Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-31 / 76. szám

1982. március 31. • PETŐFI NÉPE • 5

Találkozás Amerigo Tóttal

Amerigo Tóttal szállásán: az Intercontinental Hotel tizedik emeleti lakosztályában találkozik a riporter, és a fotós. Tot — zokniban jár-kel; betegségből lábadozik. Tavaly ilyenkor már-már félő volt, hogy munkájában is akadályozni fogja a mozgásszervi bántalom, most láthatóan sokkal jobban érzi magát.

— Akárcsak tavaly, ezúttal is vendégként tartózkodik Budapesten. Valójában: vendégnek érzi magát itt, a Duna- parton?

— Ott épül a házam — mutat a túlsó oldal, a Vár felé. — Igaz, olyan csigalassúsággal épül, hogy tán meg sem érem. Persze, ez csak rossz tréfa, gondolom, nemsokára beköltözöm. S attól kezdve több időt töltök itthon.

— Azt mondta: itthon. Tisztán, akcentus nélkül beszél. Holott kerek ötven esztendeje él külföldön. Akad olyan külföldre szakadt hazánkfia, aki három-négy év múlva már idegen hangsúllyal beszél. Mi a véleménye erről?

— Látja, véletlenül mondtam, hogy itthon; de hát: így gondoltam. Én fél évszázad után is magyarul gondolkodom. Szégyellje magát, aki néhány év alatt elfelejti az anyanyelvét. A legkifejezőbb, legtömörebb nyelv a magyar. Sok más nép mennyivel bonyolultabban, körülírtabban fejezi ki magát.

— ön tizenkét évvel ezelőtt egy Fejér megyei községnek, Fehérvárcsurgónak ajándékozta Madonna-szobrát, amelyet azóta Csurgói Madonnaként ismernek. Mi késztette erre?

— Fejér megyei parasztgyerek voltam. Szüleim, nagyszüleim mind ott éltek-haltak. Igaz, amikor ismét ott jártam, nyoma sem volt zsúpfedeles szülőházamnak; apáimat még a fasiszta időkben agyonverték, anyám utánahalt. Elszakadtak a kötelékek. A valóságos kötelékek. De bizonyos kötelékek elszakíthatatlanok. Sem háború, sem tömeggyilkosság, sem ódon házacskák pusztulása nem elég hozzá. Ügy vagyok ezzel, ahogy Tompa Mihály megírta: nekem is két hazát adott az isten.

— Olaszországban éli. de magyarul gondolkodik, szülőfalujában már egy göröngy sem a régi — mégis odavezetett az útja, katolikus Madonnát és Kisjézust alkotott, a katolikus templomnak ■ adta, holott ön reformátusnak született. Csupa egymásnak ellentmondó érzelmi kötöttség, összeegyeztet- hető-e mindez valamiféle harmóniával? És nem szült-e sértődöttséget, félreértést az adományozás?

— A falubeliekben van valami, ami jó értelemben régi: nem elemeznek, nem töprengenek, hanem örülnek, aminek örülni lehet. Alighanem örültek annak is, hogy hírnevet szerzett fiuk idevalósinak tartja és vallja magát, hogy magyarul beszél és érez fél évszázad után is, s hogy híressé tette a környéket ajándékával. Bodajkról is idejárnak a hívek ! ... Tudja, hogy nevezett engem egykori szívbéli barátom, VI. Pál pápa? „Kálomista kommunistának”. Így emlegetett: „A mi eretnek barátunk”. Nem pejoratív jelzőnek szánta. S amikor a Madonna Csurgóra került, lejött I.ékay László bíboros, imádkozott a szobor előtt; a helyi református pap is ugyanott mondott imát, és amikor karonfogva elhagytuk a templomot, éreztem, hogy mindannyian ugyanazért fohászkodtunk: békességes életért. Nem

KÖNYVESPOLC

VITÁT KEZD A SZERKESZTŐSÉG

Mi legyen

a CENTRUMBAN?

vagyok érzelgős alkat, de ... tudja, mi fogott meg engem mifelénk — mármint Magyarországon? Az, hogy a világ egyre fá- zósabb eseményei között is jól, békésen élnek az emberek.

Amrigo Tot most 72 éves. Betegségéből lábadozik. Üldögél, felfelpattan, kinéz a sarkig tárt hatalmas ablakon. Pontosan ételien ben, a Táncsics utcában épül a háza. Ö már mintha odahaza érezné magát, ötven éve, húszévesen, de messzire került szülőfalujától! Igaz: Róma földrajzilag közel van Budapesthez; nyaranta sok magyar üdül odaát, mégis: Tóth Imre híre csak nagy sokára ért idáig. Akkor már Amerigo Tótként ismerték világszerte. Azóta tárlata volt a Műcsarnokban, kispttasztikái — a művész ajándékai — állandó kiÁgh István: Napvilág

Nemrégen jelent meg Ágh István, József Attila-díjas költő legújabb, hetedik verseskötete, melynek címe azonos egyik versének címével: Napvilág.

Tudatos a címválasztás, és az a szerkesztési megoldás is, hogy a három ciklusra tagolt könyv első részének elejére került a fentebb említett költemény, amelyben e végkövetkeztetéses sorokat olvashatjuk: „... micsoda békesség lenne, ha nem lennénk mi itt Micsoda virágbomlás á lelőtt vére nélkül, micsoda békesség az ember léte nélkül!” Az ezt követő, Fölfüggesztett című versében arról ír, hogy a XX. században is hozzátartozik életünkhöz a gépfegyversorozat, a vérfakasz- tás, a szomszéd árnyéka, a füst, tehát az öngyilkolásunk. S e tragikus tényből kiindulva ebben a versében és más költeményeiben is a világ jelen idejét, korunkat elemzi. melyből még mindig hiányzik a lelkiismeret-furdalás.

Ágh István túl azon, hogy a tőle megszokott érzékletes képsorokkal bemutatja zaklatott, s komoly veszélyeket hordozó világunkat, a szorongással teli hétköznapokat, a jelenségek mögött következetesen keresi az ember lényegét. Mintegy másfél évtizedes költői pályáján, amint eljutott az emberi megismerés gyökeréig, vagy annak tőszomszédságáig, verseiben az emberi önismeret hiányát, a valós és vélt értékek összekeveredését, kellő fel nem ismerését láttatja.

A világ, a? ország, az ember megismerését és helyes megítélését, a gondolkodásmód racionális megváltoztatását, a labirintusokból nyílt, egyenes útra való terelését elsődlegesnek tartja ahhoz, hogy közös dolgainkon parányit is változtathassunk. Költeményeinek nagy erénye az is, hogy nem az egyéni, apró problémákra, önsajnáltató nyavalygásók- ra, az önégetésekre keres orvoslást, hanem társadalmi ügyekről. mindannyiunk dolgairól beszél.

Sajnos, az utóbbi időben mintha degradálódott volna a közéleti költészet, ennek folytán al(Tóth

Sándor

fotói)

, '

állításon láthatók a pécsi Janus Pannonius Múzeumban. A pécsi uránvárosban áll gigantikus mobilja az 1967-ben tragikusan elhunyt Vlagyimir Komarov űrhajós emlékére. S akik még nem ismerik művészetét: március 18-tó:l április 18-ig a Vigadó Galéria emeletén nézhetik meg Amerigo Tol—Tóth Imre jellegzetes műveit: a Csurgói Madonnát, a Mag apoteózisát — azaz e hatalmas, Európa-szerte páratlan méretű bronzrelief részleteit —, a pécsi múzeumtól kölcsönvett kisplasztikáit, a római magyar kápolna Tot-reliefjeinek másolatait.

— A Mag apoteózisa a Gödöllői Agrártudományi Egyetem dísztermének falára kerül; most a Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál öntik, 160—180 darabból. Karácsonyra pedig a Magyar Posta

bélyegen adta ki a Csurgói Madonnát, úgy tudom, egy évig forgalomban lesz.

Zárszóként egy kérdés:

— ön az idén, akárcsak tavaly, a Budapesti Tavaszi Fesztivál díszvendége. Mi a véleménye erről az eseményről?

— örülök, hogy leáldozóban vannak a „tschikosch, gulasch, Piroschka, betjar” körben mozgó Magyarország-képzetek. örülök, hogy végre másvalamivel csábítjuk a turistákat: a kultúránkkal. Ez méltóbban reprezentálja a magyar szellemet, mentalitást, értéket. Ez az, aminek jóvoltából valóban közelebb kerülhetnek egymáshoz a különböző nyelven beszélő emberek.

P. G.

kalmazása a lebecsülés egyik eszköze lett, felszínes elismeréssel párosult frázis. Pedig különösen napjainkban, szükséges lenne újraértékelni a közéleti költészet fogalmát, s helyesen értelmezve nem valamiféle rangsorolásban merülne ki használata, hanem óriási előnyben részesülne az énközpontú költészettel szemben. Ilyen alapon közéleti költészetnek nevezem Ágh István líráját.

Társadalmi, politikai életünkét, annak alakulását elemezve természetes a személye« vélemény- nyilvánítás, mert ennek ellenkezője lenne természetellenes. Ágh István is elmondja személyes véleményét. S mert közös ügyünk előbbrevitelében meglehetősen lassú a világóra járása, a hibák újratermelődnek, ezért reménytelenséget, olykor kiábrándulást érez.

Ebbe a ciklusba tartozó legsikerültebb versein — Ebben a függőlegességben, Napvilág, Fölfüggesztett, Sárgában feketében, Az ő nagy barna szemében. Levél száz nyárfalevélen — keresztül, melyekben egyetemes ösz- szefüggésekről beszél, jut el az olvasó a Haza-fiam, majd a Kas- télyps purgatórium ciklusokba

Szerkezetében már fölsejlik a megyeszékhely leendő Hírős Áruházának nagyszerűsége. A Centrum régi épületében dolgozók új helyükön szeretnék köszönteni jövőre november 7-ét. Aligha lehetnek oli/anok, akik jobban sürgetnék a kivitelezési tempót, mint ők. Vagy mégis?

Annyi bizonyos, hogy a jelenlegi épület jövője sem közömbös. Hiszen a városközpontban helyezkedik el! Korántsem mindegy, hogy ki mire fogja használni. A helybeli közösség vagy a vendégek, átutazók igényeit szolgálja-e inkább?

Február végén a városi tanács elnökének hivatali helyiségében szó volt a közületek elhelyezési feladatairól. Sőt, bizottság is alakult, hogy javaslatokkal segítse a döntéseket. Ennek érdekében több változat fogalmazódott meg.

a — Úgynevezett irodalmi ká- ** véház kialakítása. A fenntartáshoz bizonyos jelzések szerint hozzájárulna a HUNGARHOTELS. Ezzel együtt az épület Kossuth-tér felöli részébe költözne az Idegenforgalmi Hivatal megyei kirendeltsége. A többi helyiségben idegenforgalmi cikkeket, emléktárgyakat, könyveket árusítanának, folyóirat-olvasót rendez, nének be és központi jegyiroda működne.

n — Bács-Kiskun megyei Ga- ** léria.

— Bács-Kiskun mezőgazdasági és ipari termékeinek bemutatója, üzletkötő-helyiség létrehozása.

A bizottság az A változatot találta leginkább elfogadhatónak.

Nem sokkal utána viszont újabb véleménycsere vált szükségessé. Ez alkalommal a megyei könyvtár országosan legsúlyosabb elhelyezési gondjai irányították a figyelmet a Centrum megürülő épületére. A nagy eladótérben kapna helyet a könyvkölcsönzés, az általános tájékoztató kézikönyvtár, az információs segédeszközök gyűjteménye. De mód lenne könyvek és hanglemezek, helyi kiadványok árusítására, rendelési igények közvetítésére, hanglemezek és kazetták hallgatására, újság- és folyóirat-olvasásra, kávézásra, üdítők fogyasztására, kiállítások rendezésére is. A könyvtári nyitvatartás késői látogatókhoz is alkalmazkodna, szükség szerint. Mondjuk, legyen ez a D alternatíva!

Íme, pillanatnyilag így összegezhetők a hasznosítási elképzelések. Abban a reményben bocsátja közre őket a Petőfi Népe Szerkesztősége, a Hazafias Népfront városi bizottságával együttesen, hogy olvasóink véleményt nyilvánítsanak róluk. S remélhetőleg a legjobbakat segíti megvalósulásához társadalmi demokratizmusunk.

NYELVŐR

Az élenjárók mindig élen járók?

rendezett, ugyancsak nagy élményt nyújtó, családiasabb, egyénibb hangú, illetve mondaniva- 'lójú versekig, melyek közül sajnos több költemény tragédiát takar: bátyjának, Nagy Lászlónak elvesztése megrendítően szép költeményre készteti, Mégcson- kább családi kör címmel. És a barátok, közeli ismerősök — La- tinovits Zoltán, Sípos Gyula, Szabó István, Kormos István — halála az elmúlás kiszámíthatatlan jöttére figyelmezteti a költőt.

Mint az előbbiekben utaltunk rá; reménytelenséget, olykor kiábrándulást érez Ágh István — nem csüggedtséget. A közvetlen környezetéről, lakóhelyének környékéről, egyebek között a zuglói mindennapokról írt szép versek bizonyítják ezt, s nem utolsósorban a kötetzáró, talán egyik legszebb költeménye, az Üj, s újabb évre: .........Tisztább vag

yok most is az élő tűznél, /föl- szállhatok, akár a felnőtt tündér,/ sármom növeszti szárnyamat, /— mondom, hogy éljek, élve gyanakodjak,/ 1 nem mint sírjukban epedő halottak /magukért, jobb magamért..(Magvető Könyvkiadó).

Tárnái László

A határozós szerkezetek helyesírására nagyon nagy gondot kell fordítanunk. Szinte külön- külön kell megvizsgálnunk, hogy milyen csoportba soroljuk őket. Egybeírjuk a rövideket, a gyakori használat következtében már szorosabb egységbe forrot- takat és azokat, amelyek jelentésükben elkülönülnek az ugyanolyan elemekből összetett szavaktól A hosszabb, az alkalmi összetételeket pedig különírjuk.

Talán csak ez az egy biztos szabályunk van: ha a kapcsolat előtagja ragtalan névszó, az összetételeket mindig egybeírjuk. Pl. anyagellátás (anyaggal való ellátás), békeharc (a békéért folytatott harc), zsebkendő (zsebbe való kendő), bőtermő (bőven termő), színgazdag (színben gazdag). A példákat tovább sorolhatjuk, az előtag határozó voltát könnyű felismerni: energia- gazdálkodás (mivel gazdálkodnak?), ökölvívás, fizetésképtelen, vérszegény, bombabiztos, elmebeteg.

Ha a kapcsolat előtagja rágós névszó, határozószó, határozói igenév, a különírás indokolt: bérbe vesz, csőbe jut, élen jár, észre térít, férjhez megy, kárba vész, munkába lép, nagyra becsül, említésre méltó, benn lakik, egyedül áll, együtt érző, korán kelő, otthon tartózkodik, fontolva haladó, futva érkező, sírva fakadó, kérve kér, várva várt, tudván tudott.

Ha ez utóbbiakból főnevet képezünk, legtöbbször az egybe- íráshoz kell folyamodnunk: bérbevétel, férjhezmenetel (de: férjhez menés), nagyrabecsülés, gyalogjáró (ahol gyalog járunk, és aki gyalog jár) együttérzés, ott- tartózkodás.

A rágós előtagokat néhányszor egybeírjuk, ha a két szó szoro- - sabb egységbe forrt, és ha az egybeírás jelentéskülönülésre utal: helybenhagyták (jól elver- ( ték), de: helyben (vagyis eredeti helyén) hagyták, jóllakik valamivel, de: jól (vagyis kényelmesen) lakik valahol, élenjáró (a legfejlettebb), de: élen járó (az élen, az elején halad), földönfutó (hontalan), de: a földön futó bogár, hangosanbeszélő (megafon), de: hangosan beszélő ember, küszöbönálló (rövidesen megtörténné) esemény, de: a küszöbön ál- ' ló fiú, nyársonsült (főnév), de: a hús nyárson sült, talpraesett (he- lyén van az esze), de: a macska talpra esett, útonálló (rabló), de: az úton álló szekér, egyedülálló (páratlan, kiváló), de: egyedül álló ház, messzelátó (távcső), de: messze látó ember, tűzrevaló (főnév), de\ez a hintaló már tűzre való. Ugyanígy: cserbenhagy valakit, kétségbeesik, de: kétségbe ejt, kétségbe von, rendreutasít, síkraszáll (eszmei harcot kezd valakiért vagy valamiért), ágrólsza- kadt, fülbemászó (pl. dallam) karonfogva, nagyravágyó, tűzrőlpattant (pl. menyecske).

Ha a határozós szerkezet utótagja a való. levő, igenév, az előtag pedig határozószó vagy határozóragos névszó, az összetételt egybeírjuk: alattvaló (főnév),

alavaló (aljas), följebbvaló (főnév), akasztófáravaló (gazember), borravaló, életrevaló (talpraesett), helyénvaló (helyes), nyak- ravaló (főnév), szemrevaló (takaros), de: szemre való orvosság, kinnlevő, távollevő.

Főnévi előtaggal a való igenevet csak akkor írjuk egybe, ha az így kapott szerkezet főnévi értelmű: ennivaló (étel), innivaló (ital), látnivaló (látvány), mos- nivaló (szennyes), sütnivaló (pl. elment a sütnivaiója), tanulniva- ló (lecke). Nem főnévi értelemben különírjuk őket: enni való gyümölcs, ez a víz nem inni való, látni való, hogy ... mosni való ruha, sütni való tök, ez a tanulni való anyag.

A határozós kapcsolat különírt igéjéből -ás és képzős főnevet alkothatunk. Ezt az új összetételt csak akkor írjuk egybe, ha nem nagyon hosszú, és ha gyakran használjuk. Pl. az arcul üt, ingyen él szókapcsolatból alkotjuk az arculütés, ingyenélés, összetételeket. Hasonló szavak: csőbejutás, együttérzés, együttműködés, miheztartás, szemrehányás, továbbképzés. De az alkalmi Vagy hosszabb határozós kapcsolatot alkotó összetételeket külön írjuk: albérletbe adás, házhoz szállítás, döntőbe jutás, felelősségre vonás, holttá nyilvánítás, iskolába járás, öntudatra ébredés, szabadon bocsátás, soron következés, vendégül látás, virágba borulás, pellengérre állítás.

A határozós kapcsolatokat egybeírjuk, ha az összetétel utótagja a lét főnév vagy egy -tál tel végű képzős főnév: egyedüllét, együttlét, hogylét, hollét, jelenlét, mibenlét; bérbevétel, figyelembevétel, igénybevétel, semmi- bevétel, tudomásulvétel, szóbaho- zatal.

Kötőjel nélkül írjuk azokat a határozós kapcsolatokat, amelyek két különböző raggal kapcsolódnak: apáról fiúra, ágról ágra, betűről betűre, egytől egyig, évről évre, háztól házig, napról napra, szemtől szembe, szóról szóra.

Ha ugyanaz a rag ismétlődik, kötőjelet használunk: életre-ha- lálra, éjjel-nappal, lépten-nyo- mon, szegről-végrö l, télen-nyá- ron, tűzön-vízen át.

A némileg megváltozott utótagú szóismétléseket is kötőjellel kapcsoljuk egymáshoz. Ezeknek az előtagja ritkábban szokott előfordulná. Ilyenek: éjtenéjjel, folyton-folyvást, fogy- ton-fogy, telis-tele, unos-untalan, akarva-akaratlan, véges-végig, sőt végestelen-végig, örökkön- örökké.

A határozós kapcsolatoknak még egy fajtáját kell megemlítenünk. Ezek szóismétléssel alakultak. Ilyenek: fej fej mellett, nap nap után, ember ember hátán. Ezekben a szerkezetekben a szóismétlés közé kötőjelet szoktak tenni, természetesen értelmetlenül. A fej fej mellett pl. így magyarázható: a fej (egy másik) fej mellett van.

Kiss István

■f ■■ nt-