Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-18 / 65. szám
! 1982. március 18. © PLl'OFI NÉPE 0 5 „HA NINCS SZÜKSÉG A SZEMEMRE, AKKOR MEGEGYEZTÜNK” Szalatnyai József Kodály-portréja Alkalom, feladat bontakoztatja ki a tehetséget. Szalatnyai Józsefet, Szinyei Merse Pál rokonát adottságai és családi ösztönzések parancsolták a festőállványhoz. 1938-ban, Réti és Szőnyi növendékeként végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Horthy fanyalgott Az új magyar zenéhez Rajecz- ky Benjámin kalauzolta. Hetedikes gimnazistaként Kodály-nö- vendék tanára kórusában énekelhetett. Fölléptek az ötvenéves zeneszerzőt köszöntő székesfővárosi díszhangversenyen. A kultuszminisztériumban ismerte föl a művészeti nevelés elmaradottságát, a reformok szükségességét. Később miniszter nagybátyja révén került az országos főhatóság állományába. A Kállay Miklós kiugrási szándékaival rokonszenvező Szinyei Merse Jenő jól tudta, hogy a háború utáni Magyarország várhatóan nehéz helyzetében nagy szükség lesz külföldön is tisztelt nagy- jainkra. A napi politika számára mind kellemetlenebb Kodály hatvanadik születésnapját ezért igyekezett minél szélesebb körben megünnepeltetni. A népzene- kutató, a tudós, a muzsikus világméretű jelentőségét hangsúlyozó előszót írt az 1942 decemberében kiadott emlékkötethez. Külön kihallgatáson kérte a dzsentris magyarnótázó Horthyt, az akkoriban nyugalomba vonuló világhírű főiskolai tanár méltó búcsúztatása érdekében. Doh- nányi Ernő főigazgató javaslatát — „a legfelsőbb helyről jövő elismerés látható jeléül a Magyar Érdemrend Középkeresztjének a csillagokkal való kitüntetést ajánlom” — ugyanis kedvetlenül fogadták „a legfelső körök’’. „Miért, magának talán tetszik ez a muzsika?”, bosszankodott, fanyalgott a kormányzó minisztere szóbeli előterjesztésére. „Nem szeretet kérdése ez”, válaszolt bölcsen Szinyei, és Kodály végül is megkapta az érdemkeresztet, igaz, a csillagok nélkül. Zsuka segített Szalatnyai a felszabadulás után nagy- lendülettel folytathatta, kiteljesíthette művészetszervezői kezdeményezéseit. Részben buzgalmának köszönhető a sárospataki alkotóház létrehozása. Személyesen is elkísérte az első vendégeket, Kodályékat. A háború utáni gazdasági nehézségek ellenére jutott pénz a művészetek támogatására. Az anyagi ügyekben nagyhatalmú Vas Zoltán szerint ,,be kell Jizetni a kultúrára”. Többször is tárgyalt Kodály- lyal, aki a Művészeti Tanács elnökeként, a Zeneművészeti Főiskola főigazgatói tanácsának az elnökeként nagy becsvággyal segítette a demokratikus szellemi újjáépítést. Az ötvenes évek torzult politikája a festőművészt is kihajította tisztségéből. Kilátástalannak látszó helyzetében elvesztette hitét, munkakedvét, és ki tudja, hogy végzi, ha nem áll melléje, nem buzdítja Zsuka asszony, akinek buzdító szeretetét hajdan így köszönte Ady: „Mikor talán már minden elveszett —, sok jóságomból nem maradt semmi. — És nem tudom már magamat szeretni. — De itt van és olyan jó a kezed”. Ez az áldozatkész, ez a munkára hevítő, a már-már vesztébe hulló életnek célt és értelmet teremtő jóság késztette újra a Szinyeitől örökölt festőállványhoz az élettársat, buzdította hosszú távú munkatervek kidolgozására. Barcsaynak tetszett Néha-néha el-ellátogattak Ko- dályékhoz is. Dénes Zsófia Balázs Béla révén ismerte meg fiatalon Emma asszonyt és Kodályt. Egy ilyen vizit során kérte meg a nevelési kérdésekkel mind behatóbban foglalkozó tudós-muzsikus Szalatnyait: valamelyik Barcsay látta először a szakmabeliek közül a kész művet. Őszintén gratulált. Genthon István is. Sokan. Feltehetően személyi ellentétek miatt mellőzték a soron következő országos tárlaton. Pesterzsébeten került először a közönség elé. Erdei intézkedett A minden értékre fogékony Erdei Ferenc, akkoriban a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, tudomást szerezvén a kitűnő portréról azonnal intézkedett: vásárolják meg az intézmény számára. A Tanár úr hozzájárulásával került hivatali dolgozószobájába. A Művészet is elismerően írt róla. A Képzőművészeti Kiadóvállalat képeslapként sok tízezer példányban sokszorosította. Hála a Kecskeméti Petőfi Nyomda gondosan ápolt helyi kötődéseinek és vállalkozó hajlamú igazgatójának, rövidesen a Petőfi Népe formátumú nagyságban is megvásárolhatják a közületek, magánosok a különleges gonddal nyomott reprodukciókat, öntapadó, levelezőlap és zárócímke is készül Szalatnyai-portréjának felhasználásával. A mintapéldányok megtekintésére utazott a művész Kecskemétre, itt, ekkor beszélgettem vele az értékes festmény történetéről. Heltsti Nándor (Straszer András felvételei) ének-zeneiben nézze meg: van-e összefüggés zenei és képzőművészeti tehetség között. A Tanár Urat nagyon foglalkoztatta a kisdiákok vizuális fantáziájának gyors sorvadása. Ügy érezte: a tanulók képzeletét gúzsba kötő, a másolás tudományát, a kézügyességet mindenek fölé helyező tanrend a hibás. A kitűnő soroksári énekes általános iskolában módszeresen kutató, tanítványai képzeletét röpítő módszerével „képesítés nélkül” tanító művész tapasztalatai mindenben igazolták Kodály — és mások — feltevéseit. Először itt, az elővárosban állították ki Szalatnyai híres, a lexikonokból, képeslapról jól ismert Kodály-portréját. Járdányi Pál segítségével vették rá a Mestert, hogy üljön modellt. A Népköztársaság úti, a 89-es számú ház kapubejárata melletti dolgozószobájában kapták meg hozzájárulását. — Ha nincs a szememre szükség, akkor megegyeztünk. 1962 karácsonya előtt kezdett munkához. Több délután felállíthatta „jernyei—állványát” a könyvekkel zsúfolt szobában. Kodály egy nagyobb kompozícióján dolgozott, amíg ő rajzolt. Tóth István zaklatott idők (61i.j Szerencsére Sebők pyulát lekötötte a „postamunka”, így nem tartóztatta őt tovább. — Legközelebb többet beszélgetünk, fiam. Addig gondolkozzál. nem szeretnél elmenni rizs- termesztési tanfolyamra...? Milyen boldogsággal olvasta még ott a pártház udvarán: „Tudod. mit válaszolt apám, mikor megírtam neki mindent? Ezt ni: „Mondd meg Pistának, hogy én már elfelejtettem azt a negyven- hatos dolgot. Előtte nyitva áll a kapunk . . .” Villogó nyár eleji éjszaka, Ítéletidő. Vad fergeteg tépázza a tájat. Sivalkodva zúdul a szél a sóhajtozó gabonatengerre, eszeveszetten cibálja a fiatal fák lombját. Villám villámba hasít, süketítő csattogás kíséri a vakító fények dühös párbaját. Az elemek kegyetlen tombolása közben türelmesen várja a szomjas föld a termékenyítő esőt. A Május 1. Tsz százas istállója magányos sziget a vidéken. Piios cseréptetős hátán sziszegve vág végig a hirtelen jött felhőszakadás. A folyton rohamozó szél — hi'deg „homlokával" könnyedén vágja be az istálló egyik ajtaját. , Bent három ember és negyven jószág pihen nyugtalanul. A lüTedt meleg nyögve enged utat a beviharzó, éles, esőszagú légtömegnek. Bálint ébren van. Két keze a feje alatt, szeme lázasan mered a villanó homályba. Az ajtócsat- tanásra éppencsak pislog egyet, de fejét se mozdítja arra. A kajla testtarlású, savanyú képű Csombordi Péter felriad álmából, megborzong, felkászálódik, hogy betegye az ajtót. Utána visszafekszik, félálomba merül, forgolódik. Botos szinte élvezi a természet őrjöngését. Testestül-lelkes- tül része az égiháborúnak. Égető indulat zubog ereiben: bárcsak pusztítana el mindent a vihar, ha ennyi keserűség, csalárdság van a világon. Kedvükre taposnak rajta, mint a rongyon. Szinte belehabarodtak már az ő fegyelmijébe. Legújabban az időszakonként megjelenő megyei népművelő-füzetben örökítették meg kálváriáját. A pártkiadvánv tehát szentesítette leváltásának jogosságát. Pláne, hogy egy he- IVi elvtárs írása is szerepelt a brosúrában — arról, hogyan változott meg a hangulat a brigádban Koczog megválasztása óta. és milyen jó politikai munkát végez Rontó Béláné, az új munkacsapat-vezető. Ennek így kellett következnie. Ha már országra szóló ügyet fújtak semmiségekből, illő, hogy a következményeket is hozzáokos- kodják. Természetes, hogy a sok új hibát most jóindulatúan elnézik. elvégre Koczog új brigádvezető. Az is benne van a népnevelő-füzetben. hogy ez az átmeneti visszaesés se következett volna be, ha a volt brigádvezető nem ad okot a kényszerű változtatásra. Tehát végeredményben ennek is ő az oka. Hogy csapna bele a ménkű az egész mindenségbe! Hijjj—hijjj—hiiijj! — vijjog a szél odakint. Mindjárt felborítja az. épületet. Fújná el őt is az útból. hogy ne kellene többet keservén rágódnia. Már-már ebbe bolondul bele. Eh! Kínjában hasra löki magát, igyekszik minden másra figyelni, csak ne kelljen a r r a gondolni. Tud róla országvilág. mit vétett — „amazok” szerint. Pár napja azért alszik itt a tanyán, hogy hátha békén hagyják már egyszer. Füle jól megkülönbözteti a dóbbenéseket. Izgatottan toporognak az állatok. Apró dobogások, zizzen a szalma: kiscsikók riadöznak. Hallatszik is gyerekvinnyogásuk. Lánccsörgés, fojtott morgás: négy bika türelmetlenkedik. Ijedt fújtatás. horkantás. dong a föld a mozgolódó lovakpatái alatt. A másik két ember nyugtalanul hánykolódik álmában. Hunyorognak az istállólámpák. Emberi szót hall. — Bálint! Bálint! Györfi szólongatja, aki hirtelen felébredt; — Ifány óra lehet már? Ilij- nve. de cudar zivatar! Bálint haján éles kék fényt pattint egy villámlás. Komor arca beleretten, ahogy éppen az óráját nézi. — Fél kettő — válaszolja tompán. Féloldalt fordult, fejét könyöklő kezére támasztja, így próbál aludni. — Akkor még ráérünk — dör- mög Györfi. Sistergés. Ezer karikás csattan. millió szikra sziporkázik. Az ajtó felé porzik a mennyezet, szöszmötöl lefele a vakolat. A három ember meglódul fekhelyén, öt ló menten földre vágódik valami szörnyű nyomástól. — Közelben csapott le a villám, emberek! — kiált rettentőt Csombordi.' Panaszos ábrázatáit rémülten kapkodja a sűrű dörgésekre. Győrfit is talpra ugrasztja az iszonyat. Csak Botos fekszik tovább. Fásultsága bántó ebben a földindulásos állapotban. Közönyösen bámul a két megzavarodott tehenészre. Mit bánja ő, hol vágott bele! Nem felelős többé semmiért. Feleljenek az olyan kiváló brigádvezetők, munkacsapat-vezetők. mint Koczog. vagy Rontóné, akik elfürészelték. Hát ha nem maradt volna kint hálni? Mi köze az egész istenítélethez? ö már egyszerű téesz- gazda a növénytermesztőknél. Égésszag. — Ide csapott be! — ordít Györfi elfehéredve. Reszketve mutat felfelé. Jó tenyérnyi helyen vörös-feketén izzik, pöndörödik a padlás tapaszos vakolása. — Jajjaj. a drága jószág! — kapkod, hadonászik az esetlen Csombordi. Bálint az utolsó szóra olyan gyorsan ugrik le a vacokról, hogy elvágódik. Máris talpon. Lábra á bakancs, a kapcát zsebre gyűri. Magára ráncigálja a télikabátot, melyet takarónak hozott ki a hűvös éjszakára. (Folytatjuk.) SÁNDOR, JÓZSEF, BENEDEK Jeles napok márciusban Tavasz közeledtén március legnépszerűbb, legjelesebb napjaira, a Sándor, József, Benedek — Zsákkal hozza a meleget kétsoros mondóka emlékezteti a legtöbb embert. A tavasz eljövetelét ősidők óta ünnepli az emberiség, s ez az ünnep a különböző kultúrákban sajátos szokásokat, hiedelmeket teremtett. Már a télbúcsúztató farsangi vigasságokban, továbbá a húsvét gonoszt, betegséget elűző, tisztító rítusaiban, szokásaiban is megtalálhatók a tavaszt, a természet megújulását, a termékenységet köszöntő motívumok. A tavaszkezdet, a tavaszi napéjegyenlőség dátuma március 21-e, Benedek napja, ennek ellenére számos vidéken József napja, március 19-e számít tavaszkezdésnek. Sok helyen ezen a napon eresztik ki a méheket. Göcsejben a gazda József-napkor nem megy el hazulról, hogy méhei rajzáskor visszajöjjenek. Eger környékén a szőlő nyitását javasló regula így szólt: „Szent Józsefkor nyissad, ha vízben áll is a lábad !” A nép ugyanis egyházi hatásra ezen a napon Józsefnek, a názáreti ácsnak a névnapját köszöntötte. Ez a nap Szeged környékén is ünnepnek számított. Tömörkény István így ír erről: „Szent József odakint a tanyán igen nagy tiszteletben van. A kalendáriumban nincsen a neve piros betűkkel írva, azonban annak tartatik. Nincsen ember, aki ezen a napon dologba állna. József napján a földet szerszámmal dúrkálni nem szabad”. A csengődi homokra települt parasztok szerint viszont Sándor és József a szegény nép ellenségei. Ugyanis ilyenkor fújnak a böjti szelek, s a házakon kikezdik, megbolygatják az öreg, rozzant szalmatetőket. Március 21-én, a tavasz első napján Tápé öregasszonyai hagymát duggattak. Ez volt a „bene- döki hajma”. Bertalan napján, augusztus 24-én kellett felszedni. Szedés után hét napig a háztetőn szárították, majd zacskóba gyűjtötték, tífuszos beteg hasát, fejét mosogatták, kenegették a főztével. A század elején Göcsejben Benedek-napkor zsírt és fokhagymát szenteltettek: görcs, ha- sogatás, daganat orvosságának hitték. Márciusban'' még néhány naphoz kapcsolódnak tavaszkor szokásos kerti, mezei munkák kezdetét jelző néphagyományok. Március 2-ához —írja Bálint Sándor — kalendáriumi ihletésű regula fűződik: a baranyai Mária- kéménd német gazdái jelképesen megmetszik a szőlőskert négy sarkában levő tőkéket, hogy bőséges szüretjük legyen. Pincehely szőlőmunkásai ugyanezt a műveletet márfcius 10-én végzik el. Az egyházi naptárban március 2S-én Gyümölcsoltó Boldogasz- szonyra emlékeznek. Már az ünnepelt neve is mutatja, fontos tavaszi munka, a -szemzés, az oltás napja" ez. Időjósló napokat jelző rigmusként, hosszú tapasztalás, megfigyelés alapján mondják meg: Mátyás. Gergely — két rossz ember. Vagyis február 24. és március 12. között — ezekre a napokra esik a két névnap — gvakran nagy hideg szokott lenni. K Gy. KÖNYVESPOLC A falu a mai magyar társadalomban VÁLTOZÓ valóságunk látható jelei közé tartozik a módosuló- falu képe. A róla alkotott vélemény gyakran most is hamis: már nem muskátlis, tücsökzenés, hanem gazdag, amolyan tejjel* mézzel folyó Kánaán. De vannak olyanok is, akik a műveletlen rokonértelmű szavaként még mindig a falusit emlegetik. Már a végletes vélemények miatt is érdemes megállnunk, s a tudomány által feltárt tényekkel összevetni az egyéni tapasztalatokat, vagy éppen a felületes, felelőtlen kijelentéseket. Természetesen más is követeli, hogy a mai faluval jobban megismerkedjünk. Világosabban kell látnunk ennek a sokszínű településtípusnak belső szerkezeti sajátosságait, működésének minőségileg más feltételrendszerét, a falvak és tá- gabb környezetük viszonyát, mert egyrészt csak így tudunk munkálkodni fejlesztésükön, másrészt csak így lehet végleg kiküszöbölni a megkövesedett ellenérzésekből és hamis képből is származó működési zavarokat. A falukutatás jó hagyományait folytató — a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének gondozásában megjelent „A falu a mai magyar társadalomban”' című — kötet sokat segíthet ebben. Kulcsár Kálmán bevezetőjében — Erdei Ferenc Város és vidéke című könyvére hivatkozva — szándékukat így fogalmazza meg: „a falut nem tekintjük ma már izolált egységnek, amelyben a tradicionális falusi társadalom átalakulását keressük, hanem az urbanizáció folyamatának azt a szakaszát kíséreljük meg nyomon követni, amely a falvakat tágabb környezetükkel összefüggésben szervesen beépíti egy-egy kisebb organikus egységen keresztül — erre utal a város és vidéke kifejezés — a társadalom egészébe." A tanulmányokból kiderül, hogy a társadalmi átalakulás a korábbi falufogalmat megváltoztatta, de a falusi településeket nem tüntette el, sőt még a lakosság száma sem csökkent feltűnően. JELENTŐSEN módosult az ott lakók foglalkozása. Ma minden ötödik ipari munkás községbe települt ipari üzemben dolgozik, nőtt az értelmiségiek száma, és változott a mezőgazdaságban dolgozók iskolai, szakmai végzettsége. A falu átalakulásából következik. hogy a falu és a város közötti különbség lényegesen csökkent. Mondhatjuk azt is, hogy településhálózatunk ma az átmenet állapotában van. a merev város—falu elkülönüléstől az egységes társadalmi szerkezetű településrendszer felé. A folyamat nem rövid távú. ezt bizonyítja az is. hegy még léteznek ellentmondások — olykor ellentétek — a két településtípus kö?ött. Ezek közül most csak néhányat emelek ki. Az egy főre jutó jövedelem a falvakban nem éri el az országos átlagot: háromszázhatvan forinttal alacsonyabb, mint a fővárosban, és néhány forinttal a vidéki városok átlaga alatt van. Ha a természetbeni juttatásokat — egészségügyi, oktatási, szociális, közművelődési — vizsgáljuk, akkor sem változik a kép. Az életmódbeli különbségek — a tömegközlekedés színvonalasa kereskedelmi ellátottság, a közművesí- tettség — pedig a településtípusok közötti eltéréseket tovább differenciálják. Andorka Rudolf és Harcsa István tanulmánya azt is megállapítja, „hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok termelése — részben önfogyasztás, részben értékesítés útján — jelentősen hozzájárul a községi háztartások jövedelmi színvonalának emeléséhez. E jö-' vedelmek mögött azonban, amint ezt a munkaidőmérleg-felvétél jelzi, igen nagy mennyiségű munka éle. tehát nagyon is nehezen szerzett jövedelmeknek kell őket tekintenünk." A TÉNYEKKEL, számokkal alátámasztott valóságfeltárás a fő erénye — és érdeklődésre számot tartó része — a kötetnek. De igen fontos a szemlélete is. Bár a felvételek, a számok egy adott társadalmi-történeti pillanatról beszélnek, a szerzők mégis mozgásában ábrázolják a falusi társadalmat. Kulcsár Kálmán történeti-szociológiai háttérvázlata mellett vatemennyi tanulmányíró a múlt—jelen és a felvillantott jövő összefüggésében, saját szakterületének megfelelően nézi a mai falut. Munkamódszerük tengelye a gondos, szociológiai felvétel, a statisztikai adatok elemzése, a valóság feltérképezése. és ezen belül a következtetések bátor levonása. A szerzők foglalkoznak faluhálózatunk fő vonásaival, az élet- körülmények főbb típusaival. Vizsgálják a falusi lakosság nemzedékek közötti mobilitását, Baranya példáján a településrendszert. es az életmódl'eltételeket az aprófalvas övezetben. Kísérletet tesznek a falusi társadalom szerkezetének sokváltozós empirikus- történeti elemzésére. Egy tanulmány Varsán.v példáján a faluközösség alakulását mutatja be, míg egy másikban a községi népesség társadalomstatisztikai le- íiása olvasható.. A TANULMÁNYOK szerzői — a már említetteken túl: Lettrich Felit, Vágvölgyi András, Hanák Katalin, Hantó , Zsuzsa, Kárpáti Zoltán, Füstös László, Galasi Péter, Manchin Róbert és Tagányi Zoltán. A szerkesztés munkáját Vágvölgyi András végezte. Komáromi Attila
