokat a földbe vezetik, és ezzel ártalmat­lanná teszik: A túlfeszültség-levezetőknek né­hány tízezred másodpercen belül kell működésbe lépnie. Sokféle típusa ismert, ezek egyike ne­mesgázzal töltött. A reakciósebes­ség további növelése végett a Sie­mens gyár kutatói olyan túlfe­szültség-levezetőt készítettek, amelyben a nemesgáztöltést kis­mértékben radioaktívvá teszik. Ez , a csekély radioaktivitás biztosít­ja, hogy a túlfeszültség-levezető gyorsabban működjék, mint a ko­rábbiak. A radioaktivitás miatti ionizáció ugyanis meggyorsítja a gázoszlop átütését a túlfeszültség hatására. Egy gramm anyagból egy kilométer drót A kisinyovi Elektrokészülékku- tató Intézetben eljárást dolgoztak ki a hajszálnál vékonyabb, úgy­nevezett mikrodrótok készítésére, mégpedig közvetlenül öntéssel. Egy erre a célra előállított ké­szülék üvegből rendkívül finom csövet húz, majd az olvadt fé­met elektromágneses térben, le­begő állapotban ebbe a csövecs­kében levő furatba folyatják. Egy grammnyi olvadékból egy kilo­méter hosszúságú mikrodrót ké­szíthető. A csaknem láthatatlan drótot orsóra tekercselik. A mikrodrót vastagsága 2—20 mikrométer, tehát sokkal véko­nyabb, mint egy emberi hajszál. Az üveggel bevont (szigetelt) kü­lönleges mechanikai tulajdonságú mikrodrót a műszaki élet sok ágában alkalmazható. Különböző fémekből és ötvözetekből állítha­tó élő. Járóiskola - légpárnán A bénulásos megbetegedésből kigyógyuló gyermekek rehabilitá­cióját, a járás újratanulását erő­sen gátolja az eleséstől való fé­lelem. Ezt a félelmet szünte­ti meg egy új találmány, a lég­párnás járóiskola. Az erős poliészterből készült nagy matracon a járás gyakor­lása veszélytelen — így a kis be­tegek félelem nélkül használhat­ják — és a test minden izmát alaposan edzi. A légpárnás mat­rac nemcsak gyógycélra, hanem sportolók edzésére is alkalmas. A Párizs melletti roissy-i Char­les de Gaulle repülőtér Európa legnagyobb és a világ talán leg­modernebb ilyen létesítménye. A repülőtér 16 évi előtanulmány és tervezés, majd sokévi építés után 1974 márciusában nyitotta meg kapuit, összesen 23 millió mun­kaóra fekszik benne, és 1650 mil­lió frank érték. A repülőtér a Notre Dame székesegyháztól 27 kilométerre fekszik, mintegy 3116 ha területen. Méreteire nézve hatszor akkora, mint a Le Bour- get-i és kétszer akkora, mint az orlyvi repülőtér. A Charles de Gaulle repülőtér tervezésénél figyelembe vették a Los Angeles-i, a bostoni és a houstoni repülőterek felépítését. A repülőtér fogadó centrumában 200 m átmérőjű és 50 m magas köralakú épület van, körülötte csillag alakban vannak elhelyez­ve a kisebb épületek. A légiki­kötő kiépítése még mindig fo­A francia Poclain vállalat nagy teljesítményű munkagépeket gyárt; ezeket ma már jóformán a viTág minden /észén' megtalál­hatjuk. Európán kívül igen sok Poclain gép dolgozik a dél-ame­rikai kontinensen. Brazíliában péidául az őserdő irtásánál, Fran- cia-Guayanában a közös európai rakétalőtér kiépítésénél, Ázsiában, Ausztráliában stb. Párizstól északra van Oise me­gye. A fontosabb franciaországi Poclain-gyárak ebben a- megyé­ben Verberieben, Le Plessis-Bel- ieville-ben, Crepy-en-Valois-ban dolgoztatnak sok ezer embert. A Podain-gyárakból elsősorban földnyesők, szkréperek, kanalas kotrók, hegybontó kotrók, lapá- toló-rakodógépek, exkavátorok, árokásók,' baggerek stb. kerül­jek ki. lyik. 1985-ben a roissy-i légiki­kötő naponta 1000 gépet fogadhat’ és 12 000 légiutast tud majd ki­szolgálni. A repülőtér ellenőrző tornya 80 m magas, összesen 49 önjáró hídja biztosítja az utasok ki- és beszállását a gépekbe. A Charles de Gaulle légikikö­tő a nemzetközi légiforgalmat bo­nyolítja le. A hatalmas légikikö­tő kiépítésében 460 vállalat dol­gozói vettek részt és 1,2 millió tonna súlyú vasbetont dolgoztak be az' épületekbe és a leszálló- pályákba. 1982-ben nyitja meg kapuit a Roissy II. repülőtér, amelyre a belföldi légiforgalom kiszolgálá­sa hárul. A francia nemzeti vasúti tár­saság, az SNCF, a párizsi Gare du Nord és Roissy között külön sze­relvényt járat, amely 19 perc alatt teszi meg az utat. A Póclain-gépek most nagy fel­adatot kaptak Finnországban. Finnország 337.321 négyzetkilomé­ter területén majdnem 5 millió ember él. Az ország felszíne nyu­gatról kelet, illetve délről észak felé emelkedik, síkságból domb- majd hegyvidékbe megy át. A Botteni-öböl partvidéke tökéletes síkság, a déli part mentén ala­csony sziklahátak találhatók. Az erősen tagolt partot sok sziget övezi, a Turku előtt húzódó Alanad-szigetek a legnagyobbak. Finnországnak hosszú a tenger­partja, két leghosszabb folyója a Kemi-joki 532 km, a Tornio-joki 402 km hosszú. Több tízezer tava öl nagyobb tórendszerhez tartozik. Ebben az országban gyakorta kell víz alatti kotrásokat végezni. Összeállította: Straszer András Hidraulikus kotrógép BÉRES ATTILA : A költözés Ez volt a legfurcsább fekete­fuvar-história. A főosztályvezető nem utazott el miatta Plzenbe a testvérvállalat találkozójára. A belső ellenőrök két évre vissza­menőleg átnéztek minden „C”- menetlévelet, és minden mentést. Mert a visszaélést az autómentő ötvenihét éves pilótája követte el Halmos Gézával, a nyugdíj, előtt álló fuvardíjszámfejtővel. Halmos harminckét éve fejteget­te a menetleveleket a külső Bár- czy-telepen, egy lapos tetejű, hu­zatos házikóban. Ismerte a .me­netlevelekkel való manipulálás­nak mind a háromszáz módját, de ő maga sosem tévedett egy kilométert sem. A kisebb „hibá­kat” maga javította, a nagyok miatt szép szelíden, szólt a sofő­röknek : „nem lesz ez így jó...” Nem is féltek tőle, sőt, a fuvar­ból hazatért kocsik vezetőülése alól neki is jutott ez-az. Dinnyé­ből a repedt, erotikus export­kártyáiból a háromszínben mellé­nyomott, fonalszállítmányból a horpadt papundekli orsók. Mint a gyereknek. A nyugdíj-felé kö­zeledve még Géza volt a legutolsó segédvezetőnek is, a mentős meg már a belépése másnapján a Sa­nyi bácsi. Sanyi bácsinak többször akar­tak jobb beosztást adni, de ő visszautasította a divatos, új ko­csikat, nem volt hajlandó fuvar­ba menni. Az újoncok nem értet­ték, hogy tud meglenni csak a fizetésből, mért nem vállalja el legalább a potya alkalmi szállítá­sokat. Aztán az első lerobbaná- sukkor megértették. - Volt, aki Gödöllőről sem tudott hazajönni három napig egy eldugult víz­pumpa miatt, mások meg hófú­vásban, kerék nélkül is teljesítet­ték a fuvart kétszáz kilométerre. Sanyi bácsi nagyhatalom volt. Bár ők ketten megéltek két név­változást, ,három átszervezést meg egy szanálást a cégnél, éle­tükben nem váltottak tíz szót. Március végén Géza megválto­zott. Kiment a kisházból a telep­re, figyelte a reggeli induláso­kat, toporgott a gyülekező előtt, ahová még életében nem tette be a lábát. Szidta meg dicsérte az időjárást, aztán nagy nehezen a lényegre tért. Költözik, kocsi kel­lene. A pilóták sajnálkoztak, fut a teljesítmény, túl vannak a havi órakereten, menjen a forgalmis­tákhoz. A forgalmisták azt,mond­ták, beszélje meg a vezénylőtiszt­tel. A vezénylőtiszt karját tárta: hozzon pilótát. Eltelt néhány nap, Géza egyre zavarodottabban jár­ta köreit. A pilóták röhögtek: — Forró a talaj, Gézukám? — Megerőszakolta a háziasz­szonyt? — mindenki tudta, hogy valami istenverte öregasszonynál lakik a hajdani csendőr kaszár­nyában. — Mért nem ír a Vezérnek, a Fényes utcaiak most kaptak húsz vadonatúj ZIL-t. Egy ilyen régi dolgozó... Géza elgondolkozott az ajánla­ton, aztán sajnálkozva rázta a fejét, petyhüdt pofazacskója is beleremegett: — Nem tudják azok odafent azt sem, hogy a világon vagyok. — Hát akkor legközelebb. — Igen, legközelebb — és elka- csázott. De legközelebb elküldték a francba. — Látja, Icuka — magyarázta a gépíró kislánynak, akitől teljes áron kapta meg a maradék hideg kávékat —, amíg az ember nem kér, addig minden rendben van. Pedig hány szarból húztam már ki őket... — Akkor vagy a szarral volt baj, vagy a kihúzással — neve­tett Icuka, és a kezébe nyomta a zaccot. — Nem kérni kell, ha­nem úgy intézni a dolgokat, hogy az embert kérjék ... Másnap reggel, amikor Qéza belépett az irodájába, ott ült a Sanyi bácsi. Kávézgatott magá­ban, és nézte a Népsportot. — Ez nekik foci — az asztalra csapta az újságot, és kihúzott a zsebéből egy szűz menetlevelet. — Pecsételtetgesse le, meg ami kell. Szombaton jó,lesz? — .Micsoda? — kérdezte Géza. — Két nap alatt csak össze tud pakolni, nem? — Hát... — Hozzak embert? — Sanyi bácsi legyintett. — A pénzt ráér fizetéskor befizetni a pénztárba. Nincsenek problémák. Szombat délután bebőgött egy csillogó hattonnás a volt lakta­nya udvarára. Halmosék! Halmo­sék! — ordította Sanyi bácsi, amíg Géza elő nem jött. Hatvan szempár tekintetétől kísérve te­relgette vendégét a szobájába. Sanyi bácsi szétnézett: — Hát innen már elköltöztek, vagy mi az isten? Egy ágy, szekrény, dohányzó- asztal, szék. A sarokban ruhaku­pac, néhány edény, papírok. Sa­nyi bácsi ledobta magát az egyet- lén székre. — Na, hogy is van ez? — kér­dezte. Géza leült az ágy szélére. Hall­gatott. — Hát hova költözik?— pró­bálkozott Sanyi bácsi. Géza összeszedte magát. — Harminc éve élek, itt — mondta. — Másik ilyen szobát hol kapnék hatszázért? ' Ötször hatos. Csak hát, harminc éve. Harminc — és, bólogatott magá­nak. — Van itt valami innivaló? — kérdezte Sanyi bácsi. — Kávé, tea? Esetleg rum? — Esetleg. Géza kiment, aztán visszajött, kivitte a szennyes tányért meg két poharat. Amíg csobogott, Sa­nyi bácsi lehajolt a papírokhoz. Szép, Szálas, ferde kézírással egy feljelentést olvasott, meg egy kérvényt a közös vécé megjavítá­sa tárgyában. — Én vagyok itt az intelligen­cia — mondta Géza, amikor be­hozta a poharakat. — Mindenki­nek én intézek mindent, már így papíron. Szeretnek is. Aztán megkérdezte: — Valami rágcsálnivalót? — Igen — mondta Sanyi bácsi, éá visszaült. — Almát, kekszet, cukorkát, ami van. Géza behozott egy szál kol­bászt, kenyeret, teasüteményt, később ja' teával a rumot. Sanyi bácsin átvillant^a gyanú. — Nem buzi maga? Géza szerényen elmosolyodott. — Ugyan kérem ... Bár igaz, keúéssé érdeklődöm ... — Kevéssé — bólintott két fa­lat között a sofőr. Miután min­dent megevett, megivott egy liter teát egy deci fummal. — Tudja, nekem is kéne egy intelligencia, mert a telekszom­szédom galambjai folyton leszar­ják a teraszomat. — A birtokjogban nem vagyok járatos, bár .. j Sanyi bácsi a fogát piszkálta: — Nem, azt hiszefn, mégis'in­kább beverem a pofáját. Ezután elbeszélgettek a birtok­jog érvényesítésének sokrétűsé­géről meg egyebekről is, amíg be nem alkonyult. Akkor azt mond­ta Sanyi bácsi: — Jöjjön, elviszem, ahová köl­tözött volna. Budán kapta el őket a KPM- ellenőr, és sehogy sem értette meg a költözést. A hattonnás gépjármű minden rakománya egy rossz seprű meg egy aktatáska, ráadásul Sanyi bácsi a vita hevé­ben véletlenül leszarjankózta őt. Később Géza annyira berúgott, hogy még hétfőn is beteg volt. — Két ilyen profit próbálnak elkapni... — mondta a forgalmi gyakornok egy kis csoport köze­pén kedd reggel, és amikor meg­látták őt, elhallgatott. — Jó reggelt, Géza bácsi — mondta válaki. Icuka forró, kávéval várta. — Imádom a stílbútort. Géza értetlenül nézett rá. — Hogy maga milyen rendes ember — folytatta a lány — oda­adja «I rózsadombi lakását az unokahúgának, maga meg egy al­bérletben, szorong évekig. És azok a bútorok, ahogy hallom ... — De hát... — Tudom, amit tudok — foly­tatta Icuka —, nálunk semmi nem .maradhat titokban ... — éfc a melle egy pillanatra hozzáért a férfi vállához. Bár lehet, hogy csak Géza érezte így.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents