Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-13 / 292. szám
MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET A kécskei tárlat A kécskei szépet szerető emberek évente részesei lehetnek a képzőművészek találkozásának, a művek születésének és kőzklnccsé tételének. Nyaranként tíz-tlzenőt alkotó jön- megy, sétál, szemlélődik a Tisza partján, az árnyas lombok alatt,- az egyre szépülő utcákon. Gyűjtik' az élményt, befogadják a látványt, s mindezt képekben, szobrokban igyekeznek visszaadni. A tiszakécskei vezetők nagy-nagy szeretettel gondoskodnak az alkotómunkához elengedhetetlen nyugalom1, a jó közérzet megteremtéséről, a művészi tevékenység kellemes hátteréről. Ennek a másik oldala az, hogy cserébe egy-egy rajzot, képet, szobrot adnak a művészek a község gyarapodó képtárának. Bács-Klskun megyeiek, más tájakon élő magyarok és külföldiek békésen, nagyszerű , összhangban, egymásra hatva, egymást biztatva dolgoznak egy hónapon keresztül, a . szép és változatos környezetben. S ha eljön az ősz, megrendezik a nyáron született művekből a csoportos bemutatkozást. A kécs- keiek egyre népszerűbb kiállítását. A napokban megnyílt tárlat alkotásaiból mutatunk be néhányat. V. M. • Würtz Ádám: Álomdal. • Gyalai Béla: Naplemente. • Kádár F. Tibor: Kalotaszegi menyasszony. # Bagó Bertalan: Őseim emléke. # Szurcsik János: Utazók a vonaton. ; |j|§ .’í.ti • V CSORBA GYŐZŐ: Van és marad Hagyja magát a föld s a víz: napóleonok hada hódít, lezúdul és pacifikái, kitűzdeli izgága lobogóit. Még a hernyó is mosolyog: ősemlék leng a levegőben: a napóleonok hada rendre pusztul a forgandó időben. S a fijld s a víz van és marad, ásít a csöpp diktátorokra: hordja millió éveit nyugalmasan, cseppet se tántorodva. KÖNYVESPOLC Rapcsányi László: A Biblia világa Voltaképpen a Magyar Rádió tudományos-ismeretterjesztő művelődéstörténeti sorozata, a harmadik kiadást is megért könyv, ám méginkább Rapcsányi László rádiós folytatásos interjúi, amely még 1971. július 6-án kezdődött a Kossubh-adón, s kéthetenként, ugyanabban az időben, jelentkezett egy-egy húszperces adásbáq. A Rapcsányi-szerkesztette kitűnő sorozat azóta az MTI, valamint az egyházi sajtóirodák jelentései nyomán határainkon túl is ismertté vált, s így (mondhatni) nem várt élénk érdeklődést váltott ki mind egyházi, mind világi körökben, különösképpen a vallástörténelemmel behatóan 'foglalkozó tudósok és kutatók, s ’ persze régészek honában. A külföldi rádióállomások és a nemzetközi sajtó közlései ugyancsak beszámoltak a Magyar Rádiónak erről a mindvégig izgalmas műsoráról, amelynek visszhangja szóbeli és írásbeli üzenetekben jutott' el — dicséretekben nem fukarkodva — az illetékes rovathoz és a szerkesztőszerzőhöz egyaránt. A több mint háromszáz oldalas kötetben kiemelkedően mutatkoznak meg azok a „fejezetek”, amelyek híven tükrözik a megszólaltatott egyetemi tanárok, kutatók, s nem utolsósorban neves régészeink tárgyilagos szemléletét, s méginkább a Biblia marxista és nem marxista tudósainak egyértelmű véleményét. A szerkesztő Rapcsányi László azonban fontosnak tartja, hogy előszavában — tekintettel a rádióhallgatók „sokrétűségére” — megismertesse velünk azokat a vallástörténeti kutatásokat, s azoknak eredményeit is, persze, a régészeti leletekkel egyetemben, amelyek hiányában, bizony, csak nagyon keveset tudhatunk a Biblia világának keletkezéséről, legendáinak szövevényes voltáról és a misztikumokról, amelyben eleink évszázadokon által éltek és hittek is bennük — haláluk órájáig! Rapcsányi László már előszavában leszögezi — idézem: „A Biblia történeti környezetében a kollektív emlékezet páratlanul gazdag olvasókönyve, /ám egyben egyik őrzője is az egyetemes kultúra alapjainak. Népek, nemzetek életét gazdagította, hitek és vallások sarjadtak belőle, olvassák, vizsgálják évezredek óta.” De elmondhatjuk azt is, hogy az enciklopédiák, míg a vallási legendák reális vagy irreális lta felett tanakodtak elsősorban, a ma régésze, történésze viszont nélkülözhetetlen anyagot talált benne kutatásaihoz. „Az ókori Kelet világából származott és kanonizált gyűjteményei majd’ mindenkinek könyvespolcán megtalálhatók. A magyar nép egyik legrégebbi olvasmánya — a kalendárium mellett — a Biblia volt.” Bátran hozzátehetjük: még ma is az! Sok olyari családot ismerek (és ifjú ember korom óta csodálom is), akik a Bibliát: más szóval: az Ó- és Űjtestamentumot valóságos ereklyének tekintik, s öröklődvén, apáról fiúra száll, bár nem mindig a lelki megnyugvás keresésének bennerejlő misztikuma miatt, sokkal inkább az értékét tekintve — mai szóhasználattal — olyan dokumentumnak, amely már-már kuriózumszámba megy. E tudományos-ismeretterjesztő rádióműsor tíz évvel azelőtti szerkesztőjének — mint írja — nagy örömet jelentette a legjelesebb magyar vallástörténészek, aktív teológusok megnyerése, nyilatkozata és olyan, velük teljes egyetértésben megszerkeszthető p ár beszéde, amelyek- (mondhatni: váratlanul) a legújabb vallástörténeti kutatások és régészeti leletek ismertetésében villantották fel a bár nagyon szép, ám nagyon nehéz munkának felbecsülhetetlen történelmi értékét és persze hitelét ;— párhuzamosan vizsgálva ugyanakkor az Ö- és Űjtestamentumot, mindig rámutatva a korabeli eltérésekre. A Biblia világa címmel ellátott és mindenképpen nagy körültekintéssel megszerkesztett, sajtó alá rendezett kötetben Rapcsányi László páratlan érzékkel komponálta meg a tudósokhoz, vallás- történészekhez, teológusokhoz és a Biblia-kutatásban jeleskedő, rangos világi és egyházi személyekhez kérdéseit. A nyolc kutató tudós közül hadd említhessük meg többek között dr. Komoróczy Gézát, az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusát, aki a Bábel tornya történetét magyarázza tudományosan, egy egész sereg régész és történész munká- \ ját forrásanyagként fölhasználva, sok-sok érdekes lelettel egyetemben. Egy ilyen terjedelmű könyvkritikában persze lehetetlenség felsorolni a rádió mikrofonja előtt megszólaltatott tudósok és kutá- tók, vallástörténészek és hitvitázók „biblikus magyarázatait” ismertetni, ám feltétlenül megem- lítendők ők maguk — név szerint, meg hivatásukkal kapcsolatban is —, akik spontán vállalták az előadássorozatot, tudván, hogy az , egész világ „füle hallatára” adják közre (elszigeteltségében is sajátos) magyar nyelven a marxista történelemkutatás eredményeit és ennek kapcsán, persze, a maguk véleményét — hívőknek és nemhívőknek -egyaránt. ■A Biblia világában, amely az RTV MINERVA gondozásában került könyvesboltjainkba — számos színes és fekete-fehér művészi reprodukcióval díszítve — dr. Hahn István egyetemi tanár, dr. Félegyházi István, a Hittudományi Akadémia tanára, dr. Scheiber Sándor, az Oiszágos Rabbiképző Intézet főiskolájának igazgatója, dr. Pákozdy László Márton, a budapesti Református Theológiai Akadémia tanára, dr. Czeglédy Károly nyelvész, egyetemi tanár, dr. Szabolcsi Bence tudós, a Zeneművészeti Főiskola tanára és Rónay György író^ irodalomtörténész, a VIGÍLIA'felelős szerkesztője . nyilatkozik a könyvben egy-egy, vagy két-két érdekfeszítő előadásával, amely voltaképpen interjú a könyv szerzőjének, Rapcsányi Lászlónak mikrofonja előtt. Vass Imre Ketyegőgép Ví icsoda egy átkozott szerken- tyű! A doki csak kábít, hogy igenis egy egyszerű óráról van szó, és igyekszik eltüntetni az asztaláról, amikor belépek a ren. delőjébe. De hiába rejti az asztal mögé, ha lehunyom a szemem, máris látom és hallom... Nem! Nem lehet órának nevezni azt a szerkentyűt; hiszen időtlenségbe tikktakkolja a delikvenseket! — elmélkedett a férfi, s egyre erősebben érezte a furcsa lüktetést koponyája mögött. — Ketyegőgép ! Fel vagyok ■ húzva és addig kell szenvednie az agyamnak, amíg le nem jár vagy el nem pattan a ketyegőgép ütőér- nyi Vasta rugója. Vagy addig ketyeg, míg egyszer szétrobban? Lehet időzítve az időtlenség? Á! Ez olyan badarság, mint a semmi megsemmisítésének a lehetősége. Badarság? Hiszen ha teszünk, ha akarunk, vagy csak képzelünk valamit,' már nyomban megsemmisül általa a semmi... Tehát az időtlenségbe, amely fogva tarja a tudatot, csak egy órát kell helyezni és ugyanaz a helyzet. . Már nem lüktetett; zakatolt a koponyája mögötti gépezet. Sej. tette, hogy ez a .krízis, amely gyalázatos gondolatai fölé emelkedik büntetésként, miközben olyan fájdalmakat kell kiállnia, mint Prométheusnak, magasan,' a mindennapok szírijeire kötözve, hogy mindenki lássa bűnhődését. Lassan csitult a zakatolás, később már csak a ketyegőgép tikk- takkolását hallotta, majd az is elcsöndesült, eltávolodott. Már látta önmagát; látta, ahogy a messzeségből ismét . visszatér, botladozva, sántikálva közeleg. Ismerős arcok, barátok, munkatársak, sőt feltűnik egy-egy kedves szomszéd'is, tehát már hazafelé jár, hazafelé ... Hirtelen boldogság töltötte el, várakozó boldogság. A feleségére gondolt. Elképzel- te, ahogy a tűzhely mellett serénykedik és formás csípője ütemesen hullámzik, miközben az. ételt kavargatja, bájosan fintor- gatva orrocskáját a hagymaszagos gőzben. Szereti. Nyolc évi házasság után is, sőt! A szerete- tét csak fokozza a hála meg a tisztelet; hiszen megérti az ő váratlan betegségét, megérti a koponyája mögötti ketyegések fájdalmát. Ápolja, vigasztalja, erőt önt gyengülő elméjébe... Na és a két búzaszőke kis tündér! Gyöí nyörűek az ő kislányai, ezt mindenki elismeri, aki nem vak. S a kacagásuk, a bolondos csacsogásuk a legkellemesebb zene... — Megnyújtotta a lépteit, már szinte szaladt, hogy minél hamarabb szerettei között lehessen. Nem várt a liftre. Azzal nógatta fáradt lábait, hogy jót tesz egy kis testmozgás, miközben felkapaszkodott a hatodik emelet, re. Az utolsó fordulónál meg kellett állnia néhány percre, hogy kiszusszanja magát. Az ajtónál megtorpant. Furcsállotta, hogy nincs kilincsre zárva, mint rendesen. Csend volt a lakásban, szokatlanul nagy csend. Rossz érzés vett erőt a férfin, s idegesen nyalogatta cserepes ajkait, amikor elindult a konyha felé. — Hol vagytok? Tündérkéim, megjött apu! A konyhában elétáruló-látványtól megtántorodott, s .elsötétült előtte a világ. Felesége a kövezeten feküdt, lemeztelenített alsótesttel. Ruhacafatok és felborogatott edények tarkállottak körülötte. A férfi üvölteni, sikoltani akart, de minden ereje elhagyta; csak értelmetlen hangfoszlányo. kát öklendezett, felesége hosszú, vékony combjaira meredve. Szétvetve, kicsavarodottan fehérlettek, közöttük egy összetört bo. rosüveg és vér, vér mindenütt. Mint egy mészárszéken. — Nem ! Ez nem igaz! — nyöszörögte a férfi, miközben undok szagú hányadék bugyborékolt ajkai között. — Ez nem lehet __! i fordult a konyhából, s né- hány percig az előszoba falának dőlve öklendezett. Nyála összevegyült könnyeivel, eláztatva ruháját, lelkét. A kijárat felé tántorgott, hogy telefonáljon. Már a kilincsen volt remegő keze, amikor eszébe jutottak a lányai. Félénken bukdácsolt a gyerekszobához. Zárva találta az ajtaját. Óvatosan kopogtatott, zörgetett, s a kislányokat szólongatta. — Megijedtek — mondogatta magában. — Megijedtek és magukra zárták az ajtót... Végül már kiabált, öklével csapkodva a vastag üveget. A széthulló üvegcserepek összevagdalták, de nem érzett fájdalmat, amikor bezuhant az apró szobácskába. Sötét volt. Az esti szürkület nem tudott beszivárogni deres homályával a hatalmas s&- tételő függönyökön át. Vakon, tapogatózva nyúlt a villanykapcsoló után. A két' egyforma ágyacs- kán ott feküdt a két kis tündér, búzaszőke hajjal, mozdulatlanul, mintha aludnának. Az apjuk a nevüket suttogta, zavarodottan, maga elé. Nem mert közelebb lépni hozzájuk; csak állt a törött üvegajtó mellett, vérző ököllel, remegve, szinte tébolyultam A ketyegőgép ismét munkához látott koponyájában, amikor kifordult az előszobába, s elindult a nappali felé. — Időzítve van — mormolta, s minden erejével azon volt, hogy elhessegesse iszonyú gondolatait. — Mégis időzítve van... Az időtlenség csak a tudattal időzíthető, vagyis csak az ember képes rá... Ember? Mi mindenre képes az ember? ... Pedig éppen a tudat szülte' az emberség fogalmát... Hülyeség? Akkor miért ketyeg e gép itt belül? Igen, egy gép, idegszálakat rángatva, s ha zakatolni kezd,, elködösíti füstjével az agyamat... Míg csak ketyeg, olyan mint az orvos / asztalán az a szerkentyű, de ha már zakatol, közeledik a robbanás. Miközben átbukdácsolt a nappalin, úgy csapódott jobbra-bal- ra a feje, mintha pofoznák. Feltépte az erkélyajtót, s lihegve meredt > a bealkonyult, felhőktől maszatos égre. Hátrált néhány lépést, majd kacsázva, lomha mozdulatokkal kifutott az erkélyre, . s átvetette magát a kopott vaskorláton. Könnyűnek, szabadnak érezte a világot, míg zuhant. Mint aki mázsás terhektől szabadult, s most piheként fújja a játékos szellp, két másodperc közé, ahol időtlenül lebeghet a hatalmas űrben. — De hiszen ez szörnyűbb mint a ketyegés! — üvöltötte a földhöz közeledve. — Két másodperc között rugóként feszül gí örökkévalóság...' Mert ha hallottam elkettyenni az elsőt, várnom kell a másodikra, a következőre, várnom, hiába . tudom, hogy számomra már soha nem lesz következő! Ez sem időtlenség ! Csak éppen végtelenre időzítették bennem a várakozást a másodpercek, ahogy kettyené- sük közé szorultam... ISJyugodjon meg! — szólt erélye- aff sen az orvos, s ettől eszméletre tért az. ágy on vergődő férfi. — Földet ért végre? Magának nagyon rosszak az idegei, és zavarosak a gondolatai. Szóval úgy érzi, hogy egy ketyegőgép van a koponyájában, olyan, amilyet az asztalomon látott? Mert az csak egy egyszerű óra. És mióta retteg attól, hogy egyszer valami őrült kiirtja a családját, mire hazamegy? Amióta ketyegni hallja agyában a gépet? Ez érdekes... Persze az örökös rohanás, az időzavar, az agyonhajszolt élet tipikus jelenség mostanában. S a ketyegés tudatzavarrá hatalmasodik olykor, ami véres,' mondhatni iszonyatos hallucinációkat vált ki önből. Érdekes, fölöttébb érdekes pszichológiai tünet. Majd legközelebb bővebben kitérünk az elemzésére s pontosan diagnosztizálok a lelki és tudati konfliktusairól, szörnyűségeiről. De most vége a rendelésnek, ne haragudjon, sietnem kell. Megmondaná, mennyi a pontos idő? Koloh Elek RÓZSA ENDRE: Margaréta-dal Fehér virágban állt a rét, a rét virágban állt. Fehér, fehér, fehér a rét, csupa fénylő virág. Mint napkorongot sugarak, mint szirmok a virág közepén, körülfogtak; mint minket a világ. Világnyi rét az udvara — az emlék kényes ölyv. Mein megyek el többet oda; •oda többé ne jöjj,!
