Petőfi Népe, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-17 / 89. szám

1983. április it 9 PETŐFI NÉPE • 3 • Óvodások a művelődési ház udvarán. 9 Lakossági összefogással épül az új óvoda. „KIS KÖZSÉG EZ...” Pirt ón jól érzik magukat az emberek Homokos, sík vidék. Kis­kunhalas és Soltvadkert kö­zött félúton feküdtek egy­kor a pirtói szőlők. Az öreg tőkék helyére azóta újakat telepítettek, vagy házat épí­tettek. Széles főutca, né­hány házsor, ezeregynéhány lakos: ez a mai Pirtó. A szé­pen gondozott falusi kertek­ben szőlőt, gyümölcsfát ne­vel a néhai futóhomok. Halashoz tartozva — Az idén januártól városkör­nyéki község a miénk — újságol­ja Horváth- Ferenc, a tanács vb- titkára. aki azt reméli, az új stá-. túsz révén az eddiginél több gon­doskodásra számíthat a település. Úgy véli, szorosabbá szövődik majd a kapcsolat a város és a falu között, s talán a községfej­lesztési alapba is jut egy kevés Halas pénzéből. — Mert volna mire költeni — mondja a titkár. — A hidrofóros törpevízművet már régen kinőtte a község. Hidroglóbuszra, új kút­ra, vastagabb csövekből épített hálózatra lenne szükség. Ám ha nagy gondja is ez a fa­lunak, az itteni emberek nem es­nek kétségbe. Az új lakások für­dőszobásak, a konyhában csapból folyik a víz, a kertet öntözik. Ho­gyan? Az udvaron fúrt kútból, a házi vízellátó-berendezés segítsé­gével. Addig is, amíg a vízmű — állami és lakossági pénzből — el nem készül. Pirtó nem csupán anyagiakban gyarapodik. Nő a falu népessége is.* 1 'Miközben jó néhány nagyobb település lélekszáma stagnál, vagy csökken, itt újabb és újabb csalá­dok vásárolnak telket, telepednek le. Pedig a munkalehetőség kor­látozott. A helybeli ipart például a szakszövetkezet tekercselő mel­léküzemága jelenti. A legtöbben Halason, Soltvadkerten dolgoznak. — Alvóközség Pirtó? — fag­gatom a tanácstitkárt. — Ha az lenne, szép csendesen elnéptelenedne — válaszolja. — Nem akadna, aki vállalná az in­gázást. Lakni, pihenni az emlí­tett településeken is lehet. — Akkor hát mi az, ami miatt érdemes éppen itt letelepedni? — Nálunk nagyok és olcsók a telkek.‘Aki akar, itt gazdálkodhat, kertészkedhet kedvére. A Május 1. Szakszövetkezet növényvédő szerrel, műtrágyával, gépi mun­kával segíti tagjait. A termékek értékesítése is a szakszövetkezet útján a legkönnyebb. — Hányán járnak el a faluból? — Kétszázötvenen — feleli Hor­váth Ferenc, és hozzáteszi, hogy nemcsak Pirtóról ingáznak az em­berek, hanem halasi,' tázlári, solt- vadkerti lakosok is vállalnak munkát a Május 1. Szakszövetke­zet autóvillamossági felújítóüze­mében. A városban drágább Lengyel Istvánnéval a vegyes­boltban találkoztam. Az eladónő másfél esztendeje költözött csa­ládjával a faluba. Halason a nagy­szülők lakásában éltek, itt csalá­di házat építettek. — A városban nem volt erre mód? — Hetvenezernél olcsóbban nem kaptunk volna telket — vá­laszolja. — Itt tizenhatért vet­tünk. Rdcz István pirtói születésű, katonaviselt fiatalember. Autó­szerelő, a tekercselőüzemben dol­gozik. Ugyancsak építkezik. — Előbb a melléképületet húz­tuk föl. Abban lakunk, úgy épít­getjük a másikat. A feleségem vá­randós, mire meglesz a baba, sze. retnénk a nagy házba költözni. Tóth Lajosné belterületi kézbe- sítő.sokfelé jár, csaknem minden, kivel találkozik. Jól ismeri a hely­belieket. — Errefelé az állattartás és a földművelés a megélhetés fő for­rása. Jól érzik magukat a mi fa­lunkban az emberek. Az ellátás se rossz. A kenyeret például réT gebben 9—10 órakor hozták Ha­lasról. Most meg reggel hétkor, mire a bolt kinyit, már itt a friss kenyér. Megmozdul apraja-nagyja Nyolc-tíz családi ház épül a köz­ségben évente. Most is vagy har­minc építkezésen dolgoznak. S a harmincegyedik, amire mindenki odafigyel, az az egész falu ügye: az óvoda. — Az elmúlt hétvégén is több tucatnyian hordtuk a téglát, ke­vertük a maltert — meséli Hor­váth Ferenc. — Néhány kőműves irányításával elkészültek az épü­let falai. • Megjött az újság! Az óvoda csaknem teljesen tár­sadalmi munkában épül. Az ala­pokat Eke Pál és Martin Imre kőműves kisiparosok, a szakszö­vetkezet építőbrigádja és a szü­lők betonozták. A foglalkoztató­termet, melegítőkonyhát, W. C.- csoportot magába foglaló épület átadása után a jelenlegi 25 he­lyett ötven kisgyereknek jut hely az óvodában. — Az itt élők szívesen dolgoz­nak a községért — mondja a ta­nácstitkár. — Tudja, kis falu ez. s ha egyszer megmozdul, akkor ott van apraja-nagyja ... □ □ □ Pirtó 1947-ben Kiskunhalas kül­területének egy részéből alakult. A falunak 1975-ben 860 lakosa volt, most 1024 helybelit tartanak nyilván a tanácsházán. Sitkéi Béla • Mire megszületik a baba, elkészül Ráczék családi háza a Kossuth utcában. A színtiszta igazság Az üvegcsörömpölés zajára Mrs. Dearborn az ablakhoz sie­tett. Már tudta, mi történt. Az üvegben óriási lyuk tátongott, éppen akkora, mint azé a futball- labdáé, amely a túlsó falnál he­vert. — Már megint!.;, jajdult fel a tiszteletre méltó hölgy. A szünet idején a labda rend­szeresen Mrs. Dearborn konyhájá­ban ért földet, minthogy éppen házának az ablakai előtt volt a gyerekek futballpályája. Mrs. Dearborn alaposait meg­dorgálta a vétkes lurkókat, az- után rendszerint visszaadta a labdát. Türelme azonban ez al­kalommal elfogyott. Elhatározta, olyan botrányt csap, hogy ezek a kölykök életük végéig nem­hogy futballozni nem mernek, hanem 'még az .ablakai közelébe kerülni sem. Mrs. Dearborn , leült az ablak elé, fenyegető arcot vágott és várt. Nemsokára csöngettek. A lépcső előtt egy 12 éves for­ma, hirtelenszőke fiúcska állt. Színehagyot t sportnadrág-trikó volt rajta, amelyet néhány elmo­sódó rajzolat díszített, meg fut- ballcipő. Szusszant egyet, aztán kuiiyerálni kezdett: ;— Bocsásson meg, soha töb­bé ... — Tehát t^ törted ki az abla­komat, te csibész? — kérdezte felháborodottan Mrs. Dearborn. — Nem, nem én.t De a fiúk azt mondták, hogy \ kapitány­nak kell a labdáért mennie; a ka­pitány pedig én vagyok. Hát ezért'jöttem. Elvihetem a labdát? — Micsoda, hogy megint kitör­jétek az ablakaimat? — Becsületszavamra, többé nem fordul elő. Az utca túlsó végébe megyünk játszani. Be­csületszavamra! Mrs. Dearborn még mindig ké­telkedett, és ekkor a fiú hozzá­tette: — Ami pedig az üveget illeti, ne tessék izgulni! Az apám még ma este eljön, és új üveget tesz az. ablakba: Mindent elmondok neki; a pénzt pedig levonja a zsebpénzemből. Mrs. Dearborn természetesen egyetlen szót sem hitt az egész­ből, a labdát mégis visszaadta. —1 Ám legyen, de figyelmez­tetlek, legközelebb ilyesmiről szó sem lehet! A fiúcska egy szuszra hadarta: — Nagyon köszönöm, néni; a viszontlátásra! — És úgy el­száguldott, mint egy kis meteor, csak úgy csillogott a futballcipő- je piros talpa. Mrs. Dearborn természetesen nem számított rá, hogy a gyerek papája eljön. De mennyire, cso­dálkozott, amikor este becsönge­tett egy férfi, és üveg volt a ke­zében. A meglepett asszony mellett bement a lakásba, az üveget beillesztette a törött he­lyébe, és azután valamilyen űr­lapot szedett elő. Mrs. Dearborn csodálkozása valósággal kozmikus méreteket öltött, amikor az ismeretlen fér­fi ügybuzgó mosoly kíséretében, átnyújtotta az űrlapot, és kide­rült, hogy számla. •— Hát ez meg micsoda!? — kérdezte felháborodottan az asz- szony. — Számla az üvegezésért, asz- Szonyom — válaszolta a férfi. — Igen ... de ... az a kisfiú ... hát semmit sem mondott magá­nak? A férfi felvillanyozódva felel­te: — Éppen ez az! Azt mondta, hogy pótolni kell az üveget a konyhában, a számlát pedig a mama fizeti ki. Hát nem ön a kedves mamája? Dinton Ford (Fordította: Gellért György) Tűnődés szünidő után ^ÖRÖKÖSNEK TŰNŐ KÉRDÉS: az iskolások miként töltötték, töl­tik szabad idejüket, különösen a vakációkat; a téli, a tavaszi és a nyári szüneteket? Egyáltalán mi­lyen lehetőségük van a szórakoz­tató és egyben tartalmas időtöl­tésre? Milyen volt számukra az idei tavaszi szünidő? Nem készült statisztika arról, hogy hol, mivel töltötték el a ti­zenegy szabadnapot a kis. és nagydiákok. Arról viszont pontos információink vannak, hogy a művelődési központok, házak, könyvtárak most is igyekeztek ' változatos, színes programokat szervezni a különböző korú tanu­lók számára. Tárt ajtókkal várták őket az intézmények. S mi történt? A MEGHIRDETETT PROGRA­MOK. foglalkozások, műsorok egy része elmaradt. Nem a népműve­lők kedvetlensége, kötelességmu­lasztása, hanem érdektelenség mi­att. Az Erdei Ferenc Művelődési Központ egyik illetékes munkatár­sa így vélekedik e problémáról: — Az általános iskolások ma­guktól nem jönnek, a szülők nem küldik őket. így többnyire csak a napköziseket hozta el egy-egy pedagógus a művelődési központ­ba. A középiskolásokat még a diszkó sem nagyon érdekelte. Azt mondták, örülnek, hogy ilyenkor pihenhetnek, szűk baráti körben tölthetnek el fesztelenül naponta néhány órát. Nincs kedvük „mű­sorozni”. Felmerül a kérdés: szükség van-e szünidei programokra? A válasz egyértelműen igen. A gye­rekeket a közművelődési intézmé­nyekbe kell szoktatni. S erre a szünidők kínálják a legjobb le­hetőségeket. Meg á hét végi sza­badnapok. Mit lehetne tenni azért, hogy az érdeklődés hiánya ne szegje a népművelők kedvét, azo- két, akik a gyerekekkel foglalkoz­nak a legszívesebben? Nincs rá recept. A szülők, az ifjúsági szer­vezetek jobban ösztönözhetnék őket. Hiszen közös érdek, hogy ne unatkozzanak, unalmukban í.e az utcán csellengjenek céltalanul. A céltalanság különösen veszé­lyes gyermekkorban. | — rapi — Hírmozaik a Krímből Lehetőségek a háztájiban Az SZKP 26. kongresszusának beszámolójában L. I. Brezsnyev a szovjet mezőgazdaság helyzetének elemzésekor feihívta a figyelmet a hiányosságokra. Ugyanakkor — mint ismeretes — arra buzdította a szakembereket, hogy tanulmá­nyozzák a magyar mezőgazdasá­got, mert jó alap lehet a tovább­fejlesztéshez. A háztáji gazdálko­dás eredményesen szolgálhatja a lakosság jobb ellátását. Az utóbbi időben a Krimszkaja Pravda egy­re több olyan emberrel ismerteti meg olvasóit, akik a háztájival is hozzájárulnak az élelmiszer-vá­laszték bővítéséhez. Pjotr F. Guz, a Pervomajszkiji kolhoz egyik alapítótagja. Egész életében a mezőgazdaságban dol­gozott, s el sem tudná képzelni nyugdíjaséveit munka nélkül. Szimferopolban lakik kis családi házban. Gyümölcsöskertje szor­galmát és szakértelmét tanúsítja. Ezenkívül nyúltenyésztéssel is foglalkozik. Vendégeinek — akik tapasztalatcserére jönnek hozzá — szívesen segít ötleteivel, taná­csaival. Mint ezt testvérlapunk munkatársának elmondta, nagyon régen érdeklődik a nyúltenyésztés iránt. Családja igényeit minden­kor kielégítette. Most a lehetősé­gekkel élve, a ház környékén több ízletes húsú nyulat tenyészt. A szakirodalmat rendszeresen fi­gyelemmel kíséri, és munkája eredménye, hogy mind több húst termel közfogyasztásra. Egészségügyi fejlesztési tervek A 11. ötéves terv egészségügyi hálózatfejlesztéséről készített in­terjút testvérlapunk munkatársa, I. Molosnyikov, a megyei egész­ségügyi osztály képviselőjével. E. Legkovval. A Krimszkaja Pravda rendsze­resen tájékoztatja a lakosságot egy-egy egészségügyi intézmény tervéről vagy átadásáról, ám min­denkit érdekel, mi várható ebben az ötéves tervben — kezdte a be­szélgetést Legkov. Szimferopol­ban a leendő