Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-03 / 79. szám
NMÉÉ mi a múlt idők ködé" 4 mi a műit lao/c fcoae- f ■ ^ <* # 9 • • j ff %$m& mT avaszKöszöntő nelem a saját életünk? Amit ▼ U-UíJlWütJV/ll I^V/ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! megértünk, ha mégoly messze is van, a mienk! De hát kell a tengernyi szenvedés-tragédia személyes élménynek? Az egyedi emlékezet közösségivé váltja a sorscsapások ütéseit, és visszaadja azt a sorsnak. A sors meg történelemmé avatja; bármilyen közel is van. Az idő nemcsak múlékony, az idő relatív is. Messze van amire nem akarunk, nem tu- dunk emlékezni, és közel, ami kitörölhetetlen mélységgel bennünk van, mert az élet belénk égette. Ha egy írás egy mondatában ma azt mondom: Baitto- nya, akkor valahol az írás egy más, egy végső szögletében felbukkan majd egy másik helységnév is: Nemes- medves. És ami közte van, az a Vörös Hadsereg útja. Ez ma már a történelmi tudat része. A gyerekek iskolábap megtanulták, nem gond nekik, hogy ott ahol élnek, azon a településen, miért hívnak egy utcát úgy: Vörös Hadsereg útja. Mert azt hiszem, nincs Magyarországon helység, ahol 'lenne ilyen nevű utca, annak a fél éves harci időszaknak emlékére, mely a huszadik század nagy háborúján belül hazánk felszabadításáért folyt Battonyától Nemesmedvesig. Volt idő — 37 éve már —, amikor ezeket az utcákat elkeresztelték. Ahogy Erdei Ferenc írja szülőházának utcájáról a Város és vidéke című művében: „Az Arad felé vezető hosszú és széles utca elején áll a ház. Az út, amely előtte elvezet, a Szeged—Arad közötti országút, a hadak útja is. Dózsa György seregei jártak itt nagyon régen, 1849-ben vasasnémetek vonultak itt Világos felé, és vissza onnan; 1919-ben a magyar vöröshadsereg egységei, majd jöttek be a felszabadító szovjet csapatok, azóta a Vörös Hadsereg útja az utca neve." Akkor, ott az ország romokban állt. Milyen közhely így leírva ez a mondat, és hiába érzem torkomban annyi kortársammal a száraz, öreg malterpor ■ fojtását, hiába esem el éjszakáim emlékezőálmaiban a romok tégláin, a közhely, az elkoptatott mondat és jelző az írásban az, ami! Az emlékező semmiféle mondat-igézete nem tudhatja hitelesíteni. m—t üst, láng korom, fagy, S-i hideg hulla, feketébe , alvadt vér, tárggyá vált emberi tetem. Félelem nélküli gyermek-rácsodálkozás a leomló házra, a széteső életre. A felnőttek félelme kalandízű izgalom csak, és az egész ■ megannyi jelzővé, határozóvá sűrűsödött emlék. Amiről már mindent elmondtak, amiből már mindent felidéztek, amiből millió vers, novella, regény, színdarab, film és dokumentum született, egyszóval: a háború. Azt mondják, a háború veszélye akkor lép be a népek életébe fokozatosan, ha már meghalni készülnek azok a nemzedékek, amelyeknek még élő személyes élményük van az előző háborúról. Nem tudom, hogy így van-e. A helyi, lokális háborúk sora azóta is pettyezi földgolyónk történetét, amióta az a második nagy huszadik századi háború véget ért. De hogy mi a háború? — Ezt megközelítő, érzékletes pontossággal a mai tizenéveseknek továbbadni nem tudom, ez bizonyosság. Talán a félelemről kellene beszélni, a létbizonytalanságról, a törvénnyé vált törvénytelenségről. A kiszolgáltatottságról, talán erről kéne beszélni. Vagy arról, hogy 1944- ben alighanem történelme legmélyebb síkjára ereszkedett le ismét ez a nép. És a tatár- dúlás, a török vész kollektív- tömegmészárlású emlékélményét kellene erről az évről utódaink tudatába beoltani. A háború vége az akkor azt megélőnek fantasztikus „élmény" volt. Egyszerűen maga a döbbenet, nem lehetett nem észrevenni. Csend lett. A (Németh Endre rajza) kora tavaszi napsütésben nem szólt ágyúdörgés. Sem tompán messziről, sem dübörögve közelről. Nem vijjogott becsapódó lövedék, nem siví- tott fejünk körül