Petőfi Népe, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-18 / 114. szám

1982. május 18. # PETŐFI NÉPE • 5 SZÉP MAGYAR BESZÉD Egy vetélkedő tapasztalatai Ötödik éve annak, hogy a „Szép magyar beszéd” versenyt — Péchy Blanka színművésznő ja­vaslatára — országosan az általá­nos iskolások korosztályára is ki­terjesztették. Kecskeméten a Trencsényi József Űttörőcsapat és a ' Katona József Megyei Könyvtár összefogásából született kezdeményezés már. jóval előbb igazolta, hogy az anyanyelvi kul­túra ápolását, a helyes magyar beszéd fejlesztését gyermekkor­ban kell megkezdeni! AZ első lé­pések megtétele óta egyre több úttörőcsapat érzi magáénak e fon­tos mozgalmat. Ez évben 2f iskola küldte el a háziversenyen legjobbnak bizo­nyult tanulóit a városi szintű be­szédversenyre. A gyermekkönyv­tár két foglalkozáson• igyekezett a legfontosabb ismeretek rend­szerezésével, különböző nyelvi, kiejtési gyakorlatokkal, szöveg­ajánlással segíteni a versenyzők felkészülését. A szabadon választott szövegek felolvasása mellett — amelyre mindenkiyelőre felkészülhetett — az ismeretlen kötelező szöveg már kifogott néhány tanulón. Ez­úttal a 7—8. osztályosok gyen­gébben szerepeltek, mint fiata­labb társaik. Néhányan bizony­talan, helyenként szövegértelme­zési zavarokkal küszködtek. El­gondolkodtató: vajon a felső ta­gozatosok szaktárgyi óráin jut-e elr-gendő idő a korábbi években megalapozott olvasási ismeretek elmélyítésére, készséggé fejlesz­tésére? Mennyire válik általános szokássá a könyvek, folyóiratok forgatása, olvasása az általános iskclából kikerülők körében? # Úttörők a beszédversenyre készítő foglalkozáson. Meglepő volt, hogy több beszéd­hibás gyerek is átjutott a csapat­szintű válogatáson. Az egyre tu­datosabb felkészülést jelzi azon­ban, hogy a típushibák közül — beszédtempó, szünettartás, tulaj­donnevek helytelen kiejtése — kevesebb fordult elő, mint az elő­ző években. Sokkal színesebbek^ gazdagabbak, az életkori sajátos­ságokhoz jobban igazodóak vol­tok — elsősorban az 5—6. osztá­lyosok korcsoportjában — a sza­badon választott szövegek. A. Molnár Ildikó, az ELTE Fo­netikai Tanszékének tudományos munkatársa a verseny értékelése után átadta a legjobbaknak járó értékes könyvjutalmakat, elisme­rő okleveleket. 'Az 5—6. osztályo­sok közül legeredményesebben König Anett, a Kodály iskola ta­Angyalok citeráján Dsida Jenő emlékezete A hetvenöt esztendeje született Dsida Jenő szinte kamaszangyalként lépett jel az erdélyi magyar iro­dalomban: egyenesen az is­kolapadból érkezett, a já­ték örömével nyúlt a vers­hez — valósággal érződik sorai mögött a büszkeség, mellyel egy-egy váratlan metaforára vagy ravasz rímre talált. Huszonegy évesen adta ki első verseskötetét: a Lesel­kedő magányt, majd még kettőt: Nagy csütörtök és Angyalok citeráján című könyveit. Korán része volt az elismerésben, egész fia­talon lett szerkesztője a Pásztortűznek, az egyik leg­népszerűbb erdélyi folyó­iratnak.' Költő volt, „a költő", ahogy ezt a mesterséget ifjú lányok elképzelik. Egy egész irodalomnak a kedvence lett, már in­duláskor hozzászegődött g siker, mégsem volt boldog. Valami, a költői életfor­mából 'következő elegáns búbánatnál keserűbb szo­morúság járt a nyomában, s már első versei mélyé­ről is a hagyományos if­júkori boldogtalanságnál feketébb fájdalom sajgóit: Ifjak vagyunk, étünk, ve­rekszünk, I s — nem segít orvos — megöregszünk. / Ó, de szomorú, jaj, de fé­lek! I vigasztalj verssel örök lélek." Mint egész nemzedéke, ö is sejtjeiben hordta a világháború emlékének rémületét. Ezt és a fenye­gető kor többi félelmét oltotta aztán örökös szo­rongássá, halálfélelemmé nehéz betegsége vele­született szívbaja. Életé­nek így mindennapos ret­teneté lett a halál, s az alkatában örömre, termett, de korral és az elmúlás gondjával szembeszállni gyenge költő menedéket keresett, hol gyötrelmeit elfeledheti. Ezt a menedé­ket az idillben találta meg. Dsida idillje különös világ: ég és föld, opálos fényű túlvilági misztikum és napsugaras földi reali­tás találkozik benne. E kettős fény, játékában az álmatag angyalok dévaj lányokra kezdenek hason­lítani, a szerelmes lányok szájára pedig az angyalok gondtalan nevetését vará­zsolja a képzelet. Napsu­garas mezei reggelek, rej­telmes erdei alkonyok, fia­talosan üde szerelmek töltik be Dsida világát. Daphnis és Cloé hazája ez a világ, határait Theokri- tos és Longos mérte ki valaha, az örök bukolika birodalma, ha magyar ro­konát keressük, Csokonai Vitéz Mihályra gondolunk. Csak éppen a szürrealiz­mus modern képteremtő látásával felfrissített bu­kolika ez a világ, Dsida huszadik századi pásztori idillje. Pásztori idill: a halál ,közvetlen szomszédságá­ban. Ebben a fenyegetett világban bontakozott ki igazán a kolozsvári köl­tő tehetsége: alkotó ereje utolsó verseiben csapott igazán magasra, midőn már .szívének kihagyó ritmusát kellett figyelnie. Ekkor írta meg azt a ver­sét is: a Psalmus Hunga- ricust, amely korábbi köl­tészetének fájdalmas és játékos dallama után a közösségi felelősség és a történelmi elkötelezettség morális elvét szólaltatja meg. Azt a hagyományos hangot idézi fel, amelyet a török pusztítással számot vető Egykori énekes: Kecskeméti Vég Mihály ütött meg egykoron, s amely Kodály Zoltán fáj­dalmas Psalmus iában zen­gett a két háború között. Hitvallást tett, majd las­san búcsút vett mindenki­től. Fiatalon távozott, har­mincegy esztendős korá­ban. Sírfeliratát maga fo­galmazta meg: „Megtet­tem mindent, amit megte­hettem, í kinek tartoztam, mindent megfizettem, f Elengedem mindenki tar­tozását, ' felejtsd el ar­com romló földi mását”, s Pomogáts Béla nulója szerepelt. Második helye­zést Góg Tímea, a Zrínyi iskola, harmadik helyezést pedig Polgár Katalin, a Hetényegyházi Általá­nos Iskola tanulója ért el. A 7—8. osztályosok korcsoportjában har­madik helyen végzett Tapasztó Beáta a Kodály iskolából. Megf­elezte- őt Rózsa Erika, a Tóth László Általános Iskola tanulója. A versenyen kiemelkedő teljesít­ményt nyújtott Tóth Krisztina ezúttal negyedik alkalommal képviselte eredményesen a Jókai Mór Általános Iskolát. Magyar Klára tanárával együtt végzett több éves munkájuk elismerésé­ül a bíráló bizottság ebben az ■ évben őt terjesztette fel a leg­jobbaknak járó Kazinczy-jel- vényre. Ramliáb Mária Aforizmák A negatív érdekesebb, mint a pozitív, ezt már Shaekespeare ■ tudta. Alapjában örvendetes do­log, mert azt bizonyítja, hogy a negatív még mindig kivétel, nem pedig szabály. (Tennessee Williams) Nem tudom megérteni, hogy a televízióban miért kérnek foly­ton