Petőfi Népe, 1982. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-17 / 64. szám

198?. március 11. »

AÉPL » J

T egnapelőtt

Bacsó Péter legújabb filmje 1947-ben, a népi kollégiumok virágzása idején játszódik. A történet főhőse Gönczi Dorottya falusi lány, aki közvetlenül az érettségi előtt otthagyja az egyházi leányiskolát egy jókiállású fiúért. Együtt élik át a NÉKOSZ romantikus-viharos kalandjait, és válnak kommunistává. Az események iszonyú sebességgel követik egymást, s a film 1951-ben egyéni tragédiákkal zárul.

• Igó Éva és a rendező, Bacsó Péter.

• Felvétel indul... Középen Bacsó Péter, jobbra Andor Tamás operatőr.

• Jobbra lent: Dörner György és Igó Éva. a két főszereplő.

A jövő építéséhez a múlt ismerete szükséges

EDDIG IS TUDTUK, milyen sajátosan szép az Alföld, és tudtuk, mennyi kiválóságot (költőt, írót, festőt, tudóst) és egyszerű, tisztességes dolgos embert adott az országnak. Az elmúlt tíz hónap alatt mégis szinte a maga egészében rajzolódott elénk hazánknak ez a jellegzetes tája gazdag múltjával, szépülő jelenével és — reméljük — még teljesebb jövőjével.

j Most.mégis — ismét és ismét — a múltra, az éltető gyökerekre utalok. Nem hangsúlyozhatjuk ugyariís eléggé, hoj^ énéfktil. ezek nélkül nincs biztonságos jelen, és nem épülhet a jövő. Valahogy úgy, ahogy Juhász Ferenc, a költő mondta nemrégiben: „Nekem mindig természetes volt, és ma is az, hogy nincs múlt nélkül semmi, ami van. A szellem dolga is a múlt jelenné változtatása. A szellemi múlt az alkotó élet tápanyaga, biztonsága es biztatás. A múlt nekem sok ezer parancsoló tekintet. Figyelmeztetnek, biztatnak, felhívnak, várnak és kérdeznek. Velük vagyok, ha olvasok, ha újraolvasom a múlt szellemi hagyatéka csekély részét, s áhí- tatosan gondolok az egészre. Nem azért vagyok más, mert ezt megtagadtam; inkább avval lettem más. hogy mindaz, ami volt. erősen megérintett, részben az enyém lett".

Zárószavak

a „Szép vagy Alföld” ... című műveltségi játék befejező rádióadásán

És most hadd vallják még arról, miért örülök, hogy részt vehettem ezen a kellemes, közvetlen hangulatú vetélkedőn.

ÖRÜLTEM, mert sokat tanultam. Nemcsak a felkészülés során, hanem elsősorban abból, amit irodalomról, helytörténetről, néprajzi, jelenségekről, zenéről stb. a kecskemétiektől, a szolnokiaktól, a bajainktól és a többiektől hallottam.

örültem, mert ez á tíz rádióadás azt igazolta, hogy városainkban, íalvainkban sok kiváló felkészültségű és lelkes lokálpatrióta munkálkodik. Mostanában sok vita folyik arról, hogy vannak-e még egyáltalán „tudós tanárok"? Hát íme a bizonyság: vannak! És mennyire kívánatos, hogy minél többen legyenek !

ÖRÜLTEM továbbá azért, mert ez a műveltségi játék fényesen bebizonyította: a

történelem, az irodalom, a néprajz, a nyelv és stílus igenis érdekli az embereket. És ez nagyon fontos, mivel — akár bevalljuk, akár nem — bizony gyengén állunk a történelmi, az irodalmi, az anyanyelvi stb. ismeretekkel.

És van-e történelmi tudatunk? Vajon erre neveljük-e a gyerekeket az iskolában? A Népszabadság néhány hónappal ezelőtt ke- rekasztal-beszélgetést rendezett a történelemtanításról. Hozzáértő, a realitás .talaján álló történészek, történelemtanárok mondták el itt okos, megfontolt észrevételeiket, javaslataikat, de a „történeti tudat” kérdése fel sem merült. Pedig én ennél is tovább mennék. Szükségünk, nagy szükségünk lenne az egészséges — hangsúlyozom: egészséges! — nemzettudatra is!

