Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-27 / 73. szám

ÚJÍTÁSBÓL TALÁLMÁNY A BÁCSBIND és az előregyártóét fogadószint TUDOMÁNY BÁCSBIND a neve annak a betonacél-toldás! eljárásnak, amelyet újításként adtak be, az Or­szágos Szabadalmi Hivatal pedig szabadalmi ol­talom alá helyezte 1978-ban. A találmány tör­ténetét azért Is érdemes feleleveníteni, mert jól bevált a gyakorlatban. Amikor hat évvel ezelőtt a Széchenyivúrosban elkezdték a kecskeméti házgyár paneljeiből az első tízszintes ilakóház felépí­tését, kiderült, hogy túl lassan halad a szerelés. Az ok is vilá­gossá vált: a munkások nem győzték a hegesztett betonacél- toldásokat készíteni. Olyan tech­nológiai eljárásra van szükség, amivel meg lehet gyorsítani a munkát, vagyis nem olyan mun­kaigényes — adták fel a leckét a kivitelezők a gyártásfejlesztők­nek. Ugyanakkor azt is figyelembe kellett venni, hogy Kecskeméten a paneles épületeket földrengés­biztosra szükséges méretezni, ami csak a nagyobb átmérőjű beton­acélok alkalmazásával érhető el. Az új technológia kidolgozásához Mayyari Béla fejlesztőmérnök. K. Szabó Kálmán műszaki főosztály­vezető, Füzesi Pál osztályvezető és Illés János technológus látott hozzá. S hogy milyen nagy aka­rással és gyorsan találták meg a megoldást, arra jellemző, hogy a második tízszintes lakóház ösz- szeszerelését már az ő új eljárá­sukkal végezték. A történethez még annyit, hogy Magyari Béla a kiserieteket részben a vállalat la­boratóriumában, részben pedig az Építéstudományi Intézetben foly­tatta le. Az új technológia lénye­ge, hogy a hosszadalmas hegesz­tés helyett a gyorsabban elvégez­hető, sajtolt csőhüvelyes eljárást alkalmazták. Vagyis a két beton­acél találkozási pontjára acél c.sőhüvelyt húztak, amit hideg sujtclással a betonacélra présel­lek. Az igy készült kötés olyany- nyira teherbírónak bizonyult, hogy a szakítási próbáknál a tol­dás sértetlen marad, a betonacél minden esetben más ponton sza­kadt el. A kitűnő technológiai eljárásra nemcsak az Országos Találmányi Hivatal figyelt fel, hanem az Építésügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium is, s 1978-ban enge­délyt adott széles körű alkalma­zására. Sőt Magyari Béla meg­kapta a műszaki doktori címet a Budapesti Műszaki Egyetemtől, vállalata pedig kinevezte rriinő- ségszabályozási és ellenőrzési osz­tályának vezetőjévé. A következő évben már a ta­lálmány országos elterjesztése is szóba került. Ehhez azonban újabb kísérletsorozatot kellett le­folytatni nagyobb átmérőjű be­tonacélokkal, valamint vasbeton­gerendákba épített kötésekkel. Ezeket dr. Magyari Béla. már mint aspiráns, a Magyar Tudo- mányos^Akadémia keretein belül, a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte el, s hozzátehetjük: si­kerrel. Ezzel azonban nem ért véget a BÁCSBIND története. Felme­rült ugyanis annak a gondolata — s ezt is az élet követelte —, hogyan lehetne a sajtolt csőhü­velyes eljárást alkalmazni az épü­letek előregyártott elemekből ké­• Dr. Magyari Béla a laborató­riumban, ahol a szakításpróbát végzik. szülő fogadószintjeinél. Korábban ugyanis a fogadószintek öntött technológiával készültek, akár­csak a csáládi házak lábazatai. Ez nagyon munkaigényes eljárás, lassítja az építkezések ütemét. Bármilyen speciális igényeknek megfelelő elemeket elő tudtak szekötése a sima toldás szerepét játszotta, addig most a két elő­regyártott vasbetonelem összekö­tése már épületszerkezeti kapcso­latot jelentett. A technológiai fo­lyamatot adott csomóponton, adott feltételek mellett kellett el­végezni. Mégpedig úgy, hogy a fogadószint minden tekintetben egyenértékű legyen a hagyomá­nyos módon építettel. Ezek a kísérletek is sikerrel jártak, s a Duna—r"isza közi Ál­lami Építőipari- Vállalat építke­zésein széles k jrber cl almazzák, miután a vállalat vásárolt egy olasz gyártmányú őr-t a csőhü­velyek sajtolásihez. Az Országos Találmányi Hivatal ezt az újítást is találmánynak minősítette, és szabadalmi oltalom alá helyezte. Két találmányról esett szó. Hogy mit jelent alkalmazásuk a vállalatnak? A betonacélok tol­dásánál azt, hogy amióta hegesz­tés helyett a sajtolt csőhüvelyes eljárással dolgoznak, másfélsze­resére növekedett a termelékeny­ség. A BÁCSBIND-technöIógia a fogadószintek készítésénél — az elóregyártás folyamatát leszámít­va — háromszorosára emelte a szerelési munka hatékonyságát. A BÁCSBIND történetéhez tar­tozik még, hogy dr. Magyari Bé­la májusban védi meg tudomá­nyos értekezését. Ha sikerül, ak­kor elnyeri a kandidátusi címet, s ő lesz az első az országban a kivitelező építőiparban, aki ilyen tudományos fokozattal rendelke­zik. Szívből kívánjuk, hogy így legyen. N. O. • Fogadószint­szerelés sajtolt csőhüvelyes (BÁCSBIND) eljárással.- • k_... _____ , óíu .oM íosüt n már állítani a házgyárban, de azok összekapcsolása még meg­oldatlan volt. Ekkor egy héttagú újítócsoport — közöttük természetesen ott volt dr. Magyari Béla is — ismét a BACSBIND-hez nyúlt. Csak­hogy más funkciót kellett betöl­teni a technológiai megoldásnak. Mig korábban két betonacél ősz­ÉPÍTŐANYAG HULLADÉKBÓL Bolgár tudósok érdekes technológiát dolgoztak ki a hulladékanyagok hasz­nosítására. A műtrágyagyártásnál visszamaradó anyag a foszforgipsz. Ha ezt az ÚJ technológiával átgranulálják, hasznos építőanyagot nyernek, amely az épUletelem-gyárakbar — a kísérletek tanúsága szerint — kiválóan alkal­mas válaszfalak készítésére. Az eljárást a Szófiai Vegyipari Egyetem kol­lektívája dolgozta ki, a gyakorlati ki próbálás érdeme pedig a Dimitrovgrá- dl VULKAN Cementgyáré, ahol az új építőanyag készítésére nemrég üzem­be helyezték az első gyártószalagot. Így lesz a környezetet károsító hul­ladékból hasznos építőanyag. »TECHNIKA 1 • Mindazokon felül, amit itt leírtunk, a léggömb pompás sportesz­köz is. Hőlégballonnal ezerkétszáz kilométernél több a távolsági, és csaknem tizenhétezer méter a magassági világrekord. Gázzal töltőit léggömbbel már átrepülték az Atlanti-óceánt és negyven kilométeres magasságba is feljutottak ... Rendszeresen tartanak ebben a sportág, ban is nemzetközi találkozókat, versenyeket. Képünket a Malév Re­pülőklub ballonpilótái készítették tavaly Báden-Bádenben, ahol 91 léggömb vett részt a nagyszabású versenyen. Hazánkban jelenleg az MHSZ klubjaiban tucatnyi hőlégballon repül. Megyénkben a 9-es sz. Volán első léggömbje néhány hét múlva készül el. Mindegyre utolérjük a képzeletet Az ember nem tud olyan me­részet álmodni, ami előbb-utóbb valósággá ne válna. Amikor két­száz esztendővel ezelőtt (világra­szóló ünnepségeken emlékeznek meg róla jövőre) levegőbe emel­kedett az első léggömb Párizs mellett, némelyek már a Holdat is elérhetőnek vélték az új cso­dajárművel. Pedig nincs bumfordibb, lehe­tetlenebb közlekedési eszköz a ballonnál. Egészen századunk kö­zepéig egyre-másra csődöt mon­dott, már le is mondtak róla. Ügy látszott, semmire se jó. Ha­csak nem vásárfiának, vagy leg­feljebb meteorológiai műszereket lehet vele a magasba eregetni. Aztán — egyszerre csak felvir­radt a léggömbnek. Ma már a Szovjetuniótól Kanadáig a világ sok országában munkaeszköz. Er­dőkitermelésben, hegyes vidéken például az irtástól a járható uta. kig nincs nála olcsóbb szállító­eszköz. A hírközlésben átjátszó­relének, kivált ritkán lakott vi­déken, a léggömb hét—nyolcszor olcsóbb, mint a hagyományos át­játszó rendszer. Nigériában, La­gos mellett egy ötezer méter ma­gasan kikötött léggömb sugároz­za be több száz kilométeren át tévéműsorral az apró falvakat. Kanadában nagy teherbírású bal­lonra szélerőművet függesztettek, így állandóan fújó erős légáram­lás működteti. Hanem a legújabb terv már valóban fantasztikus! Elmond­hatjuk róla, hogy nemcsak utol­éri, túl is szárnyalja a képzeletet. Ez már nem is terv, hiszen ja­vában építik Franciaországban a Vénusz-ballont, amit jövőre, vagy a következő évben szovjet raké­tával juttatnak majd a bolygó légkörébe. Még frissek a hírek a napok­ban odaért Venyera-szondákróÉ Nem szükséges tehát sokat ma­gyarázni: ember számára hozzá­férhetetlen a Vénusz világa: 500 fokos hőmérséklet, 100 atmoszfé­ra körüli nyomás, kénsaveseppek. kel telített felhők, s 100 kilomé­ternél hevesebb viharok. A nagyszabású terv egy nyolc méter átmérőjű több réteges alu­mínium ballont küld a bolygó fölé, harminc kilogramm tudo­mányos teherrel. Ott rádiópa­rancsra az űrszonda leoldja a tartályt, amiben a berendezés foglal helyet. A tartályt előbb ejtőernyő fékezi, majd a töltő­szerkezet felfújja héliummal a gömböt, s a műszerek megkezdik a méréseket. A program szerint a berendezés két napon át fog működni a Vénusz pokoli légkö­rében. Az ember valóban nem t&l olyan merészet álmodni, amit végül is meg ne teremtene?... Vizek hasznosítása régen és most MAJA CSATORNÁK A régészek régóta kutatják, hogy miért omlott össze i. sz. 900 táján a majáknak a mai Guate­mala és Honduras területére ki­terjedő birodalma. Hasonlókép­pen sok vita folyik arról, hogy miért tudtak a maja földművelők annyi terményt aratni, amennyi elegendő volt a birodalom két­milliót meghaladó lakosságának. Ügy látszik, hogy ez utóbbi probléma most megoldódott, há­la az űrkutatásnak. Eredetileg a Vénusz felszínének a vizsgálatá­ra dolgozták ki azt a — radaros — eljárást, amellyel a felhőkön át if „látni” lehet. Néhány éve ezzel a módszerrel vizsgálni kezd­ték a maják egykori birodalmá­nak a területét. A képeken sza­bályos hálózatot pillantottak meg, amely a mai Guatemalában egy 14 000 km?-nyi területre terjedt ki. E hálózatot összevetve a terü­let domborzati térképével, kide­rült, hogy a vonalak egybeesnek a mocsarak és folyók szélével. Ez a felismerés azt a feltevést su­gallta, hogy a hálózat valamiféle öntözéssel, csatornázással függött össze. Ezt látszottak igazolni a maják egykori területéről készí­tett légi felvételek is. HOLLAND HŐFORRÁSOK Holland geológusok és műszaki szakemberek nagy erővel vizs­gálják az ország mélyében rejlő forró vizek kiaknázásának lehe­tőségét. Megállapították, hogy Hollandia területének egyharma- da alatt 3000 méter mélységben, 100 Celsius-fok hőmérsékletű kő­zetekben 60—90 fokos víz talál­ható. A forró viz energiakészlete megfelel 500 milliárd köbméter földgázénak, öt év alatt mintegy 16 millió dollárnak megfelelő-ősz* szeget fordítanak a forró víz fel­dolgozására és kísérleti haszno­sítására. elsősorban lakásfűtés céljára. FÜVÓCSÖVES TARTÁLYTISZTÍTÁS Szovjet vegyészek egy forgat­ható üreges rúdból és négy fúvó- csőből álló berendezést készítet­tek, amellyel különféle tartályok megtisztíthatók szerves vagy szervetlen lerakódásaiktól. A tisztitóoldat 30 bar nyomás alatt' kerül a tartályhoz erősített rúd­ra. A nagy nyomással beáramló folyadék hatására a fúvócsöyek' forogni kezdenek, mégpedig két síkban, s a folyadéksugarak 15 méteres távolságig lemossák a tartály belső felületét. Egy-egy mosás öt-hét percig tart. Harmadik generációs robotok Készül a Bulgária 1300 robot­gép prototípusa, a bolgár robot­gépek harmadik generációjának első tagja. Az új robotnak nem­csak két mechanikus keze lesz, hanem „intellektusa” is. Műagyá­nak elemeit, vezérlőrendszerét a Bolgár Tudományos Akadémia és '■ a szófiai műszaki egyetem tudós­kollektívája fejlesztette ki. A ro­botnak mesterséges program­nyelvezete lesz, aminek segítsé­gével beszélni tud, és parancso­kat fogad el. A bolgárul beszélő és értő gépkülönlegesség sajátos felszereléséhez két televíziós ka­mera tartozik, amelyekkel a ro­botember tevékenységét lehet nyomon követni. Az ipari robot­jairól híres országban ez évben 3500 robotgépet, ipari manipulá­tort állítanak elő a Sztara Zago- ra-i BEROE-kombinátban. összeállította: Nagy Ottó Tóth István zaklatott Idők (75.) Ha meglehetősen clkoptatott volt is ez a mondat, hiszen a leg­több új belépő ezzel érvelt, — az ő szájából ez most igazán nem frázis volt. Harmincöt új taggal erősödött a Május 1. téesz ezen a közgyű­lésen. A tagfelvétel után szünet nincs. Ezután következik a java, a beszámoló. Elég egyhangúan, iskolásán szavalva olvas az elnök. Tán nem is figyelnek oda az embe­rek? Némelyek a plafon alatt tarkálló, csavaros papírpántlikák szövevényén pihentetik szemü­ket, mások meg a padra,. tér­dükre könyökölve merevedtek nagy nyugalomba, mintha bó­biskolnának. Csak a csizmák fe­jének ütemes emelkedése jelzi, hogy nagyon is együtt tartanak a számadással. Jelentősen vizs­latnak széjjel, bólintanak, vagy homlokráncolón, némán kérdez­nek egymásra — a hallottaktól vezérelve. Persze — vannak olyanok is. akik unatkoznak. Míg az eredményeket rakos­gatja eléjük az elnök, szépen sorjába, addig egyetértő hallga­tás közben múlik az idő. A büsz­keség kifejezése ez a méltóság­teljes szótlanság. . A dicsőséget úgy kell viselni, mint az ünneplő ruhát: mutogassa az ember, de ne hivalkodjon vele. Hej de sok baj, huzakodás, verejték, ideg­tépő küszködés volt az ára a mai jogos elégedettségnek! Még most is lihegni kell bele, ‘ha rágondol­nak. De megérte. Az ország egyik legnagyobb és legrégibb termelőszövetkezete kiállta a próbát. Jobban gazdálkodnak, több a kötelességérzet a tagok­ban. Ebben az évben történt meg először, hogy a téesz saját ere­jéből rendezte sok éves adóssá­gait, állam iránti kötelezettsé­geit. De az efelett! érthető büszke­ség még szenvedélyesebbé teszi a hibák miatti méltatlankodást. Mert mikor ehhez ér az elnök, hogy... — Rizsből egymillió forint ki­esés ... Kenderből százhúsz hold veszteség, mert alig hat­ezer forintot hozott... — olyan morgás kél, mint amikor vihar jön fel. Mire a hozzászólások követ­keznek, felforrósodik a levegő. Kinyitják az ablakokat is. A gyű­lést irányító korelnök. Busi La­jos nem is titkolja aggodalmát. — Emberek, legyünk józanok! Bíráljunk, de ne tapossunk el senkit... Segítsünk! Túlságosan feszült a hangulat és talán... Cigánybarna bőrű, magas ham- lokú, kis eövek ember pattan fel. Szörmegalléros kabátját, lajbi- ját, alatta az ingét — mind, mind végig kigombolja. Fekete szeme izzik, a melle kifeszül. Olyan, mint egy nekivadult ifjú isten. Majd szétveti az indulat. Két kezét ökölbe szorítva rázza, csattan a száján minden szó. Bankos Albert mindig ilyen szenvedéllyel beszél. Ráncolják is a homlokukat az elnöki asztalnál: pont enne! kell megadni az alap­hangot. — Hadd szóljak, mert bele­pusztulok, ha tovább kell szoríta­nom! — tartja fel két öklét, s egé­szen beledől. — Úgy szeretem a teheneimet, hogy a falatomat oda­adnám nekik. Mosom, babusga­tom őket. Grndo5-• majdcsak meglesz az érté'me. Ungern érde­kel a prémium is. Itt mondom meg a vezetőség szemébe: nem tudok belenyugod­ni abba, hogy azok is 19 mázsa búzát kaptak, akiknek feleannyi munkaegysége van, mint nekem. Nekik is adtak prémiumot. Mire fel? Megaztán ... Mindig többet, töb­bet szeretnék fejni tőlük, de nem tudok. Értse meg a vezetőség, nem tudok! — kiabálja és ször­nyen veri maga előtt az üres le­vegőt. — Miért nem tudok?? Mert a mi silónk rossz, rohadt, büdös. Még a marha se olyan marha, hogy megegye ... Enné meg, aki csinálta! Minek az agronómus? Minek a brigádvezető? Hogy szakértelem­mel irányítsanak, jól szervezze­nek. De kérdem én az agronómust és Koczog István brigádvezetőt. Az egyik miért nézte el, hogy a másik csak három embert küldjön silózni, mikor benne van a tech­nikai utasításban, hogy éjszaka sem lehet abbahagyni, mert kü­lönben megromlik. Megmondom én a brigádvezető­ről, ha eddig be is fogtuk a po­fánkat, hogy olyan vezető ő, aki­nek csak a szája jár: „Majd én vállalom, majd én megcsinálom”. Ügy látszik, ezeket az ígéreteket csak a népnevelő füzet írójának mondta. Mi helye van annak, hogy az ilyen embert dicsérik: Azt hiszik, mind hülyék vagyunk és nem látjuk, mit csinál, meny­nyit ér? Koczog dermedten ül sleppje körében. Jól fogták ki helyüket is. Pont a terem közepe táj ári, közszemlére