Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-25 / 47. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1982. február 25. A VEZETÉS IS TUDOMÁNY Jobb gazdálkodás — beruházás nélkül A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szervező Vállalat 1982. január 1-vel alakult. Az Agrárgazdasági Kutató Inté­zet szervezési szolgálatából vált le. Főként az indokolta a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium intézkedésé^ hogy az üzemek részéről egyre nagyobb igény jelentkezett az üzem- és munkaszervezés korszerűsítésére. Ez ugyanis olyan tartalék, amely egy-egy nagyobb gazdaság esetében szinte milliókat jelenthet. ,A szervező vállalatnak négy ki­rendeltsége van az országban, az egyik Kecskeméten, amely három megye — Bács-Kiskun, Békés és Csongrád — mezőgazdasági nagy­üzemeinek-nyújt szolgáltatásokat. Nagy Bála kirendeltságvezető- vel munkájukról, terveikről be­szélgetünk. — Kirendeltségünknél két köz­gazdász, egy gépészmérnök és egy mezőgazdász dolgozik. Ebből következik, hogy szükségünk van külső szervezőre szolgáltatásaink teljesítéséhez. Ez utóbbiak egyéb­ként két csoportba oszthatók. Az egyik a három—öt évre szóló meg­állapodások köre. 27 állami gaz­dasággal és mezőgazdasági ter­melőszövetkezettel kötöttünk szer­ződést a kölcsönös érdekeltség alapján. A gazdaságok kétharma­da Bács-Kiskun megyében van. Az üzem- ás munkaszervezés minden részletét kidolgozzuk partnerüzemeinknél. Az anyagi ellenszolgáltatást csak akkor kap­juk kézhez, ha jól ellátjuk fel­adatainkat. Másik szolgáltatási forma: az egyegy alkalomra szó­ló megbízatás. — Hallhatnánk egy-két példát a több évre szóló szolgáltatásra? — A bajotaszállási Kossuth Ter­melőszövetkezetben külső szakem­ber segítségével javaslatot ad­tunk a rétek és legelők termé­sének fokozására, a juhászat fejlesztésére és a melléktermé­kek hasznosítására. Két szerve­zőnk csaknem egy héten át részt vett a termelőszövetkezet kö­zéptávú tervének elkészítésében, majd segítettünk a fejlesztési el­képzelések összeállításában. A közös gazdaság ipari tevékeny­ség kialakítását tervezi. Segítsé­get nyújtunk a gyártmány kivá­lasztásában, a technológia meg­szerzésében. az üzemelés meg­szervezésében, sőt a partner ke­resésében is. A lajosmizsei Kossuth Terme­lőszövetkezetben elkészítettük az erőgépek kihasználásának és a folyékony üzemanyag felhaszná­lásának éves értékelését, feltár­tuk a megtakarítási lehetősége­ket. A miskei Március 15. Terme­lőszövetkezet kérésére felülvizs­gáltuk a bérszabályzatot, új, ösz­tönzőbb módszereket dolgoztunk ki, ezzel is elősegítve a termelé­kenységet. — Tudomásunk szerint az idén újabb állami gazdaságokkal és termelőszövetkezetekkel kö­töttek megállapodást. Ezek szin­tén hosszabb távra szóló szerző­dések. — Valóban. Bács-Kiskun me­gyéből két állami gazdasággal és nyolc mezőgazdasági terme­lőszövetkezettel teremtettünk kapcsolatot, különösen nagy az érdeklődés az önelszámoló egy­ségek anyagi érdekeltségének be­vezetése iránt. Az elmúlt évhez hasonlóan az idén is több bemutatót, tapaszta­latcserét tartunk. Az egyiknek a szarvasmarha-tenyésztés lesz a témája, de hasonlót rendezünk a juhtenyésztéssel. valamint a zöldségtermesztéssel foglalkozó gazdaságok számára is. — Az egyszeri alkalomra tör­ténő megbízásokról sok jót hal­lottunk. Egy-egy esetben jelentős megtakarításokat értek el a me­zőgazdasági nagyüzemek a felül­vizsgált ágazat ésszerűbb fej­lesztésének köszönhetően. — A fülöpszállási Kossuth Termelőszövetkezettel kötöttük