puskagolyó. (A „jelző” igen irodalmi fo- gantatású. Emlékrendszerem nem emlékszik erre a sivítás- ra, mintha inkább zizegett volna a levegő, amikor anyám visszarántott a kapualjból, és jobb oldalt a vakolat szabályosan porzott fel a lövedékektől.) És immáron haszontalan, üres pincehelyiséggé vált téli otthonunk, a légópince. öbbenetes testi-lelki j Jélménnyé vált a „va- lami véget ért”, a „valami újra kezdődhet”. Élni lehet. És élni kell. És tétován, lassan meg is indult a munka, és soha azóta nem éreztem olyan természetes, atavisztikus erővel, hogy-az emberi tevékenység, a munka azonos az élettel. Hány év is telt el azóta? — Harminchét! Egy emberöltő, nemzedékek nőttek fel, és legyintenek türelmetlenül, ha megindul a visszaemlékezések árja. Pedig ami azután jött, az is történelem ma már, s méghozzá micsoda történelem! 1945. április 5-én a Szabad Nép Szabad ország című vezércikkének első mondata így hangzott: „Magyarország földjét nem tapossa többé egyetlen terrorlegény csizmája sem.” A „történelmi” uralkodóosztályok országlásának utolsó pillanata volt ez az 1944-es év, 1945-től, a felszabadulással valami más, valami olyan új indulhatott el, ami sem azóta, sem előtte nem adódott népünknek. „Egész Magyarország felszabadult” — hirdette aznap az újságok szalagcíme, de még akkor egyetlen szó sem eshetett arról, hogy ez a . tavasz az ország egyetlen és igazi tavasza. Azok az emberek, akik ünnepélyesen felavatták vagy egyszerű természetességgel felszegezték a táblákat a kisfalvak és nagyvárosok Vörös Hadsereg útjain, nem sejtették azt, amit ma már tudunk. Még akkor sem, ha hittel és eltökéltséggel akartak élni és dolgozni az új Magyarországért. A lidércnyomás, a háborús félelem elrnúltával az ország népe egy más világot akart, elege volt a régiből. Demokratikus átalakulást óhajtott, és ezért az áldozattenger után még újabb áldozatokat is vállalt. Vállalja, mert ennek az átalakulásnak a tartalma az elpusztult ország újjáépítése volt. Tt r indenki érezte: csak /L/y a demokratikus egység 1 tudja egyesíteni azokat az erőket, amelyek új életet teremtenek a romokon, új társadalmat a régi uralkodó osztály csődörökségén. Áldozatokat hoztak ezért a háborút megjárt, újjáépítésben felnőtt, mára közhelyekben emlékező nemzedékek, és büszkék erre a munkára, mert tartalmat — nem egy, de hét életre szóló tartalmat — adott életüknek. Nekik, nekünk és nektek. Jövőt, és tartalmas jelent. Közelmúltunkról szólva manapság hajlamosak vagyunk csak rosszra emlékezni. De emlékezni is kell mindarra, amit nem szabad elfelednünk, amit vétettünk, és amit ellenünk vétettek! De azt a tavaszt sem szabad elfelejteni soha. Mert az adta mindnyájunknak — s most már nemcsak az akkor teremtő ereje teljében levő nemzedéknek —, az azótaSszülető-felnövek- vöknek is a történelmi feladatot: szabad, független szocialista Magyarországot teremteni. Korszerűen fejlett szocialista országot, ahol minden egyes ember megtalálja boldogulását, jövőjét. Ami előttünk van, a jövő elképzelt képe, az még csak fantáziánk teremtette vágy. És a jövő ígérete igazából senki embert mélyről tettre nem tüzel. De amit a jelen hitelesít, abban bízvást bízhatunk. Sz. M. AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVII. évf. 79. szám Ara: 1,80 Ft 1982. április 3. szombat Kitüntetési ünnepségek április 4. alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmábód, eredményes munkájuk elismeréséül az állami, gazdasági élet különféle területein dolgozóknak és a fegyveres testületek tagjainak kitüntetéseket adományozott. A kitüntetettek egy'csoportjának Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken délben az Országház kupolacsarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Az ünnepségen megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP KB