Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-20 / 91. szám
1982. április 20. kedd • PETŐFI NEPE • 5 Mi lesz veletek, hangszeres zenét tanuló fiatalok? A múltkoriban örömmel tettem eleget egy fiatal kecskeméti karmester meghívásának, hogy mint a Katona József Színház zenekarának és a Kecskeméti Szimfonikus Zenekarnak volt nagybőgőse tevőlegesen vegyek részt egy iskolai 'komolyzenei hangversenyen. A zenekart a Kodály Zoltán ének.zenei iskola növendékeiből alapította meg Dóbiás Péter karmester-tanár, és mint a Petőfi Népe a hangverseny után megemlítette, az ifjúsági zenekar igen színvonalasan adta elő a műsorra tűzött zeneműveket. Valamikor, 1977 novemberében a Kecskeméti Műsorban megjelent írásomban reményemet fejeztem ki> hogy akadnak komolyzene-kedvelők, minket követő fiatal muzsikusok, ha majd a búcsúszimfónia után a mi kezünkből kihull a vonó. Aztán eszembe jutott a Petőfi Népének egy 1981. április 20>-án Horváth Ágnes tollából megjelent vitaindító cikke, melyre a legjobb tudásom szerint a mai napig nem érkezett hozzászólás. Eztán eszembe jutott a két háború közötti úgynevezett „Úri banda”, a háború után létrehozott „VAOSZ” zenekar, melyből később a Zeneiskolai Szimfonikus Zenekar, az Orvosegészségügyi Szakszervezet Zenekara, majd a Hírős Együttes SzimfoniA cikk szerzője harmincöt év éta Kecskeméten él. Mint bőgős, csaknem hírom évtizeden át tagja volt a kecskeméti Katona József Színház zenekarának. Jelenleg — egy esztendő óta — nyugdíjas. Felelősségtől át. Itatott sorait azzal a szándékkal kőzöljfik, hogy mások véleménynyilvánításával együtt sikerül majd egy ténylegesen meglévő gondon enyhíteni. Várjuk a hozzá, szólásokat. kus Zenekara fejlődött ki, s ezek egyre magasabb színvonalon vettek részt Kecskemét kulturális életében. Hangsúlyozom, mint műkedvelő zenekar. Aztán kiharcolták a félfüggetlenített zenekart, amelyből fokozatosan kirekesztették a 'képzettebb amatőr zenészeket, helyüket a fővárosi zenekarokból verbuvált, kisegítő zenészekkel pótolva. Hogy ezek .mennyire emelték a hangversenyek színvonalát, arról nem kívánok itt nyilatkozni. Tény az, hogy a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar színvonala már nem felfelé ível. amit bizonyít hangversenyeinek egyre fogyatkozó látogatottsága' és a szakma érdektelensége. És most hadd térjek vissza az iskolai hangversenyre. Mi lesz azokkal a zeneszerető, hangszeres zenét tanuló fiatalokkal, akik bár nem zenész! hivatást választanak, ha majd befejezik tanulmányaikat az „ÉZI”iben, az Állami Zeneiskolában vagy a már működő zenei szakiskolában, de szeretnék zenei tudásukat valamilyen formában kamatoztatni? Kecskeméten működik egy már többszörösen kitüntetett Pedagógus Énekkar, az Erdei Ferenc Művelődési Központban jól működik egy népitánc-csoport, melynek tagjai nem kapnak fizetést, s egy fotóklub, melynek tagjai tagsági díjat fizetnek, de ennek ellenére mégis hűséges szolgái Kecskemét kulturális életének. Mennyivel tesz többet — fizetésért — a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar? Befejezésül felteszem hát a kérdést. Miért nem lehet létrehozni hangszeres zenét tanuló, kiemelkedő tehetségű fiatalokkal kiegészítve közkedvelt, kecskemétinek érzett szimfonikus zenekart? Gondolkozzanak hát az illetékesek, mi lesz azokkal a zenét szerető fiatalokkal, akik azon a bizonyos iskolai hangversenyen olyan lelkesen, odaadással muzsikáltak? Kóbori Pál RAJZFILMEK TERVEZŐJE Kérdések — Mikor kezdett rajzolni? — Kisgyerek koromban. Különösen a csataképek izgattak, így hát ilyeneket rajzolgattam nagy szorgalommal. Első karika- túráim, melyek már igazán rajzoknak nevezhetők, céltudatos- nak, a monori gimnázium faliújságján jelentek meg. Érdekességként említem meg. hogy abban a, középiskolában nem tanítottak rajzot. — Sikere volt? — Annak örültem, hogy volt visszacsatolás”: mindig .tudtam, .hogy tetszik vagy hern^tetszi'k, amit csinálok. 1 jjs számomra az vplt a legt, fontosabb. Ezek egy részét otthon, Gyömrőn a padláson nemrég találtam meg. Egy-egy témát mindig rajzsorozatban dolgoztam fel, s így a gondolataimnak minden „bőrét lenyúztam”. Tematikus rajzokat csináltam. — Már a gimnáziumban eldöntötte, hogy ezt választja élethivatásul? — Dehogyis. A pályaválasztást illetően a legnagyobb határozatlanságban szenvedtem. Két helyre is beadtam a felvételi kérelmemet: a Budapesti Orvostudományi Egyetemre és az Iparművészeti Főiskolára. Szerencsére egyikre sem vették fel. Dolgoztam egy ideig. Ügynevezett magasnyomó retusőr lettem az Athenaeum Nyomdában, ahol aztán csaknem minden nyomdai szakmát ellestem, kitanultam. Szerkesztettem az Ifjú nyomdász című házi lapot is. Egy kicsit könyvtárosnak is érzem magam. Ezt a szakmát az érettségivel együtt szereztem meg. A könyv- kötészetet is megtanultam. — Továbbra is rajzolt? — Nyomdász koromban már nagyon komolyan, s szerencsém volt, mert' rajzaimat sikerült publikálni a fővárosi lapokban. — Legelőször melyikben? — A Magyar Ifjúságban. Aztán a Fülesben. Ha jól számolom, abban az időben tizennégy- tizenöt lapban, köztük a Ludas Matyiban jelentek * meg rajzaim. Nagy előny volt a pesti lét. Állandóan jártam a szerkesztőségeket. — Miért ment mégis Szegedre? — Jelentkeztem a főlskqlára. Felvettek, de közben behívtak katonának, s- leszerelésem után 1972 őszén kezdtem el tanulmá- .nyaimat. A katonaságnál biztattak, hogy vegyek részt az 1972-es „Ki mit tud”-on. Részt vettem, s a parodisták között az egyéb kategóriát megnyertem. Akkor találtam ki a vonalrendszerrel fejlesztett rajzolást. Ennek lényege, hogy néhány vonal núzásá- val minőségileg megváltozik a rajz tartalma. Jelenleg is ezt csinálom a rajzfilmstúdióban. — A főiskolai években szerepelt a nyilvánosság előtt? — Igen. Sok meghívást kaptam, főként klubösszejövetelek- re. Akkor döbbentem rá, hogy az „élő közönség” a legjobb kon^ roll. A főiskolán kezdtem el amatőrfilmezni. Hangosított rajzfilmeket csináltam, legalább tizenötöt Összesen, s ezeket be is mutattam, sőt pályázatokra is elküldtem egyiket-másika't. A Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermének immár tősgyökös tagja Hegyi-Füstös László. Nős, hároméves kisfiú apja. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, rajz és . matematika szakon szerzett diplomát. A^Pannóniában rajzfilmtervező. Neve országosan ismert- Karikatúráit hosszú idő óta láthatjuk napi- és hetilapokban, folyóiratokban. Zömök alakjával nem egyszer találkozhattunk a televízió képernyőjén is. Itt él közöttünk, Bács-Kiskun megye székhelyén, Kecskeméten. Ismerjük meg ‘kissé közelebbről. Hegyi-Füstös Lászlóhoz — Milyen eredménnyel? — Egyszer első díjat kaptam az amatőrfilmesek dél-alföldi szemléjén. Szófiában .pedig az európai egyetemisták és főiskolások amatőr filmfesztiválján különdí- jat nyertem Tanya című filmemmel. — A Pannónia Filmstúdióba hívták, vagy jelentkezett? — Már ismertek. Matolcsy György, a stúdió főtitkára a „Ki mit tud?” után hívott, de akkor nem mentem, mert elhatároztam, hogy először elvégzem a főiskolát. Továbbra is számon tartottak, s az említett. Tanya című filmemhez a Pannóniától kaptam anyagi segítséget. Mikulás Ferenc, a kecskeméti műterem vezetője keresett meg ismét, a veszprémi amatőr fesztiválon, 1976-ban, s az ő hívására jöttem végül Kecskemétre. Attól kezdve a