Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-28 / 23. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1982. január 28.

\ I

Az önállóság nem ajándék

A szervezeti változások korát éljük. Vállalatok válnak szét gyárakra, kutatóintézetek szerveződnek újjá, mliniszté- riumok fonódnak az egységes iparirányítás elve alapján ösz- sze. Jelentős szervezeti változás volt az egy esztendővel ezelőtti: 1981. január elsején tizenegy gépipari és könnyűipari gyár kezdett — önálló vállalatként — új életet. Egy év után érdemes mérleget vonni: miként alakultak az új élet termelési, pénzügyi, személyi feltételei, és milyen további lehetőség Van az önállóságra.

Az önálló lépésekhez segítséget (vagy visszahúzó erőt) jelentett, hogy milyen anyagi háttérrel, vagyonnal és mekkora adósságtéherrel kezdte életét az újdonsült vállalat. Jóllehet, a vagyonmegosztási mérlegek többségét idejében aláírták, rendezetlen, vitás . pénzügyi gond több cégnél előfordult, huzamosabb ideig is. Különösen a négy részre szakadt Lampart egységeinél; valamint a Minőségi Cipőgyárról leválasztott Szigetvári Cipőgyár között akadtak ilyen jellegű gondok. Általában a hiteltörlesztési kötelezettségek megosztása adott okot a disputára, ami szerencsére nem gátolta a vállalatok önálló működését, gazdálkodási tevékenységét.

A tapasztalatok szerint a vagyon (épületek, gépek, berendezések, üdülők) és a kötelezettségek (hitelek) megosztása reális volt. Előfordult azonban, hogy egyik-másik önálló cég nem jutott érdekeltségi alaphoz, no, nem a központ „haragszom rád” jellegű vagy mostoha viselkedése miatt, inkább azért, mert az anya- vállalat sem rendelkezett ilyen alapokkal. A törlesztés — a gazdálkodási törvényekből fakadóan — az olyan új cégek vállát nyomja, ahol korábban a korszerűsítés, fejlesztés, beruházás megvalósult. Ez elvileg természetes és igazságos, ám gyakorlatilag néhány gazdálkodó számára akkora terhet jelent, ami pár esztendeig nem ad lehetőséget a pénzügyi nehézségekből való kilábaláshoz. ■

Az önállóság megteremtéséhez szükség volt megfelelő beszerzési és értékesítési formák, a kooperációs kapcsolatok, a bankkontaktusok kialakítására. E tekintetben az átszervezés közben és után nem következett be törés az ifjú vállalatok életében. Annál differenciáltabb a kép a vállalatok belföldi és külföldi értékesítési, piaci pozícióit tekintve. A gödöllői Ganz Árammérőgyár, az Akkumulátorgyár, a Bonylhádi Zománcáru- gyár, valamint a Híradástechnikai Gépgyár jó értékesítési lehetőségekkel és hosszabb távon is kedvező termelési struktúrával rendelkezik. Másutt — például a Kispesti Textilgyáriján és a pécsi So- piaoa Gépgyárban — profilgondokkal küzdenek, ugyancsak mások jóval nagyobb termelésre lennének képesek, mint amennyire a piac igényt tart. Efféle gondokkal kell megbirkóznia például a Kecskeméti Kádgyárnak és a Lampart Vegyipari Gépgyárnak.

Az önállósult vállalatok vezetőinél, dolgozóinál általánosnak mondható az a törekvés, amely a termékszerkezet átalakítására, korszerűsítésére, a technológia fejlesztésére, a vállalati termelési karakter kialakítására irányul. Ugyanakkor a létszámhelyzet némelyik cégnél — például a So- pianában és a Kistextnél — hátráltatja a korszerűsítések, kezdeményezések végrehajtását. Mindazonáltal — jóllehet akadnak betöltetlen vezetői posztok — az irányítást, a különböző tervezési, ár- és pénzügyi munkák elvégzését alapvetően nem gátolta a szakemberhiány.