állítva. Valósággal megszürkült, megapadt, megöre­gedett, megcsúnyult ezekben a hetekben, összevissza nőtt sza- kállát tán egy hete nem borotvál­ta. Teljesen elhagyta magát, ki­csúszott a föld a lába alól. Várta a tragédia bekövetkeztét is — Monoki miatt. Kárörvendő nevetés lobog körü­lötte. így sziszeghettek a máglya­halálra ítélt körül a kígyózó lán­gok. A rangos megyei kiküldött — a pártbizottsági ember — arca is ragyog, tetszik neki a feltartóz­tathatatlan, őszinte beszéd. Mint a résztvevők nagy többségének. Ott ül az első sorban a vaskos, szőke, díjbirkózó alkatú elvtárs. A nagy izgalom megpihegteti a felszólalót. De nem hagyná abba. Hadd tudjanak meg mindent köz­vetlen közelről a megyebizottsá­gi elvtársak!... Nekirugaszkod­va folytatja hát. — Mondja meg a vezetőség, az agronómus: miért csak a disz­nóknak adnak szénát? Miért nem kapnak a tehenek? Pedig ezek mindennap Tejet adnak, pénzt hoznak a házhoz ... így oszt’ ne­kem se lesz soha prémiumom, csak megyek lejjebb-lejjebb. Ki­megy belőlem az erő ettől az örö­kös óbégatástól. Mert én minden gyűlésen ebből állok ki: rimán- kodok, rimánkodok. Mi a válasz? „Helyes, elvtárs, kivizsgáljuk, ki­vizsgáljuk.” Hát ettől még nem lettek kövérebbek a teheneim. Elhallgat. — Feje tetejére teszi a markát, mintha a meleget ellen­őrizné, aztán lekapja. Ismét ki­robban. — Én gyengülök, a feleségem is követeli a magáét, hiszen fiatalok vagyunk. De a szent úristenit! — kiáltja majdnem jajgatva, és be- leakóckodik a nadrágja derekába. Rángatja, mutatja körös-körül, mi­lyen bő rajta. — Lassan ott tar­tok már... De erről kérdezzék meg a feleségemet... — mutat huncutul, váratlanul az ajtó tá­ján álldogálók közé. A fényeskontyos, tüzes me­nyecske sikkantva guggol le, hogy eltűnjön a sűrűben. Olyan fergeteges kacagás resz- ketteti meg a falakat, hogy perce­kig hadonászik az elnök. veri bicskájával a vizesüveg oldalát, míg alábbhagy a lárma. Bankós nagykomolyan türtőzte­ti magát. Csak ő nem nevet. Fi­gyelmeztetően int ujjával az el­nöki asztal felé. — Megmondom én a vezetőség­nek, miért nem tudja, hogy mi fáj nekünk. Learattunk, elcsépeltünk, el­telt a gazdasági év. Takács elv­társ egyszer kint járt mifelénk is. De a tehenészetbe — hogy, hogy nem — be se köhögött. A párt- titkár elvtárs dettó. Pedig ne­künk is lenne panaszunk. Mit tudtunk a gallyalásról, csutkaizik- ről? Senki se szólt, hogy lehetne szedni. Ott rohadt meg a földjén, pedig sok családnak kellett volna a tűzrevaló. Megint nagyot huzakodik a szó­ló, a fejét is belecsóválja. — Most jut eszembe. Ezt hall­gassák csak meg! A minap betéved a tehénistál­lóba egy minisztériumi elvtár.s. Éppen tőlem kérdezte meg, mi­kor volt kint nálunk az elnök? Tudják mit feleltem? Az istent ,a pofámba — hazudtam neki. Ér­tik? Hazudtam! Ismét felcsattan a nevetés, a vezetőség is derül. — Azt mondtam neki. hogy a múlt héten volt kint Takács elv- társ. Nem voltam képes meg­mondani az igazat, hogy már há­rom hónapja színét se láttuk az istállóban ... Hát csak nem néze­tem le a szövetkezetét! Dörgő taps jutalmazza a nyílt beszédet. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents