Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-10 / 84. szám

1982. április 10. • PETŐFI NEPE • 3 SZOLGÁLTATÁS A KÖZSÉGEKBEN Akik megtalálják a számításukat Így mondja, ilyen egyszerűen Móczár Antal, akinek a bognár­mesterségéből, háromnegyed év­századdal a háta mögött, szárma­zik évente ezer seprűnyél és sok más, ma sem nélkülözhető szer­számnyél is.' Nincs többé rossz óra Ami mellett a zajosabb Kecs­keméten szótlanul elmentek vol­na, Kerekegyházán megálltak. A Ságvári utcában, Bánó Péter órás műhelyéből egy évig igen szép óraütéseket lehetett hallani, an­nak a javittatónak a jóvoltából, aki megfeledkezett bim'bamórájá- ról. Az oroszlánfejes családi ereklyének, rajta a réz sétálóval, sok iskolás gyerek hallgatója és nézője volt. Az órást, aki három éve nyi­tott műhelyt Kerekegyházán, még­sem a szép ütésű óráért kedvel­ték meg elsősorban. Megbízható, sága, pontossága többet nyom a latban. Változást hozott az itte­niek életében, hogy 'havonként 40—50 órát helyben, egy hét alatt megjavít; a kvarcórákhoz tud elemet adni; s ami a legfőbb: Bá­nó Péter végzi — az Óra- és Ék- szerkereskedelmi Vállalattal kö­tött szerződés alapján — a garan­ciális javításokat is. A fiatalembert szívesen fogad­ták Kerekegyházán. Hasonló ko­rú kisiparos társai segítettek a műhelyét berendezni — egy pe­dig fénycsövet szerelt a mennye­zetre. Megtérül-e a befektetett pénz ? Vajon a többi kisiparosnak is ilyen könnyen ment a beillesz­kedés ? — Nekem nem — fogadott Rú­zsa Antal rádió- és tévészerelő a Vörösmarty utca 24. szám alatt. ■— Több ezer alkatrésszel dolgo­— Egy rossz, földes, nádtetős ház állt itt azelőtt. Anyámtól örö­költem. A férjemmel íey döntöt­tünk: felújítjuk. Meskó Ottó kő­művessel válaszfalat ihúzattunk, fürdőszobát építtettünk, s a há­zat kívül-belül beva'koltattuk, fes­tettük. Rajta új, piros cserép, az alatt pedig új csatorna. Szépen megcsinálta az Ottó. Igazán nem panaszkodhatom. Szeleczki Ferenc né (a szőlőből hazatérőben): — Milyen a szolgáltatás? Mondjam azt. hogy hál’ istennek nem .tudom? Tíz éve építkeztünk, egy kőművessel és húsz rokonnal. A segédmunkás-órabér akkor 15 forint volt. Főztünk. Ettünk, it­tunk. Egy hónap alatt kész volt a ház. — Cipészhez nem járok. Mire szétmegy a cipő, a gyerek úgyis kinövi. Kalmár Gáborné (Dózsa György út 43.) bosszús: — Nézze ezt a mosógépet! — mutatja. — Tavaly 1500 forintért vettük. De milyen? Kétszer mos­tam vele, nem többször. Előbb csattogott, szilánkokat pörgetett szét, majd a vékonyabb kelmét a tárcsa maga alá csavarta. Azóta nem használjuk. Egy hajdút vet­tünk, mert amazt, a bádog oldalú mosógépet, nem bírtuk megjavít- tatni. Taskó Józsefné (szintén a Dó­zsa György útról): — Az órásmestert kedveljük. A férjem 15 éves ébresztőóráját nem kellett eldobni.' Megcsinálta. A sógorom kakukkos órája is azóta jár, hogy az a fiatalember meg­javította. És borravalót nem fo­gad el! Ezt is nyugodtan megír­hatja. Tóth László (a posta előtt, tár­sadalmi munkában kertet ás): — A legtöbb kisiparos itt nőtt fel, a községben. Itt élnék. Itt 9 Móczár Antal bognár évente ezer seprűnyelet is készít. (Stra- szer András felvételei) laknak. Nagyobb a kötődésük is a településhez. Döntő: az anyagi biztonság Ennek a kötődésnek mindenna­pos látványa a kerekegyházi is­kolacentrum. Bátran nevezhet­jük annak, hiszen a 24 millió fo­rintért épített 12 tantermes, új iskola mellett ott a régi, a meg­fiatalított is. A frissen festett épülethez most készítenek másik, nagyobb lépcsőt. Belül asszonyok fényesítik az ablakokat. Az egy­kori tanoda víz- és központifűtés- vezetéke, a kívül-belül újramalte- rozott és festett falak, a tető, a csatorna, mind-mind a kerekegy­házi kisiparosok munkája. A nagyközség tanácselnöke. Bajnóczi József nem belenyugvó ember. Szeretnek Kerekegyházán is divatosan öltözni, de az áfész üzletének kínálata ehhez kevés (volt). Ma már jobb a kínálat. Másfél éve a tanács letelepedési engedélyt adott egy butikosnak, aki beszerzi, amire a vevőknek szüksége van. A fűtőolaj-kereske­dővel is elégedettek — tíz hekto- literig'tud szállítani — és rövi­desen újabb villanyszerelője, szo­bafestője és magántaxisa lesz a nagyközségnek. — Mi nem vetünk gátat sem­milyen közhasznú vállalkozás elé, ha a pályázók teljesítik a feltéte­leinket. Ennyivel is tartozunk a lakosságnak — mondja Bajnóczi József tanácselnök. Igen. Nem vitás. A pénz, az anyagi lét fejlettsége, a közjóért is való gazdálkodás és gondosko­dás idevonzza, mi több, itt is marasztalja a kisiparosokat. Kohl Antal Kőművesek, bá­dogosok, vízveze­ték- és központifű­tés-szerelő; tetőfe­dő, ács, asztalos, fod­rászok, fényképész, szekérfuvarozó, szo­bafestő és mázoló, gépfűrészelő. Negy­venöt kisiparos a hatezer-száznegy­ven lakosú Kerek­egyházán! Mit csinál a bognár? • Az új és a régi felújított is­kola Kerekegyháza központjában. zom. Hogy mindig legyen min­denből elég, raktárkészletemet ki­egészítem. Gondolná-e valaki, hogy a diplomatatáskámban — előfordult már — ötvenezer fo­rint értékű alkatrészt is hazahoz­tam? Az így befektetett pénz azonban sokára térül meg ... — Miért? — Van, hogy hetekig nem hoz­nak egyetlen tévét sem. Aztán egy ünnep előtti hajrá! — és me­gint semmi. Lehet javíttatni a GELKÁ-val is. (Átvevőhelyet lé­tesített.) Ügyködnek olyan ama­tőrök (barkácsolók) is, akik csak kísérleteznek egy-egy készülék javításával. Ezzel viszont .rend­szerint csak ártanak. Az sem mellékes: hogyan lát­ják a lakosok, s miként ítélik meg a kisiparosok munkáját a tanácsnál? Vélemények Antal Lászlóné (Dózsa György út 42.): VMóczár Antal bog­nár 76 esztendősen a fűrészgépnél. Kossuth Lajos utcai udvarában harmadmagával akác­fából padlásdeszkát vág. Elmélyülten dolgozik. A gép­színben ugyan most nem egy épü­lőfélben levő házért szitál a fű­részpor (sertésólhoz készít desz­kákat). ám a nyugdíjas mester azt tartja: — Milliméteres szakma a miénk, bármit is csinálunk. Rajta kívül a 86 éves Kecske­méti Pál a bognár Kerekegyhá­zán. Pali bácsi a tanácsnak dol­gozik. Móczár Antal viszont a'z egész lakosságnak. Amikor kis­ipari szövetkezeti tag volt, 'ho­rogfákat, léceket, gerendákat fű­részelt nyárfából. Idehoznak neki mostanában is egy-egy kocsikere­ket, hogy csináljá meg, de a leg­többször a háztáji sertésgondozók keresik. Nemhiába kimagasló eredményeivel a kerekegybázi szerződéses sertéshizlalás, meglát­szik ez a bognárnál is! Hetente vág ólhoz való deszkákat is; és maga is felnevel évente, szerző­désre, húsz sertést. — Az egészségem állja. A nyug­díjas időmből pedig futja. A Forrás áprilisi száma Kamarás István és Kelemen László „Kéz­zelfaragott paliszander szekrény” című do­kumentumjátéka vezelti be a Kecskeméten megjelenő Forrás folyóirat áprilisi számát. Ezenkívül verseket és egy elbeszélést olvas­hatunk a szépirodalmi rovatban. A valóságfelitáró írások közül Varga Dávid „Magukra hagyott falvak” című írására hív­juk fel elsősorban a figyelmet. Különösen azért, 'mert a szerző — a sok negatív jelen­ség ellenére — bizakodó faluügyben. Ügy véli; ha meg is szűnnek egyre-másra az ap­rófalvak, korántsem olyan ütemben és mér­tékben történik ez, mint tíz évvel ezelőtt gondoltuk. Optimista ez ügyben azért is, mert szerencsésen változott a falvakkal, a mezőgazdasággal kapcsolatos szemlélet, köz­felfogás. E rovatban olvashatjuk tcyábbá Tóth Tibor „Építési napdó”-ját, valamint Vajda Mária j,Szerelmi élet Balmazújvároson” című szociográfiájának negyedik, befejező ré­szét. . Több más publikáció közül mindenképpen, meg kell imég említeni Kunszabó Ferenc „Történelem, vízmértékben” című írását, mely a legrövidebben fogalmazva arról szól: hogyan nem szabad történelemkönyvet írni. A Forrás e száma az 1981. évi nagybaracs­kai szociofotós tábor résztvevőinek munkái­ból közöl válogatást. R. M. Módosult az idegennyelv-tudás anyagi elismerése A SZAKMA KIVÁLÓ TANULÓJA Szabadszállási győztes az országos versenyen Tegnapi számunkban tudósítot­tunk arról, hogy Bács-Kiskun megyében három helyen rendez­ték meg A szakma kiváló tanuló­ja versenysorozat országos dön­tőit. Az alábbiakban közöljük az eredményeket. Az. autószerelők versenyében, amelyet a szabadszállási 650. szá­mú intézetben rendeztek meg, otthon maradt az első hely. Hekl Antal, az intézet tanulója szerez­te meg. A második helyen Ber­talan Imre tatai, a harmadikon Nagy István budapesti tanuló végzett. A csőhálózat-szerelők versenyé­nek döntőjére a kiskunfélegyházi 608. számú intézetben került sor. Itt Kiss István miskolci tanuló lett az első, a második Kovács Sándor budapesti, a harmadik Farsang Attila székesfehérvári tanuló. A bajai, Türr István nevét vi­selő 609. számú intézetben a gép­lakatosok versengtek. Az orszá­gos döntőt itt Huszár István bu­dapesti tanuló nyerte. Rajta kí­vül Hajdú Tibor mátészalkai, és Kiss Zoltán debreceni tanuló sze­repelt a legjobban. A versenysorozat díjkiosztó ün­nepségét április 28-án tartják a budapesti Vigadóban, ahol az első helyezettek arany plakettet és ok­levelet kapnak, valamint választ­hatnak 1500 forint, vagy kéthetes külföldi üdülés között. A máso­dik helyezettek jutalma ezüst plakett és oklevél, s szintén vá­laszthatnak 1000 forint, vagy két­hetes belföldi üdülés között. A harmadik helyezettek bronz pla­kettet, oklevelet, valamint 800 forint pénzjutalmat kapnak. A művelődési miniszter módosí­totta az idegennyelv-tudás igazo­lására rendszeresített állami nyelvvizsgáról szóló korábbi ren­deletét. A módosított jogszabály egyértelműen meghatározza, hogy melyek azok a felsőfokú oktatási intézményekben letett idegen- nyelv-vizsgák, valamint idegen, nyelv-tudást igazoló okiratok, amelyek az állami nyelvvizsga valamely fokozatával, illető­leg nyelvvizsga-bizonyítvánnyal egyenértékűek. Ezeknek a vizs­gáknak és okiratoknak a jegyzé­két a Magyar Közlöny 1982. évi 13. száma tartalmazza. Ezzel egyidejűleg az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnö­ke is rendelkezett az idegen* nyelv-tudás anyagi elismerésének új lehetőségeiről. A rendelkezés a korábbitól eltérően minden munkaviszonyban, illetve tagsági viszonyban lévő dolgozóra kiter­jed. Nyelvtudási pótlékban kell részesíteni az állami nyelvvizsga­bizonyítvánnyal vagy azzal egyen­értékű igazolással rendelkező dolgozót, aki olyan munkakört tölt be. amelyben a kollektív szer­ződés vagy a munkaügyi szabály­zat szerint a magyar nyelv mel­lett meghatározott, élő idegen nyelv rendszeres használata nél­külözhetetlen. Nyelvtudási pót­lékban részesíthető az a dolgozó is. akinek munkaköre ellátásához hasznos az idegen nyelvek hasz­nálata. Ugyanakkor nem fizethe­tő nyelvtudási pótlék nyelvtanári munkakörben foglalkoztatottak­A Közép-magyarországi Pince- gazdaság. valamint a dunavecsei Béke, az apostagi Dunamenti és a dunaegyházi Haladás Termelő- szövetkezet vezetői tíz évre szóló megállapodást írtak alá. Nem csu­pán a termés átadásában, illetve átvételében egyeztek meg a part­nerek, hanem elhatározták, hogy nak, illetőleg tartós külföldi szol­gálatot teljesítő dolgozónak. Csak a második és további idegen nyelvek rendszeres használatáért kaphat nyelvpótlékot az a dolgo­zó, aki munkaideje alatt rend­szeresen fordítói vagy tolmács- feladatokat lát el, továbbá a kuta­tói munkakörben foglalkoztatot­tak, valamint a felsőoktatási in­tézmények oktatói. A rendelkezés tartalmazza a nyelvtudási pótlék határait, ame­lyeken belül a pótlék mértékét a kollektív szerződésben lehet meg­határozni. Eszerint egy európai nyelv után középfokú nyelvvizsga esetén az alapbér 4—8 százaléka, felsőfokú képesítés esetében pedig 8—15 százaléka fizethető. Nem európai nyelv középfokú ismere­téért alapbérének 8—15 százalé­kát, felsőfokú nyelvvizsgáért 10— 30 százalékát — szemben a ko­rábbi 10—20 százalékkal — kap­hatja a dolgozó. A pótlékot, min­den használt idegen nyelvért — legfeljebb azonban csak három idegen nyely használatáért, az alapbér 45 százalékát meg nem haladóan — külön-külön kell megállapítani és fizetni. A rendelkezés szerint az alap­fokú vizsgával igazolt nyelvtudás esetén is mód van arra. hogy ki­vételesen havi 200 forintig ter­jedő nyelvtudási pótlékot álla­pítsanak meg. A rendelkezés alapján a dol­gozók riyelvpótlékát legkésőbb 1984. április 30-ig kell felülvizs­gálni és megállapítani. (MTI) a történelmi múltú solti medence szőlőtermesztésének új raélesztése érdekében is sokkal többet tesz­nek, mint az eddigi években. En­nek érdekében összefognak, és közös erővel felújítják a kiörege­dett ültetvényeket, és újakat is telepítenek. CIKKÜNK NYOMÁN _________£_____________________| I ntézkedett a Vetőmag Vállalat A Petőfi Népe március 17-én megjelent számában Jó a tavaszi vetőmagkínálat című cikkben szóvá tett hiányosságokra utalás­sal az alábbiakban adott tájékoz­tatást a változásokról, az intézke­désekről: Vállalatunk a középtávú terv­időszakra a boltokat üzemeltetők­kel kötött szerződés alapján, éves megrendelésre 178 boltegységet szolgál ki vetőmaggal. Ezekből 25 boltban teljes választékú a vető- nvagellátás. Ezen felül Kecskeméten, Kalo­csán és Dunavecsén a vállalatunk is üzemeltet teljes választékú mintaboltokat. A .kecskeméti UNIVER ÁFÉSZ kezelésében hét bolt, ebből He- tényegyházán 2, Helvécián 2, a ’ ZÖLDÉRT üzemelésében 8 bolt árusít vetőmagot. Igaz, hogy ezekből teljes vá­lasztékot két áfész-boltban, és a vállalat mintaboltjában talál a vevő, de ezt elegendőnek ítéljük. Korábban — 3 évvel előbb — ezt két bolt bonyolította le. Miután a HERMES szövetke­zet is szállít kicsomagolt vető­magvakat — így az árusítók szá­ma növekszik —, szerintünk ele­gendő helyen és választékban be­szerezhető a szükséges vetőmag. A cikkben szóvá tet't holland ve­tőmagvak késése — amelyek egyébként csak választékbővítésül szolgálnak — a beérkezést követő hazai ellenőrzés, vizsgálat, csíráz- tatás következménye. Elengedhe­tetlen ez éppen a vásárlók érde­kében, £ a jogszabály előírja. Megnyugtatásul közölhetem, hogy a cikk megjelenését követő héten az előírásoknak megfelelő árukat a boltodba kiszállítottuk. Sőt, a dán cég által csomagolt választékbővítő vetőmag, már a cikk megjelenésekor forgalomban volt. A virágmagvakkal kapcsolatos észrevétel annyiban jogos, hogy az egynyári virágok tasakolása a munkatorlódás miatt megkésett. Az importáru is késve jött. Ezt a le* maradást pótolva, közvetlen a hol­land vetőmagvak után a megren­delteket kiszállítottuk. Egy-két fajtából minden igényt kielégíte­ni nem tudtunk, ezt már jó előre közöltük megrendelőinkkel. Oka, hogy nem sikerült a vetőmag-elő­állítás, ' vagy kevesebb termett a szükségletnél, de az is előfordult, hogy importból sem sikerült be­szerezni. Külön szólok a cserepes virá­gok vetőmagjáról. Az ezeket ter­melők igényeinek megfelelően — amelyeket a boltok írnak ösz- sze —, rendszerint külföldről hoz­zuk be. Az ilyen megrendeléseket, ha azokat idejében feladták, ez év­ben is kielégítettük. Az évelő kétnyári virágok ve­tésideje június—július—a'ugusz­tus. így azok még ezután kerül­nek a forgalomba. Gumós növé­nyekből, virághagymákból a meg­rendeléseket teljesítettük. Észrevételeiket köszönjük. Fi­gyelemfelhívásuk segített ben­nünket a kistermelők zavartala­nabb vetőmagellátásban. Pálinkő István igazgató Pályázat honvédségi szakmunkástanulói ösztöndíjra Támogatják a gépvásárlást Ügy tartják a konzerves szak­emberek, hogy ha az első kam­pány, a borsófeldolgozás jól si­kerül, akkor már különösebb baj nem lehet. Biztonságban szeret­nék érezni magukat a konzerv­gyáriak, ezért jelentős támoga­tást nyújtanak a termelőszövet­kezeteknek és állami gazdaságok­nak a zöldborsó-betakarító gépek vásárlásához. A pálmonostori Keleti Fény Termelőszövetkezet például 450 ezer forintért vásárolt rendrevágó gépet és zöldborsóadaptert. A lászlófalvi Egyetértés Termelő- szövetkezet féláron kap négy da­rab fejtőgépet. A foktői Béke Tsz-ben is üzembe állítanak két zöldborsókombájnt, amelynek ér­téke meghaladja az 1,1 millió forintot. A tassi Dózsa Tsz-ben pedig önjáró kaszáló segíti a be­takarítást. A Kalocsai Állami Gazdaságban New Idea csemege- kukorica-betakarító kombájn dol­gozik majd. Támogatásként a Kecskeméti Konzervgyártól összesen 7,9 mil­lió forintot kapnak azok a szö­vetkezetek, ahol növelték a zöld­borsótermesztést. A Honvédelmi Minisztérium je­lentkezésre hívja fel a szakmun­kásképző intézetek fiútanulóit, akik hivatásuknak választják a tiszthelyettesi életpályát, és vállal­ják, hogy a szakmunkásképesítés megszerzése után a magyar nép­hadsereg meghatározott tiszthe­lyettesi iskoláján folytatják ta­nulmányaikat. A jelentkezés feltételei: ma­gyar állampolgárság, feddhetet­len előélet és kifogástalan maga­tartás, hivatásos katonai szolgá­latra való egészségi alkalmasság, magyar, történelem, számtan, fi­zika, kémia és a gyakorlati tan­tárgyakból legalább jó tanulmá­nyi eredmény. Jelentkezhetnek a következő szakmát tanulók: gépi forgácsoló szakmacsoport, szerszámkészítő, gépszerelő és karbantartó szak­macsoport, közlekedésgép-szerelő szakmacsoport, villanyszerelő szakmacsoport, mechanikai mű­szerész szakmacsoport. A honvédségi ösztöndíjasok a tiszthelyettes-iskolai hallgatói ál- •lományba vételükig — külön ren­delkezésben előírt társadalmi ösztöndíjban, továbbá a szakmai kategóriától, az évfolyamtól, va­lamint a tanulmányi eredmény­től függően a szakmunkásvizsga letételéig tanulmányi ösztöndíj­ban és ösztöndíj-kiegészítésben részesülnek. A - szakmunkásképző intézetek honvédségi ösztöndíjas tanulói a szakmunkásképesités megszerzése után tiszthelyettesi iskola hallgatóiként folytatják ta­nulmányaikat, ahol felkészülnek hivatásukra. A tiszthelyettesképzés időtarta­ma a szakmunkás-képesítésnek és. a néphadsereg szükségleteinek megfelelő szak vállalása, illetve jó tanulmányi eredmény elérése esetén egy év, ettől eltérő esetek­ben két év. A tiszthalyettes is­kolai hallgatók a részükre meg­állapított külön juttatásokra jo­gosultak. Miután végeztek, hiva­tásos tiszthelyettesi állományba kerülnek, és a néphadsereg csa­patainál képzettségüknek, képes­ségeiknek megfelelő beosztást kapnak. Honvédségi ösztöndíjra a szak­munkásképző intézetek bármely évfolyamú tanulói — a végzést megelőző utolsó félév kivételével az oktatási év időtartama alatt pályázhatnak. Jelentkezési lapot a szakmunkásképző intézetek igazgatóitól, vagy közvetlenül a megyei hadkiegészítési és terület- védelmi (Budapesten a fővárosi hadkiegészítő) parancsnokságtól kaphatnak. (MTI) Szőlőtelepítés összefogással

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents