Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-05 / 54. szám

1982. március 5. • PETŐFI NÉPE • %

PEDAGÓGUSSORSOK

Létezik ennél szebb munka ?

A kecskeméti Városi moziban a pedagógus szakszervezettel közös rendezésben levetítették Sára Sándor Néptanítók című do- kumentumfilmjét. 260 jegyet adtak el a tantestületben. Talán 120-an ülhettek a nézőtéren. A vetítést követő ankétra azonban teljesen megtelt a politikai filmklub. Fiatal népművelők is bebocsátást kértek,

mert azt remélték, hogy — mint ezt Bodor Jenő, a Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója megnyitójában kifejtette —, az érdeklődők tovább folytatják a filmet.

így történt. Mindjárt az elején egy hetven év körüli nyugdíjas tanítónő vallomása zaklatta föl a jelenlevőket.

— 1931-ben végeztem, jeles bizonyítvánnyal. Kilenc év múlva egy pusztán kaptam állást, özvegyen neveltem gyermekemet, nagyon kellett a pénz. Tanítottam azóta Szolnokon, Budapesten. Kecskeméten, de ilyen jó diákjaim sehol sem voltak, ök tartották bennem a hitet, mert ma elképzelhetetlen körülmények között tanítottam. Négy kilométerre laktam az iskolának kinevezett istállótól. Nj ilatkozatban kellett vállalnom az egri királyi tanfelügyelőségen, hogy három évig próbaszolgálatra beosztott segélydíjas tanító lehessek. A halálos ítéletemet is aláírtam volna, annyira vágytam már az iskola után.

— Az aranydiplomádat “is mondd el — biztatta barátnője —, nem a te szégyened, hogy kilincselésre kényszerülté!! miatta.

— Velem képesítőztél, miért nem kaptál aranydiplomát? — kérdezte barátnőm. Kérvényezd. B< adtam a papírokat. Elutasítottak. Csak 26 és fél évet tanítottam, így indokolták a döntést. Harminc a minimum.

Megkérdeztem a szakszervezetnél: miért büntet. ia mostani rendszer egy másik rezsim bűnéért.

összeszámolgatták a nyugdíj utáni megbízatásaimat, így vehettem át az elismerést.

Kecskemét kuljurális életében jól ismert, sokoldalú tanárnő:

— Pedagóguscsaládból származom. Apám egy egészen kis helyen tanított, egyházi iskolában Az állam csak harminc gyerek után adott fizetést. A következő évre huszonnyolcán irat.

koztak be. Maradtunk, mert legalább lakásunk volt, mert másutt ilyen állás sem akadt volna, mert titkon számítottunk a szülőkre. Mintha összebeszéltek volna: minden reggel találtunk a tornácon valamilyen élelmiszert, csirkét, tejfölt, tejet. Így nevelte apám ery évig szinte pénz nélkül gyerokeit

Minden kornaK megvan a maga nehézsége. Az apámat huszonhét jelölt közül választották meg: szép hangja volt, azért. De a tanítót lakással várták, adlak a szavára. Én 1948-ban kezdtem, de ezt a bizalmat már alig-alig éreztem.

Ma sem könnyű. Elfigyelem ifjú kollégáimat. Még be sem illeszkedtek a tantestületbe, amikor kezdhetik albérletért a tal- palást.

Az ötvenes években nehéz volt embernek megmaradni, de a tantestületek összetartottak. A hatvanas években, éppen a föllendülés időszakában kezdett ol- vadozni az összhang. Most meg? Huszonöt évig tanítottam egy tantestületben, el kellett mennem, nem bírtam tovább. Hogyan juthattunk ide, akik a közösséget tanítjuk?

Hol romlott el? Átgondolatlan újításokért hivatalból „lelkesedtünk”. Muszájból.

Sohase kérdezték a véleményünket, sohase indokolták, hogy miért volt rossz, amit évekig oktattunk.