az első szerződést, a vezetők ké­résére felülvizsgáltuk a veze­tést és az üzemszervezést, javas­latot adtunk a korszerűsítésre. A szövetkezet hallgatott a taná­csainkra. Jelentősen megjavult a gazdálkodás. A Helvéciái és a Kecskemét— szikrai Állami Gazdaságban köz­pontunk munkaszervezési osztá­lyának segítségével műszeres mérésekkel egybekötött munka- szervezési javaslatot dolgoztunk ki. Valamennyi gépsor melletti, vagy azzal összefüggő munka- mozzanatot „lefilmezve'’, olyan javaslatokat adtunk. amelyek végrehajtása — minden különö­sebb beruházás nélkül — az ed­digi 50—55 százalékos gápki- használást 75—80 százalékra nö­velték. Ezek után megnőtt a bizalom irántunk mind a két gazdaságban és három—három évre szóló szer­ződést kötöttek egyéb feladatok megoldására. □ □ □ Ügy tűnik, hogy a Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Szervező Vállalatra szükség van, sőt. egy­re több feladatot kapnak az in­tézmény szakemberei. A munka- és üzemszervezés gyorsan fejlődő tudomány. Gyakorlati alkalma­zásával növelni lehet a termelé­kenységet. takarékosabbá válik a gazdálkodás, javul a minőség. Tegyük hozzá, hogy mindehhez nem szükséges beruházás, ami nem közömbös a jelenlegi gaz­dasági helyzetben, K. S. Háztáji juhászat Erdélyi Jenő, a harkakötönyi termelőszövetkezet nyugdíjas tagja, igen hasznosan tölti szabad idejét. Juhot nevel a háztáji gazdaságában. A község ha­tárában található olyan gyepterület, ahol ötvenöt birkájának, és szaporulatainak egész éven át ele- séget talál. Ha kiszárad a legelő, az Egyesülés Tsz-től, amely a Kiskunság egyik számottevő juh­tartó, báránynevelő gazdasága, a szövetkezeti nyugdíjas takarmányt is tud szerezni. Erdélyi Je­nő ugyanis a háztáji juhok tenyésztésbe nem fo­gott bárányait az Egyesülés Tsz közvetítésével ér­tékesíti. A kisüzemi juhászat bevétele pedig jól kiegészíti a nyugdíját. (Tóth Sándor felvétele) Erős oldaluk a cselekvés A FÓRUM NYOMÁN Együtt olcsóbb A Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsége újra és újra meghirdeti energia­takarékossági pályázatait. A szö­vetség 'folyóiratának cikkírója most arra keresi a választ, hogy mi lett „A MTESZ az energia­takarékosságért" címmel meg­hirdetett pályázaton díjazott öt­letek sorsa. Az írás, amelynek alapján az egyik hasznos kezde­ményezésről röviden beszámo­lunk. a Fórum című folyóirat februári számában jelent meg. íme a példa: Adva van két, egymás tő- szomszédságában dolgozó gyár. Mindkettőnek szüksége van gőz­re. amit az e célra működtetett kazánokkal természetesen maga állít elő. De mi történik akkor, ha a gőzfejlesztő berendezések egyike vagy másika elromlik? Az üzem kénytelen részleges gózkorlátozást bevezetni. Ám ha csővezeték köti össze a két gyá­rat. s azok amolyan „sír-nevet" alapon egymást segítik ki gőz­zel — nincs szükség semmiféle drasztikus intézkedésre. A példa konkrét. A Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyárról és a Kemikál Építőipari Vállalat — hasonló gondokkal küszködő — szomszédos telepéről van szó. Az. ötletet tett követte. Az együttműködést részletesen ki­dolgozták. Az elkészített terv szerint a Kemikál éjszakai gőz­igényét egész évben a Gyapjú- fonó elégítené ki, s a Kemikál a hétvégeken adná vissza a ka­pott gőzmennyiséjget. A kapaci­tást így mindkét helyen jól ki­használnák, és minden olyan esetben, amikor üzemzavar vagy más gond miatt bajba jut az egyik gyár, a másik azonnal a segítségére siet. Mi lett az elgondolásból? A csőszakasz egy részét elkészítet­te egy