bocsánatot, a műszaki hibá­kért, de sohasem a normális mű­sorért. (Otto Preminger) Minél kevésbé tisztelik az emberek korát, annál inkább tisztelik a régiségek korát. (Martin Held) Az . olasz tovább nyújtózik, mint ameddig a takarója ér — főleg, ha van takarója. (George Woodward) (Ford.: Gellért György) NAPKÖZBEN Soccer -X ötezer példányban A konkrét ügy talán kevese­ket érint idehaza, tanulságait viszont — remélhetőleg — töb­ben is hasznosíthatják. A fő­szereplő a Labdarúgás. Ezúttal azonban Csanádi Árpád eddig 14 nyelven megjelent szak­könyve, annak is az angol vál­tozata. A Soccer. Amelynek címlapja és rövid ismertetője megjelent a Nem­zetközi Olimpiai Bizottság hi­vatalos lapjának áprilisi szá­mában, azzal, hogy a kiadvány külföldiek számára megren­delhető Budapesten, a Kultúra P. O B. 149-nél. Noha én hazai vagyok, eb­ből a könyvből kellene nekem is egy példány. De nincs. Egy sem. Az idegen nyelvű köny­vesboltban csak német szöveg­gel tudnának adni, (ilyen ala­pon kínálhatnának akár hot­tentottát is). A Corvina Kiadó — sajna nem forgalmaz, csak kiad, s a propagandáosztály az egyetemi könyvesbolthoz irá­nyít: talán ott. Ott sincs! Ked­vesek, udvariasak .a telefon­ban, de ezt a könyvet... saj­nos ... nem tudják... No majd a Könyvjelző szol­gálat! Az pontosan megmond­ja, hogy a fővárosban hol is kapható a keresett mű. Sehol — állítja az illetékes. Legalább­is angolul nincs, s így termé­szetesen nem is szállíthatnak a boltokba. Kár. Ha már a nemrég meg­jelent magyar kiadást sem le­lem, legalább az angol nyelvű- höz hozzájuthatnék. A foci ta­nulmányozása mellett nyelv­gyakorlásnak sem lenne rossz. Db, ha egyszer nincs ... Akkor viszont miért reklá­mozzák? Nem értem. S nem érti a dolgot a Kultú­ra Külkereskedelmi Vállalat munkatársa sem, aki ismeri a kiadványt — végre valaki! —, s tudomása szerint a könyvből mintegy ötezer van raktáron. — Ezért reklámozzák ... Jól­lehet ez a cég csak külföldre küldi a Soccer-t — dollárért — de egy-két példánynak ennyi­ből már jutnia kell a hazai piacra, pontosabban' a köny­vesboltokba is forintért. Hátha elkel! Meg kellene próbálni... V. T, Hiányos ragozású igéink Vannak olyan igéink, amelyek­nek nincs meg a teljes ragozási rendszerük. A most tárgyalandók csak ibizonyos személyekben, többnyire 2. vagy 3. személyben használatosak. Ilyenek az érzik, hallik, játszik, amelyeket csak egyes harmadik személyben használunk. Ezekben áz -ik képző eredetileg is. szenve­dő értelmet fejez ki, de van még külön szenvedő igeképzős alakunk is: érződik,' hallatszik, játszódik. Az -ik képzős forma szenvedő értelmét a következő példák alapján könnyen megért­hetjük: érzik rajta a „pacsuli”; Ki tanyája ez a nyárfás, nem haílik be a kurjántás”; a színda­rab cselekménye a századfordu­lón játszik.• Ez az érzik, hallik játszik választékos, régies; a köz­nyelv helyettük inkább az érző­dik, hallatszik, játszódik formát használja. Rajtuk kívül megem­lítjük a megismer és (meg)ért ige képzős alakjait is: megismerszik, magától értetődik. Ez utóbbi az , értetik és a nyelvtanilag helye­sebb értődik ige egybeolvadása. Az érezhető, észrevehető jelenté­sű megismerszik használata vá­lasztékos. Pl. megismerszik raj­ta, hogy nem erre a vidékre való. A magától értetődik forma „ma­gától értetődik”. Ezek mellé vehetjük a szintén (egyes vagy többes) 3. személyű fáj és a hasonló jelentésű nyilal­lik, szaggat, hasogat stb. igéket is: fáj a fejem, nyilallik a háta, szaggat a dereka. A természeti jelenségeket és folyamatokat jelölő izemélytelen igéknek is csak egyes számú 3. személyű alakjuk van. Néha alanyt is tehetünk melléjük, de nem feltétlenül szükséges. Pl.: esik, szemerkél, zuhog (az eső): havazik, esik, hull (a hó); menny­dörög (dörög az ég); hajnalodik (hasad a hajnal). Az udváriaskodás igéje, a tet­szik, ha nyelvünk szellemében használjuk, csak egyes 3. személy­re korlátozódik. Pl. egy személyt így kérdezünk: El tetszik menni (önnek)? Több személyt ugyan­így: El tetszik menni (önöknek)? A tessék ma már egyezik az alannyal; tessék bejönni; tesse­nek ezt elolvasni. Pedig ez is személytelen ige volt: pl. tessék (önnek, önöknek, neked) ezt tu­domásul venni. Vagy talán már a tetszik, tessék szerkezeti válto­zását újabb nyelvténynek kell el­fogadni ? A második személyre korláto­zódó igei alakokat is felsorolha­tunk. így a megy ige 2. személyű felszólító alakjai helyett (menj, menjetek) bizalmas-népies be­szédben az ered ige megfelelő alakjait, is használhatjuk: eredj, eredjetek, eridj, eridjetek. Petőfi az 1848-ban megválasztott képvi­selőket, akik közé ő nem jutha­tott, így szólította meg: „Eredje­tek be és munkálkodjatok” (A nemzetgyűléshez). Kifejezhetünk vele enyhébb felszólítást Is (eredj a kútra, eredj haza)’, de az in­dulatos beszédben is használjuk (eridj a pokolba). Ennek az ered igének megvan a teljes ragozása is gyorsan nekiindul jelentésben. Pl. futásnak eredek, éredsz stb., utána eredtünk. De használjuk személytelen igeként is: Hol ered a Duna? A baj onnan ered, hogy... A jön ige felszólító módú alak­ja, a jöjj, jöjjetek helyett hasz­nálatosak a ma már finomko- dóan választékos, ismeretlen ere­detű jer(e), jérték, a régies jer- sze, az inkább beszélt nyelvi bi­zalmasabb gyere, gyertek és a népies gyér. A jersze a nyomósító sze szócskával alakult. Ennek a rr^ly hangú változata van meg a nosza indulatszóban. Ez a nyo­mósító szócska a 19. század iro­dalmában elég sűrűn előfordul (pl. monddsza, addsza, jersze). Á régebbi nyelvben sókkal gyak­rabban megtalálható. A 16. szá­zadi vers így kezdődik: „Jersze, emlékezzünk mostan mi nagy .dolgokról”. A jer ódon változa­ta. a jövel, jöszte is gyakori volt a régi nyelvben. A jövel az egy­házi nyelvben is. A teljességre törekedve említsük meg. hogy a gyerünk (régi jerünk) nem a jön, hanem a megy igéhez kapcsoló­dott. A van ige egyes és többes 3. személyű tagadó alakja a nincs (en), nincsenek, a sincs(en), sin­csenek. A nincs a nem is kap­csolata. ennek a többese lett a nincsenek, ez hatott vissza az egyes 3. személyre, így lett a nincs mellett a nincsen. Pl. „Nin­csen rózsa tövis nélkülEzeket a formákat ma már 3. személyű ■igealakoknak érezzük. Mondatszó a bizalmas-népies •hangulatú, csak a 2. személyben használatos ne,-netek és a már említett -sze nyomósító szócská- ' val alakult nesze és ennek többe­se, a nesztek. Ma már ezeket • is a ragozott igei. formák közé so­rolhatjuk. Analógiás módon a latin servus (szolga) szóból alakult szervusz köszöntést szevasz, sőt szia vál­tozatával együtt sokan egyes 2. személyre utaló mondatpótló igé­nek érzik, ezért van többes 2. személyű szervusztok, szevasztok és sziasztok alakja is. A szabad melléknevet újabban szófaji átcsapással igeként is használják. Régen így mondták: szabad volt elmennem; szabad legyen megjegyeznem; ha szabad volna, én is elmennék. 'Ma már szinte csak így halljuk: nem sza­badott elmennem; szabadjon megjegyeznem; szabadna kér­nem, hogy segítsen rajtam? Ezek az újabb formák nincsenek el­lentétben a nyelv szellemével. A választékosabb nyelvi használat ugyan még ellenzi őket, de elter­jedésüket nem tudja megakadá­lyozni. Kiss István Fordulat a faluhálózat fejlődésében? Enyedi György, a földrajztudományok doktora az új kecskeméti kutatócsoportról és a településpolitikáról Akadémiai kutatócsoport tanácsi épületben? Furcsaj Országos feladatokat ellátó intézmény vidéken? Szokatlan! A legilletékesebb­től, Enyedi Györgytől, a földrajztudományok doktorától, az MTA levelező tagjától kérdeztem meg, hogy miért Kecskeméten szervezi a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézete télepüléskutató csoportját. Válaszainak ismertetése előtt illő bemutatnom az ide települő tu­dományos műhely vezetőjét. Az 52 éves agrárközgazdász, település- kutató tagja az MTA (elnöksége mellett működő interdiszciplináris (tudományközi) bizottságnak, valamint különböző szakosztályok mel­lett működő — szociológiai, településtudományi, geonómiai, földrajz­tudományi — bizottságoknak. Tapasztalatait a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézete igazgatósági tanácsában és a területfejlesztési osztály vezetőjeként is hasznosítja- A nagykö­zönség körében is ismert a Falvaink sorsa című kötet. A Kelet- és Közép-Európa gazdaságföldrajza című monográfiáját szakkörökben nagy elismeréssel méltatták. A televízió ezekben a hetekben sugá­rozza halrészes előadássorozatát. A Május 1. tér 1. tizedik emeletén kapcsoltam be magnetofono­mat. A berendezés még az átmenetiség képét mutatja, de terveik már pontosan kirajzolódtak. — A magyar településrendszer átalakulását szeretnénk tovább 'vizsgálni. Azért mondom a to- vábbot, mert intézetünk elég so­kat foglalkozott ezzel. A faluhá­lózat átalakulásáról számos fo­lyamatot tártunk föl. (Ügy vél-, jük:' a nyolcvanas években for­dulat szükséges.) A településku­tató csoport nem kis részben a faluhálózat további alakulásával kíván foglalkozni. Munkánkban a szociológia elemei keverednek a földrajzi vizsgálat szempontjai­val. Vizsgálatainkhoz az egész országban készítünk esettanulmá­nyokat, itt is. Természetes: itte­ni jelenlétünk kínál helyi témá­kat, da ez nem Bács-Kiskun me­gyei kutatócsoport. — Miért Kecskeméten szer­veződik a csoport? — Hívtak bennünket, helyet kaptunk. De ez ön'magában ke­vés lett volna idetelepülésünkhöz, ha Kecskemét sokoldalúságával nem lett volna képes befogadni csoportunkat. Csak akkor működ­hetünk eredményesen, ha hely­ben elég sok külső kapcsolatra lelhetünk. Nehezen dolgozhat­nánk olyan városban,' ahol mi lennénk az egyetlen szellemi mag. — Hivatalosan mikor kez­dik meg működésüket? — Előreláthatóan 1983. január elsején. Eddig csak Kecse-Nagy László vette át új munkakörét. Korábban a szegedi tervező vál­lalatnál dolgozott. Ottani terve­zői tapasztalatait bőségesen ka­matoztathatja tudományos fel­adatai megoldásai során. Még két-három kutató ideköltözésére számítunk. — ön, mint a társadalom térbeli •szervezeteit, a terme­lőerők területi elhelyezkedé­sét tanulmányozó tudós, ho­gyan látja Bács-Kiskun kö­vetkező évtizedét? — Akkor válaszolhatnék kér­désére, ha vizsgáltam volna. Any- nyit tudok: a népességcsökkenés nem volt olyan vészes, ami alá­aknázta volna a megye gazdasá- ■ gi, kulturális életét. Az is nyil­vánvaló. hogy a jelentős iparosí­tás ellenére a gyárak zöme az iparvidékeken helyezkedik el. A lakosság elvándorlását sokkal erősebben motiválják a helyi életkörülmények, mint ezt koráb­ban gondolták, ez is kiderült ku­tatásainkból. A falu és város köz­ti különbségek csökkenés helyett néhol növekedtek. Biztos: aligha folytatódik a vidéki iparfejlesz­tés a legutóbbi módszerekkel. — Nincs jövője a falusi iparosításnak? — Szó sincs róla. Osztályunk vizsgálatai egyértelműen azt bi­zonyítják, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek ipari tevékenységé­nek hosszú távon is van jövője. Feltételezésünk szerint a falu általános termelő szervezetévé fejlődhetnek, amelyek a mező­gazdasági termelés igényei mel­lett a falusi szolgáltatások bizo­nyos területeit is elláthatnák, kis sorozatú speciális termékeket áz állami nagyipar számára is elő­állíthatnak. Mindez elsősorban a mezőgazdaság integrációs fejlődé­sének a következménye. Az ipari telepítések Hő ereje a nagyipari kooperáció^ partnerek közelsége volt az elmúlt évtizedben, bizo­nyára így lesz jövőben is. — Olvastam az ön által vezetett területfejlesztést megalapozó gazdasági kutatá­sok összegezését. Mintha hely­telenítenék, hogy a helyi gazdasági egységek — főként a falvakban — nincsenek eléggé közvetlen kapcsolat­ban a tanácsokkal, nem se­gítik megfelelően az adott terület fejlesztését. — Véleményem szerint még mindig korlátozott a helyi taná­csok tényleges önállósága. Azért mondom, hogy tényleges, mert 1971 óta elég nagy hatáskört kap­tak saját forrásaiig felhasználásá­ban. Ezek a saját alapok azonban eléggé szerények. Az ipari üze­mek sem telephelyükön fizetik településfejlesztési adójukat, ha­nem vállalati központjuk által. Kívánatos, hogy a helyi tanácsok . közvetlenebb kapcsolatban -legye­nek a helyi iparral, kereskedelem­mel. Szükségszerűnek gondolom a tanácsok döntési jogkörének szélesítését a központi juttatások fölhasználásábaín. A legtöbb pénz­összeget napjainkban meghatáro­zott céllal kapják, noha helyben esetleg hatékonyabban, ' eredmé­nyesebben hasznosíthatnák. Pél­dául, ha a célcsoportos lakásépí­tésre szánt keret egy részéből kedvezményes, előkészített tel­kekkel növelhetnék a magánla­kás-építő kedvet. — Köszönöm az interjút. A rövid beszélgetésből' is érződik, hogy a településkutató csoport nemcsak az adott viszonyok fel­tárására törekszik, hanem kö­vetkeztetések kidolgozásával is segíti a politikai, gazdasági dön­téseket. Mindenképpen előnyös számunkra, hogy Bács-Kiskun­ban — ha úgy tetszik —, első kézből értesülhetünk vizsgálataik eredményeiről. A tudomány nem­csak a termelésnek, a település­fejlesztésnek is szövetségese, mo­torja. Ezért került a lehető leg­jobb helyre az MTA Földrajztu­dományi Kutató Intézetének új településkutató csoportja. Heltai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents