Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-02 / 51. szám

1982. március 2. • PETŐFI NÉPE • 5 MIT KÍVÁN AZ ISKOLA ? — Talán professzort akar a tanító néni farag­ni ebből a gyerekből? — kérdezte egy harcias anyu­ka a közelmúltban, az is­koláról vitatkozva. A mai iskola követelményrend­szere — még a fiatal szü­lők valamikori emlékeihez viszonyítva is — valóban megváltozott. Különösen az alsótagozatban, az új tanterv bevezetésével, vég­rehajtásával. Vitatkozunk róla szinte nap mint nap: szülők és kívülállók, elmé­leti szakemberek és műve­lődéspolitikusok. Ám a halkabb és hangosabb vé­lemények cseréjében szót kell adni a gyakorló pe­dagógusoknak is... Tanítók az új tantervről Három tanító Kecskemétről, a Zrínyi Ilona Általános Iskolából: Dr. Tassy Gergelyné városi ad- sótagozatos szakfelügyelő: — Az 1978 óta tanított új álta­lános iskolai tanterv a korábbi­nál nagyobb követelmény elé ál­lította a pedagógust és a dikákot egyaránt. Bevezetésére szükség volt, erre kényszerítettek ben­nünket egyebek között az elmúlt 10—15 év tudományos és- társa­dalmi változásai. Ha a vélemé­nyemre kíváncsi, röviden össze­foglalva annyit mondhatnék: az oktató-nevelő munka színvona­la néhány év alatt javult. A meg­valósítás azonban iskolánként és nevelőmként változó. Egy bizo­nyos: az új tanterv valameny- nyiünktől alapos szemléletválto­zást kíván . . . Szécsényi Lászlóné tanító, kör­zeti munkaközösség-vezető: — 1978 óta másodszor taní­tom az ű.i tantervet első-máso­dik osztályosoknak. Mégis úgy érzem, szakmai szempontból fej­lődnöm kell. A napi követelmé­nyeknek (jsak folyamatos önkép­zéssel vagyok képes megfelelni. Mégis miért „szavazok” az új tanterv mellett? Mert nagy sza­badságot ad a pedagógusnak. Én választom meg például, hogy a törzsanyagon kívül mit tanítok még a diákjaimnak. A gyerek- csoportom tudásszintje, érdek­lődése szerint válogathatok a kiegészítő témakörökből. Dr. Kolthay Sándorné tanító, körzeti munkaközösség-vezető: — A tanító inkább irányítója, szervezője az órának, nem ,,elő­adója”, mint korábban, a rossz beidegzések eredményeként. Így persze még inkább meg kell ter­vezni az óra minden pillanatát, jóval több lett a felkészülési időnk, vagy úgy is mondhatnánk, az iskolán kívüli munkaidőnk. Dr. Tassyné: — .Nem árt felhívni a figyel­met arra sem, hogy az új tan­tervhez kapcsolódó sok-sok fela­dat még fokozta a pedagógusok túlterheltségét. Lévén, hogy a tanítók többsége nő, bizony alig győzik idővel... A kapkodás, a feszültség, a fáradtság nem egy­szer hátrányosan befolyásolja az eredményességet. A tanítók többsége mégis elfogadta az alap­elveket, az új tantervi koncep­ciót. A sok átmeneti gond ellené­re állíthatom, hogy lelkiismere­tesen helytállnak. Szécsényiné: — Szaktárgyanként milyen eredményeket látok? Bármilyen sokan is szidják például az új matematikát, én azt tapasztal­tam, hogy a gyerekek logikus gondolkodását kiválóan fejlesz­ti. Nem igaz, hogy képtelenek rendesen számolni, alapművele­teket végezni. Ilyen probléma nem adódhat, ha a tanító ponto­san betartja az anyagrészek ta­nításának helyes arányát. Dr. Kolthayné: — A követelmények szerint igyekszünk minél játékosabban, és sok-sok eszköz használatával fánítani. Ez azonban nem csak a matematikára vonatkozik. A környezetismeret-órákon példá­ul sok kísérletet végzünk. Élve­zik is a gyerekek. Az azonban már a tanító dolga, hogyan oszt­ja be a rendelkezésre álló tíz­perces szünetet, mondjuk két na­gyon eszközigényes óra között. Néha bizony szusszanni is alig van időnk. De hadd szóljak né­hány kevésbé jó tapasztalatról is. A harmadik-negyedikes ol­vasókönyvek irodalmilag érté­kes anyagot közölnek ugyan, de vannak olyan olvasmányok, kü­lönösen a történelmi tárgyúaik között, amelyeknek a nyelvezete szinte érthetetlen a gyerek szá­mára. Elég sok szómagyarázatot követel. De itt van például egy másik, jóformán teljesíthetetlen követelmény. Az új dokumentum szerint a testnevelési órák szá­• Az egyik legcszközigénycsebb a számtanóra az elsősöknél. mát alaposan meg kellett növel­ni. Ez még rendjén lenne csak éppen megtartani alig tudjuk. Tornatermünk egy van, az is ki- c„l. Jó esetben az udvaron tölt­jük a testnevelés órát, vagy a tanteremben ... Szécsényiné: — Nem elegendő azonban, ha a feladatok megvalósításában csak önmagunkra, vagy a kollé­gákra támaszkodunk. Meg kell nyerni a szülőket is, mert az új dolgokkal szemben általában bi­zalmatlanok. A legtöbben nem tudják mit csinálunk itt az isko­lában. A tankönyvek, füzetek egé­szen másfélék, mint az ő idejük­ben ; kevés a szöveges feladat, sok az ábra, a rajz, a szemlélte­tés. Van olyan tantárgy, amiből nincs is tankönyv. Egyebek kö­zött ezt is nehezen értik meg. Éppen ezért, én utóbb már egy nyílt tanítási nappal kezdtem az évet. Az órámra bármelyik szü­lő belátogathatott, megnézhette mit csinálunk, így módszerbeli segítséget is kapott a gyerekek­kel való otthoni foglalkozáshoz. Dr. Tassyné: — Mi jelentene még nagy se­gítséget az új tanterv megvalósí­tásában? Például a differenciált beiskolázás. Hogy ne kerüljenek fel az elsőbe iskolaéretlen tanu­lók. Gondot jelentett egyebek ikö- ,-zött az is, hogy az új tanterv be­vezetése egybeesett a demográ­fiai csúccsal. Így az egyébként- is nagyobb követelményeknek ne­hezebb körülmények között kel­lett megfelelni. A nagy csoport­létszámok akadályozták az ered­ményességet, a megfelelő egyéni foglalkozást. Ilyen helyzetben természetesen nem lehet kíván­ni, hogy a pedagógus mindenkit eljuttasson az amúgy is nagyon sokféle képességű gyerekcsoport­ból saját lehetőségeinek csúcsá­ra. Van még egy nagy .gondunk. Hogyan érjünk el valóban jó eredményeket, ha a nyomtatott feladatlapok és egyéb taneszkö­zök szeptember elejére nem áll­nak a tanítók rendelkezésére. Volt aki úgy tanított, hogy még. maga sem látta az új füzetet, tankönyvet. Jó lenne, ha lega­lább ilyenekkel nem kellene küszködnünk a közeljövőben ... P. E. Ne csak fénykép őrizze emlékét A „különös hangulatú” Hanyik • Ritka településforma szép példája volt • A múzeumigazgató kutatásai Nemcsak a könyvek, a cikkek sem kerülhetik el sorsukat. Időbe telik míg kiderül: hasznos volt, vagy csak hely töltő, netán félrevezető. Január 10-i számunkban Műemlék volt címmel közölt fényképes írás szemléletes példának kínálkozik állításomhoz. Megyénk valamennyi mű­emlékét, műemlékjellegű épüle­tét lefényképezte néhány eszten­deje fotoriporter kollégám.1 A megyei tanács főiMetékese elis­meréssel nyilatkozott vállalko­zásáról. Javaslatára szövetkeztünk ta­valy Bács-Kiskun műemlékeinek bemutatására. Természetesen új­ból megnézzük a sorozatban kö­vetkező házat, létesítményt, kép­zőművészeti alkotást. Hanyik- pusztára is elmentünk volna, ha sikerül beszereznünk egy terep­járó gépkocsit, - vagy lovas szánt. Közönséges autóval ugyanis té­len megközelíthetetlen Úszód egykori tartozéktelepülése. A községi tanácstól kértünk és kaptunk felvilágosítást. Hiába is mennénk. tudatták. Megrogy- gyant, lebontották. Biztos, ami biztos, fölhívtuk dr. Bárth Já­nost, a szállások tudós ismerő­jét Megerősítette értesülésein­ket. Tudtam arról, hogy az Ethnográphia 1970-es évfolya­mában be is mutatta az agrár­történeti szempontból értékes pusztát, de a cikk megírása előtt nem sikerült elolvasni a hely­szűke miatt a megyei könyvtár városföldi raktárába szállított folyóiratot. Így sincs okunk a cikk kiiga­zítására. Minden valószínűség szerint a fénykép is egy hanyik- pusztai házat mutatott. Csak nem azt, amelyiket a műemléki védettség sem menthetett meg. Kideríthetetlen ma már: a kol­légám kezébe adott hivatalos lis­ta volt pontatlan, vagy a hely­beliek tájékoztatták tévesen munkatársamat. Hala a Viski Károly Múzeum igazgatójának az idős uszódiak emlékezetén kívül két fénykép is őrzi a Duna menti pus, i jel­legzetes építményét. Ezúton is köszönjük, hogy dr. Bárth Já­nos elküldte a tíz esztendővel ezelőtt készített felvételeket. Kü­lön azt, hogy levele alapján a sajtó nyilvánosságával is fölhív­hatjuk a figyelmet a még (!) — 1982 februárjában — álló, az el- tiintetettnól is tipikusabb ház megóvására. A közelmúltban elhunyt Ne­mes Bálintnéé volt. Két nagy uszódi házának köztulajdonba vétele után húzódott ki istálló­jába. A hányatott sorsú asszony aligha értette volna meg, hogy a műemléki védettség nem rö­vidíti meg, nem zúdít bajokat a nyakába, ezért emberbaráti okokból tekintettek el a meg­óváshoz szükséges —sajnos, Olykor hatástalan — intézkedé­sektől. Arról nem is szólva,, hogy komolyan foglalkoztak egy ha- nyiki ház szentendrei áttelepíté­sével. A másik, „a védett” épü­let tulajdonosa megvált volna a felvételeken is látható nádtetős­től. ' Kérdezhetnék sokan, miért csi­nálunk ilyen ügyet • világvégi, omlatag pusztaházakból. Vála­szoljunk dr. Bárth János A ka­locsai szállások településnépraj­za hét esztendeje kiadott köny­ve, a már említett cikk alapján. Földrajzi, úrbéri és határhasz­nálati okok miatt az érseki vá­ros újkori határában és a Duna melletti falvakban nem szórvá­nyos települések alakultak ki a XVIII. században — mint pél­dául Kecskeméten —•, hanem pusztai gazdasági rendeltetésű tartozéktelepülések. A Kalocsá­hoz tartozók később önálló fal­vakká szerveződtek, és közigaz­gatásilag is elszakadtak. A nagy folyó menti, általában utcaso­ros elrendezésű szállások több­sége megmaradt tartozékteíepü- lésnek, va'gy megsemmisült ke­vés kivételtől eltekintve. Úszód tartotta legtovább ha- nyiki és pálföldi birtokait. „Egé- szen az 1960-as évekig háborí­tatlan maradtak itt épített szál­lásai. Ekkor azonban a tsz-szer- vezés következtében szükségte­lenné váltak ... Megkezdődött a pusztai épületek bontása. Pál- földén 1967-re egyetlen ház sem állt. Folyamatosan pusztul Hanyik és néhány éven belül valószínű­leg csak híre él az öregebb uszó­diak emlékezetében. 1966-ban, amikor Kisasszony napján elő­ször jelentem meg a csendes, el. hagyott, elmúlást sejtető,, külö­nös hangulatú telepen, még 14 épület állt az egykori 33-ból. A következő évben hárommal ke­vesebbet találtam. 1969 őszén tízet.” Mentsük meg a szántóktól és rétektől elkülönült kis földdara­bokon, „a puszták újraosztásos földközösséggel egybekapcsolt kollektív árendálásának elterje­désével, illetve az intenzívebb földhasználattal” kialakult szál­lások jellegzetes építményei kö­zül a még megóvható hanyiki házat, a néhai Nemesnéét. Múl­tunk egy darabja. Ha így lesz, akkor jósorsúnak könyvelhetjük el január 10-i és mostani cikkünket. Heltai Nándor • Simáék házának véghom­lokzata és hosszanti oldala dr. Bárth János 1972-ben készült, pótolhatatlan felvételén. xwx-x-x-x-x*xééféé*x*xxtt««4*x*x-x.x-X-:-:-:.:.: Tóth István zaklatott idők (55.) — Egyél már, attól beszélhe­tünk — unszolta, mert Bálint ak­kora hévvel taglalta az esemé­nyeket, hogy közben enni is el­felejtett. Odaszólt az anyjának is, aki kabátkát adott a gyerekre, svájcisapkát igazított a fejére. — Azért ne soká maradjanak. Le­fekvés előtt még fürdetni kell. A kicsi elszontyolodva hagyta az . öltöztetést, pedig máskor ez' nagy civódással jár. Nagyanyja kezén csüngve engedte le magát a küszöbről, szemrehányó tekin­tetét le nem vette az apjáról. Még az ablak alól is behallatszott, ahogy kifakadt. Nem is szeretem apukát! Botosné nem volt könnyű hely­zetben. Vérmérséklet dolgában, szenvedélyességben nem maradt el Bálinttól. Szíve szerint helye­selt volna, de azért meggondol­tan úgy vélte. — Ezt azért nem szabad lett volna tenned ... Csak gyűjtőd ma­gadra a bajt. Mintha arx-a számított volna, hogy férje kirobban, gyorsan munkához látott. Nagy mosófa­zékban vizet készített a tűzhely­re. kihozta a speizból a kis für­dőkádat, letette a meleg közelé­be. Hogy Bálint néma maradt, kimondta a gondolatot, amivel jó ideje küszködött. — Nincs neked rosszakaród á brigádban? — Ugyan ki? — akarta hirte­len rávágni Botos, de érezte, hogy hazudna. Pillanatok alatt átfutott emlékezetén minden összekocca­nása Rontónéval. Kezdve az első napi kacérkodás elutasításától az ömlengő önkritikáig, émelygős felajánlkozásig s kisebb-na- gyobb vereségekig, melyek Rontó Béláné hiúságán csattantak. De még most sem akart személyes el­lenszenvéből kiindulni. Nem volt képes annyira alattomosnak tar­tani az új brigádtagot — hisz’ nem is olyan új már —, hogy minden problémája középpontjá­ban az ellene való áskálódás> áll­jon. Mi szüksége lenne ilyen'esz­közökre, mikor igazán jól dolgo­zik, mindig kitesz magáért, ha derekasan helyt kell állnia a bri­gádnak? S a méltó elismerést is megkapja érte . .. Kérdéssel felelt hát csupán. — Miből gondolod? Mariska nem válaszolt azonnal. A törlőronggyal a tűzhely fölötti falvédőhöz lépett. Az előbb le- löttyintette vízzel, s a papír pú- posodni kezdett. Tapogatta, la- pítgatta, utána ismét asztalhoz ült. — Együnk már, igazán. Én is segítek — biztatta férjét, s mi­kor mindketten hozzáláttak, el­mondta. — Kubik elvtárs négyszemközt beszélgetett velem. Bent járt a megyénél, ott tájékoztatták, hogy valaki levelet írt ellened a me­zőgazdasági osztályhoz. A nevét nem közölték vele ... Elmond té­ged középparaszt-ellenesnek, kis­királynak, pártszerűtlennek. Azt állítja, hogy támogatod a vissza­húzó erőket, pazarlód a téesz bir­káit. Meg — hogy nem lehet sen-* ki másnak igaza a brigádban, csak neked . .. Bálint elhűlve, megszágyenülten tolta el maga elől a vacsorát. Szó nélkül bement a szobába. Feldúlt- ságában akkorát csavart a rádió kapcsológombján, hogy a készü­lék bömbölésétől reszkettek a fa­lak, Majd ugyanolyan mérgesen elzárta, ,s kifújtatott, vissza a konyhába. — Ezt értitek ... Kaptok az al­kalmon, ha rágalmakkal kell fog­lalkozni. Hogy lehet ilyesmivel időt is tölteni? Mondjátok meg: a brigád eredményei alapján ítéltek rólam, vagy amit a hátam mögött koholnak rárri? Ha a mendemon­dára többet adtok, már megyek is. Szívesen leszek egyszerű tag ... Nehogy azt higgyétek ... Botosné a földet nézte. Egyik keze öntudatlanul söpörgette a morzsákat a viaszosvászon térí­tőn. Sóhajtott, próbálta megnyug­tatni Bálintot. — Persze, persze. Azt hiszed, én nem ezt mondtam? De akkor jött a. levél új szempontja. Azt írta az a valaki, hogy téged nem lehet megbírálni, mert én á párt- bizottságon dolgozom, és kivé­dek minden bírálatot, ami rád vonatkozna ... Ezzel a mai po­fozkodással csak magad alatt vágtad a fát. Szóval... azért szóltam neked, hogy ne'érjen váratlanul, ha az ügyedet ki fogják vizsgálni. Biz­tosra veszem, hogy semmi nem lesz belőle. Botos leült a sezlonra, de már­is felpattant, hamutálcát kerített,’ széket húzott m^ga elé, .rátette — és rágyújtott. Türelmetlenül, nagy szippantásokkal füstölt, köpködte a nyelve hegyére ragadt dohány­szálakat. Szája egyre keserűbb mosolyra torzult. — És te, a feleségem, aki min­den lépésemről tudsz, gondolatai­mat előre kilesed, mielőtt meg­szólalnék, té, a képzett funkcio­nárius csak, így álltái ki' mellet­tem?!... Ha rólad vélekednének hasonlóan, majd odamondogatnék nekik, de úgy, hogy biztosan nem tennék ki az ablakba .,. — Ne tüzelj, Bálint! Képzeld magad a helyzetembe. Amikor a férjemet bírálják, igazán nem jár­hatok elöl abban, hogy pont én tiltakozzam a kivizsgálás el­len ... Jobb volna, ha elgondol­koznál, min kellene változtatnod, hogy beléd ne kössenek. A brigádvezető erőteljesen szét­nyomkodta a féligszívott cigaret­tát. Csak úgy csikorgott bele a pléh hamutartó. Ez is felélesítet­te hangját. — De könnyű nektek. Napokig elvieskedtek róla, ha valaki meg­téved. S ha csak halvány kis gyanú is merül fel, lekapjátok a két lábáról. Megnevelitek, hogy arról koldul. . . Ha viszont az ember jól végzi a dolgát, azt természetesnek tekintitek. Mit segítettél nekem a tava­szon, mikor felhívtam a figyel­meteket, hogy Koczog lop, majd később, hogy spekulál? Leintette­tek: türelem elvtárs, nem kell elsietni! Engedünk a gyeplőn, hadd gyarapítsa «a háztájiját, még ha túlzásba is viszi eleinte. Ne mondják a volt középparasztok, hogy mihelyst belépnek, megköt­jük a kezüket. Majd eljön az ide­je, mikor kell a körmére nézni. Most már leshetitek. Szomszédai­val együtt üzletelésből áll ki. Jobbról is, balról is túllőttök a célon. Akkor azért tromfoltatok le, most meg azért estek ne­kem, mert beleszóltam, mikor megfélemlítéssel akarták beszorí­tani a parasztokat a szövetkezet­be .. . Mit képzelnek azok a „for­radalmár” elvJársak. szeretni fog­lvúw’s 1 ja a téeszt az a paraszt, akit fon­dorlattal, kőszívvel szerveznek be? Hallgatott egy sort Bálint, az­tán haragvó józansággal majd­hogynem ultimátumszerű hang­súllyal folytatta. — Ha te — mint agitprop-tit- kár nem állasz a sarkadra az én tegnapi ügyemben, te se vagy iga­zi elvtárs. Te is csak arra vigyá­zol, hogy a funkciód körül semmi hiba ne legyen. Az asszony ingerülten ugrott fel. — Most már hagyd abba! Ajtót csapkodva hordta be az ennivalót a helyére. Könyökével ellenőrizte a fürdővíz melegét. Sértődötten kerülte az ura tekin­tetét. — Látod — te kazán-hevű — durcáskodott később. — Ez a ba­jod. Mindig egyből kiborítod, ami feszít, ahelyett, hogy> diplomati­kusan mérsékelnéd magad. Hogy ne marjon a húsába másoknak, amit mondasz. Magad tapasztalod, milyen las­san, nehezen formálódnak néme­lyek .. ^ — Hát akkor csak rugdossátok, aki egyenesen akar haladni! — fordított hátat neki Bálint, s nagy dérrel-dúrral indult a szo­bába. — Titeket mi lelt? — kérdezte az öregasszony, mikor hazaérve morcosán találta őket. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents