Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-07 / 56. szám
PN MAGAZIN Nőnapi köszöntő az ókorban .Racine FEr" ' • Az ókorban? És napjainkban? ... Nem kérdeztük meg! ♦ Nem bizony, mégis elmondta dr. Szenáky Jánosné, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Oktatási Igazgatóságának tanszékvezető tanára az egyik szemináriumon azt, hogy: Ha a lét határozza meg a tudatot, milyen is a mi tudatunk most és itt, Bács-Kiskunban? — Ez az igazság sohasem érvényesül automatikusan. Vagyis: nem lehet teljesen arra hagyatkozni, hogyha az életkörülményeink javulnak, akkor azt szemléletünk, gondolkodásmódunk is azonnal követi. Bár az elmúlt évtizedek hoztak bizonyos fejlődést, különösen a munkához való viszonyban, az életmód átalakulásában, még mindig sok a visszahúzó erő, az ellenható tendencia, beidegződés, hagyomány. Visszatérnek, kísértenek a régi szokás- és magatartásformák. A megyében sokfelé figyelhető meg egyfajta, közösségtől való elzárkózás, oktalan költekezés, a vagyontárgyak és más javak észszerűben felhalmozása, a magamutogatás, ostoba versengés a szomszéddal, ami jobbára külsőségekben, üres státuszszimbólumokban nyilvánul meg. Falvaink és a kisvárosok lakosságának egy részére jellemző, hogy igényeik nem nőnek a kívánt mértékben, kulturált. magasabb minőségű fogyasztásra való törekvésük még nincs előtérben. Ugyanakkor, mert van miből, elterjedt az alkoholizálás, s például a viszonylagos jólét, az összkomfortos lakás ellenére sem vállalják a nagyobb családot, a több gyermeket. Az a bizonyos „lét” ez esetben tehát csak lehetőség, amivel tudni kell élni. Erre megtanítani az embereket nagy és szép kötelességünk. Ami napjaink társadalompolitikai változásait illeti, a mezőgazdaságban dolgozók szabad ideje is megnövekedett. A kérdés: hogyan töltik azt ki? Ügy néz ki: inkább a köznek is hasznos tevékenységgel (kistermelés, szolgáltatás) és csak kisebb részben művelődéssel. Most a kisvállalkozások új formái más rétegeknek is elérhetővé teszik a többletmunkával szerzett többletjövedelmet. Megközelítőleg egyenlők így az esélyek. Hogy hogyan befolyásolja mindez a tudatunkat? Az érvényesüléshez, a sikerhez szakmai, piaci ismeretekre van szükség. És nem lehetünk közömbösek a világ dolgai iránt sem, amik boldogulásunk elé vethetnek gátat. Kialakul bennünk az igény, a vágy megismerésükre, nyitottabbá válunk az új iránt, környezetünk, mások tapasztalatainak, módszereinek átvételére, elsajátítására. Fejlődnek képességeink, készségeink, még nagyobb teljesítményre leszünk képesek, alakítjuk, korszerűsítjük munka- feltételeinket, életkörülményeinket, s így tudatunk aktívan visz- szahat létünkre ... Tudom, kicsit brosúraízű fejtegetés ez, de az axiómához egyelőre így, elméleti síkon juthatunk a legközelebb. K. F. írók — a nőkről — A szép nő haragja törékeny, mint a jég, s gyorsan elolvad. (Ovidiusz) — A társadalom a nőktől függ. (Voltaire) — Az örök nőiség szárnyként emel. (Goethe) — A nő a világ legerőszakosabb fél- fiával is azt csináltathatja, amit akar. ha nagyon okos. elég szép és kevéssé szerelmes. (Fontenelle) — Az asszonyok szive olyan, mint azok a szekrénykék, amelyek csupa titokzatos, egymásba kapcsolt fiókokból állnak; amíg egyel kihúzunk, minden körmünk beletcrik, s a végén mást sem lelünk bennük, mint egy hervadt virágot, egy kis port és ürességet. (Flaubert) — Az asszony boldog és elért mindent. ami elérhető, ha meg tudott bűvölni egy férfit. (Tolsztoj) — A férjes asszony rabszolga, akit trónra kell tudnunk ültetni. (Balzac) — A nők természete ideges finomságból, gyöngédségből és élénk képzelőtehetségből, veleszületett és szerzett tartózkodásból van összetéve. (Taine) — A jellem ereje egyike azoknak a vonzóerőknek, mely egy valóban