Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-14 / 11. szám

2* • PETŐFI NÉPE • 1982. január 14. események sorokban BUDAPEST Szerdán hazaérkezett a Szovjet­unióból Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Berecz János, a KB tag­ja, a külügyi osztály vezetője, a'kik az SZKP Központi Bizottságának meghívására január 11—13-a kö­zött Moszkvában tartózkodtak. Az MSZMP küldöttsége találkozott és szívélyes, elvtársi légkörű meg­beszéléseket folytatott a két párt közötti együttműködés, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről Borisz Ponomarjovval, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjával, a KB titkárával és Konsztantyin Ruszakovval, az SZKP Központi Bizottságának titkárával. A találkozón jelen volt Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete. (MTI) PÁRIZS________________________ Helmut Schmidt bonni kancel­lár szerdán este villámlátogatást tett Párizsban. Négyszemközt tár­gyalt Francois Mitterrand elnök­kel, majd az elnök vacsorán lát­ta vendégül a kancellárt és Genscher külügyminisztert. Schmidt még szerda éjjel vissza­utazott Bonnba. ROMA ______;__________________ E nrico Berlinguer beszámolójá­nak megvitatásával folytatódott kedden az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottságának ülése. A felszólalások középpont­jában a lengyelországi helyzet ér­tékelése állott. Az elemzések, vagy inkább a főtitkári beszámoló elemzésével egyetéVtő állásfogla­lások a lengyel helyzet sajátos voltából indultak ki és döntő több­ségükben azonos megállapítások­ba, a Szovjetunió és a szocialis­ta országok bírálatába torkolltak. PÁRIZS __________________________ H elmut Schmidt, az NSZK szövetségi kancellárja szerdán közép-európai idő szerint 18 óra­kor megérkezett a párizsi Orly repülőtérre, ahol Pierre Berégo- voy, a köztársasági elnöki hivatal főtitkára fogadta. Schmidt rövid látogatása során Mitterrand fran­cia államfővel folytatott tárgyalá­sokat. ' TAJPEJ__________________________ T ajvanon megkönnyebbüléssel vegyes elégedetlenséggel fogad­ták Washington bejelentését, hogy az Egyesült Államok hosz- szútávú politika keretében vál­tozatlanul hajlandó „védelmi fegyvereket” juttatni Tajpejnek. A szóvivő szerint Kína nem vál­toztatta meg szándékát, s ha kell „erővel igyekszik bekebelezni Tajvant”. TASZSZ-NYILATKOZAT A NATO beavatkozik Lengyelország belügyeibe Az Egyesült Államok és NATO- szövetségesei továbbra is megkí­sérlik a durva beavatkozást a szuverén Lengyel Népköztársaság belügyeibe, növelve ezzel a nem­zetközi feszültséget. Ezt teljesen nyilvánvalóvá teszi az Észak-at­lanti Szövetség külügyminiszte­reinek január 11-én közzétett ál­lásfoglalása — hangoztatja a TASZSZ szovjet hírügynökség szerdán nyilvánosságra hozott nyilatkozata, amely élesen elítéli ezt a beavatkozást és határozot­tan bírálja az Egyesült Államok­nak és NATO-szövetségeseinek a lengyel ügyekben tanúsított ma­gatartását. A nyilatkozat leszögezi: Wa­shington nem szabhatja meg más államoknak, hogyan rendezzék belügyeiket, nem léphet fel köve­telésékkel a lengyel vezetéssel szemben. Ez a nemzetközi kapcso­latok és a nemzetközi jog leg­szentebb elveinek durva megsér­tése. „A NATO-közlemény szerzői nem titkolják, hogy elégedetlenek a szocialista Lengyelországban megindult normalizálással, ame­lyet a lengyel hatóságok — az or­szág alkotmányának megfelelő — intézkedései indítottak el. Felbő­szíti őket, hogy elhárították Len­gyelországban a polgárháború, a nemzeti katasztrófa' fenyegető ve­szélyét” — állapítja meg a szov­jet hírügynökség nyilatkozata, rá­mutatva: az Egyesült Államok kormánya, amely most „nemze­ti megbékésre” szólít fel, min­dent megtesz és megtett azért, hogy ne jöhessen létre ilyen meg­békélés. Az Egyesült Államok to­vábbra is minden módon ösztön­zi a szocialistaellenes elemeket a törvényes rend megsértésére, a fennálló rend megdöntésére. Ezt a legkülönbözőbb formákban va­lósítja meg, a titkosszolgálatok bűnös aknamunkájától kezdve, az amerikai kincstárból gazdagon finanszírozott rádióállomások uszításain keresztül egészen a Fehér Ház hivatalos nyilatkoza­táig. „Az Egyesült Államok most, amikor a lengyelországi helyzet fokozatosan stabilizálódik, ami­kor megindult a termelőmunka ütemének helyreállítása, meg akarja akadályozni ezt a folya­matot a Lengyelországgal szem­ben foganatosított gazdasági és egyéb szankciókkal, s bevonja ebbe a kalandorpolitikába NATO- szövetségeseit is. Mindez megen­gedhetetlen nyomás a független lengyel államra, olyan nyomás, amely összeegyeztethetetlen az ENSZ alapokmányának betűjével és szellemével, a helsinki záróok­mánnyal, a nemzetközi érintke­zés elemi normáival” — állapítja meg a szovjet hírügynökség, amely képmutatónak nevezi ezt a magatartást. A Lengyelországban végbeme­nő események nyílt meghamisítá­sa sem teszi azonban meggyőzővé a nyílt beavatkozást az ország belügyeibe. Egyre inkább nyil­vánvaló, milyen reményeket fűz­tek egyes körök a lengyelországi eseményekhez, az ellenforradalmi erők tevékenységéhez: szét akar­ták zúzni a szocialista lengyel ál­lamot, vissza akarták állítani a burzsoá rendet. A TASZSZ nyilatkozata élesen bírálja azokat az állításokat, hogy Léngyelországban a szükség- állapotot „a Szovjetunió és más szocialista államok nyomására” vezették be, határozottan eluta­sítja azt az állítást, hogy a Szov­jetuniónak köze lenne a Lengyel- országban végbemenő események­hez. Ez — hangoztatja a nyilatko­zat —, az elejétől a végéig kita­lálás. A legfelsőbb lengyel szer­vek által megvalósított Intézke­dések lengyel döntésre jöttek lét­re, a lengyelek és csakis a len­gyelek ügyét jelentik. „Ezzel együtt világos, hogy a Szovjetunió számára nem közöm­bös a szomszédos szocialista Len­gyelország sorsa. Sok százezer szovjet ember áldozta életét, hogy felszabadítsa Lengyelországot a fasiszta rabság alól — s ezt nem lehet kitörölni sem a szovjet, sem a lengyel nép emlékezeté­ből.” A nyilatkozat aláhúzza: a brüsz- szeli ülésszak ismét azt tanúsítot­ta, hogy a NATO agresszív ka­tonai tömbjét olyan eszközként használják fel, amelynek segítsé­A Magyar Vöröskereszt csatla­kozott a Vöröskereszt Társaságok Ligájának felhívásához és szer­dán útnak indította első segély- szállítmányát Lengyelországba. A küldemény tíz tonna élelmi­szert tartalmaz gyermekek és idős emberek részére. Az élelmi­szert 5 kilogrammonként csoma­golták a könnyebb elosztás érde­kében. A Lengyel Vöröskereszt kérésének megfelelően takarókat és ruhaneműt is küldenek. A Vöröskereszt Társaságok Li­gája és a Lengyel Vöröskereszt ötvenezer, alacsony jövedelmű idős ember és 20 000 család gyer­gével a nyugat-európaiakra rá­kényszerítik tengerentúli partne­rük akaratát, noha ez ellentétes nemzeti érdekeikkel. A lengyel- országi események mesterséges dramatizálásával, a feszültség nö­velésével Washington azt akarja elérni, hogy még jobban meg­mérgezze a nemzetközi légkört, megrontsa a Kelet és a Nyugat párbeszédéhez szükséges atmosz­férát. Aligha véletlenül került a brüsszeli nyilatkozat szövegébe az, hogy amennyiben a lengyel- országi helyzet nem a NATO tet­szése szerint alakul, akkor az Egyesült Államok meggátolhatja a legfontosabb kérdésekről, bele­értve a fegyverzetkorlátozásról folyó tárgyalásokat. „Erről csak azt lehet mondani, hogy azoknak, akik ilyen fenye­getéshez folyamodnak, meg kell tanulniok az egyszerű igazságot: a fegyverkezési hajsza megféke­zése, a háború, mindenekelőtt a nukleáris háború megakadályozá­sa nem kevésbé kell a tőkés or­szágoknak, mint a Szovjetunió­nak és barátainak” — hangoztatja a nyilatkozat. „A háború és a béke problémá­ját, a fegyverkezési hajsza meg­szüntetésének problémáját nem homályosíthatja el a szocialista társadalmi renddel szembeni bár­miféle ellenséges érzület. Súlybs felelősséget jelentene, ha szét­rombolnák a tárgyalások alapjait azokról a problémákról, amelyek megoldását várják a népek. A Szovjetunió és a többi szocialista ország amellett van, hogy az euró­pai földrészen, s az egész világon folytatódjék az enyhülés, erősöd­jék a béke. Ezt a politikát foly­tatják, s ezt akarják folytatni to­vábbra is” — fejeződik be a TASZSZ nyilatkozata. mekeinek támogatását, valamint kórházak és szociális intézmé­nyek segítését vállalta a nemzet­közi segélyakció meghirdetésével. A Magyar Vöröskereszt a négy­hónapos akció tervének megfele­lően további szállítmányokat ké­szít elő, melyeket a lakosság ál­tal már befizetett jelentős össze­gekből fedez. További befizetése­ket a Vöröskereszt-szervezeteknél kapható csekken és rózsaszín pos­tai pénzesutalványon is lehet jut­tatni a Magyar Vöröskereszt Or­szágos Vezetőségének címére: Budapest, V. Arany János utca 31. Irányítószám: 1051. A Magyar Vöröskereszt segélyszállítmánya Haig nem vitt Kairóba új javaslatot Az Egyesült Államok a palesz­tin autonómiáról zajló háromol­dalú — egyiptomi—izraeli—ame­rikai — tárgyalások kibővítését óhajtja — jelezte szerda délelőtt kairói sajtóértekezletén Alexan­der Haig külügyminiszter, . aki másfél órán át tanácskozott Hosz- ni Mubarak egyiptomi államfő­vel. Mubarak elnök viszont rö­viddel az amerikai diplomácia vezetőjének nyilatkozata után közölte: az említett tárgyalások kibővítése más résztvevőkkel nem jöhet szóba — csak az elvi meg­állapodás elérése után. A palesztinok Camp David- ben lefektetett autonómiáját egy­mástól eltérően értelmező Egyip­tom és Izrael jelenlegi tárgyalá­sainak Célja egy elvi nyilatkozat kiadása, amely tartalmazná mind­azokat a pontokat, melyekben a két fél egyetért. Az egyiptomi elnök közölte, hogy Haig nem hozott magával az autonómiával kapcsolatos új amerikai javaslatot. Mubarak ál­lamfő a leghatározottabban elve­tette, hogy határidőt szabjanak az autónómia-tárgyalásoknak. Kamal Hasszán Ali egyiptomi külügyminiszter, aki amerikai kollégájával együtt nyilatkozott a sajtónak, annyit mqndott: „ad­dig folytatjuk a tárgyalásokat, ameddig úgy látjuk, hogy van esély az előrelépésre”. Kutatnak Thatcher asszony fia után Margaret Thatcher brit minisz­terelnök-asszony 28 éves autóver­senyző fia, ISÍiark, két francia társával együtt, hat nappal ez­előtt eltűnt a Párizs—Dakar autó­verseny dél-algériai szakaszán. A felkutatásukra indított nagysza­bású akció — mali forrás szerint — mind ez ideig eredménytelen maradt. Algériai forrásból vi­szont szerdán délután azt közöl­ték, hogy a három eltűnt személy közül kettőt „épen és sértetlenül megtaláltak, ámde hozzátették, hogy a „két megtalált személy ki­léte még nem ismeretes”. Mark Thatchert és két társát, Charlotte Verneyt és Claude Car. nier autószerelőt utoljára pénte­ken látta egy motorlcerékpáros Timeauine várostól YÓ kilométer­re északkeletre, amikor Peugeot— 540-es típusú gépkocsijukat ten­gelytörés érte. A korábbi jelen­tések még úgy tudták, hogy Márk . Thatchernek csak Charlotte Ver- ney volt az útitársa. Charles Hernu francia hadügy­miniszter szerdán 'bejelentettel, hogy három katonai repülőgépet irányítanak Dél-Algériába, hogy segédkezzenek az algériai légierő gépeinek az eltűntek utáni kuta­tásban. Az autóverseny közben tovább folyik, az élenjárók szer­dán elérték Dél-Malit. A világ legveszélyesebb autóversenyén már eddig is több halálos kime­netelű baleset történt, de autó- versenyző még nem halt meg. ENSZ-FŐ TITKÁR-DOSSZIÉ Az üvegpalota vezetői Az új év kezdetén új lakó költözött az ENSZ New York-i székhazába: január 1-től hivatalosan is átvette tisztét a világszervezet sorrendben 5. főtitkára, Javier Pérez de Cuellar. A perui diplo­mata megválasztása kapcsán érdemes felidézni a főtitkár-történelem néhány fejezetét. Pérez de Cuellar győzelmét hosszú hetek diplomáciai csatá­rozása előzte meg. Tavaly októ­ber végétől december közepéig majd két tucat eredménytelen szavazási fordulót tartattak. Waldheim újbóli megválasztását Kína, az el nem kötelezett orszá­gok jelöltjét, Salim Ahmed Sa­lim tanzániai külügyminisztert viszont az Egyesült Államok el­lenezte — márpedig a Biztonsági Tanács állandó tagjainak egyet­értése nélkül egyik várományos sem nyerhette el a magas posz­tot. A jelölés körüli huzavona magyarázata abban rejlik, hogy az ENSZ főtitkára nemcsak hi­vatalnok, akii a világszervezet titkárságát, nagy létszámú testü­letéit irányítja, hanem jelentős, világpolitikai szerepet játszó ál­lamférfi. Széles körű kezdemé­nyező lehetőségekkel rendelkezik, joga van a BT figyelmét felhívni a nemzetközi békét és biztonsá­got veszélyeztető ügyekre. Egy­személyi határozatokat ugyan nem hozhat (azaz posztja távol­ról sem teszi egyfajta „világ­• A norvég Trygve Lie (1946— 53). Főtitkárok 1946-tól napjainkig: • A svéd Dag Hammarskjöld (1953—61). • A burmai U Thant (1961— • Az osztrák Kurt Waldheim 1971). (1972—1981). • A perui Javier Pérez de Cuellar (1982—) beiktatásán, elnökké”), ám közvetítő-egybe- ■hangoló szerepe számos esetben igen lényeges lehet a konfliktus­helyzetek megoldásában. Ez is jelzi: az ENSZ főtitkára pártat­lan és független kell hogy marad­jon, csak az ENSZ szerveitől kér­het és kaphat utasítást, s elmé­letileg a tagországoknak tartóz­kodni kell attól is, hogy befolyá­solják, részrehajlásra össztönöz- zék. Ezek az alapelvek magyaráz­zák jórészt, hogy a világszerve­zet élére lehetőleg semleges or­szág diplomatáját választják. Ha ugyanis a kényes személyi-poli­tikai egyensúly megbomlik, s a főtitkár szembekerül valamelyik országgal, vagy országcsoporttal, azt bizton az ENSZ munkája, ha­tékonysága sínyli meg. Ez történt például az első főtitkár, a norvég Trygve Lie esetében, aki a szo­cialista államok szemében erősen kompromittálódott, mivel támo­gatta az ENSZ-haderőként fellé­pő amerikai csapatok részvételét a koreai háborúban. Mandátuma lejártakor a Szovjetunió által ja­vasolt jelölteket a BT nyugati tagjai nem fogadták el, s Moszk­va ellenzése dacára, a Közgyűlés Lie megbízatásának hároméves meghosszabbítása mellett döntött. Az alapokmányt sértő döntést ak­kor, 1950-ben, az tette lehetővé, hogy a világszervezetben még megbízhatóan működött az USA „szavazógépezete”. Válaszképpen több szocialista ország megszakí­totta kapcsolatait a főtitkárral, aki megbízatásának lejárta előtt le is mondott. Utódja a svéd Dag Hammarsk­jöld lett, akinek aktív ténykedé­se emelte ugyan posztja rangját, de az „önálló politikai szerep” iránti igénye sokszor vitákhoz vezetett. Különösen nagy vihart kavart fellépése a kongód konf­liktusban. Halálos kimenetelű re­pülőgép-szerencsétlensége után (a baleset épp Kongó fölött történt) a burmai U Thant lépett helyé­re, aki 1961-től egy évtizeden ke­resztül töltötte be hivatálát. Az ő korszakát mór inkább jellem­zi a nemzetközi légkörben bekö­vetkezett enyhülés, csakúgy, mint a most leköszönt Waldheimét, aki' 1972-től szintén két perióduson át irányította a világszervezetet. Az osztrák diplomata egybehang­zó értékelés szerint kiválóan lát­ta el feladatát, fáradhatatlan, korrekt munkája általános meg­elégedést keltett. Még az újravá­lasztását megakadályozó Kína is érzékeltette, hogy vétója nem Waldheim személye ellen szól. A jelöltség körüli hathetes kötélhú­zás oka az volt, hogy Peking a fejlődő országok „szószólójaként”, érdekeik „védelmezőjeként” akart fellépni, vétójával kívánta jelez­ni: egyetért követelésükkel, hogy az európai földrész képviselője után egy harmadik világbeli po­litikus kapja meg a posztot. Már 1976-iban is fenyegetett egy ilyen patthelyzet, de akkor Kína egy idő után visszavonta vétóját. A mostani szembenállás azon­ban tartósnak bizonyult, végül' a két eredeti vetélytárs visszalépé­séhez, s kompromisszumos jelöl­tek előtérbe kerüléséhez vezetett. Pérez de Cuellar (aki tapasztalt diplomata, jogtudós, s többször volt nagykövet, az ENSZ külön- megbízottja, sőt két éven át fő­titkár-helyettese) így voltaképp esélytelenként, „sötét lóként” nyerte a „versenyt”. Ciprusi, majd Afganisztán, Irán és Pa­kisztán közti közvetítő tevékeny­sége sok érdemet szerzett számá­ra. Az új főtitkár első nyilatko­zataiban főleg a kelet—nyugati kapcsolatokra, a közel-keleti, a délkelet-ázsiai, a namíbiai, afga­nisztáni és a nyugat-szaharai helyzetre hívta fel a figyelmet. Pályafutása ismeretében világ­szerte azt várják, hogy — Wald- heimihez hasonlóan — a perui diplomata is konstruktív szerepet fog betölteni felelősségteljes meg­bízatásában. Sz. G.

Next

/
Thumbnails
Contents