Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-16 / 88. szám
1982. április 16. • PETŐFI NÉPE • 5 ,,Mintha egy mai fiatal beszélne a szerelemről” Nincs az a színész, aki a műsorterv kihirdetésekor ne számolgatná, hogy milyen szerepekben reménykedhet. Különösen 'a kitüntető, nagy feladatok izgatják az érdekelteket. Ilyen Lujza megformálása Schiller híres polgári szomorújátékában. Nem titkolja Holl Zsuzsa: bízott abbán, hogy fölléphet majd az Ármány és szerelemben, akár l ady Milfordként, akár a: udvari zenész lányaként. Úgy gondolta, hogy életkora, egyénisége alkalmassá teszi a romantikus szerepek megformálására. Az éves program ismertetésekor szinte akaratlanul sorra vette kollégáit Lamanda László: rajta kívül kik jöhetnek még számításba• Ferdinand, a nemeslelkű őrnagy megszemélyesítésére. Az első főpróba után beszélgettem a két fiatal színésszel: milyennek látják 1982-ben a kétszáz esztendeje megteremtett hősüket, milyen képet alakítottak ki magukban a szerelmespárról, környezetükről. Holl Zsuzsa a tévében közvetített, nemrégiben ismét műsorra tűzött 1971-es jóemlékű Madách Színház-i előadás láttán kedvelte meg igazán a remékművet. — Eddig csak egy főiskolai gyakorlaton játszottam Schillert, de több klasszikus műben szerepeltem már. Amikor megtudtam, hogy Lujza lehetek, azonnal a könyvtárba siettem. Minden hoz- záférhetőt elolvastam az Ármány és szerelemről. Béka Sándor rendezővel, Tarján Tamás és Mor- csányi Géza dramaturggal sokat tanakodtunk a világszerte népszerű dráma mai értelmezéséről. Lamanda László előzetes“ sze-' Tejpépét,,.erősen befolyásoltájo a nagyon hamar elkészített díszlet- és jelmeztervek. — Vizuális típus vagyok, sokat jelentenek számomra azok a tárgyak, amelyekkel együtt játszom a színpadon. Az a tudat, hogy jelmezem szinte teljesen megegyezik a fiatal drámaíró egykori , öltözékével, megkönnyítette számomra a szomorújátékot saját élményeiből megteremtő, Ferdi- nánddal saját eszméit is kifejező Schillerrel az azonosulást. — Örülök közlésének mert éppen kérdezni akartam: miként változott felfogásuk á híres drámai hősökről? Gondolom, sokat töprengett Holl Zsuzsa is, míg egyértelművé vált számára Lujza egyénisége. — Szentimentálisnak, befelé- fordulónak, érzelgősnek hitték, pedig egyéniség volt. Odafigyelt a világra. Szinte jelképes, hogy amikor a társadalmi megszokás az otthon falai közé szorította a polgári leányokat, asszonyokat, ő szükségét érezte annak: édesapja zenekara élén bizonyítsa karmesteri rátermettségét. Laci is bizonyára más Ferdinánd lesz, mint tavaly augusztusban lett volna. Jellemzőnek érzem az apa és fiú kapcsolatát, Az első pillanatban magam is úgy képzeltem, hogy atyja előtt testi-lelki vigyázzállásba rántódik Ferdinánd. így kívánta ezt a kor, így írták elő a merev szokások. A nyílt gondolkodású Ferdinánd azonban otthon is elvetette a szigorú tekintélyelvet. Többre becsülte az igazi emberi kapcsolatokat a már szertartásszerű érintkezési formáknál. A felvilágosodás, a francia forradalom hatása még az elmaradt német fejedelemségben, még a mindennapi életben is érezteti hatását. Hadd térjek vissza egy pillanatra a színpadi környezethez. A drámát általában eddig kis szobákban játszatták. Most az erkéllyel szinte kinyílik az utcára Ferdinándék, Lujzáék világa. A nagyobb tér révén könnyebben kifejezhető mozgásokkal Ferdinánd kedély világa. Zsuzsa is sokat foglalkozott szerepével. — A próbák során egyre világosabbá vált előttem: Lujza maga is művészlélek. Ezért is fo(Straszer András felvételei) gékonyabb az újra, ezért küzd szerelméért, noha környezetében egy házasulandó polgárlány csak elfogadhatta, vagy elutasíthatta egy-egy férfi közeledését. Az a felismerés is erősíti gyönyörű kapcsolatukat, hogy hasonlóan vélekednek a világról, hasonló a lelkiségük. Vagyis két önálló lény küzd egymásért, miközben a frigyüket akadályozó társadalmi konvenciókkal is harcolnak. — Azt érzem szavaikból, hogy nagyon is időszerűnek tartják az Ármány és szerelem problematikáját, napjaiban is tanulságosnak a szomorújáték modellhelyzeteit. Holl Zsuzsa egyetért velem? — Azt üzeni Schiller, hogy ne nyugodjunk bele a nagy érzelmek elszürkülésébe, vállaljuk szeretteinkért az áldozatos életet. — Mintha tulajdon gondolataimat mondaná Ferdinánd, mintha egy mai fiatal beszélne a szerelemről, a szabadságról. Vigyáztam arra, hogy az emelkedett klasszikus szöveg a mondandó fontosságát, általános érvényét, és ne ünnepélyességét hangsúlyozza. Bízom abban, hogy a közönség számára rokonszenves lesz ez a Ferdinánd. Tiszta emberségéért példaképnek érzik az előadást megtekintő fiatalok.--- Köszönöm az érdekes szerepelemzéseket. Kívánom, hogy művészpályájuknak szép állomása legyen az Ármány és szerelem, amelyet Beke Sándpr rendezésében láthat a közönség. Heltai Nándor GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Kecelen így... Ezerkétszázan járnak a napfényes, új iskolába Kecelen, aihol a Petőfi Sándor úttörőcsapat úttörőtanácsának tagjaival találkoztunk, hogy választ kapjunk: hogyan élnek, dolgoznak ebben a korszerű, szép, és batik-szakkö- réről immár világhírű községben • a kisdobosok és úttörők. Csonka Vera, az úttörőtanács titkára, Tus Flóra és Haszilló Enikő, Fikker Krisztina, Farkas Csilla a reszortok felelősei, Marton Imelda és Logaida Rita krónikások, Mészáros Ferenc, aki az ügyeleti rend őre. Kovács Róbert, a sportesemények szervezője és a kisdobosok képviseletében Haszilló Tamás. Ők fogalmazták meg, hogy miért érdekes, izgalmas dolog nálunk az úttörőmunka. — Mert magunk döntünk minden kérdésben, úgy alakítjuk mozgalmi tevékenységünket, ahogy azt értelmesnek és fontosnak látjuk! — mondja el gondolatait a titkár. Csonka Vera. ... mert tanáraink mindenben meghallgatnak bennünket, és ha valamit nem találunk jónak, akkor azt ők is elfogadják! — folytatja Tus Flóra. — Arra, hogy valamit nem fogadtatok el, tudnál példát is mondani? — kérdezem. — Igen, például a köpeny-ügyben mi döntöttük el, hogy nem lesz külön iskolai, kémiai és bar- kács-szakkörre való köpenyünk! Elég egy is! Ezt megszavaztuk, és így is lett — kapom a választ. — Milyen emlékezetes esemény zajlott mostanában nálatok? Valamennyien válaszolni akarnak, nyilvánvaló tehát, hogy a keceli pajtások sok emlékezetes esemény részesei. Vegyük sorra, ki mire emlékezik szívesen? — Április 4-én megtartottuk azt a csapatünnepélyt, ahol egyenruha- és zászlószemle is volt. Nagyon jól sikerült! Valamennyien szabályosan öltöztünk fel, vittük raj- és őrsi zászlóinkat, vo: nultunk el a bírálók előtt. — Ilyenformán nyilván győzteseket is számon tartotok? — Igen, A teljesen pártatlan zsűri — a község párttitkára, tanácselnöke és egyik tanárunk — összesítette a pontokat. A legtöbbet a 8. b, az 5. d, illetve az 5. a raja kapta. — Az úttörőtanács irányító szerepét hogyan foglalnátok ösz- sze? — Az úttörőtanácsra komoly feladat hárul a rend fenntartása ügyében. Kéthetenként egy-egy raj végzi a kapu-, kerékpár-, folyosó- és vendégváró-ügyeletet. — Tehát nyomban kiderül, hogy ki késik az iskolából... — Igen, az kiderül, és azt nyomban figyelmeztetjük. Azután ha még egyszer megtörténik, ak• Keceli vörös- keresztes úttörők. 0 Alsó képünkön: Matematika- verseny az iskolában. kor a neve a naplóba kénül. Harmadszori későről még nem tudunk, de nyilván nagyon megbüntetnénk, csapat előtti megrovásban részesítenénk. — A vöröskeresztes munkára emlékszem majd mindig szívesen — folytatja a sort Enikő. Minden rajból elvégzi valaki a tanfolyamot, de a Kodályraj, a Verne Gyula-raj tagjai önként végezték el, együtt, valamennyien. Erről természetesen igazolványt is kapunk. A legutóbbi járási versenyen tizenhárom csapatból mi lettünk a negyedikek! — Kérem a győztesek nevét is! — Zakupszki Bernadette, Vata Krisztina, Filus József, Minda Gábor és Haszilló Enikő. — És a kisdobosok mit csinálnak? — Mi önként vállaltuk — mondja Haszilló Tamás —, hogy rendben tartjuk, takarítjuk az iskolát körülvevő kertet. Hoztunk kapát, kosarat, és egy rajfoglalkozás keretében közösen mindent rendbehoztúnk. Megemlékeztünk a három tavasz ünnepéről, és örültünk annak, hogy a járási prózamondó versenyen is szépen szerepeltünk. — Eddig mozgalmi munkáról esett szó. Most halljunk a tanulásról is! — Minden lehető módon segítjük egymást. Az úttörőtanács döntötte el azt is, hogy az iskolában működő tizenhat (!) szakkör közül csak kettőre, legfeljebb háromra járhatja kisdobos, illetve az úttörő. Ha ehhez megvan a szülő beleegyezése is! De ha romlik a tanulmányi előmenetele, akkor nyomban megvonjuk a szakkörre járás lehetőségét. Komolyan vesszük az esztendő jelmondatát. Hatni akarunk egymásra, hasznosat alkotni, és gyarapítani — főként tudásunkat... — Mi újság a táborozás körül? — Balatonmárián nyolcszáz négyszögöles telkünk an a parton! A sátraink viszont tönkrementek. Azt tervezzük, hogy az idén lemegyünk, napi négy órát dolgozunk, a többit pihenéssel töltjük, és folyamatosan építjük faházainkat... — Nálunk lesz a megyei sakkverseny! Erre is nagyon büszkék vagyunk! Meg arra, hogy sok pártoló tagunk van, a helyi szak- szövetkezettől is minden segítséget megkapunk. '— Jól szerepeltünk a tudományos technikai úttörőszemlén! A technikusok a járási versenyen harmadikok lettek. Pintér Csaba, Csík Csaba és Fejes János igazán szépen dolgozott. — Pintér Csaba- a karbantartó brigád vezetője. Ezt a tevékenységet ők maguk találták ki! Azóta nincs az egész iskolában lötyögő székláb, letört zár. Szerencsére már arra is gondolnak, hogy hetedikeseket bevonva a munkába, jövőre sem lesz erre gond. — Ugye, mindent előre terveztek? — Hát persze! Tudjuk, hogy Csonka Vera munkáját jövőre Tus Flóra veszi át, de már azt is tudjuk, hogy kik jöhetnek szóba akkor, ha Flóra fejezi be az általános iskolát... — Aki nem megy táborba, az mit csinál nyáron? — Úszni tanul! Mert nekünk uszodánk is van!. Búcsúzóul megnézzük a versenyuszoda méretű strandot. Itt tanul meg százhúsz—százötven keceli kisdobos és úttörő úszni nyolc—tíz hét leforgása alatt, az iskola testnevelő tanárainak útmutatásával. Milyen kár, hogy az esztendő többi hónapjában ez a létesítmény kihasználatlan! Érdemes lenne akár egy fólia- vagy átlátszó graboplast ponyvával egész évben használhatóvá tenni, és új fedett uszodát avatni megyénkben ... Selmeci Katalin Csali mese Gyerekek, ha jól figyeltek, Akkor elmesélem, Milyen sok szép és érdekes Élményben volt részem. Kimentem egy szép zöld rétre, S ott gurult egy kecske, A lábai helyén volt négy Szép kis kerekecske. Felnézterré a levegőbe, Ott repült egy bárány, Megcsillant ászép napsugár Tarka tollas szárnyán. A rét szélén, a folyóban, Úszkált egy nagy macska, Mancsaival s a, farkával A vizet szétcsapta. Folyóparti magas fűben — Csak a füle látszott — Ült; egy kutya, s három bottal Egész nap pecázott. Egy nagy nyárfa legtetején Kislibák legeltek ... Én meg szépen hazajöttem S megírtam e verset. Ki elhiszi a mesémet, Most már mire várhat? Nézzen gyorsan a tükörbe: Egy ki\ csacsit láthat. —O— Mikor lesz az özönvíz? "M oé hatszáz: éve töltötte be hivatalát. Munkája- ját az Ür legteljesebb megelégedésére végezte. Ügyes ember volt. Soha senkinek a kérésére nem mondott nemet, legfeljebb nem teljesítette azt. Hajlékony volt, igen kifinomult helyzetfelismerő készséggel rendelkezett. Tucatnyi nyelven beszélt, egyebek közt kitűnően értett az állatok nyelvén is. Így aztán érthető, hogy megingathatatlan volt tisztségében. Kiterjedt kapcsolatai révén jó előre tudomást szerzett a dolgok alakulásáról, amit nagyszerűen kamatoztatott a maga hasznára. Ennek köszönhette, hogy mindig együtt tudott úszni az árral. Az utóbbi időben Noé kifinomult ösztöne vihart jelzett. Figyelte, hogy szőlőjében' mit csiripelnek a madarak, a kertek alján mit csaholnak a kutyák és, hogy mit dorombolnak a macskák. De semmi nyugtalanítót nem tapasztalt. A hivatalban kollégái háborítatlan nyugalommal töltötték az időt. Hiába tekintgetett felfelé, semmi jelét nem tapasztalta a rendkívüli eseménynek. De ösztöne ennek ellenére nem hagyta nyugodni. Már napok óta ünnepi tógában járt a hivatalába, amikor gyorsfutár érkezett az Ürtól és hét pecséttel lezárt borítékot .hozott. Az Űr közölte Noéval, hogy megunta az emberek tunyaságát, bujaságát, önzésüket, az állatok elkorcsosulását, ezért elhatározta, hpgy özönvizet bocsát a földre. A legbecsületesebbnek Noét tartja, és őt, valamint népes családját jelöli ki túlélésre. Megparancsolta hát Noénak, hogy a város fölé magasodó hegycsúcson építsen családjával egy akkora bárkát, melyben elférnek kedvenc állataikkal együtt. Az Űr megadta az özönvíz napját is. Noé és családja hozzáfogott a bárka építéséhez. Éjszaka dolgoztak, hétrét görnyedve, verejtékezve hordták a hatalmas farönköket. Tenyerük húsát feltépte a balta nyele, de. szorgalmuknak megvolt az eredménye, mert a bárka építése időarányosan halait. Ha elcsüggedtek, új erőt adott nekik a gür. cöléshez, hogy magukat biztonságban tudva lelki szemeik előtt látták szomszédaik, kollégáik, ismerőseik fuldokló küszködését á szennyes áradattal. A bárka építése befejezés előtt állt, amikor ** Nqét a telefon éles berregése riasztotta fel a hivatalában. Mit sem sejtve kaján nyugalommal nyúlt a kagyló után. összerezzent, amikor meghallotta az egyik Főember hangját. Sürgősen magához rendelte őt. Szegény Noé egész éjszaka talál, gáttá az okát, miközben az utolsó szögeket verték a bárkába. Gondolataiba mélyedve utazott el a Főhivatalba. Itt a Főember röviden közölte vele, hogy mostanában többen elvesztették hivatalukat helyszűke miatt, ezért az Orral úgy beszélték meg, hogy a tisztségüket vesztettekből olyan szervet hoznak lét. re, amelynek feladata a bárka építésének ellenőrzése. Noé bölcsességében belátta szorult helyzetét, vérhólyagos tenyerére pillantott és a bárkába való ben jutás kilátásba helyezése mellett, felkínálta a még hátralévő munkában való részvételt. A Főember elnéző mosollyal hárította el Noé ajánlatát és megmagyarázta, hogy szervezetének feladata a munka menetének ellenőrzése, az pedig természetes, hogy a szervezet minden tagja helyet kap a bál kában. Amikor a Főember látta Noé elkeseredését, vigasz, talásul közölte vele, hogy a szervezet első ténykedése volt, hogy határidő-módosítást eszközölt ki az Űrnál a bárka elkészültét illetően. Noé szívét a keserűség mardosta, de azért családját a munka folytatására szólította fel. Közben az emberek is felfigyeltek a hegycsúcson épülő bárkára és a hasukat fogták a röhögéstől, amikor elterjedt az építés indokának a híre. De Noé tántoríthatatlan volt. Udvariasan fogadta a kiszállásra érkező ellenőröket, ellátta őket minden jóval, min. denben igyekezett a kedvükben járni. T"1 örtér.t ismét, hogy magához rendelte a szer- ■ vezet Főembere. Noé egy teljes napot ücsörgött az előszobában, aipikor a titkárnő bebocsátot- ta. A főember nem kínálta sem hellyel, sem kávé-, val, hanem égy listát adott át azzal, hogy az Űr- ral egyeztetett névsor a bárkába beutaltakat tartalmazza. Noé köteles megoldani elhelyezésüket. Otthon Noé áttekintette a túlélők névsorát és zokogva állapította meg, hogy sem ő, seni családja nem szerepel benne. Bánatában a város közelében lévő szőlőjébe búj. dosott, .ahol összetalálkozott a rókával. A róka kifaggatta Noét, és amikor az öreg elmondta végtelen keserűségének történetét, a róka így szólt: Adok neked egy jó tanácsot, ha én is bemehetek] kölkeimmel meg néhány tucat csirke társaságában a bárkába, arra az időre, amíg tart az özönvíz. Noé mindenbe beleegyezett. A róka így folytatta. Minden bizonnyal a Főhiva- **• tál nagy ünnepséget fog szervezni a bárka átadásakor az Űr hivatalában. Amíg „esznek-isznak, elfoglalhatják a bárkát, magukra zárják az ajtókat és se be, se ki senki. Noé nagyszerűnek tartotta a róka ötletét. Elutazott hát az Űr hivatalába és száz obulus lefizetése ellenében megtudta a titok- noktól az ünnepség napját. Már minden előkészületet. megtettek a bárka elfoglalására, amikor ismét futár jött Hétpecsétes borítékot hozott Noénak. Ez állt benne: Az özönvíz napját vízhiány miatt az Űr bizonytalan időre elhalasztja. Noét érdemei elismerése mellett felmentette mindennemű tisztségéből és nyugdíjazta. A bárkát idegenforgalmi nevezetességként kell mutogatni. Vendéglőt üzemeltetnek benne és párkereső szolgálatot tartanak fenn, főleg vándor ka- mionosoknak. Kiterjedt hivatali szervezet segíti az intézmény működését. Az üzlet vezetője az egyik Főember lett magánvállalkozóként. Jól járt az Űr is, meg a Főember is, no és a párkeresők sem panaszkodhatnak. {~1sak szegény öreg Noé töri mind a mai napig a fejét a szőlőjében. Találgatja, miként eshetett meg vele ez a nem mindennapi történet. Arvay Árpád
