Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-13 / 10. szám

4 • PETŐFI NÉPE *» 1982. január 13. Segítik a nagyipart Melléküzemek a kerekegyházi Dózsa Tsz-ben m A lakatosüzem egyik legjobb dolgozója Sári Ferenc, aki két éve szerzett szakmunkás-bizonyító ványt. November közepe óta ti­zenöt kerek- egyházi lány­nak, asszony­nak nemcsak az otthoni te­endők nyújta­nak elfoglalt­ságot. Regge­lente nap mint nap felkere­kednek, s meg sem állnak a Dózsa Tsz köz­pontjáig, ahol jól fűtött te­remben várja őket a mun­ka... — Termelő­szövetkeze­tünk # mind­össze 25Ó0 hek­táron gazdál­kodik — je­gyeztem a na­pokban Pintér •József elnök- helyettes tájékoztatóját. — Azt hiszem, mondanom sem kell, hegy az alaptevékenység ered­ményeit mennyire befolyásolja az időjárás, és így „biztosra” so­hasem építhetünk. Tavaly ta­vasszal azt hittük, hogy a 32 hek­táros szőlőnk nagyon meghálálja a gondolkodást. Jött a fagy és a kár mértéke elérte a 90 száza­lékot. A különböző kieséseket va­lamennyire ellensúlyozták laka­tosaink, akik tavaly 7 millió fo­rint értékű munkát végeztek megrendelőik részére. Ez a melléküzemágunk már több mint másfél évtizede járul hozzá pénzügyi egyensúlyunk biz­tosításához. Annak idején sok el­járó. ingázó tért vissza a község­be, s talált nálunk megfelelő munkát és keresetet. Igaz, az ő munkájuk sem zavartalan, ta­valy például sok problémájuk volt az anyaghiány miatt. Hosz- szú éveken keresztül gyártották a házi vízellátó-berendezések tar­tályait, de miután a piac telítő­dött, tei mékszeikezet-váltást kell nekik is végrehajtani. Korábban szinte csak a Ganz bajai gyárá­nak dolgoztak, tavaly viszont már a kecskeméti MEZŐGÉP tisza- kécskei, az idén pedig a kiskun- majsai gyáregysége is a megren­delők sorába lépett. Részükre különböző alkatrészeket, vas- szerkezeteket gyártanak. Van jö­vője ennek az üzemnek, hiszen a kapacitása 70 ezer normaóra, s ebből a megrendelők már az év első napjaiban 50 ezret lekö­töttek. örvendetes még. hogy fiatalo­dik az ötventagú kollektíva, az átlagéletkor 30 év alatt van. Sze­retnek itt dolgozni a fiatalok. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt években húszán mentek el kato­nának, s mindannyian visszajöt­tek. Szeretnénk megoldani az iparitanuló-képzést. Ha sikerül­• Több ezer doboz hagyta el már a papírüzemet. (Opauszky László felvételei) •« ne megteremteni a feltételeket, legalább 30—35 általános iskolát végzett fiú jönne ide tanulni. A múlt év őszén — látva az igényeket — felvettük a kapcso­latot a kecskeméti Petőfi Nyom­dával, vajon tudnánalk-e nekünk bedolgozó munkát adná. Hamar megállapodtunk, s hat lány és asszony november elejétől két hétig Lajosmizsére jánt, a nyom­da ottani telepére, elsajátítani a dobozkészítés és más papírmun­kák titkait. Ezalatt az irodaépü­let egyik kihasználatlan helyisé­gét átalakítottuk, megfelelő fű­téssel, világítással láttuk el, s no­vember közepén 15-en láttak egymást segítve a munkához. Magunk is meglepődtünk azon, hogy amikor napvilágra került ennek az üzemnek az ügye, mi­lyen sok volt a jelentkező. Sajnos, egyelőre nem tudunk töibbnek helyet adni, pedig lenne munká­juk bőven. A vezetőség úgy határozott, hogy a melléküzemági tevékeny­séget tovább bővítjük. A község­ben van egy telkünk, ezen épí­tünk majd két műhelycsarnokot megfelelő raktárakkal és szociá­lis létesítményekkel. A papírral dolgozok részére 270 négyzetmé­teres csarnok készül, míg a cipő­felsőrész-készítőknek 400 négy­zetméteres munkahely. Annyi ugyanis a szabad munkaerő, hogy kapcsolatba léptünk az Alföldi Cipőgyárral, ahonnan hosszú tá­vú megrendeléseket kapunk. Az új üzem tervezése már megkezdődött. Bízunk abban, hogy az anyagi eszközökéi is meg tudjuk majd szerezni. Ha minden jól megy, a nyár folya­mán megkezdődhet az épületek összeszerelése és az év végén, vagy a jövő év elején ismét mintegy százan láthatnak mun­kához. O. L. Még egyszer szóvá tesszük Tavaly június 17-én Mire való az ígéret? címmel a. félegyházi Petőfi-lakótelepen és annak kör­nyékén élő több száz család kö­zös gondjával foglalkoztunk, ne­vezetesen, hogy az ottani „Kis­kunfélegyházi gépállomás” elne­vezésű vasúti megállóhelyen nincs fedett váróterem, minek következtében az utasok — kö­zöttük szép számban vannak idő­sek, s kisgyermekes anyukák, apukák — naponta kénytelenek elviselni az időjárás okozta kel­lemetlenségeket. Megírtuk azt is, bár a Szegedi Vasútigazgatóság vezetője korábban arról döntött, hogy már 1981-ben felméri a kért váró — 15—20 ezer forintos ráfordítással történő — létesíté­sének lehetőségét, később mégis úgy foglalt állást az igazgatóság tervgazdasági és műszaki osztá­lya, hogy a szűkös beruházási keretek, miatt nem kerülhet sor az építkezésre. Ezzel 'kapcsolat­ban hivatkoztunk Kovács Sándor tanácstagnak a szerkesztőségünk­höz eljuttatott levelére, mely a választók nevében sürgette a kis költséggel járó kivitelezési mun­ka elvégzését. Ezek után biztosak voltunk benne, a MÁV újra napirendjé­re tűzi a problémát, s velünk is tudatja határozatát, hogy arról beszámolhassunk olvasóinknak. Dehát tévedtünk, mert ilyen tar­talmú hivatalos válasz nem ér­kezett hozzánk. Hogy miért, az kiderül a 46-os választási körzet tanácstagjának, Kovács Sándor­nak ismételten — csaknem két hónap múltán — lapunkhoz kül­dött soraiból: Az említett vasúti megállóhe­lyen továbbra is a szabad ég alatt kell várniuk az emberek­nek a vonatot, melynek segítsé­gével eljuthatnak a városi mun­kahelyekre és iskolákba, illetve az ügyes-bajos dolgaik elintézé-. sének a színhelyeire. Nagyon szükséges a fedett váró kialakí­tása, melyhez a lakosság felajánl­ja társadalmi munkáját is. A múlt év szeptemberében ér­tesítettük mindezekről a vasút területi szerveit, ahonnan válasz nem jött hozzánk. Megkaptuk vi­szont e tárgykörben az újabb kiskunfélegyházi levelet. Feladó­ja az V. körzeti pártalapszerve- zet titkára, Miklós László, aki a többi között ezeket írta októ­ber közepén: A legutóbbi vezetőségi ülésen a körzeti választók képviselőinek munkájáról tárgyaltunk, s ennek során meghallgattuk Kovács Sán­dor tanácstagot is. Ö az egyik legfőbb gondjaként beszélt ar­ról, hogy a „Kiskunfélegyházi gépállomás" nevű megálló kiépí­tése körüli huzavona megoldásá­ra egyelőre semmi remény. A Szegedi Vasútigazgatóság ugyan­is hajthatatlan, hallani sem akar a kivitelezésről. így aztán válto- zcCtlan minden: a rengeteg utas most is fedett váró nélkül van. Rossz rágondolni, mennyire áz- hatnak-fázhatnak a csapadékos, hideg téli időben. Tekintettel arra, hogy a koráb­bi telefonos érdeklődésünk ré­vén sem jutottunk biztató hírek birtokába, ezért helyt adunk me­gint ennek a panasznak, melyre vonatkozóan fontosnak tartjuk megjegyezni: vsló igaz, a nép­gazdaságunk nehéz helyzete miatt számottevően csökkentek a beruházási lehetőségek, ez a kö­rülmény azonban korántsem