Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-23 / 45. szám
19Í (2. február 23. • PETŐFI NEPE • 5 V ir ágkötészet • Ezer színben pompáznak az orchideák, jácintok, frcslák, flamingóvirágok a kaposvári Kilián György Ifjúsáiü és lít- törő TVfűvelö- dési Központban rende vett virágkötészeti . kiállításon. A kiállt tásra az ország különböző részéből tizenhat versenyző érkezett. \ Az ötnapos tanítási hét tapasztalatai Kiskunfélegyházán Köztudott, hogy a következő tanév elejétől általánossá válik az ötnapos tanítási hét az iskolákban. A mostani tanév a kísérletezés időszaka, s ebben az ország több száz oktatási intézménye részt vesz. Kiskunfélegyházán arról tájékoztatott Kapus János, a városi tanács művelődésügyi osztályvezetője, hogy három intézményben kezdték meg az új rendszerű tanítást e tanév elején: a Darvas József téri Általános Iskolában a közgazda- sági, és a gépészeti szakközépiskolában. A tapasztalatokról többször beszámolnak az irányító szerveknek, a tanév vége felé pedig megyei szintű értékelésre is sor kerül majd, s ily módon tisztázódnak a részletkérdések. A Darvas téri Általános Iskola ötnapos tanítási kísérletére voltunk elsősorban kíváncsiak. Ez az intézmény új, egyműsza- kos, s az átlagosnál sokkal kedvezőbb feltételek között működik. Felmerül a kérdés: vajon reális képefc ad-e az .itteni kísérlet? Kapus János szerint nem lett volna célszerű olyan iskolában próbálkozni, ahol nincsenek meg a személyi és tárgyi feltételek, s egyéb problémák is nehezítik az oktató-nevelő munkát. A tapasztalatok összességében adnak majd hű képet, hiszen a megyében minden iskolatípus — tanyai is — részt vesz a kísérletben. Kovács Sándorné igazgató a többi között elmondta, hogy jelenleg a tizenegy napos óraterv szerint tanítanak. Mivel az iskola nem tagozatos, naponta átlag öt órájuk van a gyerekeknek. A terhelésük csak kismértékben nőtt. Meghosszabbodott a szorgalmi idő, s ez a pedagógusoktól és a tanulóktól egyaránt intenzívebb munkát követel meg. A félegyházi iskolában kialakították az „egy osztály — egy napközis csoport” rendszert. A gyerekek délután a napközis nevelő segítségével elkészítik a másnapi leckét. Az iskolatáskát csak a hét végén viszik haza. A délutáni foglalkozások nagyon fontosak, azokról senki sem hiányozhat. Bebizonyosodott, hogy a napközis osztályok jobb eredményeket érnek el. A szabad szombatok lehetővé teszik, hogy a pedagógusok is több időt fordítsanak családjukra. Az sem mellékes, hogy ily módon több idejük jut az önképzésre, a szaklapok tanulmányozására, á következő heti óravázlatok elkészítésére is. A tapasztalat szerint a gyerekeket meg kell tanítani a szabad idő tartalmas eltöltésére. E témával osztályfőnöki órákon foglalkoznak. Osztályfelelősök írják össze, hogy ki mivel töltötte el a hétvégét. Az iskolának állandó programajánlata van a szombatokra. Ilyenkor a nevelők önkéntes alapon látják el a felügyeletet. A családok ma még ritkán terveznek hasznos művelődési, szórakozási programokat. Kevés gyerek számol be közös családi kirándulásról, természetjárásról, sportolásról. Az igazgatónő szerint egyelőre az a legfontosabb, hogy minél több időt töltsenek együtt a családtagok. Ma még az is problémát jelent, 'hogy nem mindenütt vezették be az ötnapos munkahetet, s ez akadályozza a közös programok szervezését. Mégis csökken azoknak a száma, akik szombaton is igénylik a napközit. Ennek ellenére nem több a céltalanul csellengő gyerek, mint korábban. Ez azt bizonyítja, hogy a családok nagy része eleget tesz a megnövekedett hétvégi, otthoni szerepének. Az iskola jó kapcsolatot alakított ki a város közművelődési intézményeivel, amelyek programokat adnak a tanulóknak. Együttműködési megállapodást kötöttek a Petőfi mozival, s igénylik a városi könyvtár és a művelődési központ segítségét. „Kimegy” a mozi az iskolába. A művelődési központ munkatársai klubfoglalkozásokat tartanak a gyerekeknek, játék- és bábkészítésre tanítják őket. A könyvtárosok ugyancsak klubfoglalkozásokat vezetnek, melyek összhangban vannak az iskolai munkatervvel. A filmszínház újabban vasárnap délelőttönként egy időpontban mutat be filmeket a felnőtteknek és a gyerekeknek, szintén az iskolában. A gyerekekkel folytatott beszélgetés első percében kiderült, hogy nem szeretnének ismét iskolába járni szombaton. A legfőbb érvük nekik is az, hogy így többet együtt van a család. Ugyanannyit kell tanulni mint azelőtt, viszont a hét végére legfeljebb egy kis ismétlés marad. Megfigyelték, hogy akiknek a szülei szombaton dolgoznak, azok is inkább a nagyszülőknél töltik a szabadnapot, nem az iskolában. A közös családi eseményeket emlegetik a legszívesebben, de lelkesen beszélnek a szombati iskolai programokról' is. K. E, STUTTGARTI KULTURÁLIS SZAKEMBER KECSKEMÉTEN Nemcsak a „gulasch” és a „puszta”... A szó jó értelmében kíváncsi, és dicséretesen besz'él magyarul. Rövid beszélgetés után talán e két megallafpitással jellemezhetjük Edith Zoffmann asszonyt, aki az elm ült napokban érkezett hozzánk Stuttgartból, mint az otta ni Kulturális Kapcsolatok Intézetének kelet-európai referense. Háromnapos hivatalos program keretében végiglátogatta patinás, nagymúltú dunántúli városaink egy részét, és végül — saját kérésére — Kecskeméten kötött ki ... Félnapos városnéző útja végeztével készítettük; vele az interjút. — Milyen megbízással érkezett M agyarországra ? — Röviden fogalmazva: az 1982—83-as NSZK—magyar kulturális cserék előkészítése volt a feladatom a korábbi tárgyalások folytatásaként. A mi intézetünk munkájának célja egyebek között, hogy megismertessük a német szakemberekkel az igazi magyar kultúrát, művészetet. Nemcsak az elmúlt századokét, de a mait is. Magyarország ebből a szempontból valódi értékek tárháza. Én 1963 óta turistaként, vagy hivatalos küldöttként csaknem minden évben megfordulok Magyarországon. Tudom, hogy ezt az országot nemcsak a „gulasch” és a „puszta” jellemzi... Egyébként céljaink közé tartozik a magyar szakembereknek is bemutatni a mai Nyugat-Németor- szág kulturális eredményeit. Tervezzük például, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetemről meghívunk néhány magyar germanistát, a német nyelv és irodalom legjobb értőit. — Kecskeméti útja inkább fél- hivatalosnak nevezhető. Minek köszönhetjük az érdeklődést? — Egy korábbi, személyes ismeretségemnek. Egy Stuttgartba látogató delegációnál i volt tagja Kerényi József kecsl ceméti főépítész. Akkori találko p unk, és egy nálunk is oublik; ' . -osépítési cikke alap. in k j lettem, milyen város ’?he ?m csalódtam. Budapesti i ul láttam jó néhány I. ; tervezte épületet, de a kecs í tanácsháza mintha még .óbbieknél is egyénibb, külör negesebb alkotás lenne. Érdekednek találom a városközpont kiált ikításának koncepcióját. A régi,' hangulatos épületek megőrzésév el a centrum egyáltalán nem lf itt múzeumi jellegű, hanem célsz;erű, nagyon is a mai életet szóig áló. Ehhez harmonikusan kapcsolódik az újabb alkotások sora. 'Ez utóbbiak legszebb példája a játékház. Architektúrájában emlékeztet a mi fekete-erdei népi építészetünkre. Nagyon ízléses és szép a fa, valamint a tégla együttes használata. — önödnél nnűködik-e a mi játékházunkhoz Ihasonló intézmény? — Nürnbergi n van egy játékmúzeum, de annak nincs belső játéktere, barkácsolásra es egyeb tevékenységre szolgáló helyisége. — Mi jelentett az ön számára meglepetést? — Sok érdekes dolgot láttam- tapasztaltam a Pannónia Rajzfilmstúdió kecskeméti műtermében. Stuttgartban majd felhívom a figyelmet az itteni színvonalas műhelymunkára, a jólsikerült alkotásokra. A másik meglepetés a Kodály Intézőt volt. Elsősorban a szelleme fogott meg, a művészet nemzetközisége. Sokféle nyelven, mégis értik egymást. Az intézet léte, mindennapi munkája a bizonyítéka annak, hogy egymás megismerésének, a népek barátságának ez az egyik legjobb útja. P. E. Még egyszer a ped igógusok üdültetéséről A közelmúltban cikket közöltünk lapunkban „Több pedagógus üdülhet” címmel. Írásunkban az idei üdülési lehetőségek megyei adatai szerepeltek, s elsoroltuk a Pedagógusok Szakszervezete Bács-Kiskun megyei Bizottságának ezzel kapcsolatos gondjait, törekvéseit, kezdeményezéseit. Azóta többen észrevételezték, szóban és levélben, hogy a pedagóguskollektivák az idei üdülőjegyek elosztásánál nem tapasztalták a korábbinál több lehetőséget. / Vámos Károly, a kecskeméti Katona József Gimnázium igazgatóhelyettese konkrét adatokat is sorol levelében. Általában egyetért a cikk tartalmával, de hangsúlyozza: „ ... a címe csak relatíve fejezi ki a valóságot”, mert tudomása szerint a megye- székhely mintegy ezerötszáz pedagógusa mindössze negyvenhét üdülési beutaló közül „válogathat”. Ebből Is gyerekeké három, a felnőtteknek marad tehát negyvennégy. Ráadásul e csekély számú üdülőjegy többsége — huszonhárom — tanítási időre szól, noha a pedagógusok helyettesítése mindig és mindenütt komoly gondokat okoz. A négytagú, kétgyermekes kecskeméti pedagóguscsaládok — szép számmal vannak ilyonek — csupán két SZOT-üdüli őjegyet kaptak, s ezek egyike úgy ancsak szorgalmi időben érvényes. A háromtagú családok számára juttatott hat beutaló közüli négy tanítási időben vehető igénybe. A gyerekek is hiányozhatnak az iskolából? — kérdezi V'ámos Károly. S tegyük hozzá, jogosan. A Pedagógusok Szakszervezetének. kecskeméti bizottságánál utánanéztünk a dolognak. Valóban ilyen kevesen üdülhetnek? Elmondták, hogy — mint azt az említett cikkünkben is hangsúlyoztuk — az üdülőjegyeket a szakiszervezet központi vezetőségénél osztják el újabban, s így az iclcipontc on he'vileg nem változtathatnak. Am edig a számszerűséget illeti, - észrevételezők bizonyára nem az adatok össze sségének birtokában emelték kifogásaikat. Az összkép ugyanis nem annyira lehangoló. SZOT- beut alóval ez évben 132-en üdül- hetn ek. Huszonnégy beutalót házaspárok, tizenhármat egy- vagy töbtjgyermekes családok, húszat egyedülállók, tizenhármat peda- góg usok gyerekei vehetnek igénybe, hét üdülőjegy pedig külföldre «érvényes. A SZOT-üdüléseken kívül további lehetőségek vannak. így például a Petőfi-tónál — a szak- szervezeti bizottság saját szervezésében — ötven pedagóguscsalád pihenhet a nyáron, június 20-a és augusztus 29-e között, egyhetes váltásokkal. Gondot jelent, hogy ide túl sokan jelentkeztek, s aligha tudnak kielégíteni minden igényt. A megyei bizottság mátraszentlászlói faházaiban, kellemes környezetben további négy-öt többgyermekes kecskeméti pedagóguscsalád üdülhet majd. Évenként húsz-harminc üdülőjegyet kapnak a társ szakszervezetektől, s ezeket rendszerint nyugdíjas nevelőknek adják oda. E lehetőség az idén is fennáll. Meg kell említeni a vájtál gyógyüdülőt — ezt szerencsére nem sokan veszik igénybe —, mely a mozgássérült gyerekeket fogadja az év bármely szakában. Mindezt összegezve: több mint háromszázharmincan üdülhetnek az idén. Aránylag nem sokan, hiszen Kecskeméten 2121 tagja van — a nem pedagógus állományú oktatási dolgozókat is beszámítva — a Pedagógusok Szakszervezetének. E lehetőség nem kevesebb viszont a más munkaterületekénél. R. M. Tóth István zaklatott idők (50.) Mostmár vendégek, helybe, liek összekeveredve ültek, társalogtak a padokban. Volt alkalmuk megismerkedni a közös munka során. Ki-ki elmesélte, mire jártak a gazdákkal. Nem volt könnyű, annyi bizonyos, de az érvek egészében meggyőző hatását az eredmény is igazolta. Találkoztak — persze — kétkedéssel, vonakodással — „talán majd később” —, sőt elzárkózással is. Vidáman tárgyalták a meglepő eseteket. Hogy egyik helyen a családfő nem volt otthon. nélküle pedig nem dönthetett a feleség s a legényfiú. Ám mikor az egyik népnevelőnek ugyanitt „kisdolgára” kellett mennie, a budiajtót zárva találta. Csak mikor a kilincset próbálgatta, odabentröl megköny- nyebbülve szólt ki a gazda: „Min- gyán, mingyán... Elébb hadd húzzam fel a gatyám, nadrágom ... Hálistennek, hogy elmentek —, már majd befagyott a seggem ebben a búvócskás ül dögélésben”. — Másik helyen már távozóban volt az agitátorpár. s a gazdasszonnyal együtt a játékos kiskutya is kísérte őket. Míg a kapuban búcsúzkod- tak, a kutyus nagy bakugrásokkal robogott a mintegy húsz méterre levő csutkakúphoz s azt se tudta , boldogságában, hogy zilálja, rugdossa szel a kukori- caszárakat. melyek megöl elébb egy pár csizma, majd a gazda feje bukkant elő. Amilyen szép fekete volt a kutyát odébb penderítő lábbeli, olyan vörös ábrá- zat próbált láthatatlanná válni szégyelletében. Itt-ott heves szócsata is zaj. lőtt a tanócsházi padokban. Leghangosabban, s érdekesebben egy tökkopasz, kiálló pofa- csontú férfi vitte a szót. — Ö, ha csupa finomkodásból állt volna az agitációnk. megnézhetnénk magunkat... Elv. társak, a téesz-fejlesztéssel nem lehet kukoricázni. Istenuntáig se szánta volna rá magát a paraszt, ha meg nem szorongatjuk neki ... — és markával mutatta, hol. , — Akiknél mi jártunk, a világos beszéd is elég volt a meggyőzéshez — vetette ellen a vendégek egyike, miközben arcáról képtelen volt eltüntetni viszolygását. Szinte beteges-kéjes vi- gyor kísérte a „rendíthetetlenül szigorú” elvtárs szavait, s fénylőn kopasz fejbőrén rikítóan rajzolódtak ki a koponyavarratok. Mintha valami fémláncháló szorítaná gúzsba agyát, s benne a gondolatokat is. Rontónénak mindjárt tetszett a forradalmian vad” felfogás. — Igaza van. Mi is arra mentünk, hogy először kitapogassuk, hol szorítja a parasztot a csizma. Aztán csak szűkítettük a hurkot. Akinek adóhátraléka van, tárgyilagosan ijesztettem rá. Ne higyje, hogy az állam ezután kesztyűs kézzel fog bánni a kívül maradó hátralékosokkal, és ha makacskodnak, könnyen rámehet a hajlék is a fejük felől. Egyik nyolcholdas paraszt siránkozott, hogy fiát nem vették fel az egyetemre. Megígértem neki —, ha belép, a pártbizottság javasolni fogja felvételre a gyereket. Sokkal több volt azonban az olyan népművelő, aki ellenérzéssel. kényelmetlenül hallgatta a barátságtalan, ravasz módszereikkel dicsekvőket, és vitába szállt velük. Mire a népművelők megbeszélésének. a belépési nyilatkozatok számbavételének vége lett, szállingózni kezdtek a helybeli parasztok. Őket is meghívták egy általános tájékoztatóra. Mindenekelőtt az új belépőket, de az érdeklődőket is. Hamarosan kicsi lett a terem. Az agitátorok átadták helyüket, s a falak mentén sűrűsödve szemlélték a gazdákat. Oda-odainteget- tek, mosolyogtak azokra, akiket azon a napon sorsdöntő lépésre bírtak. Botos Bálint is meleg szívvel figyelte őket. Íme. ott az első sorokban milyen élénkek, még tán túlzott is a kedvük. Ök már döntöttek, és bizonyára azért is mertek előre ülni. mert mint párttagok vagy tanácstagok, hozzászoktak a közösségi élet egyik megnyilvánulásához, a gyűlése- zésekhez. Nem feszélyezi őket a tömeg, a zsinatolás. Hátrább már kevesebb a mozgás, hallgatagon, egyenes testtartással ülnek az emberek, akárha iskolapadban volnának. Kezük a ka- bátzsebben, vagy az előttük levő pad háttámláján súlyosodik. De valamilyen biztonságérzetet, sőt tekintélyt kölcsönöz nekik az is, hogy mint új belépők egy, csomóban vannak ... Azért belül sebesebben ver a szív, a szép tiszta homlokok mögött még nyugtalan gondolatok. Különösen most így együtt, ennyien. Eddig — ilyenkor lámpavilágnál, a kemence hátának támaszkodva, asztal körül, tengerihántás közben tervezgettek a Családdal. Az élet ütemét a kolon- cos óra tik-takja diktálta. „János, holnap ne felejts el kocsikenőcsöt venni... Te Marika elintézed a hizlalási szerződést a földművesszövetkezetben ... Mi meg. anyjuk, felszedjük a pa- szulyt, jó lesz így?” Holnaptól kezdve más lesz az élet tempója. Traktor, szelektor, kombájn. teherautó járásához kell igazodni. Az csak mese, hogy ezután korábban kell felkelni, mert a brigádvezető beírja a kis noteszba, ki késik öt percet... De ahhoz is hozzá kel 1 törődni, hogy a többiektől elmaradni nem tisztességes. A terem végében meg a leg - hátsó padokban a még kívülállók izegnek-mozognak. Kicsi t gyámoltalanok. Érzik, mennyivel erősebbek azok a többié k egvütt. Ök a mai naptól széi- mítva. hclnap. holnapután, s azután mindig — egymásért is hiteznek. ök — habozok itt a leg- Víjgen csak egymagukra maradnak, mihelyst innét kiteszik a Ifibukat. . . De megérti Bálint valameny- nyiüket!... Viszont illene már odafigyelni, mi történik az elnöki asztalnál. Lassan felfura- kodik oda a dobogó mellé. A párttitkár mellett megereszkedett képű, leffedt szájú, elhízott hivatalnok. Miközben némán jár a szája, s nehézkesen szedi a levegőt, egy halom aktát rakosgál szét maga előtt — „névsorban”. Végül felnéz ap. ró szemével, s ceruzájával megkocogtatja az előtte levő vizespohár oldalát. Mozgásba jön a dohányfüst, ahogy rendre leül mindenki, akinek helye van. A tisztviselő feláll, halkan, majdhogynem kényszeredetten kezdi mondóká^ jót. — Mielőtt az ^kezdenél, k.v a t nács ’ n csoportja és adóhi »vében szeretnék szólni Mivel sok egyéni gazdf n van, kihasználjuk az . t. Egyfőst alatt felolv , kinek mennyi beadási kötelezettsége és adóhátraléka van... Jól tudjuk, hogy az állampolgári kötelességek teljesítése épp olyan fontos, mint a jogok gyakorlása. Éppen ezért felszólítjuk a hátra, lékosokat, hogy ne késztessék erélyesebb eszközök alkalmazására a tanácsot... Olvassa a neveket, számadatokat. A parasztok már az. első neveknél morognak. Be is kiabálják. — Nem odóértekezlet ez —, nem ezér* jöttünk ide. Páran kisétálnak a teremből, mások is cihelődnek, lábukat csoszogtatják, kifelé tekintget- nek. Egyre-másra felállnak, lassan az egész hallgatóság megbomlik. — Rendet, csendet, emberek, maradjanak a helyükön! — hebegi kínosan az előadó. A távozók egy része megtorpan. Valaki — mint kiderül, éppen új belépő — önérzetesen kiáltja. — Azt mondják, beszélgetésre jöjjünk össze mink, akik aláírtuk máma a belépési nyilatkozatot. Kérték, adjuk elő bátran, milyen típusú szövetkezetét akarunk alakítani, milyen támogatást kérünk, mire vagyunk kíváncsiak .. . Ehelyett az adóval ijesztget itt bennünket az elvtárs. — Ahogy valamelyik nap, ugyanezen szent helyről rémít- getett ugyanez az elvtárs, hogy aki nem lép be, annak tagosít- ják a földjét — hangzik másfelől. Váratlan fordulat. Azok jó része is visszadúródik, akik már kijutottak a helyiségből. — Már tagosítanak is a mér- nökök! — Kiverni őket a határból! Felizzik a háborgás. Az elnökségben ülők megzavarodva kapkodják a fejüket. Kétfelől is súgnak valamit a tanácsi embernek. — Megálljunk csak, emberek! — szólítja fel a lázongókat Vadász Ferenc. Frissen beretvál- kozva. fekete ünneplő kabátban, fényes boxcsizmában jelent meg a nevezetes alkalomból. (Folytatjuk.)