rajzfilmgyártás rendjéhez kellett igazítanom amatőr képességeimet. Be kellett illeszkednem a rajzfilmgyártásba. — Nehéz volt? — Még ma is tart a beilleszkedés. Örülök, hogy kezdettől tervezőként dolgozhatok. — Mit csinált itt eddig? — Négy éve készült el a Re- gölés című első egyedi filmem. Részt ( vettem a „Magyar népme- rék” című rajzfilmsorozat készítésében, reklámfilmeket, tévéreklámokat csináltam. Most készült el a „Pénz beszél” című egyedi tévéfilmem, melyen' egy papírpénz elmeséli múltját és jelenét. Beadtam egy — a népmesesorozathoz hasonló — rajzfilmtervet, melynek a magyar néprajz a témája. Tizenhárom epizódból áll majd, ha elkészül. Ebben mintegy összegezni szeretném eddigi ötleteimet, törekvéseimet. — Pannóniásként hol jelentek meg rajzai? — Az utóbbi években az Űj Tükörben, a Magyar Hírekben, a Forrás folyóiratban. Kecskeméten április 16-án nyílt a fiatal művészek stúdiójának és a Pannónia műteremnek a közös kiállítása. Ezen két grafikával szerepelek. Valószínűleg önálló kiállításom lesz májusban Kiskunfélegyházán. — Sokan tudják, hogy önhibáján kívül súlyos baleset érte, s éppen a kenyérkereső jobb keze sérült meg súlyosan. Mit jelentett ez a rajzolónak? — Hat hónapi kiesést a munkából. Előnye is volt, mert elkezdtem bal kézzel najzolgatni, gyermekfoglalkozásokon, a kecskeméti játszóházban. Most annak örülök, hogy majdnem kétkezes vagyok. Arra is jó volt az, hogy volt időm átgondolni, átértékelni az eddigi munkámat. A kényszerpihenő alatt találtam ki több új rajzfilmtémát. Most televíziós gyermekműsor felvételeire készülök a szegedi körzeti stúdióval. Az említett fejlesztéses, vonalívezetéses játék lesz ez is. A televízióban erre nagy lehetőségek kínálkoznak. Szívesen csinálom ezt. — Szeret gyerekek között len— Nagyon, hiszen az ő világuk, fantáziájuk még nincs „megfertőzve”. S érzem; élvezik, amit velük együtt, az ő közreműködésükkel csinálok: a dinamikus változást érzékeltető rajzolást. Ezt, sajnos, nem tanítják az iskolában. — Művésznek érzi magát? — Nem szeretem ezt a kifejezést. Ez egy kicsit elválasztja az embert a többiektől. Egyébként is ellene vagyok mindenféle kategorizálásnak. Hétköznapi emberként próbálok olyasvalamit nyújtani, amire talán nem min-'*' denki képes. Rapi Miklós • „Mit mondaaz, FjokU Ivanovna?!” 0 „Mit mondasz, ősz hajszál?!” 0 „Já hicsu zsenityszja! (Meg akarok házasodni!)” 0 „Nem, nem nősülök meg .. Az ihlet pillanatai ,<Shakespeare-re hivatkozva halljuk és olvassuk mindig ugyanazt a tanácsot: ,Játszd, ami írva van’. De mi van írva? Néhány rejtjel a papíron. Shakespeare szavai azoknak a szavaknak az írott képe, amelyeket elmondásra szánt, amelyeket emberszájak bocsátanak ki hangként a jelentés többi összetevőjével: a hanglejtéssel, a szünettel, a ritmussal és a gesztussal együtt. A szó nem úgy kezdődik, mint szó — végtermék, amely mint ihlet kezdődik; ezt az ihletet az a magatartás és viselkedés ébreszti fel, amely a kifejezés szükségességét diktálja. E folyamat a drámaíróban játszódik le, a színészben pedig megismétlődik. Lehet, hogy mindketten csak a szavaknak vannak tudatában, de a szó egy láthatatlan formáció parányi része mind a szerző, mind pedig a színész számára.” (Peter Brook: Az üres tér). E „láthatatlan formáció”: a játék gesztusban és magatartásban rögzített mozzanatait leste el Gogol A házasság című darabjának előadásából a fotoriporter. Jóvoltából időtlen-időtállóan merevedik ki állóképpé a gogőli szó felébresztette ihlet Podkoljoszin — Kiss Jenő kifejezőkészségének (és -képességének) eszköztárából. (tömöri) • „A fekete frakk olyan mint a ... mint a...” 0 „Na nem, nem rögtön.. • „Ősz