Nos, úgy gondolom, ez a vetélkedő nevelt ilyen irányokban is.

ÖRÜLTEM — tovább folytatta a sort —. hogy játszhattunk, vetélkedhettünk, legtöbbször olyan komolyan, olyan felelősséggel, mint ahogy a kisgyerekek játszanak, versengenek.

VÉGÜL ÖRÜLTEM annak is, hogy műsorunk sokakat megmozgatott: Budapesten és vidéken; mérnököket, orvosokat, tanárokat és kétkezi munkás embereket, akik nagyon várták minden hónap elején adásainkat.

Azzal zárom ezt a néhány összefoglaló megjegyzést, hogy sok hasonlóan érdekes, és eredményes vetélkedőt kívánok a Rádiónak és mindnyájunknak.

Dr. Szathmári István

tanszékvezető egyetemi tanár, a zsűri elnöke

Tóth István

zaklatott idők

,■ i

(Ii7.) — Csodát van itt behívó,, de valamit csak kellett mondani, hogy a gyereket visszatartsuk egy ballépéstől... Hej, nagy dolog a szerelem . . .

Megértették. Három nap múlva a behívó is megérkezett.

Piroska egy hétfői hajnalon utazott. Koczog István úgy elbújt az állomás melletti platánok mögé. hogy senki nem vette észre.

Fájó. reménykedő ’ boldogság rerr.egtette. mikor látta, hogy a kislány valakit keres a tekintetével. Izgatott volt. szórakozottan felelgetett az anyjának.

Fütyült a vonat, már mozgott a szerelvény, és Piroska még mindig a kocsi lépcsőjén állt. Önkéntelenül is búcsúintésre emelkedett a keze. amikor Pista kijött a fák mögül.

Micsoda erőt ad egy mozdulat is!

Katona Zoltán, a Május 1. Tsz. ri/.stelepének vezetője elégedetten veregette meg sáros-olajos kezével a szivattyúmotor acélhátát.

— Még egy negyedóra — aztán okádhatod a vizet a telepre.

Fellépett a töltés oldalára, mé- h’eket lélegezve vette szemügyre még egyszer a rizstelep minden zugát. A puha. sötét földtakaró egyenletesen terült rá az. elvetett magvakra. Nem lesz. hiba. egyszintű minden kalicka. Egyformán belep majd minden kockát

a viz. nem képződnek „szigetek", mikor a növény kidugja szálacskáját a föld alól.

Kiabálás, lárma, ingerült káromkodás zavarta meg szemlélődéseben.

— Azt a . . . Hát hogy nem tudtál vigyázni a csőre?!

— Odavan egy kétméteres szakasz . . . Kereshetjük a víz alatt.

— Mi a baj? — szaladt le ijedten Katona a töltésről.

A baj bizony megvan. A szívat.vúcső egy része már stabilan kapaszkodott a motor orrába, a vége — pont amelyik a vízbe vezetne — nincs sehol. Az történt. hogy egész váratlanul megcsúszott a kétméteres súlyos cső. A’ szerelők hiába kapkodtak utána — zsupsz.! beleesett- a három méter mélységű árokba, amely a Berettyó vizét vezeti közelebb a szivattyúhoz.

— Gyorsan — adjatok csak egy hosszú rudat, kössük rá ezt a kampó formájú vasat! — intézkedett egy szemfülesebb munkás.

r.lkészült a szerszám, de nem ét t semmit. Hiába akadt a kampó a víz mélyén rejtőző csőbe, a nehéz vastömeget el se tudta helyéről mozdítani.

— De kár. de kár! Három nap is beletelhet, míg alkalmatos szerszám kerül — sopánkodtak tehetőt lenül.

— Azt pedig nem várhatjuk meg — vélekedett a rizstelepvezető. — A mag a földben már

csak a vizet várja ... Eszik majd a madarak is.

— Hozzanak csak egy hosszú kötelet! — vetette oda a téblá- bolóknak ifjú Koczog István, és máris vetkőzött.

— Megbolondultál, fiam!? — Hisz' úszni se tudsz.

— Görcsöt kapsz, és lent maradsz. Olyan hideg a Víz, mint a vesztés — beszélték volna le megrökönyödve.

— Kötelet, ha mondom! — követelte a szőke legény dacos elszántsággal.

— Most tjtincs idő a .veszélyeken gondolkozni — kötötte meztelen derekára a vastag kötelet Pista, és egyetlen fekete klott- gatyában a vízbe ugrott. Feje felett összecsapott a víz. Néma feszültség közepette, óvatosan eresztették utána a kötelet. Szemük se mozdult, annyira figyeltél. a sárgás, zavaros bugyboré- kokat vető vizet.

— Megrántotta — húzhatjuk!

Először Koczog Pista hátán

csillant meg a napsugár. Feje lurcsán rángatózva hajolt a vascsőre. amit úgy ölelt karjaiba, mint. valami gyereket. Sebesen, ügyesen felsegítették a hídra, vették volna el tőle a csövet, de az szinte hozzánőtt. Addig nem is engedte el. míg egy csomó víz ki nem buggyant a száján. Megvolt vagy két liter. Odalent bizony soká tartott levegő nélkül. Mikor már húzták fölfele. ha akarta, ha nem. nyelni kellett a vízből.

— Nem számít — embereske- dett fáradt mosollyal. — Fontos, hogy áraszthatjuk a rizstelepet.

Egy hél telt el, ifjú Koczogot is hivatták a IV. pártalapszerve- zetbé.

A párttitkárt nagy munkában találta. Fejét félrehajtva akkorákat szippantgatott tüzével a tenyere felé tartott cigarettából, hogy kétoldalt majd belyukadt a képe. Előtte fehér géppapír, amelyen már ott kéklett a tintával írt első mondat: „Alapszervezetünkben a DISZ-tagok létszáma ...”

Sebők elvtárs örült, hogy Pista jöttére félbeszakíthatja a kör- mölést. Hellyel kínálta a fiatalembert. és derűs közvetlenséggel magyarázta.

— Éppen a fiatalokkal foglalkozom — mondta. — A vébé telefonon sürgetett, jelentsem már, hogyan foglalkozik az alapszervezet a DISZ-szel. .. Azt csinálom . . . Csakhát a sablonos kérdésekre várt puszta számok, sematikus mondatok nem adják vissza a jelentésben az igazi, eleven életet. Hogy lehetne ilyen jelentésben szemléltetni például a Csenda Piroska esetét, iskolára küldését ... Te is ott voltál a taggyűlésen, ugye. fiam?

Na de hogy írjam meg a vb- nek. hogy a Piroska továbbképzésében milyen szerepet játszott a szerelem ?... A ti kettőtök kapcsolata ... Piroska mindent elmesélt ...

Téged pedig a következőkért kértelek ide. Először is; gratulálok a rizstelepi tettedhez... Másodszor pedig: Piroska írt az alapszervezetnek, jobban mondva nekem. Megkért, hogy ezt a levelet adjam át neked ... Alig váija a szünidőt.

Pista szeme előtt táncoltak az ismerős betűk. Alig várta, hpgy a címzés után magát az üzenetet is olvashassa. A titkár előtt csak vonakodott felbontani a koper- tát. Alig tudott magához térni a fogadtatás váratlan formájától is.

(Folytatjuk.)

KÉPERNYŐ

A helytartó

Bátor mértéktartásáért tetszett elsősorban. Volt idő. amikor papokról csak rosszat írhattak lapjaink. A klerikális reakció címkéje került szinte minden egyházi emberre. A nagy nemzeti konszolidáció évtizedében a jogos, a történelmileg igazolt bírálat sem nagyon juthatott nyilvánossághoz, mert így vélték fönntartani a megbékélést. Attól tartottak, hogy a kritikai hangot az ötvenes évek felidézésének érez- hetnék egyesek. Belénk idegző- dött a személyi kultusz torzult — rosszul — irányított sajtó- és múvészetpolitikája. Ha véletlenül két tanítót marasztalt el valamelyik újság, akfcor mindenki azon töprengett, hogy mi baja lehet a rendszernek a tanítókkal? Miért jelent meg egymás után két közlemény rossz pedagógusról? Milyen szándék rejtőzik a „hangulatkeltő” cikkek mögött? Éppen szerepének, hatalmának egészségtelen íölpuffasztása miatt szürkült el sajtónk. Patikamérlegen egyensúlyozták a pozitív és negatív megállapításokat a lelki- ismeretes újságírók, ha nem akartak téves következtetéseket, hibás általánosításokat sugallni.

Végre eljutottunk oda, hogy ámbár, de, mindamellett és hasonló magyarázkodás nélkül a magyar televízió főműsoridőben bemutathat egy hősiesen viselkedő antifasiszta papot (Kálló esr peres) és a náci bűnöket gyávaságból, téves helyzetmegítélés, netán tájékozatlanság, élvakult- ság miatt elhallgató pápát.

Nyilvánvaló: egyértelmű állás- foglalása tízezrek életét menthette volna meg. Joggal remélték tőle milliók az igazság kimondását. Hallgatása éppen az egyház meghirdetett elveivel — a „szeresd felebarátodat...” parancsolattal — állította szembe, és váltotta ki a hívők rosszallását. Hochhuth nem a pápai intézményt. s nem a vallást támadta A helytartó című drámájával, hanem egy. nehéz pillanatokban gyöngének bizonyult ember szomorú megtorpanásával, sajnálatos rövidlátásával bizonyította: ilyen tisztségben csak az igazság fenntartás íjélküli szolgálata felel meg a képviselt intézmény távlatos érdekeinek:

A hívők vallásos érzékenysége, és az akkori bonyolult történelmi körülmények miatt ma is kényes téma csak hibátlan, csak pontos, csak árnyalt előadásban érheti el célját.

Esztergályos Károly rendező körültekintő színészválogatással, a játszók gondos eligazításával közös felelősségünkre figyelmeztető tévéjátékot készített a világszerte viharokat kavaró drámából. Azt; hirdeti: minél magasabb polcra jut valaki — esetünkben az egykori, Pacelli bíboros — annál szenvedélyesebben kell támogatnia a humanista elvek, eszmények érvényesítését, annál bátrabban kell tiltakoznia mindenfajta elnyomás, a zsarnokság bármely formája ellen.

Riporter

kerestetik

Szívhez szólóan buzdította vasárnap a HÉT-ben a szép magyar nyelv védelmére, ápolására Banífy György a tévénézőket: Közölte, hogy a Hazafias Népfront „keretén belül” (azaz keretében), klubokat, versenyeket szerveznek a régi értékek megóvására, a kétségbeejtően terjedő dudvák kigyomlálására, a választékos kifejezés igényének növelésére. Szólt a rádió, a televízió megkülönböztetett felelősségéről.

Két órával a lelkesítő, helyeslő riporteri fejbólintásokkal kísért nyilatkozat, az „édes anyanyelvűnk" mozgalom egyik atyját köszöntő, Kodály Zoltán érdemeit összefoglaló fölhívás méltatása után (és előtt) eltűnődhettünk azon, hogy komolyan veszi-e a Szabadság téri intézmény sáját műsorait. Aligha!

Miként kerülhettek volna a Riporter kerestetik döntőjébe már-már beszédhibásán, pongyolán megszólalók? Miként találhatták a legjobbnak a szavakat rosszul tagoló, egész szótagokat elnyelő debreceni kollégát?

A szürke, többnyire jellegtelen riportok, és a korábbi győztes, már hosszabb ideje profi műsorvezetők gyengélkedései, ügyetlenségei egyaránt megkérdőjelezik az effajta vetélkedők létjogosultságát. Félreértés ne essék: az „alanymikrofont" tartom a kisebb félreértésnek. Az ilyen előlegezett bizalom többet árt, mint használ. Elhitetheti az ifjú győztessel: különleges tehetség, mindent tudó riporter, (összehasonlításként: „aranytoliat" csak több • évtizedes kiemelkedő munkássággal érdemelhetnek ki jeles újságírók.) Az 'a gyanúm: az elózsürizésnél szűrik ki azokat az egyéniségeket, akik másként viselkednek mikrofonnal a kezükben. akik másként „televízióznának”, mint a mostaniak. A ma — gyakran túlhaladott — igényeihez keresik kimondva-ki- mondatlanul a megfelelő embereket, és nem a holnap, a holnapután követelményeihez!

Heltai Nándor

HALASI BIBLIOGRÁFIA

írások a népesedésről

Természetes velejárója az újságírói hivatásnak, hogy mindazok, akik művelik, szeretnék felerősíteni a nyomtatott szó hatását. Ezért a szerkesztőségek képviselői időnként személyesen is találkoznak egv- egy település olvasóival. Ilyen célból járt a Magyar Mezőgazdasag gárdája Vasküton. a Szabad Föld Kecelre látogatott, a Kistenyésztök Lapja ankétot tart pénteken délelőtt 10 órakor a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál a lapindítás 25. évfordulója alkalmából.

Szerkesztőségünk is folytatja az újságíró—olvasó találkozókat. Ezek egyik maradandó nyomaként oldalösszeállításokat adunk közre a településekről. Legközelebb Kunszentmiklós fog ilyen előzmények után bemutatkozni. Az eszmecserék olykor más ötleteket is hozzásegítenek a megvalósuláshoz.

Újra téma például a népesedéspolitika. Az általános iskolákban folytatódó demográfiai hullám. a visszaeső születésszámok, elnéptelenedő falvak, és fogyásnak indult tájegységek teszik azzá. S azok a megalapozott előrejelzések. amelyek mélypontot helyeznek kilátásba az ezredfordulóra.

Or szágos és megyei vezető politikát testületek foglalkoznak a népesedés kérdéseivel. Ez is mutatja. hogy nem szabad belenvu- godni az állítólag megváltoztathatatlan helyzetekbe. Lehetsé-' gesek olyan intézkedések, amelyektől kedvező változásokat várunk.

Talán csak a legfiatalabb olvasók gondolhatják, hogy először csaptak össze érvek és ellenérvek ilyen ügyben. Az előzményeket is földerítette és közreadta Kiskunhalason a városi-járási könyvtár legfrissebb biblioqrá- fiája. Figyelemmel kísérték az Élet és Irodalomban, illetve más folyóiratokban megjelent népesedéspolitikai íi ásókat 1963—64. 1972—73 és az 1981—82-es. években. Nem hiányoznak a felsorolásból azok a könyvek sem. amelyek a vita során eddig napvilágot láttak. Az eligazodást névmutató könnyíti meg.

' összesen százhúsz művet nevez meg az anyag összeállítója. Fekete Dezső. Az első Acsádi György—Kiinger András elemzése. A családtervezési és születésszabályozási vizsgálatok eredményeiről a Statisztikai Szemle 1963-as évfolyamában a továbbiakban is fel-íeltűnnek azok a nevek, amelyekkel a most záruló eszmecserében is találkozhattunk: Czeizel Endre, Fekete Gyula, Molnár Zoltán, Varga Domokos és mások. Meg azoké is. akik már nem lehettek jelen, mint például Veres Péter. Csaknem két évtizeddel ezelőtt és azóta kifejtette véleményét, Nagy (Zám) Tibor és Zoltán Zoltán az ÉS-ben, Pa:sgay Imre a Népszabadságban, Hatvani Dániel a Forrásban. Valamennyien Bács-Kiskunhoz kötődnek életük és müveik egy részével. Szűkebb hazánkból újabban Duda Ferenc, Hatvani Dániel és dr. Romány Pál kapcsolódott a polémiába — keresve a megoldásokat:

Ez is kiderül abból a füzetből, amelynek a megjelenésére az adott alkalmat, hogy nyilvános vitaestet rendezett a kiskunhalasi könyvtár népesédéspolitikai kérdésekről a Kőolaj- és Földgáz Bányászati Vállalat szanki üzentének szervezésében. A nézetek közvetlen kifejtésére- épp az Élet és Irodalom szerkesztőinek, munkától sainak részvétele adott módot. A bibliográfia kellemes meglepetésül szolgált. És hasznos se- gédforrás marad.

H. F