Középkorú fizika—matematika szakos tanárnő:

— Régen a tudást tisztelték, még a legszegényebbek is, most sokan a gazdagságot. Van olyan gyerek, aki a nyolc általánosból

GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET

Jancsi bohóc, Csoszogi, az öreg suszter, robotember, kiskakas. U p‘K"e, almafa, hirdetőoszlop — kis időre megelevenednek a me- svk hősei, megmozdulnak az élettelen tárgyak, ember, helyesebben gyerekarcúvá válnak növények, állatok. Végtére is farsang van. S a farsang elképzelhetetlen jelmezbál nélkül. Legalább is a tízen inneniek és túliak között, mert ezt a nemes hagyományt jobbára csak óvodákban és iskolákban ápolják.

A kicsik és a még kisebbek óriási lelkesedéssel készülnek a nagy eseményre. Hetekkel kori. I ban tanulgatják a tréfás rigmusokat, dalokat, nagy buzgalommal készítik a színe^ álarcokat. Nem tétlenkednek a felnőttek sem. Az óvónők, a tanárok műsort állítanak össze, válla'ják a szereplést is. Díszítik a termet — együtt a szülőkkel. Persze ez már-már a csattanó a történet végén, hisz addig sokkok fejtörést kíván anyától, apától a jelmez elkészítése. Igen, ötletet. Mert a maskara nem attól jó, hogy drága! Kevés pénzzel és némi leleménnyel mindent meg lehet formálni.

Hogy aztán az álarcot viselő gyerekek vidáman találgathasJól sikerült a legkisebbek, a kecskeméti Széchenyi sétány óvodásainak farsangi mulatsága is!

• Mindenki a színpadra figyel, a gyöngyvirág, a nyuszi és a gomba is. Csak János vitéz töpreng... vagy ő már az uzsonnára gondol?

sák, ki is a kertész, kit rejteget a varázsló köpenye, ki öltözött szalvétaruhába, hóvirágjelmezbe. vagy' bújt nyuszibőrbe. Közben természetesen szól a zene. ropják a táncot, fogy az üdítő. a sütemény, és az apróságok jókedvűen éneklik: „Itt a farsang. áll a bál . .

A farsangi bálákról

• A pityergő cowboy.

• Az ibolya és a kiscica... (Vörös Júlia felvételei)

Tóth István

zaklatott idők

(58.) Rontónénál termett, forrón szorongatták egymás kezét. Erzsi asszony úgy találta illőnek, hogy mindjárt felvilágosítsa, mi keresni valója van neki a megyeszékhelyen. Ne higgye Sólyom, hogy direkt hozzá jött.

— Emlékszik? Meséltem magának a mi nagy bánatunkról, hogy nekem nem lehet gyerekem ... Az én szerencsétlen férjemnek valaki telebeszélte a fejét, hogy lehet még az én bajomon segíteni. Mert hát oly egészséges vagyok. Vizsgáltassam meg magam egy jó orvossal. Pedig én biztosan tudom, hogyan állok. De már nem maradhattam az uramtól. Hadd teljék kedve, elmentem odahaza Gál doktorhoz. Képzelje, a hülye azt állította, hogy egy jelentéktelen kis műtét segítene. Mikor én biztosan tudom, hogy nekem már soha ... De Béla egészen megvadult örömében. Unszol, sürget, hajt hogy siessek az operációval.. . Magának elárulom: olyankor megint belead apait-anyait, nyög, beleizzad: hátha sikerül műtét előtt is.

Azért vagyok ma itt. Elmentem ahhoz a híres specialista nőgyógyászhoz. Persze, hogy nekem van igazam. Nézze — nyúlt a táskájába —, itt van róla a papír, hogy lehetetlen ... Felébresztem az uramat dilis ábrándozásából.

Sugárzott a menyecske, látszott, hogy nagy kő esett le a szívéről, ö tette kezét a férfi asztalon nyugvó jobb öklére, s halkan megkérdezte.

— Gondolt rám azóta?

Sokatmondó tekintet volt a válasz.

— Maga is de sokszor felzaklatta álmaimat — sóhajtott hatásosan Rontóné. — Azt a pongyolát azóta nem vettem fel. Eltettem. úgy őrzöm, mint a menyasszonyi ruhát. De ha egyedül vagyok, sokszor előveszem ... Hogy erőszakoskodott velem, csúnya fiú! — kényeskedett, és a férfi orrára koppintott.