hajszál! Az rosszabb mint a ragya.” (Straszer András felvételei) KÖNYVESPOLC TAMÁS MENYHÉRT: Vigyázó madár A halál gondolata megmérgezi napom és éjszakám — mondta Ciceró — és ez a tudat valóban nem engedte, hogy örüljön az életnek. Az élőknek mégis szembe kell nézni a tragédiával, mert a számunkra kedves elvesztése mindig az. A költő Tamás Menyhért édesanyja szavaival így fogalmazott: „Sírni könyvem f Nem maradott / Még a csont és 1 Bennem fagyott Élni erőm / Nem maradott; / Hét-kin közé / Fala- zódott / Hailni erőm / Nem maradott / Pedig ügyes / Beléha- lok.” Az apa emlékének szentelt vers, után most jelent meg „ez a prózai költemény-próza”, a Vigyázó madár. Az alig százoldalas kis kötetben a szülőföldből látszólag tövestül kiszakadó ezrek közül egy, a bukovinai székelyek egyike Tamás Lajos, az apa magasztosul hőssé. Hőssé, annak ellenére, hogy a történelem csak sodorta őt, és sorstársait. Az életigenlés regénye ez a könyv. Az utolsó fejezet apám regényéből alcím már jelzi a történetet. Nagyvárosba érkezett a hazahívó távirat: Gyere, apád nagyon beteg: Gáspár. Az otthontartózkodás napjait és eseményeit — az apa utolsó óráit, halálát és temetését — riporteri pontossággal és hűséggel vetette papírra az író. A történetet megszakítja az emlékezés: az apa valamikori szavai saját életéről, a család és barátok mondatai a sokat próbált családfőről. így kerekedik egésszé Tamás Lajos élete. Az eszmélkedés évei, az első háború, házassága, a hétköznapok gyötrelme és öröme, a szülő-nevelő földrajzi környezet elhagyása, az új honfoglalás. Felvillannak a fel- szabadulás utáni időszak küzdelmes évei, és a nyugodt, békésebb öregkor esztendei is. Nem egy ember regénye ez, hiszen a háttérben ott van a család és a bukovinai székelység életének krónikája. A. negyvenes évek közepén a népek országútién vándorló népcsoportok egyike volt ez a közösség. Akkor több ezren hagyták el szülőhelyüket; nem volt tehát egyedi a történelemben az ő sorsuk, de az életanyag, amit elmond az író, azzal válik különösen jelentőssé, ahogy elmondja. Azokról beszél, akik csak az elődöktől örökölt tájat és házat hagyták oda, de a közösségben felgyűlt szellemi-társadalmi értékeket őrzik, őrzik kiejtésükben a kihalófélben levő hangokat, tájszavakat. A sehol máshol nem hallott szavak a hozzájuk tartozó emlékekkel idéződnek fel. Magukban hordozzák a megörökítésre érdemes eseményeket, a szomorúakat és derűseket. A munka és a közösség örömét. Olyan történelmet, ami még nem merevedett könyvbe, hanem tovább él, színeződik. Olyan históriát, amit még megkérdezhetünk az élőktől. Az apa és a közösség sorsa azt példázza, hogy tudták és élték az Ábelek nagy igazságát: Ml végre vagyunk a világon? Az életükkel válaszolnak: Valahol otthon legyünk benne. Tamás Menyhért könyve — számomra — még egy tanulsággal szolgál. Egykori gyermekkori élményeink ellentétesen és ellentmondásosan csapódnak le bennünk: van amit követünk, van amit elutasítunk szüléink egykori viselkedéséből. Mindez elkeveredik azóta szerzett tapasztalatainkkal, élményeinkkel, begyakorolt és kikristályosodott magatartásmódjainkkal. A magatartás- formákat sokkal inkább tanuljuk, mint örököljük. De tanulnunk érdemes! Ezt csak úgy tehetjük, ha számunkra is figyelmeztető, amit az apa mondott az írónak: „Arra kérlek, ne kerüjj messze tőlünk.” Így válik — e tényekből építkező, a balladákra emlékeztető könyw kapcsán is — az irodalom a társadalom egyik legfontosabb értéktermelő, értéktároló, érték- közvetítő intézményévé, és így épülhet be szervesen és elválaszthatatlanul a társadalmi gyakorlatba. Komáromi Attila • »Ügy tűnik, hogy semmi dolog a csizma..
