Petőfi Népe, 1982. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-19 / 42. szám
1982 február 19. • PETŐFI NÉPE • 5 TŰNŐDÉSEK A FILMRŐL (IV.) Klub legyen vagy mozi? A film esetében két nagyon fontos dologgal számolni kell. Létezik — a filmművészet: önállósult formanyelvvel, társadalmi-művészi mondanivalóval, annak eredményeivel és hibáival, s ugyanakkor létezik a filmipar: a maga sablonjaival, kommerciális meséjeivel megragadó külsőségeivel, sajátos (s nem is kevés) tömegigényeivel. Nem kell vizsgálati eredményeket átolvasnunk, hogy megállapítsuk' manapság többen „fogyasztják” a filmipar tetszetősen csomagolt, silány tartalmú termékeit, mint ahányan vonzódnak a filmművészet valós értékeihez. Véleményt többen mondanak a filmről, értékítéletet már kevesebbed. GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET A hartai úttörők vendégei voltunk Ellentmondásos a jelenlegi helyzet Művelődéspolitikánk nem kis feladata a közönség esztétikai érzékenységének ki-, illetve továbbfejlesztése. A művészet és a nevelés kapcsolatát már érintettük az iskolai filmesztétikai nevelés kapcsán. Most a filmklubok helyzetét tekintjük át. Elöljáróban csak annyit: a filmklub (is) közművelődési forma, amelynek célja és feladata a közönségnek közösséggé való formálása, a szabad idő tartalmas, igényes eltöltése, a nevelve szórakoztatás, amely filmelméleti, filmesztétikai, művészettörténeti ismeretek megszerzését, elmélyítését is szolgálja. A filmklub — a filmművészeti ismeretek terjesztésének fóruma, amelyen bárki részt vehet, s amelyet bárki szervezhet. Légyen az iskola, közművelődési intézmény, vagy üzem. A követelmény csupán csak az, hogy rentábilis legyen. Elérkeztünk az első lényegi jellemző vonáshoz: a filmklub jelenleg mennyiségre szervezett közművelődési forma. Helyét tekintve lehet művelődési otthon, vállalati kultúrterem, iskolai kollégium, de a legtöbb esetben a «agy befogadóképességű mozi. Ezek a „helyek” az eszközt helyezik előtérbe és nem a célt, ezáltal nem is adnak lehetőséget az igazi klubforma tartalmas megvalósulására. Így azután a filmklub nem más, mint „zártkörű előadás”, „bérletes mozi”. Azokban a közművelődési intézményekben, ahol lehetőség lenne e közösségi fórum kialakítására, ahol a „klub” klub lenne, ott nincs korszerű vetítőberendezés, no meg nem is mindig rentábilis. A helyzet nagyon is ellentmondásos. A filmklub-közönség nem rentábilis, a moziközönség pedig nem vállalja a klubformát. Filmarchívum és moziüzemi vállalat A szervezők már kész programokhoz (sorozatokhoz) keresnek közönséget (mozijelleg). Kevés az olyan klubprogram, amelyet már eleve a közönség választott ki. Így aztán a 6—10 filmből álló sorozatra a „van” nyomja rá bélyegét, s nem a „lehetne”. Ezek a filmklubnak nevezett sorozatok nagyjából megegyeznek, kör- forgásszerűen cserélődnek a városokon. járásokon belül. Ezek a sorozatok csak a legritkábban épülnek egymásra. A legtöbbször alig van közük egymáshoz mind esztétikailag, mind tematikailag. Csak szerény vigasz lehet az, hogy a nézőtéren a filmet szeretők százai ülnek (köztük sok az egyszeri spontán érdeklődő), de akik csak azért váltottak ide jegyet vagy bérletet, hogy olyan filmet lássanak, amiket máshol nem láthatnak. A jelenlegi klubszervezési módszer a filmet helyezi előtérbe, s nem az esztétikai, művészettörténeti ismeret népszerűségét, a látáskultúra fejlesztését. Sokan azt tartják, hogy a filmklub időigényes, ezért nincs „rohanó életünkben” a filmvetítések után vita, beszélgetés. Ez tény. De gyorsuló időnk meddig bírja el a felületességet? A tavasszal befejeződött kampány, a „Film és ifjúság” akció ezt cáfolta. Igenis van igény a meghitt beszélgetésekre művészekkel és a művészetről. Ma a filmklubok nem alkotnak mozgalmat. Mi ennek az oka? Az elsődleges ok talán az, hogy a filmkluboknak nincs igazi gazdája. Mozgalmat szétfecsérelt energiákkal, különböző módszerekkel teremteni nem lehet. Amíg a gazdasági és az erkölcsi (nevelési) érdekeltség nem egységesül, ezzel nem is számolhatunk. Ezzel nem azt akarjuk mojidani, hogy meg kell változtatni e formát, csupán alakítani kell rájta. Amíg ez nem tisztázódik országosan és megyénkben, addig a mostani gyakorlatot — a filmvetítéseket megelőző bevezető előadásokat, jegyzeteket meg kell hagyni, mert ezek is segítik az eligazodást, a tájékozódást e dinamikusan fejlődő művészet dzsungelében. Valljuk be, Nemeskürty István televíziós filmbevezetőit most sírjuk csak vissza egy évtized távolából; hasznosak voltak, s csak kényelemből elleneztük akkor. Pedig hogy jegyzetei nem kárbaveszett ötpercek voltak, azt mi sem bizonyítja, mint az, hogy általa ismertük meg béhatóbban az olasz neorealizmust, az angol kemény stílust, a francia költői realizmust. De mit tudunk mi most a „fekete filmről”, vagy a westernről, a szovjet film hetvenes évek fejlődéséről, Kurosawá- ról vagy bármelyik magyar filmrendezőről? Keveset. Mert a konkrét film ugyan a filmművészet része, de nem maga a filmművészet. A filmművészet folyamat. Ennek ismerete, művek alkotópályák, stílusirányzatok megismerése. A filmklub ilyen formán tudná igazán orientálni a közönséget, ilyen módon tudna rámutatni a művészi értékekre, de csak oly módon, ha a spontaneitáson túllépne. A filmklubmozgalom keretébe és tartalmába egyaránt belefér a „jó mozi”, az igényes szórakoztatást szolgáló filmsorozat. A jó „mozit” említettük:, s nem a kommerszet kiszolgáló, értékcsökkent tölteléket nyújtó, az ízlést negatívan befolyásoló „mozit”. Az igényes tartalom és szervezés a nézőt jó irányba orientálja, neveli. Vadonatúj sportcsarnok magasodik az iskola udvarán, a népes hartai úttörőcsapat büszkesége. Mellette korcsolyapálya sáncai: ezzel is megpróbálkoztak az idén, és ha jól lehűlt a levegő javában használhatták, kicsik is, nagyok is. — A körzetesítés — mondja Szávay Istvánné kisdobosvezető, akinek tanítványai éppen testnevelésórán vesznek részt — alaposan felduzzasztottá iskolánk létszámát. Több épületben folyik u tanítás is, de komoly reményeink vannak arra, hogy ebben a tervidőszakban új iskolát kapunk .. . A közelgő farsangi mulatságunkat a művelődési házban tartjuk, és éppen mert sokan vagyunk, külön a kisdobosoknak és külön az úttörőknek. Reméljük, hogy olyan forró hangulatú lesz mindkettő, mint az elmúlt évek során mindig. — A szűkös hely bizonyára nehezíti a mozgalmi munkát, mégis mi az, amit a körülmények ellenére jól tudnak megvalósítani? — Több mindent. Például nagyon jó a KISZ-kapcsolatunk. A pedagógus KISZ-alapszervezet tagjai sorozatosan rendezik a különféle vetélkedőket, versenyeket kisdobosoknak és úttörőknek. Művészetre értékes művekkel nevelhetünk összegezzük gondolatainkat: stagnál a filmklubmozgalom, s ennek oka az is, hogy műveltségünkben a vizuális kultúra még mindig csak szerényen húzódik meg. A közönség-közösség kialakítása, igényeinek kielégítése köz- művelődési munkánk fontos feladata. Művészetre igazi, értékes művekkel nevelhetünk csak, folyamatos, következetes, egymásra épülő munkával. Szocialista művelődéspolitikánk számol a filmművészet és pedagógia kapcsolatával, tudja