Petőfi Népe, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-10 / 289. szám

1981. december 10. • PETŐFI NÉPE • 5 Sípoló telefon, tyúkanyó kartonból Mivel játsszon a kisgyerek? Például az 1 —3 éves, akinek a szülei nem egyszer ta­nácstalanok ebben a kérdésben. Az-e a jó já­ték, amely bár sokba kerül, inkább a szülők­nek tetszik, és jobbára a lakás díszéül szol­gál? Az-e, amely egy-egy technikai eszköz kicsinyített mása, egy-két-három-négy gombnyomással? Vagy az-e, amelynek — készség-, ügyességfejlesztő funkciójához ké­pest — az ára a sokatmondóbb? Milyen — milyen legyen — hát a jó já­ték? Egy kis házi kiállítás, a kecskeméti Széchenyiváros Lánchíd utcai bölcsődéjében több napon át erről segítette meggyőzni a szillőket. Százhetvenöt kisgyerek: egy egész népes társaság itt, a bölcsődében. Vajon az asz­talnál ülés és evés, s a többi személyes szükséglet ki­elégítésén túl, milyen készsé­gekre, érzelmi gazdagodásra tesznek szert ezek az aprócs­ka állampolgá­rok éppen a játékok révén? Ez állt a kö­zéppontban — részint beszél­getés, tanács­adás útján — a bölcsődei be­mutatón, ame­lyet Devics Jó- zsefné, vezető helyettesével, Körös Józsefnéval és a gondozó­nőkkel rendezett, a szülői mun­kaközösség választmányának ja­vaslatára. Rövid bepillantás a játékbi­rodalomba : Zörgő henger. Nyomásra * • sípoló telefon gumiból. Vas­tag kartonból hajtogatós képes­könyvek, háziállatokkal. Az egyik oldalon tyúkanyó, kiscsibéivel. (Ugye, ismerős a kép, kedves, felnőtt olvasó, aki \ talán még látott igazi tyúkanyót, csibecsa­láddal? De hol lát' ilyet a Szé­chenyi városi gyerek?) S talál­kozhattunk itt mackóval, babá­val, ' puha — és nem drága! — átékfigurával, amelynek tapin­tsa, magához ölelése és simoga- ása lelki szükséglete a kisgyer­meknek. 9 Gondoltak az „idősebb" “f* böücsődésekre is. Bemutat­tak főzőcske- és szerepjátékokat, parketten is használható farepü. löt — amely nem más, mint a rollernak egy szélesített változa­ta —, mászókaalagutat és még sok mindent. Tetszett a szülők­nek az elérhető áron kapható —, s tényleg kapható! — bébi logi­kai játék. A legjobban focihoz hasonló, sok oldalú műanyag tárgyon — forgatva — minden mértani formát fellelhet a kis­gyerek. Aki aztán találgathatja (próbálgathatja), az egyes nyílás­formához melyik alakzatot il­lessze, hogy az belecsússzon? S ha egy falhengeren fúrt lyukakat talált érdekesnek a csemete, anyu­kák és apukák higgyék. el, nem bánták meg! A kézbe vehető, több lyukú hengernek ugyanis még tartozéka egy' fonal, rajta fatű, amelyet, ha a gyerek áthúz az arasznyi hosszú nyílásokon — élőiről hátra, majd hátulról elő­re, és vissza —, .a hengeres gya­korlással megtanulja a cipőjét befűzni. Ez pedig már nem kevés! S ne feledjük, hogy ezeket a játékokat idehaza gyártották, és a hazai játékboltok árusítják. K—1 ARCOK ÉS VALLOMÁSOK Drf Szekér Endre irodalomtörténész Kecskeméthez és a Kiskunsághoz kötődik anyai, s apai ágon egyaránt. Negyvenhat éves. Több mint két évtizede a nagy múltú Katona József Gimnázium népszerű és tekinté­lyes tanára. Egyben — jó egy évtized óta — a Forrás főszer­kesztő-helyettese, a TIT nyelvi szakosztályának elnöke, az országos választmány tagja. Nyelvész, kritikus, irodalomtör­ténész; de publikált eddig helytörténeti, filmesztétikai tanul­mányokat, írt filmszöveget, tankönyvet. Stilisztikai témájú esszéire már fiatal korában felfigyeltek a szakma legjobbjai. A negyedik önálló kötete — Érték és írás címmel — a na­pokban hagyta el a nyomdát. Eddig tucatnyi folyóirat közöl­te az írásait, köztük több külföldi lap is. Nemrégiben a ro­mániai Steaua című művészeti folyóiratban jelent meg a Borsos 'Miklós alkotói útját méltató írása. (Negyedszázados szoros együttműködésünk, sok-sok közös erőfeszítésünk ma­gyarázza ezúttal a tegezési formát.) — Huszonegy éve működsz a tanári pályán, szerkesztő vagy, nyelvi-stilisztikai témákban jeles­kedsz, az ismeretterjesztést hiva­tásodnak érzed, foglalkoztat a filmesztétika; s mindenekelőtt irodalmi tanulmányokkal jelent­kezel. Logikus hát az idekívánko­zó kérdés: minek tekinted ma­gad elsősorban? — Alapvetően tanár vagyok. A családi hagyományok alapján or­vosnak kellett volna lennem; minden é& mindenki erre ösztön­zött. Falun kezdtem a tanítást, és azóta sem untam meg. És nem is fogom megunni. Nekem a tanítás életelemem. — Sok örömet nyújt a pedagó­giai munka? — Nem lehet elmondani, mi­lyen nagyon sokat. Ha névnapom­ra jönnek a régi tanítványok, ha az utcán egyre csak megállíta­nak, ha boldogulásukról hallok híreket: megannyi szép öröm, elégtétel, fizetség. A ragaszkodá­suk erőt ad, újabb és újabb ked­vet, biztatást. — És csalódás, bosszúság? — Van néha az is. De egyrészt jóval kevesebb, másrészt az is­métlődő kedvességek hamar el­mossák a felvillanó keserűsége­ket. — Mostanában sok a pedagó­giában az újítás, a reform, a kí­sérletezés. Nem tartod soknak ezeket? — Sok mindennel nem értek egyet. Ezekről illetékes helyeken, fórumokon többször . beszéltem. Például az új középiskolai iro­dalomtankönyv szerintem nem alkalmas arra, hogy olvasókat neveljen. Túlságosan elvont, tu­dományoskodó ahhoz. ■ — Szeretsz tanítani. Ez önma­gában nem lehetne elegendő az önmegvalósításhoz, a boldogság­hoz? — Nekem egyáltalán nem! Több mint negyedszázada már, hogy megszakítás nélkül tanítok, hogy a pedagógia elsőrendű hiva­tásom. S bármennyire Is szere­tem, ez kezdettől fogva nem elé­gített ki önmagában. A főiskola után már Bugacon népművelő is voltam; és írtam a Kiskunság cí­mű folyóiratba. S később, amikor az egyetemet is elvégeztem,' majd írtam a doktori disszertációmat, még csak fokozódott az újabb te- ' rületek iránti érdeklődésem. Ügy érzem teljesebbnek az életemet, ha egyre több és egyre tágabb te­rületeken mozgok. Ha mondjuk egy tudományos intézetbe kerül­tem volna, akkor bizonyára más­képpen alakul a sorsom ... — Értek olyan hatások, melyek az ■irodalmi-művészeti „vizekre" vittek? Akartál író lenni, iroda­lomtörténész? — Nem. Nem is tartom magam annak. Én olyan tanár vagyok, aki szerkesztő, irodalomszervező, „irodalmi ember” lett, ahogyan a csodálatos emlékű Pilinszky Já­nos mondta találóan. — Mégis; mi minden vezetett el ennyire az irodalomhoz? — Részben bizonyára az, hogy az átlagosnál mindig többet, ol­vastam. Másrészt az a vágy fű­tött, tanári alkatomból kifolyólag nyilván, hogy olvasmányélmé­nyeimet másokkal megosszam. Ez viszont, hogy úgy mondjam, írás­ra kényszerített. — Mi az, ami eldönti benned, hogy melyik íróról, műről írjál? Van erre nézve terved, előzetes elképzelésed? — Rám nagyon jellemző egy-., fajta szubjektivitás. Ügy látszik, akkor tudok valakiről írni, ha szoros — sőt baráti — kapcsolat­ba kerülök előzőleg az illetővel. Az adott író művészi egyénisé­ge, alkata, életútja mindig erő­teljesen foglalkoztat. Nekem nem elég csak a mű. A művészi termék és az alkotó, az ember és a mű együttesen izgat. — Ügy tűnik, ezzel magyaráz­ható a ritkaságszámba menő, szinte legendás, sokrétű kapcsola­tod a hazai és külföldi szellemi élet képviselőivel. — Részben igen. Mert tudaj- donképpen tényleg az alkotók Is­merete, megismerése volt a fon­tos; ám mint szerkesztő, rá is kényszerültem erre. Bár ez mel­lesleg meglehetősen kellemes „kényszerpálya”. — Aligha akadt valamirevaló alkotó hazánkban — s jórészt a környező országok magyarságá­ban is —, akivel az elmúlt két- három évtizedben n? kerültél volna közvetlen vagy ' közvetett, szorosabb vagy lazább kapcsolat­ba. Hogyan fogalmaznád meg ezeknek a lényegét, szerepét, hasznát? — Nehéz hétköznapok futkosá- sai terhelik az életemet. A mun­kám mellett a családra, is sok idő kell. A feleségem is pedagógus, így két kisgyermekünknek a gon­dozási, segítése, ellátása is rész­ben rám vár. Nos, a rohanó hét­köznapok közben nekem mindig ünnep a megismerkedés, az össze- barátkozás, akár személyes együttlétek alatt, 'akár pedig a le­velezés útján. — Legkedvesebb emlékeid? — Napokig sorolhatnám. Van­nak meghatározó értékűek, kitö- rölhetetlenek. A sajkódi csend­ben Németh Lászlóval; stószi ma­gányában Fábry Zoltánnal, gel­lérthegyi szellemi műhelyében Illés Endrével, a kolozsvári he­gyen Szervátiuszékkal tölthettem el olyan órákat, napokat, me­lyeknek szinte minden pillana­tát, rezdülését, bármikor feleleve­níthetem magamban. Ugyanakkor hiba lenne azt hinni, hogy csak a legnagyobbak, a kivételes zse­nik lehetnek ránk hatással. Hat­nak ránk a közepesek, olykor még a „névtelenek” is. Sőt „urambocsá” a tanítványok, az ol­vasók is. Hálás vagyok a minden­kori ..kollégáimnak, munkatársa­imnak is/ akik ösztönöztek,' biz-: tattak, gyakran. — Van példaképei? — Vajthó László, a drága Laci bácsi, aki mindvégig nevelt, ta­nított másokat, sokakat, örülök, hogy a nagy korkülönbség elle­nére barátomnak tarthattam. Ö sosem „professzorkodott”, sze­rény egyszerűséggel „csupán” ta­nár akart lenni. Bár a könyvei­vel is nagyon sokakra tudott hat­ni. — Legvégül: mit kívánsz ön magadnak életed további éveire? — Szeretném megérni, hogy felnőttek a gyermekeim,'és azt is, hogy 'beleolvasnak a könyvtá­ram köteteibe az unokáim.' Varga Mihály Önkéntes tűzoltótestület Kerekegyházán „Eddig a tűzoltóság az úgynevezett garasos bil Jövedelméből látta el ma­gát ruházattal, azonban olyan kevesen Jelennek meg a mulatságra, hogy alig pár krajcár haszon van belőle. Miután a község az önkéntes tűzoltó tagjaitól nem kívánhatja azt, hogy a tűzeseteknél saját ruháját égesse és rongyolja, javasolja, hogy a tűzoltó testületét évi 100 korona segélyben ré­szesítsék.” , A fenti idézet a kerekegyház! képviselői testűdet (a község ak­kori vezetői) 1907. június 3-án tartott ülésének jegyzőkönyvéből származik, amelyből az -is ki­derül, hogy a segély közpénztár­ból való utalványozására határo- zat született. Azt viszont már egyetlen dokumentumból sem le­het megállapítani, hogy vajon a közpénztár volt-e üres, vagy idő­közben más célokra fordították a pénzt. Határozat határozat hátán A jegyzőkönyvek tanúsága sze­rint ugyanis, mindig ugyanazzal a meggyőző indokolással érvelve, határozat