Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-11 / 290. szám

1981. december 11. 0 PETŐFI NÉPE 0 3

Erőt újító közösségben

Értékelőén számba venni az éves munkát, előkészíteni a beszámoló taggyűlést, mindig többlet feladat a párttitkár és a vezetőség tagjai számára. Hiszen az elemzés, a tennivalók jó megcélőzása elmélyülést, időt igényel a mindennapi kenyérkereső munka mellett. Alighanem ez az éves számvetéssel kapcsolatos fokozottabb igénybevétel is átvillant Vájná József párttitkár agyán, amikor a minap megtartott beszámoló taggyűlést kissé meghatódottan a következő mon-‘ dattal szegte be:

— A mai taggyűlés új erőt ad a további munkára, arra, hogy igyekezzünk még jobban ellátni az alapszervezet közösségétől kapott megbízást.

Visszapergetve az esemény menetét, felidézve annak egyes mozzanatait, a krónikás pontosan érzi, hogy mi mozgatta meg a párttitkár érzelmeit. Hiszen tanúja volt például annak, miként oldódott fel egy pillanat alatt Vájná József feszültsége, amikor pár perccel a taggyűlés kezdete e.őtt kipirultén befutott Kissné Bori Klári, a háromszemélyes pártvezetőségnek a taggyűlést levezető tisztével megbízott tagja. Sikerült a gyermekek felügyeletét megoldania. A bájos arcú riatai- asszony ugyanis átmenetileg gyesen van második kicsinyével.

S ott voltak a párttitkár zárómondata mögött a nyugdíjaskorhoz közelálló Orbán Károly hozzászólásában elhangzott, vallomásnak is beillő szavai: „Jó érzés ilyen őszinte légkörű párt- szervezethez tartozni, jól érzem magam ebben a közösségben”.

Aztán a pártmegbízatásukat kiemelkedően ellátó, a vezetőség beszámolójában személy szerint is megdicsért elvtársak: dr. Gergely Sándorné, aki az információs níunka irányítását, szervezését látja el magas színvonalon; a propagandamunkát ügyszeretőn és eredményesen végző Lakos Pál, valamint Kátai Gyula; az alap- ' szervezet gazdasági teendőit vállaló és azokat példásan lellátó Németh Istvánnét vagy éppen Túri Jánosné, akit bizonyára a szerénysége tartott vissza attól, hogy a központi pártsajtóra új előfizetőket szervező sikéres munkájáról szóljon a taggyűlésen.

Az egyénenkénti és együttes felelősség és feladatvállalás, a párt politikája érvényesítésének szolgálatában vállalt többletmunka céltudatos ellátása, az egymás tisztelete és megbecsülése, amelybe olykor az elvtársi figyelmeztetés, a kritika is szervesen hozzátartozik — ezek mind-mind élő példákhoz, hús-vér emberekhéz kötötten ott sűrűsödtek a párttitkár taggyűlést záró mondata hátterében.

*

A SZOT Társadalombiztosítási megyei Igazgatóságán működő pártszervezet a kis létszámúak közé tartozik. A párt tagjai 10 százalékos arányt képviseljek az igazgatóság dolgozóinak közösségében. Az 'alapszervezet kisugárzó hatása azonban ennél lényegesen nagyobb. Erre enged következtetni a vezetőség beszámolójának néhány megállapítása csakúgy, mint a vitában elhangzottak.

Ragadjunk ki csak egy-két részletet a taggyűlés által elfogadott beszámolóból. Például a következőt:

,,... Igazgatóságunk munkájában is növekedtek a követelmények. Mennyiségileg is, de főleg minőségileg. Olyan feladatokat kaptunk az idén, amelyek elvégzése az előző évinél nagyobb

szakmai felkészültséget igényel. Erről a pártszervezet előre kellő tájékoztatást kapott, s tettünk is sokat annak érdekében, hogy politikai munkánk segítse a dolgozók felkészítését a feladatok elvégzésére. Mégis sok tennivalónk' maradt. Még szervezettebb munkát* kell végezni. Annál is inkább, mert a mi tevékenységünk nem termelésközpontú, hanem a szociális és egészségpolitikával ösz- szefüggő, közhangulat-formáló. Nálunk nem elegendő pusztán a munkakör ellátása, hiszen mi emberekkel foglalkozunk. Ez pedig a türelem mellett hozzáértést, politikai humánumot követel az igazgatóság dolgozóitól.

Ä pártvezetőség úgy értékeli, hogy az alapszervezet tagjai eredményes politikai munkát végeztek és élenjártak az igazgatóság által meghatározott feladatok ellátásában is.”

A mennyiségileg és minőségileg egyaránt növekvő munkát jól ellátni csak kellő szakmai és politikai felkészültség birtokában lehet. A kommunisták számára ez még fokozottabban érvényes követelmény. A politikai felkészültséget vizsgálva pedig megállapította a vezetőség beszámolója:

......kettő, ki vételével nincs olyan

p

árttagunk, aki az esti egyetemet, vagy a márxista—leninista középiskolát el ne végezte volna. A szóban forgó két elvtárs most ta_ nul a politikai középiskolán. Alapszervezetünk tagjai alkalmasak rá, hogy kellő segítséget nyújtsanak a tömegpropagandamunkában, a szakszervezeti és KISZ-oktatásban”.

*

Beszámolójában a vezetőség a pártszervezet belső életének és mozgalmi munkájának nem egy részterületét taglalta, összességében pozitív kicsengéssel. Joggal vetődhet fel azonban a kérdés, hogy az éves munka értékelésekor megvont következtetések közül melyek azok, amelyekre megkülönböztetett: figyelmet^fp^dü j 'fa alapszervezet közössége.

Tömören így lehet felelni: azok a feladatok, amelyeknek a beszámoló feletti vita résztvevői külön is nyomatékot.adtak. Idézzünk fel tehát legalább egy-egy gondolatot a felszólalásokból.

Ádám Leventéné a pártonkívü- li munkatársakkal való jó kapcsolat folyamatos ápolásának jelentőségéről szólt:

— Nálunk minden osztály munkaközössége pártonkivüliekből és párttagokból áll. Valamennyi kollektívának egy a célja, mégpedig a feladatok minél jobb ellátása. A szocialista munkaverseny-moz- galom nem ért volna el olyan szép eredményeket a munkatársainkkal való tartalmas kapcsolat nélkül.

Orbán Károly egyebek között jelezte:

— Egyikünk számára sem közömbös, hogy mi a dolgozók véleménye a munkánkról. Ezért teszem szóvá a rokkantosított nyugdíjasok felülvizsgálatra szpló

behívásával kapcsolatos tapasztalatomat. A beidézés egységesen 8 órára történik, így vannak, akik déli egy órakor is ott ülnek, várakoznak a folyosón. Ez nem mondható humánusnak, ezen

változtatni kell, például lépcsőzetesen behívni az érdekelteket. Mindenképpen meg kell vizsgálni a dolgot, s javaslatot tennünk a megoldásra.

Dr. Lapp Jenő a kisegítő gazdaságokat fejlesztő kormányintézkedéseket és az azokkal kapcsolatos feladatokat taglalva egészítette ki a beszámolót. A többi között mintegy az agitációs, fel- világosító munkához érveket nyújtva fejtegette:

— Gazdasági fejlődésünk eddigi tapasztalatai szerint az ellátás színvonalának emelése nemcsak mertnyiségi és minőségi, Hanem szervezeti feladatokat is jelent. Az általános fejlődésünkkel a szükségletek is differenciálódnak.. A bővülő, rétegeződő és váltakozó igényeket pedig nem lehet minden területen kizárólag nagyüzemi keretek között eredményesen kielégíteni.

Dr. Gergely Sándorné az információfelelősi munkájáról szólva közölte: .korábban észrevételezték a városi pártbizottságnak, hogy az alapszervezetükből áramló információkra nem kapnak visszajelzést. Örömmel tapasztalja, hogy azóta. van változás, s a visszajelzéseknek, tájékoztatásnak hasznát veszik a felvilágosító munkában. Jó lenne azonban, ha a jelentősebb bel- és külpolitikai kérdésekről olykor bővebb tájékoztatáshoz is jutnának.

Kátai Gyula a tömegpolitikai oktatásban propagandistaként végzett munkájáról újságolta, hogy egy év óta új módszereket honosított meg. Egy-egy önként vállalkozó személy felkészül a foglalkozásokra és előadást tart az adott kérdésről. Emellett az oktatás résztvevői rendszeresen nézik a tv-híradókat és a Hét adásait, s az ott hallottakat is megvitatják.. Olykor pedig egy múzeumi látogatást is napirendbe iktatnak.

Végezetül Gottlieb József a pártszervezet munkájának szerepét, jelentőségét is meghatározó társadalombiztosítási' munka politikai' jellegére emlékeztetett, mondván: •

— Korántsem közömbös, hogy a dolgozók borítékon kívüli juttatásának jelentőségét mennyire tudjuk tudatosítani. Ez a juttatás, amelyre nem vonatkozhat, s nem vonatkozik a takarékosság, háromhavi keresetnek felel meg! Nálunk a hivatali feladatot mozgalmi jelleggel kell ellátni. Fel- világosító kötelességünket a társadalombiztosításról szóló törvény is megszabja. Ezért áll változatlanul az első helyen alapszervezetünk agitációs-propaganda- tevékenysége. Mint ahogyan folyamatosan, jó kezdeményezésekkel arra kell ügyelnünk, hogy a levelezések s a határozatok közvetlen hangúak és közérthetők legyenek.

P. I.

KECSKEMÉT—BÉKÉS MEGYE KERTÉSZ ZSUZSA A KABALA?

Hetven perc irodalom, történelem és izgalom

— Biztosan továbbjut Kecskemét — jelentette ki szerda este a Megyei Művelődési Központ ifjúsági klubját a gyér propaganda és a rádió műsorszerkesztőségének téves előzetese ellenére majdnem megtöltő közönségből valaki, amikor föltűnt Kertész Zsuzsa — a százpontos rekordnál is ő volt a riporter.

Igaza lett. Pedig borús hangulatban kezdődött a játék. Némi fejtörést okozott a tizenhetedik századi parasztvármegye, Les- tyák Mihály főbíró sem egyköny- nyen födte fel kilétét és — segédkönyvek hiányában — izzasztóan nehéz volt a furmányosan válogatott versrészletek azonosítása. Szerencsére a fölényes felkészültségű Orosz László irodalomtörténész (a Katona József kritikai kiadás szerkésztője), olyan élvezetesen tájékoztatta a most is Szatmári István professzor irányításával működő bíráló bizottságot, a hallgatókat Déryné és a drámaíró romantikus kapcsolatáról, hogy csak ámult mindenki. A tótkomlpsiakat erősítő Békés megyei, levéltár-igazgató, a híres könyvtáros, a 'jeles csabai iródal- már és a többi, jól válogatott szakember remek kiselőadásokat rögtönzött.

Sokáig csak hajszállal vezetett a Megyei Művelődési Központ „színeiben” induló együttes, amelynek egyik tudós tagja — dr. Hodossi Sándor kandidátus — néhány napja még Jamaicában tárgyalt egy küldöttség' tagjaként, Sümegi György Pestről bu- szozott a vetélkedőre. A „hajrá” Sztrinkó Istvánnak, a Katona József Múzeum igazgatóhelyettesének, Heltai Nándor újságírónak és ismét Orosz, Lászlónak, a válaszaival kitűnően sikerült.

A Szép vagy Alföld ... műveltségi, vetélkedő márciusi döntőjébe elsőként bejutott kecskeméti együttes — az említetteken kívül Iványosi-Szabó András, a Kiskunsági Nemzeti Park igazgatóhelyettese, Juhász István főmérnök és fremesszeghy Lajos karnagy — most a baj a iákért szorít. Januárban Szolnok—Baja.

Kapcsolat, várakozás - nemcsak ünnepeken

Karácsony a televízióban

Felcsillannak a párás, elgyöngüli szemek, mosolyra húzódnak a kifakult ajkak, s őszinte öröm éled a ráncos, időnyűtte arcokon.. Pedig nem a jelmezbe öltözött, nagy szakállú Télapó érkezett a kecskeméti szociális otthonba, hanem néhány fiatal; vidámságot, kedvességet és szerény mikuláscsomagot hozva puttonyukban.

Több mint két esztendeje, hogy a kecskeméti Petőfi laktanya polgári alkalmazottaiból alakult, Várnai Zseni nevét viselő szocialista brigád rendszeresen ellátogat a megyeszékhely szociális ptthonának idős lakóihoz.

— Divatos manapság azt mondani, hogy valakik valakiket „patronálnak” — mondja Maj- zik Gabriella, a tizenöt fős, jórészt fiatalokat tömörítő kollektíva brigádvezetője. — Én mégis szívem szerint azt mondanám, hogy a mi esetünkben nem pat- ronálásról, hanem „csak” egyszerűen kapcsolattartásról van szó. Persze a magunk lehetőségei szerint, a látogatásokon kívül segítjük, támogatjuk is őket. Például az idén, körülbelül százötven társadalmi munkaórával járult hozzá kollektívánk az otthon bővítéséhez, renoválásához, és az igaz, hogy nagyobb ünnepeken ajándékokkal kedveskedtünk, de a lényeg nem a segítésben, a kapcs'olattartásban rejlik.

Hiszen jószerével mindent megkapnak a szociális otthontól idős lakóik, mindent, amire szükségük van. Nagyszerű gondozásban, ellátásban részesülnek, csak egy valami hiányzik mindany- nyiúknak. S ezt lehetetlen nem észrevenni... Szinte elszorul a torkunk, olyan őszinte rajongással és hálával fogadnak bennünket. minden . látogatáskor. Van közöttük, akinek senkije sincs ezen a világon, van akit legfeljebb egy esztendőben egyszer látogat meg valamelyik hozzátartozója, ám olyan is van, aki évek óta nem látta a gyermekeit, unokáit, pedig itt élnek, ebben a városban.