titkára, Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bizottság tagjai, továbbá Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. Losonczi Pál beszédében méltatta hazánk felszabadulásának történelmi jelentőségét: — Április 4-ét népünk legnagyobb nemzeti ünnepének - tekinti. Ez a nap testesíti meg a beteljesedett szabadságvágyat, ez a nap jelképezi az igazi felmel- kedés útjának kezdetét. ■ A feladatokról szólva az Elnöki Tanács , elnöke rámutatott: — Jelen korszakunk legfontosabb teendője, sogy a kedvezőtlen, sok tekintetben súlyosbodó feltételek között is óvjuk, őrizzük dolgos munkával elért eredményeinket, erősítsük szocialista rendünket. Egyetlen percre sem mondhatunk le a további haladásról, ezért most ennek az előrelépésnek a megalapozása, ' és ami ezzel egyet jelent, a párt XII. kongresszusa határozatainak sikeres teljesítése a feladatunk. Felszabadulásunk 37. évfordulójáról megemlékeztek a Bács- Kiskun megyei vállalatoknál, üzemekben, szövetkezetekben és intézményeknél is kitüntetéseket adtak át a ttermelésben és a társadalmi, közéleti munkában élenjáró dolgozóknak. Kecskeméten, a Megyei Művelődési Központban rendezett megyei kitüntetési ünnepségen részt vett Romány Pál, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságának első titkára, és Jávor János, az-MSZMP KB munkatársa. Dr. Gajdócsi István megyei tanácselnök mondott beszédet, amelyben kiemelte a felszabadulás óta eltelt időszak korszakos eredmér nyeit, és az elkövetkező évek feladatait, majd az Elnöki Tanács által adományozott Munka Érdemrend kitüntetéseket nyújtott át. Hasonló ünnepségekre került sor a megye néhány munkahelyén. A dolgozó kollektívák előtt adta át a magas kitüntetéseket a Kecskeméti Konzervgyárban Szakolczai Pál, a megyei párt- bizottság titkára. Kerekegyházán Horváth Ignác, a kecskeméti járási pártbizottság első titkára, Baján, a Vas-, Fémipari Szövetkezetnél Papp György, a bajai városi-járási pártbizottság első titkára, és a kecskeméti Re- szelögyárban dr. Kőrös Gáspár, a kecskeméti városi pártbizottság első titkára. Dunavecsén holnap rendeznek ünnepséget, amelyen Hegedűs Lajos, a megyei párt-vb tagja ad át kitüntetést. ♦ * * A Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntették ki Csizmadia Istvánt, a kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat nyugalmazott igazgatóját. (Folytatás a 3. oldalon.) • „A szovjetekkel Kecskeméttől Bécsig” címmel Katona Gyula nyugalmazott honvédalezredes — Szimferopol díszpolgára — emlékezik kora ifjúságára, a II. világháborús felszabadító harcokra. Képünkön Katona Gyula ma, családja körében. • Riportereink a napokban Pakson jártak, s beszámolnak arról, hogyan épül a magyar atom. erőmű, amelynek 1-es blokkja még az idén elkészül, és áramot ad az országnak. (4. oldal.) • A gépkocsigyártási kooperációs program keretében több magyar üzem működik együtt a Volgái Autógyárral személygépkocsik gyártásában. A magyar üzemek 18-féle alkatrészt és műszert szállítanak a VAZ-nak, ezek ellenértékeként a Szovjetunió kész személygépkocsikat szállít hazánknak. Az MMG Automatika Művek kecskeméti gyára 320 ezer darab Zsiguliba való műszerfalat készít. Képünkön: a műszerfalszerelő műhely A kenyér anyja a kovász I. oldal A gyermekek orvosa S. oldal A gárdaalezredes S. oldal Ahol élni kell és élni lehet 8. oldal Sport II. oldal • Napok alatt elfogyott az üzletekből az elmúlt év hazai könyvszenzációja, a Kompország katonái című történelmi kollázsregény. A siker hátterét kívánja megvilágítani a szerzővel, Simonffy Andrással folytatott beszélgetés, mely a 7. oldalon olvasható. SE3W ® Egy intézet — adott esetben egy csillagászati megfigyelőálomás Baján — új épületet, új műszereket kap. Vajon mihez kezd velük? Erről 111 Mártod kandidátus nyilatkozik, lapunk 8. oldalán.