e kapcsolat fontosságát, mely a művészet jobb és alaposabb megismerését szolgálja. Ennek segítése és megoldása mindannyunk érdeke, sokunk feladata, még akkor is, ha most csak a filmklubokról ejtettünk szót. (Vége.) Kováéi István Tóth István zaklatott idők (47.) Mikor erőre kapott békésebb érvekkel folytatta hát tovább. Beszélt az SZTK-gyógykezelés- ről, a szövetkezeti nyugdíjról, s minden másról, ami már náluk is sokat könnyít a téesz-parasz- tok életén, de Vadászhoz már egy centivel se férkőzhettek kö- zelébb. Jódarabig a gazda vezette körbe-körbe, se előre se hátra a beszélgetést. Végül nyíltan értésükre adta, hogy ebből elege van. — Hát ha elhatározta magát, vagy egyszer mégis úgy döntene... van nálunk belépési nyilatkozat — teljesítette bátortalanul kötelességét Juliska, ám Vadász fejét ingatva tolta visz- sza az ívet nyújtó kezet. — Nem, nem. Megyék, adni kelt a jószágoknak... Te meg lányom akkor kritizálj ilyen vén embert, ha már többet jártál az élet iskolájából. Vadászné felvidulva, kezét csípőre téve élvezte a két nő pi- ronkodását. i Alig tornázta át magát a nap az ég közepén, megint két látogató — Botos Bálint és Kerekes József — érkezett. Kerekes Józsefet még maszek kovács korából ismerte Vadász Ferenc —, több évtizeden át kuncsaftja volt. Szívesen látta volna ma is az ismeretlen fiatal parasztemberrel, de máma már egy íze se kívánt népnevelőt hallgatni. Abban biztos volt. hogy ezek is agitálni jöttek. A Kerekessel való ismeretség jógán — ami a szívén volt, azt bízta a szájára is. — Tudom, mi szél hozta ide magukat. Mondják fel, aztán menjenek isten hírével! Kerekes, már a vendég népnevelőre való tekintettel is, hasonló tónusban készült visszavágni, de hogy megérezte Bálint jelzését a kabátja hátulján ejtett apró szorítással —, s hallotta suttogását: „Ide is jókor jóttünk,'|,” — elengedte füle mellett a barátian goromba elutasítást. Társának meg vissza- sugía: „Nem kell megijedni, nyugalom!” A házigazda dohogott, míg kezet adott. — Mi az, búcsújárás lesz máma minálunk? Maguk már nem az elsők, tudják-e? A két népnevelő egymásra csodálkozott. Tévedésből más párnak is kiosztották ezt az utcát? De nem forszírozták az ügyet, ne mérgesítsék ezzel se a helyzetet. — Azért csak nem lök ki bennünket Vadász szomszéd? Nem akarjuk mi beerőltetni a szövetkezetbe — békítgette a kovács. — Mit akarnak hát? __ — Azt, hogy maga is olyan őszinte legyen, mint mi,.!. Miért haragszik úgy a csoportra.? — Ezt meg honnét veszi? Ki haragszik? — Ha jobb szívvel lenne hozzánk, már az egész Pernyés-dű- lő a téeszben volna. — Ez csak azt mutatja, hogy a mi dűlőnkben > nem hebre- hubi<i emberek gazdálkodna^.. — Nana, maguk tán okosabbak, mint a falu egyharmada, amelyik már csoportban van? Mondjon jobb gazdát Czirják Máténál, Kangur Jánosnál, Karászi Samunál, hogy csak a mi téeszünknél, az Április 4-nél maradjunk, ök már két esztendeje tagok. — No azért Berdó Márton se kutya — a mi dűlőnkből. Holott éppen tegnap mondta, hogy mostanában rádiót nem hallgat, újságot se olvas, ne etessék őt unos-untiglan téesz-propagandá- val. * — Olyan jó gazda maga is van, Vadász uram. Csak annyival több is, hogy rendszeres újságolvasó, Rádióhallgató. • Ezf mindenki tudja. — Nana — hászen... Miért süketíteném el magam készakarva? — Ki akarta erőltetni Berdót a belépésre, hogy annyira bedugult a változás elől? — A fene meg jobban tudja .. . Egyéni létére is házat tudott venni a lányáéknak Pest mellett. Sofőr a veje..i De meg minek is zaklatják a mi határi észünket azzal a rohadt tagosítással? — csattant fel ismét Vadász. — Nem megmondta Rákosi Mátyás negyvenhatban, hogy nem lesz több nagybirtok? Miért vonják akkor most össze a földeket? — Tán ezt is Berdótól hallotta?. — Oszt ha attól is? Mit csaogatják, macerálják az embert? (Folytatjuk.) Ezekben a politikai, szellemi totó éppen úgy megtalálható, mint a sakkverseny. Jól sikerültek a téli szünet rendezvényei, amit a könyvtárral, annak vezetőjével, dr. Kákonyi Antalnéval csináltunk. Az ő nevéhez fűződik az emlékezetes „Már tudok olvasni” elnevezésű verseny, amit kisdobosoknak szervezett. Nem ritka a kecskeméti színházlátogatás sem. Ez úgy történik, hogy könyvtárosunk megszervezi az egészet, majd a harmincöt-negyven gyermeket a szülők 10—12 személyautóval elviszik a megye- székhelyre. Ezzel az autóbuszrendelés problémája is egyből megoldódik. . . — Mi a helyzet a hasznosanyag- gyűjtássel? — Tavasszal és ősszel csináljuk. Meg kell mondani, hogy kisdobosaink ebből nagyon kiveszik a részüket. A környékről bejárók annyi papírt, vasat gyűjtenek össze, hogy a termelőszövetkezetek teherautóival fuvarozzák be az iskolaudvarra ... — Ilyenformán jó a kapcsolat a szövetkezetekkel? — Ügy is mondhátnánk: példaszerű! Ahol tudnak, segítenek nekünk, szinte keresik a lehetőséget, mit tehetnek & gyerekekért. De szólnunk is csak egyszer kell, soha nem merül feledésbe a kérésünk.. . Kisdobosoknak tartanak testncvelésórát Hartán. a sportcsarnokban. (Klíma Győző felvétele) TUDÓSÍTÓINK JELENTIK — Az iskolába sok német anyanyelvű gyermek jár, hiszen Har- ta nemzetiségi község. Hogyan ápolják a hagyományokat? — Iskolaépületeink között áll a ház, amelyben a helytörténeti gyűjtemény van ... Nem is tudnánk, de nem is akarjuk elfelejteni, hogy a községünkben sok német család él. Természetesen ápoljuk a hagyományokat. Igaz, öhl Jánosné kolléganőnk, aki a nemzetiségi tánccsoporttal olyan sok szeretettel és hozzáértéssel foglalkozott, nyugdíjba ment. Most próbáljuk újból megszervezni a művelődési ház kínálta keretek között a nemzetiségi tánccsoportot. Reméljük, hogy Wünsch László koreográfus vállalkozik majd vezetésére. Az iskolánkban ötven úttörő jár német szakkörre. Ez kifejem zetten nemzetiségi jelleggel működik: az 1800-as évek népdalaival, diafilmek megtekintésével, hanglemezhallgatással és újság- olvasással, természetesen a cikkek fordításával, feldolgozásával foglalkoznak. — Ezenkívül milyen szakkö. rei vannak a csapatnak? — Népszerű az orosz szakkör, az ifjú biológusok szakköre. Sokan járnak a lövészszakkörre, énekkara is Cselgáncsozóink, labdarúgóink eredményei is érlelődnek. Aki pedig nem vesz részt egyik szakkör tevékenységében sem, az a tömegsport-foglalkozásokra jön el. — Erre hányán járnak? — Több mint százán! Az ötletet, hogy ilyen is legyen, a sport- csarnok adta. És nagyszerűen bevált. Azok is eljönnek, akik eddig a testnevelési órát sem szerették túlzottan. .. övék a csütörtöki nap, ezt ki is használják. A csarnok egyébként napi tizenkét órán keresztül „üzemel” — reggel nyolctól este 8-ig. — Hova készülnek a tanév végeztével táborozni? — Harkányba, illetve a kisdobosok Öbányára. Szelidi táborozási lehetőségünket cseréltük el, a pajtások kívánsága szerint erre a helyre. Selmeci Katalin Követésre méltó felhívással fordult a kecskeméti Zrínyi Ilona úttörőcsapat Ifjúsági Vörös- kereszt csoportja a megye valamennyi úttörőjéhez, kisdobosához. Íme: „Az Idősek éve” és a Magyar Vöröskereszt „Gondozzuk a rászorultakat” — idei jelszava jegyében felhívással fordulunk hozzátok! Mérjétek fel a környezetetekben levő gondozásra szoruló időskorúakat. Alakítsatok patronáló csoportokat, az időseket segítsétek rendszeresen, találkozásaitok legyenek tartalmasak, méltók a vöröskeresztes tevékenységhez. Munkátok végzéséhez kérjétek az IVK-ta- nárelnök segítségét. Csatlakozzatok felhívásunkhoz!” Tiszteletreméltó a Zrínyisek felhívása! A csatlakozókról fo- .lyamatosan hírt adunk! Hetényegyházáról a csapattudósító jelentkezett. Leveléből öröm csendül ki, hiszen sikerrel bonyolították le az iskolában a tudományos-technikai úttörőszemlét. Oroszból az első helyezettek: Kovács Judit, Polgár Alice és Tószegi Klára lett. A matematikavetélkedő első helyét Félix Zsolt szerezte meg. A társadalomkutatók közül elsők lettek: Félix Zsolt, Hercz Margit és Balogh Anikó. Mindegyik pajtásnak gratulálunk! * •Kisdobos-tudósító küldte a következő levelet Kecelről: Az elmúlt napokban a Nevelési Központban rendezték meg a kisdobosok-és úttörők sakkvetélkedö- jét. összesen harminchatan vettek részt az; eseményen! Az úttörők közül á keceli Fikker Krisztina, illetve a fülöpszállási Huszár László lett az első. A kisdobosok vetélkedőjén a keceli Zsámboki Györgyi, (a tudósító), illetve a bócsai Vida Ferenc volt a legjobb. A csapatversenyen a keceli lányok — illetve a bócsai fiúk lettek a győztesek. A keceli sakkcsapat harmadízben nyerte el a vándorkupát. További sikert kívánunk minden versenyzőnek! * Megjelent a Kincskereső februári száma! Irodalmi összeállítást, verseket, indiánregény-folytatást, interjút Balázs Árpád zeneszerzővel és még sok érdekes olvasnivalót találhattok benne.. SITKÉI BÉLA: Utcasarkon lámpa ég... Utcasarkon lámpa ég. Nagyot csikordul a fék! Tilost jelez a piros: Vesztegel a villamos. All a troli, vár a busz: Panorámás Ikarusz. Nem indylhat egy se még: Piros—sárga együtt ég. Ámde ismét vált a lámpa: Kihuny a piros, a sárga. Meglódul a sok kerék. Végre a zöld lámpa ég! Szabad az út: átmehet minden jármű, ha siet. Gyorsan! — villogja a lámpa. Sárgára vált nemsokára ... A sas es a pava Orrolt a sas a pávára: Ellopta hát a Napot. Gőgös, hiú, balga páva leckét töle így kapott. Napot a sas jól eltette. Haragosát kinevette. Mert sötétben — mindhiába pulykánál se szebb a páva. REJTVÉNYFEJTŐKNEK Az elmúlt alkalommal kisdobosoknak közöltünk fejtörőt. Örömmel láttuk, hogy sokan, ügyesen megfejtették, és kiderült, hogy Muki majom egy lándzsás lovastól ijedt meg annyira! Ahogyan ígértük, a helyes megfejtést beküldők között tíz darab könyvet sorsolunk ki. A szerencse a következőknek kedvezett, . címükre a jutalomkönyveket postára adtuk. A nyertesek: Katona Attila, Ágasegyháza; Müller Csaba, Kunbaja; Lázár Mariann Kunba- racs; Kiss Gábor, Kiskőrös; Hür- kecz Róbert, íBallószög; Varga Mónika, Tompa; Fazekas Péter, Kecskemét; Máté Adrienn, Vaskút; Kolter Norbert, Apostag; Sánta Gyula Dusnok. Ezen a héten ismét közlünk fejtörőt, Kinek a kezébe való — címmel. A felső rajzon .hat kéz látható különféle tartásban, csak éppen az odaillő eszköz hiányzik belőlük. Azt, hogy melyik kézhez milyen tárgy tartozik, megfejthetitek, ha a képen látható tárgyakat képzeletben a kezekbe helyezitek. A megfejtéseket a betűk és számok kombinációjával küldjétek be, például így: 1—A; 2—B stb.- (Ez természetesen nem a jó megfejtés!) Kisdobosok és úttörők megfejtéseit várjuk március 1-ig levelezőlapon szerkesztőségünk címére (Petőfi Népe Szerkesztősége. Kecskemét, Szabadság tér 1 a.) A levelezőlap címoldalára ma is írjátok rá: Üttörörejtvény! helyes megfejtést beküldők közö tíz darab könyvet sorsolunk ki.