szövetkezet, de ezt kö­vetően elállt a vállalkozástól. Ily módon a folytatás a gyárak csőszerelőire és kőműveseire maradt. Ennek ellenére várha­tóan még ebben a fűtési sze­zonban üzembe helyezik a ve­zetéket. „Nem kár a gőzért” — ezt a címet adta írásának a szerző. Ügy gondoljuk, nem kár azon gondolkodni sem, hogy kör­nyezetünkben hol adott két vagy több üzem együttműködésének '— természetesen nem csupán a gózenergia közös hasznosítására — a lehetősége. S. B. „Nekünk ilyen volt, nektek meg ilyen ma”. Nehogy azt higy- gyük, hogy a bezzeg az én időm­ben! csökönyös íelhánytorgatása lappang ezekben a szavakban, melyeket egy mai fiatal hall La­kiteleken egy volt KISZ-estől, amikor a múltat és a jelent egy­bevetik. Mégis, milyen volt?... „Ifjúsági munkacsapatot alakítunk!” Alighanem dagályos kifejezés­nek vennék az egykori lakiteleki KISZ-alapítók, ha azt írnánk ró­luk: ők voltak a honfoglalók, az első fecskék, az 1960-tól Szikra néven ismert termelőszövetke­zetben. Dehogyis! Megvolt a so­ra annak, hogy küzdelmek árán észrevétessék magukat. Kevesen voltak, kilencen, akik mint ifjú -kommunisták kezdtek el dolgoz­ni a közös gazdaságban. A mai napig is emlékeznek rá. milyen ferde szemmel nézték őket 1961- ben, amikor Bodor Mária KISZ- titkárral az élen, bejelentették: „Jövőre ifjúsági munkacsapatot alakítunk!” — No, hiszen! Hogy többet lóg­hassanak ... Elhatározásukat így fogadták az értetlenek. A fiatalok nem hagyták magu­kat az ajtó mögé állítani később sem. A szó szoros értelmében „bedolgozták” magukat a terme­lőszövetkezetbe, és helyiséget kértek, hogy megtarthassák ösz- szejöveteleiket. — Rendben! Kössünk szerző­dést! — állt rá az akkori elnök. — De van egy feltételem. A KISZ-szervezet vállaljon műve­lésre évenként 20 hold kukoricát. 15 hold zöldséget és 30 hold sző­lőt! Akkor lesz helyiség, lesz jö­vedelem is. Valamit valamiért. A bálból a paradicsomföldre A vezetőség hamarosan tapasz­talhatta, hogy Bodor Máriáék nem a levegőbe beszélnek. Tart­ják az alkut. Tisztességgel dol­goznak. Sőt! Egy KISZ-es bálról — nyár volt — reggel egyenesen a paradicsomföldre mentek szü­retelni. Az érés az idő tájt terem­tett ilyen muszáj-helyzeteket. 1963-ban már hetven fiatal tagja volt a Szikrának! Közülük negyvenhat KISZ-es. Az erősödő termelőszövetkeze­tet gyakran látogatták az újság­írók. A fiatalok munkasikereire felfigyelt az egész ország. „Én a permetezőállvány tetejéről szok­tam nézni, hogy merre vannak az embereim" — olvasom az egyik lapban —. s bizonyságul ott a fotó: rajta (vagyis az áll­ványon) Bodor Mária zöldség- termesztő agronómus, KISZ-tit- kár. „Marika . fáradhatatlan a munkában. Naphosszat járja kis robogójával a határt” — tudósí­tott az Ifjú Kommunista 1967 júniusában. A kitüntetéseknek, az elismerő okleveleknek se szeri, se száma. Káderképző tsz 1982. Hol vannak, mit csinál­nak ma azok, akik — mint ol­vashattuk — nem hagyták ma­gukat az ajtó mögé állítani? Tarné Bodor Mária agrármér­nök, aki 1971-ig látta el a KISZ- titkári tisztséget, ma a 3026 hek­táros közös gazdaság pártszerve­zetének' a titkára. Elvégezte a Politikai Főiskolát. A szövetke­zet hetvenkét kommunistájával együtt teszi a termelés mellett a másik legfontosabbat: az embe­rek tudatának a formálását, fej­lesztését. Beke Mária (ma Borbély Lász- lóné) bérszámfejtő. Halutkai Ju­lianna (azaz Kecskés Lászlóné) a gumiüzemben sorjázó. Harasz­ti János traktort vezet, Tar Mi­hály autószerelő, Begidsán Len­ke (1957 óta KISZ-tag) Szabó Andrásné néven a szövetkezet megbecsült dolgozója — s a töb­biek is, negyven, vagy negyven- valahány. évesen erejük teljében dolgoznak valahol. Mint Tarné ' mondja: — Mi amolyan káderképző tsz is voltunk. Nem tudatosan. így alakult. A régiek közül néhány'an másutt elnökök, elnökhelyettesek, főkönyvelők, egyszóval felelős beosztásúak. Építkezni szeretnének Milyenek, hogyan illeszkédnek be a Szikrába a mai huszonéve­sek? Nagyszájúak. Igen, ilyet is le­het hallani, bár ez a nagyszájú- ság — vagy inkább többet aka­rás — más, mint amilyen 1966- ban volt. Akkor azért kaptak hajba, mert a szövetkezet mér­leghiányos volt. Most már, Kalló László szakipari ágazatvezető szerint, „normális állapotok van­nak”. Normális — azaz sokat ja­vultak az életviszonyok. Ma a termelőszövetkezet portát ad mindegyik építkező fiatal tagjá­nak. Ez mintegy 70 ezer forint megtakarítás egy-egy ifjú család­alapítónak! Az is pénztárcakímé­lő, hogy az építőanyag helyszínre fuvarozását a Szikra kedvezmé­nyesen vállalja. A lakásépítés pénzbeni támogatása sem kis do­log. Ha azt számítjuk, hogy a fiatal családosok a tsz-től még lakbérkiegészítést is kapnak, kez­dő traktorosoknál az 5090, s a műszaki ágazatban dolgozó 20— 30 éveseknél az 5320 forint havi átlagkereset (természetesen nem 8 órára!) jó közepes jövedelem; a Szikra Tsz tagjai és vezetői ma már nem kapnak hajba úgy, mint 1966-ban. Miért nagyszájúak esetenként mégis a fiatalok? Azért, mert mindent egyszérre szeretnének: lakást, autót, bútort stb., hiszen a szülői háznál, míg felcsepered­tek, szinte minden jóban részük volt. Úgy szeretnének építkezni ^ s ez nem baj! — mint Erki Ferencné, Kiss Istvánná, Törö- csikné Szűcs Erzsébet, Gödény Ferenc és Szentirmai Tamás tag­társaik. Csakhogy a sok pénz nem terem. Dolgozni kell érte... Formálódó, nyíltszívű fiatalok Nagyszájúak? Meglehet. Megmondják a mun­kahelyi vezetőknek, ha valami nem tetszik. Néha ok nélkül pön- työgnek (Lakiteleken így mond­ták) — máskor viszont okkal berzenkednek, ha úgy érzik, le­kezelik őket. Előfordul az is. hogy olykor közömbösek a saját dol­gaik iránt, jóllehet az elnök 'és a párttitkár arra buzdítja őket: vessék fel, mondják el a problé­máikat a tsz üzemi fórumain! Ezek a formálódó, nyílt szívű, mindenképpen jóindulatú fiata­lok — a tapasztaltabb Sütő Lász­ló 30 éves energetikus, a 22 éves Gulyás József, Akócsi János, a megbízott KISZ-titkár: Mata Má­ria és társai — azok. akik mél­tók lehetnek elődeikhez, közös­ségük egykori alapítóihoz. Igaz. manapság nem a bálból mennek paradicsomot szedni. Manapság a 21—22 éves trakto­rosok milliós értékű gépekkel in­dulnak a határba szántani, vet­ni, s aratni. És sokkal nehezeb­ben gyűrkőznek neki a brigád­napló írásának, mint amilyen szívesen és gyorsan készek egy- egy társadalmi munkára. A cselekvés az erős oldaluk. Kohl Antal .v.v.vx*:* Tóth István zaklatott idők (52.) Bálint nem győzte cérnával. — Ha jól tudom, rendbehoz- iam ... Türke felemelte a kezét. — Majd én is meghallgatom az elvtársat, de egyelőre maga hall­gasson engem ... Hol is hagytam abba? Igen — ad három: maga eljött T.-ről, az ottani elvtársak meg kezdhetik elölről a párt s a tanács tekintélyének helyreállítá­sát. Hogy legyen ezek után bá­torságuk erélyesen fellépni a Pernyés-dűlőbeliekkel szemben? A szemükbe röhögnek. Az elvtárs az ösztönösség tala­ján áll. Nem várhatjuk, hogy a parasztok akkor gondolják majd rá magukat a belépésre, amikor nekik tetszik. Presszió mindig kell... Nem tanult maga semmit a proletárdiktatúráról? Kötve hi­szem, hiszen a családja, a fele­sége ... — Csalásra, megfélemlítésre nincs szükség. Aki ahhoz folya­modik. maga sem hisz az igazá­ban ... hogy anélkül is sikerülne. Mi értelme volt a bohóckodás­nak azokkal a fehér borbélykö­penyes népnevelőkkel, fényképe-* zőgép-állványokkal, ölfákkal? Nem többet ért a barátságos, megértő, mesavőző szó, mint az adópréssel virló fenyegetőzés? — Eeelvtááárs — húzta a szót Türke, és lekezelően magyaráz­ta. — Magából' rossz orvos lenne. A doktor se tudna gyógyítani, ha folyton átérezné a betegek fáj­dalmát. Hirtelen megcserélte a kereszt­be fektetett lábainak helyzetét az instruktor. Az asztalra könyökölt, oktatólag mozgatta mutatóujját. — Tudja, mikor jó a hangulat egy fejlesztés alatt álló terüle­ten?... Mikor a paraszt már ál­mában is rugdajózik, mért szün­telenül idegesíti, mi lesz. A brigádvezető is jól ismerte ezt a széltóben-hosszában felka­pott „agitációs szólást". — Látszik, Türke elvtársnak sose kell félni attól, hogy téesz- be szervezik — vágta meg szóval a funkcionárius legénykét. — Ha maga is keresztülment volna a változás gyötrelmein, mint én is, — másképp beszélne. . . Pedig ol­vasta Solöhovot, biztosan. Hány­szor hivatkozunk rá értekezleten, szemináriumon, hogy tanuljunk belőle. Hogy mi már el tudjuk kerülni azokat a fájdalmas buk­tatókat. Így is van belőlük elég. Türke elvtárs összepréselte kes­keny szájaszélét s felállt. Arcki- fejezésán. szeme állásán, mozdu­latain látszott a meggyőződés: nincs több beszélni, vitatni való ezzel az opportunista elvtárssal. Szomszédai vele együtt emelked­tek fel székükről. Tekintetük nagy hittel csüngött a megyei elv­társ száján, ök nem szóltak bele semmibe. Csaknem bepárásodott szemük az útravaló bölcsesség mély igaz­ságától meghatódva. — Botos elvtárs, ,ne felejtse el: a szövetkezeti fejlesztés nem la­kodalom. Bálint megértette: végeztek. Mikor, léptei elhalkultak a fo­lyosón, az osztályvezető bátorta­lanul mentegette. — Csak hajlékonyabb lenne va­lamivel ... Másképp igen jó bri- gádvezető. Türke László ekkor már az ab­laktól nézett vissza rá. Ügy vizs­gálta, mintha a tanácsi vezető kissé hosszú, fényes, fekete pa- kpmpartját kifogásolná, pedig csak messzi gondolataiból igye­kezett visszatérni. — Merev még, fejletlen. Java­solom a pártbizottságnak, hogy koncepciózusabb politikai felada­tot ne bízzanak még rá . .. Oda azért nem akartam hívni Botost, piert — tudja — a felesége az agitpropos. „. Aztán mind a hárman kifelé bámészkodtak. A két emelet ma­gas gesztenyefák kopasz ágai közt el lehetett látni a Kökénybokor vendéglőig. Sötétkék Tatraplan kanyarodott a parkolóhelyre. — Ez meg a megyei tanácsé! — örült meg Türke. — Legalább nem kell megvárni a miénket, míg Füredről visszajön az elv­társakkal. Ropogós kézszorítások után az instruktor fürgén hóna alá kap­ta pedánsul gondjaviselt aktatás­káját, s elment. Hallani lehetett, hogy többesével veszi a lépcsőfo­kokat a második emeletről le­felé. A tanácsházi affér után Bálint eszeveszett tempóban karikázott kifelé a határba. Minél gyorsab­ban elfele a hivatal környékéről, ki az Tróasztal-„sz'agú” elvek kö­zül! Ott az igazi élet, ahol te­remt az ember. Azóta már jó mélyen bent tart az egész bri­gád az óriási kukoricatáblában. Mint színes madarak — járják a szőke szárerdőt, zsenyegésük lá­gyan egybeolvad a lecsavart csö­vek nyiszorgásával. Rezeg a szá­rak hegyén a papírszáraz bóbita, minden mozog, hajlik, hullámzik, amerre a brigád lánca halad. Ne­vető fogú, fényes csövek szállnak, acélosan pattogva foglalják el he­lyüket a kupacokban. Hogy várta ezt a tengeritörést! Miért keserítették meg ezt a szép napot?... Nem kell min­dent mellre szívni — nyugtatgat­ta magát — egy túlbuzgó fiatal­ember fontoskodása volt az egész. Bizonyára telebeszélte a fejét az a tisztviselő, aki alaposan leégett a t.