határozatot ért a se­gély kifizetése ügyében. Termé­szetesen fel lehetne tételezni, hogy az újabb döntésre azért volt szükség, mert a tűzeseteknél a ruhák megrongálódtak — erről azonban nem szóil az írás. Igaz, arról sem, hogy az ígért támo­gatás elmaradt, azonban ezt lát­szik igazolni az a tény, hogy az önkéntes tűzoltótestület tagjai megunva az örökös ígérgetést, valamennyien bejelentették le­mondásukat. A képviselő testület tudomásul vette, s olyan határozatot hozott, hogy a képviselő testület és gz elöljáróság összes tagja lépjen be az önkéntes tűzoltótestületbe. Azt hinné az ember, majd meg­változik a helyzet, mivel a köz­ség vezetői vették kezükbe a tűz­oltóság ügyét. Meg is változott — határozat született arra, hogy a képviselő' testület semmiféle ruházatot, nem ad a tűzoltók­nak, csupán karszalagot. Ez leg­alább egyértelmű volt! Hozzátették ugyan, hogy meg­térítik a kárt, ha a tűzoltó ru­hája a tűzoltásnál elég, de ugyan hová, kihez fordult volna a ká­rosult, bízhatott-e abban, hogy megkapja azt a pénzt, amit a testület évek óta hiába kért? Kegyesen elfogadták viszont a község vezetői az önkéntes tűz­oltóknak olyan kérelmét, mint ajmilyet 1921-ben Pályi Károly tett: a tűzifecskendő elhelyezésé­re saját költségén kocsiszínt kí­vánt építeni. Az engedélyt meg­kapta, azzal a feltétellel, hogy „köteles a kocsiszínt saját költ­ségén és saját anyagából meg­építeni, és azt a megépítés után a község tulajdonába átadni!” Változások és azonosságok Miről adhat ma számot a 75 éves fennállását ünneplő önkén, tes tűzoltóegyesület? Mi válto­zott, s mi az, ami most is úgy van; mint régen? Azonos maradt az önkéntes tűzoltók helytállása, áldozatkész­sége, lelkiismeretessége. Az 1906-os megalakulás ■ óta válto­zott ugyan Kerekegyházán is az építkezési mód, egy-egy ház ki- gyulladása nem borítja lángba szinte a fél falut, a kár csök­kentésében azonban nem tesz­nek kevesebbet, mint elődeik. Tavaly hat tűzesetből ötöt elol­tottak, mire Kecskemétről kiér­kezett az állami tűzoltóság. Szá­mítani lehet az önkéntes tűzol­tókra 'jégverésnél, belvízkárnál is. Szabad idejükben elméleti és gyakorlati oktatásokon vesznek részt, és mindenekelőtt: széles körű felvilágosító, nevelő mun­kát végeznek a lakosság körében, ellenőrzik a tűzveszélyes helye­ket és munkákat a gazdaságok­ban. Az önkéntes tűzoltótestület tagjai ma is a község, vezetői. A tanácselnök, Bajnóczi József a testület elnöke, a tanácstitkár, Czakó István pedig titkári funk­ciót tölt be a tűzoltóknál is. A huszonnégy tag között ott talál­juk majd’ minden községi mun­káltató képviselőit. Hogyan támogatja a mostani „elöljáróság" egyésületét, illető­leg önkéntes tűzoltóit? Természe­tesen ma már nem gond a ru­házat, ennél azonban többet mond e néhány reprezentatív szám. Az egyesület felszerelései­nek és épületének értéke 600 ezer forint. Tanácsi költségvetés­ből évente 40 ezer, a Dózsa Tsz- től 15, a Kossuth Szakszövetke­zettől 20, az ipari szövetkezettől és az áfésztől 10—10 ezer forin­tot kapnak. Az egyesület tagjai és az ön­kéntes tűzoltók természetesen társadalmi munkában dolgoznak, de változik a lakosság szemléle­te is. Ma már nem mosolyogják meg őket gyakorlatozás közben, a tűzoltók bebizonyították: az egész község biztonsága érdeké­ben tevékenykednek. Áldozatos munkájukért a ju­bileum alkalmából minden gaz­daság kitüntette, megjutalmazta ott dolgozó önkéntes tűzoltóit, az egyesület pedig kiérdemelte az Országos Tűzoltó Parancsnokság Dicsérő oklevelét. Az egyesület parancsnoki tisztét 28 éve betöl­tő Pál Sándor önkéntes tűzoltó százados a Tűzbiztonsági Érem arany, Malecza Lajos főtörzsőr­mester ezüst, és S. Nagy István főtörzsőrmester bronz fokozatot kapott. A rpúlt és a jelen mellett hadd essék szó a jövőről: Zilai Má­tyás pedagógus vezetésével tizen­hat tagú úttörőtűzoltó . szakkör van a községben. K. K. Magdeburg keresi egykori polgármesterét Évtizedek óta hiába keresik a híres természetkutató, Magde­burg egykori polgármeste, Otto von Guericke (1602—1686) utol­só nyughelyét. A bizonytalansá­got az okozza, hogy von Guericke közvetlenül halála előtt fiánál élt Hamburgban, ahol ebben az idő­ben pestisjárvány dúlt és hábo­rús állapotok uralkodtak. Tovább fokozza a zavart az az irat, amely szerint Guerickét Magdeburg- ban temették el. Von Guericke jelentős felfede- ző volt, különösen vákuumtech­ITT A FÁKLYA! A Fáklya című, magyar nyel­vű szovjet lap idei 23. száma fel­idézi a moszkvai csata emlékét. Az ütközet jelentős fordulatot hozott a Nagy Honvédő Háború alakulásában. A történelmi cikk mellett képes riport mutatja be, milyenné változott ez a táj a háború óta eltelt idő alatt: Zele- nográd városka környékén új élet sarjadt a földből. Immár állandósult összeállítás az időszerű külpolitikai helyzet­ről adott glossza-oldalpár. Wa­shington közel-keleti „létérdekei­ről" ez alkalommal a nemrég le­zárult VII. Szovjet lrókongresz- szus politikai állásfoglalását ki­fejtő írók elemzésében olvasha­tunk. Riportokat közöl a lap többek között a moszkvai színesképcső, gyártás eredményeiről; egy fia­tal nő életéről, aki Togliatti vár rosban, a Volgái Autógyárban dolgozik, rriegismerkedhétünk egy rénszarvastenyésztő pásztorral és színes képriport mutatja be, nikai és légnyomásvizsgáló ki. sérletei voltak előremutatóak. A város, amelynek polgármes­tere volt, tisztelegni szeretne em­lékének, ezért is keresik sírját. A kutatások eddig nem sok si­kerrel kecsegtettek. A következő években megkezdik az egykori János templom alapjainak ki. szabadítását. A templomot 1945- ben a bombázások teljesen el. pusztították. A szakemberek sze­rint lehetséges, hogy itt bukkan­nak majd rá a híres tudós sír­jára. (BUDAPRESS—PANORAMA) milyenek a hétköznapok Vrangel, szigeten, az Északi Jeges-tenge­ren. Lélektani problémákat is tag­lal az egyik cikk, s ennek során a telefonon adható pszichológiai tanácsok hatását elemzi. Másik téma: a' Szovjetunióban is foglal­koznak a hatéves kortól kötelező oktatás bevezetésének gondolatá­val. (Jelenleg ugyanis a tanköte.' lezettség hét esztendőnél kezdő­dik.) A gyerekeknek illusztrált meseoldal is készült. Az érdekességek sorában a Fák­lya bemutatja Oleg Makarov fo­tóművészt, akinek kedvenc té­mája „a zene fényképezése”. Az ipar és a technika, a művelődés és a sport híreit képek illusztrál, ják. A hagyományos anyagok so­rában művészfotót, orosz nyelvű olvasmányt, keresztrejtvényt, filmismertetőt találunk, és tájé­kozódhatunk a Szovjet Kultúra és- Tudomány Háza decemberi programjáról. • Anya gyermekével — a kiállításon. (Tóth Sándor felvételei) # Két bébi logikai játék (középen) és balra a főzőcskék.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents