Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
8 • PETŐFI NÉPE • 1982. április 3. MIT CSINÁLNAK A BAJAI CSILLAGÁSZOK? Uj épületben új lehetőségek A bajai csillagászok kivonultak a városból, és annak határában építették ki új — április 2-án átadott — birodalmukat. Vajon miért? — kérdeztem III Márton kandidátustól, az MTA Csillagászati Kutató Intézetének bajai obszervatóriumában. Az intézet széles körben ismert vezetője így válaszolt: — Mert ahogy fejlődik a város, úgy lesz egyre világosabb. Közbiztonsági szempontból ez természetesen örvendetes, ám nekünk, csillagászoknak Igen sok problémát okoztak az új higanygőzlámpák : zavarták *a fotogra- fikus munkát. Elsősorban ezért költöztünk ki a város legszélére. — Milyen további szemponttok alapján választották ki az új helyet? Atomóra a dombtetőn — Nagyon fontos követelményként szerepelt természetesen . a zavartalan kilátás is. A mi szakmánkban alig van nagyobb átok, mint egy magas fa szomszédsága. Legfeljebb valamilyen gyárkéményé, ami nem csupán elfedi előlünk az égbolt bizonyos foltját, de ráadásul szennyezi, piszkítja a levegőt is, jelentősen rontva ezáltal a távcsöveink, és egyéb vizsgálódó műszereink hatásfokát. — Az elmondottak alapján érthető talán: számunkra- még a hobbikertek közelsége is veszélyforrás. Módfelett örvendeztünk tehát, amikor a Szegedi út mellett találtunk egy csaknem nyolc hektárnyi szabad területet, ahol aztán a környék uralkodó dombjára telepíthettük az új intézetét. Ez a hely minden szempontból ideális (nem is győzzük köszönni a tanácsnak): mert bár távol van a lakott területektől, a villanyhálózat kábeleitől nem esik messzire. Márpedig az áramforrás létkérdés a számunkra, hiszen jóformán minden berendezésünk elektromos működésű. — Az épülettel is ilyen elégedett? — Nem panaszkodhatunk: a Vaskúti Költségvetési Üzem, a Bajai Építő, és Építőanyagipari Vállalat, valamint a Vas. és Fémipari KTSZ szakemberei jó munkát végeztek. Nemkülönben az ötmillió forintba kerülő meg- figyélőállómás tervezői is: a huszonhat méter hosszú, kétszintes épület —. amelynek egyetlen különlegessége az, hogy szétnyitható tetőzettel készült — a ko-. rábbinál kényelmesebbé teszi a megfigyelést, s ugyanakkor elég tágas a megnövekedett műszerpark befogadására is. — Az új épületbe tehát új műszereket is költöztettek? — Az AFU—75 típusú műhold- követő kameránk kivételével itt már szinte valamennyi értékesebb műszerünk új. Közülük az egyik legfontosabb az MTA által vásárolt, négymillió forintos, Ascorecord típusú kimérőasztal. Énnek az a feladata, hogy az AFU-kamerával készített fel-, vételeket értékelje. Pontosabban: hogy a felvételeken megjelenő égitestek egymástól való távolságát — mikrométeres pontossággal! — kimérje. Hatalmas előrelépést jelent az a digit-vizuális távcsőrendszer is, amelyet az Interkozmosz vásárolt számunkra, kétmillió-kétszázezer forintért. Ez a berendezés lehetővé teszi ugyanis, hogy a műholdkövetés eredményeit lyukszalagon rögzítsük, s ezáltal rögtön feldolgozhassuk azokat számítógépen is. Ennek az eljárásnak kettős előnye van. Egyrészt kiiktatható a leírás, ami önmagában is hibaforrás. Másrészt azonban — és ez a nagyobb jelentőségű —! igen tetemes időt is nyerünk, hiszen korábban a felvételeket kizárólag az előhívás után értékelhettük, az előhívást pedig (elsősorban a filmmel való takarékoskodás miatt) napokig, olykor hetekig halasztgattuk. A tevékenységünk „felgyorsulásának” időszakában érthetően megnövekedett a pontos időszolgálat jelentősége is. Ezt a feladatot — néhány kvarcórával együtt — a hétszázötvenezer forintot érő atomóránk látja el. Miért „késnek” a műholdak? — E „tudós" szerkezetek tehát egyre gyorsabbá, egyre precízebbé teszik a megfigyelést, illetve azok eredményeinek rögzítését. De mire irányulnak tulajdonképpen megfigyeléseik? — Erre igen könnyű, s egyben igen nehéz is válaszolni. Köny- nyű, mert a feladatunk immár negyedszázada ugyanaz: felsőlégköri kutatásokat folytatunk. De nehéz is, mert bajos volna pontosan megnevezni, hogy ennek mi a hétköznapi értelemmel is felfogható célja, haszna. Az alapkutatásokat végző csillagász munkája ugyanis sok tekintetben a matematikuséhoz hasonlítható: eredményeinek felhasználási területét, a hasznosítás módját nehezen tudja megjelölni. Vannak persze kivételek — koronként is, esetenként is. Hajdanán — például a Nílus, az Eufrátesz és más nagyobb folyók táján — nagy becsben állt a csillagász, mert bizonyos természeti megfigyelések • birtokában ő tudta a legbiztosabban jelezni, hogy mikor fenyeget áradás. Hasonlóképpen fontos persze a ma csillagászának tudása — még a hétköznapi élet (a megélhetés!) szempontjából is. Elég, ha azokra a műholdakra gondolunk, amelyekről gyakorta készítenek multisprektális — tehát a színkép több tartományában egyidejűleg készített — felvételeket a Földünkről is. Remek eszköze ez egyebek mellet az olaj- és az érclelőhelyek feltérképezésének, a talajvízszint meghatározásának. Hangsúlyozom azon. ban, hogy a mi feladatunk más jellegű. — Lehetne erről konkrétan is szólni? — Természetesen. Sokat foglalkoztunk mostanában például a műholdak követésével. Mit jelent ez? — Egy-egy műhold szigorúan meghatározott pályán kering, így az égi méchanika törvényei lehetővé teszik helyzetének kiszámítását, akár tetszőleges pillanatra is. Adott esetben mégis azt tapasztaljuk, hogy a műhold vagy siet, vagy késik a számítotthoz képest. Ennek pedig oka van, ami nem más, mint a levegő közegellenállása. Matematikai egyenletekkel könnyen kiszámítható, hogy milyen ■ sűrűségűnek kell lennie ötszáz vagy ezerötszáz kilométernyi magasságban a közegnek ahhoz, hogy az észlelt eltérést okozza. Vagyis, az eltérésekből^ igen nagy pontossággal következtethetünk a felső légkör tulajdonságaira. És nem csupán a sűrűségére — ami mellesleg olykor milliószorta kisebb az általunk beszívott levegőénél —, hanem a nyomására, a hőmérsékletére is. E mutatók változásait, a változások törvény- szerűségeit feltárni — ez a mi intézetünk feladata. A hétköznapok szolgálatában — Ha tudományos ,értelemben nem is, közművelődési érte-' lemben szoros kapcsolatban állnak a köznapi élettel. — Ügy is fogalmazhatnék: intézetünk jelentős közművelődési tényező itt Baján és a közvetlen környékén. Hiszen tudjuk: szükségszerű, hogy az érdeklődők választ kapjanak a műszaki-technikai és a természettudományos forradalom eredményei nyomán támadt kérdéseikre. Mivel pedig ezek az eredmények gyakran vezethetők vissza az égboltra és az égi jelenségekre, napjainkban meglehetősen magasra szökött a csillagászat és az űrkutatás iránti érdeklődés. Hogy az ebből származó kötelezettségeinket mi mindig jó szívvel vállaltuk,. azt évente több száz ismeretterjesztő előadás is bizonyítja, valamint egy jól működő csillagászati szakkör. E tevékenységünk minden bizonnyal úi lendületet kap