Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-20 / 16. szám

4 m PETŐFI NÉPE • 1982. január 20. Az erősebb segítse a gyengét Beszélgetés dr. Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel Állandó téma a differenciáltság és a differenciálódás. Ez a jelenség, mint a gazdálkodás természetes kísérője, a me­zőgazdaságban összetettebb, nagyobb mértékű és sok tekin­tetben más természetű,, mint a népgazdaság egyéb területe­in. A termelés objektív feltételeinek különbözősége — kö­zöttük is elsősorban a földminőség, az éghajlati és dombor­zati viszonyok, az ismétlődő természeti csapások — miatt azonos munka mellett is jelentős eltérés van a termelési eredményekben. Az ezzel kapcsolatos gondokról, nehézsé­gekről beszélgetett munkatársunk dr. Vendégh Ferenc me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel. — A „kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó üzem” cím­szó alatt nem néhány eldu­gott hegyi falu vagy alföldi tanya húzódik meg csupán, hanem a termelőszövetkeze­tek egyharmadáról, a mező- gazdasági termelés egynegye­déről van szó. A szabályozók módosítása során figyelembe vették-e ezt a körülményt? — A gazdálkodás eltérő felté­teleit az ágazat szabályozórend­szerének kialakításánál és to­vábbfejlesztésénél mindig számí­tásba vettük. A kedvezőtlen adottságú nagyüzemek már az elmúlt évtizedben is megkülön­böztetett állami támogatásban részesültek. Szeretném azonban a?t is leszögezni, hogy a megkü­lönböztetett támogatás egy hek­tárra jutó összege így sem érte el a többi szövetkezet átlagát. E.z természetes is, hiszen hiba lett volna, ha például a beruhá­zások támogatása nem oda áram­lik, ahol a leggyorsabban térül meg. — Milyen eredményt hoztak az eddigi intézkedések? — A kedvezőtlen adottságú te­rületeken gazdálkodó üzemek egy része nemcsak ' megerősö­dött, hanem képessé vált meg­különböztetett támogatás nélkül is eredményes gazdálkodásra. Mintegy 100 szövetkezet azon­ban sajnos, ma is ismétlődően veszteséges, 70—80 gazdaság pe­dig igen alacsony jövedelmező­séggel termel. Hozzá kell azon­ban tennem, hogy a nehezedő külgazdasági viszonyokhoz iga­zodó gazdaságpolitika a mező- gazdasági üzemek szabályozó­rendszerében is kifejeződött. Az utóbbi két évben a már emlí­tett 170 kedvezőtlen adottságú üzemen kívül további mintegy* 200 termelőszövetkezet is csak­nem elvesztette a korábban is gyenge versenyképességét. — A „gyengébb” tehát nem egyszerűen pénzügyi okokra vezethető vissza, hanem ezek szerint számos más tényező is közrejátszott? — Nem volnánk tárgyilagosak, ha egyoldalúan csak a támoga­tás mértékében keresnénk a gyenge eredmények okát, az ugyanis szinte minden esetben több, egymást erősítő tényező együttes hatása. E gazdaságokra jellemző az átlagosnál gyengébb földminőség és sok esetben az ismétlődő ár- és belvízkár. Mint­egy száz szövetkezetnél a veze­tés, az üzem. és munkaszerve­zés színvonala, az adottságok­nak nem megfelelő termelési szerkezet, a munka- és techno­lógiai fegyelem lazasága stb. is részes a tartósan gyenge ered­ményű gazdálkodásban. Kieme­lem. hogy a szövetkezeteknek ebben a körében a vezetés és a szakemberellátás hiányosságai hatványozottan jelentkeznek. — Mi tette indokolttá, hogy éppen most nyúljanak hatá­rozott kézzel ehhez az üzem­csoporthoz; most, amikor meglehetősen híján vagyunk a fejlesztési lehetőségeknek? — A mezőgazdaság előtt álló feladatok szükségessé teszik, hogy a jelenleg alacsony jöve­delmű terrrtelőszövetkezetek is nagyobb részt vállaljanak a ter­melés gazdaságos növeléséből. Enélkül ugyanis a gabonater­mesztés és a hústermelés terve­zett növekedési üteme nem ér­hető el. A jövedelmező termelés feltételeinek megteremtése tehát Inemcsak e szövetkezetek és az itt élő népesség jövője, hanem az ágazat termelési, ellátási és ex­portfeladatainak teljesítése szem­pontjából is rendkívül fontos. A komplex meliorációs programok gyorsítása, a termőföld jelenlegi­nél teljesebb körű és ésszerűbb hasznosítása, a gépellátottság ja­vítása mellett az érintett terüle­teken a foglalkoztatottságot az eltartóképességhez kell igazítani. A mezőgazdasági termelésben ésszerűen nem foglalkoztatható munkaerőt ipari és egyéb tevé­kenységekben kell lekötni. Ez utóbbit szolgálja például az a rendelkezés, ami szerint a ked­vezőtlen adottságú üzemek az alaptevékenységen kívüli tevé­kenységük bővítéséhez igénybe vehetik a termelési adóból visz- szafizethető fejlesztési hozzájá­rulást. Megszűnik emellett a me­zőgazdasági—ipari és az ipari— mezőgazdasági 'termelőszövetke­zeti kategória, és az ezzel együtt járó termelési adó, valamint — a budapesti agglomeráció kivé­telével — a megyei városokban gazdálkodó nagyüzemek többlet- termelési adója. — Végső soron a mezőgazda- sági termelés fejlesztéséről van szó, konkrétan mit tesz­nek ennek érdekében? — A termelési szerkezet éssze­rű, hatékony átalakításának ösz­tönzése, érdekében a kedvezőtlen adottságúnak minősített,1 tvala- mint az átlag 17 aranykoronát meg nem haladó szántóterületű mezőgazdasági nagyüzemek több fontos termékre külön árkiegé­szítést kapnak. Ennek mértéke differenciált, néhány terméknél elérheti az árbevételnek akár a 25 százalékát is. De például a leggyengébb földeken gazdálko­dók 39 százalékos árkiegészítést kapnak a kalászos gabona érté­kesítése után. Ez nemcsak a 15 millió tonnás gabonatermelési cél elérését szolgálja, hanem azt is, hogy azokban a gazdaságokban is többet törődjenek az alaptevé­kenységgel, ezen belül a nö­vénytermesztés most már gazda­ságossá váló hozamnövelésével, ahol eddig erre pénzügyi okok — a melléktevékenységből szár­mazó jövedelem — nem kész­tették a gazdaságokat. És ami nagyon fontos: az árkiegészítés akkor is jár, ha a nagyüzem például a saját termelésű takar­mányt a kistermelőknek adja el. A vásárolt takarmány érté­kével azonban az árkiegészítés alapját csökkenteni kell. Mivel a 17 aranykoronánál kisebb ér­tékű földdel gazdálkodó tsz-ek- ben elsősorban a tömegtakar­mányra alapozott állattenyész­tési ágazatokat indokolt fejlesz­teni, ezért a juh- és szarvas­marha-állomány forgóeszköz­igényét nem a fejlesztési, ha­nem az üzem számára gyakorla­tilag zárolt, kötelező tartalék- alapból lehet majd finanszírozni. Mindemellett, hogy az „erős segítse a gyengét” ne csak elvárás legyen, 1982 januárjá­tól lehetőség nyílik arra is, hogy ha egy erős gazdaság bármilyen jellegű közös vállalkozásba fog egy gyengével, akkor a közös vállalkozás teljes nyeresége, hangsúlyozom: a teljes nyeresé­ge, a gyengébb tész-re érvényes — általában alacsonyabb — adó alá esik. B. P. Pattogatott kukorica Sajátságos élelmiszer-feldolgo- egy évtizede a kisszállási Bácska Tsz. Háromszázötven hektáron termeszt különleges kukoricafaj­tákat arra, hogy kipattintva cso­magolt csemegeként értékesítse. A kisszállási lányok, asszonyok számára jó munkaalkalmat te­remt egész esztendőn át a kuko­ricapattogató üzem, amelynek termékét ízesítve, vagy anélkül évente 8 millió csomagban érté­kesíti a Bácska Tsz. Űjabban alu­fólia tálcában házi pattogatásra is forgalmazza a gazdaság. Ez is hasznos kiegészítő tevékenység. • Nagy teljesítményű, külön er­re a célra gyártott gépekkel pat­togatják a kisszállási kukoricát. • A Puki márkanevű csemegét csomagolják a Bácska Tsz dol­gozói. (Pásztor Zoltán felvétele) AZ IGÉNYEK RUGALMAS KÖVETÉSÉVEL Növeli tőkés exportját a Bácska Bútoripari Vállalat Innovációnak nevezik a gazdasági szakemberek azt a fo­lyamatot, amely az előző tervidőszak vége felé kezdődött el és az új első esztendejében ért véget a bajai Bácska Bútor­ipari Vállalatnál. Megújulásról van szó, ami kiterjedt a ter­mékek körére, a munkaeszközökre, a technológiai folyamat­ra, sőt a felhasznált anyagokra is. A kollektíva célja az volt, hogy megteremtse a stílbútorgyártás nagyüzemi föltételeit, s az elképzelést — bár külső okok miatt nem minden zök­kenő nélkül — valóra váltották. Törekvéseik végső soron a kemény valutáért eladható rusztikus termékek gazdaságos előállításának gyors növelésére irányult, amivel a népgaz­daság külkereskedelmi mérlegének javítását szolgálhatják, s nlnmr/\c n trií 11nln4nn1r Kabdebó Péter, a bajai cég igazgatója arról tájékoztatott, hogy a nyugati vevőjükkel és a partner hazai külkereskedelmi vállalattal közös alapból finan­szírozott technikai fejlesztés 1981- ben a belső anyagmozgatás kor­szerűsítésével és az új festékszó­ró berendezés üzembe helyezésé­vel sikeresen befejeződött. Pénz­ügyileg is sikeresen, ugyanis a gépi rekonstrukciónál megtaka­rítottak 8,5 millió forintot, azzal, hogy saját erővel telepítették he­lyükre az új termelőeszközöket. A Bácska a VI. ötéves tervben is teljesen a rusztikus bútorokra építi kínálatát kül- és belföldön egyaránt. A gyártmányösszeté­tel igények és divat szerinti for­málásában számíthat tőkés koo­perációs partnerére, s együttmű­ködik a Bútoripari Fejlesztési In­tézettel is a nagyüzemi módszerek kidolgozásában és alkalmazásá­ban. A közös munka, ami tech­nológiai és minőségszabályozás­ból, speciális készülékek és szer­számok kifejlesztéséből, üzem- és munkaszervezésből állt, az idén fejeződik be. A szükséges kuta­tásokhoz támogatást kaptak köz­ponti műszaki fejleszési alapból, s az eredményeket az Ipari Mi­nisztérium átadja majd haszno­sításra más bútoripari vállalatok­nak is. A megújulási folyamat előre­haladásával a Bácska növelni tudta tőkés exportját. 1979-ben még csak 10, egy évvel később 25, tavaly pedig már 47 millió forint értékben szállítottak nyugati ve­vőknek rusztikus bútort. Egyéb­ként 1981-ben a tervezett terme­lési értéket produkálták, s az el­képzelések szerint alakult az ex­port. Az árbevétel-arámyoís nye­resége 5,5 százalékos volt a válla­latnak. Tíz százalékos béremelés­re futotta, ami valamivel több lett a tervezettnél. Az elmúlt évben ösztönző bére­zési formát vezettek be: a terme­lési program megvalósításához kötött prémiumos rendszert. En­nek az a lényege, hogy a havi fel­adatok elvégzéséért meghatáro­zott összegű prémiumot kapnak a dolgozók a teljesítmény szerinti bérükön felül. Az új bérezés át­fogja a termelés és a gazdálkodás valamennyi területét. Egy fizikai dolgozó 300 forint prémiumot kap, eszmeileg, ugyanis a brigádok maguk döntenek róla, hogy tag­jaik közül érdemei alapján ki mennyivel részesedik a közös ösz- szegből. A művezetők ötszáz fo­rint prémiumot kaphatnak, a termelési cél elérésétől függően, s szerény mértékben még a bri­gádvezetőket is érdekeltté tették a több és a jobb munkában. A • Belföldi megrendelésre gyártandó rusztikus szekrénysor, előtte ugyanilyen stílusú kárpitos garnitúra. (Méhest Éva felvétele) havi prémium bizonyos többlet- termeléshez van kötve, ami hoz­za a kifizetést lehetővé tevő jö­vedelmet. A Bácska Bútoripari Vállalat a kisebb cégek közé tartozik, ami a rugalmasság szempontjából elő­nyére szolgál. 1982-ben a piaci helyzet függvényében gyártanak újfajta, rusztikus, elemes szekrényfalakat. Az első negyedévben két újfajta, szintén rusztikus kárpitos garnitúrával jelennek meg a piacon. Az idén az árviszonyok hatására a tő­kés exportra készített teljes kí­nálatot újjal, a technikai fölké­szültségüknek jobban megfelelő termékekből állóval cserélik föl. Ehhez meg kell nyerni a vevőket is. A cél érdekében ebben a hó­napban a vállalat 40 cikkét mu­tatja be a kölni nemzetközi vá­sáron. Ebben az esztendőben a tava­lyi 103 millióról 126 millió fo­rintra szándékoznak növelni a termelési értéket, s ebből 50 mil­liót tesz ki a tervezett tőkés ex­port értéke. Árviták miatt ehhez egyelőre még nem rendelkeznek elegendő megrendeléssel. A Bácska Bútoripari Vállalat az árbevételét kereskedelmi te­vékenységgel is növeli az idén. Bajai mintaboltjában a saját ter­mékein kívül a helybeli BLÉ- VISZ szövetkezet, a Szekszárdi Bútoripari Vállalat, a Budapesti Faipari Vállalat és a Pécsi Bútor­gyár cikkei is megvásárolhatók lesznek 1982-ben, kölcsönös áru­csere-szerződés révén. Az igazgató elmondta, hogy a termelési költségek csökkentése érdekében az év végéig vegyes­tüzelésű kazánrendszert építe­nek ki, 11 milliós beruházással. Saját és vásárolandó hulladékok fűtésre való felhasználásával egy év alatt 2,5 millió forint értékű olajat takarítanak majd meg. A. T. S. Kocsma helyett tejboltot! Szinte nincs olyan hét, hogy ne kérnének tőlünk segítséget ol­vasóink az ital rabjává lett hoz­zátartozóik „megmentése” érdé. kében. A napokban is ilyen tar­talmú levelet hozott la posta Kecskemétről. A feladó reszketeg kézzel írta: A Nagykőrösre vezető út men­tén, egy iskola szomszédságában van az a kocsma, melynek kö­vetkeztében lassacskán tönkre, megy a családi életem. A fiam ott törzsvendég, s gyakorta issza le magát. Rengeteg pénzébe ke­rül ez. Időnként üres is a buk­szája, de ez őt kevésbé érdekli, mert kap italt hitelbe is. Mint mások. A kocsmárosoknak semmi sem drága, ha így, vagy úgy, de növelhetik a forgalmukat. Sok édesanya, feleség és tisztességes körülményre vágyó gyermek ne­vében kérem: mielőbb szüntes­sék meg ezt az áldatlan helyze­tet: .A csakis békétlenséget, perpat­vart okozó talponálló helyett tej­boltra lenne inkább szükség. Ha kapható volna ott mindig friss tej, tejtermék, sütőipari áru, an­nak nemcsak a közeli iskolások örülnének, de legfőképpen a kör­nyékbeli családok... Eddig a panasz és a közérdekű javaslat, melyet az egység gazdá­jának, valamint a hatóságnak a figyelmébe ajánlunk. A mértéktelen hazai italozással kapcsolatban pedig hadd emlé­keztessünk két megállapításra. Az Alkoholizmus Elleni Orszá. gos Bizottság tette közzé korábbi kiadványában az egyiket, misze­rint a felbomlott házasságok fe­lében az alkoholfogyasztás a leg­döntőbb válóok, s az állami gon- cozásba vett gyermekek többsége Hálózó családból származik. A másik vélemény egy országgyűlé­si felszólalásból való: megbízható becslések szerint az alkoholiz­mus népgazdasági kihatásai 1970 óta elérik, sőt fokozatosan meg is haladják. az alkoholból szár­mazó állami bevételeket. Summa summárum: társadal­munk roppant veszélyes jelensé­géről van szó, melynek megféke­zése érdekében bőven van teendő. Felnőttek klubja Érsekcsanádon A társas élet gazdagabbá, szí­nesebbé, hasznosabbá tétéle ér­dekében követést érdemlő mó­don cselekedtek a napokban az érsekcsanádiak, akik — mint ar­ról Molnár János kiformált ben­nünket — megalakították a fel­nőttek fórumát, mely a „Búza­kalász klub” nevet kapta. Az MSZMP községi székházában otthont kapott új közösségnek termelőszövetkezeti tagok, ipa­ri dolgozók és nyugdíjasok az első tagjai, akik szívesen vár­nak minden helybeli felnőttet. Munkaterv alapján működik a klub, ahol sor kerül majd író- olvasó találkozókra, különféle té­májú előadásokra, műsoros prog­ramra, tréfás vetélkedőkre, és persze szabad foglalkozásokra. A tagok közös mozi- és színházlá­togatáson is részt vesznek, vala­mint kirándulásokon, de szer­veznek önmaguk számára tár­sas vacsorákat és bálákat is. Örömmel adunk hírt e községi kezdeményezésről, s az érsekcsa- nádi „Búzakalász klub” — mely feltehetően az ötnapos munka­hét révén megnövekedett sza­bad idő eltöltésének is kellemes színhelye lesz — termékeny, nép­műveléssel is felérő küldetésé­hez ezúton kívánunk sok sikert! KÉRDEZZEN - FELELÜNK Mennyi szabadságra jogosult a bedolgozó? Dunavecsén lakik az a fiatalasszony, aki már öt éve bedolgozója a nagy­község textilüzemének. Bár munkáját igyekszik becsülettel elvégezni, az utóbbi időben mégis kellemetlenségei vannak, történetesen a szabadsága mértékének megállapítása körül. Mint a szerkesztőségünkhöz küldött levelé­ben írja, a munkaadó csupán az éves alapszabadságot hajlandó részére biz­tosítani, s figyelmen kívül hagyja a mostani tevékenységében, illetve má­sutt szerzett eddigi szolgálati éveit, melyek a pótszabadsága alapját ké­pezik. A 14 évnél fiatalabb gyermek után sem részesül hasonló kedvez­ményben. Minthogy az Ugye rendezé­séhez szükséges felvilágosításnak sincs a birtokában, sorait e közérdekű kér­déssel zárját voltaképpen mennyi sza­badságra jogosult a bedolgozó? Tekintettel arra, hogy nem is­merjük a foglalkoztatásának részleteit, így a következőkben csak általános tudnivalókra szo­rítkozhatunk, ,igaz, valamennyi érvényes a saját esetére is. A legfontosabbal kezdjük: az idén január elsejétől egy új jog­szabály, a 10/1981. (IX. 29.) MŰM. számú rendelkezés szerint alkalmazható a bedolgozó, aki­vel írásban kell megkötni a ha­tározott vagy határozatlan időre szóló munkaszerződést. Ha az ilyen személy rendszeresen ellát­ja feladatát, mégpedig a teljesít­ménykövetelményeknek, vala­mint a munkáltató egyéb előírá­sainak megfelelően, akkor bizto­sítottnak tekintendő, és e jog­viszonyát szükséges bejegyezni a munkakönyvébe, s az szolgálati időnek minősül. Ezek előrebocsátásával fele­lünk a) konkrét kérdésére: a biz­tosított bedolgozót a munkavi­szonyban állókra is vonatkozó rendelet szerint illeti meg az évi 15 nap alap-, s a munkában el­töltött háromévenként egy nap­pal szaporodó pótszabadság, mely időre átlagkereset jár. A kisko­rú után viszont nem kaphat ilyen szabadságot, hiszen az ott­honi munkakörülményei nem szigorúan kötöttek, tehát a vál­lalt tevékenységében aligha okoz­hat zökkenőt, ha többet foglal­kozik gyermekével, mint a rend­szeresen munkába járó, aki jo­gosult ezekre a plusz napokra. Nos, ha e közöltek ismereté­ben úgy véli, hogy sérelem érte, javasoljuk, kérje ügyében a vál­lalat vezetőinek a segítségét vagy forduljon bizalommal a he­lyi szakszervezeti bizottsághoz! Felelős-e a munkáltató a gyermektartásdíj kifizetéséért? Megrendítő tartalmú levéllel kere­sett fel bennünket a kecskeméti Sz.-né B. T., aki hosszabb ideje neveli egye­dül két gyermekét. Ellátásukat, gon­dozásukat kevés Jövedelméből fedezi. Növeli e költségeket az a sajnálatos tény, hogy az egyik kiskorú régebb óta beteg, s állandó gyógykezelés alatt áll. Ami a gyermektartásdíjat illeti, azt már korábban megállapította a bíróság, s a határozatot az elváltán élő apa munkahelye is megkapta. Csak­hogy úgy tűnik, hiába, ugyanis a vártnál kevesebb pénzt küld. Olvasónk ezzel kapcsolatban így ír: „Feltűnt nekem, hogy következetesen a mini­mum-összeget postázza részemre az illetékes városföldi termelőszövetke­zet, melyet levélben és személyesen Is felkerestem, de csak könyörgés-köve­telés révén értem el. hogy kiegyenlí­tették a csaknem ezer forintnyi tar­tozásukat. Am a Jövőben sem vagyok abban biztos, hogy a volt férjem bér­alapjának, jövedelmének megfelelően kapom a pénzt. Egyáltalán azt szeret­ném tudni: a munkáltatónak kötele- ző-e maradéktalanul kiutalnia a gyer­mektartásdíjat? A jogszabály egyértelmű: ha a kötelezett személy munkahe­lyén a gyermektartásdíj összegét a bíróság letiltotta, eme intéz­kedés végrehajtásáért á mun­káltató a felelős. Fontos még tudni, hogy a jogosultat kérel­mére tájékoztatni kell hivatalo­san araa, bérről és egyéb jutta­tásról, mely a díjlevonás alap­jául szolgál. Ugyancsak mód van arra, hogy a bíróság hivatalból ellenőrizze, egy-egy munkáltató­miképpen tesz eleget a tartásdíj kiszámításával, levonásával és kifizetésével kapcsolatos szigorú előírásoknak, indokait esetben pedig sor kerülhet a pénzügyi szabálytalanságot elkövető dol­gozó felelősségre vonására. Az ön ügye is vizsgálatot, intézke­dést igényel, ezért azt tanácsol­juk. kérje a tartásdíjat megálla­pító igazságügyi szerv közben­járását! Kötelező-e a higiénia betartása a fodrászüzletben? Elgondolkodtató tapasztalatáról szá­molt be a Kecskeméten lakó Kovács József, aki a széchenylvárosl 10-es számú fodrászatban nyíratkozott, s eközben arra lett figyelmes, hogy a fodrász fertőtlenítés nélkül dolgozott a borotvával. „Mindezt rögtön szóvá tettem, mire azt a választ kaptam: e szokás már megszűnt...” — pana­szolja többi között olvasónk a lapunk­hoz küldött levelében, majd az Iránt érdeklődik: vajon kötelező-e a higié­nia betartása e forgalmas üzletekben? A közérdekű bejelentéssel kap­csolatban vizsgálatot folytatott a kecskeméti Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelőség, mely­nek vezetője, dr. Jenei Judit ar­ról tájékoztatott bennünket, hogy az ellenőrzés során kirívó hiá­nyosságot nem találtak, s a fer­tőtlenítő is a munkaasztalon volt. Felhívták azonban a fod­rászat vezetőjét arra, hogy ilyen célból naponta friss vegyszert használjanak, amit a higiéniai szabály is megkövetel. Elmondjuk még, a város több hasonló szolgáltató egységében tett villámlátogatásunk alkalmá­val meggyőződtünk, hogy min­denütt betartják a fodrászok a közegészségügyből rájuk háruló feladatokat, s a bőrrel közvetle­nül érintkező borotvát rendsze­resen fertőtlenítik. Reméljük, e jó „szokással” levélírónk is min" dig találkozik ezután! összeállította: Vei kei Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents