Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-02 / 51. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. március 2.. Traktorosok Felsőszentivánon, a Szabadság út 37. szám alatt lakik idős Speng­ler János és felesége. A takaros kis parasztház hosszú évek szorgal­mának eredménye. Emellett felnevelték és az önállóságban segítet­ték két gyermeküket. A feleség háztartásbeli volt, idős Spengler Já­nos pedig több mint 22 esztendeig, 1978-ig traktoros. Azóta rokkant- nyugdíjas. Most 56 éves. Mit jelentett számára a foglalkozása? Ha kinéz az ablakon, legszí­vesebben sírva fakadna, amikor meglát egy traktort. Szégyen, nem szégyen, tavaly ez még meg is történt. Hihetetlen, hogy többet nem ülhet rá... De én voltam a legjobb ! — Pedig annak a nyomorultja! — kesereg a feleség. — Sokszor éjszaka is fel ’kell kelnem, segí­teni a férjemnek megfordulni, vagy fájdalomcsillapítót adni. Félre ne értsem, nem a saját áldozatkészségét akarja ihánytor- gatni, csupán érzékeltetni sze­retné a férje szenvedéseit. Ami­hez még azt is kell tudni, hogy nem az a fajta, aki elhagyja ma­gát. De akinek beteg a szíve, a mája. elfagyott a lába, többszöri homloküreg-gyulladásán már csak a műtét enyhíthetett, annak néha elviselhetetlenek a fájdal­mai. Egy rossz mozdulat is kín­nal jár. Az együttérzésből fakadó asz- szonyi panaszáradatot a férj tü­relmesen hallgatja, (mindaddig, amíg mindezek okozója, a fülke nélküli MTZ-típusú traktor nem kerül terítékre. Pontosabban kép­zeletben a vádlottak padjára, amiért nem óvott a csikorgó hi­degtől, esőtől, széltől. Amiért a hosszú évekig tartó kegyetlen rá­zás megviselte az emberi szerve­zetet. — De én voltam a legjobb trak­toros! — szól ekkor közbe Speng­ler János olyan büszkeséggel, mintha ezért a dicsőségért nem lenne nagy semmiféle ár. S nyomban arról kezd beszélni, hogy a jó traktorosnak mindent kell tudni! Ügy érteni a szántás­vetéshez, mint az agronómusnak. Aki mellé oda kell állni, s meg­mutatni. hogyan kell beállítani a vetőgépet, hogy 120 kiló magot egyenletesen kiszórjon egy adott területre: vagy: a bálázógépet miként kell beigazítani ahhoz, hogy mindig ugyanannyi szalmát fogjon össze — hát, az nem is traktoros! Csak traktorvezető, s ez micsoda különbség! Figyelmeztető szám Spengler János a bácsbokodi gépállomáson kezdett dolgozni, majd a felsőszentiváni termelő­szövetkezetben folytatta. Ha a földeken nem volt munka, fuva­rozott a traktorral, télen-nyáron készenlétben állt. Ügy volt az akkor is, hogy aki jobban húzott, arra nagyobb terhet raktak. S ő boldog volt, hogy a legszorgal­masabbak között tartják számon. Oda az egészsége. Megérte-e? Ezen nem gondolkozik. Ha elölről kezdhetné, újra traktoros lenne, s ha tehetné, újra menne . .. A felsőszentiváni termelőszö­vetkezetben a traktorosok foglal­kozási ártalmairól beszélgetünk Kovács Antal termelési elnökhe­lyettessel. Figyelmeztető adatot említ a bajai tsz-szövetség kimu­tatásából: a mezőgazdasági szö­vetkezetekben növekszik a rok­kantnyugdíjasok száma, ezen be­lül a traktorosok aránya 40 szá­zalék körüli. Sajnos, éppen azok­ról a dolgozókról van szó, akik­nek a szövetkezeti mozgalom oly sokat köszönhet. Akik, a kezdet rendkívül mostoha körülményei között, becsülettel helytálltak. Közös felelősség Még nehezebb azoknak a hely­zete, akiket nem rokkantosítottak le, de betegségük miatt alacso­nyabb jövedelmű munkakörbe kerültek'. Csak Felsőszentivánon négy ilyen személy van, akiknek a kisebb kereset lesz az alapja a majdani nyugdíjnak is. Jólle­het a termelőszövetkezetek egy­re többet tesznek az üzemegész­ségügy javításáért, rehabilitációs munkakörök létrehozásáért, átfo­góbb, központi intézkedésekre is szükség van. Mindenekelőtt a traktorvezetők — régóta sürgetett — korkedvezményének megálla­pítására. Tudomásunk szerint az Egész­ségügyi Minisztérium támogatja a tsz-szövetségek kérelmét, tel­jesítése azonban a társadalom anyagi lehetőségeitől függ. A traktorosok foglalkozási megbete­gedései a gépek modernizálódásá­val nem csökkentek a kívánt mértékben, legfeljebb más ter­mészetű bántalmak keletkeznek. Jelenleg az ország traktorállomá­nyának még igen kis százaléka mondható minden tekintetben egészségre ártalmatlannak. Ha néhányán azt vallják is, hogy a munkának az egészség volt az „ára”, valamennyiünk kö­zös felelőssége, hogy a kedvezőt­len munkakörülményeknek minél kevesebb áldozata legyen. Kovács Klára A BAROMFITENYÉSZTÉS ÉS -FELDOLGOZÁS JÖVŐJE Pecsenyecsirke a közösben és a kisüzemben A Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat 1982-re 29 ezer ton­na áru feldolgozására szerződött a mezőgazdasági szövetkezetek­kel. A szárnyasok mintegy 70 százalékát itt vásárolja fel Bács- Kiskunban. A vállalat hatásköre kiterjed még Pest, Komárom, Fejér és Szolnok megyére. A szerződések mintegy 70 százaléka pecsenyecsirkére vonatkozik. Ez egyúttal jelzi, hogy a broiler- baromfi meghatározó jellegű a tenyésztésben és a feldolgozásban. Tájékoztatásul szükséges megjegyezni, hogy a megye északi fele tartozik a kecskeméti vállalathoz, a déli része pedig a kiskunha­lasi baromfifeldolgozóhoz. • Csomagolják a konyhakész terméket a Kecskeméti Baromfifeldol­gozó Vállalatnál. (Straszer András felvétele) Két nagy partnergazdaságuk a hartai Erdei Ferenc Termelő- szövetkezet, amely 2555 tonna, és a császártöltési Kossuth Ter­melőszövetkezet, amely 2373 tonna árut ad az idén. Ezenkí­vül még van tíz megyei partnere a halasiaknak. Közülük a bócsai Petőfi 1 millió pecsenyecsirkét ad le. A közösből 900 ezret, a többit a háztájiból. Ezt a gaz­daságot azért érdemes külön megemlíteni, mert jó modell ar­ra, hogyan lehet irányítani a háztáji gazdálkodást. Ebben az esetben az élelmiszeripar is be­segített. U*gyanis a közös gazda­sággal és a szövetkezeti tagokkal megbeszélve, hat helyen épült háztáji istálló. Az ipar ehhez úgy járult hozzá, hogy olajkály­hákat adott a fűtéshez, amelyek öt esztendei használat után a gazdák tulajdonába mennek át. Az istállók gyorsan elkészültek, amelyekben már baromfit te­nyésztenek. Nagy jelentőségű az ilyen kezdeményezés, mert rész­ben önerőből, részben hitelből jóval hamarabb és olcsóbban épülnek fel a baromfiólak. Fejlődő szakcsoportok A kecskeméti Alföld és az ' Egyesült Szakszövetkezetben vi­szont szakcsoportot szerveztek. Ezeknek a gazdaságoknak nincs közös baromfiállományuk. Az Alföld Szakszövetkezet a me­gyén kívüliekből is szervezett be baromfitenyésztőket. Itt is meg­említhetjük azt a jó szervező munkát, amit a közös kezde­ményezett. Hasonlóképpen — mint Bócsán — a tagság önerő­ből és OTP-hitelből istállókat épített. Több tag tízezer darabon felül tenyészt pecsenyecsirkét évente. Az elmúlt esztendőben megtalálták számításukat a gaz­dák. ezért az idén a tavalyinak többszörösét szeretnék értékesí­teni. Az elnök, dr. Domokos Zoltán elmondja, hogy már 370 tagja van a szakcsoportnak, és az idén 1 millió 700 ezer pe­csenyebaromfi beadására szer­ződtek. A háztáji baromfitenyésztés szervezésében hagyományai van­nak a fogyasztási szövetkezetek­nek. Már