Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

1981. december 13. 0 PETŐFI NÉPE 0 3 Befejeződött a mezőgazdasági szövetkezetek kongresszusa SZÓRAKATÉNUSZ (Folytatás az 1. oldalról.) ezelőtt sok gépet nem tudtak megvásárolni az üzemek, az idén viszont egyértelműen kínálati piac volt a gépforgalmazásban. Gyakran azonban valóban alap­vető alkatrészek és gépi felszere­lések hiányoznak, amit a terme­lők joggal tesznek szóvá. A lehe­tőség szerint igyekeznek megja- ' vítani.a gép- és műszaki eszköz-- ellátást. Kérte, hogy a mezőgaz­dasági nagyüzemek is kapcsolód­janak be — akár kooperációval vagy más módon — az alkatrész- ellátásba, segítve ezzel a közös gondok orvoslását. Elmondotta, hogy a gazdasá­gokban a munkaszervezés szín­vonala sokat javult, gyakran azonban még mindig a túlszerve- zés jelei mutatkoznak, s ennek következménye, hogy a vezetők nemegyszer elszakadnak a min­dennapos élet ügyes-bajos gond­jaitól és az érdekeltség is eltávo­lodik a munkahelyektől, ami a termelés fejlesztésénél is hátrá­nyos. Foglalkozott a kórrekt tér-. melói kapcsolatok igényével, ösz- szefüggésben a kongresszuson is elhangzottakkal: való igaz, hogy a szerződő felek gyakran nem partnerei egymásnak, hanem egyenesen ellenfelei. ,Az önálló­vá váló élelmiszeripari üzemek .azonban várhatóan jobb társai, partnerei lesznek a termelőszö­vetkezeteknek és megfordítva, így hát kialakulhat egy korábbi­nál jobb viszonyt, amely a part­neri együttműködés jegyeit hor­dozza magán — fejezte be beszé­dét a miniszter. A miniszter beszédét követő vi­tában sok .szó esett a fejlesztés tartalékainak feltárásáról és azokról a gondokról, amelyek je­lenleg akadályozzák a hatéko­nyabb gazdálkodást. Sürgették, hogy az alkatrészeket haszno­sabban kellene felhasználni és a mezőgazdaságban is meg kell szer­vezni a megelőző karbantartást. Az ipar arra törekszik, hogy megteremtse a meglévő géppark automatizálásának pótlólagos le­hetőségét. Bár sikerült növelni a termésfeldolgozás kapacitását, egyes ágazatokban még mindig Kulcskérdés lassú a fejlődés. A szőlőtermelés járulékos beruházásai gyakran hiányoznak, és^ emiatt egyebek között a szakszövetkezetek kerül­nek hátrányos helyzetbe. A sző­lőtermelőknek is új gépekre len­ne szükségük, különösen a hegy­vidéki területek művelése okoz , gondot, annál is inkább, mert mindjobban hiányzik a kézi munkaerő. Ismertették az iparszerű - ter­mesztési rendszerek továbbfej­lesztésének lehetőségeit. Ehhez elsősorban újabb szervezeti kor­szerűsítésekre van szükség, azon túl, hogy fokozni kell a termelés, a feldolgozás és az értékesítés közötti összhangot a termelőesz­közöket biztosító vállalatokkal és a kereskedelemmel is körültekin­tőbb szervezésre van szükség. Az új gazdasági szabályozók előreláthatóan elősegítik a gyen­gébb adottságú téeszek felzárkó­zását, ezt a folyamatot azonban az érintett üzemeknek is erősíte­ni kell azzal, hogy jobban élnek a helyi lehetőségekkel és pél­dául korszerűbb vezetési mód­szereket alkalmaznak. Előmozdít­hatná felzárkózásukat az anyagi­lag erősebb gazdaságokkal kiala­kított együttműködés is, amely­nek keretében rövid úton vehet­nék át a korszerű technikát és növekedhetnének bevételeik. Elmondták: a mezőgazdasági szövetkezeti életben ma már te­kintélyt vívtak ki maguknak a szocialista brigádok. Gyakran éri azonban kritika is a brigádmoz­galmat, a gazdasági munka mel­lett kevesebb idő és. erő jut a közös művelődésre, a tanulásra. A v-itában kifejtették, hogy a szövetkezeti demokratizmus az elmúlt években számos lehetősé­get adott a tagoknak és az al­kalmazottaknak arra, hogy javas­latokat tegyenek és változásokat sürgessenek a szövetkezetek bel­ső életében. A tagok azonban csak akkor becsülik meg ezeket a fórumokat, ha minden esetben kikérik véleményüket a várható döntésekről, különösen igénylik ezt a fiatalok, akik már nem a bevitt földhöz kötődnek, hanem a biztos munkaalkalomhoz, a ked­vező juttatásokhoz, és a demok­ratikus légkörhöz ragaszkodnak. a személyes érdekeltség Hegedűs Lajos, a hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet elnö­ke felszólalásában két ellentétes folyamatról beszélt: a szövetkeze­tek nyeresége differenciálódik, a személyes jövedelmek kiegyenlí­tődnek. Harfai példát említett erre, azt bizonyítva, hogy a több és jobb' minőségű munka nincs elismerve a személyi jövedelmek­ben. ■ Az Erdei Ferenc Tsz-ben az egy széméíyre számított nyereség 70 ezer forint, háromszorosa az országos átlagnak. Ugyanakkor a személyi jövedelem csupán 13 százalékkal- haladja meg az or­szágos átlagot. Nagy különbségek alakultak ki a gazdaságok között a termelési színvonalban, a nye­reség alakulásában, ugyanakkor a személyes jövedelmek közötti különbségek lecsökkentek. Ez — mondotta Hegedűs La­jos — nem ösztönöz a jobb mun­kára sem a gyenge, sem a job­ban gazdálkodó szövetkezetekben. A jó eredményt felmutató szö­vetkezeteknek valamivel több mint 10 százaléka tartozik a ked­vezőtlen termőhelyi adottságúak közé, ugyanakkor a gyengén gaz­dálkodóknak ötven százaléknál magasabb aránya egyáltalán nem sorolható a kedvezőtlen adottsá­gúik csoportjába. Éz azt a. meggyőződésemet erő­síti, hogy az embereknek van eb­ben a legnagyobb szerepük, s hogy a gazdaságok továbbfejlődésének kulcskérdése a személyes érde­keltség megteremtése. A küldött ezzel összefüggésben utalt a XII. pártkongresszus határozatára: „A gazdálkodás eredményessége tük­röződjék jobban a vállalatok alapjainak képződésében, vala­mint a dolgozók keresetének ala­kulásában.” Megjegyezve, hogy ennek a határozatnak a tejesí­tésével cseppet sem állunk jól —; mondotta Hegedűs Lajos. A kezdeményezés, a kockázat- vállalás fontos követelmény nap­jainkban a vezetőkkel szemben. Az idén életbe lépett rendelet, amely szabályozza a vezetők pré­miumát, azért sérti az élenjáró gazdaságok vezetőinek érdekeit, mert úgynevezett bázisszemléle­tet tükröz. Csak a fejlődést isme­ri el, csak azt honorálja, a folya­matosan magasan tartott színvo­nalat pedig nem. ■— Ez is olyan ellentmondás, ami feloldásra vár. Hegedűs Lajos a szövetkezetek közötti különbségekről szólva megemlítette: elsősorban a -gyen­gébben gazdálkodóak nézzenek körül a házuk táján; Elodázha­tatlan a vezetőképzés, a vezető­utánpótlás, s ennek a munkának a javítása. Olyan feladatokról van ugyanis szó, amelyeket csak jól felkészült vezetők képesek megoldani. Szükséges a gazdaságok közötti együttműködés szélesítése, s eb­ben az erősebb szövetkezetek vál­laljanak kezdeményező szerepet — mondotta a felszólaló. Szőlőtelepítés a tagok anyagi hozzájárulásával Csipkó Sándor, a keceli Szőlő- - fürt Szakszövetkezet elnöke fel­szólalásában utalt azokra a kö­rülményekre és teendőkre, ame­lyek e gazdaságok megalakulása idején előttük állottak. Feladatuk volt, és az ma is, hogy tartsák termőben a szétszórt, tagolt, a rossz minőségű szántókat, szőlő­ket, és hozzanak létre közös va­gyont. — A Bács-Kiskun megyében működő 28 szakszövetkezet a szó szoros értelmében nagyüzem. A mi szövetkezetünknek korszerű ültetvénye, borászata,'- állatte­nyésztő-telepe, gabonaszárítőja, takarmánykeverője van, s közel félmilliárdos közös vagyona. Mi­vel a földrajzi környezet ugyan­az, _ változatlanul 3—12 aranyko­rona közötti értékű földterülete­ket keli üzemben tartani. Két módszere van ennek: A nagyüze­mi ültetvények, szántók ésszerű továbbnövelése, amelyekre mind nagyobb beruházás szükséges. Ahol pedig nincs lehetőség a ha­tékony nagyüzemi termelésre, ott a tagsági, háztáji gazdálkodást tartjuk fontosnak, azt szorgal­mazzuk. Ez munkaerőt mozgósít, serkenti a nagyüzemi jellegű be­ruházásokra a tagság anyagi esz­közeinek céltudatos felhasználá­sát — mondta a felszólaló. Csipkó Sándor hangsúlyozta, hogy végeredményben a termé­ken és terményen keresztüli kap­csolat továbbfejlesztése a cél. A keceli szövetkezetben 140 millió forint értékű a tagsági termény- és termékforgalom. — Szövetkezetünk tagsága 1983 őszi befejezéssel saját . pénzéből és OTP-hitellel hat év alatt a nagyüzemi tagsági szőlő- és gyü­mölcsös telepítésére 70 millió fo­rintot költ. Ezt én kiemelkedő po­litikai és gazdasági bizalomnak tekintem. Az' a szándékunk, hogy erős, a' terület nagyságának meg­felelő közös vagyont gyarapító szövetkezetek legyenek, olyan gazdasági-termelési szerkezettel, amelyek hosszú távon is képesek a tagi háztáji gazdaságokat ma­guk köré gyűjteni, termelőtevé­kenységüket. szervezni. Mind­ezeknek a közös vagyon, a nagy­üzem az alapja. A keceli szakszövetkezet elnö­ke utalt arra, hogy a járulékos beruházásokhoz, a borászat fej­lesztéséhez szükség lenne hitelre is, akkor tudnak versenyképesebb bort előállítani. 0 A kongresszusi vitát Szabó István a TOT elnöke foglalta össze. Elmondotta., hogy a ma­gyar mezőgazdaság lendületes fejlődésiben van, és a kongresszus jelentős segítséget adott ahhoz, hogy a gazdálkodás növekedé­sének tempója a jövőben se tör- • jön meg. A termelőszövetkeze­teknek most az a feladatuk, hogy maximálisan hasznosítsák a je­lenleg is rendelkezésre álló esz­közöket, és éljenek a helyi lehe­tőségekkel. Ám ügyelniük kell arra, hogy ne csak a legközeleb­bi fejlesztéseket lássák maguk e'őtt, hanem távolabbra is te­kintsenek, mintegy elősegítve a későbbi fejlesztési programok megalapozását. Az, hogy a ma­gyar mezőgazdaság az élesedő nemzetközi versenyben kivívott helyét a továbbiakban is meg­tartsa. közös ügyé a termelők­nek és mindazoknak, akik szo­ros együttműködésben tevékeny- bednek az agrártermelés fejlesz­tésén. A kongresszus határozatot fo­gadott el. amely megállapítja: az MSZMP bevált és a változó kö­rülményekhez rugalmasan alkal- ma’i'o'fó agrár- és szövetkezet­politikája jó alapot teremt a me­zőgazdasági szövetkezeti mozga­lomra háruló gazdasági és társa­dalmi feladatok teljesítéséhez. A kongresszus a mezőgazdasági szö­vetkezeti mozgalom közös ügyé­nek tekinti, hogy az MSZMP XII. kongresszusának határozatából, és a VI. ötéves népgazdasági tervből a szövetkezetekre és érdekképvi­seleti szerveikre háruló feladatok teljesüljenek. Jó alapot teremt eh­hez a munkásosztály és a szövet­kezeti parasztság szilárd szövetsé­ge. A dokumentumban Vifeiorésre jut az is, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom — a társa­dalom aktív támogatásával — a következő időszakban is teljesíte­ni fogja gazdasági-társadalmi fel­adatait. A határozat leszögezi, hogy a mezőgazdasági szövetkezeti tag­ság munkájával, a társadalom sokoldalú politikai és gazdasági támogatásával a közös gazdaságok jelentősen növelték a termelést, miközben tovább fejlődött a szö­vetkezeti szocialista tulajdon és gyarapodott a közös vagyon. Ál­talában javult a termelőalapok kihasználása, nőtt a termelékeny­ség és számottevően bővült a tsz-ek tevékenységi köre. Ered­ményesen integrálják a háztáji gazdálkodást és aktívan kezdemé­nyezik a gazdasági együttműkö­dés elmélyítését. A határozat elemzi a közös gaz­daságok soron következő felada­tait és az ezzel kapcsolatos szö­vetkezeti teendőket. A kongresszusi határozatban kifejezésre jut az is, hogy a szö­vetkezeti mozgalom nagyra érté­keli azokat az eredményeket, amelyek — állami gondoskodás álapján — a szövetkezeti tagok helyzetében, a társadalombiztosí­tásban, az egészségügyi és szo­ciális ellátásban bekövetkeztek. Mindezek jó feltételeket teremte­nek a növekvő gazdasági felada­tok vállalásához. A kongresszus elfogadta a me. zőgazdasági termelőszövetkeze, tekről szóló jogszabályok mó­dosítására’ kidolgozott javasla. tot, továbbá módosította a TOT alapszabályát, és a területi sző. vétségek alapszabálymintáját. A kongresszus megválasztotta azt a 18 TOT.tagot, akik koráb­ban a megyékben megválasztott 107 taggal 125-re egészítik ki az országos tanácsot. Az új országos, tanács megtartotta első ülését, ezen tagjai sorából megválasztot­ta a 21 tagú elnökséget, a TOT bi­zottságait, valamint az országos szövetkezeti tanácsba delegált 9 TOT.tagot. Megválasztották a TOT vezető tisztségviselőit. A Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöke ismét Szabó István lett. Az országos ta­nács új főtitkára Eleki János, a főtitkár helyettese ismét Lehocz. ki Mihály lett. Az új tanács meg­köszönte az eddigi főtitkár, Czim- '< balmos Béla munkáját, aki más területen kapott beosztást. A kétnapos kongresszus Szabó István zárszávával ért véget. (MTI) Tóth Sándor felvételei a kecskeméti játékházról

Next

/
Thumbnails
Contents