je­lenti, hogy az aránylag kis ösz- szegbe kerülő, de a rendeltetését tekintve nélkülözhetetlennek mi­nősülő új létesítmények megépí­tése elől is elzárkózzanak a vál­lalatok és más gazdasági szerve­zetek. Meggyőződésünk, hogy a MÁV is talál valamilyen megol­dást a fedett váró kialakítására, •melynek költsége bizonyára csök­kenhet a felajánlott társadalmi •munka révén! ÉHEZŐK ÉS JÓLLAKOTTAK Globális gond: az élelmezés Már minadannviunk előtt ismert a kifejezés: globális probléma. Tudjuk, számolni kell vele az élelmiszer, az ener­gia, a környezetszennyeződés területén, s mégis, néha az az érzésünk támadhat, hogy úgy élünk itt Magyarországon, mintha e problémák — vagy legalábbis egy részük — nem is léteznének. Dr. Márton Jánost, az Agrárgazdasági Kutató- intézet főigazgatóját az egyik ilyen átfogó gondról, a világ élelmiszerhelyzetéről, az éhezőkről és a jóllakottakról kér­deztük. — Az élelmiszerkérdás az egyik legsúlyosabb globális probléma. Az emberiség élelmezési helyzete alig javul: úgy léptük át a 80-as évek küszöbét, hogy az éhesek még éhesebbek, a jóllakottak pe­dig még jóllakottabbak. Földün­kön jelenleg 450 millió ember a szó szoros értelmében éhezik, s további 500 millió hiányosan táp­lálkozik. Évente mintegy 50 mil­lióan halnak meg a rossz táplál­kozás következtében. Ráadásul so­kan úgy tekintenek erre a prob­lémára, mintha megoldhatatlan volna. Pedig a számítások azt mutatják, hogy elég lenne a fegyverkezési kiadások csökken­tése az 1960. évi szintre, s máris komoly eredményeket érhetnénk el. Ehelyett azonban a fegyver­kezési kiadások nőnek ... — Willy Brandt, az ismert nyu­gatnémet politikus éppen ha­zánkban nyilatkozott nemrégiben úgy, hogy már megért két hábo­rút, amit éhínség követett, de most attól tart, eljöhet egy har­madik világháború, amit az éhín­ség előz meg. Hogyan vélekedik erről? — Ebben a megfogalmazásban ván némi túlzás, dramatizálás, de igazság is. Már említettem, majd­nem egymilliárd ember éhezik bolygónkon, és ez az egymilliárd ember napról napra valóban el­keseredettebb. De van egy köz­mondás: mit ér a harag hatalom nélkül? — A fejlődő országok a 70-es évek eleje óta megduplázták ka­tonai kiadásaikat, s jelenleg há­romszor annyit költenek ilyen célra, mint amennyi segélyt kap­nak. Ezek is aggasztó tények, ha meggondoljuk. — Igen, bár én ezt mindjárt pontosítanám. A fejlődő orszá­goknak csupán egy hányada fegy­verkezik, az a hányada, amely valóban fejlődik. Élég megté­vesztő kifejezés az, hogy fejlődő ország, fejlődő világ. A független­né vált országok önérzetének tisz­telete honosította meg e kifejezé­seket az ENSZ-ben. Valójában fejletlen államokról van szó, ame­lyek körében akadnak ténylege­sen fejlődő országok. Mo^ jöttem haza Mexikóbpl, amelyről nyu­godtan állíthatom, hogy fejlődő ország. A kormányzat ott egy példátlanul széles körű, nemzet­közi tapasztalatokra támaszkodó élelmezési programot dolgoz ki. De még ott is szentségtörés lett volna például arról beszélni, hogy fogják vissza a népesedést. A mexikóiak úgy érvelnek: hisz még csak 70 millióan vagyunk, mikor leszünk annyian, mint az Egyesült Államok lakói, hogy föl­vétessük velük a versenyt? A fejletleneken azonban a „mexikói modell” nem segít. Hi­szen az éhezők világában, a leg­inkább veszélyeztetett 35 ország­ban vagy a fantasztikus méretű népszaporulat, vagy a mostoha természeti adottságok, vagy e kettő együtt okozzák — más té­nyezők mellett — az élelmezési gondokat. Kiemelném még az el­torzult urbanizációt is. Sok or­szágban a falusi lakosság az utób­bi évtizedekben fölkerekedett, ott­hagyta a földet, amit addig, ha keservesen is, megművelt és be­költözött a városokba, ahol ma száz- és százezrek nyomornegye­dekben élnek. Tehát ők is élel­miszerfogyasztóként jelentkez­nek, ráadásul már városi igé­nyekkel. Ezek az országok elvben három dolog között választhat­nak: vagy maguk termelik meg az élelmiszert vagy importálják, vagy a két módszert együtt al­kalmazzák. Közép-Afrikában, Dél-Ázsiában és Latin-Ameriká- ban azonban jó néhány állam egyik megoldásra sem képes. Te­hát á majd’ egymilliárd éhezővel ebben az évtizedben, sőt még az ezredfordulón is számolni kell. — Mi a helyzet a szocialista és a fejlett tőkés országokban? — Ezekben az államokban az emberiség egynegyede él, jelentős részük túl jól él: általában a szükségesnél csaknem egyharma- dával több kalóriát használnak fel. A világ gabonatermésének például több mint a felét ők fo­gyasztják el. Igaz, ma már álta­lánosan elfogadott a tétel: ahhoz, hogy az élelmiszer-ellátás a fej­lett ipari államok szintjén ala­kuljon, egy lakosra egy tonna ga­bona szükséges. A szocialista or­szágok közül egyedül Magyaror­szág az. amelyik az egy tonna egy fő gabonatermést rendszeresen túlszárnyalja, Csehszlovákia és Románia pedig időnként megkö­zelíti. Néhol gyengébb a termő­föld, mint Csehszlovákiában és az NDK-ban. Másutt az agrárkul­túra még nem kielégítő, ilyen Lengyelország, Románia és a Szovjetunió. Megint máshol ked­vezőtlenek az adottságok a gabo­natermelésre, főleg Bulgáriában és Jugoszláviában. Általában elég nagy az évenkénti termésingado­zás. A Szovjetunió 260 millió la­kosával. évtizedek óta gabona­hiánnyal küzd, 220 millió tonna fölé ritkán emelkedik az évi ter­més, de volt már 140 millió ton­na alatt is. A hiányt a fejlett tő­kés országokból pótolják. — Tehát közös érdekünk, hogy a fejlődő országok gabonatermése is nőjön. — így van. De van egy még fontosabb érdek is: az, hogy ma­guk a szocialista országok ter­meljék meg a számukra szüksé­ges gabonamennyiséget. Én nem mondom, hogy helyénvaló gabo­nafegyverről beszélni. Ellenszen­ves a kenyeret fegyverként em­legetni. Mégis megtörténhet, hogy a gabonát egyszer-egyszer fegy­verként használják fel ellenünk. — Vagyis elégedetlen a szocia­lista országok mezőgazdasági fej­lődésével? — Igen. Tudom, a gazdasági növekedés üteme világszerte meg­tört, s ez a jelenség a szocialista közösséget sem kerülte el. Sajná­latos azonban, éppen előbb vá­zolt helyzetünk miatt, hogy a -leg­több szocialista országban az élel­miszer-gazdaság fejlődése is meg­torpant. — Hazánk például jelenleg 13-?- 14 millió ember számára képes magas színvonalú élelmiszer-el­látást nyújtani. Nem mond ez el­lent elégedetlenségének? — Látszólag ellentmond. Büsz­ke is vagyok eredményeinkre, ha­sonlóval még a fejlett tőkés or­szágok közül *is csak kevés dicse­kedhet. De nem lehetünk elége­dettek a föld, a földművelő ember hazai megbecsülésével. Mondhat­ja: törvényt hoztunk a föld vé­delmére; én amiatt vagyok szo­morú, hogy ilyen törvényt külön kellett hoznunk. — Optimistán vagy pesszimis­tán szemléli a jövőt? — Feltétlenül optimistán. Az emberiség 70—80 százalékának élelmiszer-ellátása javulni fog ebben az évtizedben. Viszont pesz- szimizmusra hajt, ha az egymil­liárd éhezőre gondolok: az embe­rek, sajnos, mindig többet költöt­tek egymás elpusztítására, mint egymás megsegítésére. S ebben nem történt változás még most, a 80-as évtizedbe érve sem ... K M. A NIMBUSNÁL JOBBAT Üj kecskeméti uborkafajták Klímaházban érnek az új uborkafajták Kecskeméten a Zöldség termesztési Kutató In­tézetben. A növényháza ter­mesztéssel évenként három­szor vizsgázhatnak az új faj­tajelöltek, s ezzel a legjobbak előbb kerülhetnek a közter­mesztésbe. A gyorsított neme­sítőmunkával a megváltozott termelési, piaci igényeket kí­vánják követni a kutatók, s megtörni a holland fajták egyeduralmát a hazai uborka- termesztésiben. Jelenleg ugyanis a termő­területnek csaknem 60 száza­lékán az import útján beszer­zett külföldi fajták adják a konzervipari nyersanyagot. Nem indokolt az ilyen nagy­mérvű honosítás, hiszen a legjobbnak vélt holland u'bor- kafajták sem kifogástalanok. Többségük érzékeny a külön­böző betegségekre, és nem mindegyik tud alkalmazkodni az itteni termőhelyi viszo­nyokhoz. Ez sürgeti az ittho­ni uborkakutatás gyorsítását, amihez adottak a feltételek. Már a híres holland Nim- busnak is van magyar ver­senytársa", amely sok tekintet­ben vetekszik, sőt rezisztens ’tulajdonságával megelőzi azt. Ezenkívül számos ígéretes hibrid, köztük jó néhány már üzemi parcellán is bizonyított, garantálja a magyar uborka­termesztés megújhodását, to­vábbfejlesztését. Köztermesz­tésbe vonásukkal néhány év múlva uralhatják a termőte­rület nagy részét. Jelenleg negyven új hibridet tartanak számon, s állandó nemesítés­sel bővítik a szelektálás lehe­tőségét a legjobbak kiválasz­tásához. Az ismert kecskeméti bőtermőfajta felújítását Is megkezdték a kutatók, főleg a betegséggel szembeni ellenál­lóképességét fokozzák. Mint minden egyéb főbb zöldségfajta, az uborka neme­sítése is kétirányú. Keresik a kisparcellás termelésre a leg­alkalmasabbakat, s a nagy­üzemek fajtáit. A háztáji ker­tek részére hosszú tényészide- jű. bőtermő, a belterjességet jól tűrő hibrideket nemesíte­nek, míg a nagygazdaságok számára egyszerre érő. gép­pel is betakarítható hibride­ket állítanak elő. Ez utóbbihoz is már jó néhány törzzsel ren­delkeznek, az Iparon múlik. ho<»v lesz-e hozzá megfelelő betakarító-gép. V. E. Nem rejtélyes az, ami szabályos A december 11-i lapszámunk­ban Ez nem igaz! címmel azt ki­fogásoltuk, hogy a kedvelt gyü­mölcskocsonyás, másnávan zselés szaloncukor dobozán ez olvasha­tó: „Minőségét megőrzi ünnep után 15 napig”. Mint írtuk, e közléstől megállt bennünk az ütő, ugyanis évente sokszor ünnepel­hetünk, nemcsak karácsonykor, hanem történelmi évfordulón, sőt családi-rokonsági összejövetel al­kalmából is, így aztán eme 15 na­pos felelősségvállalás nem na­gyon tekinthető komolynak. E glosszával kapcsolatban sze­mélyesen kereste fel szerkesztő­ségünket a Kecskemét, Reile Géza u. 9. szám alatt lakó Szomor Sán­dor, aki nemrégen került nyug­állományba a Csongrád—Bács me­gyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagy­kereskedelmi Vállalattól, ahol húsz évig volt minőségellenőrző szakember. — Azt nem vitatom, hogy a cikk szerzőjére furcsa újságként ha­tott az idézett felirat, melyről azonban tudni kell, hogy igen ré­gi, s a szabályoknak is megfelelő gyakorlatról van szó. Ugyanis az édesipar — hogy a kereskedelem nagy tételű megrendeléseit telje­síteni tudja — hónapokkal koráb­ban kezdi gyártani a tradicioná­lis ünnepekhez szükséges úgyne­vezett idényárut. Például húsúéi­ra tojást és nyuszit, mikulásra télapófigurákat, karácsonyra sza­loncukrot és zselét készít. Ezek az áruk az ünnep során kerülnek rendszerint elfogyasztásra, s a baj az lenne, ha az akkor felmerülő minőségi hibák orvoslása elől el­zárkóznának a boltok. De nem teszik, nem tehetik ezt, éppen az említett kéthetes időtartam alap­ján, amikor is kicserélhetik az árut, esetleg visszaadhatják az árát. A fogyasztói érdekvédelem ebbéli megnyilvánulására nem egyszer volt már precedens. Ennyi a hasznos információ, amelyhez azt mindenképpen ér­demes hozzátenni, hogy a gyárak ünnep helyett azt írnák: húsvét, vagy karácsony, minden félreértés elkerülhető lenne. ■ ■ ■ KÉRDEZZEN — FELELÜNK ■ ■ ■ Mikor kell visszaadni a foglalót? Vaskúton lakik az a tulajdo­nos, aki az elmúlt esztendőben el akarta adni a tanyáját a hoz­zátartozó földingatlannal együtt. Az ügylet első részére sor ke­rült, a vevő tanúk jelenlétében foglalóként kifizetett 16 ezer fo­rintot. A többit, a lényegesen nagyobb összeget azonban nem óhajtotta kiegyenlíteni, s közöl­te: eláll vételi szándékától is. A továbbiakat így írja le szerkesz­tőségünkhöz küldött levelében olvasónk: „A szerződéses partner most követeli vissza a pénzét, azonban nem vagyok róla meg­győződve, hogy az én hibámon kívül meghiúsult adásvételre te­kintettel visszajár ez a foglaló. Vagy tévedek?” Miért végzik késedelmesen a Kecskeméten egyre több házat korszerűsítenek oly módon, hogy bekapcsolják a földgázhálózatba. Magától értetődő, hogy mindez öröm az embereknek, feltéve, ha a munkálatok körül minden rendjén van. Rögtön tegyük hozzá, zömmel ez a jellemző. Ám értesülünk bosszúságra jo­gosan okot adó esetekről is. Leg­utóbb például a Cserép utcaiak közölték velünk, hogy már ré- ges régen befizették a megsza­bott hozzájárulási összeget, a tűz. helyeket és egyéb fűtőberende­zéseket is eladták, a gázbekötés azonban hónapok óta késik. Va­jon miért? — kérdezik olvasó­ink. Amint azt a Polgári Törvény- könyv előírja, a szerződés meg­kötésekor a kötelezettségvállalás jeléül úgynevezett foglalót lehet adni. A pénzösszeg azonban csak akkor minősíthető ilyképpen, ha e rendeltetése az írásos megál­lapodásból egyértelműen kitű­nik. Természetesen előfordulhat, hogy a szerződés teljesítésére va­lamilyen okból nem kerül sor, s ha ezért egyik fél sem felelős, vagy éppen mindkettő az, a fogla­ló visszajár. Ha az üzlettől a ve­vő áll el — a leírtak alapján vél­hetően így történt a szóban forgó esetben —, az eladónak nem kell visszaadnia a foglalót. Más a hely­zet, ha az eladó tagadja meg a kötelezettség teljesítését, ilyenkor a foglaló kétszeresét tartozik visz- szafizetni. Ha ebből vita kereke­dik, döntésre a bíróság jogosult. gázbekötést? A DÉGÁZ kecskeméti kiren­deltségén megtudtuk, hogy tavaly megközelítőleg másfél ezer be­kapcsolást végeztek a vállalat dolgozói. A nagy figyelmet, pon­tosságot követelő munka időigé­nyes. A megrendelések teljesíté­sekor pedig sorrendet tartanak. E feladat ellátása azonban az év' utolsó hónapjaiban azért válik késedelmessé, mert megszaporod­nak a bekötési teendők, melynek elvégzéséhez hosszabb idő szüksé­ges. A szakemberek tanácsa: túl­ságosan korán senki se értékesít­se régi tűzhelyét, kályháját, hogy azt használhassa a gázszolgáltatás igénybevételéig. Ami pedig a Cse-. rép utcaiakat illeti, panaszukat már orvosolták. összeállította: Velkei Árpád

Next

/
Thumbnails
Contents