majd, hiszen az intézet régi épülete továbbra is a birtokunkban marad, s a felszabaduló helyiségeket, eszközöket a korábbinál nagyobb mértékben kívánjuk a nagyközönség rendelkezésére bocsátani. Káposztás János Ahol élni kell és élni lehet • Csikéria Bács-Kiskun megye első felszabadult helysége. Hogyan élnek a mai Csikérián? Jobban, mint öt esztendeje. Akkor kezdtek el vízvezetéket építeni. Azóta 11 kilométert haladtak, s már csupán 1000 méter a táv, hogy a csőfektetéssel célba érjenek. Akkor elmondhatják: teljes körű a vízellátás. A Kossuth és a Vörös Hadsereg utca fordulójánál magas családi házak. Tizenkettő. Ezeknek a tulajdonosai is várják már a vizet. Hogy mielőbb hozzájuk vezessék, ifjú Narancsik József, Fajszi István és mások tízezer forint egyéni hozzájárulást fizetnek. Emellett, több ezer forint munkabért megspórolva, árkot ásnak, hogy a vízvezetésben ily módon is részt vegyenek. Egy házigazda 16 éves borért készül lemenni a pincéjébe, hogy a legjobbikból kínálja meg a vendéget. Megköszönjük a figyelmét, de az értékes italt nem rövidítjük, mert különben félő, hogy nem jutna idő másra. Arra, hogy szemügyre vegyük: a vízzel és villannyal jól ellátott Csikérián, a Kossuth Lajos utca 99- ben ma délelőtt rendezik be a második női fodrászüzletet. Ezzel. s a már dolgozó három kőművessel, egy-egy áccsal, asztalossal, tetőfedővel, szikvizessel, három tűzifafűrészelővei, szabókkal és cipőjavítóval változatos a szolgáltatás az 1224 lakosú kisközségben. Nehogy elkerülje a figyelmün-r kot, sorolják, hogy a felszabadulástól napjainkig 150 házat építettek a-faluban; a kétcsoportos óvodába a 46 gyerekhez még néhányat fel tudnának venni; a Vörös Hadsereg utcai vegyesbolt helyén, 2 millió forintért, ABC- üzlet épül; az orvosi rendelő korszerűsítése után, medertisztítással, új csövek és átereszek elhelyezésével használhatóvá teszik a Csik-éri csatornát; az iskolában a gyermekek egy éve zuhanyozóval tisztálkodhatnak; a tanács a pedagóguslakások'hideg- mélegvízellátását 1981-ig megoldotta. Az sem marad titok előttünk, miért legkülönb a Petőfi utca. A magyarázat — Hugyi Jórsef tanácselnöktől — ennyi: „Az utca mind az ötven lakója gor.dozza 'a háza elejét. Narancsik József tanácstag és választói ebben is együttműködnek”. Becsülik, ami az övék. Vízin Antal, a Kossuth Lajos utca 61. szám alatt mutatja: • Itt bizony már szűkösen vannak az asszonyok. mire vonatkozik. Magyarul: ezt az állapotot, ezt a viszonylagos jólétet igyekszenek megtartani, javítani. Ki így, ki úgy, de tisztességes, becsületes munkával. Szili Tiborné például . úgy, hogy míg férje az Üj Kalász Tsz-ben állategészségügyi felcser, ő maga a bácsalmási Építő és Ipari Szövetkezet kihelyezett varrodájában dolgozik. Két kilométerről jár be kerékpárral. Kislánya, kisfia óvodás. Jövet-menet hozza és viszi őket. Műszakonként 130 farmernadrágra ölt zsebet. Keresete havi 2000—3000 forint, amelyre a Csikéria-Felsőn építkező családnak most különösen szüksége van. A csikériai farmer-, bársony-, sínadrág és dzseki exportcikk. Akik varrják, teljesítményükhöz mérten 2800—4000 forintot keresnek havonta. Bagi Ferencné részlegvezető mégis akkor lenne elégedett, ha a tizennyolc asszony mellé fel tudna venni még tizennyolcat. Jelentkező van, munka is van, de nincs elég hely, ahol ennyien dolgozhatnának. A két szoba, melyet egy. magánháznál bérelnek, tovább nem bővíthető. Kuluncsics Mágkné szerint egyetlen megoldás: ha a termelőszövetkezet — a férfiakéhoz hasonlóan — ,a nők melléküzemi foglalkoztatását is megszervezi. Mert — ahogy mondják —, ők itt akarnak továbbra is megélhetést maguknak, családjuknak. Ehhez kérik és várják a segítséget azoktól, akik tudnak segíteni. Ahová kötik az embert a szülők, rokoni, baráti, testvéri kötelékek, ott kell élni, és az ifjabb generációnak is' lehetőséget teremteni. A lakás, víz, villany, kulturált környezet mellett ezért is küzdenek a megye elsőként felszabadult kis községében Csikérián. Kohl Antal — Ennek a szalmakazalnak a helyén, vert falból, nádból itt állt a régi házunk 1945-ben. Olyan hitvány volt. hogy féltünk belemenni, 1949-ben sikerült másikat építeni. Hogy megváltozott azóta a falu! A felszabadulás előtt csak tengődtünk. Aratáskor, ha nem voltam 3 órakor a szérűn, a gazdának jövőre már nem kellettem. Kaszálás után, este még össze kellett szednem a ka- parékot. Mire azt is a kereszthez hordtam, volt 10—11 óra. Ma ? Elünk, mint hal a vízben. Ez a „hal a vízben” hasonlat természetesen nem téveszt meg senkit Csikérián. Tudják, hogy I Kuluncsics Márknc: a nők foglalkoztatása közös érdek. GYULÁNAK HÍVTÁK A SZÁZADBAN... A szovjetekkel Kecskeméttől Bécsig — Gyula minden tekintetben a mi emberünk — mondta Ocse- renko meggyőződéssel. — Munkáscsalád gyermeke* a 2. Ukrán Front soraiban harcolt, részt vett Kecskemét felszabadításában. Amikor a brigáddal valamilyen ünnepségre készülünk, mindig töltünk egy pohárral Gyulának is.. Egy szimferopoli kommunista brigádvezető szavaival így mu- tatja-Jse Katona Gyulát L. Ler- ner' szovjet újságíró” Krími rózsák című cikkének egy részletében. A nyugalmazott honvéd alezredes Katona Gyula ma is Kecskemétén él, 1977-ben kapta meg a Simferopol díszpolgára kitüntető címet. Birtokosa több szovjet és magyar kormánykitüntetésnek. ■ • > I Mi tagadás, ma legtöbben — háborút meg nem járt középko- rúak és fiatalok — némi szkep- citizmussal fogadjuk a hősöket. Talán mert a háborút még elképzelni is nehéz, és mert prózai mindennapjaink a régi értelemben vett hősiességre nem adnak lehetőséget. Egyáltalán: hős volt-e Katona Gyula? Igaz, ő sem állította, mégis vizsgálódva-lesem szavait, mozdulatait: felfedezek-e nála valami eltúlzott hősies pózt, netán színezésre hajlamos 'mesélőked• Idősebb Katona Gyula a II. Internacionalista Zászlóalj tagjaként, a Kaukázusban és Szibériában harcolt. vet. Csöndesen, inkább kicsit szomorkásán beszél. Nem mondja, hogy első lett volna a frontvonalban. Inkább azt vallja, hogy ő bizony legtöbbször félt, amikor meghallotta a német 'zuhanóbombázók hangját az erdő9 Cikkrészlet orosz nyelven az apáról és a fiúról. ben, merthogy: „onnan még látni sem lehetett hova esik az áldás”. És hogy: egyedül az anyaföld a biztonságot adó, körülölelő anyag, hogy életet ( menthetett akár egy kicsi gödör is. Nehéz ezt nekünk ma elképzelni, átérezni, ezért inkább arról faggatom őt, hogyan lehet az, hogy a Horthy-rendszer iskoláiban nevelkedett levente köteles ipa- rostanonc, kezében a katonai kiképzésre indító behívóparancscsal, „Nyugat helyett inkább Keletre indult...” — Németországba vittek volna kiképzésre 1944 októberében. Egyet tudtam: oda én nem akarok menni. Apám a behívás előtti napokban szökött át a szovjet csapatokhoz. Amit ém eddig megéltem, amit valaha is Apámtól hallottam, inkább arra ipdított: én is ugyanazt tegyem. Milyen emlékeket hordoz magában ekkor a 17 éves- Katona Gyula? Az egy szoba-konyhás, földes lakást, az ugyanoda bezsúfolt, ragasztótól büdös cipész- műhelyt, a megszámlálhatatlan sok testvért, s a megszámlálható szelet kenyereket. No és az apa alakját. Idősebb Katona Gyula 1916-tól 21-ig élt orosz földön, és a II. Internacionalista Zászlóalj tagjaként harcolt a Kaukázusban meg Szibériában. Így hát a fiú bizon^ emlékeiben hordja ekkor azokat a jeleneteket is, mikor az apát elviszik a család mellől, „begyűjtik”, rendszeresen zaklatják. Emlékszik azokra az estékre is, amikor édesapja Szov- jet-Oroszországról mesél — talán. hogy a nyelvtudását is bemutassa — egy kicsit oroszul is ta- nítgatja. — Pest környékéről szöktem a front irányába. Honnan tudtam hol a front? Hát az ágyúdörgésről. Meg onnan, hogy indulásom előtt Kecskemétet, kiürítették. Kiskunfélegyháza közelében sikerült átjutnom a szovjet csapatokhoz. Az első találkozásom a szovjet katonákkal nem volt valami barátságos. A hajnali szürkületben éppen fázósan és éhesen kucorogtam, amikor azt vettem észre, hogy- géppisztoly csöve mered rám. A körbefogott katonáknak nagy nehezen megmagyaráztam. hogy nem vagyok ellenség. Bekísértek egy közeli tanyára, ahol egy alacsony tér-' metű őrnagy hosszasan kihallgatott. Tőle kértem, hogy amíg a háború tart velük harcolhassak. Elmondtam azt is, hogy az apám valamelyik alakulatuknál van. Pár nap elteltével közölték velem, hogy apámat már ismerik a hadseregtörzsnél. Néhány napos kemény kiképzés után beosztottak egy lövészszázadhoz. Rövid idő alatt megbarátkoz-' tak velem. Mindenki csak úgy szólított: — Gyula. — Tudták, hogy magyar vagyok ... — Kecskeméten csak másfél napot töltöttünk. A családra még gondolni sem volt időm, de a „tűzkeresztségen” a szülővárosomban estem át. Itt találkoztam először olyan SS-katonákkal, akik több sebből vérezve sem adták meg magukat. Fanatikusak voltak. Láttam magyar bakákat is, akiknek a körmük le volt verve. Elmondták, hogy visszavonulás és menekülés közben fel akartak kapaszkodni néhány tehergépkocsira, a németek pedig puskatussal verték a kezüket ... Hát ilyen volt a német— magyar „fegyverbarátság”. Egyébként nem dicsekvésből mondom, Kecskemét elfoglalásánál valóban hasznomat vették a szovjetek. Sokat jelentett a helyismeretem, • tudtam melyik háztömböt hol lehet megkerülni, egy-egy géppuskafészket más úton megközelíteni. Az emberek? Ügy emlékszem az a néhány, aki itt maradt a városban segítőkész .volt. Elegük volt már akkor a háborúból. Kecskemét elfoglalása után beosztották a 2. Ukrán Front 46. Hadseregének egyik egységébe. Végig velük harcolt, így történt meg, hogy romjaiban látta meg először egyebek között Pozsonyt, Komáromot és Bécset. Az osztrák—cseh határ közelében tudta meg: a hábprúnak vége. Erre a pillanatra így emlékszik: — Egy bombatölcserben ültünk a szakaszparancsnokunkkal. Ó adta nekünk tovább a hírt, hogy Németország kapitulált. Mit mondjak? örömünkben sírtunk, nevettünk. Ezen az éjszakán hivatott magához Togakov őrnagy, , , az egységünk politikai tisztje. Sokáig beszélgettünk, majd felajánlotta, hogy maradjak a szovjet hadsereg , kötelékében. Jólesett, mégis nemet mondtam; szüléimre, testvéreimre gondolva... Ennyi tehát dióhéjban Katona Gyula kora ifjúságának története. Hogy végül is hős volt-e? Egy tény: vállalt valamit, és azt becsülettel végigcsinálta. Posváncz Etelka 9 Ifjabb Katona Gyula 1944 októberében.