Az átszervezéseket követően az új vállalatok közvetlenül, tröszti, nagyvállalati áttételek nélkül érzékelik a szabályozókat. Ennek megfelelően megváltoztak ár- és jövedelmi viszonyaik, lehetőségeik, pénzügyi körülményeik is. Mindent egybevetve a cégek nyereség- helyzete az önállóság első esztendejében az előző évhez és a tervekhez képest egyaránt jobb volt. Kivétel a Lampart, ahol az anyavállalat a korábbi gazdálkodó szervezet pénzügyi adatainak, mérlegeinek összeállításáról és egyéb, átmenetileg le nem adható feladatokról mintegy fél évig gondoskodott — itt csökkent a nyereség. Az 1980-ban veszteséges gyárak egyike-má- sika 1981-ben nyereséget produkált, ahol viszont veszteség volt, a passzívum jóval kisebb a korábbinál.

Az új vállalatok közti nye- reségkülömbségek tükröződnek a személyi jövedelmek növekedésében is. Általában 9 százalék körüli volt a béremelés, a Lamipartnál és a Kistextnél ennél kevesebb, valamivel 6 százalék alatt.

Az új vállalatvezetők értékeléséből és a különböző írásos elemzésekből kitűnik: az önállóság nem ajándék, hanem kötelezettségekkel és kiaknázandó lehetőségekkel járó új gazdálkodási forma a korábbi gyárak számára. A nem elhanyagolható mértékű gondok mellett valamennyi vállalatnál tapasztalható, hogy erőfeszítéseket tettek termék- szerkezetük javítására, piaci pozíciójuk erősítésére, elemzéseket végeztek új piacok megnyerésére, a szűk keresztmetszetek feloldására. Pozitívum az is, hogy általában rugalmasabban, gyorsabban reagáltak a változásokra és az igények módosulására, mint korábban.

M. P.

MENNYI LESZ A BÉREMELÉS? HOGY DOLGOZTAK A VEZETŐK?

Év eleji hajrá a szakszervezetekben

Készülnek a vállalati termelési és szociális tervek. Pontosabban már elkészültek, és ezekben a napokban vitatják meg azokat a vállalati bizalmi testületek. A tervek tehát még nem véglegesek, változhatnak, bizonyára lesz, ahol változnak is.

— A tervezési időszak közepén vagyunk — mondja Tóth Ferenc, a Vasas Szakszervezet megyei szervezője. — A három önálló vállalat, a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár, a MEZŐGÉP Vállalat és a kiskunfélegyházi Április 4. Gépipari Művek bizalmi testületéi a napokban tárgyalták meg, vagy éppen most tárgyalják az 1982. évi vállalati terveket.

Új vonása a tervkészítésnek, hogy a szokásosnál .alaposabb előkészítő munka előzte azt meg Bács-Hiskun megye vállalatainál, gyáraiban és gyáregységeiben. Az említett három vállalaton kívül 25 gyárban, gyáregységben és telephelyen is vitára bocsátották a vállalatvezetés elképzeléseit. A bizalmi testületek üléseit megelőzően a szakszervezeti bizottságok Ösz- szegezték a dolgozók munkás- gyűléseken és termelési tanácskozásokon kifejtett nézeteit, és a tervezetek már a dolgozók ésszerű javaslataival kiegészítve kerülnek a bizalmi testületek

elé.

— Nagyon jelentős, a vállalati gazdálkodást minden oldalról érintő, s a hatékonyságot és a munkahelyi közérzetet is igencsak befolyásoló kérdéseket dolgoznak föl a vállalati jövedelempolitikai tervek. Ezek az évre szóló elképzelések a párthatározatoknak megfelelően készülnek, s a gazdasági vezetés és a szakszervezet közös állás- foglalásaként látnak napvilágot. Megvitatásuk során mire figyel különösképpen a szakszervezet?

— Az adottságok tükrében vizsgáljuk a bérfejlesztések lehetséges mértékét, és ennek megfelelően befolyásoljuk a tervezést — válaszol Tóth Ferenc. — Az idén a kádgyárban például 5 százalékos, az Április 4. műveknél ugyanilyen mértékű, a MEZŰGÉP-nél 5,5 százalékos bérfejlesztésre nyílik lehetőség. De mivel a MEZŐGÉP Vállalat ebből már tavaly igénybe vett előlegként 2 százalékot, valójában az idén csak 3,5 százalék kiosztására kerülhet sor.

— Most még csak a bérfejlesztés 1982. évi nagyságrendjéről döntenek, vagy már szóba kerülnek az elosztás elvei is?

— Vannak elvek, amelyekről már most dönteni kell. így a szakszervezetek szorgalmazzák például a jól képzett szakmunkások és a kulcsszerepet betöltő műszakiak kiemelt bérezését. Tehát azokét az emberekét, akiken elsősorban áll, vagy bukik a termelőmunka sikere. Van olyan vállalat a megyében, ahol mór döntöttek: az átlagosnál magasabb ibéremelésben részesülnek a szerszámkészítők, a forgácsolók, a tmk-sok.

— Ha így van, akkor ez bizonyára arra ösztönzi a kevésbé képzett munkásgárda tehetségesebb tagjait, hogy szerszámké- sr.ítőkké, forgácsolókká, karbantartókká lépjenek elő .,.

9

— Nem árulok el titkot, ha elmondom, ez is a cél. Aki a jelenleginél többre Is képes, annak többet Is kell tennie. Természetesen többet is kell keresnie. Mi nagyon komolyan foglalkozunk a több szakma elsajátításának lehetőségeivel. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ez

mindkét félnek, a dolgozónak és a vállalatnak is hasznára válik.

— Ev eleji hajrá van tehát a szakszervezetekben?

— Valóban az van. A vállalati tervek megvitatásával egy- időben számolnak be a szak- szervezeti bizottságok is a választások óta végzett munkáról. A gyári, gyáregységi bizalmi testületek előtti beszámolók már az elmúlt év végén lezajlottak, most a vállalatokon a sor. Ám ezt követően is csak rövid szünet lesz, mert a vállalati, gyári mérlegek elkészülte Után mindenütt sor kerül a gazdasági egység 1981. évi munkájának értékelésére, és ezzel együtt a vezetők véleményezésére.

— Az igazgató, a főmérnök, és a főkönyvelő munkájáról alkotnak véleményt a testületek?

— Korábban valóban csak az

ö munkájukat kellett véleményezni. De ebben az évben meg kell kezdeni a felső szintű vezetőkön kívül a középvezetők —• főosztály-, osztályvezetők — tevékenységének véleményezését is. Megyénkben az úttörőszerepet ebben a Kismotor- és Gépgyár bajai .gyára vállalta — mondta Tóth Ferenc, a Vasas Szakszervezet megyei szervezője. Sitkéi Béla

Palántanevelés

A Zöldségtermesztési Kutató Intézet jó hírnevét számos új fajta fémjelzi. A ne- mesítők sikeres munkájának eredményeként a Kecskeméten előállított paradicsomfajtákból például sok ezer hektáron szedhetik a bogyókat évente. Nemcsak hazánkban, hanem külföldön is. Legújabb információnk szerint a dr. Farkas József paradicsomnemesítő nagy teljesítményű fajtái iránt érdeklődnek Nagy-Britanniá- ban is.

Igazodva a gazdasági kényszerhez, a kutatóintézet kistermelők és nagyüzemi gazdaságok számára palántanevelést is végez.

• Kiültetésre várnak a paradicsompalánták. (Méhes! Éva (elv.)

• A konténeres termesztési mód jelenleg az egyik legmodernebb a világon.

Jászszentlászlói tervek...

A legnagyobb jóindulattal1 sem lehet a jászszentlászlói termelőszövetkezet gazdáira ráfogni, hogy humuszban gazdag zsíros földön termesztik a kukoricát, a kenyérnekvalót. A közös gazdaság átlagos aranykoronaértéke ugyanis: 7,83.

Meglátszik ez a begyűjtött javak nagyságán is. Az 5080 hek-? tár föld 135 millió forint termelési értéket fizetett. Jórészt alaptevékenységgel foglalkoznak. Elmúlt évi nyereségük a tervek szerinti 6 millió forint lesz.

A tsz korábban a gyenge termőhelyi adottságú gazdaságok közé tartozott. De 1979—80-ban jó munkájuknak eredményeként „kiestek” ebből a kosárból. Az átminősítés miatt 10 millió forint támogatástól estek el.

Kanyó Istvánnak, a termelő- szövetkezet elnökének véleménye: nem panaszkodik, de ha nem dolgoznak becsülettel, akkor még most is kapják azt a tízmillió dotációt. Tudja, hogy valahol határt kell szabni az állami támogatás mértékének, de a módszer lehetne igazságosabb ...

Mert 1981-ben is, csak a gabona terméskiesése miatt 4 millió forint veszteségük volt. Igaz, a szerencsések közé tartoztak az elmúlt tavaszon. Amikor márciusi fagyok jöttek, még „aludt” a szőlő. Később meg már nem ment nulla fok alá a vidékükön a hőmérő higanyszála. Mindez meglátszott a termésátlagokon is. Minden idők legnagyobb mennyiségű szőlőjét szüretelték ezen a vidéken. Száznegyven hektár átlagában 11,5 tonna fürtöt szedtek. És jó volt a belőle préselt must minősége is. A kövidinkáé például 15 fok fölött mutatott. A szőlőből és gyümölcsből ennek köszönhetően 6

millió forint volt a többletbevételük.

Lucernaszárítójuk az elmúlt szezonban is végig dolgozott. Csupán exportra 5130 tonnát szállítottak az értékes fű- és lu- cernapelletből. Nyugat-Német- országból, Svájcból, Ausztriából további megrendelések várhatók, ezért az új lucernaszárítón az idén már 7 ezer tonna olyan pellet szárítását tervezik, ami nyugati exportra kerül. t Nem szeretnénk, ha az idén eredményességi gondjaik lennének. /Ezért nagyobb figyelmet fordítanak 'az állattenyésztésre is. Növelik a húsmarhaállo- mányt, és fejlesztik a tejelő tehenészetet is. Saját tenyésztésű vemhesüszők beállításával remélik, hogy már az idén az egy tehénre eső tejhozam 4 ezer liter felett lesz.'

Az 1500 anyajuhból álló juhá- szatuk tavaly nem * hozott eredményt. Ennek okát az aszályos időjárásban látják. Tudják, hogy még itt is vannak tartalékaik, és ha nagyobb súlyt fektetnek az ágazat fejlesztésére, az is hozhat néhány százezer forintot.

Lassan befejeződik a iervezés időszaka a gazdaságban. Most már a számok ismeretében gondolhatnak a jövőre. Á január eleji ónos eső nem tett jelentős kárt a magasművelésű szőlőben Eddig jól telelt a hó alatt a 951 EeKtár búza, őszi árpa, és rozs is. A vetések már a tavaszi olvadást és az alapos feitrágyá- zást várják.

Ügy mondta az elnök: bizakodva várják a tavaszt. És, hogy eredményességüket kisebb mértékben befolyásolja az időjárás, szerződéses megállapodást kötöttek a Tiszai Vegyikombinát- taJ, (fesfcékalapanyagok keverék sére, gyártására. Ez a tevékenység negyvenmillió forint árbevételt jelent évente, és biztos nyereséget. Sz. P. M.

flHMnHRIKiHML.

síSísssSSi

Tóth István

zaklatott idők

(30.) Ha valaki saját maga akar vágni, esetleg hízót is tu^ok szerezni. Megbeszélem még az öcsémmel. A kolbásznakvalóért ma éjjel szaladunk haza.

A végállomásig ő tartotta szóval a társaságot. Hogy micsoda pazar fokhagymás kolbászt meg májashurkát tudnak sütni a Nagykunságban. A kolbász vége kinyílik, mint a piros rózsa, az oldala meg kicsattan. Ropog, sül, csordul belőle az aranyrózsaszínű zsír. De jó, mikor lágy kenyérre nyomkodja, csepegteti az ember a frissen sült kolbászt. Ser- ceg, habzik még a zsír, süti a száját a forró hús, ahogy beléha- rap. Hej, de kívánja is az a bort!

— De oszt utána az asszony se panaszkodik éjszaka. Tyűűű!

Bajusza egyik hegyét hamisan a szájába pedergette a nyelve hegyével. Arcából robbanó energia áradt, szemét összeszűkítette, törzsét hüledezően himbálta. Mozdulataival sejtette, milyen fergeteges éjszakához ad erőt a jó disznótoros.

Megdicsőülten szállt le. Alig

tudott szabadulni a víg kompániától.

A Nagykörútnak gyalogosan vágott neki. Könnyű szívvel, kényelmesen lófrált. Először fedezte fel, mennyi érdekeset, vidámat, pihentetőt nyújt egy pesti séta. Nem nézte már börtönnek a nagy szürke emeletes házakat, mint máskor. A libbenő függönyök mögött észrevette a kíváncsi női szemeket. Tudott gyönyörködni az ablakok elé kitett karélyos levelű dísznövényekben, a szobák homályából elővillanó csillárokban, a képek, könyvespolcok színfoltjaiban.

A Teriékén kívül nemigen járt még pesti lakásban. Az embereket is csak az utcáról ismerte. Irigyelte, milyen magabiztossággal, önérzetesen kelnek egymás védelmére, letámadására a Kö- ZÉRT-ben, villamoson. Meg igényességüket.

Elnézőbb volt a kávéházak fényes ablakai mögül vagy a teraszokról bámészkodókkal szerri- fjen is. Máskor rágta a sárga irigység, hogy milyen jó ezeknek a henye uraságoknak, festett körmű, bohóccá mázolt vén nagyságáknak. Ezek se dolgoznak, mégis kényelmesen élnek, finoman ruházkodnak. Telik nekik a naplopásra. Miből, ha nem dolgoznak? Próbálná csak meg a magafajta volt birtokos odahaza, hogy akár két óra hosszára beüljön a cukrászdába.

De miért ne tennék, ha tehetik? ö se lesz bolond ezután reszketve élni. Negyvenezer forint van a zsebében. Mind az övé! Pénzért dróton rángathat embereket; bevághatja a kirakatüveget — szórakozásiból; leihatja magát — és mégsem lesz szegény, kiszolgáltatott.

Az anyagi biztonság együtt jár a sikerrel. Míg csak keresetére volt utalva, kétbalkezes volt. Élni kétfelé, otthon a tehetetlen feleség, a málészájú fiú. Hát még az adó, a beadás!

Teri apja fehéren-feketén kiszámította, hogy ha szövetkezeti ismeretsége révén olcsó sertést szerez, öt-hatszoros haszonnal tudják értékesíteni — kolbász formájában. A Nemzeti Vállalatnál sok megbízható embere van — régi üzleti köreiből. A feldolgozást, eladást kockázatmentesen rájuk bízhatják.

Monoki ügyesen elhelyezett szívességekkel elérte, hogy a gyártól megkaphatták a teherautót. Természetesnek vették, hiszen a munkásoknak vásárol jutányosán a termelőszövetkezeti

tagoktól. Könnyít a húsellátás gondjain.

Vajdával éjszaka indultak. Egy Üllői úti vendéglőben volt a találka.

K.-on úgy irányította a sofőrt, hogy ne kelljen bemenni a városba.

Éppencsak szürkült, mire a tettlhelyre értek. Koczogot ezúttal is ágyból ugrasztottá ki a nagybácsi. Most is megállt benne az ütő, mint azon az első vasárnapon. Csak meresztette rá a szemét a küszöbről.

— Ébredj már fel, hé! — bokszolta mellbe játékosan Monoki.

— Jó is ezeknek a téeszcséseknek

— szólt a hátrább álló Vajdának. Némelyik most fordul a másik oldalára, pedig élelmes koldus már a hetedik falut járja ilyenkor ... Azért beengedhetnél már bennünket, ihallod-e, — tolta félre Koczogot. — Jöjjön csak bátran, Guszti. Ilyen ez a téeszcsés vendégfogadás, látja-e. Én már megszoktam.

A munkacsapat-vezető gyomra felkavarodott az új veszedelem előérzetétől. Mindjárt az jutott eszébe, mennyit ráfizetett már a két lóra is. Tartják őket haszontalanul, csak a baj van velük. A fiú nem akar fuvarozni;

Nemszeretem hangon kínálta hellyel a vendégeket. Még világot se gyújtott a sötét konyhában.

— Engedelmet, nadrágot húzok már — szorongatta félkézzel ki- .tágult gatyamadzagja csokrát.

Befordult a szobába. Monoki tartotta a frontot. Utána súgott, jó hangosan.

— De meginnánk abból a jó kisüstiből...

— Hozok — dongott tompán kifelé.

A hajnali édes álomból felzavart háziak mérges dobogása kisziszegett az ajtón keresztül is. .

— Kik ezek ilyen korán?

Koczog nem válaszolt, csak

meztelen sarka koppant, ahogy ide-oda keringélt a földes padlón.

— Nem tudod, hol a nadrágom? — idegeskedett.

— Ahová tetted — ásított rá az asszony, s az ágy reccsenése jelezte, hogy felült. — Ott van a szék karján. Nem látsz a szemedtől.

Újabb fojtott kérdés, a Pistáé.

— Mondja, már, kik jöttek teherautóval?

— Sándor bátyámék, mondtam már!

— Mondtad a fenét! Megint mi az istenért jött?

— Ne jártasd olyan hangosan a szád! — fröcskölt Koczogból a szó.

Vitte a pálinkát. Isten — isten! A pestiek jóízűen csettintettek utána.

— Na, hogy szolgálnak a lovak? Megbarátkozott-e már velük a legény? — érdeklődött Monoki, majd Vajdának. — Tudja, nekik adtam két fáin jószágot. Én megélek a gyáriból, minek

kétlakiskodjak. Termelőszövetkezeteké a jövő.

A házigazda mogorván pislan- tott rá.

— Nem hoztak azok még egy fillért se. Csak ráfizettünk eddig.

Nagybátyja nem kis malidéval oktatta.

Na ládd, ezért van szövetkezet. Ilyen ügyetlen paraszt éhenhal- na már a maga kenyerén. Itt az ékes példa — intézte most a gépkocsivezetőhöz —, hogy az eset- lenebbje még a van-iban is nyo- morölt maradna, ha a munkás- osztály nem nyúlna a hóna alá.

Felkelt a székről, kezét nagylelkűen tette unokaöccse vállára.

— Mi munkások, — én most közülük jöttem hozzád — segítünk rajtad ... Hány hízód is van, Pisti?

Koczogon a hideg szaladgált. Csak nem akarja megzsarolni, újból a ló ára fejében? Alig volt képes kinyögni.

— Négy... Négy hízóm van.

— Na! — biztatta Monoki, mint aki mindenben tájékozott.

— Meg egy anyakocám ... Kettőt akarunk vágni magunknak.

— Hát tudod mát ajánlok én néked? Ne vágj te le egyet se. Megtartod az anyakocát, a négy hízót meg ezennel elszállítjuk.

A munkacsapat-vezető szeme előtt elsötétült a világ. Megtán- torodott. Hátrált, s karja akaratán kívül mozdult, mintha ütni akarna.

(Folytatjuk.)