Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-28 / 50. szám

1982. február 28. • PETŐFI NÉPÉ • 3 AZ ANYAG NEM VÉSZ EL — DE MIVÉ ALAKUL? Megbecsülni, amit a föld terem Nemzeti vagyonunk meghatározó jelentő­ségű összetevője a mezőgazdaságilag haszno­sítható földterület, amely nem növekszik — nagyobbításának ésszerűbb vele való gaz­dálkodás esetén is korlátái lennének —, sőt napjainkban fokozatos csökkenésének megál­lítása a feladat. Ugyanakkor a népgazda­ságnak egyre több gabonára, állati termékre, zöldségre és gyümölcsre van szüksége a ha­zai ellátás színvonalának emeléséhez és a gazdaságos kivitel bővítéséhez. Amit a föld terem, jobban meg kell becsülni, mint eddig bármikor. Tehát nem mindegy az sem, hogy a mezőgazdaság produktumait mekkora mennyiségi és minőségi veszteséggel dolgoz­za fel az élelmiszeripar. A hazai hűtőipar nem nagy múltra tekint vissza, de szerepe egyre jelentősebb a lakosság élel­mezésében és az exportban. Tech­nológiája kíméletes, a feldolgo­zott nyersanyag beltartalmi érté­két szinte teljes mértékben meg­őrzi. Ezért népszsrűsödnek ná­lunk is a mirelit-készítmények, s az egy főre eső fogyasztás tekin­tetében megelőzték már többek közt Franciaországot is. Érdemes odafigyelni Félig-kész .képet mutat a Hűtő­ipari Vállalat bajai gyára, ame­lyet most fejlesztenek. Az építke­zés alig engedi észrevenni, hogy a termelőmunka sem állt meg. Az egyik ideiglenesen berende­zett teremben őszibarackok gu­rulnak a feldolgozópályán. — Érdekelt ön abban, hogy óvja a nyersanyag minőségét és takarékosan bánjon vele? — lé­pek ,a szalag mellé az egyik asz- szonyhoz. — Tessék odanézni a falra — mutat a hátam mögé. — Azon a papíron prémiumkiírás olvasható. Látható belőle, hogy érdemes oda­figyelni a munkára. Akivel szót váltok: Heckenber- ger Jánosné, a Zrínyi Ilona szo­cialista brigád vezetője. A kiírás tartalma világos. Takarékosság­gal a napi teljesítménybérük 5, 8 vagy 10 százalékát kereshetik meg pluszban az itteni munká­sok, ha az anyagnormához viszo­nyítva megtakarítanak 1—2, 2—4 vagy ennél több százalékot az őszibarackból. — Százharminckét kiló nyers­anyagból kell száz kilogramm készterméket kihoznunk, ez a norma — magyarázza a brigád­vezető. — Arra törekszünk, hogy kevesebből -kijöjjön a száz darab egykilós csomag. — Miből tudják meg, hogy például ma takarékosak voltak, vagy éppen pazarlók? — Minden nap kiszámolhatjuk, ez nem nehéz. Tegnap 340 kilo­gramm barackot spóroltunk meg. Ezért körülbelül 470 forint pré­mium jár a brigádnak. Általában úgy alakul, hogy tíz nap alatt 11 napi bért tudunk a takarékos­sággal megkeresni. — Hogy tud itt az ember ügyes lenni? — A fagyasztott barackot gépi dörzsöléssel hámozzuk. Aki ezt csinálja, annak arra kell vigyáz­ni, hogy csak a héja jöjjön le a gyümölcsnek. A felezésnél meg, látja a kezemben a kést, úgy kell vágni, hogy minél kevesebb hús maradjon a magon. Abban is ér­dekeltek vagyunk, hogy minél több első osztályú csomagolt áru legyen a barackból, és minél ke­vesebbet kelljen krémanyagként felhasználni. — A brigád tegnapi megtaka­rításából 6000—6100 forint érté­kű többletárut lehetett előállíta­ni — számolja ki a gyártásvezető, Bakó Lajos. — Ki határozza meg. hogy egy­ségnyi termékhez mennyi nyers­anyag használható föl? — kér­dem tőle. — A vállalati központ szabja meg az egyes gyárak évekre visz- szamenő tapasztalatait, és az al­kalmazott technológiát figyelem­be véve. Az anyagnormák egy- egy cikk esetében országosan egy­formák. Ez feltétele annak, hogy azonos minőségű mirelitárut tud­junk készíteni Miskolcon, Győr­ben és Baján, ami szigorú előírás. Ahol az emberen múlik A gondosabb munkavégzésre való ösztönzésnek -ezt a formáját résebben alkalmazzák már a hűtőipari vállalat bajai gyárában. — Külső tényezőktől, a kapott nyersanyag minőségétől, érettsé­gétől is függ, hogy milyen taka­rékossági eredményeket érhetünk el az adott esztendőben — mond­ja a gyártásvezető. — Ezeket mi nem befolyásolhatjuk, viszont a belsőket igen. Ezt az ösztönzési formát ott alkalmazzuk, ahol az anyagkihozatal döntően' az em­berektől függ. Az idén új feldol­gozóvonalakat építünk ki. Már a műveleti utasításokat úgy fogal­mazzuk meg. hogy tartalmazzák majd a takarékosságra való ösz­tönzést. a prémiumfeltételeket is. Azokat a dolgozókat szintén közvetlenül érdekeltté tették a jobb gazdálkodásban, akik csak segéd an vasokkal bánnak, illetve azok felhasználásával füge össze a feladatuk. A műszerésznek pél­dául az áll érdekében, hoev ke­vesebb fólia foevjon. ami állan­dóan iól működő csomagológép­pel érhető csak el. A művezetőnek sem mindegy — A jövedelmem 10—15 száza­lékát teszi ki a mozgóbér — hal­lom Jurik István művezetőtől. — Hogy ezt megkapjam, azért ten­ni kell valamit. A prémiumfel­tételeim között van az is, hogy az anyagnormát nem léphetjük túl. Ezért oda kell figyelnem rá, mi történik a nyersanyaggal. Ha szükséges, szólok az asszonyok­nak: így vagy úgy csinálják, mert sokallom a hulladékot. Egyébként a készleteket és az anyagkihoza­talt naponta ellenőrizzük. Szezonban különösen nagy fe­lelősség terheli a műszakvezető­ket. Olyankor szállítmányonként elkülönítve tárolják a beérkező nyersanyagot, s az érettség mér­tékétől függően ütemezik a fel­dolgozást. Egy jó, vagy egy hely­telen döntés a besorolásnál mil­lióikat jelent a gyárnak plusz­ban, vagy mínuszban. Egyébként ilyenkor a gyors, veszteségmen­tes feldolgozás érdekében a fizi­kai dolgozóknak külön prémiu­mot is kitűznek. — Az én javadalmazásom kö­rülbelül ugyanolyan arányban- függ a köitségek alakulásától, mint a művezetőké — tájékoztat Bakó Lajos gyártásvezető. — A prémiumfeltételeim közt első he­lyen a terv mennyiségi és minő­ségi teljesítése áll, különös tekin­tettel a tőkés exportra. Hasznosítani mindent A gyár igazgatójától. Vásárhe­lyi Györgytől megtudom, hogy évente 1200—1300 vagon mező- gazdasági terményből készítenek mirelitárut. A beruházás után kétszer akkora lesz a kapacitás. A közvetlen költségnek mintegy 80 százaléka a nyersanyagé, ami­ből kitűnik, hogy milyen komoly érdekeik fűződnek a takarékos feldolgozáshoz. Korábbi eszten­dőkben általában 2—3—4 millió forint hasznuk volt ezeknek a tö­rekvéseknek. s még további tar­talékok vannak ezen a téren. Saj­nos, az ez irányú anyagi ösztön­zésnek határt szabnak a bérgaz­dálkodási előírások. — Az anyaggazdálkodásunk nagymértékben függ a mezőgaz­dasági partnerektől, akikkel a fajtakiválasztástól a betakarításig szorosan együttműködünk — hív­ja föl figyelmem egy összefüggés­re az igazgató. — Az a közös cé­lunk, hogy semmi se menjen ve- szeíjdőbe abból, amit a föld meg­terem. Így az egyik téesz éven­te kétezer mázsa takarmányt ké­szít a gyorsfagyasztott kukorica gyártásakor keletkező hulladék­ból. Az .idén kísérletképpen ab­ban állapodtunk meg partnerünk­kel, hogy hozzánk be sem szál­lítja csak a letisztított, méretre vágott csöveket. Ezáltal a fuvar- költségek is csökkennek. A ha­lászati termelőszövetkezet a zöld­borsó hulladékát viszi el tőlünk. Halhús lesz belőle. Korábban a meggymagot aktívszéngyártáshoz adtuk el, de ez az üzlet egyelőre szünetel. Sajnos, vannak olyan partnereink is, mint a Herbária. Elfogadná teának a meggyszárat, de csalk úgy, ha a levél nem ke­veredne közé. Mi ingyen adjuk ezt a hulladékot, de a válogatás már meghaladja az erőnket. Az idén először szeletelt mirelital­mát szállítunk nyugati exportra. Keressük, aki a keletkező 40—50 vagon héjat és csumát hasznosí- , tani tudná pektingyártásnál, vagy akár szeszt főzne belőle. A. Tóth Sándor Egészségügyi dolgozók ifjúsági parlamentje Szombaton délelőtt Kecskemé­ten, a Tudomány és Technika Há­zának kongresszusi termében tar­tották meg a Bács-Kiskun megyei egészségügyi dolgozók ifjúsági küldötteinek parlamentjét. A ta­nácskozáson részt vett Kelle György, a megyei pártbizottság munkatársa és dr. Major Imre, a megyei tanács elnökhelyettese is. Dr. Gubacsi László megyei fő­orvos az írásos tájékoztatót szó­ban kiegészítve összegezte a, ti­zenöt munkahelyi parlamenten elhangzott hozzászólások, kérdések lényegét, amelyek az egészség­ügyben dolgozók minden csoport­ját érintő, igen gazdag témavá- lasztékot adták. A fiatalok szak­maszeretetét, felelősségtudatát bi­zonyítja, hogy a legtöbb hozzá­szólót a képzés és továbbképzés lehetőségei foglalkoztatták, vala­mint az ötnapos munkahétre va­ló átállással kapcsolatos munka- szervezési gondok. Az egészségügyi dolgozók 48 százaléka 35 éven aluli fiatal, döntő többségük szakmailag kifo­gástalanul végzi munkáját. A szo­cialista munkamozgalom meghir­detése után az egészségügyi in­tézményekben 123 munkacsoport alakult, sok fiatal részvételével. Társadalmi munkájukkal a kü­lönféle lakossági szűrővizsgálatok megszervezéséhez, lebonyolításá­hoz teremtettek lehetőséget. Az újítómozgalomban való eredmé­nyes részvételükről az tanúsko­dik. hogy az elfogadott javasla­toknak több mint felét fiatalok nyújtották be. Ellátták a megyé­ben működő ifjúsági táborok egészségügyi feladatait is. Élet- és munkakörülményeik alakulását rendszeresen figyelem­mel kísérik. A pályakezdés kö­rülményeit. a szakképzés lehető­ségeit. anyagi és szociális helyze­tüket 1980-ban felmérték, s a lehetőségek szerint gondjaik eny­hítésére történtek az intézkedé­sek. A szakmai elvárások, melyek­nek a hozzászólók hangot adtak a munkahelyi parlamenti viták­ban. természetszerűleg megelö"- zik a gazdasági lehetőségeket. Az egészségügyi ellátás, a gyógyító és megelőző munka feltételeinek további korszerűsítése, az integ­ráció szervezeti formáinak szak­mai kiteljesítése azonban köze­lebb hozhatja egymáshoz a lehe­tőségeket és a kívánalmakat. A beszámolót követő vitában dr. Kecskés István kiskunhalasi alorvos az ötnapos munkahét be­vezetésével kapcsolatos hátrányo­kat elemezte a betegek, a mun­kahely és az egészségügyi dolgo­zók szemszögéből nézve. Elmon­dotta, hogy a megnövekedett na­pi munka nemcsak megterhelő, de kevesebb idő jut a családra, gondokat okoz a kisgyermekek óvodai-bölcsődei elhelyezésében is. Megértéssel szólt azokról a betegekről, akik nem munkaidő­ben akarnak orvoshoz menni, ha­nem szabadnapon. Az új munka- módszerrel a feladatok megnöve­kedtek, fokozódtak a feszültségek, amelyek nem segítik elő a beteg- ellátás színvonalának emelését. Javasolta a két hétre tervezett munkaciklus kialakítását 84 mun­kaórában. Petrovácz Antalné, a garai egészségügyi otthon gondozónője az intézmény bővítésével jelent­kező létszámgondokról szólt. Űj- vári Sándor, a kiskunhalasi kór­ház pénzügyi osztályvezetője a gyógyító munka gazdasági felté­teleinek megteremtésében mutat­kozó nehézségeiről beszélt, pél­daként említve a ragtapasz árá­nak indokolatlan emelkedését, holott a régi és az új között mind­össze színbeli eltérés mutatkozik. A parlament tanácskozása az elhangzott kérdésekre adott vála­szokkal, az intézkedési terv elfo­gadásával és az országos parla­mentre delegáltak megválasztásá­val fejeződött be. Hol és hogyan ebédelnek a gyerekek? (Folytatás az 1. oldalról.) mezést ellátó két említett válla­lat fele-fele arányban, még mint­egy hatszáz tanuló fogadására vállalkozik. Várják a jelentkezé­seket. Nem részletezzük, hogy a kü­lönböző étkezési formák napi költségeihez mennyivel járul hoz­zá a tanács. Talán elég, ha meg­jegyezzük, hogy az óvodásokéhoz és az általános iskolásokéhoz — a dologi kiadásokkal együtt — évenként 26 millió forinttal. BAJÁN jelenleg 1644 óvodást és 1720 általános iskolás tanulót étkeztetnek. A városi tanácsnak hatszáz adagos óvodai konyhája, a kollégiumoknak pedig saját konyhájuk van. A város gyermek- étkeztetésébe besegítenek a vál­lalatok. üzemek is, így például a Kismotor- és Gépgyár. Még ez évben megkezdik egy új. három­ezer adagos konyha építését, melynek átadására 1983-ban kerül majd sor. KISKUNHALASON két iskolai napközi otthonos, és két óvodai konyhát tart fenn a tanács. Az általános iskolások 60 százaléka étkezik. Százhét igényt kellett el­utasítani e tanévben. A 618-as számú Ipari Szakmuhkáskéoző Intézet diákjait a Dunavidéki Vendéglátó Vállalat látja el. a Mezőgazdasági Szakközépiskolá­nak- és a Szilády Áron Gimná­ziumnak pedig saját konyhája van. A Szűts József Általános Is­kola napközis konyhája más al­sófokú intézményeket is ellát étel­lel. KISKUNFÉLEGYHÁZÁN, négy konyhája van a Dunavidéki Ven­déglátó Vállalatnak, s napi 6000 •adaggal járul hozzá a gyermek- és diákétkeztetéshez. A Lenin Temelőszövetkezet szakácsainak főztiéből skap 135 tanyai kollégis­ta. A tsz egyébként az étel szállí­tását is segíti. Több mint két éve felújították az általános iskolák központi konvháiát. ahol további 3000 adag főtt ételt készítenek nanonta. KISKÖRÖSÖN talán a legna­gyobb a gyermek- és diákétkezte­tés gondja. A Petőfi Sándor Gim­názium és Kertészeti Szakközép- iskola ezer adagos konyháján 1850 személyre főznek. Az étte­remben 650-en étkeznek összesen. A kollégistákon kívül ide járnak a menzások, a kisegítő iskolások, a szakmunkásképző intézet tanu­lói. Ezerkétszáz adagot elszállita* nak a város óvodáiba, általános iskoláiba! ahol kulturáltabb kö­rülmények között étkezhetnek a gyerekek. A középiskolai konyhát — amely a Dunavidéki Vendég­látó Váilaláté — bővítteti a váro­si tanács. A munkához áprilisban kezdenek hozzá. Az üzemeltető vállalat berendezésekkel járul hoz­zá1 a korszerűsítéshez. További gond. hogy az átalakítás idején hol lássák el a diákokat. A megye községeiben általában sokkal jobb a helyzet. A legtöbb településen ax helyi tanács által üzemeltetett egy konyhában főz­nek a gyerekeknek, s az igénye­ket teljesen — vagy csaknem tel­jesen — ki tudják elégíteni. Két általánosítható példát említünk erre: Vaskúton az általános iskola napközi otthonos konyhája ellát­ja a két óvodát és az öregek nap­közi otthonát is. Naponta 200— # Várakozó gyerekek a kiskunhalasi Szüts József Általános Iskola étkezdéje előtt. d Vaskúti napközisek. • Jobbra: korszerű konyhában fő az étel a kiskunfélegyházi diákoknak. • A kiskunhalasi iskolából viszik az ételt a Harangos-telcp Átlós úti óvodájába is. * Bővítik a kiskőrösi középiskolai konyhát. 220 személyre főz'nek. Itt nincs kielégítetlen igény. Elmondták; arra is törekednek, hogy az élet­kori igényeknek megfelelően táp­lálkozzanak a gyerekek. Az óvo­dások étrendjét például az óvó­nők állítják össze, az iskolások­nak pedig közkívánatra is készí­tenek ételeket. A fajszi iskolai konyha ugyancsak ellátja az óvodát és az öregek napközijét is. Itt az a furcsa helyzet állt elő, hogy megszaporodtak az is­kolai tanulócsoportok, s két éve az ebédlőben is tanítanak, emiatt percezniük kell a gyerekeknek. Ez az állapot azonban a jövő tan­év elején megszűnik, mert két tanulócsoporttal — egy nyolca­dikossal s egy elsőssel — csökken a létszám. Méhesi Éva—Rapi Miklós • Kecskeméten, az Arany-homokban ilyen szép környezetben ebédelnek a diákok. 41' Viszik az ebédet a fajszi óvodásoknak.

Next

/
Thumbnails
Contents