Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-14 / 11. szám
1982. január 14. • PETŐFI NÉPE • 5 Több pedagógus üdülhet A Pedagógusok Szakszervezetének Bács-Kiskun megyei Bizottsága legutóbbi ülésén megvitatta és jóváhagyta a múlt évi üdülési beutalók elosztásának tapasztalatairól szóló, s az ezzel kapcsolatos idei lehetőségeket, terveket ismertető beszámolót. Az ülésen elhangzottak több szempontból figyelmet érdemelnek. A bizottság körültekintéssel,' felelősséggel foglalkozott e szociális kérdéssel. Ezért is hangsúlyozták már az ülés kezdetén, hogy a jövőben még megfontoltabban, átgondoltabban kell szervezni a pedagógusok üdülését. Bírálatok és dicséretek egyaránt elhangzottak, mind a SZOT-üdülőjegyek elosztásával, mind pedig a saját szervezésű üdültetés körülményeivel 6 kapcsolatban. Tavaly — az előző évhez képest — százrfyolcvannággyel nőtt, s nyolcszázharminckilencre emelkedett a megye pedagógusainak juttatott, SZOT-üdülőkbe szóló beutalók száma. Problémát jelentett viszbnt, hogy csökkentek, százharmincnyolccal, a nem szorgalmi időre érvényes üdülőjegyek. Ez meglepte a pedagógusokat. Az új helyzet annak következtében állott elő, hogy a beutalók szétosztását a szakszervezetek megyei tanácsaitól átvette a Pedagógusok Szakszervezetének Központi Vezetősége, mely országos szinten arányosításra törekedett. Egyidejűleg megszűnt az SZMT támogatása, melyet a bizottság korábban» élvezett. Ugyanakkor más -szempontból javult a helyzet. Üzembe állították a soproni üdülőt, s ezzel jelentősen nőtt a családos beutalók száma. Míg 1980-bad százhuszonnyolc, 1981-ben már háromszázhát megyebeli pedagóguscsalád számára nyílt SZOT-üdülési lehetőség. Tavaly kevesebb gyermekbeutaló jutott a megyének, mint korábban. Űj lehetőség viMONGÓLIA Az 1921. évi forradalom győzelmét követő években nyíltak meg Mongóliában az első népi iskolák, amelyekben írni, olvasni és számolni tanultak a gyerekek. A kevés egyházi iskola helyébe lépő, egyre gyarapodó számú népi iskolák az analfabétizmus elleni küzdelem színterei lettek. 1932- ben a népi kormány határozatot hozott az oktatási rendszer fejlesztéséről. Az azóta eltelt fél évszázad alatt megvalósították a népoktatás programját, jelentősen növelték a közép- és felsőoktatási intézmények számát. Az elmúlt évtizedekben bevezették a kötelező nyolcosztályos oktatást. A tanmenet, az oktatás színvonala vidéken és városban egyaránt azonos. Az idei tanévben 48 ezer gyermek kezdte meg általános iskolai tanulmányait a Mongol Népköz- társaságban. Az ország 574 jól felszerelt általános iskolájában ösz- szesen 364 ezer kisdiák tanul az idén. Az alapfokú, nyolcosztályos oktatást rövidesen kibővítik tíz- osztályosra. Növekszik a középfokú oktatási intézmények száma is. Különösen népszerűek lettek szont, hogy a SZOT — a beteg gyerekek gyógyítására és pihenésére gondolva — üdülőszanatóriumot nyitott Kőszegen és Vaj- tán. Mindkét helyre 1981. októberétől lehet beutalójegyet igényelni. Az üdülőszanatóriumokba kerülő gyerekek zavartalanul folytathatják tanulmányaikat. A megye pedagógusai tavaly Fonyódon és Mátraszentlászlón vehettek részt úgynevezett saját szervezésű, önköltséges üdülésen. A két helyen több mint ötszáznyolcvan felnőtt és gyermek számára nyílt pihenési lehetőség. A bizottsági ülésen szóvá tették, hogy a fonyódi üdülés körülményei nem feleltek meg a minimális követelményeknek sem, ezért ezen — amennyiben továbbra is fenntartja a szakszervezet — változtatni kell. Viszont korszerű elhelyezésben volt részük azoknak, akik a mátraszentlászlói új faházakban üdülhettek, családostól. A megyei bizottság dicséretben részesít~t*° az alapszervezeteket, melyek Komoly munkát végeztek annak érdekében, hogy minél többen részt vehessenek saját szervezésű üdülésen. Ily módon étkezést is nyújtó rendszerben száztizenheten, étkezés nélküli formában ötszázötvennyol- can üdültek a múlt évben. Szó esett arról is, hogy az idén tovább kell bővíteni a rendelkezésre álló üdülőhelyek körét. Erre újabban a fővárosban nyílt lehetőség. A budapesti bizottság családos üdülésre kínált fel Budán egy új szakmunkásképző kollégiumot. Bács-Kiskun- ból kétszázan pihenhetnének itt a nyáron, kulturált körülmények között. Ez évben egyébként kilencszáz- kilenc SZOT-üdülőjegyet 'oszthatnak szét a megye pedagógusai között, s ez hetvennel több a tavalyinál. R. M. az utóbbi években az érettségi bizonyítványt és szakmai képzettséget nyújtó középiskolák. Az egyik legrégibb ilyen jellegű szak- középiskola az Ulánbátort pénzügyi technikum, amely fennállásának 55 éve alatt több mint 12 ezer szakembert adott a népgazdaságnak. A 15 éve működő építőipari szakközépiskolát eddig mintegy 5000 diák végezte el. A főiskolák és egyetemek közül az egyik legnépszerűbb az Ulánbátort Műszaki Egyetem, amely húsz szakmára oktatja hallgatóit. A 'tíz évvel ezelőtt megnyílt oktatási intézmény jól felszerelt laboratóriumokkal, könyvtárral, olvasótermekkel és síSciá- lis létesítményekkel ellátott egyetem. Jelenleg több mint háromezren tanulnak itt. , Az oktatás természetesen minden szinten ingyenes, a főiskolások és egyetemisták pedig ösztöndíjat is kapnak. Ebben az évben nyílt meg Kovd városában az ország nyolcadik felsőoktatási intézménye, egy pedagógiai főiskola, amely általános iskolai felsőtagozatos tanárokat képez. M UNKÁSMOZG ALMI EMLÉKEK Nőszónokok ■ Csodálom a nőmunkások szervezkedését a századforduló után kezdeményező asszonyok, lányok bátorságát, okosságát. A szakegyletekbe tömörült dolgozók is úgy vélték, hogy a konyha és a gyereknevelés a gyengébb nem birodalma. (Jellemző: fölösleges utalnom arra, hogy a dolgozók alatt férfiakat értek, a gyengébb nem kifejezés pedig az akkori szemléletet tükrözi.) Az "első világháborúig csak körülményesen, magánúton szerezhettek érettségi bizonyítványt Kecskeméten a lányok. Diplomás nő? Még a fehér hollónál is ritkább volt. Századunk második évtizedében nyitotta meg rendelőjét megyeszékhelyünkön az első orvosnő, valamivel .később középiskolai tanárnő is megpróbálkozott a burkolt ellenszenv leküzdésével. Rövid ideig működhetett a két világháború között az első itteni ügyvédnő és időbe telt, amíg gyógyszerészként elfogadták a lányokat, asz- szonyokat. Mérnöki, bírói, köz- gazdászi pályára csak a fölszabadulás után gondolhattak. A szegényebb lányok lehetőségei még korlátozottabbak voltak. Még- 1911-ben is rosszallva, a közerkölcsök elfajulásaként emlegette a tekintélyes Pásthy Károly igazgató úr a férfiszakmák- Kal próbálkozó lányokat. Tanulják meg a kázimunkázás, a háztartás tudományát, ezt ajánlotta számukra. Mégis részt vett egy kecskeméti a szociáldemokrata nőmunkások első országos kongresszusán. Rendőrségi felügyelettel 1905-ben, a fővárosban rendezték. A hírős városból érkezett Bleyer Pepike, föl is szólalt, az itteni helyzetről tájékoztatta elvbarátait. Nyilván a budapesti tanácskozás hatására a kecskeméti Vigadóban is összejöttek a sorsuk javításáért küzdő asszonyok. A Kecskemét című hetilap 1905. június 4-én tudatta: „A gyűlés tárgysorozatán több nőszónok szerepel. A gyűlésen egy ’női munkásegylet’ alapításának a módozatait fogják tárgyalni.” Lassan-lassan bekapcsolódtak a gazdasági, politikai szervezetek munkájába is. A műkedvelő egyesületekben ismerkedtek a szocialista eszmékkel. A Petőfiről elnevezett színjátszó csoport részt vett az agitációban is. A Függetlenség adott hírt arról — például —, hogy 1906. május 27- én a magyarországi cipész- és csizmadiamunkások és munkás- nők szakegyletének kecskeméti csoportja a zászlóalap javára szavalattal és tánccal egybekötött estélyt rendez. A varrodai alkalmazottak kezdeményeztek először nőmunkás- sztrájkot. A nyomor kényszerítette a fiatalokat a bérharcra. Még rosszabb volt a konzervgyári, meg a gyufagyári munkásnők sorsa. A Kecskeméti Lapok 1910. augusztus 4-i száma Gorkijra hivatkozva számolt be egy,^13 éves gyári munkásnő balesetével. „Tessék a gyárvezetőségeket szigorúan megrendszabályozni” követelte a cikkíró az égéses baleset kivizsgálását sürgetve. Csoda, hogy 1912-ben már 35 nőmunkás dolgozott a kereken ötszáz tagú kecskeméti szociáldemokrata pártszervezetben? H. N. Az oktatás múltja és jelene Bajai fotósok Évek óta rendszeresen hallat náagá- ról a Duna Fotóklub. Tagjai hazai és külföldi kiállításokon, pályázatokon sikeresen szerepelnek. Működésükkel nagyban hozzájárulnak a város és a megye kulturális, művészeti életének gazdagításához. Jellemző a bajai fotósok aktivitására, hogy csupán az elmúlt esztendőben Összesen tizennégy hazai és nyolc külföldi kiállításon vettek részt. Ezekről több értékes díjat, elismerő oklevelet hozhattak haza. A klub tagjai műveikkel többek között bemutatkoztak az elmúlt évben Budapesten, Nagykanizsán, Szeremlén, Zom- borban — és természetesen több alkalommal Baján is. Sikeres képeikből mutatunk be kettőt. • Tamás József: Szomszédok. • Kovács Béla: Oltalom. HAGYOMÁNYOKAT FOLYTATVA, MEGÚJULVA Népszava-kiadványok 1982-ben Lapunk olvasói több évtizeden keresztül találkoztak a Táncsics Szakszervezeti Könyv- és’Folyóiratkiadó hevével, könyveivel, brosúráival, . folyóirataival. A SZOT titkárságának határozata szerint a Népszava Lapkiadó és Táncsics Kiadó 1982 januárjától összevont vállalatként Népszava Lap- és Könyvkiadó néven folytatja tevékenységét. Ebből az alkalomból néhány érdeklődésre feltétlenül számottartó kiadványra felhívjuk a figyelmet. A jelzett könyvek, füzetek 1982 év folyamán már Népszava-emblémá- val jelennek meg. A világ szakszervezetei. A kötetből megismerhetjük öt földrész szakszervezeti mozgalmát, bepillanhatunk a különféle nemzetközi központokhoz tartozó szakszervezetek életébe. A Szovjetunió szakszervezeteinek története című kötetben az olvasó nyomon követheti a szak- szervezetek szerepének alakulását, létrejöttüktől napjainkig. Kádár János: A szakszervezetekről. A kiadó egyik méltán dicsérhető, hézagpótló vállalkozása. A dokumentum tükrözi azt a küzdelmet, amelyet a magyar szakszervezetek, mint legátfogóbb tömegszervezetek az MSZMP vezetésével folytattak az ellenforradalom kártevései ellen, majd ezt követően a szakszervezetek helyének, szerepének tisztázásáért, a szocializmus alapjai lerakásának befejezéséért, és amelyet folytatnak a fejlett szocialista társadalom építéséért. A könyv megjelenését többek között az is indokolja, hogy a szocialista körülmények között tevékenykedő, új típusú szakszervezetek kialakulása és fejlődése egyre jobban a hazai és a nemzetközi közérdeklődés homlokterébe kerül. Az agitációs és propaganda- munkát nagymértékben segítheti a Tények és adatok a szakszervezeti munkáról című összeállítás. A füzet a szakszervezeti te-, vékenység szinte valamennyi területével foglalkpzik, így például a gazdasági élettel, a szervezettség alakulásával, a rétegpolitikával, a kulturális nevelőmunkával, a bérezéssel stb. A kiadvány nem statisztikai adatfelsorolás, hanem szövegesen magyarázza, elemzi az elért fejlődést szemléltető ábrák, grafikonok segítségével. A kiadó 1982-iben Vállalatunk címmel egy új, feltehetően népszerűvé váló sorozatot indít. Az év folyamán A vezető és a vállalati demokrácia lesz a sorozat első kötete. A jövő év januárjától ismét megjelenik a Válaszolunk sorozat, amelynek füzetei évi hat alkalommal, 32 oldal terjedelemben azokat a kérdéseket tárgyalják, amelyek mind a különböző szintű gazdasági vezetők, mind a szakszervezeti tisztségviselők, a főbizalmiak, a bizalmiak és a bizalmihelyettesek munkáját hivatottak segíteni. (Az ötnapos munkahét. A kollektív szerződés módosítása. Bérszabályozás, bér- gazdálkodás. A bizalmi jog- és hatásköre stb.) A Népszava Kiadó 1982. évi tervében számos szociálpolitikai és munkavédelmi kiadvány található — kiadásuk folyamatos. (Anya és gyermek a társadalom- biztosításban. Hozzátartozói nyugellátások. Munkavédelmi vezetők kézikönyve. Villanyszerelők munkavédelmi vizsgakönyve II. — hogy csak néhány címet említsünk.) A szépirodalmi művek sorából néhány: Gergely Mihály: Pokol- hegyiek, Nagy Lajos: A hűséges szegényember, Sánta Ferenc: Kicsik és nagyok. ( Az olvasó jövőre megfiatalítva kapja kézhez A mi világunk című sorozatot is. A 64 oldal terjedelmű füzetek négy-mégy témát tárgyalnak majd. A sorozat nemcsak az előfizetőknek okozhat örömet, hanem azoknak is, akik 1982 februárjától számonként a hírlapárusoknál megvásárolják. A Népszava Lap- és Könyvkiadó a neves hagyományokat folytatva sajátos színfolt kíván lenni a magyar könyvkiadás palettáján. Tóth István zaklatott idők (18.) — Ismerhetsz, lányom, nem szoktam a levegőbe beszélni. Mégiscsak sok, ahogy elbántak velem a külterületi népboltban. Olyan piszkos, szemetes kristály- cukrot kaptam, hogy kidobtam a tyúkoknak. A pénzünkért ne hulladékkal szúrják ki a szemünket. Ilyesminek is nézzetek már utána! Rontóné izgatottan változtat- gatta ültőhelyzetét. Legtöbben a tanya faltövét támasztották, sorban, mint fecskék a villanydróton. Mások a szekerek oldalára, ülésre telepedtek, ö egy tenyérnyi pázsitra húzódott félre. Gondosan igazgatta maga alá lábait, szoknyáját minden sűrűn szemérmesen húztálta a térdére. Ki ne látsszon valami fehérbarna combjából. Biztosra vette, hogy a funkcionáriusnő látta „tisztességét”. Alig várta, hogy szólhasson Tuczné után. Karjátileengedte, de még megtapogatta sárga-kék tarka kendőjét, jól tartja-e a haját. Érezte a várakozó csendből, hogy most „politikai bemutatko- , zást” vár tőle a brigád, s Bötos- né is, nem csak amolyan szimpla felszólalást. Botosné ba’rátságos kék szeme is bátorította. Az urától úgy értesült, hogy jól dolgozik a gépállomásról odakerült új brigádtag. Sejtette, hogy ki akar tenni magáért — őelőtte is. Lássa meg, hogy politikailag is jó segítség a férjének. Abban nem is csalódott, hogy Rontóné gyakorlott felszólaló. De bármilyen beszédes mozdulatokkal kísérte mondókáját, letámadó „harcassága” nemcsak lehű- tötte, de el is ijesztette. Rontóné vadul tüzelt. — Elvtársak! Tucz elvtársnő demagóg módon csepülte cukor- elilátásunkat. Amikor a munkás- osztály — még a mi munkánk — gyümölcsét a tyúkoknak, tehát mondhatnánk, hogy a szemétbe dobta, lebecsülte eredményeinket. Nem gondolt arra az elvtársnő, hogy míg a múltban talán csak a nagy- ünnepek alkalmával került cukor az asztalunkra, ma azért már minden becsületes dolgozónak jut belőle. Karját előredolbta, úgy fejezte be erélyes kijelentéseit. — Ezt nem így kell meghálálni, elvtársak! Keresztbetett karral fogta meg két vállát, sebesen lélegzett, mintha futott volna, szép arcát diadallal emelte fel. Döbbent hallgatás volt a válasz. Rontóné most sem látta meg a földre sütött szemeket. Senki nem mondott ellent, bár visszás érzések feszítettéle az embereket. Botosné rábeszélő mosolya is eröltetettre sikerült. — Szóljanak mások is, nekik mi a véleményük! Ebben finoman benne volt, hogy bizony kívánatos volna a Tuczné felvetette ügyet a maga súlyához és természetes megítéléséhez visszaterelni. A túlzás azonban az emberekbe fojtotta a szót. Botosné tekintete utoljára a férje lehajtott fején állapodott meg. Ült a többivel a fal tövén, két könyöke a térdén. Gyorsan szippanthatott a cigarettájából. Felesége tudta, hogy szólni szándékozik. Jól is tenné, helyre kell billenteni az egyensúlyt. Váratlanul ért mindenkit, hogy az egyik szekér alól jött a következő hang. Kovács Imre, az öreg juhász keveredett elő vaila- honnét a röpgyűlés hírére. Behasalt a kocsi alá. Még nagyobb lett a csodálkozás, amikor neirh is a „tárgyhoz” szólt. No persze hamar eszükbe jutott, hogy nincs kötött téma. Alig kanyarodott rekedtes beszédével mondandójára, máris érdeklődéssel figyelték. Még jó is, hogy másra terelte a szót. — Te képzett politikus vagy — tegezte le az idős ember természetességével Botosnét —, döntsd el, igazam van-e? Ismered a lányomat. Tanítónő, alig két esztendeje jött ki a képzőből. Tapasztalatlan. Azért is kellett összeszidnom... Előadta az öreg Kovács, hogy a tantestület is utasítást kapott a tanácstól a begyűjtés sikerének segítésére. Az ő bolondos, szele- burdi lánya erre írt néhány csasztuskát, és azokkal a gyerekekkel énekeltette bele a tanács- háza mikrofonjába, akiknek a szülei elmaradtak a teljesítéssel. Az egyik versike így szólt, <szavalta a juhász; „Élenjáró gazdának élen toj a tyúkja; — Minden paraszt tudja ezt, csak apám nem tudja.” — Majd megagyaltam a lányomat, mikor elhencegi nekem, hogy az illető gazda egy óráit belül vitte is az ötven tojást a begyűjtőhelyre ... Magyarázom neki: el tudod képzelni, milyen érzés az egy apának, hogy a saját gyereke figurázza ki? Milyen véleménye lehet az iskoláról, ahol szülő ellen hangolják a gyereket? Érezd át, hogy áldhatja a paraszt annak az eszét, aki ezt a cirkuszt kitalálta ... Felélénkült a brigád. Lesz itt izgalom. Rontónét fensőbbséggel töltötte el, hogy senki nem cáfolta meg. Mert nem tudják, mert neki van igaza — gondolta. Felszabadult önbizalommal szólt most közbe. — Szerintem frappáns ötlet volt Imre bácsi lányától az a csasz- tuska. Az eredmény a lényeg: bevitték az ötven tojást, s azzal — ha úgy vesszük — legalább tíz család ellátását javították ... Harc nélkül nem megy a társadalom átformálása. Az embereket sokszor csak' ilyen szokatlan módszerekkel zökkentjük ki a kispolgári megszokottságból... Most már azért felzúgtak innen is, onnan is. Emiatt, meg hogy úgy belelovalta magát Ron- tóné a „vonalasságba”, nem hallotta a juhász véleményét. — A lányom is ilyen bolondokat beszélt vissza ... Az emberek nehezen állták meg, hogy fel ne vihogjanak. Kovács Imre magasan lengette a karját. Még nem fejezte be. — Nemsokára aratunk, azért javasolnám jó előre. Állítsa már le a pártbizottság a tavalyi meg azelőtti idétlen cséplési agiitációt. Ne küldjék az út törő-tánc csoportokat a gépekhez, hogy ebédszünetben táncoljanak, csasztuskáz- zanak a cséplőbrigádnak ... Csak hallották volna, hogy káromkodtak, szidták a teremtésit is annak, aki a gyerekeket is kihozza ilyen melegben, meg a gépesektől is ellopja azt a félórás szundítást. Mert tudjátok, aludni ott nem lehet, csak egyet szusszantani. Napkeltétől megállásuk sincs, oszt jólesne az a kis nyugalom ... Aki ragaszkodik az ilyen agitációhoz, küldjétek ki pár napra csépelni... Kaján nevetés hullámzott át a résztvevőkön. Ez tartotta visz- sza Rontónét, hogy nyilatkozzon. Pedig most is buzgóit benne a harci kedv, hogy ellentmondjon a juhásznak. Még leszállt a nap. A brigádvezető elérkezettnek látta az időt, hogy helyre tegye a fals nézeteket. A felpirosló cigarettaparázs világánál megnagyobbodott sötétbarna szeme. Utolsót villant a csikk, elgondolkozva dörzsölte bele a földbe. Keskeny szájaszélén elutasító határozottsággal vágott a hozzászólásba. — Nem értek egyet Rontó elvtársnővel ... . Majdnem pattogott a hangja a visszatartott indulat miatt. Botosné szeme önkéntelenül is Ron- tónéra villant, aki ijedten rezzent össze a brigádvezető első mondatára. Mocorgás, a falat korzsoló hátak zaja jelezte a felcsigázott érdeklődést. Tudta a funkcionáriusnő, mi megy végbe az új brigádtagban, aki eldobta a súlykot azzal a túljátszott „osztályálláspontjával”. Azzal is tisztában volt, hogy Bálint sem finomkodik. Nem is tévedett. A brigádvezető leszögezte. — A cukorügyben Tucz néninek van igaza. Miért lenne köteles elfogadni a szemét-cukrot, mikor — maga mondja — van elegendő, és a gyár sem szennyezve küldi. A múltnak ehhez semmi köze úgy, miként az elvtársnő beállította. Értelmetlenség a munkásosztályt js ebbe belekeverni. Ka a kereskedő gondatlanságából piszkot dobnak oda az embernek, Tucz néninek éppúgy joga van szót emelni, mint másnak. Helyeslő moraj nyugtázta, kinek ad igazat a brigád Bálint kért még egy kis figyelmet, hogy rátérhessen a juhász felvetéseire is. Fejtegetésének summájaként ezzel fejezte be. — Rossz módszerekkel a legnemesebb* szándékot se lehet megkedveltein! ... Tisztelem az eszét, Kovács bátyám, hogy észre térítette a lányát... 1 (Folytatjuk)
