Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-11 / 85. szám
PN MAGAZIN Egy gitár elhallgatott Szabó Gábor-requiem Mondhatok-e valamit a zenéről, mondhatok-e? Érvényes lehet-e a mondat, il. lön értékes-e a sző mindarra, ami soha nem volt mondat, soha nem volt szó, de nyelv volt mégis: egy szál gitárral megvallott, és nekünk visszaadott világ; tisztán, emberien, talán cisz-mollban, talán ötnegyed ritmusban azzal a néhány feszülő húr VÉDtelenségével és VÉGtelensé. gével koronázottan. Emberiesült, mélyen emberiesült világot hallok szépszándékú, szomorú leikéből, amikor tudnom kell: Szabó Gábor gi. tárja elhallgatott, s teljességgel visszavon, hatatlanul mondják az élők: „Ez a gitár örökre elhallgatott.” Szabó Gábor, a jazz világhírű művésze halott. Az a muzsika, ami ő volt, a jelen, és jövőidejűségben már befejezett: vele' és általa folytathatatlan. Attól ami ő volt, ami zene csak ő lehetett e korban, mór csendesek a stúdiók, a jazz világműhelyei, klubjai, pódiumai. Talán Chik Korea és Másik János egy percre maga mellé ejtett kézzel ült a zongoránál; Joe Zawinul és Pege Aladár a vonóért nyúlt, s méltó, sógos mélyen szólaltak meg a hangok; Carlos Santana és Babos Gyula egy magyar dallamtéma utolsó hangjainak emlékével mellreszorított gitárral álltak, mások leengedték szájukon a trombitát, nyakban lógtak a szaxofonok, Kőszegi lm. re letette a dobverőket, és messze Amerikában, a' Berkley Zeneakadémia kamaratermében hirtelen kinyílott egy ablak. Legyen ez így mibennünk — egy gitár elhallgatott. Szabó Gábor — az USA állampolgára — nemzetisége magyar, anyanyelve magyar, született Magyarországon 1936-ban, váratlanul meghalt Budapesten. Negyvenhat évet élt: az egyetemes jazzművészet világpolgára volt és maradt. Cs. K. Madonnák és piéták A múzeumok raktáraiban rengeteg olyan tárgy hever félhp- málylban, mely csak nagyon ritkán kénül közönség elé. Ilyenek azok a fafaragások is, melyeket gyűjtőnéven madonnáknak és piétáknak neveznek. Bács-Klskun megyében a fél- egyiházl Kiskun Múzeum gyűjti e kis festett faszöbrocskákait. Tíz kiskunsági madonna (Mária kis Jézussal), és két piéta (Mária a halott Krisztussal) került eddig a múzeumba. A legtöbbjét még Szalay Gyula, a félegyházi múzeum alapító igazgatója kutatta fel, az 1910.-es években. A leg* újabb madonnát nemrég szerezték meg egy félegyházi családtól. Ezt most restaurálják a kecske* méti múzeumban. — Miért nevezik kiskunságiaknak e szobrokat? — kérdezem Fazekas István múzeumigazgatótól. — Azért, mert e vidékeken dí* szítették valamikor a vallásos családok házainak oromzatait, lakószobáinak sublótjait. Feltételezni kell, hogy valamennyit jászok készítették. Ezzel rokon gyűjteménye van a jászberényi Jász Múzeumnak. — Művészeti értékűek? — A művészettörténet besorolja őket a 18—19. századi népműt vészét kategóriába. A kiskunsági néoművészet sajátos értékei, melyeket ma már számon tartanak az ország más vidékeinek a múzeumai is. A félegvbázdakon kívül látta már a székesfehérvári, hatvani, kecskeméti, tápéi és a tiszafüredi közönség is. — Ma is faragnak még madonnákat. piétákat? — Nem tudunk róla. Kunszálláson nem olyan régen még élt egy jézusfaragó asszony. R. M. • Különlegesség ez a 19. századi szekrényes piéta. « A gyűjte. mény egyik legszebb ma, donnája. • Kiskunsági madonnák — együtt. A jobb szélen piéta látható. Az oldalt összeállította: Varga Mihály A tojásfestő műhelyében „Nekünk kedvesebb az egyszínű, karcolt” • Nagy figyelem kell a maratással készülő minták elővarázsolásához. Gyermekkorunk fel-felvil- lanó gyönyörű emlékei: a boldog izgalommal várt húsvéti napok, az pnjlós kattács, a jóízű sonka, De talán elsősorban a hétfői . locsolkodások, a huncut-nevetős összeha- jolások, a zavartan elővett kölnis üvegek, az óvatosan hazavitt és azután egy ideig féltve őrzött piros tojások. A mámorító harangzúgások, a tavasz különös illatai. Éppen ezért örülünk mindig ma is, amikor azt llátjuk: élnek még a szép hagyományok, nem haltak ki — vagy nem egészen — a régi szokások. íme az egyik beszédes bizonyí- tek: a drágszéli Pandur István- né lakása. A tojásfestés és a ké- zimunkázás igazi műhelye. Aki 1970 óta népi iparművész, s aki hazai és külföldi elismerésekben nem szűkölködött már eddig sem, az kedvesen kalauzolja a szívesen fogadott vendéget otthonában. Mint a Kalocsa környéki falvakban másutt, így húsvét idején ő is elsősorban a gyönyörű tojások díszítője. Legalább ezerötszáz művészi kivitelezésű darab kerül ki a kezéből, hogy aztán a Kalocsai Háziipari szövétkezet jóvoltából valamennyi ellkerül- jön messze vidékekre, a szépet kedvelő emberek kezébe. Nem éppen öröm számára, de ez a valóság: mostanában az érdeklődés inkább a színesebb, ecsetes kalocsai minták iránt mutatkozik meg. Pedig amint elmondja, ők jobban szeretik, szívesebben készítik a hagyomá• íme, egy igazi drágszéli kantáros tojás. (Pásztor Zoltán felvételei) nyes, egyszínű karcolatokat. És itt Drágszélen különösen az úgynevezett kantáros tojás a legkedveltebb. Ezeken piros, kék, zöld és sárga alapokra karcolják sóssavval a mintákat. V. M. 9 Fő a mondanivaló! Láttam egy-két előadóestjét, hallottam hangfelvételről a többit. Karikatúráin mosolygok. Az országban csak így ismerik: Bandó. Ki ez a Bandó? — kérdezhetik az olvasók. Néhány sorban bemutatjuk a szegedi Nagy Bándó Andrást, a „humor- nyikot”, akinek több fellépése is volt és lesz ezekben a hónapokban Kecskeméten. Középiskoláját — az építőipari technikumot — Szegeden végezte, Közben az amatőr színjátszás is izgatta. Egy tervező vállalatnál dolgozott, de nem voit elégedett a fizetéssel, ezért kőművesmunkát vállalt. Mesterlevelet szerzett, s kiváltotta az ipart. Hat évig így „lépett fel”: Nagy András kőműves kisiparos. Karikatúrákat rajzolt, közölték is a helyi lapok. Még kőműves volt, amikor először pódiumra lépett a Szeged Bárban. Természetesen rajzos műsorral, melynek címe: „Szénnel a kézben”. Megkapta az ORI-engedélyt. Rátóton, a hu- mcrfesztiválon ő volt a sztár — rajzos produkciójával. Azóta csaknem 700-szor láthattuk „szénnel a kezébeh”. Elkönyvelhet 21 mázsa csomagolópapírt, és több^ kiló rajzszenet. Melyik műsorát láttam még? „Szülői értekezlet” — 1977, „Kocka utca 13.” — 1979, „Lássalak kaszás alak!” — 1980. Legutóbbi előadóestje: „Bandó Quijote Di- lemmancsa”. Programjának mondanivalója is változott az évek során, komolyabb, mélyebb gondolatokat közvetít humorba burkolva. Ahogy ő mondja: humorosan szolgálja közönségét, nem úgy, mint a komornyik komor arccal az uraságot. Ezért áll neve mellett a „humornyik” megnevezés. ^«-Most indította el a Szegedi Kabarét az ifjúsági házban. Komplett műsorokkal, szólóestekkel jelentkezik négy fiatalember: Nagy Bandó, Reisz Antal „szpmorista”. Nagy Tibor gitáros, és Ihos József parodista. A lemezkiadó vállalat, nál nagylemez-tervezettel jelentkezett Nagy Bandó András. Ebben az évben ismét megrendezik a humorfesztivált, ahová evidens, hogy Bandó is benevezett. Rengeteget utazik az országban, havonta több ezer kilométert. Bács-Kiskun megyében is gyakran megnevetteti a közönséget. kz elkövetkező időben pedig lapunk hasábjain találkoztak olvasóim- ötletes karikatúráival. A magyaros ízek mesterénél 9 A gyűjtő és gyűjteménye. Szakái László soltvadkerti ven- • déglős otthonában vagyunk. Az Aranyhomok bisztró vezetője bevezet csendes, meghitt birodalmába. A berendezés jó ízlésre vall. Mindenütt könyvek és könyvek, a padlótól a mennyezetig. Készségesen, a gyűjtő „dicsekvő szerénységével” rakja elém sorra a szakácsművészettel foglalkozó kiadványokat, amelyek között ráakadhatunk ritkaságokra, nagy értékű kötetekre is. Néhány példa a sok közül: Goethe nagyapjának kézírásos szakácskönyve 1724-ből. Rumpalt: A világ első szakácskönyve hasonmás kiadása, amely először 1581-ben jelent meg. Szakácsmesterségek könyvecskéje a XVIII. századból. A Csáktornyái Zrínyiudvar kézírásos szakácskönyve. Továbbá Brifllat Savarin: Az ízlés fiziológiája című kötet (1912.). Gundel: Vendéglátás művészete (1934.), továbbá egy szintén egyedi gyűjtemény, melynek anyagát a régi magyar vendéglátással foglalkozó képeslapok alkotják. S az idegen nyelven megjelent szakácskönyvek között megtalálhatjuk Sophia Loren és Vico Torriá. ni könyveit, továbbá Bachus: Die Neue Küche című művét. — Gondolom, ném árulok el titkot azzal, ha azt mondom, hogy ezeknek a köteteknek a megszerzése, összegyűjtése nem volt egyszerű dolog. Tehát milyen eszközök álltak rendelkezésére, hogy ezt a gyűjteményt mind a mai napig újabb, s újabb kiadványokkal gyarapítsa? — Nagyon sok gyűjtővel állok kapcsolatban: Jelentős segítséget jelentenek számomra kiterjedt levelezéseim, határainkon belüli, és határainkon kívül is. Fáradságot nem ismerve felkerestem a régi háziasszonyokat, így jelentős számú értékes könyvre bukkantam, néhol padlásokon porosodva. — Mi ösztönözte árra, hogy szakácskönyvek gyűjtésével foglalkozzék? Mióta van meg ez a hobbija? — Két’ szóval válaszolnék az első kérdésre: hivatás és a szakma szeretete. A szakmát, húsz éve kezdtem, s az utóbbi 5—10 évben fogtam neki a gyűjtésnek. — Mi a szerepe ennek az ön életében? — A „gyakorlatban is nagy hasznát látom. Megpróbálom a jelennek és az utókornak megmenteni dédanyáink, nagyanyáink receptjeit. Foglalkozom azzal a gondolattal, hogy tapasztalataim i és a gyűjteményem alapján megírjak egy szakácsköny. vet, mely maradandóan megőrzi majd a magyaros konyha művészetét. B. A. • Egy 18. századi kiadvány címlapja. SZAKA Alt-. •i'tl-RSt.O A'EK KŐN'Y VOSKEJE. •■Ki’ilónib-kólőmb file váló- .: í-pacot í tziíra ,Ki,euv)v.;t-.:s, hníz- i : nús!ííz'.ü>tMzí»p<.>rá Ifk- AfU'ii ■•«<■£■ ■A&MAw&tyuh rfAWtáejx lé* ;/ ■ iák fáibtjft’Átitík*.. H : Mttty mfí ' hixr Ai.i .: tfcilUhiiik fiiímgy * yebbs^kf? V kr; fornmn ' ki botsám Üti. ' í '^S*£ír. m if'i rtfc&uT* I T 9 Életmódok. B. A. • A híres Gundel dedikációja.