mintegy húsz eszten­deje foglalkoznak ezzel. Ugyan­azokat a szolgáltatásokat adják a tagoknak, mint a termelőszö­vetkezetek, hitelbe naposcsibét, almot, táptakarmányt, valamint egészségügyi szolgáltatást és szaktanácsadást. Az elszámolás az áru szállításakor történik. A szakemberekkel egy hozzá­vetőleges számításit véigeztünk. Egy 1000 négyzetméteres istálló 3—3,5 mijlió forintba kerül a nagyüzemben. Ebben 130 ezer pecsenyecsirkét tudnak felnevel­ni évente. Háztáji kivitelezés­ben az építési költségek körül­belül a felébe kerülnek. Igaz, hogy mintegy tíz háztáji gazda­ság képes előállítani évente ek­kora mennyiségű baromfihúst. Figyelemre méltó azonban, hogy nem (cell a nagyüzemnek beru­házni. A naposbaromfi-ellátjás vi­szonylag zökkenőmentes. A me­gyében 11 nagyüzemi keltetőál- lon'ás működik. A tizenkettedik g Bábolnai Mezőgazdasági Kom­bináthoz tartozik. Hatvankét magánkeltető is van. Az elmúlt esztendei összesítések szerint csaknem 23 millió 500 ezer na­poscsirkét értékesítettek. Csak összehasonlításul: kacsából 2 millió 600 ezer, libából több mint 70C ezer kelt ki. Megjegyzendő: a már említett bábolnai üzem mintegy 40 százalékban ilátja el a kecskeméti feldolgozó iparhoz tartozó partnereket naposcsibé­vel, a rémi Dózsa Termelőszö­vetkezet pedig 60 • százalékban. A feldolgozó ipar a szerződés- kötéseknél ragaszkodik ahhoz, hogy a keltetőüzemek képvise­lői is megjelenjenek. A feltéte­lek között ugyanis szerepel, hogy időben szállítsák az alapanyagot. Tavaly a baromfiipar a pe- csenyecsirke-nevelés ösztönzésé­re azoknak a nagyüzemeknek, amelyek teljesítették a szerző­dést, kilónként 1 forint, amelyek túlteljesítették, azoknak 2 forint felárat fizetett. Az idén ez meg­szűnt. A világpiacon ugyanis az utóbbi időben csökkenten a baromfiárak. A visszaesés azon­ban csak átmeneti. Friss információ Bizonyítja ezt az a friss infor­máció, amelyet dr. Babicz Fe- renctől, a rémi Dózsa Termelő- szövetkezet elnökétől . kaptunk aki vezetőségi tagja a Baromfi- ipari Egyesülésnek. Ez a szerve­zet a tröszt megszűnése után lé­tesült. Feladata: összehangolni a tenyésztést és a feldolgozást, elő. segíteni a belső ellátás zökkenő, mentességét, az export fejleszté­sét. — Vannak olyan jelzések, Rogy hő az érdeklődés a pe­csenyebaromfi iránt, az átmene­ti visszaesés után. Az eddiginél jobb árajánlatokat kaptunk —, tájékoztat dr. Babicz Ferenc. Nemcsak az északi körzetben, vagyis a Kecskeméti Baromfi- feldolgozó Vállalat partnereinél, hanem a Bácskában és a Duna mellékén is nő a tenyésztési kedv. Itt is a pecsenyecsirke a meghatátározó az ágazatban. Az összes mennyiségnek több mint 90 százalékát adja. A közös gaz­daságok 6,6 százalékkal többet szerződtek az előző évinél. Devizát takarítanak meg A rémi Dózsáról még érdemes elmondani, hogy alapító tagja a Hunniahibrid baromfitenyésztő társulásnak, amelynek ügyinté­zője a hernádi Március 15. Ter­melőszövetkezet. A társulás Hol­landiából szerzi be a legkorsze­rűbb fajtákat, és nem dollárral íizet, hanem tenyésztő jóssal.. Évente mintegy 10 milliót ad a külföldi partnernek. Ebből 3 milliót a rémi Dózsa. Megjegy­zendő, hogy nemcsak deviza­megtakarítást érnek el, hanem még dollárt is kapnak, mert a baromfinál nagyobb értékű áru­val fizetnek. Előnyös üzlet te­hát számukra a holland együtt­működés. A kedvező árak és a korszerű technológia elősegíti, hogy a pe- csenyecsirke-tenyésztésben mind a nagyüzemek, mind a kisgazda­ságok megtalálják számításukat, hiszen 50—60 nap alatt lemegy egy turnus, és az áru értékesíté­sével gyorsan jutnak pénzhez. Az elmúlt évi kedvezőtlen idő­járás által okozott károk egy ré­szét is baromfitenyésztéssel el­lensúlyozták a közös gazdasá­gok. A tiszakécskei Béke- és Sza­badság Termelőszövetkezetben például a íóliatélep dolgozói, az állattenyésztőkkel együttműköd­ve, a műanyag fedél alatt, zöld- séghajtatás után csirkét neveltek. Mostanában ebben az ágazat­ban is törekednek a költségek csökkentésére, az energiataka­rékosságra, a takarmány jobb hasznosítására. Értek is el fi­gyelemreméltó eredményeket egyes gazdaságok. A fejlesztés két módszerével találkozunk. Az egyik a szako­sítás — például a már említett rémi Dózsa Termelőszövetkezet esetében, ahol csak tenyészanya- got nevelnek, és a keltetést vég­zik. Másutt a pecsenyecsirkét ál­lítják elő. A teljes vertikumra való törekvés valósult meg — ez a másik módszer — a jánoshal­mi Petőfi Termelőszövetkezet­ben, ahol a törzsállomány-neve­léstől kezdve, a keltetéssel foly­tatva, a végtermék előállítására is berendezkedtek. A baromfi- tartás a termelőszövetkezet csak­nem legjövedelmezőbb ágazata. Az a tapasztalat, hogy me­gyénkben törekednek a pe- csenyecsirke-tenyésztés fejlesz­tésére a gazdaságok. Céljaikat azonban behatárolja a barömfi- ipar feldolgozási lehetősége, a belső és külső piac felvevőké­pessége. K. S. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Üzemi lapokban olvastuk Vándorló műbőrkabátok Az emberi hiszékenység eddig sem szegényes példatárát újabb, ugyancsak meglepő történetekkel gazdagította az a négy ember, akiknek bűnügyében február 23- án hirdetett ítéletet a Kecskeméti Járásbíróság. Az ügy elsőrendű vádlottja és természetesen a csa­lások fő szervezője Sárközi Jó- zsefné, született Kolompár Anna (Budapest, IX. kér., Ifjúmunkás utca 32.), jelenleg 44 éves, eddig öt alkalommal volt büntetve csa­lás, zsebtolvajlás, üzérkedés és garázdaság miatt. Társa, a má­sodrendű vádlott, Nikolics Péter (Érd, Leányka utca 7.) fuvaros, hat esetben állt bíróság előtt fő­leg üzérkedés és devizagazdálko­dást sértő bűncselekmények miatt, de ittas járművezetésért is felelősségre vonták már. 1980. no­vember 4-én 4200 forint pénzbün­tetést róttak ki rá, és egy évre eltiltották a járművezetéstől. Ni­kolics élettársa, Botos Mária, az ügy harmadik szereplője. A ne­gyedikről később szólunik. Az első három vádlott ismeyte egymást. Sárköziné és Botos Má­ria együtt nőtt fel, egészen kicsi koruk óta közös nevelőjük volt. Botos Máriának 1980-ban -toll- gyűjtésre jogosító engedélyt adott ki a budapesti VII. kerületi ta­nács. Így, mint tollgyűjtő, gyak­ran felkerekedett élettársával, Nikolics Péterrel, és főként a Bács-Kiskun megyei tanyavilágot látogatta. Egy alkalommal velük ment Sárközi József né is, és hár­masban úgy döntöttek, hogy kül­földi állampolgárnak adják ki magukat, műbőrkabátokat fognak árusífani úgy. mintha azok va­lódi ! y.' •! ’./üllők volna. A magyar nyelvet törve beszélték, hogy az egyszerű, vidéki embe­rek jobban higyjenek nekik. El­határozták azt is, hogy a műbőr­kabátok árusítása mellett — ha erre alkalom kínálkozik — pénzt is lopnak. Egy évvel ezelőtt in­dították az akciót: Budapesten az Ecseri téri piacon folyamatosan 37 darab műbőrkabátot vásárol­tak, átlagosan 620 forintért. El­érkezett a nyár, amikor úgy dön­töttek, elindulnak a kabátokkal a tanyák felé. Nikolics Péternek volt egy al­mazöld Ladája, de mert őt eltil­tották a vezetéstől, megkérte Sza­bó Zoltán érdi lakost, akit ab­ban az időben ismert meg, hogy vezesse a Ladát. Szabó erre vál­lalkozott. Először — a múlt év július 23-án — a túrkevei tanya­világba utaztak, ahol Sz. L. ta­nyája elé kanyarodtak. Az első próbálkozás azonban n"em sike­rült. Az illető nagyon alaposan és gyanakodva kezdte vizsgálni a „külföldiek” által kínált porté­kát. Így aztán Sárközinéék jobb­nak látták, ha kereket oldanak. Néhány ngp múlva viszont már Orgová-ny határában gurult az almazöld Lada, s hamarosan L. M. tanyaudvarán fékezett. A két asszony törve a magyar nyelvet, azt akarta elhitetni a kiszemelt vásárlóval, hogy ők jugoszláv ál­lampolgárok. A műbőrkabátok darabjáért négyezer forintot kér­tek, mondván, hogy azok kesz­tyűbőrből vannak. L. M. — noha felére alkudta az összeget — be­ugrott, és három darab kabátot vett meg tőlük összesen hatezer forintért. A további jó üzletek reményé­ben Pálmonostorát keresték fel. A módszer változatlan volt — külföldiek, törik a magyar nyel­vet, viszont príma árut kínálnak. Több sikéres üzletet is kötöttek, volt aki két (mű) bőrkabátot is vásárolt tőlük, összesen 2500 fo­rintért, másnak egyet adtak el 1300 forintért, egy harmadiknak pedig — hosszas alkudozás után — 1200 forintért adták el a 620 forintos kabátot. Kiskunfélegy­háza következett. Itt — természe­tesen mindenlhol a tanyákra men­tek — két kabáttól sikerült meg­szabadulniuk összesen 3400 forint ellenében. Kecelen a háromezer forintra tartott árut ezerért ad­ták oda, persze még így is sokat kerestek rajta. Kaskantyún az öt­ezerre tartott kabátot végül is 1500-ért adták. Ebben a tanyában azonban más lehetőség is kínálkozott: amikor a sértett megvette a kabátot,' a szekrényhez ment, s onnan vett ki pénzt, de az ajtót nem csukta be. Amíg számolgatott és — mert a „külföldiek” bort is kértek — egy hordóból bort engedett, Botos Mária egy óvatlan pillanatban a szekrényből kiemelt egy papírdo­bozt: 30 ezer forint volt benne. A pénzt elvitték, de elemeitek még két darab olajfestményt is, mondván, hogy szükségük van azokra. A tanya tulajdonosa már csak a csalók távozása után ka­pott észbe, kerékpárral „üldöző­be vette” az almazöld Ladát. Ter­mészetesen eredmény nélkül. Július 29-én a déli órákban ke- % veredtek el az ágasegyházi ta­nyákra. B. T. tanyája két épület­ből áll. A háziasszony a mellék- épületben volt, főzött. Igaz, be­zárta a főépület ajtaját, de a kulcsot a zárban hagyta. Sárkö­ziné szállt ki elsőnek a kocsiból, köszönt, de senki nem fogadta a köszönését. Körülnézett. Bement a főépületbe, ahol egy hokedlin táskát talált. Széthúzta a zárat, belenyúlt, és alaposan meglepő­dött: a táska tömve volt ötszá­zasokkal. Sárköziné nem sokat tétovázott, a pénz nagy részét át­pakolta saját táskájába, vissza­rohant az autóihoz, s a társaság lihegve távozott. Később megszá­molták a zsákmányt: 170 ezer fo­rint volt. A hokedlin lévő táská­ban azonban még így is 30 ezer forint maradt. Erre aztán nem lehet mondani, hogy a kárval­lott család túlságosan vigyázott volna a -pénzére ... Ebből az ösz- szegből a gépkocsit vezető Szabó Zoltán is kapott ötezer forintot. Amikor a nagy zsákmányt elosz­tották, még nem sejtették, hogy az almazöld Lada rendszámát néhány nappal ezelőtt egy gya­nakvó asszony felírta ... A bíróság előtt először min­denki mindent tagadott, de jöt­tek a tanúk, a tárgyi bizonyíté­kok, az ellentmondások, s végül az ítélet. A Kecskeméti Járásbí­róság Sárközi Józsefnét halmaza­ti büntetésként három évi -bör­tönre ítélte, további három évre eltiltotta a közügyektől, s köte­lezte az okozott károk — közöt­tük a 170 ezer forint — megfi­zetésére is. Nikolics Péter egy év négy hónapi börtönt kapott, s két évre tiltották el a köz-ügyek­től. Botos Mária büntetése két év hat hónapi börtön, három év köz­ügyektől való eltiltás, és 19 ezer forint kártérítés megfizetése. Sza­bó Zoltánt — aki az orgazdaság vétségét követte el — a bíróság hatezer forint pénzbüntetéssel sújtotta, amit meg nem fizetése esetén hatvan napi szabadság- vesztésre kell átváltoztatni. Elrendelte a bíróság a nyomo­zás során lefoglalt összesen 23 darab műbőrkabát elkobzását, feloldotta viszont az almazöld Lada gépkocsira 100 ezer forint értékben elrendelt bűnügyi zár­latot. Az ítélet Szabó Zoltán vo­natkozásában jogerős, a többiek enyhítésért fellebbeztek. G. S. A januári—februári üzemi lapokból ezúttal azokat a cikkeket ré­szesítettük előnyben, amelyek a lakossági ellátással, a szolgáltatá­sokkal kapcsolatosak. Narancsdzsem, mexikói saláta A Kecskeméti Konzervgyárban már az elmúlt egy-két évben el­kezdték a termékszerkezet kor­szerűsítését — adja tudtul a Konzervgyári Híradó januári szá­ma. Paradicsomporral és cseme­gekukoricával jelentkezett a gyár a piacon, majd nem sokkal ké­sőbb gyártani kezdték a külön­böző bébiételeket. -Ebben az esz­tendőben tovább bővítik a bébi­ételek és -italok választékát, s megjelennek az üzeletek polcain a gyümölcs-alapanyagú készítmé­nyek. -Választékosabb kínálatot nyújtanak a húsos „papikból” is, és forgalomba kerül a halból ké­szült bébiétel. A felnőttek és a csecsemőkor­ból kinőtt gyerekek -is kedvükre válogathatnak az ínyencségek kö­zött. Már az idén kapható lesz az alma- és a narancsdzsem, s az argentin és a mexikói saláta. Díjbeszedők, telefonosok és a pszichológus Az áramszolgáltató vállalatok feladata a lakosság mind telje­sebb, mind zavartalanabb kiszol­gálása villamos energiával — ál­lapítja meg a DÉMÁSZ -Híradó cikkírója. Tény az is — folytatja a szerző —, hogy a szolgáltatás színvonala, valamint az ilyen te­vékenységet folytató vállalatok és a fogyasztók közötti kapcsolat jelen-tős mértékben befolyásolja a lakosság közérzetét, hangulatát. Éppen ezért a DÉMÁSZ szege­di üzemigazgatósága újszerű kí­sérletbe kezdett. Meghívtak egy pszichológusnőt, s előadássoroza­tot szerveztek nyolcvan érintett dolgozónak. A figyelem közép­pontjában a kapcsolatteremtés, annak formái, a magatartás és a viselkedés a kapcsolattartásban témakörök álltak. S ha még nem is állítható, hogy ezentúl a pénz- beszedők udvariasabban „hajtják be” a fogyasztók számlatartózá­sait, a telefonközpont-kezelők ud­variasabban szólnak bele a hall­gatóba, s a szerelők előzékenyeb­ben és lelkiismeretesebben járnak el egy-egy panaszos ügyében — a cél,-'kétségkívül ez. Lakókocsi bérelhető Lakókocsi hóban, fagyban. Nem mindennapi látvány, valljuk be, különösen -nem olyan helyen, -mint a Normafa — írja a Volán Hírlap februári száma. A fővárosiak közkedvelt sí- és szánkóparadi­csomában január végétől látható azon lakókocsik egyike, amelye­ket tavasztól bérelni lehet majd a Volántouristtól. Aki úgy gon­dolja, már most lekötheti a nyá­ri üdüléshez a lakókocsit, ám va­lamelyik — a vállalat által szer­vezett — kül- vagy belföldi útra is befizethet, mert a bemutatott lakókocsiban Volántourist-irodát is berendeztek. Ezt a kezdeményezést akár to­vább is lehet fejleszteni — véli a cikkíró. — Az országban ugyan­is nagyon sok helyen rendeznek szombaton vagy vasárnap olyan szabadtéri programokat, amelyek tömegeket mozgatnak meg. S. B.

Next

/
Thumbnails
Contents