nőies lelket a leghatásosabban meghódít. (Stendhal) — A természet így szól a nőhöz: légy szép. ha lehetsz, bölcs, ha akarsz, de légy tiszteletben álló. annak kell lenned. (Beaumarchais) — A nőben minden talány, és a nőnél mindennek egy a megfejtése: az anyaság. (Nietzsche) — Asszonyok ülnek vagy mennek — egyikőjük öreg, másikuk fiatal. Szépek a fiatalok! De az öregek még szebbek! (Walt Whitman) — Minden nőnek más és más a kulcsa. amit meg kell hozzá találni. (Marcello Venturi) — ... mi lehet komolyabb, mint egy férfinak egy . nő iránt érzett szerelme, mi lehet parancsolóbb. hatásosabb, a halál csíráit magában hcrdozó? (Virginia Woolí) — A nők...? Az emberi élet és az emberiesség garanciái. (Tamási Áron) — A nőnek az élete, a boldogsága, ha ez egyáltalán lehetséges, a szerelem, az anyaság és a munka. Ha e háromból bármelyik hiányzik, baj van. (Veres Péter) — ... az asszonyok aranyba foglalt gyöngyök. (Füst Milán) — Azok a nők hatnak rám legmélyebben, akik mint nők egyáltalán nem hatnak rám. (Németh László) B Piaci „jelenét". (Tóth Sándor felvételei) B Gergő fiával zeneiskolai felvételire indulnak az óvodából. A színésznő — hétköznap Kecskeméten született. Akik a Losonczi utca környékén éltek, bizonyára emlékeznek még a tündérszép mosolyú, kis szöszke lányra. Csodálkozó szemek. Igen, ö Piros Ildikó, a Madách Szín. ház művésznője. Tizennegyedik évadjai tölti. Leg. kedvesebb szerepeit Shakespeare-drámákban, Csehov-színdarabokban játszotta ... Volt Ophelia Desdemona, Csehov Sirályában Nyina és a Három nővérben az elegáns Irina. Hamarosan láthatjuk egy tv-filmben, a Pesti emberekben is. Mindig többet akar. elérni valamit. Ha nincs próba, színházi tanulnivaió, akkor intenzív angol nyelvórákra jár. Bárhol szóba kerül, büszkén vallja magát kecskemétinek. Sőt, már zokon is vette. hogy ritkán hívja a szülővárosa, pedig szívesen jönne. Felvételeink egy csendes hétköznapján készültek. Másképp élünk, mint nagyanyáink... . A kerekdombi Uj Elet Termelőszövetkezetben megalakulása óta dolgozom. Itt, az üvegházban tizenkét éve. A háztáji gazdaságok számára palántákat nevelünk, de emellett jelentős mennyiségű primőrt is termelünk. Ilyenkor meg segítünk a virágkertészeknek. — Egyenjogúnak érezheti-e egy nő magát Kerekdombon? — Az egyenjogúság kényes dolog. Az bizonyos, hogy az elmúlt húsz-harminc esztendőben sokat változott, sokat javult a nők helyzete itt. Kerekdombon is. Ügy ahogyan anyáink, nagyanyáink éltek. úgy. élni mi már nem tudnánk. Többet törődnek velünk, asszonyokkal a vezetők is. De úgy gondolom, ez így természetes. Kellemes errtlék. hogy tavaly is háromszor voltunk kirándulni a szövetkezet támogatásával. Voltunk Aggteleken, megnéztük a hortobágyi lovasnapokat, láttuk az egri várat. A megbecsülés jelei ezek. Itt a kertészetben nőnap előtt bizony rengeteg a munka. Sokat dolgozunk, hogy ünnepelhessenek bennünket, legyen elég virág a boltokban. Mi a termelőszövetkezetben a nőnapot előrehoztuk. Már másodikán. este köszöntöttek bennünket. Itt volt Rátonyi. Antal Imre meg Eszményi Viktória, igazán jól szórakoztunk. Egyenjogúság? Érthető úgy is. hogy ugyanannyit gürizhetek, mint a férjem, ötkor kelünk, amire a hízókat ellátjuk, már hét óra van, jöhetek dolgozi. Este meg njár csak egy kis takarításra. főzésre jut idő. Az egyenjogúsággal csínján kell bánni. Becsülni kell azt, ami most van, és nem visszaélni a helyzettel. Mert így jó! Ennél rosszabb soha ne legyen. Persze a teljes igazsághoz tartozik, hogy ha az ember meghatározhatná : fiúnak szülessen-e vagv lánvnak. én bizonyára az előbbit választanám. .. Sz. P M. A z első emberi lény, akivel találkoztam, nem férfi volt. hanem asszony; a bába, aki megállapította. hogy huszártiszt és a nők kedvence lesz belőlem. (Mindkettőben tévedett.) Nő volt az a parasztlány is, aki beszélni és járni tanított. (Járni még tudok, beszélni már nagyjából elfelejtettem.) Termetes. szén asszony volt a tanítónő, aki elsőként beszélt nekem a nyelv titkairól, és aztán délutánokra bezárt valamelyik szertárba. (Azt mondta: rossz' vagyok, mint egy kölyökördög. És megcsókolt egy-egy bemutató magyaróra után.) Nő volt — szerencsére — akibe először szerelmes voltam, és női módon hüppögött, amikor egy füstös reggel bejelentettem, hogy elutazom, és csak hóesés formájában jövök vissza. (Már voltam hóesés, de Sz. városkában azóta sem jártam.) Nő volt az a bíró is, aki jó szüleim válását kimondta. Asszony volt, aki — feketén, mint a varjak — iskolatársaim sirgödre mellett állt sírva, rogyadozva. (Fia volt az első ve- iemkorú, akit meghalni láttam. A gyertyák értem is égtek.) Nő volt az ápolónővér, aki a fejemet fogta, mialatt az orrom vére a lavórba csörgött. (Hogy megvan-e, még a lavór, vagy sem: nem tudom. Remélem, kidobták.) Nő (asszony) volt az az egyetemi oktató is. aki névtelen csomagot küldött a kutyaszagú albérletbe, ahol egyetemi polgár koromban laktam . . . (A házat azóta már lebontották, mert összedűlőfélben volt. Lehet, hogy miattam. De a csomagban kapott könyv még most is megvan; a nagysága alkalmassá teszi. hogy otthont adjon egyméteres unokahúgom növénygyűjteményének.) Asszony volt a törzsőrmesternő is. aki úgy lengett be az alakulatunk kapuján, mint egy egyenruhás erdei tündér. (Akkor már harmadik hónapja szolgáltam egy világvégi ( rszázadban, és soha nem fogom i11 elejteni a.zokat a szőrpihéket. amelyeket az egvenszoknya és az eg,yencipő között láttam.) Nő, nő. nő, mindig, mindenhol. A villamos vezetőfülkéjében. ahol úgy tekergetik a kart, mintha a férjük nyaka lenne. A fodrásznál, ahol különös gonddal nyirbálják a fül körüli hajrészeket, és néha megkérik a vendéget, hogy húzza beljebb a könyökét. Az éttermekben, ahol a szégyenlősebb vendégek földre sütik a szemüket, amíg a pincérnő a palack nyakát fogdossa a dugó kihúzása közben. A szerkesztőségekben, ahol ők örülnek a legkevésbé, ha ki kell rúgni egy ifjú literátort, és dohányos hangjukon vigasztaló mondatokat mondanak a. kifelé botorkáló szerzőnek. A gépírószobákban, ahol két kézzel négykezest gépelnek. és még mindig marad két kezük a pohár és a telefonkagyló számára . .. Kik a kedvenceim közülük? (Most csak azokról a nőkről írok. akik külső kedvenceim: belőlük ritkábban válik ellenség.) Elsősorban a házmesterné. aki éjszn- kánkint olyan álmosan nyitja a kaput, hogy mindig újra el kell határoznom: a tyúkokkal fekszem a jövőben. Azonkívül a szőke rendőrnő, aki úgy pereg- forog az úttest közepén, mint egv jól öltözött, szélfútta jelzőtábla, melynek lába az aszfaltba gyökerezett, de a két keze fürgén mutogat az összes világtáj felé. Aztán a szerkesztőségi titkárnő, aki földöntúli kedvességgel mondja a telefonba: „fáradjanak be” ide és ide; a szakácsnő, aki az önki- szolgáló ablaka mögött áll, gömbölyű és szőke, mint egy kalács, és hasát a meleg ételtartályhoz nyomja a merőkanál kezelésé közben: a védőnő, aki ősz, mini a korai tél, és ő az egyetlen. akit már nem ugatnak meg a kutyák a faluvégi sorokon; a cipőgyári munkásnő, aki szalagon dolgozik, és a szája elé lógatotl zacskóból szívja ki a tejet, üres kéz híján; az orvosnő, aki egy időben úgy vagdalta belém a tűt. mintha egyetlen döféssel meggyógyíthatott volna; a falusi asz- szony, aki még akkor is kínál, amikor a vendég már hízott ár* tányhoz hasonlít a rengeteg evés után; az öreg apáca, aki úgv fogadta a mellrák hírét, hogy a sarokba térdelt és mosolyogva imádkozni kezdett; a bikinis manöken, aki — kép formájában j— az ágyam felett, lóg, és a domborulatai olyan öröknek látszanak, mint mögötte a balatoni hegyek: igen, és még kedvencem az az öngyilkos nő is, akit egy töltésen találtam, éjszaka, amikor már közelebb volt a pusztuláshoz, min! hozzám, és akit úgy tartottam az ölemben, mintha egy furcsa, fordított Pietá-t játszanék ... A mozdulatsor, amellyel befejeztem ezt az írást, legyen a nők köszöntése. Szerény, legyőzött fejhajtás; hamarjában összeszedett tavaszi virágcsokor. Alkalmi ajándék, avagy a gatya sem mostohagyerek A „nyolc nappal előtte és utána érvényes” alapelv- böl kiindulva tekintsük nőnapi ajándéknak, hogy március elsejétől megkezdték az új méretezésű alsó- kötött- és sportruházati termékek forgalmazását. Ezzel teljessé vált a lakosság testméreteihez pontosabban igazodó ruházati áruk skálája. Az egységes méretrend- *zer bevezetése megszüntet minden korábbi gondot. Először is azt, hogy gyakran nem tudtuk (esetenként a kereskedő sem): az ipari és kereskedelmi kódjelzésből miként derül ki például egy női pulóver nagysága. Volt, aki arra tippelt, hogy a 0—5-ig tartó számozásból azt kell választani, amelyikhez hozzáadva születési évünket, elosztva gyermekeink számával a testmagasságunk negyedét kapjuk. Az importból származó ,,S”, „Lv és „M” jelzése viszont kétségtelenül soványát, langalétát és molettet jelent. Mostantól minden egyszerűvé válik. A már ismert háromszög felső sarkában a testmagasságot; a bal alsóban a mellbőséget tüntetik fel. Az alsó jobb oldali szögben pedig vagy a csípő- vagy a nyak-, vagy a derékbőséget, aszerint, hogy az adott ruhadarabra melyik méret a jellemző. Azoknál a termékeknél, amelyeknél a testmagasság, vagy a mellböség közömbös, érthetően üresen marad a felső vagy bal alsó sarok. Ezek után világos, hogy semmi okuk nincs aggodalomra azoknak, akik a Petőfi Népe szerdai számában Tóth István szellemes írását olvasták. A gatyát nem nyakbőséggel, hanem csípőbőséggel jelölik. A félreértést valóban a pontatlan tájékoztatás okozta (micsoda megkönnyebbülés, hogy ezt nem a mi lapunk követte el!), az új méretrendszernek bátran örülhetünk. Mert ez valóban nőnapi ajándék. Nemcsak azért, mivel ezentúl a valóságos méretek igazítanak el bennünket, hanem azért is, mert a ruházati cikkeket az új rendszer szerint gyártják. Eddig ugyanis — ez nem tréfa — általában az volt az irányelv, hogy aki magasabb, annak bővebbek is a testméretei. Amint az üzletekből elfogy a már régebben készített női-férfi fehérnemű, kötöttáru stb., többet nem kell bosszankodni azon, hogy például az ing nyaka jó, de az ujja és a dereka rövid, vagy a bikini felső része leesik, a kis- nadrág meg, uram bocsá’, inkább szétreped . . . Vagyis az új rendszer: áttekinthető Jelzés, megfelelőbb méret. Az okvetlenkedök persze erre azt mondhatják, hogy miért nőnapi ajándék ez, hiszen férfiholmik is vannak köztük. No, igen. De azokat ki vásárolja?! Sőt! Ezentúl még azért a bizonyos intim ruhadarabért sem kell férjuramnak fáradoznia. Pocak ide, pocak oda, nem szükséges körülményesen leírni, hogy mekkora alsónadrágot kívánunk neki venni, csak nagy büszkén kivágjuk: csipőböség 120 centiméter... Tudom, sokan úgy érzik, azért van ebben némi üröm is. Hiszen eddig legfeljebb csak akkor gondoltunk bűntudattal felesleges kilóinkra, ha a mérlegre álltunk. Most viszont a kelleténél bőségesebb csípő- és derékméret is figyelmeztet rá benünket . . . Hát kedves nőtársak! Az ipar és a kereskedelem ez ügyben legfeljebb csak annyit tehet, hogy a ruhához kartonpapíron mellékeli a bűvös háromszögeket. Vagyis vásárlás után nyomban eldobhatok . . ., és utána pár centit — kilót? — igazán le lehet tagadni! Kovács Klára összeállította: Kutasi Férem: • Szerepkönyv helyett — nyelvlecke. • Férjével. Huszti Péterrel sokszor csak telefonon találkozik.