Nénikék és bácsikák. Egy részük beteges, de többségük csupán az elkerülhetetlen és valamennyiünket utódérő kórt hordozza magában; az öregséget. Magatehetetlenek, magányosak. Igen, kétségtelen, hogy a család, a szeretet hiányzik legjobban a szociális otthon éltes lakóinak, s a mi segítő kezünk, ajándékaink, csak úgymond másodlagos kiegészítő szerepet kapnak látogatásaink során. Valamennyien tudjuk, hogy néhány kedves szó, beszélgetéseink a „külvilágról”, számukra mindennél többet ér. Éppen ezért igyekszünk úgy beosztani az időnket, hogy minél gyakrabban eljuthassunk hozzájuk.

Ilyenkor szinte megfiatalodnak. Szorongatják a kezünket, simogatják a hajunkat, s olyan szomorúan néznek ránk, amikor elbúcsúzunk, hogy könny szökik az ember szemébe, hiába igyekszik uralkodni magán ...

A Várnai' Zseni szocialista brigád „Télapója” elbúcsúzott, de hamarosan itt a karácsony. S ahogy telnek a napok, az el- gyöngülit, párás szemek egyre gyakrabban pislognak majd az ajtó felé: Hol vannak? Vajon eljönnek újra? Mikor jönnek már?

Várnak. Várják a brigádot. Ahogy gyermekeiket, unokáikat — többségük hasztalanul. Várnak, és néhány fiatal újra meg újra megérkezik; — ott lesznek a fenyőünnepen is —, vidámsággal, kedvességgel, jó szóval „puttonyukban”. Antoine De Saint-Exupéry közismert kis remekművében, A kis herceg eímű mesében, hogy is mondja a róka az aranyszőke hajú barátjának, amikor az ígérete szerint ismét ellátogat hozzá?

„Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előbbre halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság... hány órára öltöztessem díszbe a szivemet?...” Koloh Elek

Gazdag programot állított ösz- sze a televízió műsorszerkesztősége karácsonyra. December 24- én — immár hagyományosan — Beethoven IX. szimfóniájának dallamai csendülnek fel: a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarát és énekkarát Fe- rencsik János vezényli.

Műsorra tűzik a > moszkvai Nagyszínház művészeinek tolmácsolásában december 25-én a 2-es programon Hacsaturján Spartacu- sának színes szovjet balettfilmváltozatát. A könnyebb műfaj, kedvelőit operetthangversenyre" invitálja a televízió december 25- én: számos világsikerű operett komponistájának, Kálmán Imrének műveiből hangzanak el részletek.

A szinházkedvelőknek ígér kellemes szórakozást az Egy 'perc volt az életünk című műsor, a Madách Színház egyetemi színpadi vendégjátékának felvétele. Az Anton, Csehov és Olga Knyip- per, a moszkvai Művész Színház színésznőjének levelezéséből ösz- szeállított játék szerepeit Psota Irén és Koltai János formálja meg. A rendező Pethes György.

XX. század címmel két részletben — december 25-én és 26-án — a 2-es programon jelentkezik a képernyőn Mensáros ' László irodalmi estje. A felvétel ugyancsak az egyetemi színpadon készült.

A televízió saját műhelyében

formálódott alkotásait ezúttal a —; Szabó Magda azonos című, nagy sikerű regényéből forgatott — Tündér Lala képviseli. A december -24-rén este képernyőre kerülő tv-film rendezője Katkics Ilona.

| Az ünnepi filmprogramban Shakespeare Rómeó és Júlia című drámáját Franco Zeffirelli feldolgozásában 24-én este' ismerhetik meg a tv-nézők. A két címszerepet fiatal művészek: a 15 éves Olivia Hussey és a 17 éves Leonard Whiting formálja meg. Műsorra tűzik 25-én A sakál napja című angol—francia filmet. Fred Zinnemann műve — amelyet néhány éve nagy sikerrel játszottak a hazai mozikban, s könyv-alakban is megjelent Magyarországon — a de Gaulle elleni egyik merényletkísérlet tör-, ténetét eleveníti fel.

Könnyedebb szórakozást nyújt majd — 26-án — a Mi van, do- vki című amerikai filmvígjáték. Peter Bogdanovich alkotásában — amelyet ugyancsak nemrég vetítettek a filmszínházak Barbra Streisand és Ryan O’Neal tolmácsolja a főbb szerepeket.

Nem feledkezik meg a televízió a sportkedvelők népes táboráról sem. A hagyományokhoz híven az idén is az ünnep két napján — ' december 25-én és

26-án — számol be az 1981-es esztendő legfontosabb sporteseményeiről. (MTI)