-i parasztok előtt. . . Hiába akart másra gondolni, mindig a „kihallgatás” megalázó negyed­óráira kanyarodott vissza. Érde­mes bármibe is beleavatkozni, ha az ember legjobb szándékait is félremagyarázzák!? Odakint alig kapcsolódott be a munkába, már is békétlenkedni kezdett. Gyerekes okok ürügyén kötekedett, szólt rá az emberekre. — Lőrinc, te mindig messzire hányod a csöveket, azért olyan terebélyes a kupacod. —. Erzsiké, miért vagy lusta lehajolni, hogy a kezedet hasz­náld, és ne lábbal gurgasd egy­másra a csomóról visszapattant kukoricacsöveket?! — János, nincs tíz perce, hogy melletted haladok, de már az ötödik csövet töröm le a sorod­ban. Ne hagyogasd rajta. No — a’z ilyesféle figyelmezte­téseknek azért volt teteje, de amikor az egyenletesen dolgozó Köti Jóskára is rámordult, hogy „Te nem szoktál így cammogni!” — a fiú visszafeleselt. — Tán nem adott az asszony az éjszaka, oszt most rajtunk ve­szel elégtételt? Botos észbekapott. Inkább já­tékosan, mint haragvón megcé­lozta egy súlyos sárga „gránát­tal” a szemtelenkedőt. Aztán, hogy ne komiszkodjon folyton a többiekkel, inkább kihúzódott a lánc szélére. Krizsóné tört a szomszédos soron. A fecskekönnyű asszonykán meglátszott, hogy igen itt az ide­je. Ki-kisétált a sorból, boldogat sóhajtott, mint aki gyönyörűt ál­modik. Szelíd őzikeszeme meg­pihent az ősz piros-barna-sárga arany színpompáján. Érzékeny orreimpája rezgeti, amint hosz- S7an, mélyen szívta be a föld, a hervadó nyár illatát, mely a szel­lő fuvalmára felfrissülve szállt szerteszét a tarló szederindáiról, a kemény kukoricaszemek mil- liárdjairól, a sötéthabos szántá­sokról. ÍVIíg szusszantott egyet- kettőt, leeresztett karjáról pely­hesen lengedezve gördültek le a tengeriből odaragadt, elsült ba- juszszálak. Hogv meg is csiklan­dozták egy kicsit, mosolyogva si­mogatta rrog a helyüket. Hegyes kis orra igen megvé­konyodott már, a nyaka is meg­nyúlt. Ami fölösleges hús volt csalogatós, lyukas álián, mozgé­kony vállán, már mind lehúzó­dott a hasa tájékára. — Nem sok van már hátra, ugye gyöngyöm? — kedveskedtek neki az asszonyok, ugyanakkor szeretettel korholták. — A fene­kedre kellene verni, amilyen könnyelmű vagy. Miért nem ma­radsz már otthon, mit erőlteted magad? — Nem akarom elkényeztetni magam — kulcsolta keresztbe két karját kiadós „pocakja" fölött az öklömnyi asszonyka. — Még min­den gyerekemmel az utolsó pil­lanatig lábon voltam. Az Eszti­kém születését megelőző estén is egymagám gyalogoltam haza tíz kilométerről, szélben, sárban. Reggel megszültem, másnap már én mentem a boltba. — Nana, azért nem jó legény- kedni; hisz’ nem vagy vele kény­telen — intette az öreg Seres András, aki segített neki. Ketten fogtak egy sort, hogy kíméljék a menyeóskét. — Mint az én any­jukon!, szegény ... Arra fordult ő is. amerre Kn- zsóné elcsodálkozott. — Ameddig a szemed ellát, az mind a Zsikos Zsiga földje volt valamikor. Huszonkettőben ott arattam az asszonnyal. Semmink se volt, alig kaptunk lakást a faluban, mivelhogy négy gyer­meknek adtunk már enni. Hat rossz kis tvúkot adtunk el, hogy az előre kikövetelt lakbért meg­fizethessük. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents