Petőfi Népe, 1982. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-24 / 20. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BACS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVII. évf. 20. szám Árai 1,40 Ft 1982. január 24. vasárnap Marjai József Tbiliszibe utazott Marjai József, a Miniszterta­nács elnökhelyettese a magyar— szovjet gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködési kor­mányközi bizottság magyar tago­zatának einöke Tbiliszibe utazott a bizottság soron következő, 28. ülésére. (MTI) Otthonaink statisztikája S. oldal Bemutatjuk a labdarúgó VB résztvevőit 7. oldal SZELETELT, CSOMAGOLT VÍKENDKENYÉR Hagyomány és korszerűség a kecskeméti sütőipari vállalatnál Termékszerkezetük alakítását illetően sa­játos helyzetben vannak az élelmiszeripari üzemek, amelyek naponta szükséges cikkek­kel látják el a lakosságot: a fogyasztási ha­gyományokat, szokásokat mindig messzeme­nően figyelembe kell venniük. A kecskeméti Sütő- és Édesipari Vállalat árukínálatáról Bács-Kiskun északi részén nap mint nap 250 ezer ember mond véleményt- Zömmel a megszokott ízeket, minőséget és választé­kot várják, de akadnak már olyan vásárlók is, akik a korszerűbb, az egészséget kímélő táplálkozás hívei. Mint Wágner Gábor, a vál­lalat főmérnöke elmondta, gyártmányössze­tételük alakításánál a mindenkori igények minél teljesebb kielégítésére törekednek. A kínálatot többféle információ alapján módosítják. Figyelemmel követük a lakosság igényednek, fo­gyasztási szokásainak változását, így ismerték föl a korábbi évek­ben, hogy a legtöbben csak egy kilogramm kenyeret vesznek al­kalmanként, mert mindennap frisset akarnak enni. Ennek meg­felelően egyíkilogrammos kenye­rek sütéséhez gépesítették a ke­nyérgyárukat Kecskeméten és Kiskunfélegyházán, s jelenleg het­ven százalékban ekkora méretűe­ket állítanak elő: ötleteket ad a technológiai ha­ladás is, új alap-, segéd-, vagy adalékanyagokat ismernek meg általa, amelyéket hasznosítaná le­het. így fedezték föl a búzakor­pát, a búzacsírát, a burgonya- és kukoricaipelyhet. Egy komplex adalékanyagnak — a VX TROC­KEN nevűnek — térfogatnöve­lő hatása van, vagyis lazább bé­lésű kenyeret lehet vele sütni. A szép, magas kenyerek előállításá­hoz Lajosmizsén 1981-ben inten­zív dagasztógépeket helyeztek üzembe. Amikor a VI. ötéves tervidő­szakra vázolták a fejlesztési el­képzeléseiket, számoltak azzal is, hogy milyen gépek szerezhetők be az esetleges új cikkek készí­téséhez, s mekkorák lesznek a vállalat pénzügyi tehetőségei. Az alapellátási feladataikat úgy igyekeznek megoldani, hogy min­den olyan termék gyártására vál­lalkoznak, amelyhez technikai lag fölkészültek, és a lakosság széle­sebb köre igényid. Sajnos, kis mennyiséget jelentő, sajátos kí­vánságokat nem vehetnek figye­lembe, gazdaságtalanság miatt. Többek közt búzakorpát tar­talmazó áruk gyártására készül­nek 1982-ben. A Hírős elnevezé­sű pogácsa, s a szintén Hírős név­keire. Különösen a búzalisztre ér­zékeny emberek egészséges táp­lálkozása szempontjából lesz je­lentős, hogy 1982-ben megterem­tik a garantált búzalisztmentes­ség üzemi föltételeit. A Kecskeméti Sütő- és Édes­ipari Vállalat fő feladata a kör­zetében élő lakosság ellátása, de 1981-ben szerény exportja is volt. Habkarikát szállított nyugati ve­vőknek. A VI. ötéves tervet úgy alkották meg, hogy abban a ha­zai ellátási feladat mellett szere­pet juttattak á kivitelnek is. Ezt gazdaságossági szempontok indo­kolják. A vállalat az idén ugyanakkora nyereséget akar elérni, mint ta­valy. Viszont ha csak a múlt évi hatékonysággal dolgoznak, akkor a szabályozók módosulása miatt 3,5 millió forinttal csökken az eredményük. A nagyobb mérté­kű nyereségelvonás ellensúlyo­zására a szocialista munkaver­senyben mozgósítják a vállalat dolgozóit, az ÉDOSZ ajánlása alapján. Cél az általános költség- csökkentés.. Ebben anyagilag is érdekeltté teszik a kollektívákat. Azok a közösségek, amelyek a megadott normán belül marad­nak a ráfordításnál, vagy megta­karítást érnek el, jutalmat kap­nak, amit differenciáltan maguk oszthatnak szét tagjaik közt. A. T. S. a KészUI a fonottkalács. a kecskeméti. Csongrádi utcai üzemben. vei forgalomba kerülő lap tavaly az év végén nagy sikert aratott Budapesten azon a bemutatón, amelyet a Hazafias Népfront és a Corvin Áruház rendezett a kor­szerű táplálkozás híveinek örömé­re. Ezek a korpás cikkek az idén csomagolva is forgalomba kerül­nek. Most dolgoznak a vállalat szak­emberei a szeletelt, csomagolt' víkendkenyér technológiáján, s még az idén sütni akarják az új cikket. Az ötnapos munkahét ál­talánossá válásával összefüggés­ben arra számítanak, hogy lesz kereslet a több napig frissen el­tartható kenyérre. Az egészsége­sebb táplálkozás elősegítésére kí­sérleteket folytatnak rozsliszt- ■ tartalmú új fájta kenyér előállí­tására. Ez úgynevezett formake­nyér lesz, vagyis a tészta hígabb volta miatt csak formában lehet kisütni. Bővítik a száraztészták válasz­tékát: a nagykockán, a csuszán és a tarhonyán kívül zabkockát, eperlevelet és kiskockát is készí­tenek. A sós és az édeskés két- szersültet dobozban hozzák for­galomba. Az édesipari lisztesáruk között tavaly kezdték el a kuko­ricatallér sütését, amelynek ku­koricaliszt az alapanyaga. Az idén egész termékcsaládot fejlesztenek ki belőle, tekintettel a nagy si­TÖBB MILLIÓ DOLLÁROS EXPORT A MAVOSZ megyei küldöttgyűlése Időszerű a vadgazdálkodás fejlesztése A vadászok, az erdészek, a mezőgazdasági és a keres­kedelmi dolgozók együttes tevékenységének az eredmé­nye hazánk élő- és lőttvad- exportja. Az évente 34—40 millió dolláros forgalmat — az ország különböző tájain működő kirendeltségeinek közvetítésével — a Magyar Vadkereskedelmi Szövetke­zeti Vállalat bonyolítja le. Keresett árucikk a magyar apró- és nagyvad, az élve be­fogott, s a külföldi vadállo­mány vérfrissítésére kiszál­lított tenyészanyag. Hazánk devizajövedelmét gya­rapító, élő- és lőttvadexport-áru- alapjának előteremtéséből tisztes szerepet vállaltak Bács-Kiskun erdő- és vadgazdaságai, vadász­társaságai. Tavaly egyedül a va­dásztársaságok „termeléséből” másfél millió dollár értékű szarvast, őzet, vaddisznót, mezei myulat, foglyot, fácánt szállított külföldre a MAVAD kecskeméti kirendeltsége. 1977-iben érték el a megyei va­dászok a minden korábbinál je­lentősebb teljesítményt. Azóta az egyes állatfajok száma csökkent, a kilőhető apró- és nagyvadaké is. Ez arra serkenti a vadászati szakigazgatás megyei szerveit a Homokhátságon, a Bácskában és a két folyó mentén működő va­dásztársaságokat is, hogy fejlesz- szék az ágazatokat. A Magyar Vadászok Országos Szövetsége megyei intéző bizott­ságának irányításával, erre a fel­adatra tízéves programot dolgoz­tak ki a vadásztársaságok. Vad­gazdálkodási alapot is teremtettek, amibői pénzügyi támogatást le­hetne nyújtani meghatározott cé­lokra. Sajnos, a mezőgazdasági szakigazgatási szervek, nagyüze­mek, s a vadásztársaságok nem eléggé egyeztetett terve miatt Bács-Kiskun megyében összeszű­kült a vadállomány élettere. A földek racionális hasznosítá­sa címén ott is feltöltötték a mé­lyedéseket, ahol erre nem volt szükség, de tönkretették az apró- és nagyvadak vízszerzőhelyeit, megszüntették a vadlege’lőket. Megközelítően ezer hektáron ir­tották ki a fasorokat, erdősávo- kat a szántók tábiásításakor, de az új dűiőutak, csatornák men­• Téli vadászat a folyó menti pusztaságon. tén nem létesítettek facsoporto­kat. Nem talál a vad búvóhelyet, mert az új telepítésű fák csak 30— 40 év múlva pótolják a kiintotta- kat. Szabadon nyargalt a szél, és egyi'k-másik gazdaság tavasszal háromszor is újravethette a cu­korrépát, a napraforgót a fasor­tól, erdősávoktól már nem vé­dett földtábláin. Természetes, hogy egyes vadásztársaságok kör­zetében nemcsak az ilyen külső okok, hanem a szakértelem hiá­nya is előidézte a vadállomány számszerű csökkenését, minősé­gének romlását. Ezeknek a hibáknak az elemzé­sére, elhárítására, és az összessé­gében mégiscsak dicséretes ered­mények méltatására vállalkozott a MAVOSZ 1982. első félévi me­gyei küldöttközgyűlése. A Tudo­mány és Technika Házában Kecskeméten ezen a héten tartott tanácskozáson, amelyen hatvan­nyolc küldött képviselte a vadász- társaságokat, Ispánovitks Márton, a megyei intéző bizottság elnöke ismertette a napirendet. Nagy Béta, a Kiskunsági Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság igazgatóhe­lyettese, a MAVOSZ megyei gaz­dasági ügyintézője tájékoztatta a résztvevőket a vadgazdálkodási alap felhasználásáról, az intéző- bizottság idei költségvetés-terve­zetéről. Marscháll Tamás a kecs­keméti erdőfelügyelőség helyet­tes vezetője, a MAVOSZ megyei vadászmestere elemezte ezután Bács-Kiskun vadgazdálkodását, az apró- és nagyvadáliomány ala­kulását, valamint az ágazat fej­lesztését célzó teendőket. A tartalmas vitában a vadász­társaságok küldöttei kifejtették véleményüket, elképzeléseiket. Szóba került többek között a vad- legeflők létesítése, a vízszerzési le­hetőségek közös erőből történő föltárása, az apróvad természetes és mesterséges nevelésének gond­ja, a vadásztársaságokban műkö­dő szakemberek szerepe. Felszó­lalt a tanácskozáson dr. Koller Mihály a MAVOSZ főtitkára is. Ispánovits Márton, aki több mint hajt éven át töltötte be a megyei intéző bizottság elnöki tisztét, január 15-én a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövet­ségének főtitkára lett. A küldött- közgyűlés — érdemei elismeré­se mellett — felmentette, és Ka- tanics Sándort, az MSZMP me­gyei bizottságának titkárát, vadásztársasági tagot választotta meg a MAVOSZ Bács-Kiskun me­gyei Intéző Bizottságának elnö­kévé. K. A. . Művelődés Művelődni sokféleképpen lehet, úgy is, hogy ráerőltetik az emberre mások — szülők, pedagógusok, feljebbvalók — az új ismereteket, a tudásanya­got. És lehet úgy is, hogy csak ráragad az emberekre mind­az, amit műveltségnek tar­tanak. Ez utóbbit egyáltalá­ban nem szabad lebecsülni. Az előbbi viszont egyértelműen elítélendő. Elsősorban azért, mert az egyén művelődési vá­gya, ilyen irányú igénye nél­kül vajmi kevés lesz majd az eredmény. Mi a teendő tehát? Ne ve­gye senki túlzásnak, de ilyen tekintetben a legfőbb: kinek- kinek legyen elképzelése ar­ról, hogy a művelődés terüle­tén mit is akar tulajdonkép­pen. Ehhez viszont az szüksé­ges elsősorban, hogy az illető ismerje önmagát, képességeit, lehetőségeit, esetleg hiányos­ságait. Éneikül nem megy sok­ra, ami a saját művelődését illeti. Igen ám, de hogyan fogjon hozzá ehhez bárki? Nos, sze­rintem úgy, hogy vegye szám­ba a lehető legpontosabban az eddigi eredményeit. Gon­dolja át alaposan azt, hogy honnan jött, mit csinált ed­dig, miien nehézségei voltak, mihez érzett — érez — ked­vet, tehetséget stb. S mi legyen ezután? A leg­fontosabb, hogy legyen vala­miféle elképzelése az ember­nek arról, hogy mit is akar tulajdonképpen. Ugyanis mai világunkban senki emberfia nem vállalkozhat rá, hogy teljességre törjön. Egyébként ez régebben is szinte lehetet­len volt; s különösen az nap­jainkban, amikor a megismer­ni- és tudnivaló annyi, hogy száz, tán ezer emberélet is kevés volna elsajátításukra. Vagyis az embert — minden­kit szerénységre, ha úgy tet­szik megalkuvásra kényszerít a gyorsan változó élet, a fel­gyorsult élettempó. Mégis, mit lehet tenni en­nek ellenére? Sok mindent. El­sősorban azt, hogy vegyük fi­gyelembe foglalkozásunkat, ed­digi műveltségi alapunkat, s azután egy-egy fontosabbnak vélt részterületre irányítva tekintetünket, igyekezzünk tu- dásban-ismeretben gyara­podni. Van, erre sokféle lehe­tőség. Mert ha mondjuk mű­vezető valaki, akkor számos műszaki-technikai szakkörbe járhat el, sok-sok ilyen témá­jú előadást hallgathat stb. S ha netán az illető rajztanár, vagy egyáltalán szeret rajzol- gatni-festegetni, akkor előtte a lehetőség: vegyen részt a leg­közelebbi képzőművész-kör munkájában,. A példákat so­rolhatnánk sokáig. Az a legfontosabb, hogy ki- nek-kinek határozott elgon­dolása legyen önnön művelő­déséről. Hogy senki se szorít­kozzon csupán a véletlenre, az esetlegességre. Mert így nem juthat messzire. Ha vi­szont megvan a konkrét el­képzelése, akkor mi sem köny- nyebb — legalább hevenyé­szett, vázlatos tervet készíte­ni ilyen jellegű saját boldogu­lására. Ismerek embert, aki havonta rendszeresen átné­zi a műsorfüzeteket, s heten­ként tanulmányozza a rádió és televízióműsorokat azzal a céllal, hogy jó előre válogat­ni tudjon ezekből. Az ilyen ember nemcsak betéved vala­milyen intézménybe, nem csu­pán bevetődik a kulturális ren­dezvényre, hanem készül ar­ra. Érdeklődésének, ízlésének, alapvető törekvéseinek meg­felelően. Az ilyesfajta alapon történő művelődésnek elöbb- utóbb láthatóan, érezhetően meglesz a haszna. Gyakorta tapasztaljuk, bár­mennyire lehangoló is: egye­sek arra a kérdésre, hová men­nek, mit csinálnak a hét vé­gén vagy a nyáron, azt vála­szolják, hogy nem tudják; hogy majd csak lesz valahogy. Annál nagyobb az öröme az embernek, ha — amint ezt a napokban láttam-hallottam — valaki már január elején ter­vezi a nyári szabadságát. Aka­ratom ellenére is kihallgattam egy telefonbeszélgetést, mely­nek az volt a fő témája, hogy két házaspárnak a csak hóna­pok múlva bekövetkező kö­zös utazása milyen lesz. A be­szélgetést folytatók szavaiból szinte kisütött a szenvedélyes készülődés, a várható sokféle szórakozási és művelődési le­hetőség előzetes öröme. A fentiekkel azt kívántuk hangsúlyozni, hogy az egyén­nek — bárkiről légyen is szó — fontos feladata önmaga mű­velődésének elősegítése. S azt, hogy ennek érdekében nem hagyatkozhatunk a véletlenre, hanem ellenkezőleg; alaposan és sokoldalúan át kell gondol­ni. Az igazán eredményes mű­velődés érdekében. V. M. mnMBMnMMn ■na BMmm • Kedveltek a különféle pogácsák. (Tóth Sándor felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents