Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-21 / 44. szám
PN MAGAZIN LAOSZBÓL, KONGÓBÓL, INDIÁBÓL Egy szenvedély gyümölcsei • Egy bélyeg, Farkas Bertalan és Mi kell ahhoz, hogy valaki több százezer darab bélyeget mondhasson a magáénak? Mi szükséges feltétlenül ahhoz, hogy elérje: gyűjteményének értékes, sokszor megcsodált darabjaival hazai és külföldi kiállításokon közönség elé léphet? És főként; mi minden kell a sikerhez, az elismerő és örömet adó díjakhoz? Szenvedély? Gyűjtőszorgalom? Lemondás? Kitartó akarat? Fáradságot nem kímélő munka? Nos, mindez együtt. □ n □ — Mikor kezdődött? — kérdezem a kecskeméti gyűjtőt, Dudás István nyugdíjas tűzoltó parancsnokot. — Harminc éve már. — Hogyan jellemezné gyűjteményét: mi látható benne? — Nem tudnám felsorolni hirtelen. Néhány dédelgetettebb sorozatot említenék meg- A Szovjetunió történetéről, Leninről, az űrhajózásról, a magyar munkásmozgalomról és a mezőgazdasági témákról van sorozatom többek között. — Leninről például mennyi? — Több mint ezerféle Lenin- bélyegem van, a világ minden tájáról, összesen negyvenöt országból. Laoszból, Kongóból, Indiából éppen úgy, mint például Finnországból vagy Bulgáriából. □ □ □ Dudás István a kiállításoknak a híve. Ideális gyűjtő annak a szemében, aki az egyes emberek hobbijait a közművelődés oldaláról ítéli meg. Ezt mondja: — Ez a szenvedély meghozza gyümölcseit, akad gyönyörködni- való a gyűjteményben. De nemcsak ez a fontos. Tanul az ember közben. Jobban megismeri a világot. Közvetlen elő, eleven, és levelezési kapcsolatba kerül sok-sok emberrel. Én a kiállításokat kedvelem. Szeretem, ha mások is látják mindazt — pers*» rt f t*r fairs ma •* s mm s> OLt«, .j#»' X*. 'isii Valerij Kubászov aláírásával. sze csak bizonyos határok között —, amit sikerült beszerezni, fellelni. — ön eddig hat országban szerepelt sorozataival. Milyen eredménnyel? — Nem panaszkodom. Ezüst- és bronzérmet kaptam a Lenin- sorozatom bemutatásáért, idehaza és külföldön is. n □ □ — Nagyon költséges ez a szenvedély? — Sok-sok évet rászán az ember. így észre sem veszi... — Bizonyára vannak különösen kedves, különleges bélyegjei is. * — Szerencsére igen. A Leninről készült legelső bélyeg ilyen, amelyet a temetésére adtak ki a Szovjetunióban. Ezen még az eredeti, fából készült mauzóleum látható. Van bélyeges lapom a két világhírű űrhajósnak: Popo- vicsnak és Tyitovnak az aláírásával. S Tyereskova-lbélyeg; ezt az űrhajó fellövésének percében, a helyszínen bélyegezték le. Megemlítem még azt az 1919-es lebélyegzett levelezőlapot, amelyen ez a dokumentumértékű szöveg olvasható: „A hátoldalon látható repülőgéppel menekültünk el Szegedről.” □ □ □ — ön a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége területi bizottságának az alelnöke. Tudomása szerint hány gyűjtő van Bács-Kiskunban? — Legalább hatezer. Közöttük talán negyven-ötven aki kiállító gyűjtő. — Készülnek valamilyen nagyobb szabású rendezvényre? — Örömünkre Kecskeméten rendezhetjük meg ez év őszén — hazánkban első alkalommal — A Politikai Motívumok Nemzetközi Bélyegkiállítását. Nagyon készülünk rá. —a —y KILÁTÓ Petőfiről — szerb-horvátul Az újvidéki Magyar Szó irodalmi mellékletében, a Kilátóban Szűcs Imre, a lap főmunkatársa interjút készített Száva Babity író-műfordítóval, aki a magyar költők és írók — József Attila, Radnóti Miklós, Illyés Gyula, Déry Tibor, Cseres Tibor, Örkény jlstván, Sánta Ferenc stb. — műveit ülteti át szerb- horvát nyelvre, immáron másfél évtizede. Az író gyermekkorát a Nyírségben töltötte; ott tanulta a magyar szót. mint ahogyan Szűcs Imrének elmondja: az egyszerű paraszti nyelvet! Majd a második világháború alatt Fa- licson járt magyar elemi iskolába, s bár sok megpróbáltatáson ment keresztül, nem hagyta abba a magyar nyelv tanulását, s később tanulmányozását. Sőt, 1963 és 1965 között Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem szláv tanszékének lektora lett. Ekkor kezdett foglalkozni behatóbban a magyar nyelvvel és irodalommal, s eközben látott hozzá a magyar irodalmi alkotásoknak szerb-hor- vát nyelvre való fordításához. Műfordításai azóta is egymás után jelennek meg a jugoszláv napi- és hetilapokban,' a folyóiratokban és magazinokban. Eddig tizenöt magyar könyvet fordított le szerb-horvát nyelvre, és — tavaly hozzálátott doktori értekezésének megírásához, amely Petőfi Sándorról és a Petőfi- verselt szerb-horvát nyelvű fordításairól szól. — Befejeztem. Most végzem rajta az utolsó simításokat — mondja az interjúban. V. I. ITJDJA-E? — hogy az eddigi adatok alapján az emberek csaknem négyezerféle nyelven beszéltek történelmünk során? — hogy a földkerekség leghosszabb alagútja (Seikan. Japán) meghaladja az 54 kilométert? — hogy a történészek ismeretei szerint Napóleonról eddig több mint ötvenezer tanulmány látott napvilágot? — hogy a mai ember elődje kétmillió évvel ezelőtt készítette el az első — azóta előkerült szerszámot? — hogy a Föld legnagyobb városa — tizenkétmillió lakosával — Mexikó, s nagyságrendi rangsorolásban Budapest a hatvanhatodik? — hogy az összterülethez viszonyítva Finnország Európának erdőben leggazdagabb országa? — hogy 1620 méteres mélységével a Szovjetunió területén levő Bajkál Földünk legmélyebb tava? — hogy a világ legnagyobb temploma a római Szent Péter-székes- egyház, melynek alapterülete tizenötezer négyzetméter? A szerelemről ÍGY IS: ‘ÚGYIS: — „... a legszebb a Földön az. hogy szeretünk.” (Sappho) — „A szerelem a civilizáció csodája.” (Stendhal) — ,.A világban minden rend és összhang szerzője.” (Hérodotosz) — „Az írás akkor megy a legjobban, ha szerelmes az ember.” (Hemingway) — „A szerelem misztériuma nagyobb, mint a halál misztériuma.” (Oscar Wilde) — „... a szerelem még a szamarakat is táncra tanítja.” (R. Rolland) — „ ___ a legostobább, legb arbárabb emberi szenvedély.” (Virginia Woolf) —„ Kényúr a szerelem, s nem gondol semmi gáttal.” (Corneille) — „Keserűség vagyon még a legjobb szerelem kelyhé- ben is.” (Nietzsche) — „... a nagy szerelmes épp olyan magányos, mint a nagy gondolkozó.” (Németh László) — # „A szerelem hatalmi harc egy nő és egy férfi között.” (Ady) — „A szerelmi vágy némely emberben még tébolyo- dást is előidézhet.” (Arisztotelész) K evesen tudják, hogy hazánkban létezik egy orchidea-társaság, háromszáz gyűjtő tartozik táborukba. A közelmúltban nyilvánosság elé léptek: Budapesten az Állat- és Növényház pálmakertjében állították ki féltve-őrzött kincseiket: a dél-amerikai nagy virágú Catt- leyát; az ausztráliai Cymbidiumot, a párducfoltos Paphiopedilumot (Vénuszpapucsot), a fehér lepkevirágú Phaláenopsist és még sok orohideafajtát. Az ország különböző részében lakó gyűjtők között van orvos, lakatos, egyetemista, tengeri hajós, kertész, pilóta. A társaság tagja csők az lehet, aki rendszeresen foglalkozik orchideák szaporításával, ter- mésztésével, gyűjtésével. Kapcsolataik öt kontinensre szólnak, akár a bélyeggyűjtőké. Az Agrártudományi Egyesület orchidea-munkacsoportjának szervezésében havonta egyszer tartanak gyűlést. Szakmai továbbképző tanfolyamokon vesznek részt, tanulmányi utak is szerepelnek programjaikban, itthon és külföldön. Legutóbb Svájcban az Európai Orchidea Kóngresszu- son tizenkét magyar gyűjtő kép• A párducfoltos Vénuszpapucs a hazai és külföldi virágüzletek slágere. • Jobbra: Madagaszkár csillaga és a hosszú nyelvű lepke. (Hauer Lajos felvételei — KS) Orchideák farsangja • Dr. Makara Györgyé az egyik legnagyobb orchideagyűjtemény. viselte a társaságot. Ezen a nemzetközi fórumon az orchideák megmentésével foglalkoztak, ugyanis az ipartelepítéssel, a civilizáció, a technika térhódításával egyre több ritka, értékes növény esik áldozatul, amikor kiirtják az erdőket, lecsapolják a mocsarakat. Szerte a világon a gyűjtők birtokában vannak olyan orchideák, melyek eredeti lelőhelyükön már kipusztultak. Visszatelepítésük a gyűjtők segítségével történik, például Dániából Thaiföldre, ősi hazájukba „vándorolnak” vissza az orchideák.” Magyarországon dr. Makara György nyugdíjas orvosé az egyik legnagyobb orchideagyűjtemény, mintegy 500 fajtával. Tulajdonosa 25 év alatt hozta létre páratlan gazdagságú orchideakertjét Budán, ahol növényházban, tavasztól őszig, pedig a szabadban, a gyümölcsfák ágaira függesztett kis léckosarakban élnek a trópusi növények. Külföldi útjain minden pénzét orchidea-ritkaságokra költötte. Gyűjtőszenvedélye tudományos ismeretekkel párosul, ismerője a világ orohidea-irodalmának. Hamarosan megjelenik ötszáz oldalas, fotókkal illusztrált könyve „Trópusi őserdők virágcsodái otthonunkban” címmel. A pálmakerti kiállításra elhozta az éppen virágzó Andok kincsét, a halványlila, csíkos harangú orchideát, amelynek hazánkban nincs párja. A virágtárlat nemcsak az amatőrök orchidea-parádéja volt, a kiállításon a Sasad Mgtsz és a szombathelyi Kertész Mgtsz valóságos orchideamezőt varázsolt a pálmák alá. Február e trópusi virágok szüreti ideje vagy ha stílszerűek akarunk lenni, mondhatnánk: farsangja, amely március 8-ával, a nőnappal zárul. Nálunk is terjed az orchideakultusz, de még nem olyan nagy mint az Egyesült Államokban, ahol évi 200 millióra tehető az „orchidea-fogyasztás”, minden lakosra egy orchidea jut. A találkozón szolidan háttérben maradva, szinte kísérőként voltak jelen az egyvirágos broméli- ák, kedvelt szoba növénye ink. Köztük is akadt csodálnivaló, például a Madagaszkár csillaga. E virág 30 centi mély kelyhéből csak egy hosszú nyelvű lepkefajta, a predikta tudja kiszedni a mézet. H. A. HÁROMSZÁZ GYŰJTŐ MAGYARORSZÁGON Szabálytalan riport Keresztnevét -th-val írja. Miért ne, hogyha külföldön így népszerűsíti magát? (Judith.) Láttam a televízióban, különlegesebbnél különlegesebb ruhakompozíciókban. Énekelt (diszkónótákat). Táncolt (Don Lurióval). Egyszer hallottam lemezről is. Azt énekelte, hogy rengeteg divatos ruhát kell vennie egy mai lánynak. A címe talán ez volt: Ilyen ma egy lány. Tényleg ilyen ? A rádióból csábít a diszkóklubba, dala segítségével. Vártam a nagy találkQzást! Riport a „diszkó- királynővel” 1 öt év is eltelt, mire megadatott ez a szerencsés lehetőség. Beszélhettem Vele! Persze először „jól megnéztem magamnak”. Fehér csizma, fehér farmer, fehér blúz. Egy jólöltözött fiatal lány. Bogárfekete haj. Áradó parfümlillat. Mikor a találkozás után két nappal írom e sorokat, még most is érzem a különleges parfüm illatát. Talán az autogramjára „ragadhatott belőle”. Már az első kérdésemet tenném fel, de türelmesen megvárom, míg a szempillái is „feketén bólogatnak”. De ezután következik a száj. A jólismert széles ajkak. Most már jó: rúzstól csillognak. — Jutka! Nevezhetlek „diszkókirálynőnek”? Nem nevezhetem diszkókirálynönek. Azt mondja, nem biztos, hogy jó királynőnek lenni. Talán cikis kérdés éppen tőle: „Szerinted van-e Magyar- országon diszkósitílus?” A válasz: „talán”. „Te miért ezt a műfajt választottad?” „Én nem ezt a műfajt választottam. Én énekesnő vagyok, mindenféle stílusban énekelek ” — hangzik a hangzatos válasz. Hát persze! Zenei általánosban tanult, majd a fodrászpultot otthagyva, a Rádió tánczenei stúdióját is elvégezte. Ki mit tud?-ot is nyert. Szeretném megtudni, hogy hány forintba kerül egy tv-showja? De ő sem tudja, ö csak a főszereplő. „Ki volt a legnagyobb sztár, akivel felléptél?” Az emlékezés nehéz, a tokiói fesztivál első díjazott énekesnőjének a neve nem ugrik be, csak ha én mondom ... (Bonnie Tyler.) Gilbert Bécaud-t is elfelejtette már? Karel Gott stimmel. Jön Budapestre Amanda Lear, a másik diszkókirálynő. Nem. hagyhatom ki, hogy meg ne kérdezzem: „Ott leszel-e a koncertjén?” Elképzelhető, de mivel az öltözőket már unja, inkább a közönség sorai közül figyelné Amandát. Én csak nem tágítok: „Ha mégis beszélnétek, mi lenne a téma?” „Az állatok. Ugyan, ne írd ezt: a zene.” Milyen zene? A diszkózene? ,A „riportalany”: Szűcs Judith táncdalénekesnő. A „riporter”: Borzák Tibor • • • • KULONVELEMENY Kitört a presszóban a limbó-láz! Két negyedik osztályos gyerek egy kettesért hallgatja a zenegépből a Hungária slágerét, a Lim- bó-hintót. Iskolatáskájukra támaszkodva, fejüket himbálva együtt dalolják a ronggyá koptatott lemezen felcsendülő nótát. A pultnál várakozó Dolly-copfos kislány is érzi a divatos dallamot, majdnem táncra perdül. Egy harminc körüli férfi lábával dobol, a páfmamintás inget és a menő fazonú napszemüveget könnyen hozzáképzelem. A pult mögött kanalakkal csörögnek, rum- batök hiányában. Bömböl a zenegép: „Limbó-limbó-lim- bó-láz." Az egyetemisták országos turisztikai találkozóján limbóLimbóláz versenyt rendeztek, hogy eldöntsék ki az, aki át tud bújni a legkisebb lécmagasság alatt is. Nagykőrösön Ilim- bó őrs alakult az egyik úttörőcsatban. Félek, hogy hamarosan felveszik a Limbó nevet a szocialista brigádok, az ifjúsági klubok és más fontosnak mondható intézmények. A divattal haladni kell. Ahogy nézem a Hungária-majmo- lókat, hallom, látom a limbózenére ug- rálókat, eszembe jut Fenyő Miklós zenekarvezető egy régebbi nyilatkozata. Azért nevezett be a fesztiválra, mert tud énekelni. Ehhez nem kívánok különösebbet hozzáfűzni, mindenki érez belőle nagyképűséget. A továbbiakban elmagyarázza, hogy mi is az a limbó. „Ez egy afrikai játék, egyre kisebb lécmagasság alatt kell átmászni, fordítva, mint a magasugrásnál: hasat behúzva.” Már csak a „hintó” szó kellett kiegészítőül, s kitörhetett a limbó-hintó láz. Az egész ország őrült limbót ráz? Erre gondolok, ha meghallom az éter hullámhosz- szain a „limbót”. Mi kellett mindehhez? Fenyőnek csak énekelni kellett „tudni" egy gyenge színvonalú táncdalfesztiválon egy ilyen keveset (semmit) mondó szöveggel „meg- bolondító" zenével. Hogy is van? Lim- bó-limbó-limbó-láz!” Egy-két-há': Unom már’!! —k —r • Limbó.léc karikaturistaszemmel. (Nagy Bandó András rajza) összeállította: Varga Mihály Lemezdedikálás közben. (Méhesi Éva felv.)