Sólyom öntelten sandított rá, félre is fordult, mintha szégyenné magát.

— De azt máris elfelejtetted, hogy délelőtt óta tegeződünk — Sólyom bizsergetően szorította meg az asszony combját. ott a térd fölött, a szoknya alatt, amivel egyből az ünnepi vásár éjszakájának mámorába emelte őt.

Fél óra múlva váltak el. Ki nézi, meddig tart egy főnök ebédideje.

— Tehát este hétkor a „Tiszában”.

Ott is vacsoráztak, sokat ittak. Utána a férfi lakására mentek. Rontóné meglepődött. Sólyom garzonja mindössze egy öt lépés hosszú, négy lépés széles kis lyukból állt egy sokablakos — sok aprószobás — földszintes házban. Ekkora szobája legyen egy igazgatónak? Hátha még tudta volna hölgyünk, hogy az elnyúló épület kupleráj volt az ántivilágban! Mostani romantikáját puritán berendezése adja. Mosdóállvány, lavór az ajtónál. Éjjeliszekrény helyett egy kis könyvespolc, ósdi vasalt, szalmazsákos deszkaágy, pinduri asztal a szoba közepén, egy komódféle a ruháknak, amögött összecsukott vaságy támaszkodik a falnak. A hosszú falon füstbarna papírra festett szilveszteri idill, havas éjszaka

— szépiarajz. Két rézkarc díszítette még a kuckót. A szögek fejéhez szőtt pókháló tanúsága szerint a tulajdonos régen mozdította el őket helyükről.

Likőr, konyak, pálinka azonban volt, s a gyorsan ürülő poharak gyönyörűvé varázsolták a szobácskát. Bekapcsolták a villany rezsót, így még barátságosabb lett a legánylakás.

— Kedvesen laksz — nagylel- küsködött őszintén Erzsiké, miközben Sólyom csiklandós kezei kihámozták őt sárga kabátjából.

— Hogy milyen melegem van máris! — alált bele az igazgató karjába, ás csupán tétova mozdulatot tett, míg az harapós csókok közben kikapcsolta ruháján a patentokat.

Pillanatok múlva a kombiné selyme égette a feszült férfitestet. majd halk nvikkanások jelezték Rontóné részéről. hogy gyors neszezéssel lehullt az is, majd a bugyi is.

Már a vonathoz készülődött Rontóné, midőn tettetett unalommal megjegyezte.

— Nem is kérdezed, mi újság nálunk?... Légy szíves, tartsd

a tükröt — adta oda nyitott pu- deros dobozát a férfinak, és fé- sülködésbe fogott. Jelentős gondolatot fogalmazott.

— Meg kell adni, ti — itt megyei szintén igazán tudjátok értékelni, kiben milyen képesség rejlik. Emlékszel, mit írtam nektek a brigádvezetőmről? Hogy politikailag sántít. Tegnap jártak kint nálunk elvtársak. Alapos vizsgálatot tartottak. Nem felvágásból mondom, de még meg is köszönték a tanácsomat. Felvetettem, hogy Botos helyébe jobb lenne brigádvezetőnek Koczog István. Tudod, az a rendes középparaszt, akiről szintén írt az ünnepi újság. Melyik téesz-tag tenné meg, amit ő? Ezer közül egy. Két gyönyörű lovat vett a fiának, mert nem akarta, hogy a legény semmi nélkül lépjen a szövetkezetbe.

Ha szó lesz a mi téeszünkről nálatok, említsd már meg te is ezt a Koczogot.

— Alighanem hamarabb sor kerül rá, mint gondolnád ...

— Olyan jó ilyen emberekkel együtt vezetni, mint te. Bennetek van fantázia!... — Adj még egy csókot! — kulcsolta á: Dénes nyakát. Nyafogva követelte. — Még egyet, még egyet! Na még, te, te fajkakas!

Locspocsos hétfő délután volt — decemberben. Bálint a vasárnapi falusi lakodalom fáradalmait aludta ki a konyhai heve- rön. Anyósa szomszédolt valahol a kisgyerekkel. A nagy csendességben talán másnap reggel ébredt volna fel, ha rá nem nyitja az ajtót Hajdú Péter, az öreg udvaros. De még arra sem eszmélt volna, hanem a hajlott, nehézkes vénember rendületlenül rózogatta.

— Bálint, te, hallod? Értet! küldtek.

A brigádvezető rosszkedvűen emelte fel fejét a párnáról, barátságtalanul lökte el magáról az udvaros kezét.

— Bejelentettem szombaton hogy ma nem megyek be. Miéri olyan sürgős most nekik?

— Hajdú kerülte a tekintetét. Feje félig eltűnt a kurta bekecs gsllértalan kivágásában, annyira behúzta. Nagy kerek álla elbújt a fehér szőrbélésben.

— Nekem ugyan semmi közöm hozzá, de úgy vettem ki, hogy valami fontos értekezletet hívtak össze. Az elnök mintha olyasmit mondott volna, hogy te arról nem hiányozhatsz.

Bólint felocsúdott. Restellked- vc iparkodott megkövetni az öreg embert.

(Folytatjuk.)

TUDÓSÍTÓINK JELENTIK

Kecskemétről, a máriavárosi iskola úttörőcsapatától küldte beszámolóját Szabó Sándor csapattudósító.

„Nagyon jól sikerült farsangi karneválunk, minden raj egy vidám színdarabot mutatott be. Zenét testvér KISZ-szervezetünk, a 623-as Ipari Szakmunkásképző Intézet tagjai szolgáltattak. Javában készülünk már a táborozásra is, bár csapatunk kis létszámú, sokan szeretnénk a városi váltótáborba elmenni.

A Zrínyi Ilona úttörőcsapat felhívását mi is megkaptuk. Úttól ócsapatunk másfél évtizedes hagyománya a környezetünkben élő idős emberek felkutatása és gondozása. Ez a munka minden rajvállalásban szerepel.

Az őszi papírgyűjtésből származó pénzt rajzászlók vásárlására fordítottuk. Most érkeztek meg a decemberben megrendelt

zászlók, csapatvezetőnk ünnepélyes keretek között adta át nekünk. a rajok képviselőinek.”

*

Az elmúlt szombaton kellemes meglepetésben volt része a kecskeméti Petőfi Sándor Általános iskola 3 b. osztályos kisdobosainak .farsangi délutánjukon Végh ■ László nyugdíjas, amatőr bűvész szórakoztatta őket. A kisdobosok nagy örömmel fogadták az egyórás, sokféle mutatványt felvonultató műsort. A bűvészbemutató után játék, tánc következett.

*

Babafarsangot rendeztek a Pe- tőfi-iskola 5 ej és a 2/c. osztályosai az elmúlt napokban. A vidám mulatságot maguk találták ki. vitték különféle jelmezbe öltöztetett babáikat az eseményre. Természetesen volt verseny is, a legötletesebbnek a Hófehérke,

REJTVÉNYFEJTŐKNEK

A

N

T

A

L

|G

/

A

B

0

R

A

D

0

L

F

D

/

E

N

E

S

1

•

P

0

L

Y

Az elmúlt héten közölt rejtvény sok kisdobosnak, úttörőnek okozott hasznos fejtörést — sok helyes választ kaptunk! A jó megfejtés a következő volt:

1—C, 2—F, 3—

A. 4—E, 5—D.

6—B. Akik ezt küldték be. azoknak levele belekerült abba a nagy dobozba, ahonnan a tíz szerencsés nyertes nevét kihúztuk. Ezen a héten ők voltak azok: Zátrok

László, Kun- szentmiklós'. Mészáros Ágnes, Fájsz; Pásztor Erzsébet, Jánoshalma; Szabó Rita, Soltvadkert; Fejes Yvette, Szeremle; Mikulás Margit, Csengőd; Törteti Béla, Bocsa; Józsa Klára, Kecskemét; Szeg Zsolt, Kaskantyú; Lucz Zsuzsa, Bácsalmás. A könyveket postára adtuk.

Ezen a héten új fejtörőt kínálunk, a címe: Költő és verse. Az ábrán elhelyezett keresztneveket addig csúsztassátok jobbra, vagy

balra, míg egy neves költő vezetéknevét, illetve híres költeménye címét olvashatjátok el.

Ezt a két szót — a költő nevét és a vers címét — küldjétek be paegfejtésül március 15-ig szerkesztőségünk címére. (Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét 6001 Pf. 76.) A levelezőlap címoldalára most is írjátok rá: Úttörőre jtvény! A helyes megfejtők között most is tíz darab könyvet sorsolunk ki.

a tündér és a pillangó-baba ruhája lett! Nagy tortával jutalmazták meg magukat, és mulattak együtt a Béke,' az Olimpia, és a Zsiráf őrs tagjai.

Kisdobos-tudósítótól kaptunk levelet Tassról, Gáspár Rita írt.

„Rajunkat egy Petőfi Sándor nevét viselő szocialista brigád patronálja. Az elmúlt napokban ismerkedési délutánt rendeztünk, meghívtuk őket, hogy közelebbi barátságba kerülhessünk.

Bemutattuk a Ludas Matyi- mesét, többen pedig szavaltak. A brigádvezető, őri Mihály köszöntött bennünket, és átadott egy társasjátékot. Az uzsonnát, amit szüléink készítettek, együtt fogyasztottuk el.

A jelmezbálunk is jól sikerült, a sok ötletes „álruha” nagy tetszést aratott. Az első díjat ketten kapták, a Kukori és Kotkoda jelmezért.”

Állati rímecskék

Hogy ismersz rá

legkönnyebben A fürge zebrára?

Olyan, mint egy kis póniló Csíkos pizsamába

Milyen lehet a póniló Ha aludni készül?

Olyan mint egy csíkos zebra De pizsama nélkül.

Miről lehet ráismerni Vajon a zsiráfra?

Fejet hord a nyaka végén S földig ér a lába.

Megismered a kisborjút?

Bőre tarka barka Feje elöl és egészen Hátul van a farka.

Miért sír-rí a kismalac? Mert tudja előre Hogyha felnő, sonka kolbász S hurka lesz belőle.

A csapatban tolakszik egy

Liba legelőre

Hogy ő érjen elsőnek a

Libalegelőre.

— O —

kikerülve azonnal többet keres, mint mi.

Ifjú kollégáink jól képzettek általában, sok mindent megtesznek, de közös dolgaink alig-alig érdekelnek valakit.

Mi 45 után falukba jártunk a népi kollégiumból. Sohasem felejtem el a gyönyörű napokat. Ma elképzelhetetlen az ilyesmi.

Az a legszomorúbb, hogy őket inár mi tanítottuk.

Kizárólag az érdemjegyekben kilejezett teljesítmény számít. Kit érdekel, hogy milyen emberek kerülnek ki az iskolából?

Fiatal, szőke pedagógusnő:

— Három éve tanítok, kétezer-kétszáz az alapom. Sikerült úgy férjhez mennem, hogy a fér. jem hozta a lakást. Háromezerkétszáz a lakásrezsi. Szerencse, hogy az uram nem pedagógus

Nyugdíjas iskolaigazgató, volt tanácstag:

— Nyugdíjazásom előtt Szánkásban dolgoztam. Még a legszegényebb gyereknek is volt kéf pár cipője. Hitetlenkedve hallgatták, amikor arról a Borsod megyei kis iskoláról beszéltem, ahol megkezdtem pedago gusi pályámat.

— Állami kisegítőnek vetlek föl 1935 karácsonyán. Még örülhettem a szerencsémnek. Millió baj, gond akadt. De a nép nagyon szereta/tt ^bennünket Mi meg a gyerekeket. Volt úgy. hogy hetvenet tanítottam. Hetven élethez, hetven sokat nélkülöző családhoz szegődtem. Létezik ennél szebb munka?

— Több ilyen film kellene:

tudja meg mindenki, hogyan éltünk, hogyan élt a nép. meg a tanítója. Heltai Nándor