gyermekklinikán kí­vül új fogászati rendelő, Jevpató- rijában és Kercsben városi gyer­mekkórház, Kercsben és Kraszno- perekopszkban felnőttkórház épül maid. Bővítik a szaki, a szudáki, a dzsankoji és a csernomorszkojei járási kórházat. Az idén már el is kezdték a munkát Dzsankojban, Kercsben és Alustában. Arra a kérdésre, hogyan fogják' javítani a-falusi körzeti orvosi el­látást. az égészségügyi osztály képviselője elmondta, hogy van még tennivaló. Korábban 7—8 ezer embert láttak el az orvosok, ez a szám azonban jelentősen csökkent a tizedik ötéves tervben. Még így is elég sok a 4—:5 ezer, s elsősorban a falusi rendelőinté­zetek bővítésével és korszerűsíté­sével tudnak javítani ezen a hély- zeten. Az a cél, hogy a gyógyítás folyamatát meggyorsítsák, és eh­hez a ,több jó szakorvoson kívül modern felszerelésekre és beren­dezésekre is szükség van, amely szintén a jelenlegi ötéves terv fontos feladata lesz. A Krím-félsziget ‘ természeti adottságai, ideális környezete és klímája igen alkalmas arra, hogy elősegítse a beteg emberek gyó­gyulását. Felsorolni is sok lenne azokat a szanatóriumokat és kór­házakat, amelyek a félszigeten ezt a célt szolgálják. Az épületek jó részének felújítása és karbantar­tása szintén fontos feladat. A Miszhorban levő szanatórium nemcsak arról híres, hogy 30 éve kiváló orvosok végeznek eredmé­nyes munkát, hanem arról is, hogy a légzőszervi megbetegedésekben szenvedő embereket gyógyszer nél­kül gyógyítják; változatosan al­kalmazva a klímaterápiát, gyógy­tornát. masszázst. Ebben az ötéves tervben újabb úszómedencét épí­tenek és új szárnnyal bővítik a szanatóriumot. K. Fegyin krími kapcsolatai Konsztantyin Fegyin szovjet író és a Szovjet írószövetség egyik alapító tagja az idén lenne ki­lencvenéves. Legismertebb regé­nyeinek — Első örömök. Rendkí­vüli nyár, Fivérek — jellegzetes alakjaiban a forradalmi változá­sok sodrában élő értelmiségi em­berek sorsa tárul fel előttünk. Nagy megjelenítő erővel ábrázolja az átélt történelmi fordulatok em­bert próbáló hatását. A születési évforduló alkalmából testvérla­punk megemlékezik Fegyin Krím­ben tett utazásairól. Az író 1927- ben járt először a félszigeten Még ifjúkorában olvasta Lev Tolsztoj Szevasztopoli elbeszélések című művét, s ez keltette fel érdeklődé­sét. Első állomása természetesen Szevasztopol volt. Innen tájékoz­tatta nővérét a további terveiről: „Ma elutazom Jaltába, ott töltök 3—4 napot, azután valószínűleg Feodorijába megyek. Dolgozni szeretnék ott.” (Ekkor írta a Fi­vérek című regényét.) A Jaltában töltött néhány nap megrendítő él­ményt tartogatott számára. Ekkor volt a földrengés, amely nagy ká­rokat okozott a déli parton. Erről a drámai eseményről számolt be néhány nappal később a Lenin- grádi Pravda hasábjain. Bár a Krímmel való első találkozás megrendítő volt Fegyin számára, a későbbiek folyamán gyakori vendége volt a jaltai alkotóház­nak. Színháztörténeti érdekességek A Szevasztopoli Lunacsarszkij Színház muzeális anyagának egy része megjelenik A világ színház­történeti gyűjteményei című kézi­könyvben. A harmadik nemzetkö­zi ismeretterjesztő könyvet az idén adják ki Párizsban. Gázdag és ér­tékes gyűjteménye van a Luna­csarszkij színháznak. Ma már külön múzeumban őrzik ezeket a relikviákat. A számtalan fotó, műsorfüzet és plakát mellett hí­res színészek és vendégművészek személyes tárgyai, jelmezei tanús­kodnak a régi korok színházi vilá­gáról. A szevasztopoliak büszkék arra, hogy Saljapin szervezte meg a híres matrózkórust. A nagy mű­vész matrózegyenruhás fényképe a múzeum egyik legkedvesebb kin­csei Győri Ilona • Ötven embernek ad munkát a Május 1. Szakszövetkezet motora tekercselő üzeme. (Méhesi Éva felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents